Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-28 / 144. szám

2001. Május 28., hétfő 7. OLDAL KULT URÜ?- RIPORT HORVAT NAP. A horvát nyelvű szentmisét követően színes progra­mok invitálták a pécsi Szent István térre tegnap mindazokat, akik szeretik a folklórt, a zenét, a táncot. fotó: müuer andre* A Lisztből a Kodályba Eredményes volt a Pécsi Szimfonikus Zenekar el­múlt évadja, melyet megha­tározott az új karmester, Hamar Zsolt személyisége. Az együttes a következő évadot már új helyszínen kezdi. Évadzáró társulati ülését tartotta az elmúlt hét végén a Pécsi Szim­fonikus Zenekar. Szkladányi Pé­ter igazgató a zenekar életében jelentősnek tartja az elmúlt éva­dot, amelynek egyik oka a kar­mesterváltás volt, hiszen túl azon, hogy egy ilyen váltás min­dig fontos az együttes életében, Hamar Zsolt személye különö­sen meghatározónak bizonyult. Ennek következtében az átlagos­nál sokkal inkább kidolgozottak voltak a produkciók, az idén Liszt-dijban is részesülő karmes­ter saját maga iránti igényessége átsugárzott a zenekarra. A sok kiváló előadás közül is kiemelkedő volt Wagner Trisztán és Izolda előjátéka, Bach h-moll miséje, Mahler II. szimfóniája, Petrovics Emil Lysistrate című műve, vagy a Howard Williams által dirigált Haydn-est. Eredmé­nyesek voltak a külföldi turnék, a zenekar Németországban, Svájc­ban, Ausztriában, Hong Kongban, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban vendégsze­repeit. Hamar Zsolt is jelentősnek ér­tékelte az évadot, s kitért arra, hogy a zenekar olyan gyémánt, amely jól csiszolható. SzÚadányi Péter úgy látta, hogy a korábbinál többet foglalkozott az együttessel az írott és az elektronikus sajtó, és az Amtmann Prosper emlék­éremmel tüntették ki Kovács Atti­lát, a Magyar Rádió pécsi stúdió­jának munkatársát. Az évadzáró társulati ülésén bejelentették azt is, hogy a zenekar további egy évre szerződést köt Hamar Zsolt­tal a vezető karmesteri poszt be­töltésére. Szkladányi Péter megemlítet­te, hogy ez volt az utolsó ünne­pélyes alkalom a zenekar életé­ben, amelyet a Liszt Teremben töltöttek, az évadnyitóra már a megújult volt Park moziban ke­rül sor augusztus 27-én. A léte­sítmény új neve szándékaik sze­rint: Kodály Zoltán Hangver­senyterem. CSERI LÁSZLÓ ______________Uj akadémikusok II.í Pr. Kosztolányi György, genetikusprofesszor______________ Al ig különbözünk a muslicáktól A Magyar Tudományos Akadémia orvo­si tudományok osztályának új levelező tagjává választották dr. Kosztolányi György professzort (képünkön), a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézetének alapí­tó-igazgatóját. Közhelyszámba megy, hogy nincs két egyfor­ma ember, ám e közhelyről is lehet jóízűt be­szélgetni. Főleg ha mód nyílik arra, hogy gene­tikussal társalogjunk, s ha eközben azt halljuk, hogy ezt a különbözőséget a DNS-állomány hajszálnyi mássága okozza, mi több, meglepő azonosság mutatkozik az élővilág egyes fajai között. Hiszen az ember genetikai állománya majdnem 90 százalékban azonos a muslicáé­val, 99 százalékban a csimpánzéval. Van azon­ban eltérés ember és ember közt is, és ez az alig ezreléknyi másság elegendő ahhoz, hogy az egyednek minden többi egyedtől eltérő identitást, sajátos méltóságot adjon. Beszélget­hetnénk persze arról is, hogy ha valaki a gene­tikára adja a fejét, akkor hasonló feladatot vál­lal, mintha a világmindenséget óhajtaná feltér­képezni, hiszen a genetika központi gondolata a variabilitás, s megszámlálhatatlan változat és formáció. S ekként, előre tudható, hogy a kuta­tómunka végére sohasem ér, ám a professzor szerint, ha valaki természettel, természettudo­mányokkal foglalkozik, nagyon balga lenne, ha az ellenkezőjét hinné. Ám minden új felis­merés izgalmas, s ezért az izgalomért érdemes élni. Kosztolányi György Szekszárdon született s pécsi egyetemista korától él a Mecsek alján. Nős, lánya, fia orvos. Gyermekgyógyász mun­kája során a genetika felé fordulását több nagy­szerű ember, főleg Méhes Károly professzor motiválta. Gyakorló orvosi tevékenységét soha nem adta föl, s tudományos munkáját is min­dig a betegségek, rendellenességek jobb megis­merése iránti igény, a páciensekhez fűződő kérdések orientálták. A professzor elsősorban a kromoszómahibák kialakulásának, követ­kezményeinek elemzésével foglalkozik, ezen belül is egy bizonyos rendellenesség, a kromo­szómák gyűrűképződésével kapcsolatos meg­figyelései keltették a legnagyobb nemzetközi érdeklődést. Egészen leegyszerűsítve a dolgot, azt tanulmányozza, hogy vajon a genetikai ál­lomány hibája milyen kapcsolatban áll a gyer­mek testi és szellemi fejlődésének elmaradásá­val, az orvos által diagnosztizálható tünetek­kel. Ehhez a genetikai kutatómunkához szoro­san kapcsolódóan a maga kigondolta-alapította intézetben (melyhez hasonló szerkezetű Ma­gyarországon nincs és a nagyvilágban is ritka) arra próbál válaszolni kollégáival, hogy miként lehet ezt a testi-szellemi „visszamaradottságot” mielőbb olyan tréningekkel és gyógyterápiákkal kezelésbe venni, amely nyomán jobb életminőséget adhatnak a gyermek számára. Sokkal job­bat annál, mint ami eleddig a sorstársainak megadatott. A professzor akadémiai tagsága tehát nemcsak a tudo­mányos tevékenységének és annak honoráriuma, hogy né­hány felfedezése tankönyvi tétel lett (akadémi­ai tagságra nem jelentkezni lehet: a kollégák ajánlják az embert), hanem e különleges inté­zet megalapításáé is. A elképzelés és a modell nemzetközi érdeklődést is keltett, s közreját­szik abban, hogy Kosztolányi György Közép- Kelet-Európa képviselőjeként tagja az UNESCO Bioetikai Bizottságának, s a napokban meghív­ták az Európai Humángenetikai Társaság egyik különbizottságába, amely az egyre nagyobb horderejű genetikai felismeréseknek az egyén és a társadalom érdekeivel való harmonizáció- ját hivatott előkészítem. kozma ferenc A kultúra önerős mankói Egyre nagyobb arányt kell elfoglalnia a kulturális ága­zatban működő intézmé­nyeknél a fenntartói támo­gatással szemben a saját bevételnek. A megyei köz- művelődési, közgyűjtemé­nyi intézmények az utóbbi­ból erre az évre összesen valamivel több mint 88,5 millió forintot terveztek. A Baranya Megyei Önkormány­zatnak öt e körbe tartozó szer­vezete van: a Megyei Könyvtár, a Múzeumok Igazgatósága, a Kulturális és Idegenforgalmi Központ, a Művészetek Háza és a Levéltár. A múlt évi eredmé­nyeik szerint tulajdonképpen elismerés illeti mindegyiket, •holott például a könyvtár eseté­ben nehéz laikus fejjel kitalálni - valószínűleg falakon belül is erős fejtörést okoz -, melyek le­hetnek azok a források, ame­lyekből pénzt meríthet egy bib­liotéka.- Több mint 40 százalék volt az átlag 2000-ben - pillant ada­taiba Pólainé Lócskai Franciska, a Baranya Megyei Önkormány­zat Közgyűlése közgazdasági irodájának titkára. - Némelyik intézményünknél egészen jó a két bevételi forrás közötti arány. A Levéltár fenntartói támogatá­sa közel 40 millió forint volt, a saját bevétel 27 millió. Ezek a számok a Művészetek Háza, a Kulturális és Idegenforgalmi Központ, a Múzeumok Igazga­tósága esetében 16,7-12,8, 61- 42,5, illetve 150-44,5 millió fo­rint. Valóban a könyvtár van eb­ből a szempontból a legnehe­zebb helyzetben, és ez a bevéte­leiből is látható: a 83 millió fo­rintos fenntartói támogatás mel­lett a múlt évben 15,6 millió volt a saját bevétele. A kulturális ágazat intézmé­nyei négy forrásra támaszkod­hatnak. Részben a normatív tá­mogatásra, ez ebben az évben 67,5 millió forint, ehhez jön a megye lakosai száma alapján 109,6 millió forint (256 Ft/fő), van a fenntartói támogatás, illet­ve az említett saját bevételek mellett még az úgynevezett át­vett pénzeszközök, ami a pályá­zati lehetőségeket takarja. Ez utóbbi összeget a tervek készí­tésénél nem veszik figyelembe, vagyis nem szerepel a „bevétel” oldalán. Mindent összevetve 2001-ben a Baranya Megyei Ön- kormányzatnak nem egészen 160 milliót kell fordítania öt in­tézménye működtetésére. Az összes kiadás azonban több mint 422 millió forint, ennek közel háromnegyede személyi jellegű kiadás a járulékokkal. Az öt intézményben egyébként 245 főt alkalmaznak. A tervszámok között nem szerepelnek a nagyobb rendez­vények költségei. Ilyen szem­pontból még a már jeles ese­ménynek számító Mediterrán Ősz is elmaradhat, ha a szerve­ző-rendező Kulturális és Ide­genforgalmi Központ nem tudja a kiadásokat sikeres pályázati pénzből lefedni. Vörös Ágnes, a megyei könyv­tár gazdasági vezetője azzal kénytelen számolni, hogy eb­ben az évben a saját bevételek összege a tavalyihoz képest mintegy 4 millió forinttal keve­sebb lesz. Ennek oka, hogy 2000-ben voltak egyszeri „merí­tési lehetőségeik” (például az ünnepi könyvhéthez kötődő be­vétel, vagy a könyvtárosok szá­mára szervezett középfokú to­vábbképzés tandíja), ezek idén már nem ismételhetők. Ugyan­akkor az intézmény présben működik, mert a jogszabályi környezet a szolid saját bevéte­lek felé szorítja, más oldalról a megyei önkormányzat, mint fenntartó, éppen ennek növelé­sét szorgalmazza. Az ellent­mondást - véli Vörös Ágnes - csak a központi költségvetési tá­mogatás összegének emelésével lehetne feloldani. A Kulturális és Idegenforgal­mi Központ kiváló aránya - a fenntartói támogatás és a saját bevétel között - többek között a rendszeres pályázati gyakorla­tuknak is köszönhető. Jószeré­vel nincs olyan tender, amelyre ne küldenének támogatási ké­relmet. Vannak azonban más forrásaik is, például a székház egyes részein működő más szervezetek az épület üzemelte­téséhez hozzájárulnak, a feszti­válokból származó bevételek (helypénzek, szponzori hozzá­járulás), vagy a felnőttek számá­ra indított kézművesképzés. Ez­zel együtt is, ha a tervezett saját bevételek egy része elmaradna, komoly zavar támadhat a szer­vezet működtetésében. Ami azt jelenti - és ez érvényes mind az ötre -, hogy a kulturális ágazat­ban pengeélen táncolnak az in­tézmények. Az üvegerdő pünkösdölője Huták, hajdani munkaeszközök a Keleti-Mecsekben Az üveg ünnepére készül néhány keleti-mecseki kis tele­pülés és az üvegművészeti szakma a Pusztabányai Pün­kösd keretében, június 2-án. A környéken feltárt középkori erdei üveghuták és az üvegművészet különleges dél-du­nántúli helyzete sajátos üvegművészeti tradíciókat alapoz­hatnak meg a térségben és az érintett településeken. Az üvegerdők sejtelmes csendjé­ben, az üveghegyek mögött alig­hanem serény manók segédkez­nek a verejtékező férfiaknak, hogy megtörténjen az alkímiai csoda, áttetsző folyadékként ki­buggyanjon a hevítőedényből az üveg. 1100-1450 Celsius-fok táján olvadoznak a különféle üvegek. Jegenyés János üvegművész isme­ri mind. Jó viszonyban van az ősi erdei huták fakón csillámló érté­kes anyagával is. Műhelyében több elektromos kemence van, más-más méretek, hőfokok céloz- hatók meg általuk. Az energia- költség e szakmában elképesztő­en magas. A hajdani erdei üveg­gyártás idején a huták alacso­nyabb hőfokon működtek, mégis erdőket ettek meg. A Komlón szü­letett bányászgyerek, természet- járó és természetbarát iparmű­vész egészen fiatal korában buk­kant rá ezekre a Komló közeli üveggyártási nyomokra, amelyek egyben szakmát is adtak a kezé­be. Az üveghez kvarchomok, ha­muzsír és mész szükségeltetik. Az alapanyagok minimum 1100 Celsius-fok fölött olvadtak össze. A masszát síküvegként és fúvás révén öblösüvegként egyaránt használták. Borsos ára volt. A megformált üvegtárgyat hűtőke­mencékben temperálták. A ke­mencékben a büldcfával tüzeltek. Jegenyés János ifjúkorában vé­gigdolgozván Komló szinte min­den bányaüzemét, beleértve Zo- bákot is, sokat bóklászott az er­dőkben a felszínen is követve a föld alatti tevékenység nyomait. Azt mondja, ahogyan a hajósban benne van a víz alatti világ, ugyanúgy a bányászban is ott él mindaz, ami a föld alatt húzódik. A bányász, Jegenyés szerint, több dimenzióban látja a világot. Nemrégen szülővárosában mu­tatta be kiállításon a legutóbbi munkáit, amelyek közül csak­nem mindenki igen figyelemre méltónak tartotta a „Kapu”-motí- vumokat. A viszonylag súlyos üvegtömbből _ formált kapu ugyanolyan egyetemes, átfogó szimbólum, mint az óegyiptomi­ak, a távol-keletiek kapu-szimbó­lumai vagy a későbbi kultúrák di­adalívei, hatalmas díszkapui. - Ez a kapu a bányászok életére is utal. Átmenni a fényből a sötétbe és megfordítva, ugyancsak kapu­kat jelent az ember életében - mondja az iparművész. Szóval az erdei bóklászások vezettek a keleti-mecseki üveghu­tákhoz: Óbánya, Kisújbánya, Pusztabánya valamiképpen így vált ipartörténetté is. Áz utóbbi település formájában nem is ma­radt fönn. Az 1810-es években megszűnt itteni huta köré csopor­tosult kolónia lakói a szomszédos falvakba költöztek. Azután nagy lendülettel megindult a feltárás, a tudományos kutatás, amit Kárpá­ti Gábor ismert régész vezetett. Tőle tudjuk, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatósága, sze­mély szerint Böszörményi Kriszti­na, továbbá a levéltári kutatás­ban Lang Ádám tevékenysége ké­pez jelentős értékeket. A régészt arról kérdezzük, mi lesz a várha­tó folytatás a keleti-mecseki hu­ták ügyében. - A Duna-Dráva Nemzeti Parkkal együtt Hosszú- hetény és Pécsvárad önkormány­zatának bevonásával tervezzük természetesen a kutatás folytatá­sát. A téma jelentőségénél fogva mindenképpen megér annyit, hogy egy állandó üvegtörténeti kiállítás létrehozásán is gondol­kodjunk - mondja. - Hosszúhe- tényben látszanak leginkább meglenni mindehhez a feltételek. Üveges-ünnepek Pécsett is vol­tak. A Helytörténeti Múzeum ud­varán évről évre fölállított huták ma is emlékezetesen megannyi érdeklődőt csábítottak a helyszín­re. Olcsón szép üvegeket is lehe­tett venni. Az üvegművészet alig­hanem áttetsző anyaga és vi­szonylagos törékenysége révén vigyázatos bánásmódot igénylő, rejtezkedő művészet. Ugyanak­kor, aki a közelébe kerül, megigé- ződik. így járt egy kisebb csoport is abban az időben. Látván, szem­lélvén, majd alaposabban utána­bogarászván az üveggyártásnak, Szöllősy Kálmán vezetésével be is indítottak Pécsváradon egy ki­sebbfajta hutát. - Másfél évig győztük, hogy a kihívásnak eleget tegyünk - emléke­zik a hajdani ügy­vezető. - Belgium­ban, Hollandiá­ban és a Németor­szágban igen ke­lendőek is voltak a termékeink. Üveg dísztárgya­kat, vázákat, tála­kat, gyertyatartó­kat gyártottunk főként. A legkere­settebb egy meg­termett kerti gyer­tyatartó volt, amit gardenpartikon lehetett használ­ni. Aztán, bár működőképes és nyereséges volt a bolt, környezet- védelmi okok miatt végül be kel­lett zárni. A dizájnt és a kivitelezést egy­aránt magába foglalva a korszak üvegművészetének egyik jelentős centruma a Somogy megyei Bárd­udvarnokon jött létre. Az ottani va­lóságos és jelképes huták, kemen­cék új szintre lényegítették át a kü­lönféle egyéni hazai és európai tö­rekvéseket. Bárdudvarnok az üve­gesszakma szíve csücske. Jege­Jegenyés János pécsi műhelyében FOTÓ: M. A. nyés János szemérmesen elhárí­tott, ám tőle mégis elválaszthatat­lan, nélküle meg sem említhető különleges alkotása. Egy termé­keny éveket maga mögött tudható, igazi nívós nemzetközi művészte­lep a legkorszerűbb technikával, technológiával, komoly, világvi­szonylatban is respektált művész­névsorral. Természetesen a Bárd- udvarnoki Üvegművész Egyesület is ott lesz az üveg közelgő, remél­hetőleg hagyományteremtő csen­des pusztabányai ünnepén. BEBESSI KÁROLY i Á i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents