Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-18 / 225. szám

» I 2001. Augusztus 18., szombat A U G U S Z TUS 20. 7. OLDAL Korona a karddal vágott tarsolyon A siklósi várhoz vezető úton a Vajda János tér bal oldalán a külső várfalak vonalában már áll Rétfalvi Sándor - impozáns méltósággal négy méterre maga­sodó - Szent István-emlékműve, amit augusztus 20. délelőttjén avatnak. Nem szokványos megszemélye­sítő alkotás, a siklósiak ennek ellenére máris szere­tettel övezik. A Munkácsy-díjas szobrásznak a 60-as évek elejétől van kötődése Siklóshoz, ezúttal azonban nem az számított abban, hogy ő lett a város Szent István-emlékművének al­kotója. A Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal választotta ki őt a Siklósi Vár Kht. által támogatásért folyamadó pályá­zat „kívánságlistájáról”. Ez azokat a művészeket sorolta fel, akiknek a művét leginkább szívesen látnák Siklóson.- A Millennium kapcsán szinte divat­ként megszámlálhatatlan Szent István-áb- rázolás jelent meg - pendítem meg a pécsi öntődében, ahol a emlékmű pénteken fel­helyezett bronz kardja készült.- Ez engem egy kicsit irritál. Én úgy gondolom, a figuraszerű ábrázolással Szent Istvánról mindenki csak megközelí­tőleg tud egyfajta emberideált a közönség „prédájaként” odaállítani. Hiszen senlti nem tudja, milyenek voltak a király arcvo­násai. Számomra tehát abszolút hiteltelen az összes Szent István-megjelenítés. Meggyőződésem, hogy a Szent István-i mű, az államalapítás óriási ténye az alapvetően meghatározó egy ilyen emlékmű létrehozásában - reagál Rétfalvi Sándor (képünkön). Az alkotói koncepcióhoz vezető töprengést felidézve mondja, hogy ő eleve nem szobrot, hanem a Szent István-i műről szóló emléket szeretett volna készíteni. Azt a fan­tasztikus erőfeszítést és eredményt kívánta megjeleníteni, ami egy emberen keresztül valósult meg: a nomád népből megtelepedett, a keresztény Európában magának tisztele­tet kiverekedett erő lett.- Hogyan választotta ki az alapmotívumot ehhez?- Annak ellenére, hogy alapvetően figuralista művészként ismernek, ennél az emlékműnél teljesen más szempont irá­nyított. Olyan alapmotívumot kerestem, ami a magyarság eredetére utal vissza. A régészeti emlékként fennmaradt gal- góczi tarsolylemez alapmotívumát véstem óriási kőbe. A ha­talmas barbár kultúra jelképét megszakítja, kettéhasítja a kard, amely a Szent István-i mű létrejöttének fontos eszköze volt. Az emlékmű csúcsán alapszimbólumként megjelenik a keresztény királyság létrejöttére utaló Szent Korona.- Emlékművön mégis van figurális ábrázolás, ha sajá­tosan i s.- A Szent István-megjelemzésekből számomra egyetlen egy hiteles a maga módján: all. század végéről szárma­zó kicsinyke szobor királyfej. Nekem még úgy tanították, hogy ez Szent István király első ábrázolata. Ezt választot­tam ki az egészen korai magyar művészetből, tehát eleve egy szoborképet vettem ki a történelmi múltunkból uta­lásként a Szent István-i műre, a kard hordozójára, a Szent Korona viselőjére - mondja a művész, aki valószínűleg nem vesz részt az avatáson. Ő már ünnepelt a művel, amelynek anyaga egy speciális itáliai mészkő. A faragás­kor a carrarai márványhoz hasonlóan viselkedik, annyira tömör. Ilyen követ kellett választani, mivel a szobor mo­tívumrendszere rendkívül érzékeny, majdhogynem kal­ligrafikusán jelenik meg. A homlokzati része órási tar­solylemez-motívum, ebbe vág a kard sziluettje bronzból, a másik oldalára Szent István király törvényeiből kiválasz­tott idézetek lettek vésve. A fehér kőbe ágyazódott betét, az István királyra utaló fej piszkei félmárvány vöröskőből van. Az eredeti is ebből készült úgy kilencszáz éve. ________ DUNAI I. Ez eréves Hetény vezér Bocz Gyula szobrászművész: „Nekem a munka az imádság” Az emlékezés divatjában neves hazai művészettörténészek vitatták a minap a tévében a hatvanas évek progresszív művészetét. Azokról a fi­atal „lázadókról” esett szó, akiket az európai áramlatba sorolhattunk, s akikről érdemes ma is szót ejteni. Köztük volt „Boci” is, azaz Bocz Gyula, aki a maga módján ma is lázad, hiszen azt csinálja, amit szeret.- Tudod, nekem a munka az imád­ság. Kisvártatva felteszi azt a kérdést, amit vártam:- De vajon hogy fog mutatni ez az óri­ás a hetényi új szabadidas-agórán, az i Sághoz való tartozását az t 1091-ből való Árpád-kori föl- . jegyzés Villa Heten illetve ■ Hetyn néven említi. Süvegel- ) ni való ötlet: Hetény vezér a t közös múltat személyesíti ■ meg, azt az időt, amióta het- : ényiek élnek itt e kies völgy- I ben. Ezt a település-múltat- i jövőt faragta a gránitnál is ke­■ ményebb fonolit-kőtöm­■ bőkbe (ilyen kemény fonolit : Európában csak a közeli ) Kövestetőn fordul elő) Bocz Gyula, miközben ronggyá ■ mentekavésőkésagyémánt- , betétes korongok... A szobor évezredek meg­■ viselte, töredezett óriás kőke­■ reszt. Ős-óceánok kagylóle- • nyomatai a felületén, fosszilis i kövületek, tovafutó, egymás- , ba kulcsolódó minták. És a i keresztnek beszédes arca van: akár a Húsvét-szigetek­■ béli időtlen kőarcok... , Nézzük a nap lenyugvó, : súroló fényében a faragott mélyedések árnyékot vető já­tékát; olybá tűnik, mintha az élettelen kő mozdulna, lépne felénk... Beszélünk múltról, hallgatunk közös emlékekről. Mondom, hogy szép. Boci reakciója izgalom és várakozás: A tér mediterrán ébredése A mintegy 90 négyzetméternyi össz-szoborieIület mind kézzel megmunkált Bő másfél éve a Magyar Millennium Kormánybiztosa által kiemelten tá­mogatott pécsi program lett a Jókai tér rekonstrukciója, mediterrán jelle­gűvé formálása. A középkori város- szerkezetet tükröző térnek értékéhez méltó megjelenítése, és egyben kor­társ képzőművészeti alkotásokkal való gazdagítása volt a pályázaton tá­mogatást nyert terv célja, amelynek ötletadója Pál Zoltán szobrász, az át­alakítás építész-tervezője pedig Dévé­nyi Sándor. A Jókai tér átformálása mintegy százmillió forintba kerül majd, ebből 38 milliónyi a művészi koncepcióra elnyert összeg, a többit az önkormányzat állja. Az alkotók azt ígérték, hogy az arculatában megújuló tér minőségének értékében maga lesz a millenniumi megemlékezés. Nem szokványos rekonstrukciót akarunk csinál­ni - mondták -, hanem a tér időrétegződésé­re szeretnénk húzni egy olyan felületet, ami korunk szemléletében itt hiteles, eredeti, és amit a mai környezettel harmóniában lehet megvalósítani. A Jókai tér Pécs legvárosiasabb tere és legrégibb is talán. Több időréteg hagyta raj­ta a nyomát. Átformálóinak nagy kihívás volt megoldani azt a feladatot, hogy miként lehet mediterrán szellemben gondolkodni egy ilyen téren, egy ilyen térben. Mind a koncepciót, mind a terveket viták, aggodal­mak és az irigység gáncsai is övezték, kriti­kák lövöldözték körbe. Az utóbbi hetekben, ahogy kezdett kibontakozni az új térburko­lat, a járókelők, a kíváncsiskodók nagy többsége szájából mind gyakrabban hang­zott el, hogy milyen szép lesz. Most, amikor már az avatásra vár - hétfőn este fél kilenc­kor lesz ez az ünnepi félóra - a laikus, aki­nek tetszik az új arculat, keresgéli a fogó­dzókat, hogy mitől is szép a szép. Bőven van alkalma, hogy belevesszen a részletek­be, de megfogalmazódhat benne olyanfajta összegzés, hogy a nálunk megszokottnál extrább városi létbe csöppent. Ezt bizonyítják már önmagukban is a szobrok, az úgynevezett bútorszobrok az Elefántos-ház teraszként szolgáló poszta- mense, a vizet fakasztató központi plaszti­ka, a kibuggyant vizet a terasz délnyugati sarkánál lévő - talán tengert szimbolizáló - medencébe vezető medercsík, a sokallt és kevesellett gömbfák, a szoborként is funkci­onáló nagylevelű hárs. És persze az első­ként megismert, kitapasztalt, a melegsárga színű dalmáciai mészkőből készült új tér­burkolat. Természetes törésfelületű, nem polírozott. A szobrok, a forgalomterelő kö­vek, a vízgyűjtő csatorna rácsai, a fák tövé­nél a művészi alkotásnak vehető kőrács mind canfanar nevű istriai kőből készülnek. A két kő évszázados hagyománnyal együtt használatos a Velence környéki városépíté­szetben: harmóniájuk régóta kitapasztalt. A laikus is megérzi ,a njindemitt megmu­tatkozó gondosságot.. Ez abtóiri^ megmü- tatkozik, ahogy az alkotók a^ér mérhető tu­lajdonságai ismeretében (a ■ szobrászathoz kapcsolódó szakmai hagyományokat érvé­nyesítették. Például a mintegy 90 négyzet- méternyi össz-szoborfelület mind kézzel megmunkált. A hozzáértő szem a másféle gondosságot is felfedezheti. Semmi véletlen nincs abban, hogy melyik objektumává l^prült, milyen a kiterjedése, mérete. íyfifttiéh szuverén, de mégis mindennel össálfügg, áz egész tér egységes műalkotásként is jól érzékelhető. Az arányok az emberi test és az aranymet­szés szabályait példázzák. Az építőművé­szet sokféle törvénye igazgatta el a harmó­niát, vagy éppen támasztotta fel a szándé­kolt feszültséget. Bencsik István szobra pél­dául éppen a Jókai tér és a Széchenyi tér „te­repváltó” pontján áll: innen tovább vagy az egyik, vagy a másik tér látványa érvényesül egyre inkább. Pál Zoltán művei közül a tér súlypontjában álló központi plasztika egy gyűrt felület, amely erővektoraival teremti meg az organikus formát. A szoborból ki­buggyanó víz miatt az alkotó A Föld köldö­ke címet adta művének. Az nyilvánvaló, hogy a tér belakása újabb és újabb felfedezésekhez vezet. Például olyanhoz is, hogy a forgalomterelő kövek te­tejére különféle társasjátékok - sakk, malom stb. - táblarajzolatát vésték fel aprólékosan. Az új tér játszani is enged. És érdekes lesz megfigyelni, hogy különféle napszakokban miként árnyalja színeit. Az alkotók ezeket a hatásokat is betervezték. dunai i. Egy öregember emlékirataiból Ott voltam Rég kellene erről írnom, mert egy­re halványabban emlékszem. Akik vitatkoznak a magyar törté­nelemről, a győztesek írásaiból született tudomány termékeit is­merik csak. Nagyra becsülöm a vitatkozókat, de én másként em­lékszem. Nagyapám, aki nálam is öre­gebb ember volt, még avarnak mondta magát. Fiatal korában, Bukharában maga is terjesztette Mambad fia Mazdek, új keresz­tény nézeteit. Aztán belátta, az el­nyomottak felszabadítása csak frázis volt, több kárt okoztak, mint hasznot. Később, Kusánban, egy nesztoriánus püspökségen ör­mény szent iratokat fordított avar­ra, mert Arméniában volt a ke­reszténység először államvallás. Ő nem Baján avarjaival, csak Izsák kagánnal jött az Alpokaljá­ra. Anyám hun vezér nője lett. Ak­kor születtem, amikor Maugerisz megölte testvérét Gordászt s ma­gyarok lettünk. A családunk már Jézust imádta. Aztán a kazár kagán, felvette a zsidó vallást, hogy ne kelljen sem bizánci, sem iszlám vazallussá lennie, ekkor néhány kabar törzs hozzánk me­nekült. Tíz év múlva mi is azért léptünk le a kazároktól, mert ak­kor már a nép nagy része keresz­tény volt. Mások még Zoroaster mágus hitén éltek, egy tűzvigyázó at-esperes a barátom volt. Egyszer találkoztunk a Kazáriába utazó Cirill püspökkel, megmutattuk neki szent könyveinket, hisz egy hiten voltunk. Két betűnket köl­csönvette. Amikor Árpáddal bejöttünk, a törzsek jó része Krisztust dicsőí­tette, különösképp a fekete ma­gyarok. A vezérek még kazárul beszéltek, de az itt talált sok ma­gyar nyelvét, egy idő után a tör­kök is átvették. A magyarul be­szélők a szarmatákkal, később a tiszai bolgárokkal, az avarokkal telepedtek le, s ha a vezéreknek néha futni is kellett, ők marad­tak. Mikor Taksony nagyfejedelem avar nőt vett feleségül, akkor lát­tam utoljára nagyapámat. Mesél­te, hogy az avar anya szülte, Kara Ulu, aid a nyugati kereszténység­ben a Magnus nevet kapta, az áru­ló Tudun tanácsára, elraboltatta az avarok kincsét, benne Attila szent koronájával. Tizenöt társze­kér vitte az aranyat Aachenbe. A frank császár a zsákmány egy ré­szét szétosztotta Európa-szerte, csak a Tudunnak nem adott. Ezt szeretnék visszaszerezni a por­tyákra induló magyarok, s ezért megy minden vezérrel avar főem­ber is. Másnap ő is elindult. Ekkor je­lentkezett a nagyfejedelemnél két avar úr, akiket maga a pápa szen­telt püspökké. Mikor Géza békét akart Nyugat­tal, a néhai Civakodó Henrik lány­káját, Gizellát kérette menyéül. Kí­séretében Hont, Pázmány, s még néhány elbajorosodott főrendű avar család leventéje jött Vajk ud­varába, mind római keresztények. Amikor Géza megtért az ősök­höz, a somogyi vezért illette volna a nagyfejedelemség. Koppány ne­je Vlagyimir kijevi nagyfejedelem lánya volt, Bazeliosz bizánci csá­szár unokahúga. Somogyvárott templom állt, Koppány nyakában kereszt. De lepogányozták, ami­kor leverték, akár Ájtonyt vagy Gyulát, akik főpapi méltóságot is nyertek Bizáncban. Fél évszázad múlva meg is történt az egyház- szakadás. De ekkor pogánynak nevezni őket?! De csak lapultunk. István úgy küldte a pápához Asztrikot, hogy követelje vissza családja ősi örökét, a Szent Koro­nát, amit a frankok elraboltak. A juss haza is jött, ám aztán sok oktalanságot hordtak össze róla a történészek, akik arról az apró­ságról is megfeledkeztek, hogy Orseoló Péter anyját is Gizellá­nak hívták, s ő vakíttatta meg Va­zult. Ezért ajánlotta aztán Boldog- asszony kegyelmébe országát Ist­ván. Aki, míg remélt, megíratta intelmeit Imréhez. Ezen írásnak szinte minden passzusa, azonos Anusirván, az utolsó sassanida ki­rály intelmeivel, ahogy a Géza és István kialakította közigazgatási rendszer is már itt olvasható, a tisztségekkel együtt. így volt. Vagy majdnem így? Egyre homályosabban emlék­szem. Pedig ott voltam... Bükkösdi László A hosszúhetényi kicsi ház kis udvara szabadtéri szoborpark, magasra nőtt fák-bokrok árnyékot adó lombja alatt. Éppen a hatalmas villányi kőbánya-szo­borpark ellentéte, de szerintem legalább olyan jól érzi magát itt Bocz Gyula, mint annak idején ifjan a szoborpark plató­ján, ahol sok minden megtörténhetett az emberrel. Még az is, hogy Göncz Árpád (az akkor még kevésbé ismert íróember) vele töltött egy napot a katlanban; s a be­szélgetés nyomán született meg az a no­vella, amelyet Göncz ma is élete egyik legjqbb írásaként emleget. (Még aznap éjszaka megírta.) A Hazatérés kötet itt fekszik az aszta­lon; szerzőjére vár. És szoborszentelő, szoboravató ünnepekre. Augusztus 19- én Mayer Mihály szenteli, szeptember 7- én pedig Göncz Árpád avatja Bocz Gyu­la alkotását, az Ezeréves Hetény vezér szobrát, amely a beszélgetésünk idején még uralta a művész házának udvarát, de tegnap már egy daru a falu agorájára , emelte.- Valami ijesztően jó dolog kerülget- í ni, nézegetni - jegyzi meg Bocz Gyula, : az óriási szobrot simogatva. - Időnként felfedezek belőle valami újat, amire a fa­ragás közben nem is gondoltam. Hetény vezér sohasem élt. Ne keres­sük történelemkönyvekben, regékben, ó-magyar siralmakban sem. Fikció. Álom. Annak az ezer évnek a szimbólu­ma, amióta a település pécsváradi apát­egykori kőfejtő udvarán, legalább két- métemyi talapzatra emelve, magasan? És hogy illenek majd mellé a padok, a sétány és a szerelmespárok... ______________________KOZMA FERENC He tény vezér és alkotója fotó: müller a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents