Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-30 / 206. szám

2001. Júuus 30., HÉTFŐ RIPORT 7.. OLDAL K U L T U R A ­____ Gy ermekalkotók Emópa-labirintusa Európa sokszínű kultúráját, esz­meiségét és népeinek együttmű­ködését jelképező közös képző- művészeti alkotást, egy labirin­tust hoztak létre Abaligeten a nemzetközi művészeti gyermek- tábor résztvevői. Az abaligeti kempingben a Mecsek hegyei közt fekvő tábort a házigazda pécsiek mellett a németországi Gelsenkirchen és Cottbus, a lengyelor­szági Olsztyn, a romániai Kolozsvár és az angliai Newcastle városának össze­sen 140 nyolc és tizennégy év közötti korú gyermeke - és kísérőikként mint­egy 40 felnőtt - népesítette be közel két hétig. Az Apáczai Nevelési Központ 1. számú Általános Iskolájának képző- művészeti tagozatos kisdiákjai tavaly Gelsenkirchenben kapcsolódtak a mű­vészeti tábor munkájába. Olyan sike­resen szerepeltek, hogy ez alapján a pécsi iskolának kínálták fel az idei, a második tábor rendező-házigazda sze­repét. Egyébként az is eldőlt már, hogy jövőre Newcastle-ban találkoznak új­ra. A Európai Uniós pályázati lehetősé­gekhez kapcsolódva a Mobilitás Ifjúsá­gi Szolgálat négymillió forintos támo­gatása lehetővé tette a gelsenkircheni tábor résztvevői körének bővítését, fe­dezve a Lengyelországból és Kolozs­várról érkező gyerekek költségeit. Az Etnikai Fómm egy kis gyermekcso­portja is résztvevő volt: ezt külön a né­metek kérték, mert az Európai Unió ki­sebbségpolitikájában külön fontos te­rület a romakérdés. A nemzetközi alkotótábor lakói fa­zekasok, nemezkészítők, szövők-fo- nók, festők, fafaragók, maszkkészí­tők, kemenceépítők vagy táncosok let­tek másfél hétre, s amíg a gel­senkircheni táborban tavaly egy közös Európa-faházat építettek, addig Abaligeten a gyerekek csoportvezető­ikkel egy Európa-labirintust alakítot­tak ki, amely a különféle művészeti ágak alkotásait mutatja be. Azért esett a választás a labirintusra, mert az lát­szik leginkább jelképezni, hogy a kö­zös Európába vezető út nem könnyű, nem nyílegyenes sztráda. A 15 méter átmérőjű labirintus időre elkészült, közepén kemencék is épültek.- Eredetileg hármat terveztünk, de az esős idő miatt csak kettő épülhetett meg 9 nap alatt. Működőképesek, de az időjárás miatt a labirintus avatásáig már nem lehetett kiégetni a kemencé­ket. Ezért az Orfűi Malommúzeum­ban sütötték ki a szombati táborzáró búcsúestre a résztvevők saját nemzeti kenyerüket - mondta Szabadosáé Tar­ján Ágnes táborvezető. A szombat esti táborzáró ünnepsé­gen - amelyre számos külföldi vendég érkezett - az Európa-labirintust dr. Szi­li Katalin, az Országgyűlés alelnöke avatta fel. A tábor részvevői ma utaz­nak haza, a labirintus viszont Abaligeten marad az autós kemping­ben: befejezetten, de folytatható, bő­víthető alkotásként. DUNAI I. Mindenkinek jutott feladat bőven FOTÓ: MÜLLER A. Tisztuló egészségügyi problémák Rosszak a Tüdőgyógyintézetben a higiénés körülmények A Tüdőgyógyintézet betegei közül már többen úgy döntöttek, a higiéniai körülmények miatt nem fekszenek be valamelyik osztályra, saját felelősségükre inkább bejárnak a kezelések­re. Hasonló esetek más kórházakban is elő­fordulnak, de a problémákról a betegek leg­alább annyira tehetnek, mint a személyzet. A férfikora teljében lévő uránbányász nehezen szedi a levegőt, profi amerikai gépet kapott otthonra is, hogy a vérébe jusson elegendő oxigén. Kezelésekre még feljár a Mecsekre a Tüdőgyógyintézetbe, s bár hosszabb időre be kellene feküdnie, saját felelőssé­gére hazajött a kórházból, nem hajlandó az ott ta­pasztalt higiéniai körülmények miatt bentmaradni.- Öt napig bírtam, aztán szedtem a cuccom és el­jöttem. Úgy kezdődött, hogy az orromba dugtak két csövet, ami ott volt már az ágynál, az előző beteg is ezt használta - kezd a pa­naszáradatba. Az hagyján, hogy nem cserélték ki, de le sem tisztí­tották. Másnap, amikor egy be­tegtársam távozott, s új ember került a helyére, ugyanez megis­métlődött. Ki tudja, hogy előttem ................1 kinek az orrában volt, például egy tuberkolózisos betegében? Másrészt a pissoár- ban togyogni lehetett a folyadékban. De az ülőkén is estére már minden koszos volt, papír meg nem volt soha. A zuhanyozóban a kézmosón nincsenek csa­pok, zuhanyrózsa pedig csak egy kifolyón maradt. A szekrények olyan koszosak, hogy újságpapírban le­hetett csak a ruhákat berakni. Szóval öt nap után el­menekültem. A középkorú hölgy, bár járni alig tud ízületi prob­lémái miatt, inkább feljár busszal a kiírt kezelésekre. Ő is egy hetet bírt ki. Mint mondja, leginkább az za­varta, hogy a mozgásszervi rehabilitációra és a ge­rontológiára (öregségi bajok ellátása) egy szobába fektették a betegeket. A fekvő, magatehetetlen nőket csak reggel és este tették tisztába, történhetett bármi napközben. Az egy hét során ketten haltak meg a kórteremben, rátört a halálfélelem, holott csak térd­ízületi panaszokkal érkezett. Dr. Balikó Zoltán, a Tüdőgyógyintézet vezető fő­orvosa (képünkön) a panaszokra panasszal válaszol.- WC-papírt, szalvétát, szappant stb. a kórházi fi­nanszírozásból nem tudunk biztosítani, ezt a beteg­nek kell magával hoznia,vagy az itteni büfében be­szereznie, Bár volt idő, amikor kitettük, de fél órán belül rendre lába kelt a tekercsnek. Akkor hatalmas, félméteres átmérőjű lemeztartóba helyeztük el, de az ember leleményes, éjszaka gondos munkával le­csévélték az egészet. A tusrózsákat ugyancsak ka­pásból eltüntetik. Az oxigénvezetékkel kapcsolatban az az előírás, hogy a beteg távozása után.a nővérek kiáztatják, ste­rilizálóba kerül, s az újabb felhasználásra zárt cso­magban kerül vissza. Persze a szabályokat meg lehet szegni, de ha kitudódik, akkor annak következmé­nyei vannak. Hogy a szekrények lepusztultak, azon nincs mit csodálkozni, tükrözik a magyar egészség­ügy helyzetét, de a betegek utáni takarítása nem ma­rad el. Pontosabban, a Tüdőgyógyintézet teljes taka­rítószemélyzetét e hónapban lecserélték, mert nem voltak megelégedve a munkájukkal. Az új csapatot viszont éppen a héten ellenőrizte a kórházvezetés, és kifogástalannak találta a tevékenységüket.- Annak is a helyszűke az oka - folytatja a főorvos -, hogy a mozgásszervi rehabilitáció és a gerontoló­gia egy osztályon van. A pécsbányai részleg ideköl- tözésével olyan idős, fekvő betegek is idekerültek, akiknek a tisztálkodás nem egyszerű feladat. Éppen ezért a nővérlétszám ezen a részlegen magasabb, és az ő dolguk, hogy napjában többször is tisztába te­gyék a betegeket. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy ne legyenek súlyos betegek, óhatatlan, hogy egy szobába kerülnek ízületi rehabilitációra érkezők és fekvőbetegek. Tény, hogy senki sem megy szívesen a kórházba, s a betegségtudatot az ottani környezet tovább erősí­ti, de az is biztos, hogy az efféle higiénés gondokon sokat javíthat a betegek kulturáltabb hozzáállása. Azt az orvosok is elismerik, hogy szervezési vona­lon az ápolási oldalon is akadnak’ még hiányossá­gok. A tökéletes megoldás a teljes komfortosítás len­ne, persze megfelelő pénzügyi fedezettel. Hiszen elég csak arra gondolni, hogy az egészséges embe­reket sem zárják össze a szállodákban néhány nagy szobában. Másrészt mindenki egész életé­ben fizeti a társadalombiztosítást, tehát lenne jo­ga arra, hogy nem kívánt betegsége alatt megkap- ja a teljes komfortot. _____ mészáros b.e. Gr afikák a legfelső szintről Belekóstolnak Indiába A világ egyik legismertebb grafikusművészének, a por­tugál Joao Machadonak nyí­lott poszterkiállítása a pécsi Kisgalériában. A hetvenes években alakult ki a technikám, hogy a plakátokon egy-egy témakör számomra legjellegzetesebb történéseit emeljem ki néhány karakteres vonallal, s ezt a látásmódot a nyolcvanas esztendőkben elter­jedt informatikai eszközök se­gítségével igyekszem másokkal ! is .raegisrúértfethi - mondta a portói művész kiállítása meg­nyitóján. A coimbrai születésű, 60. évéhez közelítő művész nemcsak hazájának, de a konti­nensnek is az egyik meghatáro­zó grafikusa. Tíz éve csábítgat­ják Pécsre, de csak most sike­rült egy 70 kompozícióból álló retrospektív bemutatót idehoz­ni (augusztus 19-ig látható a ki- j állítás). A poszterei többnyire úgy építkeznek, hogy a pasztell szí­nek kontrasztjában geometriai formában jelenik meg a fő téma. Bár plakátokról van szó, igen ke­vés rajtuk a szöveg, a határo­zott, de mégis megkapóan fi­nom vonalvezetés adja a vará­zsukat. No és a napsütötte ten­gerpart színei, a homok és nap­fény sárgájának, a tenger kékjé­nek, és az örökzöld növények zöldjének különböző árnyalatai. Talán ott fogható meg legjob­ban Machado egyénisége, hogy hányféleképpen képes ötletesen megjeleníteni az évről évre is­métlődő filmfesztiválokat és jazzkoncerteket, miközben a rendezvények hangulatából is visszakapunk valamit. MÉSZÁROS B. E. A Pécsi Tudományegyetem Böl­csészettudományi Kara szocio­lógiai és szociálpolitikai tan­székének vendége volt május­ban Szádhu Maharadzs, akit cím szerint korábban az indiai Bihar Állam Munghir tartomá­nya királyaként tiszteltek. Most már Krisna szeretetét terjesztő szerzetes még nagyobb tiszte­lettel övezve. Itt jártakor meg­hívta Indiába a pécsi egyetemis­ták egy csoportját, és felkínálta nekik a vrindavani kolostor vendégszeretetét. Az Indiába készülő tízegynéhány fős pécsi egyetemista csoport vezetője Gyúrok János, a tanszék tudomá­nyos munkatársa lesz (képünkön), aki néhány hónappal ezelőtt már járt a szubkontinensen, s akkor is vendé­geskedett Szádhu Maharadzsnál és szerzetestársainál. A kasztrendszert, illetve speciálisan azt tanulmányoz­ta, hogy miként szerveződik az indi­ai társadalom, és milyen a helyzete a kaszton kívülieknek, mindenekelőtt az ottani cigányoknak.- Pályázati pénzek fedezik az út költségeinek java részét. Delhi köze­lében, egy kisvárosban, a vrindavani kolostorban lesz lakhelyünk és úti tá­maszpontunk 7-8 napig, majd on­nan délre megyünk apróbb települé­sekbe. Közben Jaipurban találko­zunk az ottani maharadzsával. Végül a terv szerint néhány napot Nepál­ban is töltünk. A fő cél azonban az, hogy az indiai falut megnézzék a hallgatók - mondja.- Ők mit profitálhatnak ebből az egzotikus útból?- Félelmetesen sokat. A hallgatók belecsöppennek egy kicsit India sajá­tos szociális problémáiba. Eddig csak elméletben tanultak a harmadik világbeli szegénységről, nyomorról, a társadalom perifériáján, illetve a társadalmon kívül élő osztályokról és csoportokról. A velük való találko­zás Indiában mindennapos lesz. Aki ott a nagyvárosokban kimegy az ut­cára, több százezernyi koldussal ta­lálkozik. Ha elmegy egy faluba, ta­pasztalhatja, hogy az ott élők semmi­lyen kasztba nem tartoznak. Elkép­zeléseim szerint É diákjaink norma­kívüli világ mind­alább olyan mű- ködőképes mint az európai, csak másképp. Mások a normák és az ér­tékek, de ott is ugyanabból a matéri­ából gyúrt emberek élnek, mint ná­lunk. Á hallgatóknak a jövendőbeli szakmájukra tekintettel ez érdekes lesz és sokat használhat, hiszen a többségük feltehetően szocio- foglalkozást űz majd.- A hallgatók körében nyilván nagy az érdeklődés az út iránt.- A sok közül nehéz kiválasztani az indulókat, de majd kitaláljuk a módját. Nyilván lesz együttműködés más tanszékekkel, tehát nemcsak a szociológus hallgatók indulnak Indi­ába, hanem például történészeket, geográfusokat is „belopunk” a csa­patba, s talán másokat is. Valamikor az ősz végén, a monszun elmúltával utaznak, vagy ha valami csúszás lenne, akkor legkésőbb kora tavasszal, vagyis mindenképpen az indiai száraz időszakban. Az esős időszak párás trópusi melegét alig vi­seli el a Közép-Európából érkező ember, hát még ha nincs is ideje hozzászokni, ahogy nekik sem len­ne a bő kéthetes villámlátogatás alatt. DUNAI I. Ezen a délutánon Kacsó a gerinc­doktor dr. Keménnyel ül egy asz­talnál a hátsó traktusban és szil­vapálinka fölött berzenkednek.- A feneke is kilógott a gatyájá­ból a kis rendőrgyilkosnak! - há- borog Kacsó, és bedob még egy stampedlival.- Én meg még segítettem neki annak idején hamis orvosi jegy­zőkönyveket gyártani!- A kis tetű. Nagyon megcsinál­ta magát.- Megcsinálta magát, lárifári. Kit nem lehet megbuktatni? Itt van például az új ság...- Az újság, csak púp a háta­mon. Ki kéne találni valamit. Azért nem könnyű dió ez a Zsiga. Népszerű, a keservit neki. Mun­kát ad és fizet, mint a katonatiszt.- Ide figyelj, azért most már csak lesz otthon is valami! - böki ki dr. Kemény.- Gondolod?- Na hallod! Pártok alakulnak, a fenébe is. Demokrata Fórum, meg Demokraták Szövetsége, meg Fiatal Demokraták. Ismersz te ezek közül valakit?- Még szép - jön meg egyszer­re Kacsó hangja. - Egy csomó pa­li járt már itt a Magyar Házban. Én hívtam meg őket.- Látod. Es ha előbb-utóbb övék lesz a hatalom? Kacsó összehúzott szemmel le­si dr. Keményt.- Te is azt mondod, hogy a komcsik megbukhatnak?- Mért, ki mondja még?- Hallani ezt-azt.- Látod - feleli jobb híján dr. Kemény. De aztán tovább filo­zofál. - Elvileg már meg is buk­tak, de a gyakorlatban nem. Szerintem most rájuk kell tenni. A politikából átmennek majd a gazdaságba. Szükségük lesz ránk. Most eljöhet a mi időnk is.'- Mi? Vissza Magyarországra?- Az üzlet ott is üzlet. Az or­szág most a komcsiké. De ők nem fognak elszaladni, csak át­alakulni. Mi tudnánk segíteni ebben az átalakulásban. Látod, most hasznos lehet az újságod. Azt hiszed a Külügyben nem ol­vassák? Meg a Belügyben? Meg mindenhol? Ezzel most megcsi­nálhatnád magadat. Ne engedj mindenkit ezerrel magyarkod- ni, kevesebb buzogányt meg ka- cagányt, Gyurikám. Az elvtár­sak azt nem szeretik. Béküljön meg az emigráció a hazai hala­dó erőkkel..., hiszen érted te ezt. Eddig az itteni magyarok örültek, ha egy kis papírmunká­hoz jutottak, nem firtatták a hátteret. Egy kis biztosítás, egy kis mail ordering vagy papír­szállítás, minden lecsúszott, mert olyan szépeket olvastak a lapodban. Na de a Zsiga nagy­ban dolgozik. És fizet. A fityfe- nét se érdekli már a magyar sza­badság.- Hát van igazság abban, amit mondasz. Ha egy kicsit a hazai te­repre is koncentrálnánk, ezt a kis patkány Zsigát is elkaphatnánk - dől hátra Kacsó.- Ahogy mondani méltóztatik. A nagy, lilagőzös világmegvál­tás közepébe toppan be régi ba­rátjuk, Andrew Jacobs. Rögvest felméri, hogy valami komoly csontot rágnak az urak.- No, mi újság?- Épp elrendeztük a világ sor­sát - rikoltja feléje a házigazda. Jacobs gyanakodva les körbe.- Egy kis papírmunka?- Lesz az is.- Ennek örülök. Én szívesen szállítok. Vannak még kapcsolata­ik? El tudnák passzolni?- Magyarország. Mond ez ma­gának valamit? - veti fel a fejét Ja­cobs.- Hallottam már róla - vág egy gyors grimaszt Jacobs. - Ott te­remnek az ilyen gazemberek mint maguk.- Maga is ott termett - legyint Kacsó.- Új világ jön, Jacobs. Új embe­rek, új történetek. Új lapot kell nyitni - kopog az asztalon a dok­tor.- Ezt már szeretem. Tehát ha jól értem, az új magyar lehetősé­gek felé veszik az irányt?- Hát mi maradt nekünk? - hör­dül fel megint Kacsó. - Ez a Zsiga teljesen kiszorított minket. Maga is csak neki szállít. De üzenem neki, hogy otthon ne próbálkoz­zon, mert az a piac a miénk - itt a mellére csap. A doktor úr nem győzi csitíta- ni.- Nyugi öregfiú, most majd szépen helyreáll a világ rendje. Kacsó már lelkes:- Megmutatjuk, a keserves úr­istenit neki! Megmutatjuk, hogy nem pudingból vagyunk!- Hát miért nem dolgoznak neki? - kérdi Jacobs, mintegy magától értetődően. - Gyuri­kám, maga olyan jól szót ért az emberekkel, üljenek le egyszer és egyezzenek meg. Magának megvannak az otthoni kapcsola­tai, Zsiga meg itt építette fel a bizniszét. Két szakember. Értse­nek szót. Én legalábbis amondó vagyok... 32. A Magyar Házban azonban még mindig egymást váltják a vendégek. Ezúttal egy Bocskai- mentés szónok beszél nagy neki- hevüléssel a szép számú közön­ség előtt. (Folyt, köv.) V >

Next

/
Thumbnails
Contents