Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)
2001-06-10 / 156. szám
2001. június 1(W ARCKÉP ★ 7 LAUX: in MINDENKI KIRÁLY Hajdan az Extázis 7-től 10-ig című filmben az ifipark mellett lakó néni róla mondja: „Az a fiatal fiú is úgy püföli a dobokat, mintha élvezné, hogy idegesít minket.” Laux József mégsem volt ott a múlt szombati szuperkoncerten, pedig hajdan ő verbuválta össze a régi Omegát, és a hatvanas években Presserrel és Adamissal ők tolták az együttes szekerét. Mindegy, ő most sem erősködött, hogy felmenjen velük a színpadra, de hát ahogy az angolok mondják, kár sírni, ha már kiömlött a tej. Laux egyébként ma már hobbiból zenél két bandában is, egyébként pedig Magyarországon ő adja ki a Jackie Colllns-könyveket és Danielle Steel-filmeket. A producerségben nem lát fantáziát, a hazai zenekarokról, énekesekről nincs túl jó véleménye, s így azon sem csodálkozik, hogy mindmáig nincs magyar világsztár.- Nincs beszélő viszonyban az omegás fiúkkal? Laux: Jóban vagyunk. Beszélgettünk, de a koncertről sosem. Ha mégis szóba került, azt mondták, „majd beszélünk ró- ‘ la”. Nem erőltettem, úriember voltam világéletemben, gondoltam, ha majd szükség lesz rám, szólnak. Persze elhiszem, hogy ez most furcsán hangzik, hiszen a fiúk egy éve készültek a koncertre, de így történt. Engem sem hivatalosan, sem nem hivatalosan a koncert miatt senki nem keresett meg.- A kívülálló egy szót sem ért az egészből. Laux: Már-már jól bevált marketingtrükknek látszik, hogy a hasonló koncertek előtt három nappal mindig kiborul a bili. Most is ez történt. Bedobták, hogy miért nem játszik a Laux és Presser. Az egyik csatornán engem is megszólaltattak. S aztán volt egy csavar a történetben, hiszen a Kóbor felhívott. Mondta, olyan erős a médianyomás, hogy jó lenne, ha elmennénk. Nem szólunk senkinek, csak az utolsó három számra bejövünk a Picivel. Lehet, hogy ez csak a Mecky magánakciója volt, mert benne már máskor is megszólalt a lelkiismeret harangja. Aztán beszélt a Picivel, és nem lett belőle semmi. Az édes az, hogy én nem vártam semmit, mégis százan állítottak meg azóta az utcán, s kérdezgettek a koncertről, meg sajnálják, hogy nem az eredeti felállásban játszott az Omega. A vicc az, hogy a hatvanas évek elején az én ismerőseimből verbuválódott a zenekar, hiszen a Molnár Gyurit, Mihály Tomit, Presser Picit, Somló Tomit mind én hoztam a csapatba.- S ahogy akkoriban nem volt titok, nem csak dobolt, menedzselte is a csapatot. Laux: A mi ügyeinket én intéztem. Akkor még komputer meg internet nem volt, telexen leveleztünk. Bementem az ORI- székházba vagy a testvérem feleségének az irodájába, és ott ügyintéztem. A tévének, újságoknak is én nyilatkoztam.- Akkoriban az a hír járta, hogy nem mindig az a banda ment ki külföldre, amelyet hívtak. Laux: Lehet, hogy volt ilyen, de ahogy én emlékszem, velünk efféle baleset nem esett meg...- Persze azt is mondogatták, hogy a Lauxnál jobb menedzsere egyik zenekarnak sincs. Laux: Bennünket soha nem golyóztak ki, hiszen én csak akkor mentem be az Interkoncertbe, amikor már mindent leszerveztem. Különben könnyen megfúrhatták volna. Gyakran a többieknek se mondtam el, mert tudtam, hogy kikotyogják. Az is előfordult, hogy a vízumért mi sétáltunk át az angol követségre útlevéllel a kezünkben, mert különben lekéstük volna a koncertet.- Hogy tudta 67-ben elintézni, hogy Londonba hívják az Omegát, amikor Bécsbe is kevesen jutottak ki?- Jó barátom volt Charlie Coutts, a rádió angol szekciójának a vezetője, s ő segített. Kint pedig John Martin, aki a Spencer Davis Group, a Nice és más akkori nagy banda producere volt.- Két angliai turnéja is volt az Omegának, sőt egy album is készült a Deccánál, a Stones első kiadójánál, mégsem futotta ki magát az együttes. Laux: A magyar útlevél volt az oka. Turnéztunk másutt is, nemcsak a szigetországban, s egy spanyol-francia körút végén, Monte- Carlóban kaptunk egy komoly ajánlatot. Megvették volna a Gyöngyhajú lány jogait, viszont zsinórban kellett volna turnéznunk. Ám nekünk haza kellett jönnünk. Akkor leültünk a szállodában, és szavaztunk. Egál lett, tehát hazajöttünk. Akkor mondta a Benkő, hogy soha többet nem játszik páros csapatban...- Miért léptek ki az Omegából 71-ben a Presserrel? Laux: Úgy éreztük, hogy más szelek fújnak, más zenét kell játszani. Nem tévedtünk, hiszen aztán a Metró leállt, az Illés is átalakult. A Presser, Laux, Adamis vonal zakatolt tovább, s jött Frenreisz Karesz és Barta Tomi. Talán az akkori Ifjúsági Magazin is bátorított, hiszen a szakma szavazatai alapján mi voltunk a szupergrup. A nulláról kezdtük. Emlékszem, még fotóst sem mertem hívni, a Presserék óvóhelyén készültek el az első standfotók. Hónapokig titokban próbáltunk egy Bem rakparti pincében. Senki sem hitt bennünk, még a lemezgyár sem. Csak amikor látták, hogy van közönségünk, ajánlottak lemezszerződést.- Akkor viszont az Omega nem kapott lemezszerződést, mert azt hitték, hogy már nincs bennük spiritusz. Laux: Elkényelmesed- tek a fiúk, hiszen addig mi húztuk a szekeret, de aztán ők is rákapcsoltak. Egyébként én sokat tanultam Benkó Sándortól, hiszen játszottam hajdan vele is. Ő például még mind a napig frissen vasalt fehér ingeket visz a saját zenekara tagjainak, nehogy valami gond legyen...- Az Omega akkor kiadott kislemezt, amin a Hűtlen barátok című dal Lauxról és Presserről szólt. Laux: Nem hagyott bennem mély nyomokat az a dal. Már arra sem emlékszem, hol hallottam. S biztos vagyok benne hogy ők sem gondolták komolyan, hiszen barátok vol tunk és vagyunk azóta is.- Az LGT viszont berobbant, s a harmadik lemez, a Bumm sokak szerint mindmáig a legjobb magyar rock’n roll lemez. Laux: Mi is úgy éreztük, pedig miután Karesz kiszállt - aki egy zenei virtuóz -, jött a Sói ló, aki szintén sok ha gszeren játszott, kivéve a basszust. Mondtuk, hogy ta- n u 1 j o n Laux József Született: május 8-án, Budapesten Iskola: József Attila Gimnázium, BME autógépész-mérnöki kar, Parson Art School (Los Angeles) Pályafutás: Omega (1961-71), LGT (1971-76), Laux & Creamchease 1984 és Laux Trió 1999-től Vállalkozás: JLX Könyv- és Videofilm Kiadó Család: nős, felesége Falb Magdi divattervező és „divatdiktátor”, gyerekek: Ádám (29), Bence (13) meg, de addig nem várhattunk, ezért a Barta játszotta fel lemezre a basszusokat is, és egészen különleges feelingje lett. Az a felvétel egyébként is jól sikerült, a Rádió 8-as stúdiójában vettük fel. S később hiába próbáltuk a CBS sokkal jobban felszerelt stúdiójában angol nyelven reprodukálni, nem sikerült olyan jól. Amikor Jimmy Miller meghallotta, aki többek között a Rolling Stonesnak is a producere volt, azonnal látni akart bennünket élőben is. Sok „Az a fiatal fiú is úgy püföli a dobokat, mintha élvezné, hogy idegesít minket” banda ugyanis a stúdióban nagyon jól szól, de élőben, stúdiózenészek nélkül már csak nyikorog. Meghívtak egy londoni fesztiválra. Hamarosan aláírtuk a szerződést, és felvettük az anyagot Londonban is. Aztán meghívták a zenekart a Great Western Express Fesztiválra, ahol a Free, a Nazareth, a Beach Boys, szóval az akkori krém előtt léptünk fel, és meglepően nagy sikerünk volt.- Miért siklott ki mégis a Lokomotív GT? Laux: Az Interkoncert ragaszkodott ahhoz, hogy Poznanban fellépjünk, mert ott fél évvel korábban lekötöttünk egy koncertet. Ám akkor még szó sem volt az amerikai koncertekről, tehát jóhiszeműen írtuk alá a szerződést. Ha az Interkoricertnél ráérez- tek volna, hogy a mi hazatérésünkkel ismét elsza- lasztunk egy nagy esélyt, akkor lebeszélték volna a lengyelekkel, hogy helyettünk egy másik magyar együttes lép fel. Ám a menedzseléshez senki sem értett, hazahívtak bennünket, s Barta Tominak úgy elvették a kedvét, hogy már haza sem jött velünk.- Állítólag nagyon kínos volt, hogy Barta leszállt Los Angeles alsónál. ' Laux: Már fel sem szállt a gépre. Két héttel korábban már elkezdett nyavalyogni, hogy neki fáj a füle... Nagy égés volt, hiszen a mi papírjainkat még Henry Kissinger is aláírta. Nagyon sok fontos ember láttamozta az útjainkat, mindkét lemezcég garanciát vállalt, hogy mi mindig hazajövünk, s nem játsz- szuk azt, mint a Bolsoj Balett, hogy a reptéren már senki sem jelenik meg.- S Bartával odalett a remény is, hogy többé nem futhat be külföldön az LGT? Laux: Sokat veszítettünk, de jött Karácsony James, és én még nem adtam fel. Tokióban jártunk Presserrel és Adamissal, hiszen a Yamaha-fesztiválon nyertünk több díjat, de én nem jöttem velük haza, hanem továbbrepültem New Yorkba, majd Los Angelesbe. Vittem anyagot, demót és képeket a borítóról, de pechemre a kiadónkat, az ABC Recordsot felvásárolták, és az új cég leépítette azokat a művészeket, akik még nem hoztak profitot. Mi is ilyenek voltunk. Mentem tovább, de nem jártam szerencsével a többi kiadónál sem. Viszont felajánlottak egy jó melót szoros határidővel. Hazatelefonáltam, de ismét az volt a válasz, hogy majd itthonról intézzem. Végiggondoltam az egész pályámat, s úgy találtam, hogy már nincs kedvem felülni a platóra, és évente kétszer fellépni Nyíregyházán, meg Drezdában turnézni. Maradtam. Doboltam, zenei újságot szerkesztettem, és aztán sikerült bekerülnöm egy nagy stúdióba, ahol világsztárokkal dolgozhattam együtt. Akkor még a dobolással is felhagytam, hiszen egy új szakmát kellett megtanulnom.- Ahogy én tudom, megpróbált még az Omegának is utat tömi Amerikában. Laux: Véletlenül összetalálkoztam azzal a producerrel, Peter Hauke-kal, aki a Bellaphonnál az Omegát istápolta, és gondoltam, hogy elkapjuk azt a stílust, ami az Omegának is jól áll. Hauke nem hagyta magát meggyőzni, német bandákat hozatott Frankfurtból, s azokkal befuccsol.- Mikor kezdett hazajárni? Laux: A nyolcvanas évek közepén. Addig Dub- rovnikban, majd a cannes-i fesztiválokon találkoztam a családommal és volt zenésztársaimmal. Aztán egyszer szilveszterkor valamelyik szállodában néztem a műsort, jókat röhögtem a Markos, Nádas páros poénjain, amikor megjött Frenreisz Karesz, és elrángatott az Atrium Hyattba, ahol megismertem a későbbi feleségemet. Aztán gyerekünk született, és egyre többet jártam haza. Ma felesben vagyok Budapesten és Los Angelesban. Mindkét városban van cégem, s könyvekkel, videókkal kereskedem. Két alkalmi bandában is dobolok, de ez már csak hobbi.- Arra már nem is gondol, hogy producerként magyar bandákat is befuttathatna külföldön, hiszen már nincs útlevélprobléma, nincs Interkoncert. Bár ha meggondolom, amikor Erdős Péter azt mondta, hogy néhány éven belül lesz világsztárunk, közelebb álltunk hozzá. A Loco- motivnak például majdnem sikerült. Laux: Amerikában előbb lennék producer, mint itthon. Ott ugyanis nagyobb a szakmai alázat egy-egy produkció iránt. Itt mindenki király, mindenki tudja, mit kell csinálni, de csak Hegyeshalomig jutnak el. Dalia László
