Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)
2001-07-09 / 185. szám
6. OLDAL HÁT TÉR 2001. Július 9., hétfő | ÜK A civil társadalom polgárokat feltételez Beszélgetés dr. Tistydn László szociológussal Dr. Tistyán László (képünkön) pécsi szociológus szerint ma Magyarországon elsősorban a paternalista hagyományoknak köszönhetően nincs civil társadalom és sokkal magasabb a toleranciaküszöb, mint a tőlünk nyugatra fekvő országokban, azaz olyan helyzetekben is némák és passzívak maradunk, amikor a manapság sokat emlegetett polgárnak szólnia, cselekednie kellene.- Az elmúlt hónapokban több olyan, politikusok segítségével részleges vagy teljes sikert elérő civil tiltakozó-akció kezdődött Baranyában, amely különböző beruházások ellen irányul. Ilyen a pogányiak protestálása a reptér ellen, több település fellépése a béta-aknai akkumulátorfeldolgozó létesítésével szemben, és a Magyarszékre tervezett aszfaltkeverő üzem megépítése elleni tiltakozás. Mi lehet e felzúdulások mögött? Talán a magyar néplélek többek által emlegetett regresszióra hajló antikapitaliz- musa vagy csak egyszerűen így kell működnie a piacgazdaság természetes - a civil társadalom által is működtetett - fékrendszerének?- Ezek a tiltakozások szerintem nem a kapitalizmus fékjei, sokkal inkább önsorsrontó, önromboló, átgondolatlan, érzelmileg motivált támadások, és nem egy pozitív módon kifejthető programba illeszthető akciók. A demonstratív elutasításokkal az a bajom, hogy van a probléma, amire létezik egy megoldási javaslat, erre valakik nemet mondanak, de azt nem közlik, hogy helyette mi legyen. Itt van például a kommunális hulladéklerakók ügye. Az ország fuldoklik a szemétben, de sehová sem lehet lerakót építeni, mert mindenütt azt kiáltják: ide ne! De akkor hova? A hulladéktermelő fogyasztásról lemondani - mert ez ugyancsak alternatíva - azonban többnyire senki nem akar! Stabil, erős civil társadalom Magyarországon egyébként nem létezik. Nem tekintem civil szerveződésnek mondjuk a pogányi repülőtér ellen tiltakozó ad hoc jellegű csoportot. A civil társadalom képződményeinek az a sajátossága, hogy nem egyetlen eseti cél elérése érdekében jönnek létre, hanem valamilyen huzamosabb ideig tartó tevékenységet végeznek, ez lehet például a helyi hatalom állandó kontrollálása.- Az, hogy a civil szféra az elmúlt tíz évben alig erősödött, nem annak a következménye, hogy a magyar polgárok többsége nem veszi polgárszámba magát, a felelősséget többnyire áthárítja a politikára?- A civil társadalom polgárokat feltételez. Magyarázni persze lehet a helyzetet, lehet érvelni azzal, hogy a több évtizednyi komin u n i z m u s mindennek az oka, de a csendőr azért 45 előtt is rendesen beletaposott alkalmanként a magyar parasztba, és a bérmunkásság akkor sem volt polgári mentalitással jellemezhető. A mindenkori politikát erősen hibáztatom, hiszen ahol csak tud, rátelepszik a civil csírákra. A civil társadalom egyik legfőbb sajátossága az, hogy az a politikától elátrix 06 80 £3 22 88 izard csomag Először Magyarországon! Internet telefonvonalon - telefonszámla nélkül. • egyedülálló dial-up szolgáltatás • előre tervezhető költségek • garantáltan jó minőségű, gyors és biztos internet-kapcsolat net a vivendi telecom hungary csoport tagja z élmény különülten működik. Nagyon erős hajlamunk van a paternaliz- musra. A politikusok mindig pontosan tudni vélik, mi a jó nekünk. A legkisebb falu polgármestere is azt gondolja, a hivatallal az Isten neki megadta a jogot arra, hogy ő megmondja, mi a jó a Kovácsnak, vagy a Kisnek. Másik oldaláról tekintve a problémát, a paternaliz- mus nagy kényelmet jelent az alávetetteknek, mert sok mindent megmondanak helyettük, sőt, menekülési lehetőség is. Ha állást kell foglalni bizonyos helyzetekben, el lehet bújni a paternalista közegben, a jó atya - kormányzat, önkormányzat - által meghozott döntéssel legalább látszólag azonosulva.- Egy kultúra, egy civilizáció értékét és minőségét az adja meg, hogy személyes krízishelyzetekben milyen segítséget tud nyújtani azoknak, akik benne élnek. Ebből a szempontból milyen állapotban van a magyar társadalom?- Van egy óriási különbség a krízishelyzetek társadalmi léptékű kezelésében a komolyabb polgári hagyományokkal rendelkező társadalmak és a kelet-európai, kommunista és félfeudális előzményekkel rendelkező társadalmak között. Hadd említsek két konkrét példát. Vizsgáltunk bányászokat, illetve nagyon rossz, az egészséget teljesen nyilvánvalóan károsító körülmények között dolgozó embereket, és megdöbbenéssel tapasztaltuk, teljesen tisztában vannak azzal, hogy az, amit csinálnak, korai halálukhoz, megrokkanásukhoz fog vezetni, de kialakult bennük az a hozzáállás, hogy nagyon rossz dolgokat magától értetődően el kell viselniük. Az ember megy az utcán autóval, a rendőr szabálytalanságért igazoltatja, látja a személyi igazolványban, hogy doktor ez és ez vagyok. Elkezdi mondani rendkívül lekezelően, hogy kedves László, maga, aki jogászdoktor, igazán tudhatná, hogy blablabla. Egy normális társadalomban a rendőrnek eszébe sem jutna, hogy így beszéljen veled, vagy ha így beszélne, eszedbe sem jutna, hogy eltűrd. Mi eltűrjük. Félünk, hogy a saját hivatali szervezetében ugyancsak meggyötört rendőr az utcán visszaél a hatalmával. Nincsenek garanciáink arra, hogy ha kritikus szituációban megpróbáljuk lenyomni a toleranciaküszöböt, akkor nem ér minket valami nagyon súlyos retorzió. Ha nem tűrünk el valamit, akkor jönnek a konfliktuskezelő modellek. A konfliktusok kezelése során a magyar társadalom nem kooperáló, hanem konkuráló modelleket valósít meg. Itt minden arra az előfeltevésre épül, hogy nekem kell maximalizálnom a nyereségemet. Jövünk autóval mondjuk a 48-as tér felől a Rákóczi úton a Kórház tér irányába. Tudjuk, hogy a Konzum előtt megszűnik a két sáv rövidesen, szűkül az út. Nyugat-Európában hasonló helyzetben többnyire az történne, hogy az egyik autó elkezd lassítani és beáll a másik mögé, nálunk majdnem mindenki gyorsít hogy még beférjen a másik elé. Szituációról szituációra nyerni akarunk, de nem tudunk mindig nyerni, ezért aztán ez egy nagyon rosszkedvű ország.- A gyerekek milyen mintákat kapnak ma, ilyen körülmények között? Veszélyeztetettebbek-e, mint korábban?- Egyre rosszabbak a normális élethez való esélyeik. Normális életen azt értem, hogy a gyereket nem erőszakolja meg az apja, a diáktársa nem zsarolja, nem rabolja ki, nem szokik rá a kábítószerre, a dohányzásra, nem alakulnak ki benne olyan szokások, amelyek következtében képtelen lesz normális párkapcsolatra. A veszélyeztető helyzetek generálása ma nagyon jól jövedelmező üzletág, ezek egy része a legális, egy másik része az illegális szférában zajlik. Azok az intézmények, amelyek az embereket fel tudnák vértezni a védekezés eszközeivel, használható magatartásmodellekkel, normákkal, értékekkel, ezek nem abba az irányba fejlődtek, ami az életképességüket biztosítaná. Azok az értékközvetítő intézmények, gondolok elsősorban az egyházakra, amelyek korábban - mondjuk 45 előtt - így vagy úgy funkcionáltak, ma vagy egyáltalán nem, vagy nagyon rossz hatékonysággal működnek. Az iskolákban értékközvetítés szinte egyáltalán nem zajlik. Ezzel szemben olyan új intézmények léptek be, amelyekre ezek a rosszul működő intézmények nagy örömmel testálnak rá bizonyos funkciókat. Például: Milyen jó, hogy van tévé, mert a gyerek nézi, mi pedig legalább tudunk beszélgetni. Nem azért rakja le a gyereket a tévé elé, hogy az nevelje őt, hanem mert addig is jut idő másra. Csakhogy a tévé közben neveli a gyereket, és olyan modelleket közvetít, amelyek nem készítik fel arra, ami a világban vár rá. Jogászból szociológus Dr. Tistyán László 1952-ben született Zalaegerszegen, itt érettségizik, majd a pécsi egyetem jogi karára kerül, ahol 1977-ben szerez diplomát. Hat évig jogászkodik, de közben végzi az ELTE bölcsészkarán a szociológia szakot, amelyről 1983-ban egy újabb oklevelet gyűjt be. 1984- ben kezd el tanítani a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, amelyet adjunktusként hagyott 1992-ben. 1993-ban kerül Bábolnára, ahol egy évet dolgozik menedzserként. A pécsi Fact Intézetet Füzesi Zsuzsannával közösen még 1991-ben alapítja meg, de főállásban csak 1994-től tevékenykedik itt.- A gyakorta emlegetett pécsi tradíciók mennyire erősek és milyen mélységűek, mint településszociológus hogyan látja Pécs múltját, jelenét és jövőjét? Sokak szerint megújításra vár a polgárinak mondott, de pontosan soha nem definiált hagyomány.- A pécsiek felépítettek Pécsről és egy időben sikeresen kommunikáltak egyfajta Pécs-képet, ami már nagyon régóta nem igaz. Szembe kell nézni azzal, hogy sok minden már nincsen. A tradíciók önmagukban nem teszik versenyképessé sem a várost, sem a városrészeket. Nagyon intenzív menedzselésre lenne szükség. Veszélyesnek tartom, hogy sokan hajlamosak azt gondolni, itt az egyetem, ami meghatározó jelentőségű a város életében, holott az egyetemi hallgatók döntő többsége nem kultúrafogyasztó, az egyetemi oktatók egy része nem Pécsett él, csak lejár a fővárosból. Az egyetem gazdasági értelemben nem húzóágazat. Az itt maradt bányászokra korszerű ipart telepíteni nem lehet, az itt folyó képzés alapvetően nem Pécsre képez embereket. Semmi olyan tendencia nem látszik, ami arra utalna, hogy a várost irányító szakemberek, politikusok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a városon segítsenek. Pécs gazdaságának nagy része a szolgáltatásokra épül, nem termelünk hanem fogyasztunk, vagy a fogyasztást menedzseljük. Ugyanakkor sajnos még az sem látszik, hogy igazi kalmárváros lennénk. NIMMERFROH FERENC
