Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-07 / 123. szám

2001. MÁJUS 7., HÉTFŐ R I P 0 R T 7. OLDAL K U L TÚRA ­Nyelvvizsga kontra diploma Nyelvvizsga nélkül ma már Magyarországon nem lehet diplomát szerezni. Nem kevés azonban azok száma, akik éppen ennek hiá­nya miatt diploma nélkül maradnak. A Pécsi Tudományegyetem különböző karain külön­böző súlyú problémát jelent a nyelvvizsga. Az EU minimum két európai nyelv ismeretét ír­ja elő a tagországok számára, ám ettől mi még nagyon messze vagyunk. A magyar lakosság­nak még mindig csak tíz százaléka beszél leg­alább közepes szinten valamilyen idegen nyel­vet. Megváltoztak a nyelvtudással kapcsolatos elvárások is. A nemzetközi nagyvállalatokat, a külföldi piacokra termelő hazai cége­ket egyre kevésbé érdekli a papír, a felvételi beszélgetése­ken egyszerűen áttérnek az angolra vagy a németre, s ma­guk tesztelik a jelöltek tudá­sát. Gyakori panasz, hogy a fiatalok, ha beszélik is az ille­tő nyelvet, ezt könyvízűen te­szik: saját szakmájuk idegen nyelvi szakszó­kincsét egyáltalán nem ismerik. Pedig ma már csak a funkcionális - gazdasági, pénzügyi, mérnöki - nyelvtudás igazán piacképes, de ez még nagyon ritka. A felsőoktatási törvény ugyan előírja, hogy egyetlen felsőoktatási in­tézményben sem adható diploma középfokú állami nyelvvizsga nélkül, de pár éve akadt olyan vidéki főiskola, ahol a kilencven végzős­ből mindössze tizenhét szerzett nyelvvizsga-bi­zonyítványt. A többi hetvenhárom kénytelen volt diploma nélkül elhelyezkedni. Az EU or­szágaiban ugyanakkor arra törekszenek, hogy a nyelvtudást ne vizsgával mérjék: döntse el a piac, hogy az illető nyelvtudása mennyit ér. Költséges vizsgarendszerek helyett az oktatás­sal foglalkoznak többet, mint például a skandi­náv országokban vagy Hollandiában és Finnor­szágban, ahol vizsga nélkül is többnyelvűek az emberek. Az elmúlt évben Magyarországon mintegy 3500 egyetemistát-főiskolást érintett az, hogy az államvizsga idejéig nem tudtak nyelvvizsgázni, ezért nem kaphattak diplomát. A Pécsi Tudományegyetemen nem tartják nyilván, hányán nem szereztek diplomát nyelv­vizsga hiánya miatt. A karok között egyébként is nagy a különbség ebben a vonatkozásban. Igen bonyolult procedúra annak nyilvántartása, hogy valaki miért nem szerzett diplomát, mond­ja Lengvárszky Attila (képünkön), a Bölcsészet­tudományi Kar tanulmányi osztályvezetője. A szociális szakokon gyakrabban fordult elő, de ott egy kormányrendelet meg is változtatta a ké­pesítési követelményeket, azóta egy nyelvvizsga elegendő a kettő helyett. Egyébként a bölcsé­szek számára egy alapfokú és egy középfokú nyelvvizsga a követelmény, bármely nyelvből, kivéve az eszperantót, amelyet már nem fogad­nak el. Elfogadják viszont a roma nyelveket, ez­zel a lehetőséggel élnek is a hallgatók. Érdekes, hogy egy kicsit fordított világ alakult ki a fejek­ben, hívja fel a figyelmet az osztályvezető, az idegen nyelv mint akadály jelenik meg, amelyet át kell ugrani, pedig az azért nélkülözhetetlen, mert az idegen nyelvi kutatáshoz, a kommuni­kációhoz mindenképpen szükséges. A végzős hallgatók körülbelül 10 százaléká­nál okoz gondot a nyelvvizsga hiánya, tájékozta­tott Hetesi Mária, a Közgazdaságtudományi Kar dékáni hivatalának vezetője. A közgazdászok­nak eddig egy, a következő évtől két szaknyelvi vizsgát kell tenniük. Tekintettel arra, hogy so­kan már a középiskolában leteszik a nyelvvizs­gáikat, a másodévesek könnyen túljuthatnak a szakmain, ezen a karon ez a feladat nem okoz­hat problémát. A jogászoknak egy középfokú, C-típusú nyelvvizsgára lesz szükségük a következő tan­évtől, mondja dr. Kiss Lászlóné tanulmányi osz­tályvezető. A jogászképzés erre vonatkozó jog­szabálya mostanáig hiányzott, így lehetőség volt helyi nyelvvizsgára is, eddig tehát nem jelentett gondot a karon az idegen nyelvvel való küzde­lem. A Művészeti Kar esetében szomorúbb a helyzet. 20 százalékra tehető azok száma, akik nem szereztek diplomát nyelvi nehézségeik mi­att, mondja Vinter Miklós, a dékáni hivatal veze­tője. A tapasztalat szerint azonban előbb-utóbb összejön a diploma is, mert lehet halasztást kér­ni, s ezzel élnek is a hallgatók. CSERI LÁSZLÓ Védőnőképzés felsőfokon Várhatóan június végére eldőlhet, hogy a Baranya Megyei Önkormányzat által működtetett pécsi Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórház a főiskolai színtű ápolónőképzésnek is ok­tatási intézménye lehet. Széles körű egyeztetés után már csak aláírásra vár az együttműködé­si megállapodás. A Pécsi Tudo­mányegyetem, ennek Egészségügyi Főiskolai Kara (EFK), a gyermek- kórház és természetesen a megyei közgyűlés annak érdekében jutott konszenzusra, hogy elméleti és gyakorlati oktatási lehetőséget biz­tosítsanak a leendő védőnőknek. A megye távlati célkitűzései­nek, területfejlesztési programjá­nak fontos eleme az itt működő felsőoktatási intézmények helyze­tének erősítése, új funkciók tele­pítése, kutatóhelyek létesítése. Ugyanígy érdeke az EFK-nak is a magas színvonalú képzés gyakor­lati helyeinek kialakítása. A gyer­mekkórház vállalta az intézetben tanulók gyakorlati oktatásához szükséges személyi és tárgyi felté­teleket. Ez utóbbi körülmény más oldal­ról is előrelépést jelent. A Kerpel- Froniusban eddig is volt medikus- és rezidensképzés. A főiskolai ok­tatásban részesülő védőnők „foga­dásával” az intézmény rangja to­vább emelkedhet. Ennek hivatalos elismerési formája az oktató kór­ház cím használata. Az együttmű­ködési megállapodásban feladato­kat vállalók ezért kezdeményezik az ezt célzó eljárás megindítását. Az ajánláshoz szükség van a PTE szenátusa támogatására is, ezt kö­vetően kerül a javaslat az egészség- ügyi miniszter elé. Dr. Horváth Zsófia, a Baranya Megyei Önkor­mányzat Népjóléti Irodájának ve­zetője szerint a szenátusi jóváha­gyás biztosnak tekinthető, mint ahogy az is valószínű, hogy június végére a Kerpel-Fronius megkapja a miniszteri aláírást is az oktató kórház cím használatához. Ez egyébként több költségvetési tá­mogatást nem eredményez. M. A. JUBILEUM. A Hosszúhetényi Ifjúsági Zenekar tízéves fennállásának alkalmából koncerttel örvendeztet­te meg az érdeklődőket tegnap a helyi moziban. Az együttest Altorjai József vezényelte. ____________________________________________________________________________________________________________________FOTÓ: MÜLLER ANDREA Jeg yzet Borkancellária Indián kultúrák A Parti Galériában május 7-én, 10.30-kor nyílik meg a 11-éig tar­tó II. Észak-Amerikai Napok rendezvénysorozat, amelynek keretében többek között a kana­dai nyugati partokon élő indián kultúrák maszkjai és szobrai is megtekinthetők lesznek. A PTE Nemzetközi Oktatási Központja által is támogatott program meg­nyitóján és az ahhoz kapcsoló­dó tájékoztatón részt vesz Kana­da és az Egyesült Államok ma- gyarországi nagykövete is. (bki Millenniumi arcképcsarnok Pécs kevéssé ismert, jelentős tör­ténelmi alakjai elevenednek meg a Baranya Megyei Levéltár május 10-én a Művészetek Házában megrendezendő Levéltár-napján. Az egésznapos konferencián az előadásokat az idén megjelenő Baranyai Millenniumi Arckép­csarnok című kötet szerzői tart­ják, akik között a pályakezdő és az élemedett kutató egyaránt megtalálható. A délelőtti és dél­utáni előadások között együttmű­ködési megállapodást írnak alá a helyi és az Eszéki Történeti Levél­tár képviselői, amelyben a kölcsö­nös kutatási feltételek előnyeit, je­lenleg is élő gyakorlatát rögzítik. ____________________twg A napokban tartották országos gyűlésüket a borvárosok. Szövet­ségükbe Pécs, Villány, Szek- szárd is beletartoznak. A maguk borrendjeivel. A borrendhez ma­gas intézmények társulnak. Van borkancellária és borkancellár­ról is tudni illik. A borvárosi pol­gármester az átlag polgármeste­rekhez képest többlettel rendel­kezik, a borkancellár pedig a borvárosi rendezvényeken még a polgármestert is helyettesítheti. A rendek hajdan igen nagy meg­különböztető tényezők voltak. Az Aranygyapjas Rend tagjának lenni még csak nem is hasonlít­hatott ahhoz, mintha valaki ma­napság mondjuk Pécsen a Szent István, a Szent Sír, vagy a Szent György (stb.) Lovagrend tagja. A lovagok egy rendi társadalom­ban a legfelsőbb szféra megteste­sítői voltak. Mégis, a mai viru­lens rendiség sokakat mosolyra késztet. Tegyük hozzá: Cervan- tesre való különös tekintet nél­kül. A napokban egy belvárosi kapualjban például fél óráig ólcsorogtunk valakivel, aki koros férfi lévén, a hirtelen ránk zú­dult langymelegben hosszú jé- geralsóban volt, és mentegető­zött, hogy rendetlenség van a la­kásában, halasszuk tehát ké­sőbbre a beszélgetést. A kapu alatt téblábolva, minden igyeke­zet ellenére sem tudtam ráébred­ni, hogyan illik viselkedni ilyen helyzetben. A jégeralsós éleme­dett lovag remegő kézzel mutat­ta minapi lovaggá ütése bíbor bársonyos dokumentumát, egy cigarettaparázs-lyuggatta okle­velet. A közelmúlt európai törté­nelmének hasonlóan ásatag, humortalan, kefebajuszos kan­cellárja ugyancsak szerette a rendiség különféle misztériuma­it, főleg a titkos rendek, titkos isteneket imádó szektáit, az ő vezérségével fölkent felekezeteit. Kancelláriáján azért nem olyas­féle döntések születtek, mint amilyen manapság mondjuk egy borkancellári döntés a festő­szőlők ügyében. Sajnos, néhány régi dolog újabban rossz hírbe keveredett... Ennek ellenére ked­vesek, hozzánk sok mindenben közelállók ezek az ízesebb, vér- bőbb korokat idéző áttűnések, hajdan fogant címzeteikkel, életigenlő üzeneteikkel. Áttétele­sen általában a kultúrát szolgál­ják, igazi mondanivalójuk az életszeretet. BEBESSI KÁROLY Törvény, amelyet nem tartanak be A Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ örömei és bánatai Egy busznyi pécsi egyetemi hallgató és kilenc ghandis diák látogatott el a napokban Eszékre, a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba. A korszerű, gyönyörű lé­tesítmény, amely államközi kapcsolatok eredményeképpen született, súlyos gondokkal küszködik. mányközi megállapodás értelmé­ben Eszék városában létrehozták a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központot, magya­rázza, s ezzel a horvátországi ma­A Pécsi Tudományegyetem szoci ológia szakos hallgatói rendszere sen utaznak a környező orszá gokba, hogy saját bőrükön érez hessék azokat a szociális, kisebb­ségi problémákat, amelyeket tan­könyvekből nem lehet megta­pasztalni, mondja a küldöttség középiskola üzemelt, majd 2000- től az óvoda is. Rossz helyre épült az intéz­mény, panaszolja az igazgató, hi­szen Eszéken csak ezerötszáz ma­gyar él. Ennek következménye­képp az óvoda 20 gyerekéből 16 csak horvátul beszél. A 3870 hasz­nos négyzetméterrel bíró létesít­mény általános iskolájának nyolc osztályába pedig összesen 23 gye­vezetője, dr. Gyúrok János (ké­pünkön). A mostani utazás célja az volt, hogy egy horvátországi kisebbségi intézmény működését tanulmányozzák. A vörös és sárga klinkertéglával burkolt, tükörüveg ablakokkal fölszerelt épület építészeti szem­pontból is jelentős létesítmény. A hallgatókat és a hozzájuk csatla­kozó ghandis diákokat Kucsera Bandi, az első hallásra szokatlan keresztnevű igazgató fogadja. Mi­után Budapesten már létezett a magyarországi horvátok művelő­dési és iskolaközpontja, egy kor­A budapesti Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon óvodájába 43, általános iskolájába 104, gimnáziumába 109 tanuló jár. Az oktatás ötven százaléka horvát nyelven folyik. S bár a magyarországi hor- vátság asszimilációja jelentős, az intézmény gyereklétszáma évek óta stagnál. Az idén ötvenéves pécsi „Miroslav Krleza” Horvát Óvoda, Általános Isko­la, Gimnázium és Diákotthon 63 óvodást, 135 általános iskolást és 88 gimnazistát számlál. Az alsó tagozatban minden tantárgyat horvátul tanul­nak, felsőben és gimnáziumban kétnyelvű az oktatás. Továbbtanulási le­hetőség valamennyi hazai felsőoktatási intézményben biztosított, de nem ritka, hogy a Zágrábi Egyetemen folytatják tanulmányaikat a diákok. része inkább horvát iskolába íratja gyerekét, mert abban látják a bizta­tóbb jövőt: a magyar nyelvű okta­tás miatt nehezebb horvát egyete­mekre bekerülni. S bár a kormány­közi megállapodás alapján évente tíz fiatal felvételt nyer magyar egyé- temekre, a magyar diplomával oda­haza nehezen lehet boldogulni. A négy épületből álló komple­xum 5,5 millió német márkába ke­rült, hatalmas tornacsar­noka, reprezentatív aulája, komoly könyvtára van, a vendégtanárok részére a Hotel Eszék színvonalával vetélkedő vendégszobák állnak rendelkezésre, de azért mégsincs minden rendben. A beinduláskor, mondja Kucsera Bandi, az ottani hivatal mindjárt az­zal kezdte, hogy ha nem tudják megtölteni az intéz­ményt megfelelő tartalom­gyarság régi óhaja teljesült. 1999 szeptemberében indult meg a ta­nítás, akkor még csak általános és mai és magyar gyerekek­kel, más célra fogják hasz- rek jár, a falvakból buszokkal szál- nálni. A központ második, az okta- lítják be, majd haza a tanulókat, tási-nevelésivel egyenrangú alap- Ugyanakkor a magyar szülők egy vető tevékenységére, a horvátor­szági magyarok közművelődési igényeinek kielégítésére semmine­mű állandó anyagi forrásuk sincs. Az ottani Oktatási és Sportminisz­térium és a Művelődési Minisztéri­um is elzárkózik programjaik fi­nanszírozásának a gondolatától is annak ellenére, hogy önerőből rendezvények sokaságának adtak otthont az el­múlt 2 évben, és az intézmény már most, 2001- ben meghatáro­zó jelleggel bír a közművelődés terén. Mutatja az osztálytermek­be beszerelt öt­venezer márkás speciális bútort, amelynek vizesblokkjába nem ve­zették be a vizet, nincs szennyvíz- elvezetése sem, de a különböző oktatási feladatokhoz szükséges elektromos áramot sem kötötték be. Bár mindent magyarul okíta­nak, a tantárgyak egy részét kény­telenek horvátul tanítani, mert nincsen elég magyar nyelvű, kép­zett tanár. Kollégiumot a buda­pesti tükörintézménnyel szem­ben Eszéken nem építettek, ezért van szükség ingázásra, s ezért nem jönnek távolabbi területről diákok. A középiskolában egyéb­ként az általánoson kívül közgaz­dasági és kereskedelmi, illetve bolti eladói képzés folyik, ide 62 diák jár. A küldöttséget fogadta Jakab Sándor, a Horvátországi Magya­rok Demokratikus Közössége (HMDK) alelnöke, aki elmondta többek között, hogy a horvát ki­sebbségi törvény Európa egyik legjobb ilyen jellegű törvénye, de minél messzebb esik egy telepü­lés Zágrábtól, annál kevésbé ér­vényesül. Minden Horvátország­ban őshonos kisebbségnek van parlamenti képviselete, s a képvi­selőket a kisebbségek választhat­ják meg, de nincsenek például kisebbségi önkormányzatok. A hamarosan sorra kerülő helyha­tósági választások során így a ki­sebbségek képviselőinek valame­lyik párthoz kell csatlakozniuk. Pártból pedig van elég, számuk ötven és hatvan között mozog. A mostani helyhatósági válasz­tások azonban nemigen hoznak változást az iskola életében, mond­ja Kucsera Bandi, hiszen az intéz­mény sorsa a kormány kezében van. Létezik ugyan a ’95-ös bilate­rális szerződés értelmében egy kor­mányközi bizottság az ügyek inté­zésére, de a horvát fél a szerződés pontjaiból semmit sem tartott be. CSERI LÁSZLÓ I Magyarországi horvát iskolák

Next

/
Thumbnails
Contents