Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-03 / 210. szám

6. OLDAL V 0 K Á N Y B E MUTATKOZIK 2001. Augusztus 3., péntek Az önállóság megtartására törekszünk Az önkormányzat nagy gondot fordít a középületekre A település és környéke valamikor igen gazdag területnek számított, aztán központilag körzetesítették a környék tele­püléseit, a közös közigazgatás székhelye sem a faluba ke­rült. Éppen ezért a az önkormányzatiság adta lehetőségével élve a falu gazdái elsőrendű kötelezettségüknek tartották az önállóság visszaszerzését. Ahogy lehetett, azonnal megala­kítottuk az önálló jegyzőséget, hozzánk csatlakozott még Kistótfalu, a körjegyzőség köz­pontja ismét Vokányba került - emlékszik vissza az önkormány­zat kialakításának időszakára Éva László polgármester. A település első embere a fent említett mon­dat után elbizonytalanodik, mert szerinte lehet, hogy túlságosan korán jött ez az önálló jegyzőség, hiszen az önkormányzat techni­kailag nem volt felkészülve a nagy váltásra, a kezdet kezdetén volt is kisebb-nagyobb zökkenő emiatt az ügyintézésben. De las­san helyrerázódott minden, Éva László szerint akkoriban gyorsan kellett dönteni, s a gyors döntés­nek mindig nagyobb a kockázata, mint a megfontolt, minden lehe­tőséget számba vevő választás­nak. A LAKOSSÁGSZÁM VÁLTOZÁSA 996 998 1007 1930 1970 1998 1999 2000 A legnagyobb csapás viszont akkor érte a „csecsemőkorban” lévő önkormányzatot, amikor a környék legnagyobb munkaadó­ja, az újpetrei termelőszövetkezet „bedobta a törülközőt”, a mező- gazdaság tartós válságát nem élte túl, felszámolása elkerülhetetlen volt. Vokány munkaképes korú lakosságának mintegy 30 százalé­kát érintette a téesz csődje, néhá- nyan a bányabezárásokkal, má­sok meg az erőmű átszervezésé­vel kerültek egyik napról a másik­ra az utcára. Mit lehet kezdeni 40 százalékos munkanélküliséggel? - tették fel a kérdést ön­maguknak is a telepü­lés önkormányzati kép­viselői. A kátyúból ki­vezető út megtalálásá­hoz azonban népi sok reményt fűztek. A kör­nyéken ugyanis a leg­többen az agrárgazda­ságban tevékenyked­tek, akiket pedig az iparban alkalmaztak, nem volt konvertálható a szakmájuk. A kilenc­venes évek eleje óta nem sokat változott a helyzet, most is óriási mértékű a munkanél­küliség (a privatizáció kárvallottjai azóta sem tudnak tisztes megélhe­tést biztosító munkahelyhez jut­ni), az önkormányzat csak köz­munkák szervezésével tud a sa­nyarú helyzeten némiképp vál­toztatni. A polgármester szerint azonban ez a tényen nem sokat változtat, hiszen a 10 közmun­kás idénymunkát végez, de nem­csak fűkaszálást, hanem - mint most is - folyamatosan karban­tartják a középületeket. Remény viszont nincs arra, hogy valami­kor is ezen a környéken komoly és természetesen hosszan tartó munkahelyteremtő beruházás induljon el. Éppen ezért csak a saját erejükre támaszkodva pró­bálják a jövőben megoldani, de legalábbis enyhíteni a szorító munkanélküliséget. Ettől függetlenül - mint ahogy azt az erre járók tapasztalhatják - nem egy elveszett falu a mi kis településünk - jelenti ki maga­biztosan Éva László. - Van ben­nünk egy nagy adag büszkeség is, az utcák mentén sorakozó há­Eva László, a falu polgármestere zak takarosak, virággal díszítet­tek, vagyis a nagy nyomorúság ellenére az itt élő emberek sokat adnak a tisztaságra, a kulturált környezetük kialakítására. Én magam is azt vallom, hogy leg­fontosabb feladatunk a példamu­tatás, vagyis hogy a középületek mindenkor tisztán és rendezet­ten fogadják a polgárokat. Mert azon a véleményen vagyok, hogy a jobb érzésű emberek ennél fog­va önmagukkal szemben is igé­nyesebbé válhatnak. Azért a nagy szegénység elle­nére főként pályázaton kapott ál­lami támogatásból a falu komfor­tosságát kell javítani. Vezetékes ivóvízzel már régóta rendelkezünk, a villanyhálózat is kiépí­tett, a háztartások nagy része rendelkezik tele­fonnal, a gázt is bevezet­tük tavaly. Mi kell még?- teszi fel önmagának a kérdést a polgármester.- Legelsősorban a csa­torna - adja meg rögtön a választ -, hiszen az emésztőgödrökkel elő­állt mérhetetlen környe­zetszennyezés nem foly­tatható sokáig. S mivel­hogy ez önkormányzati pénzekből semmikép­pen sem valósítható meg, a területfejlesztési állami támogatások nagy részét a csatornahálózat kiépítésére kel­lene fordítani. Azt is szeretnénk, ha fiatalodna a falu, ha több gyermek születne, de hát ennek megvalósulása is a megélhetés függvénye. Tehát egyelőre csak reménykedünk a sikerben, de azon vagyunk, hogy öt éven be­lül ennek legalábbis az alapjait megteremtsük. V okány. A faluban eddig régészeti le­letet nem találtak. A község neve valószínűleg a Vukan személynév­ből keletkezett vagy a Vukanj hely­név átvétele. Az írásos emlékekben a tö­rök kiűzése után bukkant fel először. Tör­ténete szorosan kapcsolódik az e helyen 1183-ban alapított Trinitási bencés apát­sághoz. A kolostor mellett már a 14. szá­zadban létezett Szenttrinitás falu is. A szerzetesek a török elől a siklósi várba menekültek, majd azt elhagyták és soha nem tértek vissza. A ko­lostor és a templom romjai még a 18. században is láthatók voltak. A településen a 18. század elején szerbek éltek, helyükre 1752-1768 között németek költöztek. A település hagyományaiban a német nem­zetiségi nyelv és kultúra él tovább. 1995 óta a németországi Merklingen községgel tartanak fenn partnertelepülési kapcsolatot. Ez elsősorban a kultúra, a sport területére terjed ki, az utóbbi években körvonalazódni látszik a gazdasági együttműködés lehetősége is. A fa­luban az eladásra felkínált ingatlanok közül sokat vásároltak meg külföl­di állampolgárok. Jelenleg 10 családi ház van német tulajdonban. Gazdag kulturális élet A falu napközi otthonos óvodája 60 férőhelyes, kétcsoportos, az általános iskola 8 osztályában 92 gyermek tanul. Az intézmények biztosítják a német nemzetiségi nyelv elsajátítását is. A település lakói igen jól kihasználják a művelő­dési ház és a 3 ezer köte­tes könyvtár adta lehe­tőségeket. Évente no­vemberben megrende­zik a búcsút, ugyaneb­ben a hónapban pedig az idősek napját ünnepük. Falunapot (német ha­gyományőrző program­mal) júniusban tartják, áprilisban pedig a faluért napot, amikor is társa­dalmi munkában építik, szépítik környezetüket. A községben gazdag kulturális program várja az érdeklődőket. A német kisebbségi önkormányzat tánctanárt alkalmaz, akinek fel­adata, hogy a fiatalokkal megis­mertesse a hagyományos nemze­A közelmúltban focipályát kaptak a helyi gyerekek Fejlesztések pályázatokkal A középületeket is fel tudták újítani A község ebben az évben 168 milliós költségvetéssel rendelke­zik, ennek nagy része azonban a kötelező ellátás finanszírozására megy el. Az önkormányzat igaz­gatási költségei például több mint százmilliót emésztenek fel az idei büdzséből. Az iskola fenntartására 39 millió forintot fordítanak, a körjegyzőségi hoz­zájárulásuk pedig 17,4 millió fo­rint, az óvoda működtetése pedig 12 millióba kerül. Ha a tételeket összeadjuk, látnivaló, hogy a falu gazdáinak alig marad pénze a be­ruházásokra és a fejlesztésekre. Miből telik akkor a utak, járdák, középületek felújítására? Az önkormányzat igyekszik a pályázatokat kihasználva kiegé­szíteni saját forrásait. Ezáltal si­kerül a néhány évvel ezelőtt ki­alakított virágos faluképet folya­matosan karbantartani, létrehoz­ni azt ünnepi szertartáshoz illő, igényesen kialakított házasság- kötő termet, a kultúrház belső és külső felújítási munkálatait elvé­gezni. Két évvel ezelőtt a község rákapcsolódott a földgázvezeték­re, ettől kezdve az önkormányza­ti intézményeket gázzal fűtik. Az önkormányzati dolgozók, vala­mint a falu lakóinak társadalmi munkájával hozták rendbe az öregtemetőt és környékét. A kép­viselő-testület az elmúlt tíz évben az utak, a járdák állapotának javí­tását tekintette egyik fő céljának. Ez időszak alatt megépítésre ke­rült a falu gyermekeinek régi vá­gya, az igényes munkával elké­szült játszótér. A Rákóczi utcá­ban és a Szabadság téren kialakí­tott telkeken új házak sora épült fel. ■ A település gazdái A polgármester Éva László, al­polgármester Rozsnai Sándor. A képviselő testület tagjai Hódosi Csaba László, Kádár Imre, Kovácsfi Imre, Predáts Ferenc, Schönberger Ferenc és dr. Taradán Zdenkó. Körjegyző: dr. Málingemé Halasi Zsuzsanna. A cigány kisebbségi önkor­mányzat elnöke Farkas Sándor, tagjai: Búzás József és Kovács Jó­zsef Tivadar. A német kisebbsé­gi önkormányzatot Kovácsáé Kohn Erika irányítja, a testület tagjai: Fekete László és Márta Istvánná. m Az oldal a vokányi önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor A történelmi borvidékhez tartoznak A településre és környékére a múltban és a jelenben is a mező- gazdasági termelés volt a jellem­ző, ezen belül is a szántóföldi ter­melés. Éppen ezért okozott szinte katasztrofális helyzetet az újpet­rei termelőszövetkezet felszámo­lása, hiszen a legtöbben ott dol­goztak. A nagyüzemi termelés okozta szakosodás csak azért nem eredményezte az addig apá­ról fiúra öröklődő munkafogások eltűnését, mert az igazi paraszti munkát, a termelés teljes vertiku­mát átfogó tevékenységet (vagyis a vetéstől az aratásig tartó folya­matot) a termelőszövetkezeti dol­gozók a háztájiban végezték, ahol erre a tudásra nagy szükség volt. Sajnos a kilencvenes évek elején elkezdődött földprivatizáció után kialakult néhány hektáros gazda­ságok nem hoznak annyi jövedel­met, hogy a munkahely nélkül maradt családokat el­tartsák, az élelmiszer- ellátásban viszont je­lenleg nagy szerepet játszik. A szőlőter­mesztésnek és bor­termelésnek viszont nagy hagyománya van a környéken, s ha valami fellendít­heti a település gaz­daságát, akkor az a borturizmus. A tele­pülés vezetői úgy vé­lekednek, hogy már a közeli jövőben el kell érni azt az álla­potot, hogy a terület a történelmi borvi­dékhez tartozzon. Ennek egyik feltétele, hogy a szőlő- és gyü­mölcsterület érje el az összes megművelhető föld 7 százalékát - Vokányban ez már adottság. A A település most a siklósi hegyközséghez tartozik történelmi borvidék a különféle pályázatokon előnyös elbírálás alá esik, kiemelt támogatásokat lehet igénybe venni, például az új telepítésekre. A község egyéb­ként most a siklósi hegyközség­hez tartozik, s a főként turisztikai célokat szolgáló Siklósi Borút Egyesület tagja. Fellendülőben a lótenyésztés Minden évben júniusban meg­tartják a lovasnapot a Tenkes hu­szárbandérium részvételével. Ilyenkor a helyiek is felvonultat­ják tenyészállataikat, szerencsére évről évre gyarapszik az állomány.. Ez már csak azért is örvendetes, mert a lovasturizmus (lovaglás, hintójárás) feltételei­nek megteremtése a település hosszú távú tervei között is szere­pel. Jelenleg a portákon 15 ilyen célra tenyésztett ló ropogtatja az abrakot. A lovasturizmus felté­telei egyelőre még nem adottak, az állatokat a gazdák még csak saját kedvtelésükre tartják, ám mindegyikük abban bízik, hogy előbb-utóbb a tenyésztéssel jöve­delmező vállalkozást tudnak majd működtetni. A lovakkal és a lótartással kapcsolatos hagyomá­nyok ápolására létrehozott egye­sület (Lovasklub, vezetői Tóth Fe­renc, Kábái Lajos és Márta Istvánná) is azt a célt szolgálja, hogy szerve­zetten tudja­nak felkészülni a lovasturiz­mus feltételei­nek megterem­tésére. A lovasklub mel­lett még három bejegyzett egyesület is működik a te­lepülésen. A Piros Ász Egye­sület a gasztro­nómia és a kár­tyajátékok ha­gyományának ápolására alakult, vezetői Rozsnai Sándor, Hódosi Csabáné és Éva László. A sváb hagyomá­nyok megőrzésére alakult Német Kulturális Egyesület vezetői: Az állomány évről évre gyarapszik FOTÓ: MÜLLER ANDREA Killiánné Hell Ilona, Fekete Lászlóné és Kovácsáé Kohn Erika. A sportegyesület elnöke pedig Márta István. T i > iskola Dallamkereső furulya- i együttese, az Echó német dalkör t és Szántó Fruzsina. Művészeti - vezetőj ük Szántóné Tomkó Sarol- ■ ta. m tiségi táncokat. Az idei siklósi várfesztiválon megrendezett XI. országos népzenei minősítő ver­senyen kimagaslóan szerepelt és arany fokozatot ért el az általános

Next

/
Thumbnails
Contents