Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-06 / 152. szám

2001. Június 6., szerda KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Moravetz Levente, majd egy év múlva a táncoskomikusi szerep­körben jeleskedő Fillér István is megkapta a Kálmán Imre-dljat. K. B. L. A könyvhét előtt Három könyvbemutatót tarta­nak ma este 18 órától a megyé­ben. Pécsett, a megyei könyvtár­ban Tüskés Tibor Az édenalapí­tó című könyvéről beszélget dr. Nagy Imre irodalomtörténész a szerzővel, a Pécsi Galériában Balogh Róbert A schvab evangéliom című munkájáról lesz, szó, míg Szigetváron a vá­rosi könyvtárban Ujkéry Csaba Hétország fejedelme című alko- tását mutatják be. ___________■ Er dei üvegkiállítás Keskeny, szurdokszerű völgy vezet a pusztabányai fennsík tisztásától lefelé az erdőben. A Kárpáti Gábor régész által feltárt üveghu­ták mögött még egy élő kút és egy immár kiapadt for- ráskút-fej található. A hajdani házakra a növényzetből és a terepalakulatokból lehet kö­vetkeztetni. Jó száz, százötven év­vel ezelőtt a Vitriaria (Üveghuta) elnevezésű településen több csa­lád élt az üvegből, az üvegért. Az­tán egyszercsak szétszéledtek a kolónián élők, és a levéltári elsár­gult papírok tanúsága szerint is a környező kis falvakban telepedtek le. Óbánya, Kisújbánya, Pusztabá­nya a hajdan itt élt és dolgozott ba­jor üvegeseknek köszönhette létét. A bánya kifejezés az „üvegbányá­ra” vonatkozott, amely nem való­ságos bányát jelentett. Pusztabá­nya ma a hazai üveges szakma egyik kegyhelye, a múltra, az elő­dökre emlékeztető zarándokhelye. Számos szervező és támogató, mindenekelőtt a Bárdudvamoki Üvegművész Egyesület, a Kisújbányaiak Baráti Köre, a Me­cseki Erdészeti Rt., a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Pécsi Galéria tá­mogatását igénybevéve Jegenyés János üvegművész szervezett juni­álist Pusztabányai Pünkösd cím­mel a nagy tisztáson. Az üveghu­ták, a hajdani üveges település kö­zelében lévő vadászházban pedig üvegművészeti kiállítás nyílt a ko­rábbi pécsi üveges rendezvénye­ken készült tárgyakból. A kiállítás a megnyitás utáni egy hétben lát­ható. A különleges hangulatú rendez­vény rengeteg látogatót vonzott már a délelőtti nyitóünnepségre és a szabadtéri, erdei istentiszteletre is. A hangulatosan berendezett és üvegmécsesekkel megvilágított minitárlatot a tárgyak biztonsága érdekében csak kis csoportokban lehetett megtekintem. A szabad ég alatti ebédelés után a Pavilon együttes zenélt, Kárpáti Gábor tartott élő erdei tárlatvezetést. Antal Géza pécs- váradi apátplébános délelőtti miséjvel egybecsengőn, délután Vácz Jenő püspökszentlászlói plébános áldotta meg az ipari műemlékegyüttest, majd Schul- teisz Mica gombosharmonika- és szájharmonika-játéka tette teljes­sé a varázslatos eredi pünkösdö- lést. Étel-ital, tánc és ének, vacso­ra előtti kötélhúzás színezte még a napnyugtáig vidáman mulatoz­va időzők, sokak szerint emléke­zetes programját. B. K. A FELÚJÍTOTT ZSOLNAY-IVÓKUTATAT, amely Pécs egyik legkedveltebb turisztikai látványossága, most sem lehet funkciójának megfelelően használni, mert sokan szeméttárolónak tekintik. _________ji A fény útja, ha összenyomják Dr. Janszky József professzor (képünkön) a Pécsi Tudo­mányegyetem Fizikai Intézetét vezeti, de hogy éppen hol tartózkodik, ahhoz határidőnapló kell. Ebben a pillanatban már talán Bostonban jár valahol, ahol nemzetközi konfe­rencián találkozik kollégáival. Tudományos szakterülete többek között a kvantumoptika és a kristályfizika. Többnyire a fantasztikum világá­ban jár, hiszen (és ezt a laikus alig-alig érti-értheti) a fény külön­leges állapotait vizsgálja. Azt, hogy miként viselkedik össze­nyomott állapotában. Merthogy a fény összenyomható, amennyi­ben egy bizonyos, nem lineáris optikai kristályon átvezetve a kristály vákuumába kerül. Sőt ek­ként fény-összefonódás is elő­idézhető, elemezhető. Hogy még világosabb legyen: az anyag meg­változtatja a fény tulajdonságait. És nem akárhogy! Ismerjük már az optikai kábe­leken való hírközlést. Nos, Janszky professzor szerint re­mény van arra, hogy az össze­nyomott fény segítségével hihe­tetlen nagy kommunikációs fejlő­dést érhetünk el. Hiszen ha az ember bármilyen jelet továbbít, ezt a jelet még az optikai kábelen is mindig valamilyen fokú zaj kí­séri. Ez a zaj a jelvitelt akadályoz­za, minőségét lerontja. Elvileg az összenyomott fénnyel zajmente­sen és akadály nélkül lehet kom­munikálni. A „tiszta kódolás” le­hetőségének kapujában vagyunk. A fénnyel kapcsolatos alapkuta­tásra a hírközlés megkettőzött fi­gyelemmel várakozik, e kísérleti projekteket a NASA is óriási pén­zekkel támogat­ja tapf fgpP bizottság tagja, \\ szór által létre­hozott magyar kvantumoptikai iskola világhírű, értelemszerű ma­gyarázatot kapunk arra, hogy aka­démikus kollégái miért őt hívták be tagnak a Magyar Tudományos Akadémia fizikai osztályára. Ja­pántól Amerikáig ismerik a nevét: őt bízták meg azzal, hogy világkon­ferenciát rendezzen a témában.- Fantasztikus világ tehát a kvantumoptika.- Valóban az. Engedje meg, hogy kutatásainkat egyetlen pél­dával megvilágítsam. Természe­tesen nemcsak az információ fut- tatását-továbbítását javítaná fel a kvantumoptika, hanem a számí­tógépek fejlődésére is eleddig be­láthatatlan hatással lenne. Hiszen a mai számítógépeken egyszerű­en lehetetlen a nagyon nagy szá­mokkal - négyszáz-ötszáz szám­jegyből álló számokról van szó - dolgozni. A mai legfejlettebb szá­mítógéppel az ilyen számok szor­zatainak eredményére annyi ide­ig kéne várni, mint ahány éves az univerzumunk. Viszont elkészült már az algoritmus - a még el nem készült kvantum-számítógéphez -, amellyel egy ilyen számítást egyetlen nap alatt el lehet végez­ni. Janszky professzor egyébként Csornáit' született* nős, imád sak­kozni, és ha van hobbija, akkor az erdélyi kopók szeretete min­den elé kívánkozik a sorban. Azért, mert az erdélyi kopó okos, embert szerető, falkát jól tűrő jó­szág, mert a professzor alapította a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete erdélyi kopó szakosz­tályát, s főleg, mert egyik kedven­ce háromszoros világgyőztes lett. A professzor mindezt úgy kommeiitálja: ..ügye. azért vala­miben én is sikeres vagyok...” KOZMA FERENC Dévényi a Kálmán Imre-díjas Kálmán Imre családja és szülővárosának önkormányzata évek óta kitünteti azokat a művészeket, akik a világhírű operettszerző műveinek méltó tolmácsolói. Ebben az évben két művész vehet­te át június 2-án a Kálmán Imre-dí- jat Siófokon. Szinetár Miklós rende­ző életművéért érdemelte ki a jeles komponista kultuszát ápolók elis­merését, Dévényi Ildikót pedig a siófoki színházban nyaranta ját­szott német nyelvű Kálmán-operett előadásokban nyújtott szubrett ala­kításokért és koreográfiákért tüntet­ték ki. Dévényi három éve nem tagja a Pécsi Nemzeti Színháznak, ahol korábban szintén több Kálmán- operett sikerének volt egyik ková­csa. Az utóbbi években a pécsi kö­zönség elsősorban a Harmadik Színház produkcióiban láthatta, s láthatja ma is. A gyerekdarabokban macska, tigris, ló és tündér szerepé­ben egyaránt bizonyította karakter­formáló erejét. Emlékezetes alakítá­sa volt, a sokáig műsoron tartott egyszemélyes musical, Georg Kreisler: Lola Blau című művének előadása, ahol lehetőséget kapott a legkülönbözőbb emberi érzések, hangulatok és szituációk megjele­nítésére. Az önfeledt szerelmestől a halálfélelemmel küzdő művészig, az ünnepelt dívától a tra­gikusan magára maradt üldözöttig minden hely­zetet hitelesen élt meg és érzékeltetett Lola szerepé­ben. Német nyelven keve­sen láttuk szubrettet a ját­szani a hazaiak közül. An­nál több Balaton-parti né­met vendég jegyezte meg a nevét és autogrammját. Nem lehet véletlen, hogy e nyáron is a Marica gróf­nő felújításával szerepel a siófoki színház nyári programjában. A történelmi hűség kedvéért em­lítjük, hogy öt évvel ezelőtt, a né­met nyelvű produkciók rendezője, Új akadémikusok III.; dr. Janszky József, fizikusprofesszor _________________________________________Tárca________ Ki talált ország Zénó nem képes rendet teremteni az éle­tében, hát állandóan rendet rak a fiókjá­ban. Minden cselekvési kényszerét eb­ben a negyed négyzetméternyi kis térben éli ki: ennyire telik az energiájából. Bol­dog ember: sosem a világot akarja meg­váltani, csak a fiókját. A gondolataiban, az érzelmeiben már képtelen fontossági sorrendet kialakítani: a lelke mindig rendetlen. Valahányszor Tűrök Adél elnöknő ma­gához kéreti, azon töri a fejét, hogy vajon • megjátszhatná-e magát szigorúnak, kato­násnak? Netán gonosznak? Vajon Tűrök Adél elhinné neki? És fordítva. Vajon az ördögnek is be­dőlnének, ha jóságot szimulál? Mélyen meg volt győződve arról, hogy ő általában gyöngéd, figyelmes és jó. Ha mulasztásai, feledékenysége miatt Adél olykor ráförmedt, elfogta a bűntudat. Mert úgy tanulta, hogy aki képes és haj­lamos a lelkiismeret-furdalásra, az rossz ember nem lehet. A bűntudat csinosít, rokonszenvessé tesz. Még a gyilkos is enyhít bűnein, ha őszinte megbánást mutat, meggyőzően. A politikusokat csak akkor kell sajnál­ni tehát, ha meggyőzik magukat: rosszat cselekedtek ugyan, de jó szándékból. Zé­nó akkor hagyta abba a politizálást, ami­kor rájött: nem lehet egyszerre úszni és száraznak maradni. Önáltatásból és rossz vigaszképpen Te­réziára gondolt, a gyönyörű" öreg régész asszonyra. Az olyan önző és zárkózott, annyira takarékoskodik a cselekedeteivel, hogy már rosszat sem tesz senkinek. Saj- nálja-óvja az energiáit immár a bűntől is. „Vétkezni is lusta lett” - mondta róla tudós szolgája, szeretője, a határgyőzői hajzatot és bajszatot álcaként viselő Fondor Berci. Ő csak a külsejét plagizálta. Zénó asztalán ott hevert az ős-öreg, antikváriumban vett 1932-es telefon­könyv. Valahányszor veszélyesen unat­kozott, találomra felnyitotta, hátha rá­bukkan kis vigaszra, meglepetésre, hi­szen némi fantáziával minden telefon­könyv kriminek, imádságoskönyvnek, kottának is olvasható. Hát még egy ilyen antik lista! Ahol felütötte, az első előfize­tő nevét hangosan olvasta: „KECSKÉS KRIZOLDA villamosmegálló”. Nem ma­gánzó, nem szépészeti szalon vagy leg­alább bridzsklub - villamosmegálló. Valaki a bolondját járatta a Telefontár­sasággal? Avagy Krizolda úrhölggyel? Va­jon ki volt Krizolda ? Eszébe jutott a nagy író groteszk tárcá­ja ama karcsú, szomorú és fehérmájú asszonyról, aki az Angol klubban két po­hárka bénédictine után sóvárgón s búsan ismételgette: neki rosszul áll a férje... Va­jon Krizoldának hívták? Különben tökmindegy, hogy élt-e Krizolda. Aki 1932-ben még élő-csinos feleség volt, akkor is halott lenne már rég, ha nemcsak a novellában létezett. Avagy fordítva? A regények, novellák leá­nyai és asszonyai sosem öregszenek? Nem éltek igazából, nem ettek paszulyle­vest, nem rontották el a gyomruk, vi­szont csak annyit öregedtek, amennyit az olvasók szeme homályosított rajtuk. Zénónak azonban bizonyos Andrej (Bolkonszkij) és bizonyos Pierre (ßezuhov), aki Tolsztoj elméjében szüle­tett meg, ugyanolyan eleven volt, mintha bába segítette volna a világra. Vajon Krizoldát a telefonkönyv találta ki? Zénó sokat keresett a computeres ke­reskedelmi és szolgáltató vállalat fölkéré­sére kitalált reklám-szlogenen: „Egysze­rűsítsd az életed!”. Hatszázezer forintot hozott tíz nap alatt, vett belőle egy ócska Skodát, utána hét hónapig nem keresett semmit. Csak írta az esszéjét „A ma­gunkra kényszerűen jóság kényelmetlen­ségéről”, de mindinkább belegabalyo­dott, hiszen párhuzamosan írta a másik munkáját is, a „praktikus mindennapi kézikönyvet”. (Alcím: „Maximális ha­szon - minimális becstelenséggel. Ta­nácsadó tehetséges és szorgalmas bale­koknak”.) De hát ebből sem lehetett megélni; egy baleknak semmiképp. Abból pénzelt, amit a Modern Gondo­latok Ideiglenes Központja fizetett neki álnéven írott tanulmányaiért. Krizolda Kázmér: ez volt az álneve, páncélja. Tűrök Adél ugyanis, a Tisza Palotába te­lepített intézet elnök-asszonya minden elemzését a jelenlétében olvasta el, és ha a szerző következtetésével nem értett egyet, új dolgozatot rendelt, amely a megrendelt konklúziót szállította. Tűrök Adél nem volt az egyetlen, aki előre megszabott konklúziójú tanulságot hordozó írásokat rendelt. „Édes fiam” - mondta a nála húsz évvel idősebb Zénó­nak - „írja meg, hogy a nyugdíjasok túl sok nehéz ételt fogyasztanak, ezért ala­csony az átlagéletkor nálunk!” Igenis, csapta össze szellemi bokáját Zénó, mert tudta, dolgozatait Adélon és elnökén kívül úgysem olvassa senki, tök­mindegy, hogy mit ír, mekkora csirkefo­góságot. Élvezettel fogalmazott, mintha egy rosszindulatú, idióta, de választékos szókincsű regényhőse monológját építet­te volna fel. Nem esett nehezére, mert Adélt olyan mély értelmű témákról íratta a jól fizetett tanulmányokat, mint „A hé­zag csábítása - avagy az üzletnegyedi ur­banisztika dilemmái”. Két hónap múlva megíratta az ellenkezőjét: „A zárt tömb megbízhatóságot sugall. A modem bevá­sárlóközpontban eltűnik a hátsó gondo­lat: ez nem bazár. ” Zénó meg volt győződve róla, hogy Adél nagymamája villamosmegálló volt. Közben az Ideiglenes Gondolat Köz­pontjának gépiratok (majdnem grafoló­giai) elemzését készítette. Pontosabban az álnéven vagy névtelenül beküldött, szövegszerkesztővel készített följelenté­sek alapos stilisztikai elemzését - hogy könnyebb legyen rátalálni a szerzőre. Föl kellett derítenie a levélíró valószínű szellemi, műveltségi, helyrajzi körét. Mígnem egy esős nyári napon névtelen levélként saját, Adél rendelésére készült tanulmányából került egy részlet a kezé­be. Hátradőlt, könnyű rémülettel. Persze, világos: a névtelen leveleket is Adél állít­ja össze, a tanulmányokat és az ellenta­nulmányokat is, a hamis telefonkönyve­ket a kitalált telefonszámokkal, novellák­ból vett nevekkel. Beküldi a Központ pá­lyázatait, ahová kell, kifundálja, hogy micsoda nagy közhaszonnal munkálko­dik, és a Világi Szinódus fölkérésére köz­életi kutatásokat és prognózisokat készít. „Nem pro-gnózis: helyesebben pre- gnózis” - mondogatja gyakran. „Gnózis - görög szó, annyi mint megismerés, felis­merés. Pro-gnózis és pre-gnózis nem ugyanaz. Az előrejelzés nem majdnem- tudás, hanem előleg a tudásra. Nagy kü­lönbség” - dőlt előre Adél, boldog fontos­kodásban, és látszott, hogy tekintélyesen őszre festett haja a választéknál izzó fe­kete. Adél valójában nagyon fiatal volt, de az Ideiglenes Gondolat Központjában ő volt az egyetlen gondolat - köröskörül csak hallgatag gépek és szolgák. A rizs­poros, ősz parókák divatja is, annak ide­jén, így jöhetett divatba: élt még a babo­na, hogy csak az öregek bölcsek, s a gyors karriert befutott ifjoncok fehér pa­rókákban feszítettek.-- Zénó - simogatta meg a férfi kezét Adél és kacéran elmosolyodott - mi ket­ten akár egy egész, országot is kitalálhat­nánk. - Nincs kedve hozzá? Nem is lenne rossz - mélázott el Zénó - kitalált országban élni. De vajon ottho­nos lenne az az ország? Kitalálnám hoz­zá a gonoszokat, a tolvajokat, a fehérre festett hajú szélhámosokat is? A bolhá­kat, karambolokat, gyilkosságokat? Vagy csak unatkoznék, hiszen mindig tud­nám, mi következik. Isten vajon unatko­zik? Bodor Pál (DIURNUS) t »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents