Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-06 / 213. szám

H 2001. Augusztus 6., hétfő R I P ŐRT 7. OLDAL K U L T Ú R A Czerékvölgyi tiltakozók A roma lakótelep hírére megmozdult Pécsbánya Lesz-e Pécsett roma lakótelep? A tervet, a helyszínt most készítik elő, de a környék la­kói már aláírásokat gyűjtenek, meg akarják vétózni a döntést. Milliók forognak kockán, de az álláspontok nem közelednek. A Czerékvölgyben láttak már efféle tüzet, nem akarják még egyszer megégetni magukat. A rendezett porták egészen a tévétoronyig hú­zódnak Czerékvölgytől felfelé a Keleti-Mecsek- ben, de a beépített terület elenyészik az erdőség­ben, szóval igen kívánatos panoráma tárul itt az építkező szeme elé. A völgyben és a környékén egyre több elegáns új ház sorakozik, gondozott udvarokkal, de kísért a múlt is, lepusztult viskók, düledező, széljárta, ablakkeret nélküli épületek szabdalják az összképet. A Gőzmalomban - ez volt Czerékvölgy korábbi elnevezése - valaha bá­nyászoknak építettek lakótömböket, majd ké­sőbb romák foglalták el a magára hagyott épüle­teket. Volt, aki önként foglalt, s akadt, akit idete­lepítettek. Most ezen a területen kaphat a Cigány Kisebbségi Önkormányzat 10 lakás építésére he­lyet, ha a képviselők a következő testületi ülésen 7 A fémtüskék a tolvajok életét is védik fotó, tóth László jóváhagyják a gazdasági bizottság július eleji ja­vaslatát. Jelenleg a völgy romos házaiban mintegy 6-8 roma család él, többségük illegálisan. Valamivel feljebb, a Gödör utcában mintegy 30 ház áll, ők a legközvetlenebbül érintettek. Hamar kiderül, hogy mindannyian rettegnek a lenti kolóniától, úgy ítélik meg, hogy az utóbbi idők mindenna­pos betöréseire, lopásaira ebben a körben kell ke­resni a tetteseket. Az utcában pedig már nincs olyan ház, amelyikből ne tűnt volna el valami. Úgyhogy móst aláírásokat gyűjtenek egész Pécsbányatelepen, ne bővítsék tovább itt ezt a bűnveszélyes kört.- A környéken több tucat telken termesztettek paprikát, paradicsomot, sorakoztak a gyümölcs­fák, de hiába őriztették a termést, a tulajdonos ritkán szüretelt, lába kelt mindig a zöldségfélé­nek. A faházakat rendre felfeszegették, elvittek minden mozdíthatót - panaszkodik az egyik Gö­dör utcai lakó. - Nem csoda, hogy már csak két telket művelnek, a többit belepte a gaz, s próbál­nak túladni mindegyiken.- Mi, akik errefelé lakunk, csak hatalmas ku­tyák társaságában érezzük magunkat biztonság­ban. Ha nem itt élnék, nem hinném el, hogy mi minden megtörténhet. Az egyik éjszaka lelopták az áram alatt lévő vezetéket is az oszlopokról, meg lehet nézni, hogy az áramszolgáltató milyen tüskés koronát eszkábált emiatt hat méter ma­gasságban a vezetékek védelmére. Az egyik ház­ba fényes nappal törtek be, a lakók zavarták el a tetteseket, megvolt a kocsi rendszáma, a betörők lakcíme is, de a rendőrök csak legyintettek a ki­vizsgáláskor. Mit tegyünk? - kérdezték, hiszen a tolvajok ezúttal nem tudtak elvinni semmit. Nem jó az, ha a romákat egy helyre összezár­ják, ott mindig a rossz példa lesz a ragadós - köz­li megfellebbezhetetlen álláspontját egy másik helybeli. Amikor a Gőzmalomban az épületeket felújították, rövid időn belül a rendes családok­nak kellett elköltözniük, a többiek meg befalaz­ták az ajtókat, eltüzelték az éghető elemeket.- Pécsbányatelepen van elég hátrányos helyze­tű család, nem kell tovább szaporítani a számu­kat - vélekedik egy másik lakó. Rögtön hozzáte­szi, hogy nincs benne semmi előítélet a cigány­sággal szemben, nem azzal van baja, aki romá­nak született, hanem aki úgy él. Példával is il­lusztrálja: a másik utcában a trafóról az ajtókat is lelopták. Nem zavarja őket, hogy a nejlonfóliával letakart életveszélyes berendezések bármikor agyoncsaphatják valamelyik ott játszadozó gyer­meket. Úgy ítéli meg, ha összezárják a romákat, akkor a gonoszság felszínre kerül, jönnek a roko­nok, ismerősök, s a tisztességesen gondolkodók­nak kell elmenekülniük. Megjegyzi azt is, hogy az ingatlan értéke máris rohamosan zuhan a tér­ségben az építkezés hírére. Több vadonatúj épü­letet is hirdetnek a környéken, s bár a túlzott hi­telfelvétel miatt megszorulva jóval áron alul kí­nálják a házakat, de rá se néznek egyikre sem.- Amint megtudtuk, hogy roma lakótelepet terveznek a Czerékvölgyben, rögtön aláírásgyűj­tésbe kezdtünk - mondja Wágner Ibolya, a Pécsbányáért Egyesület egyik vezetője. Több mint 300-an szignózták már az ívet, meg akarjuk vétózni a bizottsági döntést. Egyszer már végigél­tünk a Czerékvölgyben egy ilyen roma­letelepedési változatot, nem akarjuk ezt újra vé­gigcsinálni. Eleve nem értjük, hogyan kaphatnak a romák ingyentelket a várostól, és a magyar nagycsaládosok miért nem? Ha pedig minden­áron itt kell legyen a helye, akkor azt szeretnénk, hogy a már itt élő három-négy gyerekes nyomor­gók legyenek a kiválasztottak, akik már bizonyí­tották, hogy be tudnak illeszkedni. Mindenesetre a képviselő-testületi döntést megelőzően lakossá­gi fórumon szeretnénk a város vezetőivel egyez­tetni az elképzeléseinket. Dr. Kosztics Istvántól, a Cigány Kisebbségi Ön- kormányzat (CKÖ) elnökétől tudjuk, hogy nem volt más lehetőségük, már két esztendeje kérnek építési területet a várostól, de vagy olyan ingatla­nokat ajánlottak, amelyeknek rendezetlen volt a tulajdonhelyzetük, vagy olyan helyen adták vol­na, ahol a közművesítés vitt volna el minden pénzt. Maguk is jobban örülnének, ha a 10 házat a város tíz különböző pontján lehetne felhúzni. Ugyanakkor az országos programból csak most nyerhető ilyen célra támogatás - mintegy 10 mil­lió forintra számít a CKÖ a 10 lakás építéséhez -, s programfeltétel, hogy az önkormányzatnak kell a telket biztosítani. Nem terveztek ide végelátha­tatlan roma lakótelepet, csupán ez a 10 lakás épülne meg, aztán már csak szociális fejleszté­sekkel számolnak, az intézményi ellátottságot ja­vítanák. MÉSZÁROS B. ENDRE VARÁZSLATOS KÉPEK. Emlékezetes mozifilmek fotóiból látható egy kis tárlat mától a felújított pécsi Café Zaccban. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Új filmek Retina-leválás után Akarja is, meg nem is a jelek szerint Szigetvár a Retina Film- és Videofesztivált. Amikor támogatni kell, akkor nem igazán kelendő, ha rangot hozhat, akkor egyértelműen a város gyermeke. A Retina fesztivál értékét az adja, hogy vidéken a szigetvári Retina filmműhely szervezte az első film- és videotalálkozót, s ennek megfelelően évről évre népes nemzetközi mezőnyt sikerül meghívni az összejövetelre. Idő­közben már Győrben is rendez­nek egy hasonló szakmai fóru­mot, amelyre ráadásul közel tíz­szer annyi pénzt szánnak - idén a Retina 3,8 millió forinttal gazdál­kodhat, míg Győrben 30 milliós a büdzsé mi több, két éve már a Retina fesztivál sem szigetvári, hanem sellyei székhellyel zajlik. Hanczik János főszervezőtől megtudtuk, hogy idén szeptem­ber 6-9. között négynapos lesz a találkozó, s a jeles magyar animá­ciós filmműhelyek mellett a ja­pán Kobe városából, spanyolföld­ről és Törökországból is jönnek alkotók. Az esemény egy napra visszatér most az eredeti hely­színre Szigetvárra is, annak elle­nére, hogy a rendezők erősen ne­heztelnek a város vezetésére.- Felháborítónak tartom, hogy a vár működtetésére beadott ön­kormányzati pályázati anyagban úgy szerepeltetik a Retina feszti­vált, mint egyik állandó rendez­vényüket, s így tesznek az Eleven Sziget Fesztivállal is. Önkényesen jelzik, hogy a továbbiakban a vár ad majd helyet ezeknek a progra­moknak, miközben a rendezvé­nyek szervezőivel erről semmifé­le egyeztetés nem történt - mond­ja Hanczik János. Teszik mindezt azután, hogy éppen azért vittük két éve Sellyére a találkozót, mert a városvezetés finoman fogal­mazva nem ragaszkodott a feszti­válhoz. Mindemellett most az utolsó napon hazatérünk, szep­tember 9-én török filmnapot tar­tunk Szigetváron, melyet a ma­gyarországi török nagykövet és Dávid Ibolya igazságügy-minisz­ter nyit meg. A sors furcsa fintora, hogy a város a vár üzemeltetésére el­vesztette a pályázatot, Király La­jos pedig, aki a tenderkiírást meg­nyerte, szintén szerepelteti a Reti­nát pályázati anyagában, de ő már Hanczik Jánosék beleegye­zésével. A sellyei három nap történései közül is érdemes kiemelni, hogy ismét elviszik a fesztivált a kör­nyék községeibe. Ezúttal Szentborbás, Hóból és Patapoklo- si ad otthont egy-egy rendezvény­nek. MÉSZÁROS B. E. Közösségi segítő képzés Kistelepülési közösségi segítő képzést indított júniusban az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete (EFPSZ) a budapesti szék­helyű Autonómia Alapítvány (AA) támogatásával. A segítők szakmunkás-bizonyítványnak minősülő oklevelet kapnak. A közösségszervezői, szociálpoli­tikai és szociálpszichológiai, szá­mítástechnikai elemeket, vala­mint a segítő kapcsolatot felölelő képzést indított az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete júniusban, me­lyen Baranya egy-egy kistelepülé­séről 16 fő vesz részt. Idén novembertől a hallgatók saját lakhelyükön állnak munká­ba. Az egyéves, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ által is tá­mogatott foglalkoztatás célja nemcsak a helyi roma közössé­gek segítése, hanem a közelmúlt­ban alakult tizenhat települési ci­gány társadalmi szervezet műkö­désének koordinálása és fejlesz­tése. E feladatok hatékony végzése olyan embereket kíván, mondja Várnai Márton, az EFPSZ elnöke, akik szakértelemmel és teljes el­kötelezettséggel működnek köz­re kisközösségük felemelkedésé­ben. Éppen ezért a hallgatók kivá­lasztásában sokat jelentett a helyi társadalmi csoportok és a telepü­lési önkormányzat javaslata. Az agrárjellegű program egyik leg­főbb kritériuma, mondja Várnai, éppen az alulról való építkezés, a helyi közösség általi célmeghatá­rozás és önfejlesztő tevékenység. Az Etnikai Fórum a közösségi se­gítő képzéssel és az azt követő, többéves kistérség-fejlesztési programmal elsősorban az or­mánsági cigányság gazdasági és társadalmi felemelkedését kíván­ja elősegíteni. A kifejezetten romák által bo­nyolított és romáknak szóló prog­ram kiegészítéseként a napokban felnőttképzési tréninget tartanak Balatonberényben, ahol már nemcsak a 16 hallgató, hanem az általuk képviselt szervezetek ve­zetői is érdekeltek. A kistelepülé­si közösségi segítők szakmunkás­bizonyítványnak minősülő okle­velet kapnak, amellyel már köz- igazgatási keretek között is jogo­sultak tenni a helyi cigány társa­dalom felemelkedéséért.- Mindegy. Az élet nem áll meg. És itt most minden pillanatban nagy dolgok történnek, barátaim.- Dörzsölgeti a kezeit Moncsicsi. 37. A Mátyás tér nem sokat válto­zott, csak az ecetfák nőttek nagy­ra és a vakolat hámlott le egészen a falakról. Zsiga elegáns kabrióval fordul be a régi utcájukba. Lepar­kol az ütött-kopott ház előtt, kicsit megindultan, de ugyanakkor ámuldozva is száll ki, megy be a kapualjba. Megáll a félhomály­ban, néhány másodpercig tanul­mányozza a horpadozott, girbe­gurba postaládákon a feliratot. Felmegy az első emeletre, végig a gangon. Egy hokedlin ücsörgő fáslis lábú, szódásüveg-szemüve­gű, nejlonotthonkás öreg nénit ki­kerül, majd visszafordul:- Kezicsókolom, Varga néni!-Jó estét!- Nem ismer meg, persze, hogy nem...- Kit keres? Maga nem itt lakik. Kit keres?- De valaha itt laktam...- Nem lakik itt! Mit akar? Ide nem lehet csak úgy bejönni! - Kezd kiabálni a néni. - Lali, gyere ki! Lali!- Csak nyugalom... - nyugtatja zavartan Zsiga. Egy tagbaszakadt férfi lép ki a lakásból, borostásan mackófel­sőben, rövidgatyában, műanyag papucsban, sörrel a kezében.- Mi van, mutter? Megy a meccs! Meglátja Zsigát, összehúzza a szemét:-Na?- Vándorékat keresem... A he­tes lakásból...- Itt semmiféle Vándorék nin­csenek.- Nincsenek? Hiszen itt laktunk!- Ja? De elmentek rég. A papa halála után hamarosan bedugták az Ilonka nénit valami szocott- honba. Talán Erzsébeten - vála­szol Lali valamivel enyhültebben.- Bedugták?- Ja. Ilyen világban élünk. És ők is emberek. Mi meg lakunk itt a mutterral öten, hatvan négyzet- méteren.- Hát igen...- De én nem fogom magamat negatívan lejáratni. Bennem még van szív... Csak azért, mert minden a feje tetejére állt, én nem fogok. Közben bentről Knézy hangja: „...Simon kapja az átadást, kicsit megtolja a labdát, Dzurják elé tá­lal, Dzurják lő - gól!”- Gól! A kurva életbe, berúgta! Ezzel visszarohan Lali a lakásba.- Kezicsókolom, Varga néni... - búcsúzik Zsiga. Ugyanúgy távo­zik, ahogy bejött. Az öregasszony nem néz utána, valahova maga elé bámul. 38. Egy rettenetesen levedlett szo­ciális otthonban, az igazgatónő kíséretében lépdel fel a lépcső­kön Zsiga. Csodálkozva és iszo­nyodva figyeli a hol bottal, hol járókerettel közlekedő öregeket, a félhomályból felsejlő zsúfolt szobákat.- A harmadik emeletre tették?- Vándor néni jó fizikai állapot­ban van. Sajnos, kell a hely az al­só szinteken az elesetteknek.- És... mióta él itt?- Pontosan megmondom. Az­nap hozták be, amikor a Brezsnyev temetése volt. Minden­ki azt nézte a tévén.- Annak majdnem tíz éve! Felérnek a harmadikra, az igaz­gatónő benyit egy szobába.- Vándor néni! Meglepetést hoztam! Egy fotelból mosolygós, so­vány, gyér hajú néni áll fel.- Nekem? - kérdezi kerekre nyílt szemmel. Abban a pülanat- ban amint meglátja a belépő Zsi­gát, felkiált:- Kisfiam! Zsiga hozzálép, némán megöle­lik egymást. A szocotthon kertjében egy árnyas pádon folytatódik a beszélgetés.- Hidd el, jó itt nekem - győzkö­di fiát Zsiga anyja.- De ne bolondozz, anyukám. Veszek neked egy szép kis házat kerttel. Emlékszem, mindig arra vágytál, hogy egyszer az életben ribizlit szüretelhess, mint gyerek­korodban!- Hm, bizony... Mik meg nem maradtak abban az okos kis fejed­ben! - simogatja meg fia haját. - De most már késő.- Késő? Dehogy van késő.- Hidd el, ha mondom. Nem kell nekem már semmi.- Hogyhogy semmi? Mindenki akar valamit!- Jól megvagyok én itt. Szeret­nek, mindenkit ismerek. Nem akarok új életet kezdeni hetven­négy évesen. Én már csak ilyen vagyok. Majd néha meglátogatsz, ha jut rám időd... Várni, azt az egyet nagyon megtanultam, kisfi­am. Mindig csak várni.- Többet nem kell várnod. Most már itt vagyok 39. TRICEPSZ felirattal fekete ano- rákjukon, kigyúrt testű, kopasz fi­atalemberek állnak szenvtelenül, az Üllői úti stadion nézőterén, a szurkolók színes forgatagában. 1990 tavaszának politikától átfű­tött légkörében járunk, a Fradi- Dózsa meccsen. (Folyt, köv.) * > 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents