Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-27 / 173. szám

12. OLDAL P 0 L I T I K A I 2001. Június 27., szerda H VITAFÓRUM Csak három perc? A parlamenti pártok képviselői nem régen hallgatták meg az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottságban az államfő által jelölt ombudsmanjelölteket. Volt köztük olyan, aki már betöltött ilyen funkciót, de hárman új jelöltek voltak. Nagy örömömre szolgált, hogy a névsorban felfedezhettem egy rendkívül szimpatikus pé­csi fiatalembert, a PTE egyik oktatóját. Az örö­möm nem tartott sokáig, mert a híreket tovább hallgatva egyre szomorúbbá váltam. Az alkot­mányügyi bizottság ülésén az ombudsman­jelöltek fejenként alig három percben fejthet­ték ki elképzeléseiket, az egyórás bizottsági ülés a koalíciós pártok és az ellenzék vitájával telt el. Az államfő jelöltjeit ugyanis csak a kor­mánypártok támogatták maradéktalanul, az ellenzék pedig fenntartásait hangoztatta. Bal­oldali politikusok szerint ugyanis 24 óra egy ilyen fontos döntés meghozatalához csekély idő. Mivel nem volt elég idejük a jelöltek meg­ismerésére, ezért érdemben nem tudtak részt venni a vitában. Azt azért kinyilatkoztatták, hogy a pécsi jelölt alkalmatlan. Vajon ezt hogy tudták megállapítani három perc alatt, no meg azt ugyanennyi idő alatt, hogy a másik három alkalmas. A Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint elfogadhatatlan az ellenzék hozzáállá­sa, mert magatartásukkal az ombudsmani hi­vatal létét veszélyeztetik. Az egyik szabad de­mokrata honatya azt hangoztatta, ha betartják a törvényben foglalt három hónapos jelölési folyamatot, akkor elkerülhető lett volna a ki­alakult polémia és egyben nehezményezte, hogy a jelölésekről mindössze két egyeztetés zajlott. Hogy mi köze ehhez a „jobbról-balról” gyalázatos, az Országházhoz méltatlan viselkedéshez a fenti fiatal­embernek? Semmi! Ő ugyanis elvégezte a jogi egyetemet Pécsett, majd ugyanitt a bölcsészkaron szociológiából diplomá­zott. Évek óta a polgári eljá­rásjogi és jogszociológiai tanszék adjunktusa. Kollégái és az én vélemé­nyem szerint is művelt, komplex tudású, nagy munkabírású, jó kritikai érzékkel bíró szak­ember. Az őt ismerők - ezek nem a „három­perces” parlamenü képviselők - alaposnak, megbízhatónak, korrektnek, jó szervezőnek tartják. Ezt számomra is bizonyította választá­sok alkalmával együtt dolgozva, mint törvé­nyességi felügyelő. Az újságcikkekkel szem­ben, jogi egyetemre járó ismerőseim, hozzá­tartozóim elmondásai alapján jó előadó. Sze­mélyesen tapasztaltam több adatbiztonság­adatvédelem Phd. védésen, konzultációkon szakmai kvalitásait - ahol nemrég éppen a volt adatvédelmi biztossal dolgoztak együtt. Véle­ményem szerint a poszt betöltése után a PTE jogi és informatikai tudásbázisát felhasználva nagy hasznára lehetett volna Pécs városának és az országnak is. „Szomorú, hogy leszavazták az adatvédel­mi poszttá jelöltet, aki komoly személyisége a magyar jogtudománynak és vitathatatlan a tár­sadalmi gondok iránti érzékenysége” - mond­ta a köztársasági elnök. Ebből a színjátékból a jobb- és baloldal mindenképpen „sárosán” kerülhet ki, mert csak a jelölt viselkedett korrektül az eljárás alatt és után is, amikor azt mondta a sajtónak, nem tartja tragédiának, hogy nem választották meg, úgy véli, volt már ilyen szavazás a parla­mentben, annak viszont örül, hogy három másik társát elfogadta az Országgyűlés. Sipos Sándor, MIÉP városi elnök Bocsánat! Tévedtem! Bocsánat, tévedtem, amikor a DN 2001.03.28-i számában a „Cir­kusz is van... Kenyér is van...” c. írásomban azt állítottam egy­részt, hogy a magyar labdarúgás testesíti meg a cirkuszt orszá­gunkban, másrészt, hogy a miniszterelnök úr a sporton belül csak a labdarúgást szereti, támogatja, támogattatja. Az egyrészről! Mind erkölcsi, mind anyagi súlyá­ban sokkal nagyobb „cirkusz” az, ami napjainkban az FKgP körül, ve­lük történik, függetlenül attól, kinek van igaza Azonban ismét bebizo­nyosodott, hogy a politika és az er­kölcs nincsenek köszönő viszony­ban egymással, illetve a pillanatnyi hatalmi-gazdasági érdek határozza meg a kapcsolat jellegét. így ellen­tétben az „Összefogással a tiszta közéletért” c. írás szerzőivel (DN 2000. 09. 26. KA., SE.) most a ke­resztény szemléletű kormánykoalí­ció oszlopos tagja is bebizonyította, hogy nem csak a közéleti baloldal­nak vannak problémái e két foga­lom gyakorlati összehangolásával. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy a Fidesz-MPP vezetői, tagjai, szavazói nem éreznek felelősséget, men „rászabadították” az országra Torgyán Józsefet. (Pl. lásd.: Május havi Orbán-Baló beszélgetést ml, közvélemény-kutatások eredmé­nye.) De kérdezem, hogy is férhet meg együtt a politika és az erkölcs, hi­szen más-más „kategóriák”! A másrészről! Orbán Viktor valóban rajongója a sportnak, mert - igaz, kissé ko­rán - a hat elismert szakértő és Budapest megkérdezése nélkül - de eldöntötte, hogy Magyarország 2012-ben olimpiát fog rendezni. A döntéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim annak ellenére, hogy a rendezés „óriási gazdasági, lelki és politikai előnnyel jár a sporton túl” szól az indokolás. Menjünk sorjában! Ilyen szintű eredményes spor­toláshoz a gének által meghatáro­zott tulajdonságokon kívül (kivá­lasztás) szerepe van a családnak, az edzőnek - vallja - az „első szá­mú” genetikusunk, és - teszem hozzá - biztosítani kell a tárgyi feltételeket is. A miniszterelnök úr a Sydney Tv nyilatkozatában a dicsőség­től és a lelkesedéstől fűtve „fegyvert és paripát” ígért, most pedig amikor a MOB szétosztot­ta a 36 olimpiai sportág között a 2001-es keretet (max. 80, min. 2 millió forintot), amivel senki sem volt elégedett (pl. a kajak­kenu 80, a vívás 70, úszás 60 mil­liót kapott), közölte, az állam te­herbíró képessége nem teszi le­hetővé újabb csapok megnyitá­sát. Bezzeg a foci 24 milliárd fo­rintos csapja, az folyik! Olimpiai éremre, pontszerzésre alkalmas sportoló az úszás és a torna kivételével az, aki a húszas éveinek közepén jár, akkor annak most 14 évesnek kell lennie és te­hetségesnek és „klónozva”. Az utánpótlás helyzetét az alábbi pél­dák szemléltetik.- A Sydney olimpia érem- illet­ve ponttáblázatának első 2 helye­zettje Barcelonához és Atlantához viszonyítva 3, illetve 4 ország (Magyarország, Ukrajna, Lengyel- ország ill. Kuba) szereplése mutat egyértelmű negatív tendenciát. A rendező ausztrálok a fenti inter­vallumban érmeik és pontjaik szá­mát megduplázták, 58 érmet és 382 pontot szereztek. Ugyanitt at­létáink 0 pontosok voltak. Ezzel szemben áll a hivatalos indokolás: az egy főre eső örök aranyérem­listán holtversenyben elsők va­gyunk.- Vívósportunk gyengülésének oka az is lehet, hogy 50 magyar edző dolgozik külföldön.- Gondolják végig, 10-20 éve városunkban hol és hányféle sportegyesület, I , sportág műkö­dött. Ami a gazda­ságot, annak te­herbíró képes­ségét, az ország helyzetét illeti mintha nem egy országban élnénk. Persze a költségvetés célprog­ramok, beruházások éves forrása (2001-ben 35%) 4-5 év alatt fede­zetet nyújt az 1500 md Ft-os fej­lesztésre, de ez az összeg mit ta­kar? Atlantában a 14 nap költség- vetése 1,7 md dollár volt (1 dollár 294 Ft). A gazdaság növekedési pályán van, de az 5% körüli növekedési ütem, mint többletforrás tartható-e 10 éven keresztül? Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy az EU-hoz illetve a NATO-hoz való csatlako­zás milyen terheket jelent. Az előbbi egyik részterületén 2015-ig 800 md Ft-ot kell költeni csatorná­zásra. „Versenytársaink” (pl. Lon­don, Párizs) anyagi helyzete vala­mivel jobbnak tűnik, hiszen az EU GDP/fő átlagának 1/5-t értük el a múlt évben s ezen városok országai nyilván magasan az átlag felett telje­sítenek. Azt sem lehet tudni, mit kell ér­teni a nemzeti összefogás alatt. Ez a kifejezés általában a katasztrófák anyagi kárainak enyhítése, mint esemény során merül fel. Egyéb­ként Atlantában 14 millió dollárt ad­tak össze. Atlantában 2 millió látogató volt, Sydneyben 406 ezer turista fordult meg, s 21 ezer újságíró tudósított. A főváros jelenleg 35-40 ezer fő szál­lodai kapacitással rendelkezik. Az x számú férőhelybővítés után egy év­ben hányszor, hány fő részére lehet konferenciákat rendezni? A rendezéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy Sydneyben 47 ezer önkéntes működött közre, At­lantában 10.500 rendőr, 9000 kato­na és 2500 FBI-CIA ügynök felelt a biztonságért. Mi hogy állunk ezen a téren? Személy szerint jobb lenne a lel­kivilágom, ha nálunk az infláció mértéke az EU átlagának (2%) ne az ötszöröse lenne, továbbá a gazda- gok-szegények jövedelem aránya most (10:1) elérné az 1989-es szin­tet (5:1). S végül a politikáról, de me­lyikről, s milyen előnye szárma­zik a rendezésből? Csak nem a vá­lasztásokra kell gondolni? S a szakértők? A pénzember Demján Sándor a labdarúgás felvi­rágoztatása (Eb-rendezés) után most az olimpiarendezés mellett is lándzsát tört. De mindenki láthat­ja, hogy hol tart a foci színvonal­ban, eredményességben, néző­számban. Hol is? Krassói József Nem kell fasizmus! A fenti veretes mondatot golyós- tollal írta valaki egy rendezvé­nyünk plakátjára. Bővebben nem fejtette ki álláspontját a lánglelkű szerző, így azután nem tudni, va­jon miért pont egy MIÉP-plakátra vetette vitathatatlan igazságát. Nem tudom továbbá, vajon a ba­los (SZDSZ-MSZP) és ultrabalos (Munkáspárt) rendezvények pla­kátjaira, odakanyarítja-e, a „nem kell a kommunizmus!” szlogent, mert annak legalább van valami alapja is. A média az elmúlt években két­ségkívül sokat tett azért, hogy a MIÉP-et szélsőséges, rasszista, an­tiszemita színekben tüntesse fel. Tudva, hogy a kifacsart agyú tö­megeknek elég a jelzők folytonos sulykolása - tette, teheti ezt anél­kül, hogy bármikor, bármiféle konkrétummal szolgált volna. Hogy mennyire nem eredményte­len munkálkodás ez, jól jelzi, hogy valaki egy kis faluban, meg­látva egy MIEP-plakátot, a tolláért kap, és az ezerszer hallott jelzők egyikét odafirkantja, ahelyett, hogy venné a fáradságot a szemé­lyes tapasztalatszerzésre. Rendkí­vül érdekes kérdés továbbá, hogy miért - a több mint ötven éve kiir­tott fasizmustól, nácizmustól fél­nek egyesek, és a vüág számos pontján ma is regnáló, milliós ál­dozatokat szedő kommunizmus­tól nem? Persze, ha a nyolcvanmilliós Németország valamely nagyváro­sában, több ezer rendőr felügyele­te mellett felvonul nyolcvan náci maskara, arról minden média siet­ve beszámol, hatalmas veszélyt sugallva. Ugyanakkor, az időn­ként Moszkvában sarló-kalapá­csos vörös zászlók alatt, Lenin- és Sztálin-képekkel felvonuló, - a bi­rodalom visszaállítását követelő komcsikat megmosolyogni való veszélytelen bohócoknak mutatja ugyanaz a média. Idehaza horog­kereszt sehol sem virít, de Dobo­zon, a főtéren a törvények ellené­re ma is ott díszük a vörös csillag. Itt érkeztünk el ahhoz a pont­hoz, hogy miért is démonizálják a MIÉP-et a mai tudatformáló iparo­sok? A MIÉP-el egyáltalán nem az a baj, amit naponta emlegetnek vele kapcsolatban, hogy rasszista, antiszemita stb., ez csak a figye­lemelterelésre van. Az igazi gond, hogy nem hajlandó magáévá ten­ni azt az általánosan használt ket­tős mércét, ami ma - ki tudja, mi­ért - a „politikailag korrekt” maga­tartást jellemzi. A ránk aggatott antiszemita jelzőnek ugyancsak az az oka, hogy nem ismerjük el, például, hogy egyes népeknek csak a szenvedéseiről szabad be­szélni, még ha az, több mint fél évszázada történt is, de a bűneit felemlegetni nem szabad, bár ha tegnap, vagy ma követte is el azo­kat. Ugyanígy nem fogadjuk el, hogy nekünk ellenben csak a bű­neinkről essék szó, legyenek azok akár fél évszázadosak, (amivel a jelenlegi, sőt a következő generá­ciókba is bele­táplálják a bűn­tudatot) ugyan­akkor mi ne be­széljünk a min­ket ért sérel­mekről, igaz­ságtalanságok­ról, mert az sértheti mások érzékenységét. A balliberáüsok gyűlölködésé­nek másik oka, hogy a MIÉP-et nem sikerült - a más pártok eseté­ben oly jól bevált - belső bomlasz- tásokkal tönkretenni. Ami a hazai „nácizmust” illeti, mindenki meg­nyugodhat, a helyzet e téren is jobb, mint a Horn-Kuncze-érában volt. Szabó Albert bémáci itteni mozgástere beszűkült, és a tava­szi budai várbeli megemlékezé­sek sem olyan háborítatlan lefo- lyásúak már, mint régen. Melles­leg a MIÉP-nek egyikhez sem volt soha semmi köze! A MIÉP szélre szorításának ak­tuális oka, hogy a baloldal Dabas után végképp szembesült azzal, hogy kettőezerkettőben nem nyerhet, ezért megkísérli legalább a teljes jobboldali összefogást megakadályozni. Svájc, Ausztria és most Olaszország után szá­mukra lesújtó távlatok körvonala­zódnak. Nincs ebben semmi fe­nyegető, sok évtizedes, bal, vagy szélsőbal hatalom után, természe­tes reakció, hogy Európa jobbra tart. Ami a magyar társadalmat ma leginkább fenyegeti, az nem a nácizmus, és még csak nem is a kommunizmus, hanem az em­beri butaság - az önálló gondola­tok, vélemények hiánya. A ha­zugságokba immár többszörö­sen belebukott média, ma is si­keresen teszi tönkre rengeteg emberben az „idegen-barát felis­merő rendszert”, aminek hiánya lehetetlenné teszi a társadalmi összefogást. Batik Imre MIÉP Harkány Nemzeti összefogás Létrejött a nemzeti kiegyezés a niszter beszámolt arról: kezde- vidék gondjainak megoldása ér- ményezésére széles körű szak- dekében - mondta Medgyessy mai összefogással elkezdődött a Péter MSZP-s miniszterelnök-je- nemzeti vidékfejlesztési és me­lölt kedden a szocialisták buda- zőgazdasági program kidolgozá- pesti székházában tartott sajtótá- sa. jékoztatón. A volt pénzügymi- __________________________S Vi lág Polgárai, Egyesüljetek! A magyar politikában újra virágzik az egypártrendszerre jel­lemző hatalomgyakorlás. A Fidesz derékhadát alkotók, az utolsó KISZ-es korosztály, a rendszerváltást megszégyenítő módon politizál. A Parlament súlya lecsökkentve, ellen­őrző szerepe gyakorlatilag lenullázva. A Központi Bizottság a Fidesz-székházban, referensei a Miniszterelnöki Hivatalban ülnek. Posztjuk megőrzéséért folytatott napi küzdelmeiket sorompóval védett elit­üdülőkben pihenhetik ki. Kövér László el­lenségekről beszél, s üzeni: pártunk és nemzetünk töretlenül halad a kapitaliz­mus teljes felépítésének útján. Szavait a hatalomhoz hű sajtó lelkesen üdvözli. A fontos helyekre megbízható (szolgalelkű) embereket neveznek ki, a tudás, a rátermettség újra másodlagos. Lassan összeáll a régi szép hatásköri lista. A kritikát megfogalmazókat nemzetellenesnek, hazaáru­lónak bélyegzik. A politikai kultúra a 70-es évek elejét idézi. Világ Polgárai, Egyesüljetek! Dr. Sütő László Baksa Gondolatébresztő Jobb vagy kevésbé jobb tapasztalata- süllyedése, és megállíthatatlannak ikat egyaránt feledve, 1990-ben milü- látszik a társadalom kétharmadának ók hitték el, hogy a szocializmus végleges elszakadása is. Nem csoda, minden időben és mindenki számára hogy az egykori rendszerváltó értel­nem volt más, mint népnyúzó, totaü- miség egy része ma árulásról, a de- tárius diktatúra, szellemi tatárjárás, mokratikus eszmények megcsúfolá- ahol csak szegénység, nyomor, ki- sáról beszél, szolgáltatottság, igazságtalanság ural- A társadalom a szocliberál erők kodott. Ezzel együtt elhitték, hogy a országlása idején arra számított, „szociális biztonságnak” nevezett ka- hogy az előző rendszer szociális in- pitalizmus jól működő társadalmat, tézményei megmaradnak. Egész- termelési hatékonyságot, társadalmi ségügyi, oktatási és nyugdíjrend- igazságosságot, mindenki számára szere, gyermekintézményei válto- demokráciát, esélyegyenlőséget, zatlanul funkcionálnak tovább. Saj- majd gazdagságot hoz. nos, csak kevesen gondolták, hogy A tömegeknek azonban azt kel- a rendszerváltás a pártbizottságok- lett tapasztalniuk, hogy nem a jólét, kai együtt az üzemi óvodákat és a hanem az addigi eredmények szétzi- vállalati üdülőket is felszámolja, lálása, számos szellemi, erkölcsi ér- Rémálmaikban sem ötlött fel, hogy a ték felbomlasztása, szétzüllesztése, munkahelyek százezreit elsöpri a a meglévő jogosultságok és előnyök nagy átalakulás, hogy a nyugdíjak folyamatos visszavonása követke- reálértékét elmossa majd az infláció, zett be. Tíz esztendő óta folyamato- Azzal sem számoltak, hogy öntuda- san tart a „kádári” középosztály tos dolgozókból rövid idő alatt jára­dékos, a szociáüs rendszer megszé- zonyult a gyakorlatban Az adako- gyenült kedvezményezettje lehet. zók zöme ugyanis nem a gazdagok Mivel a „modernizációt” hirdető és a szuperjómódúak közül kerül ki. ún. „neoliberális modellnek” fontos Többnyire a középosztály, annak is tétele, hogy a szocializmus méhé- az alsó fele, a még tisztes sorban lé­ben „koraszülött jóléti állam” nőve- vő szegények adnak. Ők visznek ru- kedett, melyet le hát, élelmet a náluk rászorultabbak- kell bontani, a li- nak, ők adnak néhány ezer forintot, berálisok koalíci- ha valaki nagy bajban van. Több ós szereplésétől millió rászorultat hogyan lehetne várható volt az or- velük segélyeztetni? szág jóléti rend- Summa summarum: a világpiaci, szerének kímélet- versenyképesség és a szociális biz- len megkurtítása, tonság nem egyeztethető össze egy- Szerinte csak az mássd. A globáüssá vált társadalmi „önhibájukon ki- problémákra tőkés keretekben nincs vül” bajba kerül- és nem is lesz megoldás. Marxista tek megsegítésének teendői tartóz- ihletettségű pártok pedig nem csele- zanak a társadalomra oly módon, kedhetnek ostobább módon, mint hogy ezt lehetőleg minél inkább rá akkor, ha „korszerűsödés” ürügyén a kell bízni a gazdagodó új burzsoá- történelmileg többszörösen leszere- zia önkéntes magánadományaiból' pelt szociáldemokráciához igyekez- támogatott karitatív szervezetekre, nek igazodni. Csakhogy ez fából vaskarikának bi- Dr. Siidi Bertalan i í t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents