Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-24 / 170. szám

2001. Június 24. ★ ARCKÉP *7 „NEM VAGYOK POLITIKAI KIIPEC" Soha nem kezd liftezni a gyomra, ha konfliktusba keveredik Orbán Viktor kormány­fővel vagy Torgyán Józseffel, az FKGP elnökével - állította lapunknak adott interjú­jában Dávid Ibolya Igazságügy-miniszter. A legnépszerűbb magyar politikus bevallotta: „gyengéje” a családja. Még a legfontosabb tárgyalásról is kihívják, ha gyerekei telefonálnak neki. A politikus gyakran fut, idén is átússza a Balatont, miközben a Fidesszel arról egyezkedik, hogy az MDF-nek a következő választások után is megkerülhetetlen frakciója legyen a parlamentben.- Hosszú ideje ön vezeti a magyar politikusok nép­szerűségi listáját. Jó érzés?- Jó és megtisztelő! De fe­lelősség is. Szeretném, ha ebből minden nő egy kis biztatást merítene. Ha végig­megyek egy hivatal folyosó­ján, azt látom, hogy a dön­tés-előkészítésben részt ve­vők többsége nő. De a dön­téshozatalból már szinte el­tűnnek. Pedig a nőknek nagy rutinjuk van abban, hogy amikor a dolgok már „szakadnak”, kiépítsék a problémák gyors és haté­kony megoldását lehetővé tevő hidakat.- Ön meglehetősen egy­értelműen, no meg kereset­lenül szokta megfogalmaz­ni, ha valamivel nem ért egyet. Hogyan viseli a konfliktusokat? Kiborul, ha veszít? Liftezik a gyom­ra, amikor például Tor­gyán Józseffel vagy Orbán Viktorral bonyolódik szó­csatába? soha nem voltam pártkato­na. Az elmúlt 11 évben ne­kem nem tudtak olyan papírt a kezembe adni, hogy a rajta lévő szöveget mondjam el, pusztán azért, mert jobb, ha én mondom. Ha a tartalmá­val nem értettem egyet, soha nem tettem meg. Ha próbál­nak is időnként problémát kavarni ebből körülöttem, lepereg rólam. Amiben én nem hiszek, azt soha nem tudják velem megvalósíttat­ni. Amiben viszont hiszek, azt rendületlenül csinálom. Soha nem rágódom dolgo­kon, pillanatok alatt túl tu­dok lépni kérdéseken.-És ha valaki belehazu­dik a szemébe?- Nem szoktam szó nél­kül hagyni. Ilyen helyzetek­ben általában beugrik egy vicc vagy egy anekdota, ami­nek a magva az, „tudom, ha most megnyomnám az orrát, akkor puha lenne”.- Ez most különösen jól jön majd önnek a választó­id Avon-futóversenyen 3,6 kilométer volt a táv- Nyugodt vagyok. Sem­miféle stressz nincs bennem. Engem arra kényszeríteni, hogy olyat tegyek, ami a sa­ját lelkiismeretem szűrőjén nem megy át, nem lehet. A politikában is addig mara­dok, ameddig a lelkiismere­temmel össze tudom egyez­tetni mindazt, amit csinálok.-És ha az Országgyűlés­ben kellene fegyelmezett pártkatonaként a lelki­ismeretével össze nem egyeztethetően szavaznia?- Volt már rá példa. Azt mondtam, a többség szavaz­za meg, de én ezen a szava­záson nem veszek részt, vagy ellene szavazok.- Nyilván sokaknak nem tetszik, hogy szóki­mondó. Már csak azért is, mert a politikusok többsé­ge elvárja, hogy vitapart­nere „tiszteletköröket” fus­son, mielőtt előadja kriti­káját.- Engem a Jóisten szabad embernek teremtett. Bár le­het, hogy furcsán hangzik ez egy pártelnök szájából, én si együttműködésről szóló tárgyalásokon. A Fidesz idestova egy éve lebegteti, hogy kötnek-e szövetséget, s ha igen mire.- A Fidesz első megálla­podási javaslatakor még a kormányzás félidejénél sem voltunk. Korainak tartottam. Akkor a legfontosabb a kor­mányprogram végrehajtása volt, nem pedig az, hogy mi lesz 2002-ben a választáso­kon. De a felkérés a nyüvá- nosság előtt hangzott el, s az MDF-et jelölte meg, mint a Fidesz első számú partnerét. Ez olyan ajánlat volt, amit egy pártelnök nem utasíthat vissza. így kezdődtek meg a tárgyalások, amit karácsony táján befejeztünk azzal, hogy a pártprogramok ismereté­ben folytatjuk majd tovább.- Aztán a Fidesz elnököt cserélt.- Az elnökcserét üzenet- váltások követték. Pokorni Zoltán kérte, tíz napon belül tegyünk javaslatot az együtt­működésről. Én ezt határ­időn belül megtettem. A leg­fontosabb szempont az volt, hogy a Fidesszel együtt mi­ként tudjuk biztosítani a kö­vetkező ciklusban is a polgá­ri kormányzást. Ezért vetet­tük fel, hogy állítsunk közös jelölteket, közös listát. Ez lát­szólag szoros együttműkö­dés, de sem a Fidesz, sem az MDF nem adja fel az önálló­ságát, s mindkét párt önálló frakcióval rendelkezik. A két párt közti viszonyt legin­kább a német CDU-CSU együttműködéshez hasonlít­hatnám.- Aztán egy idő után a nagy hal megeszi a kicsit, ahogy az MKDSZ-szel is történt.- Megint a CDU-CSU együttműködésre kell emlé­keztetnem önt. Egyiknek sem jut eszébe megkérdője­lezni a másik önállóságát. Ha valamelyik megpróbál­ná bekebelezni a másikat, mindketten vesztesek lenné­nek. Tudom, a Fidesz-MDF együttműködésbe sokan be­lesejtik az MDF „ledarálá- sát”. Hadd legyek én, aki ed­dig mindig keményen kiáll­tam az MDF függetlenségé­ért, a garancia arra, hogy er­re nem fog sor kerülni.- Csakhogy Für Lajos vagy Szabó Iván máshogy képzelték el. Ők azt gon­dolták, az MDF lesz a kapi­tány ezen a hajón. Önben a „kapitánycsere” nem idéz fel régi emlékeket?- Tagadhatatlanul gon­dolatébresztő. Kelet-Közép- Európában egyetlen rend­szerváltó párt sem élte túl az első négy évet. Szétszakadt, felmorzsolódott, átalakult, megszűnt. Ehhez képest az MDF egy rendkívül nehéz négyéves ciklus végén a leg­erősebb ellenzéki pártként kezdte meg a második cik­lust. Megjegyzem, én nem kudarcként éltem meg a ’94-es választást sem, hiszen ahhoz képest, amit az első négy évben rendszerválto­zás címén az embereknek el kellett viselniük, például inf­láció, szerkezetátalakítás, munkahelyek elvesztése, egészen jó helyre értékelték a Magyar Demokrata Fóru­mot. A mi igazi problémánk 1996-ban kezdődött. Az MDNP kiválása, majd a KDNP szétválása megágya­zott a Fidesznek.- Az önök támogatottsá­ga ma már alig mérhető, a kisgazdáknak is sikerült az utóbbi hetekben tökéle­tesen leradírozniuk magu­kat a pályáról. Jól jönne, ha a vezetőváltással kín­lódó SZDSZ szavazóitól néhányan átpártolnának önökhöz.- Nem vagyok politikai kupec. Tudom, ez sokszor nem szimpatikus, de én nem tudok a bőrömből kibújni. Egyfajta értékrend és az ah­hoz való következetes ra­gaszkodás számomra rend­kívül fontos, ez tesz minket kiszámíthatóvá. Az MDF 1988 óta nemzeti és keresz­tyén értékelvű politizálást folytat, amely a konzervati­vizmushoz áll közel. Aki a mi értékrendünket elfogadja, vagy akikkel össze tudjuk kapcsolni, ilyen például a Fi­desz, azok felé nyitottak va­gyunk. Ha az SZDSZ-ben vannak olyanok, akik ezt az értékrendet elfogadják, ak­kor feléjük is.- Visszatérve a válasz­tási megállapodásra, ah­hoz képest, hogy önök „mekkorák”, túl nagy igénnyel léptek fel a Fi­desszel szemben.- Az együttműködés mindannyiunk érdeke. Az ajánlatunkról a Fidesznek kell döntenie, illetve a saját javaslatát megtenni.- Sokak szerint népsze­rűségének egyik titka, hogy néhány bűncselek­mény nyomán hozott ítéle­tekről többször is a köz­vélemény szája íze szerint beszélt.- Az igazságszolgáltatás­sal szemben valamennyi­ünknek, a miniszternek és a polgároknak egyaránt igaz­ságossági és gyakorlati elvá­rásai vannak. Az előbbi ab­ban áll, hogy helyes dönté­sek szülessenek, mert azok képesek megnyugvást hoz­ni. Utóbbi pedig abban, hogy a döntések gyorsan, olcsón és tisztességesen szülesse­nek meg. Magam is elgon­dolkodtatónak tartom, hogy egyes bírói döntések nem­hogy megnyugvást nem je­lentenek, hanem élénk visz- szatetszést váltanak ki a közvéleményből. Két dolgot nem szabad elfelejteni. Az egyik, hogy az ilyen dönté­sek elenyészően ritkák, s a kormány és a miniszter al­kotmányos helyzetéből faka­dóan a bírói döntések he­lyességének megkérdőjele­zésére nincs lehetőség.- Jogászok és laikusok körében is nagy port vert fel, hogy az ön egyik politi­kustársa Torgyán József, a polgári eljárásjog egyik be­porosodott szabálya segít­ségével „visszahelyeztette” magát frakciótagsági joga­iba Szakemberek szerint a Polgári Törvénykönyvet sok helyzetre csak nyögve­nyelősen lehet ráhúzni Mi­nisztersége kezdetén be­ígért egy modem kódexet.- Polgári Törvényköny­vünk az 1950-es években ké­szült, akkor, amikor a ma­gánjogi viszonyok alapjául szolgáló egyéni tulajdonjo­got csak igen szűk keretek között ismerték el. A rend­szerváltás óta eltelt több mint tíz év felszínre hozta a Ptk. fogyatékosságait. Meg­szűnt az állami tulajdon do­minanciája, a magántulaj­don társadalmi berendezke­désünk alkotmányosan elis­mert alapjává vált. A rászo­rulók védelmét is szem előtt tartó piacgazdaság kialakítá­sa és megerősítése a célunk. Az új technikai vívmányok, mint például a fax, az e-mail és az internet, valamint az új gazdasági megoldások, a franchise, a lízing is erősen hatnak a polgári jogra. Ezek­nek a változásoknak meg kell jelenniük a polgári tör­vénykönyvben. A nemzet közi gyakorlatnak és el várásoknak megfelelő új kódex előkészítése 1998 óta folyik. Úgy vélem, hogy a törvény- könyv tézisei még idén ősszel a magyar jogász- társadalom széles kereszt metszetét jelentő Kodifiká ciós Bizottság elé kerülhet Dávid Ibolya Született 1954. augusztus 12-én, Baján Családi állapota: házas, férje dr. Barbalics Miklós közjegyző Gyermekei: Berta (19) és Miklós (17) Iskolai vézettsége: jogi egyetem, majd szakvizsga Pályafutása: 1985-1999 ügyvéd Tamásiban, 1990-98 ország- gyűlési képviselő, 1998 óta igazságügy-miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke- Nem csak abban „egye­dülálló” a politikus nők körében, hogy népszerűség­ben sikerült minden férfit leköröznie, hanem abban is, hogy visszaállította a női kalap becsületét.- Ifjabb éveimet a Duna- parton töltöttem. Az orrom könnyen leégett, amin vá­szonkalapjaim segítettek. Megesik néha, hogy nincs időm hajat mosni, fodrász­hoz menni. Ilyenkor sokat javít a közérzetemen, ha ka­lapot teszek a fejemre. Nin­csenek rigolyáim, hogy csak széles karimájút, vagy csak kis tokkalapot viselek. Ha megtetszik egy kalap, s azt legalább négy-öt ruhámhoz fel tudom venni, megve­szem. Később esetleg telje­sen átalakítom. Egy dísszel, díszítéssel vagy szalaggal egy nagyon gyenge kalapot is fel lehet dobni. Szeretem a színes fejfedőket is, az alma­zöldtől a vajszínűig.- Három év miniszterség mennyire amortizálta a magánéletét? A családjuk gyakorlatilag kétfelé él. A férje Tamásiban, ön meg a két gyerek a fővárosban.- Az, hogy egy nő össze tudja-e tartani a családját, nem attól függ, hány órát tölt a gyerekeivel vagy a férjével. Az én munkahetem hétnapos, a munkanapom 12-13 órás. Ez nem panasz, nem csinálnám, ha nem él­vezném. De attól, hogy mi­niszter vagyok, még ugyan­úgy az én édes terhem a csa­lád összetartása, mint ami­kor még ügyvéd voltam. Minden nap azzal kezdő­dik, hogy beszélek a férjem­mel. Ő pedig soha nem fek­szik le úgy, hogy ne hívna fel, akármilyen későn is, hogy elmesélje, mi történt aznap. A fiam megvárja, míg hazaérek, hogy este be­szélhessünk pár mondatot. A lányom érettségizik, egye­temre készül, ami nagyon lefoglalja, de mindketten tudják, ha szükségük van rám, akkor bizony itt­hagyom a munkát, ahogy minden más anya is teszi. Legyen nálam akármilyen fontos vendég, ha a csalá­domból keres valaki, akkor annak oka van, s a munka­társnőm talál módot, hogy udvariasan kihívjon. Azt, hogy Miki fiam belekiabálja a telefonba, anya négyes lett a matekdolgozatom, azt én nem hagyhatom ki.- Hallottam az imént. Egy négyes ilyen fontos? Rögtön egy tortát is ígért érte. A kalap nem maradhatott el a Kofi Annan ENSZ-főtitkár tiszteletére adott fogadáson sem- A két gyerek egyforma szeretet kap, mégis teljesen mások. Berti jó tanuló, Miki viszont nagyon nem töri össze magát az iskolában. Minden délután vízilabda­edzése van a Vasasban. Ez az élete értelme. Alkatilag is olyan, akit nem lehet otthon egy asztalhoz kényszeríteni. Közel két méter magas.- Ön is, férje is jogász. Szelíden rábeszélték a lányukat a jogi pályára vagy magától is ment?- Nem kergettük az asztal körül. Ügyvédjelölt korom­ban, amikor bezárt az óvo­da, kézenfogtam, bevittem az irodába, ahol kapott pe­csételőt, papírt. Aztán „bele­nőtt” a jogászkodásba. Egy­szer, amikor hazamentem, találtam egy cetlit az aszta­lon. Rá volt írva, hogy ez egy szerződés, amiben Miki megígérte Bertinek, hogy a kölcsönadott játékot soha- soha nem fogja visszakérni. Sőt, a játék átadásáról apá­nak és anyának sem beszél. Dátum is volt rajta, Berti alá is írta. De Miki, aki két évvel fiatalabb volt, még nem tu­dott írni. Berti rárajzoltatott vele egy gombát, ami akkor a fiam bölcsődei jele volt. Ezt a szerződést azóta is őrzöm.- A sport öntől sem ide­gen. Többször körbefutotta a Margitszigetet, egy órát vert rá Tőkés püspökre a Balaton-átúszó versenyen. Ha most vasárnap lenne a verseny, nekivágna?- Már tavaly ősszel meg­hívtak a szervezők, beírtam a naptáramba az időpontot. Az úszás olyan, mint a gya­loglás, ha az embernek van egy jó cipője és nem beteg, gond nélkül tud gyalogolni 8-10 órát. Gyerekkoromban, Baján, az udvarunkban volt egy tó, mellette a töltés, a töl­tés túloldalán a Duna. Meg kellett tanulnom úszni. Ké­pes vagyok tizenkét órán át a vízben maradni. Én vagyok az élő példa arra, hogy a tó vize tiszta. Tavaly ahelyett, hogy „beúsztam” volna a szőlőcukrot és vizet osztó megállókhoz, jó nagyot kor­tyoltam menet közben a víz­ből. Megállás nélkül végig­úsztam a távot a saját tem­pómban. Lehet, hogy tíz perccel később fogok átérni, mint aki heteket edz, lehet, hogy idén három és fél órámban kerül majd, de hogy át fogok érni a túlsó partra, az biztos. Csík Rita

Next

/
Thumbnails
Contents