Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)
2001-08-26 / 232. szám
2001. augusztus 26. ★ ARCKÉP *7 Kipu az utolsókat .rúgta A magyar labdarúgás utolsó csereszabatos játékosa, aki bizony itt is, meg ott is bevált, Kiprich József. Pedig a tatabányai futballista nem a Nyugaton többnyire lesajnált osztrák vagy belga élvonalban, hanem az egykori BEK-győztes holland Feyenoordban szocializálódott. Rotterdamban anno nemcsak hogy megfelelt, de a szurkolók egyenesen a valahavolt legjobb légiósnak választották, később Cipruson lett gólkirály. Az előző víkenden a 38 éves Kiput megható külsőségek közepette a kiindulási ponton, azaz Tatabányán búcsúztatták az aktív játéktól. Az egykori pályatársak - nem mellesleg: 6000 néző előtt - egy 4-4-es döntetlennel záruló hamisítatlan örömfocival vonultatták vissza. Kipu a Tatabánya-1986-os válogatott meccsen mindkét csapatban pályára lépett, s minő érdekesség, itt is, ott is lőtt egy-egy gólt. Szó szerint az utolsókat rúgta.- 1986, Hanappi Stadion, osztrák-magyar 3-0, góllövő két meseszép kígyózás után Kiprich és a zseniális Döme-féle elfekte- tós csel után Détári. Megvan még a dicsőséges világbajnoki selejtező?- Lehet azt elfelejteni? De nem csak nekem szép emlék, hiszen bárhova megyek, az emberek még ma is felemlegetik azt a sorsdöntő 3-0-at. Tényleg veszettül jól játszottunk, Mezey György a kontinens egyik legelismertebb edző- •je volt, a válogatott pedig akkoriban vezette az európai ranglistát. Ráadásul nem véletlenül, eszméletlenül jó sorozat volt mögöttünk - az más kérdés, hogy Mexikóban aztán a szovjetek ellen néhány perc alatt minden összeomlott.- Tudja már a miértet?- Annyian próbálták megfejteni, nekem sem sikerült. A legnagyobb baj az, hogy a szurkolók még mindig abból a két gólomból élnek, amit a selejtezőben rúgtam az osztrákoknak. Azért vagyok szomorú, mert ez azt jelenti, hogy azóta kevés emlékezésre érdemes pillanatot élhettek meg.- Önnek viszont több emlékezetes pillanat is megadatott, például Hollandiában. De minek jött vissza? A Feyenoord egykor ünnepelt sztárjaként szüksége volt arra, ami most van? A kiesett Tatabányára, az eddig hatból hatot vesztő, félig már második ligás Vasasra?- Nyilvánvaló, az eredményesség terén nem erre vágytam. Ami szakmai karrieremet illeti, nos az valóban fényesebben is indulhatott volna. Amikor a kilenc évig tartó légiósélet után hazatártem, arra gondoltam, hogy a majd’ évtized alatt felszedett tapasztalatokból itthon is illene valamit átültetnem a gyakorlatba.- Már ne is haragudjék, de a jelek szerint nem sikerült.- Valóban: a ’98-as hazatérés után ismét Tatabányára szerződtem, először játékosként, később játékosedzőként, ám hiába indult nagyon sikeresen a történet, a feljutás, majd az alapszakasz megnyerése után végül kiesett a csapat az első osztályból. Most a Vasas pályaedzőjeként ismét nem sok sikerben volt részünk, hiszen a mérleg hatból semmi. De nem fogunk kiesni.- Arra még nem válaszolt, miért jött el Rotterdamból?- Bármilyen furcsa is, de profi szerződés hiányában nem kaptam munkavállalási engedélyt. Ha ugyanis lett volna szerződésem, akkor az igen komoly fizetést alanyi jogon is garantálnia kellett volna a klubnak, akkor is, ha épp nem labdarúgóként, hanem mondjuk utánpótlásedzőként alkalmaz. De ezt a rizikót már nem vállalta a vezetés, hiszen a profi szerződés horrorisztikus összegű lett volna.- Mennyiről volt szó?- Ezt hagyjuk, mert nem szeretném, ha a most kint játszó légiósokat a pénz miatt megutálnák Magyar- országon.- Azt eddig is tudtuk, hogy Nyugaton igen jól lehet keresni a focival.- Régen se volt rossz kint...- Nemcsak pénzben, nívóban is igen nagy a szakadék. Miért?- Sajnos semmi újjal nem tudok szolgálni. Kint még az edzéseken is rettenetesen nagy a konkurencia- harc, ha valaki csak egy pillanatra lazsál, azt rögtön kiteszik a csapatból. Valahogy más a mentalitás, a miliő, meg az egész közeg. Nem szégyen', hanem büszkeség focistának lenni. Többet és jobban edzenek, ráadásul a feltételek is messze jobbak. No és persze nagyon fontos a pénz. Szerintem az utóbbi a döntő ok.- Ettől még itthon lehetne futni a hátsó salakoson.- A dolog ennél összetettebb: kint a foci a kultúra része, a focisták erkölcsileg is megbecsült emberek, a gyerekek felnéznek rájuk, a férfiak olyanok akarnak lenni, mint ők. Bárki bármit mond, a fűcsomós réten nem lehet passzolni tanítani a gyereket. Azaz lehet, de semmi értelme. Hollandiában még az amatőr csapatoknak is van két füves, illetve egy műfüves pályája. A gyerekek a nagycsapat mezében gyakorolnak, s időnként jön egy tehetséggondozó szakember, aki eldönti, hogy a srácok közül ki fér be a kiválasztottak közé. A kulcskérdés az, teljesen mindegy, hogy a gyerekedet melyik csapathoz, egy tradicionálisan híreshez vagy egy nevesincs klubhoz viszed,. mindenhol ugyanazt a szeretetet, szakértelmet, edzésmennyiséget és minőséget kapja. Hollandiában ez a módszer a legendás Ajax- féle oktatási rendszerhez fűződik, de mint mondtam, ez mára kinőtte magát, s az egész országban hasonló nevelési elveket alkalmaznak. Ennek köszönhető, hogy a holland stílus iskolateremtő a fociban. Elég, ha megnézzük, hogy Európa élcsapataiban mennyi holland sztár játszik. A lé- lekszámhoz képest megdöbbentően sok, vagyis minden az iskolarendszer hatékonyságára vezethető vissza. Itthon ellenben az utánpótlásedzők java 30 ezerért küzd, s egzisztenciális gondjaik vannak. így nem lehet világszínvonalat sem követelni tőlük.- Tényleg semmi újat nem mondott. Lát ebből kiutat?- Hogyne, amikor 1989- ben elmentem külföldre, mindenki arról beszélt, hogy most aztán az utánpótlásé a főszerep. Amikor 1998-ban visszajöttem, még mindig mindenki arról beszélt, hogy most aztán az utánpótlásé a főszerep. Mostanra hál’ isten nemcsak beszélnek róla.- Úgy tetszik, a fociban már tudja a „tutit”, az üzleti életben viszont nem annyira. Mennyit veszített befuccsolt vállalkozásain?- Valóban voltak kevésbé sikeres üzleti próbálkozásaim, de nem vagyok duhajkodó fajta, így eleve nem egyedül vágtam bele, ráadásul semelyik cégbe nem tettem annyit, amennyi veszélyeztette volna a családi büdzsét. Miben utazott?- Hollandiában egy barátom unszolásának engedve KIPRICH 9 néven egy farmert forgalmaztunk. Kiprich József Született 1963. szeptember 6., Tatabánya Családi állapota: nős, két fiú apja Klubjai: Tatabánya, Feyenoord, Apoel Nicosia, Den Bosch, Lombard FC Tatabánya Edzőként Lombard, Vasas (másodedző) Legjobb eredményei: háromszoros magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa második, magyar gólkirály (1985), holland bajnok (1993), négyszeres Holland Kupa-győztes (1991,1992, 1994, 1995), KEK-negyeddöntős, a szurkolók szavazatai alapján a Feyenoord történetének legjobb idegenlégiósa (1993), ciprusi bajnok (1996), kétszeres Ciprusi Kupa-győztes (1996, 1997), az év játékosa (1996), világbajnoki résztvevő (1986), hetvenszeres válogatott, a nemzeti csapatban 28 gólt lőtt. Eső után köpönyeg: csendélet a Fáy utcában- Nem hiszem, hogy nem ment! A kilences egy időben csakis az ön nevéhez volt köthető Rotterdamban.- Amíg Hollandiában voltam, nem is volt vele baj. Állandó sajtóm volt, az emberek ismertek, szerettek, s viszonylag jól ment a bolt. De aztán a családdal Ciprusra költöztünk, s egy idő után természetszerűleg leült a dolog. A nadrágokat egyébként Törökországban varrattuk, s onnan szállították Hollandiába. Aztán Cipruson egy másik barátom rábeszélt egy étteremre. Csakhogy mi a sziget közepén éltünk, az étterem pedig egy csodaszép tengerparti részen volt.- A Balatonról ismerős a történet: nincs ott a gazda, könnyű lesz a kassza...- így valahogy. Ez se volt jó bolt. De ezekből tanultam, az üzleti élet nem nekem való, úgy hiszem, eny- nyi elég is volt belőle.- És a Várgesztesi Villapark?- Ahhoz csak az első kapavágás erejéig van közöm, s mivel holland tulajdonosa van, kint velem reklámozták.- Vissza az utazásokhoz: a család hogy bírta, hogy hat év Hollandia után két év Ciprus, majd megint egy év Hollandia következett?- A feleségemmel abszolút beilleszkedő típusú .emberek vagyunk, úgyhogy nekünk nem okozott semmilyen gondot a lakhelyváltás. Fiaim Hollandiában születtek, s a nagyobb bizony megszenvedte az utazásokat. Először holland iskolába járt, aztán Cipruson angol suliba, majd megint jött a holland, utána meg a magyar. Amikor hazajöttünk, szegény nem értette az iskolában, hogy mi az osztás. Az anyja hollandul magyarázta el neki... De azóta visszaszokott és ő is beilleszkedett. Annyi haszna feltétlenül volt, hogy prímán beszél hollandul és angolul is. Ezzel a későbbiekben kezdhet még valamit. Nem focistának szánja?- Egyáltalán nem erőltetem, ha éppenséggel lesz kedve komolyan csinálni, nem fogok nemet mondani neki, de ha nincs, akkor sem fogom ezért büntetni. Az ő élete, neki kell eldöntenie, hogy mihez van kedve.- Amikor eljött a Feyenoordtól, több holland ajánlata is volt, mégis inkább a sokkal gyengébb ciprusi bajnokságot választotta. Nem kellett volna tovább erőltetni Hollandiát, hiszen akkoriban több csapat is kereste?- De, utólag persze könnyű okosnak lenni. Erőm teljében, kirobbanó formában voltam, s a mai fejjel úgy hiszem, akkor rosszul döntöttem. Másik csapatban is vezéregyéniség lehettem volna, élveztem a focit és nem esett nehezemre a kint szokásos eszeveszett tempó. Ráadásul igen ismert játékos lévén mindenhol kedveltek. A csapattársaimmal állandóan ugrattuk egymást. Például a Feye- noorddal nyert bajnokság után az edzőtáborunk a meseszép Holland Antillákon volt. A magyar válogatott épp akkor játszott Hollandiában, s mi a szobánkban tévén néztük a mécsesét. Illés az elején vezetést szerzett, na nekem sem kellett több, kirobbantam a folyosóra és ököllel végigvertem a csapattársaim ajtaját. Aztán egyenlítettek a hollandok, jöttek sorban és percekig verték az ajtómat. A vége 7-1 lett oda, hát el lehet képzelni mit kaptam. Utána pedig felfestették a falamra az eredményt, és megmondták: ha le merem kaparni, letekerik a fejemet. Úgyhogy 10 napig néztem a 7-1-et.- Egy hete a kiindulási ponton, vagyis Tatabányán búcsúztatták, ám több egykori válogatott csapattárs nem ment el a búcsúmeccsére. Nyilasi, Détári és Törőcsik is hiányzott. Nem bántja?- Ugyan, dehogy! Valószínűleg közbejött nekik valami, ha tudnak, biztos jöttek volna ők is.- Mintha kicsit korán vonult volna vissza. Ebben az NB 1-ben még bőven játszhatna, nemde?- Sokan mondják, hogy Kipu, kár volt elkapkodni a visszavonulást. Nemcsak Tatabányán, de még itt, a Vasasban is kapacitáltak, hogy kezdjek el edzeni, mert egy-egy félidő még bőven belefér. De nem hatottak meg, 38 éves vagyok, nem kell ez már nekem. Technikailag még csak hagyján, de erőnlétileg már nem menne. Az én helyem már az öregfiúk között van. Vincze Attila h * *
