Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-30 / 176. szám

2001. Június 30., szombat KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL A XXIV. SIKLÓSI Nemzetközi Fúvószenei Fesztivált és Versenyt az Észt mazsorettcsoport nyitotta meg tegnap a vár előtti téren. A vasár- napig tartó rendezvényen számos hazai és külföldi csoport mutatkozik be, és méri össze tudását. _____________ fotós müller andrea Fo ntos az orvostársadalom makulátlansága Dr. Kajtár Pál professzor elismerése A pécsi orvosklubban pén­teken megrendezett, orvosi kamarai Semmelweis-napi ünnepségen 35 nyugdíjba vonuló orvos kapott díszes, ünnepi diplomát. Ez alka­lomból további kamarai ki­tüntetéseket is átadtak. Évről évre visszatérő eseménye a Baranya Megyei Orvosi Kamará­nak a Semmelweis-napi ünnep­ség, amelyen elbúcsúztatják a nyugalomba vonuló orvosokat és átadják a „Baranya megyei Or­vosi Kamaráért” kitüntető pla­ketteket. Az idei alkalomra teg­nap délután Pécsett, az orvosklubban került sor. 35 or­vos kapott diplomát, a néhai Tö­rök János keramikus által készí­tett, Rembrandt orvosi tárgyú festményét plaszükailag megidé­ző plakettekkel pedig dr. Domino Éva komlói háziorvosnak, a Kom­lói Városi Orvosi Kamara elnöké­nek és dr. Kajtár Pál (képünkön) professzornak, a gyermekklinika egyetemi tanárának, a megyei eti­kai bizottság tagjainak az orvos- társadalom érdekében végzett munkáját ismerték el. A kutatással és oktatással egy­aránt foglalkozó, dr. Kajtár Pál gyermekonkológus professzor a legfontosabb feladatának kis be­tegei ellátását tekinti. A gyer­mekonkológia nem nagy, ugyan­akkor az egyik lehető legkénye­sebb, komoly körültekintést igénylő területe az orvostudo­mánynak. Összetett feladatkört jelentő orvosi szféra, amelynek számos különleges etikai vetüle- te van. Lapunk kérdésére a pro­fesszor elmondta, hogy mind en­nek, mind pedig az általános or­vosi tevékenység során fölmerülő problémáknak az etikai vonatko­zásai mindig is érdekelték. így került be az orvosi közéletbe, amely az elmúlt évtized során ugyancsak új alapokra helyező­dött. Az Orvosi Kamara az egész­ségügyi szolgáltatás döntő ténye­zőjét képező orvostársadalmat képviseli. Az egész orvosi tevé­kenység ide tartozik a munka va­lamennyi vetületével.- Ma még ott tartunk a de­kell. Az etikai kezdettől fogva jól együttmű­ködünk egymással és dr. Sülé Ta­mással, a bizottság elnökével - folytatta Kajtár professzor. - Ezt alátámasztja, hogy határozatain­kat általában elfogadják az érin­tettek. Az etikai bizottság első­sorban az orvosokkal kapcsolat­ban felvetődő etikai, szakmai problémákkal kerül szembe. Az orvosi tevékenységben a szakmai tudás, a magatartás és a betegek­hez való viszonyulás egyaránt fontos, ezáltal mindez a bizottság hatáskörébe is tartozik. Elsődle­ges követelmény, hogy az orvos- társadalom tevékenysége maku­látlan legyen. Az etikai kontroll­nak ebben nem kis szerepe van. Ezért a legnagyobb gondossággal és pártatlansággal, valamennyi lehetséges szempont figyelembe­vételével igyekszünk az elénk ke­rülő ügyekben dönteni. BEBESSI K. Filmfesztivál Kánban Kánban már sok minden volt. A hajdan gazdag német nemzetisé­gű falu koldusszegénnyé is vált, magyar „cowboyok” tanyája, megközelíthetetlen, kihalt, ro­mos falu lett. Ennek vége. Most az öreg házak jelentős részét tíz éve megvásárolt tulajdonosok a valamikori októberi Márton-napi búcsú helyett a népünnepély egy olyan egyedi fajtáját eszelték tó, amely a Káni Filmfesztivál nevet viseli. Jáki Eszter, a szervező-ren­dezők egyike elmondta, hogy az idén a negyedik alkalommal sor­ra kerülő - házfalra-tűzfalra vetí­tendő filmekhez társuló - három­napos bohémkodás tegnap az ilyesminek különösen nagy barátjaként ismert Nagy Bandó András szobrainak és fotóinak ki­állításával vette kezdetét a 34. számú ház vendégszobájában. A 33. és 34. házak falára egy öreg vetítőgéppel történő vetítések 16 milliméteres filmjeit a MAFILM régi kópiákat tartalmazó tárából kölcsönözték. Két este tart a vetí­tés, külön filmprogram van a gye­rekeknek. A fesztivál résztvevői a kániak és barátaik, valamint a szívesen látott vendégek. Jáki Eszter még megsúgja: a filmfesz­tiválon igazában nem is a film a főszereplő. Csak ürügy... a kelle- mes együttlétre. ____________b.k. Mű vészet Sokakat foglalkoztat az a kérdés, amelyre ma dél­után részben választ kap­hatnak Somlósi Lajostól, aki A XXI. századi magyar konyha címmel tart elő­adást a Barbakán kertben. A geobiológus vasárnap dél­után is - ugyanitt, ugyanebben az időpontban - meghallgatha­tó előadása azokról a lehetőség­ről szól, amelyek nélkül nem találhatunk gyógyírt közös dol­gainkra: a test, a lélek, a szel­lem és a bioszféra közt meg­bomlott harmónia visszaállítá­sára. Ehhez az embernek kelle­ne végre tudomásul vennie, hogy körülötte minden módo­sul. A baj az, hogy az ember még mindig kívülállóként akar­ja szemlélni és megélni a válto­zást, s nehezen akarja megérte­ni, hogy ő is a bioszféra része. Egyetemek együttműködése A kultuszminisztérium még nem írta ki, de a felső- oktatásban számítanak a „Humán erőforrások fej­lesztése” című projekt mielőbbi megjelenésére. A kaposvári és a pécsi egyetem az erre való felkészülés állomá­saként tegnap írt alá a pályázat közös megvalósítását célzó kon­zorciumi megállapodást. A há­roméves program mintegy 1 milliárd forintos költségét a fe­lek egyenlő arányban osztják meg. A megállapodás értelmében a fejlesztési tervben meghatáro­zott három terület közül az in­formatikai felsőoktatást a Ka­posvári Egyetem, az EU-kon- form terület- és településfejlesz­tési felsőoktatást az Illyés Gyula Főiskolai Kar, míg a műszaki fel­sőoktatás munkacsoportot a Pollack Mihály Műszaki Főisko­lai Kar képviselője koordinálja. m- i Futnak a képek * * Patkányfogás Amikor Franz Kafka hírül vette: egy ügynök féreggé változásáról szóló, Átváltozás című könyvé­nek grafikusa azt tervezi, hogy a borítólapon bemutatásra kerül­jön a rovar, rémülten tiltakozott. Az olvasóra kell bízni, írta a ki­adónak, milyennek képzeli a tes­ti alakjában megváltozott főhőst, nem szabad egy ábrával korlátoz­ni a befogadói fantázia működé­sét. A metamorfózis, a dolgok, je­lenségek, élőlények átlényegülé- se ősidők óta izgatja az embert: az élet határeseményeihez, mint amilyen a születés, a házasság- kötés vagy a halál, átváltozási rí­tusok kötődtek, s az írók, Apuleiustól és Ovidiustól Kafkáig rendre vissza-visszatérnek a té­mához. A Patkánymese (Rat) cí­mű ír film is efféle tárgyat dolgoz fel. Hubert Flynn (Pete Postlethwaite) dublini kispolgár, miután kedvenc kocsmájában el­fogyasztotta szokásos barna sö­rét, hazatérve - felesége elmarad­hatatlan zsörtölődése közben - patkánnyá változik; (A motívum Günter Grass egyik legjobb regé­nyében, a Patkánynő-ben is meg­található.) Csakhogy a film, legalábbis az ábrázolás első, közvetlen szint­jén, realista művészet, amely va­lódi alakjukban mutatja meg a dolgokat, úgy, ahogy Kafka mű­vének grafikusa akarta. Itt a pat­kány: patkány. Prémes kis rág­csáló apró, fekete gombszemek­kel. A nézőnek nem kell elkép­zelnie, egyszerűen látja, amint ott ül a családfőt megillető szé­ken, miközben neje szokásos módon zsémbeskedik, mert a to­jást nem akarja megenni, bezzeg barna sör, az kéne neki. ­Ám Steve Barron műve éppen azért figyelemre méltó alkotás, s igazolja számomra azt a véleke­désemet, hogy ír film: jó film, mert a rendező a mozgókép rea­lisztikus természetéből indul ki, s a néző szellemi aktivitását a lát­ható világ értelmezésére irányít­ja. Ez pedig szükségképpen a szereplők viselkedésével kapcso­latos, akik kezdetben úgy viszo­nyulnak a családfő átváltozásá­hoz, mint valószerű s ezért el is fogadható eseményhez. Amikor például Hubert megbetegszik (a szeméttelepről tért vissza hóban- fagyban, hogy a karácsony szen­testét szeretteivel tölthesse), az orvos kissé meglepődik ugyan, látva a vacogó kis négylábút, de aztán rezzenéstelen arccal elvég­zi a szokásos műveleteket: pul­zust számlál, vérnyomást mér és hőmérőt használ (a patkányok­nak erre a célra alkalmatlan mé­retű hónalja lévén az egyetlen le­hetséges módon, mentegetőzve, ha esetlég sértené a családfői te­kintélyt). A családtagok is a lehető leg­praktikusabb módon viszonyul­nak az esethez, s éppen ez a kü­lönös. A nagylány zavarban van, mert a reménybeli vőlegényt most már be kellene mutatni a papának, a fiú pedig, aki papnak készül, aggódik, hogy leendő fe­lettesei nem látnak-e majd az apával történtekben hivatást ki­záró okot. Az anya, viszont szá­molgatja, hogy az eseményekről készülő könyv mennyit hoz majd a konyhára. Steve Barron tehát egy egészen hétköznap­inak, szinte földhözragadtnak láttatott történetet lényegit át fokról fokra abszurd históriává, amelynek képtelensége nem a patkánnyá levésben, hanem a patkányhoz való viszonyban ér­hető tetten. Az ábrázolásnak ez a metamorfózisa akkor követke­zik be, mikor a család már kínos teherként érzékeli az apa jelen­létét, s elhatároztatik, hogy meg kell szabadulni tőle. Külsejükre nézve ők változatlanok marad­nak, ám lelkűkben valami átala­kul, s ennek elképzelése és meg­ítélése a nézőre hárul. Még szerencse, hogy az elbe­szélésnek van egy mesei regiszte­re is, s ahol még a békák is vissza tudnak változni királyfivá, Hu­bert története sem fejeződhet be a csatornában vagy a ketrecben. Vezekelni kell, mondja a főhős, saját sorsát értelmezve. De mi a vezeklés? - kérdi a néző. Pa|- kánnyá lenni, vagy ismét apává válni ebben a családban? Nagy Imre Minden jó, ha a vége jó (Pete Postlethwaite és Imelda Stauton) Egy öregember emlékirataiból Kalandorok kíméljenek! Könyvtárak nyári nyitva tartása A Csorba Győző Baranya Me­gyei Könyvtár nyáron naponta 10-től 18, szombaton 9-től 13 óráig tart nyitva, szerda szün­nap. A Pécsi Városi Könyvtár fi­ók- és gyermekkönyvtárai dél­után 17 óráig lesznek nyitva, a Várkonyi Nándor Könyvtár szolgáltatása július 2-től au­gusztus 11-ig szünetel. Az Egyetemi Könyvtár most 16 óráig van nyitva, július 30-tól augusztus 20-ig pedig zárva tart. Siklóson változatlan a könyvtár nyitva tartása, Kom­lón júliusban zárva lesz a könyvtár, Szigetváron hétfőn eddig és eztán is 9-től 12-ig lesz nyitva a könyvtár, a többi napo­kon 9-től 16.30-ig, szombaton pedig zárva tartanak. Moh­ácson 9-től 15-ig, szombaton pedig 9-től 13-ig tart nyitva nyá­ron a városi könyvtár. ________________________IMki Ba rátom, Jenő, akit balga módon, több olvasóm az alteregómnak gondol, holott élő, húsvér sze­mély, ezúttal a Felsősétatéren, a Finom Falatok és Borok utcájában kiált rám: - Igyál már velem egy száraz traminit! Többet ér tíz fonnyadt menyecskénél! Amúgy is el szeretném mondani neked a dilemmámat, és senki sem tud úgy hallgatni, mint Te. Leültem, s rákezdte: - Amikor ■ elvettem a második feleségemet húsznak mondta magát, bár ti­zenkilencnek sem látszott. Mindennek húsz éve! A felesé­gem most is Húsznak mondja ma­gát, bár legalább huszonötnek lát­szik. Ezért is nevezem évek óta öregasszonynak. Hiába, ez a sor­som. A nők tóvénülnek mellőlem. Még a lányaim is. Csak én marad­tam fiatal, bohó és kívánatos vagy kívánós (tetszés szerint törlendő) még a betegágyban is. A vicc az, hogy az első házas­ságomban is húsz évig viseltem a rabigát, bár a börtön nem volt kulcsra zárva. A hűség (önma­gamhoz) eredendő erényem. Most azon gondolkodom, nem kellene-e, Kohn úr példájára, le­cserélnem az öregasszonyt? De nem szeretnék hoppon maradni. Már megszoktam, hogy valaki megmondja, hogy a szemüve­gem, amit keresek, a szememen van, s meg is mossa, hogy lássak vele. A hajamat is megmossa, mert szerinte bűzlik az izzadság­tól, igaz, előtte kicsit tóabálgat ve­lem, míg engedek. A leejtett dol­gaimat is fölszedi, mert nemigen tudok hajolni, megköti a cipőfű­zőmet. Sajnos mindig akkor jut eszébe, hogy le is kellene törölni, holott már sietek. Az is fontos, hogy ketten szálljunk a lanovká­ba, mert észreveszi, hogy rutino­san a 10-es gombot nyomtam meg az F helyett, s azért nem indul a járat. így nem kell gyalog lecaplat- nom, azt hívén, hogy rossz a lift. Belátom, egyedül sok mindent nem tudnék elintézni, ha csak nem vonulok az elfekvőbe. De mi lesz a hagyományokkal? Lehet, hogy húsz a kabalaszámom? Azt hiszem a biztonság kedvé­ért föl fogok adni egy hirdetést. Ez most olyan divatos dolog. Hátha nekem is bejön. Mit szólsz hozzá? Valami ilyes­mire gondoltam: „ Keresem azt a szolid, lesütött szemű, erotikus masszásban is jártas, húszéves, karcsú, kemény mellű, 55 kg-nál nem több, nemdohányzó, ha le­het siketnéma, de legalább csön­des szavú, türelmes, intelligens, színházat, irodalmat, komolyze­nét, jazzt, filozófiát kedvelő, jól főző, keveset evő, jogosítvánnyal és autóval rendelkező, diszkót, hangos popzenét, kirándulást, hosszas telefonálgatást kifejezet­ten utáló, száraz borokat mérsé­kelten kedvelő, feltűnően csinos hölgyet, aki egy morózus, több­nyire nyűgös, véleményét és az igazságot általában szembe meg­mondó, önuralomban szegény, de betegségekben végtelenül gaz­dag kisnyugdíjasnak hűséges tár­sa tudna lenni. Aránylag ritkán verem a feleségem - jeligére. Ka­landorok kíméljenek.” Mit szólsz? Korrekt a szöveg, nem? Én nem hazudozom! Szóhoz sem jutok, inkább iszom. Valóban jó ez a tramini. Jenő még mondja: - Szigorú le­szek a válogatás során. Harmad­szor már nem engedem, hogy az érzelmek befolyásoljanak! Elég, ha a nők döntenek az érzelmek alapján...egy pillanatra elnézése­det kérem, azonnal jövök vissza, tudod a vízhajtók, dolgoznak. S botjára támaszkodva elcipel­te hatalmas hasát a Kioszk mos­dója felé. Irigykedve néztem utána. De hol itt a dilemma? Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents