Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)
2001-05-06 / 122. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. május 6. „Nem Bárdossy volt a legsötétebb figura” Bárdossy László exminiszterelnök, akit 1945-ben a Népbíróság halálra ítélt és 1946 elején kivégeztek, időről időre szenvedélyes viták tárgya, bár ahhoz kétség sem fér, hogy ő jelentette be a hadiállapotot a Szovjetunió ellen. S az ő kormányfősége alatt kerültünk hadiállapotba Angliával és az Egyesült Államokkal, valamint a harmadik zsidótörvényt is az ő miniszterelnöksége idején hozták. Pritz Pál történész dokumentumregényt írt a politikusról, akit ő messze nem tart a XX. századi magyar történelem legsötétebb figurájának. Horthy Miklóst Pritz szerint nagyobb felelősség terheli.- Tíz évvel ezelőtt már készített egy könyvet (Bárdossy László a Népbíróság előtt) Bárdossyról. Azóta annyi új adat merült fel, hogy most regényben is megírja Horthy hajdani miniszterelnökét? Pritz Pál: Annak idején nem került a levéltárba'a per főtárgyalási jegyzőkönyve. A rendszerváltás után Antall Józsefnek adták át, aki a parlamenti könyvtárban helyeztette el. A mostani könyv nemcsak Bárdossyról szól, mert engem a Bárdos- sy-jelenség sokkal jobban érdekelt. Megkapott az ő emberi tisztessége, tartása, miközben egy pillanatig sem kétséges, hogy rossz politikus volt. S az a történelmi személyiség, aki nagy hibákat vét a nemzete ellen, bűnös. A történelmi bűn nem erkölcsi kategória. An- csel Éva hajdan azt tanította, hogy az akasztófa árnyékában is van mozgástér és ezt Bárdossy bizonyította a tárgyalásán. Horthyról se volt egy rossz szava, legfeljebb néhány kritikus megjegyzése. Később ellenben öfőmél- tósága az emlékirataiban és másutt is valótlanul Bárdos- syra testálja az egész felelősséget, s ebbe a csapdába még a marxista történetírás is beleesett.- Miért olyan érdekes figurája a magyar történelemnek Bárdossy, hogy időről időre hivatkoznak rá, sőt a MIÉP rehabilitálni akarja? Pritz Pál: A keresztény középosztály mindig felfedezi magának, s miután a MIÉP szellemi hátországában többen is vannak, akik foglalkoztak Bárdossyval, szinte természetes, hogy a Horthy-korszak szerecsen- mosdatásából ő sem hiányozhat. Ez ideológiai, napi politikai küzdelem, amelyről én nem szeretnék többet szólni. A történész akkor tehet a legtöbbet, ha a múltat reálisan mutatja be. Én ezzel a kis dokumentumregénnyel ehhez a munkához szeretnék hozzájárulni.- Miért Bárdossy lett az első számú bűnös a Népbíróság előtt, miközben Horthy Portugáliában élt, s ágyban, párnák között halt meg? Pritz Pál: Horthy elítélése ártott volna az új rendszernek, s ezt nemcsak Rákosi, Sztálin is belátta. A Horthy-korszak meghaladása akkor a progresszív polgári oldalnak is az ügye volt. Tildy Zoltán, Sulyok Dezső, Nagy Ferenc új Magyarországot akart építeni. Am Párizsban 1947-ben alá kellett írni a régi-új trianoni határok megerősítését, s ezt nem akarták megterhelni Horthy bíróság elé citálásával is. Holott például Magyarország hadba lépését Horthy döntötte el, s csak utána közölte Bárdossyval, hogy fogadtassa el a minisztertanáccsal. Bárdossy minisztériumi segédtitkár volt 1920-ban, amikor Horthyt kormányzóvá avatták. A pernek igaztalan volt az a törekvése, amikor a volt tisztviselőt tette felelőssé az egész Horthy-korszak- ért, hiszen azt nem ő griin- dolta. D. L. Pritz Pál Született Budapest, 1944. augusztus 8. Diploma: ELTE BTK, magyar-történelem szak, 1968 Pályája: 1996-tól a történelemtudományok kandidátusa, az MTA főosztályvezetője Művei: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején, Magyar diplomácia a két háború között, Bárdossy László a Népbíróság előtt *Joszif Visszárionovics Sztálin nem tartotta sokra Magyarországot, ezt a babszem formájú, Moszkvából , nézve babszemnyi méretű országot a Kárpátok övezte medence mélyén. Averzióval gondolt arra a magyar vezetésre, amely a Romániával szemben együttműködést ajánló elmúlt évi gesztusaikat elhárította. Az meg kiváltképpen ingerelte, ahogy a június 23-ai, Molotov által a magyar követ előtt megfogalmazott gesztusukon Budapest némán elsiklott. Amikor tehát októberben szövetségesénél, Winston Churchillnél szorgalmazta, hogy Anglia üzent hadat Németország szövetségeseinek, akkor Finnország és Románia mellett - nem mérlegelve a ténylegesen meglévő különbségeket - Magyarországot is megemlítette. Londonban nem akartak engedni a felszólításnak, ezért először hallgatásba burkolóztak. Amikor a válasz már elkerülhetetlenné vált, akkor - november 4-én - Churchill mindhárom országért szót emelt. Azzal érvelt, hogy ezekben az államokban a közvélemény jelentős része helyteleníti a követett kurzust, a hadüzenettel óhatatlanul őket hozzák nehéz helyzetbe. Nem beszélve arról, hogy a világ szemében azt a látszatot fogják erősíteni, mintha a Führernek nem csatlósai, hanem szövetségesei lennének. Németország egy nagy koalíció élén áll. Az ellenérvek a generalisszimuszt nem győzték meg, Churchill pedig engedett. Budapesten április óta nem működött már brit követség, az angol érdekeket Herbert Pell, az Amerikai Egyesült Államok követe képviselte. Bárdossy még alig törölte le magáról a berlini út porát, amikor november 29-én rég nem látott vendégként Pell bejelentkezett hozzá. Meglepte a jegyzék formában átnyújtott ultimátum. Az iratban arról esett szó, hogy Magyarország lényeges módon támogatja a Német Birodalom háborús agresszióját. Ezért - amennyiben december 5-ig nem szünteti be a hadműveleteket - Őfelsége kormánya bejelenti a hadiállapotot - Követ úr - kezdte magát Bárdossy összeszedni -, nincsen magyar honvéd a frontvonalon! Katonáink hadtápterületen vannak. Ma november 29-e van. Fizikai lehetetlenség december 5-ig on- ! nan hazahozni őket. De biztosíthatom önt, hogy kormányomnak nem áll szándékában újabb egységeket a Szovjetunióba küldeni.- Szeretném remélni - fűzte hozzá -, hogy Őfelsége kormánya, amely már számos alkalommal megértést mutatott nehéz helyzetünk iránt, a hadüzenettel nem teszi hazánk helyzetét még nehezebbé. Az amerikai követ átérezte a szavak keserűségét, ro- konszenvet érzett a fogadó ország népe iránt. Felajánlotta közvetítő szerepét, és azt kérte, hogy Bárdossy adja írásba felhozott érveit. A magyar diplomata azonban nem bízott az angolokban. Iménti szavait sem az őszinteség, hanem a diplomáciai rutin formálta. Az angoloktól sok minden mélyen sértette, legutóbb az, hogy Churchill áprilisban nem tett különbséget a magyar és a német lépések között, semmibe vette a délvidéki magyarság ügyével való budapesti azonosulást. Emellett azt is erősen szem előtt tartotta, hogy Londonnál Berlin jóval közelebb van Budapesthez. Félt a németektől, félt érveinek írásba foglalásától. A Pellnek átadott válaszában csak azt hangsúlyozta, hogy Magyarország védelmi háborút folytat a Szovjetunió ellen. Nem volt ez jó válasz, hiszen nem felelt meg a tényeknek. Bárdossy tudhatta, hogy a Foreign Office-ban nem kevesen vannak, akik ennek a térségnek a dolgait nem a jogos magyar panaszok, hanem sokkal inkább Eduard Benes szemüvegén át nézik. (...) December 5-én lejárt a Londonból küldött ultimátum. Az elmúlt napokban a józan mérlegelés és az érzelmek fűtötte indulat között hánykolódott. A józan mérlegelés felé történt tájékozódásának jele, hogy amikor december elsején vacsorát adott a megszál It lengyel területek főkormányzója, a Budapesten vendégeskedő Hans Frank tiszteletére, akkoráiról beszélt, hogy Magyarországnak nem kell ezredéves határain túlterjedő területgyarapodásra törekednie, tehát lemond a szeptemberben Szombathelyi által Németországban szóba hozott galíciai határkiigazítási igényéről. Ám ahogy teltek e rövid napok, egyre jobban az indulat uralkodott el benne. Az angol eljárást mélyen igazságtalannak, sőt sértőnek tartotta.- A brit kormány közlését (írta december 3-án a követségeknek szóló körtáviratában) minden további nélkül tudomásul vesszük, mert magatartásunkat nem kívánjuk függővé tenni a brit kormány elhatározásától. Az egész magyar nép mély megbotránkozással veszi tudomásul a döntést, ami azt fejezi ki, hogy Anglia Magyar- ország terrorizálásával és feláldozásával akarja segíteni a szovjetet. Felesleges volt ebbe az ügybe a népet belekeverni. Népbírósági perében Bárdossy majd maga ismeri el, hogy a magyar nép sokkal szívesebben látta volna, ha nem sodródik bele a Szovjetunió elleni háborúba. Anglia pedig az ultimátummal szövetségese egyáltalán nem alaptalan követelésének tett (a helyzet fonák vonásai miatt kényszeredetten) eleget A nép pedig el volt foglalva a maga mindennapi életével. Szerette volna az egész nyomorúságos helyzetet túlélni.(...) Az ultimátum visszautasításának egész ódiumát magára vette. Kiutat nem látott, és mivel nem tartotta elképzelhetőnek, hogy mások ilyet látnának, az esetleges ellenkezéseket pedig sehová nem vezető, csak felesleges időtöltéssel járó, idegőrlő okvetetlenkedésnek tartotta, ezért sem a kormányt, sem az ellenzék prominens képviselőit nem kérdezte meg. A felelősségmegosztás lehetséges útjait pedig úri büszkeséggel bántotta el. Az államfőt a legkevésbé sem akarta megkérdezni.- Ha a Moszkva elleni hadba lépésnél Horthy Miklós nem tartotta szükségesnek a véleményemet kikérni, akkor most felesleges, hogy az álláspontját tudakoljam - gondolta kristálytiszta logikával. Ebben az összefüggésben meglátta, hogy az ultimátum a Szovjetunió elleni hadba lépés következménye. „Csupán” azt nem mérlegelte, hogy másképpen működik a történelem, s a politika világát is egészen más nrgók mozgatják. Helyzet volt, amiből nemhogy a kiút nem látszott, inkább az egyre mélyebbre süllyedés veszedelme fenyegetett. A jövőt kiúttalannak látta. Ám nem mindegy, hogy hány nap a világ. S ha ez a világ német világ, akkor legalább abban érezzük otthon magunkat, ott ne alázzanak bennünket a sárba. December 5-én a parlamentnek egyszerűen bejelentette, hogy Magyarország előreláthatólag aznap estétől kezdve hadiállapotba kerül Angliával. Nem lepte meg, s különösebb örömét sem lelte benne, hogy a tisztelt Ház túlnyomó többsége „éljen!" felkiáltással fogadta a hírt, és ellenvélemény nélkül Németország oldalára állt A képviselők felálltak és - gondolkodás, ellenkezés helyett - rázendítettek a Himnuszra. Néhányan zsebkendőjüket vették elő és a könnyeiket törülgették. (...) Másnapra virradó éjjelen Bárdossy átvette Pelltől az angol kormány várt jegyzékét. E szerint éjfél után egy perccel beállt a hadiállapot hazánk és Nagy-Britannia között Egy nappal később London szövetségesei - Ausztrália, Dél-Afrika, Kanada és Új-Zéland - is hadat üzentek. * Részlet a júniusban megjelenő Bárdossy-könyvből Az első magyar maffia II. Simon Csaba és Szendrő István 1967-ben megszökött a magyar rendőrségtől, Kaliforniában telepedtek le, és ott megalapították a magyar maffiát. Ekkor a hazai bűnüldözők megkönnyebbültek, azt hitték, hogy a nehezen bizonyítható bűncselekmények elkövetőitől megszabadultak. Szendrőék már a hetvenes évek második felében hazalátogattak, és a budapesti éjszaka ismert figurái közül többeknek átadták az amerikai tapasztalatokat: az ott bevált, rendőrséget félrevezető módszereket és egy új típusú betörőszerszám-fajtát. 1977-ben 18 ezerre nőtt az ismertté vált betörések száma. Többéves nyomozás kellett ahhoz, hogy lebukjon „a kék fényes betörőbanda” - szinte egytől egyig jó családból származó ifjú titánok. Szendrőék Amerikában és az NSZK-ban élő magyarokat szerveztek be, akik könnyen eljuttatták a tippeket és kulcsokat Budapestre. Pestről pedig kamionokban és diplomataautókban kicsempészték a szajrét, majd továbbszállították Kaliforniába. Megszervezték - hamis útlevelekkel - a lebukás előtt álló nagyhalak szökését. Ennek a tarifája húszezer márka vagy százezer forint volt. így lépett le Markó Béla, és társai is, Horváth Zoli és Zubovics Tamás. Markó itt is simlis volt és kapzsi, mert a betöréssorozat egyik irányítójaként rengeteg pénzhez jutott. Emellett mégis futtatott lányokat a margitszigeti szállodákban. Markó szökéséhez Németországból Budapestre küldtek egy görög állampolgárságú férfit, aki feltűnően hasonlított Markóra. A görög százezer forintnyi dollárért átadta az útlevelét, majd Markó kijutása után bejelentette, hogy ellopták. De a rendőrök megtalálták a hamis dollárt, amit Markótól kapott, és a pénzhamisítás vádja mindent kiderített. Markó Amerikában feleségül vett egy amerikai magyar lányt, és ezzel állam- polgársághoz jutott. Az amerikai magyar maffiának szüksége volt egy Markó típusú kemény, kegyetlen végrehajtóra. Ez idő tájt Szendrő kellemetlenné vált, mert felesége munkahelyén pisztollyal fenyegetőzött, bíróság elé állították. A magyar maffia vezetői féltek, hogy magyar vádalku keretében elmond mindent a szervezetről. Ezért megbízták kivégzésével Markót, aki ezt egy 38-as pisztollyal meg is tette. Markó automatikusan előlépett az alvezéri posztra, irányítása alatt bekeményítettek a magyarok. Fegyveres rablások és támadások mellett terrorizálták a konkurens olaszokat a kábrtó- szerpiac megszerzésért. Az olaszoknál a drogok feletti felügyelet a magyar maffia felszámolása nélkül lehetetlenné vált. Mivel saját erőből nem tudták végrehajtani, lépre csalták és feldobták Markó Bélát, aki egy Los Angeles-i, Westmore Street-i szállodában akart egy bőrönd kokaint dollárra váltani. Az olasz vevők helyett az alkohol- és dohányellenőri hivatal hadnagyát, Ted Rolskit és a szövetségi kábítószer-ellenesek hadnagyát, Pete Tryét vitte a találkára egy olasz besúgó.- Főnök, magyar kolléga... Egy időben a kaliforniai Bombánkban fegyveres rablásokat bizonyító holmik és ŰZI gépfegyverek mellett letartóztatják a magyar maffia további három tagját, Rigor Sándort, Horváth Zoltánt, Holovics Jánost. Az amerikai és magyar maffiarendőrség így lefejezte az első magyar maffiát, amely sok pénzt tudott tisztára mosni és a súlyos körülmények után felhasználni. Voltak olyanok, akik tisztes vállalkozóként a rendszerváltozás után visszatértek Magyarországra, vagy strómanokat alkalmaztak Magyarországon, és fektették be pénzüket. Voltak, akiknek sikerült, de sokan elvéreztek, mint például a Szentendrén felrobbantott Zubovics. I i i i
