Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-29 / 205. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. július 29. sztárok Életveszélyben!- Az egyik kollégámmal igazoltattunk egy szerb férfit. Akkoriban sok lövöldözés volt, főleg a jugoszlávok zördültek össze a lengyelekkel. Ezt a férfit a Fény utcai piacon állítottuk meg, s már akkor feltűnt, hogy borzasztó agresszíven viselkedik. Átvizsgáltuk az autóját is, ám az anyósülésre dobott széldzseki valahogy elkerülte a figyelmünket. Amikor azt mondtuk neki, zárja le az autóját és jöjjön velünk, mindenképp ragaszkodott hozzá, hogy a dzsekijét is magával hozhassa. Ez pedig szöget ütött a fejembe, hiszen akkor már minden irata nálunk volt. Odamentem hát, s néhány pillanattal előtte sikerült felemelnem a dzsekit, amely nagyon nehéz volt. Nem csoda: a zsebében egy csőre töltött pisztoly lapult. Még ma is ideges leszek, ha ez az eset eszembe jut, hiszen mi másért ragaszkodott a fickó a dzsekijéhez, ha nem azért, ami benne volt? Akkor egy életre megtanultam, hogy az igazoltatás is lehet életveszélyes helyzet, ha nem szakszerűen végzik. Bodrogi Gyula mellett saját bevallása szerint annyiszor suhant már el a halál, hogy jószerével a számát sem tudja.- Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy repülőgépről lőttek ránk. Kilencéves voltam, 1944-et írtunk. Érdligeten, a vendéglő udvarán játszottunk a vendéglős fiával, amikor alacsonyan elhúzott felettünk egy gép, s géppisztollyal felporozta közöttünk a földet. A mai eszemmel hanyatt- homlok rohantam volna biztonságba, de mi akkor csak hátrébb ugrottunk, majd mentünk vissza labdázni. Tizenkét évvel később, 1956-ban is előfordult, hogy lőttek ránk, pedig csak kenyérért mentünk. Emlékszem, egy derékig érő fal fedezékében négykézláb futottunk, miközben a lövedékek néhány másodperc késéssel követték az útvonalunkat. A legnagyobb szerencsém azonban akkor volt, amikor a Köztársaság téren beálltam egy kocsma ajtaja alá, majd néhány perc Egy centin múlott, hogy Jáksó László nem halt meg. Zalatnay Saroltának két nyakcsigolyája csúszott ösz- sze, Détár Enikő hét hónapos terhesen pördüK meg kétszer az autójával, Bodrogi Gyulára pedig repülőgépből lőttek. A sztárok szinte mindegyike volt már valamilyen veszélyes helyzetben, s eddig csak ők tudták, milyen kevesen is múlott az életük. Kósa L. Adolfot kétszer is meglegyintette a Kaszás. A történetben van valami végzetszerű, mivel mindkét eset szinte ugyanott történt - csak épp húsz év eltéréssel.- Az első alkalomra csak nagyon elnagyoltan emlékszem, mivel mindössze öthat éves lehettem. Apám szüleihez tartottunk a Mecsekben, és nagyon sötét zonyult: hátsókerék-meghajtású. Szóval ugyanazon az úton döngettem télen, éjjel volt, s tele volt az aszfalt jégbordákkal. Előttem egy másik autó döcögött, s én arra gondoltam, hogy meg kellene előzni. így is tettem. Ám ahogy elindultam, az autóm fara hirtelen továbbcsúszott balra. Néhány pillanatig szinte keresztben álltam az Bodrogit sokszor megkergette már a Kaszás volt. Egyszer csak hatalmas dudálást hallottam, valami óriási fény közeledett, aztán már csak arra emlékszem, hogy az autó az oldalára dől, a motorházteteje pedig felcsapódott. Később tudtam meg a szüleimtől, hogy kis híján mindannyian ott maradtunk. A fura mindebben csak az, hogy húsz évvel később szinte ugyanott kerültem életveszélybe. Már ügyvédjelölt voltam, s életem első autóját vezettem, egy kétezer köbcentis Volvót. Iszonyú erős járgány volt, s ami utóbb életmentőnek biúton, majd ahogy gyorsítottam, „visszajött” a hátulja, de akkor meg a másik oldalra lengett ki. Közben szembe is jöttek, a jég is csúszott, és én soha nem felejtem el az általam megelőzött autó utasainak döbbent, holtsápadt arcát. A mai napig nem sikerült felidéznem, hogyan sikerült visszatérnem a sá- vomba, de azt tudom, hogy ott és akkor nagyon közel álltam a halálhoz. Garamvölgyi László, az ORFK sajtófőnöke még járőr korában került szinte végzetes helyzetbe. Csiszár Kunczénak: Imádom Szigligetet, de állandó halálfélelmem van a száguldó kocsik miatt. Talán páncélautót kéne vennem... ! múltán odébb húzódtam. Alighogy visszanéztem ugyanis, egy rpbbanás az egész kocsma elejét elpusztította. Zalatnay Sarolta a mai napig őrzi élete leghátborzongatóbb kalandjának emlékét.- Gyulára mentünk a Metró zenekarral egy Skodába zsúfolódva. Én sajnos aludtam, amikor az egyik éles kanyarban kicsúsztunk. A többiek néhány karcolással megúszták, nekem viszont, mivel ellazult állapotban ért az ütközés, két nyakcsigolyám összecsúszott, a sípcsontom, valamint a medencecsontom megrepedt, s agyrázkódást is kaptam. Mint utólag megtudtam, az autó fékje nem volt túl jó. Az eset után fél évig szédültem, ám az orvosok szerint így is szerencsém volt, mert ki is törhetett volna a nyakam. Az akkor szerzett sérülés még ma is rendszeres karbantartást igényel: hetente kétszer járok gyógymasszázsra, valamint néha súlyfürdőt is vennem kell egy évben két alkalommal. Csiszár Jenő esete any- nyiban rendhagyó, hogy neki nem kell a múltba Tévednie, ha életveszélyes szituáció emléke után kutat.- Sajnos itt Szigligeten, ahol lakom, ahányszor csak kilépünk a házunk ajtaján, az életünket kockáztatjuk. Nagyon rosszak ugyanis az utak, ám az autósok fittyet hánynak a sebességkorlátozó táblának, ezerrel döngetnek végig a falun. S nem csupán személykocsik, hanem nagy, böhöm teherautók is! Akárcsak a többi lakos, általában én is biciklivel járok, s komolyan mondom, minden alkalommal halálfélelmem van. Ráadásul most, hogy átadták a Balaton legszebb kikötőjét, a helyzet csak rosz- szabb lesz. Ki kellene javítani a kátyúkat, az útra pedig fekvő rendőröket kellene fektetni. Attól tartok, az önKósa: Kétszer borultam ugyanott, csak közben eltelt húsz év... kormányzat addig nem lép, amíg tragédia nem történik. Amikor Détár Enikő forró helyzetbe került, egyszerre két élet is veszélyben forgott. A színésznő ugyanis Eszter nevű lányával volt hét hónapos terhes, amikor Nyíregyházára menet megpördült az autójával. A kocsi totálkárosra tört, de Enikő megúszta egy csuklókarcolással.- Akkor azt mondtam, az ég áldja a Skodák tervezőit - emlékszik vissza Enikő férje, Rékasi Károly. - Az autó ugyanis totálkáros lett, ám az utastér épen megmaradt. Jáksó László szerint az ő élete éppen akkor forgott a legnagyobb veszélyben, amikor mindenki azt hitte, vicces dolog történt.- Egy ország poénkodott azzal, hogy egy rosszul rögzített csatornafedélre lépve bevertem a herémet, ám az orvosok korántsem fogták fel ilyen humorosan a helyzetet. Egyikük azt mondta, hogy a vágás egy centire a combban futó ütőértől esett. Ha azt találja el a vas, aligha értem volna meg a mentősök kijövetelét. Égé- 1 szén egyszerűen elvérez- , tem volna. Hát, ennyit a vic- i ces helyzetekről. D. T. . RÁDIÓK HÁBORÚJA Különös, a magyar sajtóban eddig páratlan háborúság zajlott az utóbbi másfél hónapban két országos kereskedelmi rádió között. A Danubius Rádió és a Sláger Rádió már- már a becsületsértés határait feszegetően kezdte egymást minősítgetni - az éter hullámain keresztül. A felek persze nem nevezték néven a másikat, ám mindenki tudta, kire gondolnak a Danu- biusnál, amikor az „ósdi slágereket” játszó konkurenciáról beszéltek, vagy kire célzott a Sláger, amikor arról beszéltek, hogy a versenytárs „ismeretlen, a hallgatókat őrületbe kergető” dalokat sugároz. „A Danubius Rádióban nem kell ósdi slágereket hallgatnia ahhoz, hogy találkozzon ezzel a felejthetetlen dallal a ’80-as évekből...” Amikor a Sláger Rádió tematikus összeállítást sugárzott a slágerekről A-tól Z-ig, a Danubiusban azonnal megszületett a válasz: „az igazi változatosságot nem az A-tól Z-ig összeállított ósdi slágerek jelentik”. A Sláger reakciója sem késett sokáig: „egyes rádiók csak próbálkoznak azzal, miből is lesz igazi sláger...” Az elfajuló pengeváltásokat a hallgatók is érzékelték, s nem mondhatni, hogy örültek. A többség természetesen a másik rádió hangvételét kifogásolta, ám mindkét táborban szép számmal voltak olyanok is, akik kedvenc adójukat sem kímélték, s kijelentették: nem ezt várják tőlük.- Mi általában nem a versenytársainkra, hanem a saját közönségünkre figyelünk. Jobb meggyőződésünk ellenére néha becsúszik egy-egy, a konkurenciát minősítő jelző - ismerte el György Gábor, a Sláger Rádió ve„Vannak rádiók, amelyekben egész nap beszélnek. Vannak rádiók, amelyek egész nap ugyanazt a zenét játsszák... és van a Sláger Rádió, millióknak tetsző, változatos zenei összeállítással. Mert mi nem csak beszélünk a változatosságról!” zérigazgatója, hozzátéve: néha megérti a kollégáit, mivel elég nehéz az övön aluli támadásokat válasz nélkül hagyni.- Fizetnünk kellene a Danubiusnak, hogy ennyit foglalkozik velünk - jelentette ki ironikusan György Gábor. Bolla Zsolt, a Sláger Rádió programigazgatója szerint a Danubius kezdte a háborúskodást.- A hangnem akkor durvult el, amikor elkezdtek az ósdi slágerekkel példálózni. Holott szerintünk nincs ósdi sláger, a Sláger Rádió csak azokat a számokat játssza, amelyek kiállták az idő próbáját. Hallgatóink többsége felnőtt, míg az ő közönségük fiatalabb. Ez a fajta piszkálódás egyik tábort sem téríti át.- Nem foglalkozunk többet a konkurenciával - mondja a programigazgató. - Már csak az zavar minket, hogy számos ötletünket viszonthalljuk a Danubius Rádióban - persze más néven. A tematikus zenei hétvégék, az óra slágere, az ismétlés nélkül játszott dalok a versenytársnál is megjelentek. Mi továbbra sem után- zunk senkit, igyekszünk a saját szellemi tőkénkből megélni. „Danubius Rádió. Hozzávalók: a '80-as, '90-es évek nagyszerű dalai, napjaink kedvencei, jó adag változatosság, de ügyeljünk arra, hogy kimaradjon az összes ósdi sláger, amit máshol hallhat... s kész is a Danubius Rádió.” Szever Pál, a Danubius Rádió programigazgatója is nyilatkozott lapunknak. Beszélt a rádiós ötletek átvételével kapcsolatos álláspontjáról, a két adó közti háborúság kiváltó okáról, illetve a hallgatók reakcióiról. A cikk elkészült, ám a programigazgató közvetlenül a megjelenés előtt jelezte: a rádió vezetősége mégsem járul hozzá az általa elmondottak megjelentetéséhez. Szűkszavú „Újra megmutatjuk, hogyan is kell egy rádióban játszani. Ha szeretné tudni, mit csinál a konkurencia holnap, hallgassa ma a Sláger Rádiót!" levelükben mindössze a következő sorok közzétételét kérték: „Az ügyről nem nyilatkozunk, sajnáljuk, ha az elhangzottakat a Sláger Rádió magára vette - ők tudják, miért.”
