Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-30 / 146. szám

2001. Május 30., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTURA­HÚSZÉVES ÓVODA. Születésnapot ünnepelt a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ 3. számú ovija. A rendezvények között szerepelt rajz és fotókiállítás, kézműves nap, színes gálaműsor (képün­kön), valamint emlékező beszélgetés. A program sorozat malomvölgyi kirándulással, gyereknappal és színházi előadással folytatódik. ______________________________________________fotó: laufer László Hír csatorna VÁNDORÚTRA KELT az a kép anyag, amelyet a Zlatko Prica fes­tőművész alkotásiból sikeresen mutatott be április-májusban a Pé­csi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely. A képek július 15-ig a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban, illetve június 24-ig a barcsi Dráva Múzeumban tekint­hetők meg. (bk) HRABOVSZKY-MONOGRÁFIA készült Sásdon a helyi honisme­reti szakkör munkája eredménye­ként. A Haynau által kivégeztetett báró Hrabovszky Oroszló földes­ura volt. A magas rangú 48-as fő­tiszt születésének 225., halálának 150. évfordulóján - jövő év máju­sában - emléktáblát szeretnének avatni a városban. (aa) A „REGŐSÖK HÚRJÁN” or szágos vers- és prózamondó versenyen 5. helyezést ért el Köbli Kitti, a pécsi Testvérvá­rosok Terei Általános Iskola 4. c. osztályos tanulója, akit dr. Gálos Miklósné készítette fel. <bi Kézen fogó segítség A Kézenfogva Alapítvány javítottan, bővítetten újból megjelentette Regiszter 2000 című kiadványát az értelmi és halmozottan sé­rült emberekkel foglalkozó szervezetekről. A Göncz Árpád és felesége által 1993-ban alapított Kézenfogva Alapítvány eddigi legfontosabb tevékenysége a 30 - köztük há­rom baranyai - kiscsoportos la­kóotthon építése volt mintegy 300 felnőtt értelmi fogyatékos számára. Erre százmilliókat köl­tött támogatásokból. Az is hatal­mas érték, hogy az alapítvány kapcsolatot tart valamennyi civil szervezettel, amely fogyatéko­sokká! foglalkozik. Az újra ki­adott Regiszterben több mint öt­száz állami, önkormányzati, egy­házi intézmény és civil szervezet minden adata szerepel.- A Regisztert azért állítottuk össze, mert a fogyatékosokkal foglalkozás intézményrendszere még nem igazán alakult ki. így az sem, hogy az érintett szülők hon­nan szerezhetnek információkat arról, van-e közelükben fogyaté­kosokat foglalkoztató vállalkozás, velük foglalkozó napközi otthon, civil szervezet. A mi Regiszterünk és információs központunkon kí­vül nincs más ilyen jellegű forrás - mondja Göncz Árpádné, az ala­pítvány kuratóriumának elnöke. A Regiszter 2000 megrendel­hető utánvéttel (600 Ft + posta- költség) a Kézenfogva Alapítvány információs szolgálatánál. Tele­fon: 06-1-476-0609. Fax: 06-1-217- 8115. e-mail: kezenfogva@c3.hu. Minden érdeklődő tájékoztatást kap az értelmileg és halmozottan sérült emberek fejlesztésével, el­helyezésével,- érdekvédelmével kapcsolatos kérdésekben az ala­pítvány információs szolgálatától hétfőn 13-17, szerdán és pénte­ken 9-13 óráig a belföldről helyi tarifával hívható 06-40-200-320- as kék számon. ■ A főispán lánya visszaemlékezik A Zsolnay házaspár ismét hazarándult Kanadából A legmagasabb kanadai és magyar kitüntetések tulajdono­sa, M. Zsolnay Miklós (a Magyar Cserkészek Világszövetsé- , gének örökös tiszteletbeli elnöke) és felesége, született Gosztonyi Erzsébet (annak a Gosztonyi Gyulának a lánya, aki Pécs szerb megszállása alatt kormánybiztos-főispán volt) évente egyszer hazautaznak az óhazába, s eltöltenek néhány napot Pécsett is, felkeresnek jó barátokat és bele­szívnak a mindig oly mámoros mecseki levegőbe. Az idei lá­togatáson elhangzott egy örömteli bejelentés is. Portugáliába készülnek a vándordíjas táncosok Siklóson rendezték a hét végén a III. Baranyai Néptánc Antológiát, s az ott kiosztott díjak közül többet is elhoztak a moh­ácsiak. A megye táncegyüttesei közül ti­zenöt a repertoáron szereplő pro­dukciójuk legjavából összeállított műsorral lépett a zsűri, valamint a közönség elé szombaton a sik­lósi művelődési házban, hogy bi­zonyítsák, a legutóbbi találkozá­suk óta mennyiben változott, fej­lődött az előadásmódjuk. E prog­ramot ugyanis három évvel ez­előtt azzal az elsődleges céllal hirdette meg a megyei kulturális és idegenforgalmi központ, vala­mint a szemlének most helyet adott siklósi intézmény, hogy a csoportok egymás tánckoreográ­fiáját megismerjék, de természe­tesen a legrangosabbnak tartott válogatások elismerésére is gon­doltak. Idén a házigazdák Pelikán együttese a legstílusosabb elő­adásért járó díjat kapta meg, a felvidéki leánytáncuk, illetve a Mátyus-földi táncuk koreográfiá­jáért járó jutalmat pedig Gálber Attila vehette át. Egy év alatt a legtöbbet fejlődő csoportnak ítél­ték az alsómocsoládi együttest, míg a szólótáncosok közül a tárgyjutalmat Németh Csilla, a mindszentgodisai Rózsabimbó együttes tagja, továbbá Domokos Levente, a siklósi Pelikán táncosa érdemelte ki. A legjobb koreográ­fiáért járó díjat Filákovity István, a Mohács Nemzetiségi Néptáncegyüttes vezetője vehet­te át. A fődíjat a mohácsi Zora Néptáncegyüttesnek ítélték oda, ők hozták el, és őrizhetik egy évig a ván­dordíját, a kísé­rő zenekaruk pedig, az Orasje, a leg­jobb zenekar címet tudhatja magáénak. A számos hazai és külföldi szerepléseik so­rán Dél-Franciaországban és Spa­nyolországban is már fergeteges sikert aratott, negyvenfős Zora táncosai Portugáliába készülnek. A mohácsi Bartók Béla Művelő­dési Központ fenntartásában mű­ködő együttes vezetője, Darazsacz István (képünkön) a siklósi bemutatót remek főpróbá­nak tartja a külföldi fellépés előtt. Mint elmondta, a Porto közeli vá­rosban tartandó fesztiválon húsz táncos július 22. és augusztus 5. között naponta nem is egyszer színpadon lesz, s azért csak eny- nyien, mert az út költségeit a cso­port többi tagja nem tudta vállal­ni. Tárca Félkarú rablón elvesztett család K, ha mélyen alszik, nyugodt, ki­egyensúlyozott ember. Ilyenkor agykérge és egyes kéreg alatti köz­pontja még az ő esetében is gátol­tak, csupán gyors szemmozgása jelzi, hogy álmodik. Még az is le­het, hogy a gyerekei úsznak be lágy hullámokban, akik közül hár­man most éppen egy intézet ko­mor falai között küszködnek saját rémálmaikkal. Hogy mi lehet a kö­zös álmaikban, a szemmozgások­ból a tudomány mai állása mellett nehezen állapíthatnánk meg, de valószínűleg az a dickensi jelenet, amikor részegen náspángolja őket, sűrűn szaporázva az ütlegeket, majd, mint aki jól végezte dolgát, még levezetésképpen szétveri a házat, kiüti az ablaküvegeket, amelyek csörömpölve, ezernyi szi­lánkra hasadva hullnak a padlóra. ■■MMi Ha a rémálomból visszatérünk a valóságba, észrevehetjük, hogy amikor éppen nem veri, meg per­sze ha veri is, a maga módján sze­reti a gyerekeit. Már csak az álta­luk megszerezhető családi pótlék miatt is. A gyereket pénzforrásként szeretni persze szimpatikusabb, mint azzal együtt is gyűlölni. K. finomabb ember, aki sokat köszönhet az asszonynak, leg­alábbis anyagi értelemben. Hiszen annak ellenére, hogy a feleség egyetlen iskolai osztályt sem vég­zett ez idáig, tehát teljes bizonyos­sággal nevezhető analfabétának, nem keveset adott haza. Egy zse- bes társaság vezéregyéniségeként munkálkodott, s nemcsak provin­ciális szinten, az ágrólszakadtak amúgy is lyukas zsebeit metszve ki felesleges buzgalommal, hanem bekapcsolódott a nemzetközi vér­keringésbe, jócskán megelőzve a magyar államot, már ami az EU-s országok nagy családjába való be­hatolást illeti. A kicsi, ámde annál életrevalóbb csapat közel kétéves nyugat-európai turnéja során há­rom ország valamennyi elérhető zsebét átkutatta. De csak az onnan kinyert pénzt használta fel, nem azt a felhalmozódott, hatalmas ta­pasztalatot, amely a különböző kultúrák zsebtartalmait hasonlít­hatta volna össze szociológiai ta­nulmány formájában. Azonban a zsebekből kinyert pénz sem lebe­csülendő, ha számunkra tudomá­nyos szempontból nem is annyira érdekes, mert hát annak felhaszná­lása a nemtelen szerzés dacára a gyerekek neveltetése és taníttatása érdekében mégiscsak nemes célt szolgál. Csakhogy a taníttatással nem volt minden a legteljesebb rend­ben a K. családban. Nem az volt a baj, hogy a lurkók nem nyertek so­rozatban tanulmányi versenyeket, ahogyan azt az ember valamire va­ló kölyköktől elvárná manapság, még csak az sem okozott problé­mát, hogy a történelemórán arcát­lan pimaszsággal igazították volna ki a tanár tévedését, miszerint Jurij Vszevolodovics 1223-ban foglalta el a mordvinok földjét, és alapítot­ta meg Nizsnij Novgorodot, mi­közben mindez, mint a kedves ol­vasó nyilvánvalóan tudja, már 1221-ben lezajlott. A helyzet az, hogy ez utóbbi pimasz beszólás feltartóztathatatlanul bekövetke­zik, ha a gyerekek látogatták volna az iskolát. De egyáltalán nem láto­gatták. Az iskola ezt a tényt fino­man tudatta is; hiányoztak a gye­rekek onnan nagyon, meg hát a rá­juk eső fejkvóta is veszélybe ke­rült. Valamirevaló szülő azonban nem űzi gyerekeit félkatonai inté­zetekbe a poroszos nevelés borzal­mainak kitéve őket, ráadásul az anyai vérvonal egyértelműen je­lezte: az iskolázottság csak zavaró tényező az érvényesülés rögös út­ján. Ha szeretjük gyerekeinket, ott­hon tartjuk őket, a családi akol me­legének oltalmában. Az akolmeleg azonban kihűlni látszott akkor, amikor K. lebontot­ta fejük fölül a tetőt, be ne szakad­jon, a „rossz nyelvek” szerint azért, hogy részvétet keltsen maga és családja irán(, amely ebből kö­vetkezően jókora segély formájá­ban jelentkezik majd, egy új ház építésének reményét villantva fel. A segély azonban nem érkezett meg. Ennek oka pedig az lehetett, hogy K. minden korábbi segélyt, kölcsönt a helybéli kocsma játékautomatájába ölt bele, bízva abban, hogy jócskán fialni fog majd a masina. A masina azon­ban lelketlen és feneketlen jó­szágnak bizonyult. Mindent el­nyelt, de nem fialt egy petákot sem. A segély helyett a rendőrség érkezett meg, hogy a gyerekeket kimenekítse az életveszélyessé vált házból, meg hát a nagyfiú maga is kérte intézeti elhelyezé­süket egy szeszélyes éjszaka után, amikor K. némi szeszekkel frissen feltankolva tombolt tetőt- len otthonában. A gyerekeket te­hát elszállították, csak a feleség, a nagymama és az állapotos nagy­lány maradt a romok között, utóbbi eleinte azért küzdött, hogy ne kelljen fizetnie a terhesség- megszakításért, az új helyzetben azonban mégis inkább úgy gon­dolta, megtartja a gyereket a csa­ládi pótlék miatt, amely a terhes­ség alatt is jár. Az mégiscsak biz­tos pénz, ha már a másik három gyerek után járó juttatást elveszí­tették. Persze ezt még valahogyan vissza lehetne szerezni gyerekes­tül, ha a jövedelmek nem az auto­matába, hanem az építkezésbe folynának bele. Az automata azonban vonzóbb, mert az építke­zéssel ellentétben működő gépe­zet. De a jövedelemforrások meg­szűnni látszanak, a faluban pedig senki sem segít, mert K. sem segí­tett korábban másoknak. így aztán csak az álom maradt számára, amelyben némi örömöt és megnyugvást találhat. Ha jön még egyáltalán álom a szemére. CSERI LÁSZLÓ í V * Gosztonyi Erzsébet, aki a szerb meg- művészről, Zsolnay Gyuláról van szállás idején kilencesztendős volt, szó, aki a múlt században próbált memoárkötet írásába kezd rövidé- szerencsét a tengeren túl, s alkotásai sen, melyben a múlt század eleji közül egy bekerült a Capitoliumba Pécs közönsége, notabilitásai, szó-' is, ő készítette a Nashvillben felépí- kásai és természetesen e társasági tett Parthenon (az athéni mása) kö- élet szépségei, humora elevenedik zel 90 reliefjét. A művésznek meg- majd meg. A memoárkötetet azon- annyi faragott márvány síremlékét ban megelőzi egy másik könyv, és egyéb alkotását is számon tart- amely a Zsolnay család történetét ják. M. Zsolnay Miklós szerint a né­kíséri a napjainkig (a családfa tete- hai nagybácsiról a pécsi családban jén Zsolnay Vilmossal és feleségé- az a hír járta (persze egy szó sem vei, a skót származású Brüll Teréz- igaz az egészből), hogy Gyula bácsi zel), gazdagon illusztrálva soha azért ment ki Amerikába, mert nem nem látott, a családi albumokban szeretett dolgozni. Pedig csak mű- őrzött és a nagyközönség elé eled- vész volt. dig nem vitt fotókkal, kortörténeti De térjünk vissza a nagyon re- dokumentumokkal. A kötet ősszel mélt memoárkötetre, a pécsi életké- kerül ki a nyomdából, s minden bi- pekre, amit talán avval lehetne indl- zonnyal értékes kincse lesz a pécsi tani, hogy amikor a szerb megszál- helytörténetírásnak. lás alatt Teleki Pál miniszterelnök Mint azt Erzsébet asszony el- felkéri Gosztonyi Gyulát, hogy le­mondotta, egy Amerikába kivándo- gyen a magyarok kormánybiztos- rolt és ott híressé lett Zsolnay után főispánja (és próbálja megszervezni folytatott kutatásai közben fogalma- a pécsi notabilitások ellenállását), zódott meg benne e „családi al- előbb azt mondja Gosztonyi, hogy bum” elkészítésének gondolata. Az ezt nem vállalhatja, mert öt gyereke USA-ban számon tartott szobrász- van, mire Gosztonyiné (Pilch Ari­zott: „Jé, anyám, hát te is stricheltél...?” A Zsolnay házaspár Pécsről Bu­dapestre, majd Angliába utazik. Mindkét unoka, a lány és a fiú is ott dór, neves pécsi építész testvérhú­ga) közbeszól: „Éppen azért kell vál­lalni, mert öt gyermekünk van!” Nos, Gosztonyi rábólint és megkez­di a szerb törekvések, Pécs elszakí- tása elleni ellenállás megszervezését, melyhez nemcsak a pécsi polgárság színe- java csatlakozik, ha­nem az összes egyház és felekezet vezetője. Kézenfekvő a kér dés:- A megszállás napjaiból akad-e mo­solyfakasztó tönénet?- Az élet mindig tartogat szívet-lelket melengető dolgokat - emlékezik Erzsébet asszony. - A városi nőegylet a karácsony- , ra készülve megtartot­ta szokásos összejö­vetelét, amire szóbeli engedélyük volt a szerb városparancs­noktól, amit az ép- A házaspár gyakran látogat haza Magyarországra pen szolgálatban lé­vő őrjárat parancsnoka nem hitt, s a parancs értelmében a kijárási tila­lom után hazafelé tartó úriasszo­nyokat is letartóztatta. A börtönben gróf Zichy Lujza ment az élen, apró kalapjában, s amikor a zárkaajtó be­csukódott mögötte, egy korábban bekasznizott utcalány rácsodálko­házasodott a napokban (a fiú pécsi lányt vitt magával, aki jelenleg a BBC magyar adásainál dolgozik), de dédunokák még nincsenek... Ahogyan Miklós bá' mondta: „Re­mek emberek, de egyelőre a karriert építgetik..." KOZMA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents