Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-03 / 150. szám

2001. június 3. ★ ARCKÉP ★ 7

Ader-receptek életre, ételre

kul a Fidesz. Utána kezdődnek az ellenzéki kerékasztal-tárgyalások. Akkor engem kértek fel, hogy a Fidesz jogi munkacsoportjában vegyek részt. Az ellenzéki kerékasztal-tárgyalásokon Tölgyesivel, Balsaival, Salamonnal végigtárgyaltam többek között az új választójogi törvény tervezetét. Valószínűleg a többiek úgy gondolták, hogy a munkám megfelelő színvonalú, és felkértek, hogy induljak el képviselőjelöltként. Az országos listán elég előkelő helyre kerültem. Azóta gyakorlatilag ezt a szakmát űzöm.- Amikor jogásznak készült, eszébe jutott a politika?- A jogi egyetemen a mi egyetemi éveink alatt lehetett aktuálpolitikai kérdésekkel, a rendszert érintő politikai kérdésekkel foglalÁder János, az Országgyűlés elnöke naponta bemegy a forgalomba. Az utcán a KRESZ, a politikában a Ház szabályai szerint közlekedik, kevés szabad idejében pedig finomakat főz, főleg halból. Feleségével van egy megállapodása, ha horgászni megy, és van zsákmány, azt neki kell elkészíteni.

Dr. Ader János

Jogász, 1959-ben született Csornán. Dolgozott a budapesti VI. kerületi tanács lakáscsereosztályán, majd az MTA Szociológiai Intézetének munkatársaként. 1988-tól a Fidesz tagja, 1989-90-ben és 1994- ben a Fidesz kampányfőnöke. Pártjában több vezető tisztséget is betöltött. 1997-98-ban az Országgyűlés alelnöke, 1998-tól elnöke. Nős, három gyermeke van.- Dél van. Itt viszont egymásnak adják" a kilincset a vendégek.- Nem szokott ebédelni?- Elég rugalmas nálunk az ebédidő. Ritka, hogy a déli harangszó a levesestál mellett talál bennünket.- Egyáltalán van levesestál? Vagy csak szendvics?- Ha van rá mód és lehetőség, akkor azért meleget ebédelek, de nagy hosszú, polgári étkezések csak a hét végén vannak. A szendvicseket viszont nem szeretem és nem tartom egészségesnek sem.- Nem is az. Főzni szeret?- Az édesanyám is, az anyósom és a feleségem is jól főznek, de van egy megállapodásunk: ha horgászni megyek, és van zsákmány, azt nekem kell' elkészíteni.- Van speciális Áder- recept?- Elmondom azt, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Ez többnyire süllőből készül, de lehet más halból is. Szerintem a Magyarországon fogható halak közül a süllő talán a legízletesebb. A megtisztított, besózott, majd halfűszerkeverékkel ízesített halat begöngyölöm baconbe. Alatta száraz fehérbor és margarin van, ebben a bo- ros-margarinos szaftban megpárolódik a hús, és amikor már kellően puha, egy kis pirítás következik, majd egy kis füstölt sajt kerül rá. Ha az ember még egy kicsit bolondítam akarja, akkor a süllő hasüregébe gyümölcsöt varr: leginkább almát, diót, esetleg mandulát.- Gondolom, nem marad belőle az asztalon.- Nem szokott panaszkodni a család, bevált a recept.- A politikai boszorkánykonyhában is ilyen járatos?- Kényelmes a helyzetem: a Ház elnökére meglehetősen szigorú szabályok vonatkoznak. A Házszabály elég kötött étrendet, viszonylag kötött menüsort, receptet ír elő. Ha van kérdés, amiben nekem döntenem kell, akkor a Házszabály az esetek nagy részében - nem mondom, hogy mindig - megfelelő el- igazodási lehetőséget kínál. Ha nem vagyok eléggé biztos, mert úgy érzem, hogy

kétféle értelmezésre is lehetőség nyílik, akkor az ügyrendi bizottság véleményét kérem ki. Ha pedig nem Házszabály-kérdésről van szó, akkor az Alkotmány vagy a többi jogszabály az irányadó. Nekem egyetlen dolgot kell figyelembe venni, azt, hogy jogszerű döntéseket hozzak. Olyanokat, amelyek az ügyrendi bizottság előtt, vagy - ha valaki az ügyrendi bizottság döntését tó- fogásolja - a parlament előtt kiállják a próbát.- A parlamenti üléseken elnököl. Hallgatni nehezebb, vagy következetesen képviselni egy álláspontot?- Nem szoktam hebehurgya, elhamarkodott döntéseket hozni. Ha nem érzem elég biztosnak a fogódzókat, akkor sok embernek kérem ki a véleményét, tanácsát. Igyekszem a döntéseimet úgy meghozni, hogy utána azt jól tudjam megindokolni, és kiállja az idő, valamint a véleményezésre vagy bírálatra jogosult szervezetek próbáját. A hallgatásról pedig csak annyit: a Ház elnöke nem tud beleszólni a vitákba. Volt már olyan vita a Házban, amikor úgy éreztem, én is tudnék hozzátenni valamit az elhangzottakhoz. Mozgott bennem, hogy fel kellene szólalni, az érveimet a Ház elé tárni, de hát elnökként az embernek fegyelmeznie kell magát. Ad egy lehetőséget a Házszabály: az elnök kérheti az Országgyűlés döntését, hogy a vitában vegyen részt annak ellenére, hogy esetleg vezette már a korábbi vitaszakaszokban az ülést. Erre azonban nagyon ritkán szoktunk sort keríteni. Szerintem az a legjobb, ha az elnök csak az ülés vezetésére, és a vita korrektségének, szabályainak betartására figyel, és nem vesz részt a vitában. Ha polemizálni kell ellenzéki frakciókkal vagy a parlament döntése mellett érveket kell felsorakoztatni, akkor ezt szívesen megteszem például egy interjúban. Azt gondolom, hogy ilyen esetben kötöttségem nincs.- Magányos ember az elnök?- Nem. Eleve egy frakcióhoz tartozik, és a parlament elnökének valamelyik párt színeiben választották meg. Tehát nem független politikus, és ilyen értelemben a tevékenységéről, a munkájáról a saját frakciójának is be kell számolnia.- A házelnök és a képviselők munkahelye az országháza...- Többnyire így van, _ de nincs arra szabály, hogy csak főállású képviselői, tehát tiszteletdíjukból élő képviselők legyenek Magyarországon. Folytathatnak, folytatnak is más foglalkozást. Ezek azonban többnyire nem fideszes képviselők.- Milyen munkahely a Parlament? És milyen munkatársak vannak?- Egészen más, mint egy hagyományos munkahely. Itt nem úgy dolgozik az ember, hogy bejön reggel nyolc órakor, s délután fél ötkor hazamegy. Eleve más munkarendben tárgyalunk, hiszen a háromhetes munkarend azt jelenti, hogy van egy hét plenáris ülés, és aztán képviselői, majd bizottsági hét. Készülni kell a beszédre, azt jól el kell tudni

mondani, s vannak protokolláris funkciók, feladatok is, amelyeket el kell végezni. Egy plenáris ülés sem öt órakor fejeződik be. Jó esetben este nyolckor, kilenckor, de nem ritkán tízkor. Volt, amikor éjfél után fejeztük be a munkát. Tehát nehéz ezt egy hagyományos munkahelyi minősítéssel leírni.- Megtanulja lassan a parlament beosztani a saját ügyeit és idejét?- Ezen a fejlődési fokozaton, amelyen a magyar parlament is átment, a világ minden parlamentje túljutott. A második világháború után egy elég szigorú szabály- rendszert alakítottak ki a parlamentek, ahol a felszólalási időkereteket, a témák tárgyalására fordított össz- időkeretet, a viták kereteit elég szoros szabályok határozzák meg. A parttalan vita, ami mondjuk a múlt századot, a századelőt jellemezte, már a múlté.- Ellenzéki politikusok véleménye, hogy a

fideszes tisztségviselők igazán azért nem érzik a munkájuk súlyát, mert mindjárt politikusok lettek, és nem volt azt megelőzően egy „tisztességes munkahelyük” sem.- Hát rám ez biztosan nem vonatkozik, mert én több helyen is dolgoztam. Elég színes a paletta, ha sorolni kellene, hogy mi mindent csináltam korábban, akkor lehet hogy ez az egy újságoldal nem lenne elég. Nekem az egyetemi éveim alatt is dolgoznom kellett már: az édesapám fiatalon meghalt, édesanyám egyedül nevelt bennünket a húgommal, és mind a ketten egyetemre jártunk. így nemigen tudtuk másként előteremteni az egyetemi tanulmányok költségeit, mint azzal, hogy mind a ketten dolgoztunk. Dolgoztam kőművesek mellett, tisztítottam tyúkólat is. Az

egyetem után egy évig dolgoztam a hatodik kerületi tanács lakáscsereosztályán jogi előadóként. Háromféle típusú lakást kellett kiutalni: OTP-lakást, szövetkezetit, és tanácsi bérlakást. A kiutaló határozatok elkészítéséhez, a fogadónapon az ügyfelek fogadásához és a különböző panaszok meghallgatásához nem volt szükség jogi végzettségre. A munkatársaim egy része nem is volt jogász. Világos volt, hogy én ott nem nagyon maradok hosszú távon. Egy évvel azután, hogy végeztem, megnősültem, egy rövid ideig dolgoztam az egyetemen is: tanszéki könyvtáros voltam. Ez nagyon sok pénzt nem hozott a konyhára. Aztán elkanyarodtam a jogi pályától, egy ideig voltam magángazdálkodó, öt évig dolgoztam Bihari Mihálynál a Szociológiai Kutatóintézetben tudományos segédmunkatársként, és így érkezünk el 1988-hoz, amikor megalakozni. Olyan fiatal oktatók voltak ott, akik nem tekintették tabunak a rendszer kritikáját. Lehetett a szocialista rendszerről, a szovjet modellről, a magyarországi modellről, az 1968-as gazdasági reform kudarcáról, vagy a ’80-as gazdasági válság hatásairól, és az eladósodás mértékéről beszélni. A szovjet típusú rendszerek kritikáját már az egyetemen lehetett legalábbis a fiatal oktatóktól hallani. Itt volt lehetőség arra is, hogy olyan könyvekhez, folyóiratokhoz, tanulmányokhoz jussunk, amelyek Magyarországon akkor még nem voltak forgalomban. Akkor az évfolyamtársaimnak szinte mindegyike ilyen irodalmat olvasott. Ez szerintem jelentősen átformálta a látásmódunkat éppen abban az időszakban, amikor a lengyel- országi nagy válság volt.

Amikor a Ja- ruzelski-féle katonai hatalomátvételre sor került, akkor folyamatosan hallgattuk a Szabad Európa Rádió adásait, mérlegeltük, hogy milyen fejlemények várhatók. Ez felértékelte 1956-ot, és az 1968-as prágai tavasz szerepét. Még inkább foglalkoztunk azokkal a kérdésekkel, hogy miért is ment csődbe és miért is zsákutcás a szocialista politikai modell. A ’80-as évek elején a kollégiumban világos volt, hogy ez a rendszer előbb-utóbb meg fog szűnni, mert nem életképes, nem tud fejlődni. Ez volt a közös pont, ahonnan elágaztak a különböző gondolatok, hogy ki hogyan kereste a megoldásokat. Voltak, akik azt mondták, hogy legyen demokratikus egy- pártrendszer. Mások szerint be kell lépni a pártba, és a párton belüli reformok révén kell jobbítani, javítani a rendszert. .Voltak, akik azt mondták: ezzel a rendszerrel nincs mit csinálni, egy nyugati típusú többpártrendszerre van szükség. Akkor a szovjet csapatok még itt voltak Magyarországon, s

„Ha horgászni megyek, és van zsákmány, azt nekem kell elkészíteni.”

a munkásőrség eléggé erős volt, a párt vezető testületéi erejük teljében voltak, legalábbis úgy érezték. Egy tudományos konferencia volt Egerben a ’80-as évek közepén, ahol megjelent Nyers Rezső és Pozsgay Imre. Ők már nehezen tudtak mit kezdeni azzal a kritikával, amikor az ott lévő politológusok - köztük Szél János (aki azóta már meghalt) vagy Schlecht István - azt mondták, hogy azon a rendszeren nincs mit reformálni, az egyedüli kivezető út a többpártrendszer. A szocialista vezetőknek előbb vagy utóbb le kell nyelni ezt a békát.- Soha nem félt attól, hogy vegzálni fogják?- Az egyetemen ezzel nagyon nem foglalkoztunk, ott a levegő szabadabb volt. Nagy kockázatát nem éreztük annak, hogy ilyen könyveket tanulmányoztunk, s ilyen rendezvényekre járunk, nyüvánosan meghallgattunk olyan embereket, akiktől minket eltiltottak. Nem is nagyon volt különösebb konzekvenciája ennek. 1988-tól pedig már világos volt: a rendszer olyan mértékben meggyengült, hogy nincs ereje egy komoly retorzióra az őt bírálókkal, a rendszert - ha úgy tetszik - meggyengíteni akarókkal szemben.- A család hogyan fogadta a pályamódosítást?- Anyám biztosan izgult, de nem akart lebeszélni róla. A feleségem családjában megint csak nem volt ez kérdés. Izgalom persze mindig van, hiszen van egyfajta egzisztenciális félelem. Ez megvolt a családban, de nem érte ej azt a mértéket, ami a lebeszélésig vezetett volna. Ebben nyilván benne volt az is, hogy sem a szüleim, sem a feleségem szülei nem töltöttek be a korábbi rendszerben semmilyen tisztséget, pártfunkciót, szakszervezeti vagy más frekventált tisztséget. A feleségem családja inkább kárvallottja volt az előző rendszernek, megélték, hogy kitelepítették őket, elvették a házukat, a földjeiket. A mi családunkat kisebb mértékben érintette ez: elvették a nagyapám hat hold földjét, a másik nagyapámnak a cséplőgépét. Hát ilyen sérelmei voltak a családnak. Ez nem volt olyan sérelem már a ’80-as évek végén, ami miatt bárki bosszút lihegett volna. Nem ez volt az első számú motívum, hanem az, hogy mindenki úgy gondolta: ez a rendszer nem változtatható, s nem reformálható meg. Radikális változásra van szükség, s meg kell próbálni azt megvalósítani.- A fideszes politikusok közül talán Áder János családi hátteréről tudunk a legkevesebbet.- Ezt én egyáltalán nem bánom.- A felesége is jogász?- A feleségem is jogász. Később végzett, mint én.- Ez így szokott lenni a feleségekkel.- így szokott lenni, de nem mindig van így, például Orbán Viktor esetében éppen nem így van. Szóval a feleségem is jogász, és bíróként dolgozik.- Otthon miről folyik a szó? A jogról vagy a politikáról?- Először is családi kérdésekről. Most például a nyaralásról. Ott, ahol három gyerek van, és mindegyik iskolás, nem is olyan könnyű

megszervezni a két hetet, amikor a család együtt van. Fontos logisztikai feladat ez. Azt hiszem, minden család így van ezzel. Most már tervezgetünk. Jó lenne egy kis időt még a választási kampány előtt a családdal, a gyerekekkel eltölteni. Aztán vannak iskolával kapcsolatos ügyek is. Például hogy a gyerek jó vagy rossz jegyet kapott, ki kell kérdezni, segíteni kell a matek- vagy a fizikafeladat megoldásában, esetleg a történelemdolgozatra való felkészülésben. Ki kell kérdezni a németleckét. Lényegében a feleségem feladata ez, de azért időnként rám is hárulnak teendők. Vannak olyan kérdések, amelyek a tágabb családot érintik, azok megint csak elébe mennek a napi politikának, azután jönnek a napi munkával, ületve politikával kapcsolatos kérdések.- Fiatal emberként, fiatal családként meg lehet szokni azt, hogy vigyázó szemek kereszttüzében él?- Eleinte furcsa volt, aztán mint mindenhez, a jóhoz és a rosszhoz is idomulni tud az ember. Egy idő után megszokja. Ha ez tíz év után még zavarna, akkor úgy gondolom, ott kellene hagynom a pályát. Igyekszem úgy viselkedni a hétköznapokon, hogy ez ne látszódjék. Kötelező kelléknek tekintem, hogy ha hivatalos programokra megyek, sofőrrel utazom, személyi biztosítók kísérnek. Ez a tisztséggel, nem a politikusi szakmával járó kötelező dolog, ami nem azt jelenti, hogy az összes magánprogramomra, moziba vagy barátok közé ilyen nagy kísérettel vonulok. Van arra lehetőség, hogy a magánprogramokra csak a feleségem kísérjen el.- A fideszesek általában futballoznak.- Én sem csak horgászni szoktam, hanem focizni is. Korábban kézilabdáztam, még a gimnáziumban kezdtem, és elég jó eredményeket értünk el. Azzal a csapattal - Győrbe jártam, a Révaiba - nyertünk akkor középiskolai kupát. Negyedikes voltam, érettségire készültem, és az ETO-val megnyertük az országos ifjúsági kupát. A klubcsapattal is, a gimnáziumi csapattal is elsők lettünk. Jó év volt. Aztán az egyetemen abbahagytam, maradt csak a foci. 1978-tól, tehát már 23 éve ugyanabban a bajnokságban játszom. Heti két mérkőzés van, és úgy va•gyok vele, hogy addig, amíg 20-25 éves (tehát 15-20 évvel fiatalabb) srácokból álló csapatokat meg tudunk verni, nem érdemes abbahagyni.- Van saját autója?- Nincs. A feleségemnek van.- Szokta vezetni?- Van egy szolgálati autó, amit én vezetek.- S milyen érzés így egyedül bemenni a forgalomba?- Mindennap vezetek, a KRESZ szabályai vonatkoznak rám is, az elsőbbséget ugyanúgy meg kell adnom, a közlekedési szabályokra ugyanúgy kell figyelnem. Nem szeretnék úgy járni, mint az egyszeri elvtárs a kabarétréfában. A tréfa szerint kétoldalról támogatva visznek be egy embert a kórházba, alig bír járni. Szömyül- ködnek, akik látják, és kérdezik, mi történt szegény emberrel? Baleset? Nem - felelték -, csak elvették a szolgálati autóját. Kercza Imre