Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-10 / 186. szám
2001. Július 10., kedd RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA SZÉPÜLŐ MESZES. Sajátos dekorációt, egy csillesort állítottak köztéri dekorációnak Pécs keleti városrészében. Az egykor, a bányában használt csilléket a Bányász Kulturális Szövetség és a Meszesért Kör- nyezetvédelmi Egyesület hozta rendbe és helyezte el a Komjáth Aladár utcában. fotó, laufer László Hírcsatorna VANYÚR ISTVÁN szobrász- művész Nagy Lajos királyról alkotott, Ópusztaszeren felállított szobráért a Baranya Megyei Ön- kormányzat a művészt Millenniumi emléklappal és emlékéremmel tüntette ki. (d) A SIKLÓSI Fúvószenei Fesztivál második helyezettje lett a Sopianae, a Belvárosi Általános Iskola és a Liszt Ferenc Zeneiskola közös zenekara. Az 1995-ben alakult,'jelenleg hatvanöt fős együttes vezetője Mátyás Tibor fúvós- zenekari karmester. A többségében általános iskolásokból álló zenekar ebben az évben fellépett a Tavaszi Fesztivál városi rendezvényén, a gasztronómiai héten, a pécsváradi Fúvószenei Találkozón és terveik között sze- repel külföldi fellépés is. isai „Ha...” címmel írt jegyzetet a Dunántúli Napló 2001. július 7-ei számában Cseri László a város kulturális életéről, illetve Pécs általa kultúraellenesnek nyilvánított politikai és kulturális vezetőiről. A dolgozatból árad a rosszindulat, a kioktató hangnem, a szerző a saját véleményét ismeri el egyedüli igazságként. Mi úgy véljük, az olvasó kíváncsi a város vezetőinek álláspontjára is, ezért most sorra vesszük a tényeket. A jegyzetíró azt veti a polgármester, illetve az alpolgármesterek szemére, hogy egyikük sem nyitotta meg a XI. Nemzetközi Zenei Fesztivált, ezért ezt az eseményt nem tartották fontosnak. Az eddigi tizet sem nyitotta meg senki, ezt a fesztivált ugyanis, eddig legalábbis, nem volt szokás megnyitni. Cseri László a város kulturális bizottságának tagjait is hiányolta az előadásokról - bár közülük többen külföldön voltak szabadságon ebben az időben -, úgy gondoljuk, egy kulturális esemény jelentőségét, színvonalát nem a protokoll adja. Az esemény minőségét az bizonyítja inkább, hogy a közönség megtöltötte a helyszínt és hogy a zenei fesztivál egyre inkább idegenforgalmi tényező is. A város vezetői egyébként azzal is támogatták a rendezvényeket, hogy a Nemzetközi Ifjúsági Kórusfesztivált, valamint a Pécsi Országos Színházi Találkozót dr. Toller László polgármester, a Felnőtt Bábfesztivált és az Ünnepi Könyvhetet dr. Újvári Jenő alpolgármester, a Francia Színjátszók Fesztiválját dr. Kunszt Márta, a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg. Nem igaz tehát, hogy Pécs vezetői nem vesz- « nek részt ezeken az eseményeken, bár válto- ' zatlanul fenntartjuk azt a véleményünket, » hogy ma már egyre kevésbé a protokoll adja egy esemény rangját, tartalmát. Ha... Ha! Ami pedig a Székesegyházban zajló koncertre behallatszó roma zenét illeti: a Roma Kulturális Egyesület, valamint a koncert szervezői megegyeztek egy olyan kezdési időpontban, hogy a két esemény ne essen egybe, csak éppen nem tartották magukat a megállapodáshoz. De ezt a város vezetőinek nyakába varrni? A város egyébként anyagilag is támogatja a fesztiválok rendezőit. A Pécsi Szimfonikus Zenekar, mint a város intézménye évi 90 millió forintot kap a büdzséből, a közönség és a szakma által egyaránt kirobbanó sikerűnek minősített Országos Színházi Találkozóra 30 millió forintot adott az önkormányzat. „A magyar színház minden eddiginél jelentősebb, saját keretein túlnövő ünnepe” - így nyilatkozott az egyik lapnak Garas Dezső a pécsi fesztiválról. Se szeri, se száma a lapokban - a Dunántúli'Naplóban is - megjelent dicsérő soroknak, amelyek mind azt igazolják: itt bizony minőségről van szó. Minőségi műsorokat láthatott a közönség minden este a Sétatéren elhelyezett színpadon is, ráadásul ezek az előadások ingyenesek voltak, tehát az is hozzájuthatott a kultúrához, akinek máskor talán ideje, talán pénze nincs rá. Lehet, hogy csupán ízlés dolga, de egyáltalán nem zavaró, ha a közönség műanyag borospohárral a kezében nézi végig a Szepessy-szobor előtti lépcsőn ülve a nívós színházi előadást, vagy a népi táncot. „Pécs a mediterrán hangulatok városa” - így szól a város szlogenje, s ehhez bizony hozzá tartozik a gesztenyefák alatt sülő malac, a borsátor is, hiszen ettől él a tér. Szerintünk ez is közösségformáló erő, s Cseri Lászlónak lehet más a véleménye, de azt ő sem hiheti, hogy az az egyedül üdvözítő. A fesztivált, mint „műfajt” a város tudatosan tervezi, szervezi és támogatja, számtalan lehetőséget kínálva ezzel a kultúra bemutatásának. Ha valaki ezt nem veszi észre, az vagy rosszindulatú, vagy tudatlan, vagy valamiért sértődött, aminek az okát mi nem ismerhetjük. A rangos eseményeket, mint a Tavaszi Fesztivál, a biennálé, a bábfesztivál, a könyvhét, a színházi fesztivál, a művészeti és gasztronómiai hetek Pécs különböző gazdasági tényezői is támogatják anyagilag és igazán jó érzés látni ezt az összefogást a kultúráért, nem pedig fanyalogni rajta. Ami a hangversenytermet illeti, az ön- kormányzat a nulla pontról, a semmiből teremtette meg a kibontakozást. Felújítja és átadja a Park mozit a Szimfonikus Zenekarnak, a munkák nem az önkormányzat hibájából csúsztak. Az egyetem vezetőivel tárgyalások folynak az aula akusztikai átalakítására, hogy alkalmas legyen hangversenyek rendezésére. Ezt a megoldást az ön- kormányzat vetette fel, nyilván puszta kul- túfáéllenességből. A jegyzetíró megkérdőjelezi a színigazgatói és a galériaigazgatói posztra kiírt pályázatok tisztességét, szabályosságát. Erre csak azt tudjuk válaszolni: az ilyen pályázatoknak rendkívül szigorú szabályai vannak. A konkrét esetekben ezeket pontosan betartották. Pécs egyébként éppen gazdag, sokszínű kulturális életéről ismert az országban és a világban. Ezt nem méltányolva úgy vélekedni, hogy a város vezetése háttérbe szorítja a magas kultúrát, nem vall valami jóindulatú megközelítésre. A kultúrát nem az értékek összessége, hanem az élet teljessége adja, amibe Mozart épp úgy beletartozik, mint nagyanyáink szakácskönyve. Egyáltalán nem idegen a kultúrától, amikor a székesegyházi koncert után maguk a zenészek megisznak egy pohár bort a Sétatéren. Üvegpohárban valóban elegánsabb lenne. Dr. Toller László polgármester Dr. Újvári Jenő alpolgármester Dr Kunszt Mária, a Kulturális Bizottság elnöke _____________Jegyzet ______________ A tagadás bgikája Aki időt nyer, életet nyer - a már kissé elkoptatott igazság kerülhet újabb dimenzióba, amikor értelmezni próbáljuk a harkányi gyógyfürdő fejlesztése körül kirobbant botrány hátterét. Ami tény: a két tulajdonos, azaz a megyei és a harkányi önkormányzat immár hónapok óta képtelen elszánni magát, hogy beadja pályázatát a Széchenyi-tervhez, amelynek révén cirka másfél milliárdos fejlesztés kezdődhetne az egyik legnépszerűbb honi gyógyfürdőben. Abban mindketten egyetértenek, hogy a lépés hosszú távra garantálná a fürdőváros jövőjét, és közvetve a megyének is hasznot hozna. Mégis: nem és nem. Vajon mi késztetheti a perlekedőket a meg nem egyezésre, és ezzel arm, hogy egy nyilvánvalóan számukra is létkérdésnek számító pályázatot ne bocsássanak útjáml A vitázók érvrendszerében egyaránt fellelhető a régi, vélt vagy valós sérelmek (a harkányiak például a tulajdonviszonyok jelenlegi állapotát sem tartják elfogadhatónak, és a megye szemére vetik az egymással kötött szerződés be nem tartását, igaz utóbbi esetében a megye sem marad adósuk) felhánytorga- tása kapcsán a revansszándék, de kimondva-kimondatlanul az is benne van a megoldás elmaradásában, hogy a társaság tagjai egyszerűen attól félnek, hogy a másik becsapja őket. Azonban a tagadás igazi bgikája a harkányiak esetében (az ő szemszögükből nézve ellentétes politikai színezetű és óriási túlsúllyal bíró) megyei hatalommal való szembenállásra épül. A kisváros erős és elszánt embere megmutatja a település lakóinak, hogy nem engedi a megye fennhatósága alá terelni a fürdőt, s végső célja az, hogy annak teljes, de legalábbis többségi tulajdonát megszerezze. És hogy érvrendszere működik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vámsában nem támadják elképzelésé, s akár úgy is vélheti, az emberek mögötte állnak. És lehet, hogy egyfebl az idő is neki dolgozik. Az erős ember akár megnyerheti a következő választást is mostani harcos kiállásával, és ha - az ő szempontjából - a csillagok állása szerencsésen alakul 2002- ben, a megye élére is a politikailag hozzá közel álbk kerülhetnek, a tubjdonviszonyok is módosulhatnak, a saját feltételé szerint. És máris jöhet a fejbsztés. Másfebl az idő mégsem neki dolgozik: mmlatt kivárásával erősíti hatalmát, az ország más fürdői, amelyek már megkapták a maguk milliárdjait, hihetetlen sebességgel húznak el a baranyai város mellett, és így kétséges, hogy Harkánynak valaha is módjában áll-e majd felkapaszkodni a gyógy- turizmus-expresszre. HÁTÉ BALÁZS Kaposvár és Pécs összefogása Egymilliárdos egyetemi pályázat Csaknem teljesen rajtra készen áll a régió két egyeteme - a pécsi és a kaposvári- egy olyan pályázat beadására, amelyet még ki sem írtak. A tét egymilliárd forint megszerzése. Az Oktatási Minisztérium által várhatóan augusztusban kiírásra kerülő, a „Humán erőforrás fejlesztése” című pályázat közös megvalósítása érdekében konzorciumot hozott létre Dél-Du- nántúl két nagy felsőoktatási intézménye.- Három úgynevezett modulja van a fejlesztési tervnek - kaptuk a tájékoztatást Kovács Andreától, a Pécsi Tudományegyetem médiaközpontjának munkatársától.- A konzorciumi megállapodás értelmében az informatikai felsőoktatási modult a Kaposvári Egyetem, az EU-konform terület- és településfejlesztési felsőoktatási munkacsoportot a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolai Kar, míg a műszaki felsőoktatási munkacsoportot a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar fogja össze. Az egymilliárdos program az egyetemek anyagi helyzetének ismeretében különösen nagy vállalkozás. A két intézmény közötti megállapodás értelmében a projekt költségeit egyenlő arányban osztják meg. A három év alatt megvalósuló program eredményeként egyetemi szintű informatikai, illetve településmérnöki szakokat is indíthatnak. Az időbeni összefogás eredményeként a két egyetem készen áll arra, hogy a támogatásért a pályá- zatot benyújthassák. m. a. Ennyi pénzből se élni, se halni nem érdemes Az ember saját sorsának kovácsa, úgy általában. De vannak olyan különös sorsú emberek, akik a körülmények szerencsétlen összejátszása következtében reménytelenül vergődnek, s csak a külső segítségben bízhatnak. A segítség azonban ritkán következik be, az esetek nagy részében egyáltalán nem, vagy csak akkor, amikor már késő. Huszonhat esztendeje dolgozik kis megszakítással az egészségügyben. Betegszállítóként kezdte, aztán műtős és ápolói tanfolyamot is elvégzett, ma a 400 ágyas klinika intenzív osztályának műtőse, de hosszú ideig a legendás Kollár doktor mellett tevékenykedett a gyermekklinikán. Gyarmati Józsefnek hívják. Születésekor azonban a csillagok együttállása nem éppen úgy alakult, hogy élete folyása zökkenőmentes és gondtalan legyen: édesapja az ő születése előtt meghalt, mostohaapját is hamar elveszítette, 7-8 éve két apró gyermeke halt meg. Felesége gyógyíthatatlan beteg, jövedelmükből pedig egy ritka balszerencse következtében csak akkor tudnak megélni valahogyan, ha szó szerint értve éjjelnappal dolgozik, s ez az ő egészségét is kikezdte. A gyomrával vannak problémái, meg a szíve ra- koncátlankodik.- Nyolc óra munka, tizenhat óra ügyelet minden második napon, nagyon fárasztó, de nem ritka, hogy harminckét órázom - magyarázza. - Mindezért 56 ezret kapok kézhez, de ebből 33 százalékot levonnak. Ugyanis kezese voltam egy jó barátomnak, aki meghalt baleset következtében, s most évekig fizethetem a tartozást. Feleségem százszázalékos rokkant, rengeteget költünk gyógyszerekre. Panelban lakom, a rezsi nagyon magas, a lakbért és a fűtést már egy ideje nem is tudom fizetni, meleg vizet pedig négy éve nem kapunk. A vizet a tűzhelyen melegítjük fazékban, ha fürdeni szeretnénk. Egy 24 éves fiú- és egy 17 éves lánygyermekemet kell így eltartanunk, mert ők még tanulnak. De a fizetés olyan, mint a koporsó, amiből nem lehet kijönni. Nem dohányzik és nem iszik. A munka nem csak fizikailag fárasztja, lelkileg sem könnyű elviselni, mert bár rengeteg életet mentenek meg, de mindennaposak találkozásai a halállal. Ha sikerül 72 órát egyhuzamban ledolgoznia, szabadnapra mehet. Szabad idejében pedig orvosok házában vállal házi munkákat, vagy a mezőgazdaságban dolgozik, mert valamiből ruháznia is kell a gyerekeit. A szomszédban lévő kis boltban hitelben vásárolhatnak, de lakása folyamatosan megy tönkre, leromlott háztartási berendezései cseréjéről szó sem lehet. Ennyi, amit saját erejéből meg tud tenni, segítségre lenne szüksége. Az elmúlt esztendők panasz- áradatához viszonyítva előnyös változást vél felfedezni dr. Bogár Lajos, a Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Intézet profesz- szora. Az év elején bérrendezésre került sor, amely mindenkit érintett, bár a negyvenezer forintos minimálbér okozott olyan visz- szásságot, hogy á fizetés tekintetében közel hozta a szakképzett régi dolgozókat a pályakezdő tapasztalatlanokhoz. Ezzel együtt ebben az intézetben Gyarmati József helyzete a legszomorúbb, és a legválságosabb, mondja a professzor. Csodálatra méltó az igyekezete, a munkabírása, az intézet erejéhez képest próbál is neki segíteni, de korlátozottak a lehetőségei. Abban is segítettek, hogy a külföldi segélyszervezetekhez írt leveleit lefordították, de hathatós támogatást sehonnan sem kapott. Pedig Gyarmati József mindenkinek írt már, akinek csak lehetett. A köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, számos miniszternek, az üdvhadseregnek, baranyai ország- gyűlési képviselőknek, egy angol hercegnőnek Londonba. Sokan válaszoltak, illetve a szociális és a pénzügyi tárca 10-10 ezer forintot küldött, de a félmillióra rúgó tartozást ebből nem tudta finanszírozni. Az angol hercegnő személyi titkárnője azt válaszolta, hogy ő királyi fensége a legmelegebb jókívánságait küldi, és reméli, anyagi természetű gondjai nemsokára megoldódnak. Az Egészségügyi Minisztérium nem rendelkezik olyan pénzkerettel, amelyből a nehéz helyzetbe került embereket támogatni tudná, a Brit Vöröskereszt azt ajánlotta, hogy vegye fel a kapcsolatot a Magyar Vöröskereszttel, ennek érdekében meg is adták a budapesti központ címét. Az egyik német egyházi szervezet válaszában többek között a következőket írta: „...a mi segítségünk nem annyira szocio-karitatív, mint inkább lelkipásztori”. A pécsi önkormányzat annyit segít, hogy havi kétezret hozzátesz a fűtésszámlájához, de az így is horribilis összeg a jövedelmükhöz viszonyítva. Segélyt azért nem kapnak, mert kettőjük jövedelme, legalábbis papíron, nem jogosítja föl erre őket, ázt ugyanis nem veszik figyelembe, hogy a kezesség- vállalás miatt komoly összeget vonnak tőlük. Toller László titkárságától legalább ötször kért és kapott időt, de a polgármester eddig még nem tudta fogadni. Csak azért él még, mondja, mert a családja miatt ez kötelessége. „Ennyi pénzből se élni, se halni nem érdemes” - írja egyik levelében valamelyik miniszternek. „Magyarországon nincs jövő, csak múlt. A szegénységből nekünk nincs kiút, gyermekeinknek nincs jövőjük...” CSERI LÁSZLÓ Előfordul, hogy harminckét órát tölt az intenzíven fotó: l. l. 1
