Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-24 / 170. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. június 24.

retett a pohár fenekére nézni és a házassága fele annyira sem volt jó, mint azt a nyilvánosságnak mutatta. Ha valaki, hát én tudom, hogy egészen addig, amíg vendéglátózott, egy korty szeszt se ivott. Ha megtette volna, még én sem tudtam volna megmenteni, hiszen nagyon szigorú szabályok vonatkoztak akkoriban áz alkalmazottakra. Kamu piát ivott eleget, de alkoholt sosem. Főleg, ha dolgozott. Ezt egy darabig még akkor is tartotta, amikor elindult felfelé a pop szamárlétráján. Ahogy egyre nagyobb sztár lett, úgy kötött barátságot az itallal. A pletykákkal ellentétben viszont sosem vált az alkohol rabjává. A márkás italokat, elsősorban a whiskyt szerette. Egyre többen akartak vele mutatkozni, egyre többen hívták, gyere, igyál velem egy pohárkával. Ugyanakkor azt is kár lenne tagadni, hogy néha keményen ivott. Ha ekkor nem lépte át azt a bizonyos határt, bűbájos, kisgyermeki viselkedése mindenkit levett a lábáról, ám ha átesett a ló túlsó oldalára, akkor minden környezetében lévő ismerősébe belekötött, nem egyet vérig sértett. Még volt egy dolog, amiről ugyanúgy gondolkoztunk: a nők. Bevallom, nem tudom melyikünknek volt ez inkább a gyengéje, de ha egy mód mutatkozott arra, hogy megszerezzünk egy lányt, azt nem hagytuk ki. Imi mindkét feleségének ezt tolerálni kellett volna, hiszen az öcsém körül a legszebb nők forogtak, s alig várták, hogy valamelyikhez hozzáérjen. Az vesse rá az első követ, aki ekkora csábításnak minden esetben ellent tudott volna állni. Biztos, hogy szerette mindkét feleségét, de nem bírt a vérével. Különösen Editről mondta mindig, hogy büszke rá, hiszen végtelenül házias, hűséges és mindent megtesz, bármire kéri. Rengeteg vita volt köztük, de az nem igaz, hogy el akart tőle válni. Hiszen akkor el kellett volna hagynia a gyermekeit is, akiket imádott.

Sokan kérdezték és kérdezik mind a mai napig tőlem, elhiszem-e, hogy úgy halt meg a testvérem, ahogy azt a hivatalos jelentésben olvashattuk. Erre én csak annyit tudok mondani, nem voltam ott, nincs miért kételkedjek a sógornőm szavában. Ám ha mégsem úgy történt, ahogy azt elmondták, egyszer bizonyosan kiderül, hiszen jól tudjuk, amit két ember tud, az nem titok többé.

Jimmy egyetlen öccse, Árpád, vagy ahogy édesanyja hívja Putyus, úgy hasonlít bátyjára, mint egyik tojás a másikra. A hasonlóságot azonban sosem akarta kihasználni, sosem akart sehol sem híres testvére helyébe lépni. Nagyon nehezen tért magához a tragédia után, de a legfontosabb dolog, hogy a család összetartson. Nagyon bántónak tartja, hogy egyesek úgy akarják beszennyezni testvére emlékét, hogy mindenféle alvilági bandák vezérének kiáltják ki, pusztán azért, mert mindenkinél sikeresebb énekes volt.

Jimmy (5) és Árpi (4). „Mindig egyszerre vágattuk le a hajunkat”

Mi öten mindig is egyet, azaz a Zámbó családot jelentettük, ránk tökéletesen illett Dumas testőreinek a jelmondata: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” Sosem közösítettük ki egyikünket sem magunk közül, mi öten alkottunk verhetetlen ötöst mind a Városligetben, mind pedig Cinkotán, ahol a szüléinknek telke volt. Mindkét helyen varázsa volt a Zámbó névnek, hiszen ha kellett, a bunyóban, ha kellett, a focipályán mutattuk meg, hogy legények vagyunk a talpunkon. Cinkotán például saját csapatot is alakítottunk, bajnokságot szerveztünk. Emlékszem, apánk milyen büszke volt ránk, amikor egy-egy sikeres meccs után csapzottan, fáradtan, de annál boldogabban mentünk körülötte az utcán. Nálunk nem számított, hogy valakinek elszakadt a pólója vagy tönkrement a focicipője, akinek éppen nem kellett, odaadta a másiknak.

Szegény mama, volt velünk gondja éppen elég. Egyszer piacra ment, amikor Imi előállt az ötletével; hogy csapjunk egy szabadtéri koncertet a házban található lábasok, fedők segítségével. Össze- hordtunk mindent az udvarra, még a kiskanalakat is. Hihetetlen koncert keveredett belőle. A szemközti ház tetején munkások dolgoztak, akik a nagy ricsajra inkább ránk figyeltek, mint a munkájukra. Hatalmasakat kurjongattak és biztattak minket, hogy üsd jobban, énekelj hangosabban. Nosza ütésben és ordításban később sem volt hiány, hiszen nagyi hazaért és látta, hogy féltve őrzött lábasairól, edényeiről, merőkanalairól levertük a zománcot. Ráadásul egyik „zeneszerszám” sem hasonlított az eredeti alakjához. Előkerült ismét a kóró, így aztán kis koncertünk nagy sikerrel és nagy veréssel fejeződött be.

Az első komoly hangszert is Imi kapta, egy tangóharmonikát. Szinte eszét vesztette a boldogságtól. Nyúzta-vonta egész nap, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy gyönyörű dallamokat csal ki a harmonikájából. Hát látták volna a kitörő örömet, amikor megkapta élete első zongoráját. Ha hiszik, ha nem, szinte rögtön tudott rajta játszani, ekkor már mi sem akartuk „kezét-lábát eltörni”, ha valamilyen hangszer közelébe merészkedett. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy Imit ettől kezdve sem a haverok, sem a bunyók, sem pedig a foci nem érdekelte, ha csak egy kis ideje volt, azonnal leült a zongorája mellé és játszott. Egyre szebben és tisztábban. Már ekkor tudtuk, hogy egy életre megfertőzte őt a zene.

Amikor Imi sztár lett, elkezdte éreztetni velünk, ő vitte valamire, bezzeg a testvérei, azok maradtak, akik voltak. Még az is előfordult, hogy amikor hozzászóltam, „Imikém jó lenne, ha segítenél valamiben”, azonnal kikérte magának, és közölte, hogy őt Jimmynek hívják, és megpróbálta megkövetelni tőlünk is ezt a megszólítást. Bár néha megpróbáltam teljesíteni a kívánságát, de sosem állt igazán a számra a Jimmy. Családfőnek képzelte magát. Rengeteget balhézott velünk is, nem mindig irodalmi stílusban. Persze aztán, tiszta fejjel visszagondolva a történtekre, mindig megkeresett minket és azonnal elnézést kért tőlünk.

A héten megjelent az a könyv, amelyben a Zámbó testvérek, valamint Jimmy édesanyja vallanak a Királyról, az eddig titokban maradt közös emlékekről. A kötetből, amelyet a Hungalibri adott ki, kiderül, Zámbó Tihamér az édesapjuk halálakor sem tudott sírni, Zámbó Árpád pedig arról mesél, hogy milyen csínytevéseket követtek el öten, amiért szeretett nagymamájuk bizony nem egyszer elverte őket. A könyvben arról is szó esik, hogy Jimmynek igazából a nők voltak a gyengéi, semmi pénzért sem hagyott volna ki egyetlen lehetőséget sem. Bátyja, Tihamér szerint amíg vendéglátós volt az öccse, kizárólag kamupiát ivott.

Tihi már édesapja halálakor sem tudott egyetlenegy könnycseppet sem ejteni, noha nála kevesen szerették jobban az apukáját. Már akkor az járt a fejében, milyen ember lehet ő, hogy még sírni sem tud a szerettei halálakor? Mint rövidesen kiderül, a kemény Tibiben nagyon is érzelmes szív lapul, amely nagyon tud fájni, ha kell. De csak csendben, egyedül, ahol senki sem láthatja.

Az üzleti élet mindkettőnket megkeményített, de mindig elismertük a másik sikereit. Velem sosem játszotta meg a nagy sztárt, aki elé le kell borulni. Talán tudta, hogy erre én úgysem lennék hajlandó. Szerencsém volt vagy talán inkább szerencsés csillagzat alatt születtem, mert amihez a 20 évi vendéglátózás alatt hozzányúltam, szinte minden bejött. Sosem „raboltam” le a vendégeimet, éppen ezért úgy tudtam kiszállni ebből a világból, hogy a Zámbó név tiszta maradt. Számomra ennél fontosabb talán nem is létezik.

Imi mindig eljött hozzám, a Tavaszba vagy a Casanovába, és ott is játszott. Hihetetlen sikere volt, a törzs- , közönségünk kedvencévé vált napok alatt. Emlékszem, amikor rákezdett a Füstös éjszaka bluesra, majd szétszedték a házat. Egy tűt sem lehetett leejteni, any- nyian látogatták akkoriban ezeket a helyeket. Mindig elismertem, hogy a tehetsége és zenei, énekesi tudása kellett ehhez a sikerhez. Persze, hogy vittem magammal mindenhova, noha pontosan tudtam, nem ez az, amire vágyik. Ő a popszakmában akart karriert befutni, számára a vendéglátózás már nem jelentett perspektívát.

Ráadásul időközben Imi megnősült, ami rögtön azt jelentette, hogy két kisgyermek apjává is vált. Imádta a családját, majd meghalt a két gyerekért és Veráért, aki olyan nekem mind a mai napig, mintha a húgom lenne. Nem sok 20-21 éves fiatalember lenne képes olyan apává válni, mint amilyenné az addig meglehetősen laza életet élő öcsém vált. Főleg, amikor megszületett az első fia, Krisztián. Nemcsak őt, hanem minden saját és fogadott gyermekét végtelenül elkényeztette. De ez sosem érdekelte igazán, mindig azt mondogatta, hogy ő nem gyűjtöget, s kinek adjon, kire keressen, ha nem a gyermekeire.

Két dolgot szoktak vele szemben mindig felhozni az iri- gyei: szeTihi (Tihamér)

IMI

A Zámbó testvérek

„Kisfiam legszebb könnyei

Bár nagyon ideges volt Zámbó Jimmy legidősebb fia, Krisztián, a könyvének dedikálása előtt, ám meghívói, a Bár című reality televíziós show házigazdái feloldották benne a feszültséget. Egyszer azonban ő sem bírt a könnyeivel, amikor édesapjáról beszélt, elsírta magát.

Még egy hónapig tart Magyarország első reality show-ja, a Bár, amelyet a nézők a Viasat kereskedelmi csatornán követhetnek nyomon minden este. A műsorban több fiatal zárkózott össze tíz hétre egy Andrássy

úti lakásba, ahol minden mozdulatukat kamera figyeli. A fődíj sem csekély, aki a végéig talpon marad, 5 millió forintot kap. Hullanak a versenyzők, már-már olyan pletyka is lábra kapott, hogy a három fiú összefog egyKrisztián könyve egy nap alatt tízezer példányban elfogyott

mással, majd a csekk felvétele után testvériesen elosztják a nyereményt.

A sikeres műsor készítői és a talpon maradt versenyzők úgy döntöttek, hogy meghívják a hét elején megjelent és rögtön aznap tízezer példányban elfogyott Vallomás édesapámról című könyv íróját, Zámbó Krisztiánt. A fiatalember (21) kíméletlen őszinteséggel ír édesapjához, Zámbó Jim- myhez fűződő viszonyáról, az együtt eltöltött évekről. Krisztián nagyon idegesen várta könyvének bemutatóját és az ezt követő dedikálást. Nem is bírta könnyek nélkül elmesélni, hogy szerinte melyik a legemlékezetesebb élménye édesapjával kapcsolatban.- Kicsi koromban mindig azt mondta nekem, ha este nem tudok melletted lenni, állj ki az erkélyre, nézz fel a legfényesebb csillagra és küldj egy puszit. Ugyanekkor ő is ugyanezt tette, így búcsúztunk egymástól minden este - mesélte Jimmy elsőszülött fia, aki nem szé- gyellte könnyeit az őt körülvevő rajongók előtt sem.

Édesanyja, Vera és nagymamája vigasztalták, míg később bátyja, Tamás és nagybátyja, Árpád segített Krisztiánnak. Később felszabadultan állta a rajongók és dedikálásra várók rohamát, miközben megérkezett a Fashion Caféba Jimmy valamennyi testvére, jelezve a nyilvánosság felé, hogy a Zámbó család összetart.- Az csak természetes, hogy kiállunk az öcsénk elsőszülött fia mellett - nyilatkozta Zámbó György. - A családi kupaktanács úgy döntött, mindenhova együtt megyünk innentől kezdve, együtt dedikáljuk az ő vallomását és a mi könyvünket.

György szerint egyébként unokaöccsének ragyogó hangja van, így megpróbálják rábeszélni, hogy a későbbiek folyamán néha-néha énekeljen is velük.- Ha valaki meg akar győződni Krisztián vokális tudásáról, az hallgassa csak meg Jimmyke első cd-jét, ahol együtt énekelt a fiával - tette hozzá.

A dedikáláson feltűnt az énekes özvegyének, Zámbó Editnek az első házasságából származó fia, Zsolt. Krisztiánnal nem tudott szót váltani, mert éppen az egyik televíziónak adott interjút Jimmy fia, de a jelenlévők közül többen találgatni kezdtek, talán a pletykákkal ellentétben Zsolt mégiscsak testvéreként szereti Krisztiánt.

Vera asszony, Krisztián édesanyja megszólalni sem tudott a meghatódottságtól, annyira büszke volt fiára. Mindössze annyit mondott, hogy köszöni az egész családnak, hogy eljöttek és kiálltak a fia mellett. BML