Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)
2001-05-05 / 121. szám
2001. Május 5., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA NAGY TALÁLKOZÓRA KÉSZÜLNEK. Több mint háromszázan jelezték már részvételi szándékukat a hajdani és mai tagok közül a Zengővárkonyi Hagyományőrző Művelődési Egyesület május 26-i rendezvényére. A számtalan elismeréssel, díjjal kitüntetett, Töttös Sándor vezette népi együttes jeles évfordulóhoz érkezett: harmincéves fennállásukat ünnepük. _________________________________fotó: tóth László Gy ermeknapra Mátyás mesék Zenés bemutató előtt a Pécsi Harmadik Színház Mátyás királyról szóló mesék elevenednek meg a Pécsi Harmadik Színház legújabb produkciójában, abban a zenés mesejátékban, amelynek a bemutatóját éppen gyermeknapra, május 27-re időzítették. Prága városának börtönében a Ló és a hűséges szolgáló Andul- meglehetős izgalommal várja a ka. Nos, a rabok bepillantva a jö- Magyarországról érkező híreket vőbe (vajon mi történne, ha Má- ifjú Hunyadi Mátyás a barátaival, tyás lenne a király?) megelevení- s találgatják, hogy mi lehet az ép- tenek szép meséket és kedvenc pen ideérkező küldöttség célja, történeteket az igazságos király- Csak annyit tudnak, hogy Budán ról. Thuróczy Katalin szellemes, a nemesség királyválasztásra kedves, fordulatokban bővelkedő gyűlt össze. , színdarabjához, a Mátyás mesékA börtönben a társak az olasz hez Papp Zoltán komponált mu- hunlanista, Jacopo Bárdi, a Holló, zsikát. Rendező: Moravecz Levente. Mátyás szerepében Steiner Zsolt, a Ló Dévényi Ildikó, a Holló Széli Horváth Lajos, Andulka Tamás Éva, Jacopo Bárdi pedig Barkó György. A Pécsi Harmadik Színház az új darab mellett még négy gyermekműsorral fogadja az évadban a legifjabbakat. Továbbra is műsoron Moravecz Levente rendezésében a Csillaglány, az N. Szabó Sándor rendezte Ágacska és Kós Lajos Jászai-díjas művész által színpadra állított Pinokkió és A gyáva kistigris. K. F. Erdelezi Véráldozattal egybekötött kétnapos tavaszvárót szervez ma és holnap Szent György-nap tiszteletére a pécsi Khetanipe a Romák Összefogásáért Egyesület és a Zsutipe Egyesület Erdelezi címmel. A véráldozat voltaképpen két birka leölését jelenti, amelyekből birkapörkölt készül, a lányokat és a fiúkat pedig megjelölik, hogy szerencséjük legyen há- zasodásuk során. A mulatságot sportrendezvényekkel ötvözik, amelyek többnyire focimeccsekben nyilvánulnak meg. Több mint száz főt várnak, nemcsak a megyéből, hanem más megyékből és külföldről is a meszesi iskolába. CS. L. Nyelvtanulás csökkenő támogatással A Devon-Baranya angol oktatási programra továbbra is szükség van A kapcsolatfelvételtől számítva idén 10. évébe lépett az angliai Devon és Baranya megyék együttműködése. Az oktatási programról szóló első megállapodást 1992-ben írták alá, a cél az angol nyelvű tanítás fejlesztése volt. A legutóbbi esztendőkig a tapasztalatok nagyon kedvezőek voltak. Ám tavaly és idén már feltűnően visszaesett az érdeklődés Devonban. Kiderült, az ottani tanárok döntően az alacsony közalkalmazotti bérek miatt nem vállalták, hogy Baranyába utazva itt tanítsanak. A pedagógusok itteni fizetéséhez, lakásköltségeihez a megyei önkormányzat évente összesen 3 millió forint támogatást adott. A baranyai közgyűlés 1 legutóbbi ülésén arról döntött, hogy ezt a támogatási összeget 2 millió forintra csökkenti. A háttérben természetesen a Devonból érkezők számának megcsappanása áll, ám ezzel együtt - hangsúlyozza Bokor Béla, a közgyűlés alelnöke - a programot továbbra is működtetni akarják. Ez a szándéka az angol félnek is, ezért az együttműködési megállapodást 2004-ig a már említett visszafogottabb összegű támogatással meghosszabbítják. A „devoni kapcsolat” nagyon jól működött az elmúlt egy évtizedben. Például az 1994-1995-ös tanévben 17 nyelvtanár dolgozott Baranya 20 oktatási intézményében, ennek révén 1600 diák ismerhette meg a beszélt angol nyelvet. A kulturális program keretében devoni szobrász tartott továbbképzést a siklósi alkotótelepen, Devonban viszont 10 helyen vándorkiállításon mutatkozott be Baranya. Kialakult a könyvtárak közötti kapcsolat is. Voltak meg nem valósult kezdeményezé- ' sek is. A megállapodás lehetőséget biztosít brit és magyar diákok részére ingyenes utazásra - kísérővel együtt 30 fő -, erre azonban eddig pénz hiányában nem volt példa. A program meghosszabbítását oktatási, szakmai okok egyaránt indokolják, s az eddig ki nem használt lehetőségek is. Ez utóbbira példa az internetes oktatás, a kapcsolatok koordinálása a devoni és a baranyai kisiskolák között. Indokoltnak tartotta az alelnök az együttműködési megállapodás 2004-ig történő megújítását azért is, mert a megye iskolái részéről változatlanul nagy az igény a támogatott költségű anyanyelvi tanárok alkalmazása iránt. M. A. TANÁROK ES ISKOLÁK (Zárójelben a programban résztvevő iskolák száma olvasható) T 17 15 10-pn3 Somogyapáti (1) Sásd(2) © Komló (4) Mécáöfcnádasd (1) ©Pécs várad (2) 12 Szigetvár (4) Szenttörinc (4) Mohács (I) •* ' ®Nagyharsány (1) HarKany ) 1992/93 93/94 94/95 95/96 96/97 97/98 98/99 99/00 00/01 | ennyi devoni tanár tanított f 1 ennyi baranyai iskolában Futnak a képek Marion nem jön el Ezt a filmet, Darren Aronofsky Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) című művét nagyon nehéz szeretni, s még nehezebb kiheverni. Miközben az ember érzi, s ez tiszteletet parancsol, hogy a rendező milyen méltósággal kezeli ezt a gyötrelmes témát, ezt az iszonyatot. A film a kábítószerről szól. Két párhuzamosan futó történetet, emberi zuhanórepülést mutat be, egy csonka család két tagjának, anyának és fiának tragikus sorsát jeleníti meg. Rendkívül tudatosan szerkesztett film, azt hiszem, ez ebben az esetben különösen fontos. A leal- jasodás ábrázolásában éppen ez a racionális tisztaság, rendezett kompozíció képezi az ellensúlyt, az emberi méltóságot. És talán még ennél is inkább egy érzés, ami átsugárzik ezeken a mérnöki tudatossággal kiszámított és megtervezett képeken: a részvét, amivel a rendező szerencsétlen hőseit szemléli. A film nyitójelenete klasszikus értelemben vett expozíció: Harry elszállítja Sara tévéjét lakásukból, miközben az asszony igyekszik ezt megakadályozni. A fiúnak pénzre van szüksége, hogy drogot vásároljon, el akarja tehát adni a készüléket, ami az anyának egyetlen szórakozását jelenti. Ekkor még nem sejtjük, hogy ebből a hétköznapi jelenetből bomlik ki kettejük bukása, mint a régi végzetdrámákban. A fiú története a rózsaszín álmoktól a testi-lelki leépülésig vezet. Angol realista festők készítettek egykor ilyen negatív tantörténetet hordozó sorozatokat. Darren Aronofsky víziója pokoli sötétségű, ám ez a tehetséges, mindössze harmincéves független amerikai filmes azt is sejtetni képes, hogy a lélek legmélyén mégiscsak megmarad valami, amit nem képes uralni ez az ördögi erő: szétrombolja a testet, elrothasztja a gondolkodást, kikezdi az erkölcsi tudatot, de amikor a haldokló Harry várja Mariont, a kedvesét, hogy eljöjjön érte, s megmentse, az ember felismeri, hogy, lám csak, az érzelmek nagyobb ellenállásra képesek, mint a test és a gondolat. Az elbeszélés talán ezért követi az évszakok kronológiáját, mint a régi szentimentális regényekben, még ha ez a megoldás nyilván ironikus is. Az anya története azonban még megrázóbb. Arról szól, hogy a médiumok, a reklámipar és a kereskedelmi televíziózás lényegében ugyanazokat a hatásmechanizmusokat alkalmazza, s ugyanolyan tragikus „eredménynyel”, mint a kábítószer-kereskedelem. Sara a primitív tévéműsorok áldozatává válik, amelyek épp úgy kikezdik a személyiséget, mint a szélhámos kuruzsló által felírt tabletták. A filmnek ez a súlyosabb cselekményszála, azért is, mert egy kiváló színésznő, Ellen Burstyn megrendítően szép játékának lehetünk tanúi. Ez a bátor mozgókép Hubert Selby regényéből készült, s az az Artisan nevű cég áll mögötte, amely a Blair Witch Project-et, vagyis az Ideglelés-1 forgalmazta. A film stílusa izgalmas kettősséget tükröz: éles vágásai, sokszor vil- lámlásszerű, rövid montázsai a ma divatos kliptechnikát követik, miközben néhány csendes, visz- szafogott egyszerűségű felvétel váratlan hangsúlyt kap. Ezek közül a legszebb az a jelenet, amikor Sara barátnői ellátogatnak a kórházba, s megpillantják az asz- szonyt az elektrosokk után. Kimennek, a kórház előtt, a havas utcán leülnek egy padra, és némán átölelik egymást. Az a hosz- szú beállítás pedig, amely Sara monológjának keretéül szolgál, formailag olyan makulátlan, mint a patyolat. Egyszóval: a Rekviem egy álomért tehetséges és fontos film, rendezőjétől, úgy vélem, még sokat várhatunk. Nagy Imre Anya és fia (Ellen Burstyn és Jared Leto) ______________Egy öregember emlékirataiból______________ Sz igorúan titkos Barátom K. nevetve meséli az utcán, hogy barátunk, O. Pestről leküldte neki hajdani megfigyelésének néhány másolatát, 1980-ból. K. édesanyja jobb családból való fiatalokat tanított németre, állítólag kitűnően. Nagyapjáról egy anekdotát őrzök. Az öregúrnak valaki véletlenül cukrot tett a teájába, mire ő:- Kié volt ez a morbid tréfa? Hát ilyen családból származott, s lett híres nonkonformista K. Krisztus-bocskorban járt, nyakkendőt tán akkor kötött először, amikor érett fejjel megnősült. Egyetlen úri passziója a sízés volt. Legkedvesebb elfoglaltsága öreg bútorok restaurálása. Egyszer csak népművelőként kapott állást. Mi több, beiratkozott az egyetemre kiegészítő népművelés szakra. Ez sem lett volna baj, de komolyan vette, amit ott tanítottak neki. Mármint hogy a valós társadalmi problémáiból kell beszélni a közművelődési rendezvényeken, hogy a művelődési ház legyen közéleti fórum stb.... Nagyszerű sorozatokat szervezett, ahova egy-egy szakma vagy társadalmi kérdés reprezentánsát hívta meg vendégnek, akivel egy helyi moderátor beszélgetett. Járt itt a filozófus Ancsel Évától a tudománytörténész Gazda Pistáig mindenki. Egyszer Rudas János volt a vendég. Egyik minisztériumunk vezetőképző intézetét vezette Rudas, érdekes cikkeket publikált a Valóságban, de a legizgalmasabb az volt, hogy Heleszta Sándorral együtt ők készítették az első szexuálszociológiai felmérést Magyarországon. A meghívás a vezetőképzés szakemberének szólt. Egyébként ma is az ő könyvéből tartják a személyiségfejlesztő tréningeket. Késve érkeztem a rendezvényre. Meglepett, milyen sokan vannak, s hogy nem a kijelölt személy vezeti a beszélgetést, hanem a művelődési ház igazgatója. Aztán föltűnt, hogy már az elején a közönség kérdez, s ahogy elnéztem, alig ismertem valakit a kérdezők közül. Ezek sosem jártak eddig kulturális rendezvényekre, tán egy kivétellel. Lassan összeállt a kép. Kisebb pártbizottságok, a pártiskola munkatársaiból s néhány beazonosíthatatlan, önmagát bányásznak mondó személyből, szinte kivégzőosztagot szerveztek, akik néhány Valóságban elolvasott cikke alapján megsemmisítőnek vélt kérdéseket tettek fel Jánosnak, s bűnöket olvastak a fejére. Rudas fegyelmezetten vála- szolgatott. Sosem mondta, hogy sajnos nem értették meg az írását, csak azt, hogy ő úgy gondolta... Később tudtam meg, csak azért nem állt föl s hagyta ott az egész megalázó szituációt, mert úgy gondolta, köti a pártfegyelem. Á félreértések majd tisztázódnak. Egy-két beszélgetés volt vissza a sorozatból. Jól nevelten lezajlottak. A következő beszélgetéssorozatot már nem hirdethette meg K. Sőt nemsokára egy másik megye- székhelyen találta magát az ottani főiskola adjunktusaként. A Történeti Hivataltól kapott iratmásolatokon nyári dátumok olvashatók 1980-ból, s ilyen szövegek: Szigorúan Titkos! Különösen Fontos!... Belső ellenséges elemek tevékenysége... Napi jelentés... a kollégium igazgatót felkereste K. és O., akik feltehetően pécsi lakosok. Jövetelüket azzal indokolták, hogy szeretnének aktívabban dolgozni. Ellenségesen nyilatkoztak a választásokról és pozitívan értékelték az 1956-os ellenforradalmat. Megfigyelt célszemély ellátta őket szamizdat anyagokkal... Másutt: ...K. ...éves kulturális előadó, a... művelődési központban működő művészetbarátkört olyan fórummá akarja fejleszteni, ahol a nyilvánosságra nem hozható, vagy még feltáratlan társadalmi kérdéseket vitatják meg... Hát ezért zúdult akkor Rudas Jánosra az össztűz. De számomra a legérdekesebb az, hogy sem K. sem O. nem álltak ki a sarokra a rendszerváltás után, a mellüket verni, hogy ők üldözöttek voltak. Egyikük sem lett politikus. Polgári foglalkozást űznek. A polgári értékek ápolását tartják fontosnak. S nem csak szóban. Biikkösdi László
