Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-10 / 156. szám

2001. június 1(W ARCKÉP ★ 7 LAUX: in MINDENKI KIRÁLY Hajdan az Extázis 7-től 10-ig című filmben az ifipark mellett lakó néni róla mondja: „Az a fiatal fiú is úgy püföli a dobokat, mintha élvezné, hogy idegesít minket.” Laux József mégsem volt ott a múlt szombati szuperkoncer­ten, pedig hajdan ő verbuválta össze a régi Omegát, és a hatvanas években Presserrel és Adamissal ők tolták az együttes szekerét. Mindegy, ő most sem erősködött, hogy felmen­jen velük a színpadra, de hát ahogy az angolok mondják, kár sírni, ha már kiömlött a tej. Laux egyébként ma már hobbiból zenél két ban­dában is, egyébként pedig Magyarországon ő adja ki a Jackie Colllns-könyveket és Danielle Steel-filmeket. A producerségben nem lát fantá­ziát, a hazai zenekarokról, énekesekről nincs túl jó véleménye, s így azon sem csodálkozik, hogy mindmáig nincs magyar világsztár.- Nincs beszélő viszony­ban az omegás fiúkkal? Laux: Jóban vagyunk. Beszélgettünk, de a kon­certről sosem. Ha mégis szóba került, azt mond­ták, „majd beszélünk ró- ‘ la”. Nem erőltettem, úri­ember voltam világéletem­ben, gondoltam, ha majd szükség lesz rám, szól­nak. Persze elhiszem, hogy ez most furcsán hangzik, hiszen a fiúk egy éve készültek a koncertre, de így történt. Engem sem hivatalosan, sem nem hi­vatalosan a koncert miatt senki nem keresett meg.- A kívülálló egy szót sem ért az egészből. Laux: Már-már jól be­vált marketingtrükknek látszik, hogy a hasonló koncertek előtt három nappal mindig kiborul a bili. Most is ez történt. Be­dobták, hogy miért nem játszik a Laux és Presser. Az egyik csatornán engem is megszólaltattak. S aztán volt egy csavar a történet­ben, hiszen a Kóbor felhí­vott. Mondta, olyan erős a médianyomás, hogy jó lenne, ha elmennénk. Nem szólunk senkinek, csak az utolsó három számra bejövünk a Pici­vel. Lehet, hogy ez csak a Mecky magánakciója volt, mert benne már máskor is megszólalt a lelkiismeret harangja. Aztán beszélt a Picivel, és nem lett belőle semmi. Az édes az, hogy én nem vártam semmit, mégis százan állítottak meg azóta az utcán, s kér­dezgettek a koncertről, meg sajnálják, hogy nem az eredeti felállásban ját­szott az Omega. A vicc az, hogy a hatvanas évek ele­jén az én ismerőseimből verbuválódott a zenekar, hiszen a Molnár Gyurit, Mihály Tomit, Presser Pi­cit, Somló Tomit mind én hoztam a csapatba.- S ahogy akkoriban nem volt titok, nem csak dobolt, menedzselte is a csapatot. Laux: A mi ügyeinket én intéztem. Akkor még komputer meg internet nem volt, telexen levelez­tünk. Bementem az ORI- székházba vagy a testvé­rem feleségének az irodá­jába, és ott ügyintéztem. A tévének, újságoknak is én nyilatkoztam.- Akkoriban az a hír járta, hogy nem mindig az a banda ment ki kül­földre, amelyet hívtak. Laux: Lehet, hogy volt ilyen, de ahogy én emlék­szem, velünk efféle bal­eset nem esett meg...- Persze azt is mondo­gatták, hogy a Lauxnál jobb menedzsere egyik zenekarnak sincs. Laux: Bennünket soha nem golyóztak ki, hiszen én csak akkor mentem be az Interkoncertbe, amikor már mindent leszervez­tem. Különben könnyen megfúrhatták volna. Gyak­ran a többieknek se mond­tam el, mert tudtam, hogy kikotyogják. Az is előfor­dult, hogy a vízumért mi sétáltunk át az angol kö­vetségre útlevéllel a ke­zünkben, mert különben lekéstük volna a koncertet.- Hogy tudta 67-ben el­intézni, hogy Londonba hívják az Omegát, ami­kor Bécsbe is kevesen ju­tottak ki?- Jó barátom volt Charlie Coutts, a rádió an­gol szekciójának a vezető­je, s ő segített. Kint pedig John Martin, aki a Spencer Davis Group, a Nice és más akkori nagy banda producere volt.- Két angliai turnéja is volt az Omegának, sőt egy album is készült a Deccánál, a Stones első ki­adójánál, mégsem futotta ki magát az együttes. Laux: A magyar útlevél volt az oka. Turnéztunk má­sutt is, nemcsak a szigetor­szágban, s egy spanyol-fran­cia körút végén, Monte- Carlóban kaptunk egy ko­moly ajánlatot. Megvették volna a Gyöngyhajú lány jo­gait, viszont zsinórban kel­lett volna turnéznunk. Ám nekünk haza kellett jön­nünk. Akkor leültünk a szál­lodában, és szavaztunk. Egál lett, tehát hazajöttünk. Akkor mondta a Benkő, hogy soha többet nem ját­szik páros csapatban...- Miért léptek ki az Omegából 71-ben a Pres­serrel? Laux: Úgy éreztük, hogy más szelek fújnak, más zenét kell játszani. Nem tévedtünk, hiszen aztán a Metró leállt, az Il­lés is átalakult. A Presser, Laux, Adamis vonal zaka­tolt tovább, s jött Frenreisz Karesz és Barta Tomi. Talán az akkori Ifjú­sági Magazin is bátorított, hiszen a szakma szavaza­tai alapján mi voltunk a szupergrup. A nulláról kezdtük. Emlékszem, még fotóst sem mertem hívni, a Presserék óvóhelyén ké­szültek el az első standfo­tók. Hónapokig titokban próbáltunk egy Bem rak­parti pincében. Senki sem hitt bennünk, még a le­mezgyár sem. Csak ami­kor látták, hogy van kö­zönségünk, ajánlottak le­mezszerződést.- Akkor viszont az Omega nem kapott le­mezszerződést, mert azt hitték, hogy már nincs bennük spiritusz. Laux: Elkényelmesed- tek a fiúk, hiszen addig mi húztuk a szekeret, de az­tán ők is rákapcsoltak. Egyébként én sokat tanul­tam Benkó Sándortól, hi­szen játszottam hajdan ve­le is. Ő például még mind a napig frissen vasalt fehér ingeket visz a saját zeneka­ra tagjainak, nehogy vala­mi gond legyen...- Az Omega akkor ki­adott kislemezt, amin a Hűtlen barátok című dal Lauxról és Presserről szólt. Laux: Nem hagyott bennem mély nyomokat az a dal. Már arra sem em­lékszem, hol hallottam. S biztos vagyok benne hogy ők sem gondol­ták komolyan, hi­szen barátok vol tunk és vagyunk azóta is.- Az LGT vi­szont berob­bant, s a har­madik lemez, a Bumm so­kak szerint mindmáig a legjobb ma­gyar rock’n roll lemez. Laux: Mi is úgy éreztük, pedig miután Karesz kiszállt - aki egy zenei virtuóz -, jött a Sói ló, aki szintén sok ha gszeren játszott, kivéve a basszust. Mond­tuk, hogy ta- n u 1 j o n Laux József Született: május 8-án, Budapesten Iskola: József Attila Gimnázium, BME autógépész-mérnöki kar, Parson Art School (Los Angeles) Pályafutás: Omega (1961-71), LGT (1971-76), Laux & Creamchease 1984 és Laux Trió 1999-től Vállalkozás: JLX Könyv- és Videofilm Kiadó Család: nős, felesége Falb Magdi divattervező és „divatdiktá­tor”, gyerekek: Ádám (29), Bence (13) meg, de addig nem várhat­tunk, ezért a Barta játszotta fel lemezre a basszusokat is, és egészen különleges feelingje lett. Az a felvétel egyébként is jól sikerült, a Rádió 8-as stúdiójában vet­tük fel. S később hiába pró­báltuk a CBS sokkal jobban felszerelt stúdiójában angol nyelven reprodukálni, nem sikerült olyan jól. Amikor Jimmy Miller meghallotta, aki többek között a Rolling Stonesnak is a producere volt, azonnal látni akart bennünket élőben is. Sok „Az a fiatal fiú is úgy püföli a dobokat, mintha élvezné, hogy idegesít minket” banda ugyanis a stúdióban nagyon jól szól, de élőben, stúdiózenészek nélkül már csak nyikorog. Meghívtak egy londoni fesztiválra. Ha­marosan aláírtuk a szerző­dést, és felvettük az anyagot Londonban is. Aztán meg­hívták a zenekart a Great Western Express Fesztivál­ra, ahol a Free, a Nazareth, a Beach Boys, szóval az ak­kori krém előtt léptünk fel, és meglepően nagy sike­rünk volt.- Miért siklott ki mégis a Lokomotív GT? Laux: Az Interkoncert ragaszkodott ahhoz, hogy Poznanban fellépjünk, mert ott fél évvel korábban lekötöttünk egy koncertet. Ám akkor még szó sem volt az amerikai koncer­tekről, tehát jóhiszeműen írtuk alá a szerződést. Ha az Interkoricertnél ráérez- tek volna, hogy a mi haza­térésünkkel ismét elsza- lasztunk egy nagy esélyt, akkor lebeszélték volna a lengyelekkel, hogy helyet­tünk egy másik magyar együttes lép fel. Ám a me­nedzseléshez senki sem értett, hazahívtak bennün­ket, s Barta Tominak úgy elvették a kedvét, hogy már haza sem jött velünk.- Állítólag nagyon kínos volt, hogy Barta leszállt Los Angeles alsónál. ' Laux: Már fel sem szállt a gépre. Két héttel koráb­ban már elkezdett nyava­lyogni, hogy neki fáj a füle... Nagy égés volt, hi­szen a mi papírjainkat még Henry Kissinger is aláírta. Nagyon sok fontos ember láttamozta az útjainkat, mindkét lemezcég garanci­át vállalt, hogy mi mindig hazajövünk, s nem játsz- szuk azt, mint a Bolsoj Ba­lett, hogy a reptéren már senki sem jelenik meg.- S Bartával odalett a remény is, hogy többé nem futhat be külföldön az LGT? Laux: Sokat veszítet­tünk, de jött Karácsony James, és én még nem ad­tam fel. Tokióban jártunk Presserrel és Adamissal, hi­szen a Yamaha-fesztiválon nyertünk több díjat, de én nem jöttem velük haza, ha­nem továbbrepültem New Yorkba, majd Los Angeles­be. Vittem anyagot, demót és képeket a borítóról, de pechemre a kiadónkat, az ABC Recordsot felvásárol­ták, és az új cég leépítette azokat a művészeket, akik még nem hoztak profitot. Mi is ilyenek voltunk. Men­tem tovább, de nem jártam szerencsével a többi kiadó­nál sem. Viszont felajánlot­tak egy jó melót szoros ha­táridővel. Hazatelefonál­tam, de ismét az volt a vá­lasz, hogy majd itthonról intézzem. Végiggondoltam az egész pályámat, s úgy találtam, hogy már nincs kedvem felülni a platóra, és évente kétszer fellépni Nyíregyházán, meg Drez­dában turnézni. Marad­tam. Doboltam, zenei újsá­got szerkesztettem, és az­tán sikerült bekerülnöm egy nagy stúdióba, ahol vi­lágsztárokkal dolgozhat­tam együtt. Akkor még a dobolással is felhagytam, hiszen egy új szakmát kel­lett megtanulnom.- Ahogy én tudom, megpróbált még az Ome­gának is utat tömi Ame­rikában. Laux: Véletlenül össze­találkoztam azzal a produ­cerrel, Peter Hauke-kal, aki a Bellaphonnál az Omegát istápolta, és gondoltam, hogy elkapjuk azt a stílust, ami az Omegának is jól áll. Hauke nem hagyta magát meggyőzni, német bandá­kat hozatott Frankfurtból, s azokkal befuccsol.- Mikor kezdett haza­járni? Laux: A nyolcvanas évek közepén. Addig Dub- rovnikban, majd a cannes-i fesztiválokon találkoztam a családommal és volt ze­nésztársaimmal. Aztán egyszer szilveszterkor va­lamelyik szállodában néz­tem a műsort, jókat röhög­tem a Markos, Nádas páros poénjain, amikor megjött Frenreisz Karesz, és elrán­gatott az Atrium Hyattba, ahol megismertem a későb­bi feleségemet. Aztán gye­rekünk született, és egyre többet jártam haza. Ma fe­lesben vagyok Budapesten és Los Angelesban. Mind­két városban van cégem, s könyvekkel, videókkal ke­reskedem. Két alkalmi ban­dában is dobolok, de ez már csak hobbi.- Arra már nem is gon­dol, hogy producerként magyar bandákat is be­futtathatna külföldön, hiszen már nincs útle­vélprobléma, nincs Inter­koncert. Bár ha meggon­dolom, amikor Erdős Pé­ter azt mondta, hogy né­hány éven belül lesz vi­lágsztárunk, közelebb álltunk hozzá. A Loco- motivnak például majd­nem sikerült. Laux: Amerikában előbb lennék producer, mint itthon. Ott ugyanis nagyobb a szakmai alázat egy-egy produkció iránt. Itt mindenki király, min­denki tudja, mit kell csi­nálni, de csak Hegyeshalo­mig jutnak el. Dalia László

Next

/
Thumbnails
Contents