Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-26 / 142. szám

2001. Május 26., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL A Nobel-díjas Oláh György a PTE díszdoktora lett Oláh György kémikus, az Univer­sity of Southern California pro­fesszora és a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet igaz­gatója a Pécsi Tudományegyetem első Nobel-díjas díszdoktora. Teg­nap délelőtt ünnepi szenátusi ülésen Tóth József rektor adta át számára a „honoris causa” dokto­ri diplomát, majd pedig dr. Újvári Jenő alpolgármester Pécs város jubileumi emlékérmét. Felemelő hangulatú, sokak számára fe­lejthetetlen ünnepség keretében tartotta meg Oláh György székfoglaló beszédét a Pécsi Tudományegyetem Rákóczi úti aulájában, kifejtve azokat a gondolato­kat, melyek a jövőbe vetett optimizmu­sát sugallták a jelenlévőknek, köztük azoknak az öregdiákoknak, akik diplo­maszerzésük évfordulóján arany, gyé­mánt, vas és rubin díszoklevelet vehet­tek át. Oláh György arról a folyamatról szólt, mely során az egyre szaporodó népesség az alapvető „tüzet”, a szén- hidrogéneket feléli, s szén, olaj, földgáz híján kénytelen lesz új energiaforrások felé nézni. A kémikus szerint nem kell félteni az emberiséget. Kezünkben a legtisztább energia, az atom, s előbb- utóbb rájövünk arra is, hogyan haszno­sítsuk a jelenleginél hatékonyabban a Nap energiáját. Mint azt laudációjában dr. Kollár László egyetemi professzor a neves ké­mikusról elmondta, ő döntötte meg a szén négyvegyértékűségének dogmá­ját, több mint száz találmánya van, s a karbokatinok kémiájában elért alapvető eredményeiért a Svéd Tudományos Akadémia 1994-ben méltónak találta a Nobel-díjra. Az ünnepségen diplomaszerzésük 50 éves jubileuma alkalmából 56-an kaptak aranydiplomát. Dr. HujberJenő, dr. Mohr Vilmos, dr. Petővári Lajos, dr. Rajczi Péter és dr. Ujváry István kapott gyémánt oklevelet (60 év), dr. Tóth Sán­dor vas oklevelet (65 év), dr. Halasi Nagy József pedig rubin díszoklevelet (70 év) vehetett át. Az ünnepség végén dr. Ormos Mária, az egyetem baráti társaságának elnöke aranyjelvényt adott dr. Miks Antalnak, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetőjé­nek és dr. Péterfalvy Istvánnak, a Bara­nya Megyei Főügyészség nyugalmazott ügyészének. KOZMA FERENC Oláh György akadémikust köszöntötték tegnap Pécsett fotó: müller a. Gyakorló jubileum Alpok-Adria Egyetem? Két kerek jubileumot ünne­pel a mostani tanévben a Pécsi Tudományegyetem I. számú Gyakorló Általános Iskolája: az épület 100 esz­tendős, az intézmény pedig 50 éve szolgálja a tanárkép­zést. Épületként nem sokat változott. Csorba Győző is ide járt kisdiák­ként és lejegyezte egyik könyvé­ben: pont olyan az iskola, mint amikor ő tanult benne. Amióta gyakorló iskola, min­dig nagy tudású, tapasztalt taná­rokból áll a tantestület. Az intéz­ményben ötszáznegyven gyerek mellett évente háromszáz tanár­jelölt fordul meg. Ebben az isko­lában nem maradhat el tanóra, és nem létezhet, hogy a tanár felké­születlen. A hétvégén eltáncolják a tavaszt Siklóson. Ma és vasárnap tartják a baranyai néptánc-antológiát a várban. A10 órakor kezdődő ren­dezvényen másfél tucatnyi együttes lép fel: magyarok, illetve német és horvát nemzetiségiek. A bemutatók után táncház lesz a várban. Ez a program zárja a tavaszi siklósi kulturális rendezvények sorát, és egyben felvezeti a nyá­riakat, amelyek évtizedes hagyo­A két kerek évfordulót a tanév folyamán kiállítással, emlékülés­sel és emlékkötettel ünnepelték már. A sort a tegnapi gálaest zár­ta a PTE Sziget úti aulájában haj­dani és jelenlegi tanulók szerep­lésével. Vendégként fellépett a külföldi partneriskola, a vajdasá­gi Kupuszina tánccsoportja is. A neves művésszé vált tanítványok révén igazán jeles volt a szereplő- gárda. Néhány példa: Verebély Veronika, a Berlini Operaház tag­ja, Frank Ildikó, a kolozsvári színház tagja, a pécsi művészek közül Bukszár Márta, Stenczer Béla, Papp Zoltán, Füsti Molnár Éva és a Szélkiáltó együttes. A jubileumra az intézmény az egyetemtől dicsérő oklevelet ka­pott, amit dr. Sipos Béla rektorhe­lyettes adott át a gálán. mányú és sorrendű csokrokba kötöttek. A siklósi nyár a Siklósi Szalon kortárs képzőművészeti kiállítással kezdődik június 8-án. Ezt követi 22-től a várfesztivál, benne a Ili. Tenkes Folklórfeszti­vállal, 25-én a népdalkörök talál­kozójával, június 30-án és július 1-jén a fúvószenekari fesztivállal. Július elején nyitja meg kapuját a nyári színház a Pesti Magyar Színház vendégszereplésével. Pécs volt a soros házigazdája az Alpok-Adria Rektori Kon­ferencia idei éves ülésének. Hat ország egyetemi vezetői­nek tanácskozásán elhatá­rozták, hogy a régió szerepé­ről, lehetőségeiről az egyete­mekkel összefüggésben kü­lön tudományos konferenciát rendeznek jövőre Pécsett. Az egyetemi vezetők éves konfe­renciáján az együttműködés kere­sése és a természetes egymásra utaltság volt az előadások vezérfo­nala. Erről szólt különféle vetüle- tekben Kékes Ferenc, a Baranya Megyá Önkort E kánhelyettese, Pörös Béla, a megyei közgyű­lés elnökhelyet­tese, és Tóth Jó­zsef, a PTE rek­tora, az Alpok-Adria Rektori Kon­ferencia soros elnöke. A vitában azt taglalták, milyen módon lehet­ne a különböző intézmények nyúj­totta képzéseket egymásra építeni, összekapcsolni, a hallgatók számá­ra átjárhatóvá tenni. Markó Péter, Vas Megye Közgyűlésének elnöke ezeket a felvetéseket hallva „ötle­teit”: létre kellene hozni a sokköz­pontú Alpok-Adria Egyetemet. Ez legvalószínűbben virtuális egyete­mi hálózat lehetne. A tavalyi konferencián elhatá­rozták a líra nyelvészeti évkönyv megjelentetését. Tegnap megala­kult a hatnyelvűnek szánt évkönyv szerkesztőbizottsága: elnöke öt év­re a pécsi Szépe György profesz- szor, főszerkesztője a szombathe­lyi Pusztay Jártps professzor lett. A rektori konferencia hozzájárni- I lását adta ahhoz, hogy Kozma Lász­ló professzor (képünkön), a tudo­mányos tanács most zárult idősza­ka elnökének vezetésével megkez­dődjenek az előkészületek egy tu­dományos konferencia létrehozásá­ra, amelyet a PTE rendezne meg ré­szint saját erőből, részint az Al­pok-Adria Munkaközösség támo­gatásából. Az 50 millió lakosú régió és egyetemeinek együttműködésé­ről, szerepéről, a valós és virtuális lehetőségekről, a képzési formákról lesz szó a tanácskozáson. A rektori konferencia informáci­ós központja tíz év után Klagenfurt­ból Mariborba kerül. Ugyancsak Mariborban lesz a diákkonferencia állandó irodája. Az ösztöndíjak té­mája csak beszámoló szintjén ke­rült a konferencia elé. Az országok között igen nagy különbségek van­nak a külföldieknek felkínált ösz­töndíjak számában: a németek, az osztrákok és az olaszok jelesked­nek, a többiek kevés üyen lehetősé­get nyújtanak. Magyar részről beje­lentették, hogy az ösztöndíjak szá­mát növelni igyekeznek szponzo­rok bevonásával, illetve a regionális fejlesztési tanácsok keretéhez fo­lyamodva. DUNAI IMRE DUNAI I. Baranyai néptánc-antológia _________Futnak a képek__________ Nő : éjben-fényben Giuseppe Tornatore szeret me­sélni. Ám ezt úgy teszi, hogy a történet helyett a történet elme­sélésének aktusára és módjára helyezi a hangsúlyt. Filmjeinek van füle is, farka is, továbbá ele­je, közepe és vége. Ez a szerkeze­ti rend kedvet csinál a nézőnek ahhoz, hogy kényelmesen hátra­dőljön a székén, s élvezze a cse­lekmény logikus kibontakozását, ahogy az egyes jelenetek beépül­nek egy nagyobb, szabályosan másfél órás egészbe. Ha így nézem a Malénát, a film egy magányos szépasszonyról szól, aki Szicíliában él a fasizmus, illetve a második világháború ide­jén, férje katona, majd hamaro­san hősi halott, ő pedig, az öz­vegy, zsákmányra éhes férfiak és féltékeny, bosszút szomjazó fele­ségek áldozatává válik. A kisváros lakói kiosztanak rá egy szerepet, a hűtlen asszony, a szemérmetlen céda szerepét, amivel Maléna kényszerűen azonosul. Megbé­lyegzik, holott még ártatlan, ő pe­dig vállalja a bélyeget, mikor már nem az. Tornatore szépen, hig­gadtan bontja ki ezt a történetet, majd ügyesen fejeli meg a roman­tikus-ironikus csattanóval: visz- szatér a halottnak hitt férj. Persze, ezt így akár De Sica is megrendezhette volna. Mondja is az egyik szereplő, aki éppen vala­mi háborús pótkávét iszik, hogy ha ez kávé, hát akkor ő Vittorio De Sica. A rendező javára írom, hogy úgy tesz, mintha vállalná a pótká­vé főzésének szerepét. A neorea- lista mester bizonyára elhagyott volna néhány nyersebb tónust, bátrabban egyénítette volna a mel­lékszereplőket, s szerette több részvéttel, együttérzéssel szemlél­ni az eseményeket, de lényegében kedvére való lett volna ez a sztori. Csakhogy a Maléna valójában mégsem erről, szól, hanem egy kamaszfiúról, Renató- ról, aki szerelmes a hősnőbe, s ismeri ugyan a vele kapcsola­tos pletykákat, de nem hisz bennük. Mindent a fiú szemével látunk (ez a figyelő-leskelődő szem ismétlődő közel­képeken meg is jele­nik, mintegy a film fő­motívumát alkotva), s nem lehet tudni, mi a valóság, mi a képzelet terméke, s ki is1 ban Maléna? esendő asszony, vagy érző szívű nő, aki alapjában tiszta és jó, csak a védőszent nem vigyáz rá eléggé? L_ mivel - a mese újabb áttételeként - mindezt a felnőtt Renato mesé­li el (akinek családi ne­ve is beszédes: Amo­mindvégig keverednek az emlé­kezés és az álom képei, a valóság és a fantázia, mint Morricone kí­sérőzenéjében a mélabús dalla­mok és a felszabadultabb futa­mok. Igaz, itt megint gyanakodni kezdhetünk, hogy pótkávét iszunk (egyébként annyi baj le­gyen, ha ízletes), mert Fellini szokta így az emlékezés ironikus ködébe burkolni a témát, mint ahogy rá vall az alakok követke­zetes, groteszk elrajzolása is, eb­ből a szempontból az apa figurá­ja a legsikerültebb. És jóllehet Fellini alighanem elégedetlenül ráncolta' volna a homlokát az is­kolai jeleneteknél, amelyek meg­lehetősen erőtlenek, pedig a sü­ket latintanár alakja akár telitalá­lat is lehetett volna, de Koltai La­jos bársonyos tapintású, aranyló- an fénylő képei alkalmasint még az Amarcord rendezőjének is kedvére lettek volna. A szép Monica Bellucciról nem is beszélve Maléna szerepé­ben, aki ringó csípőjével igézőén tud végiglibegni a városka főte­rén és Renato emlékeinek szín­padán. Fekete hajjal, vörösre váltva, aztán szőkén, majd, visz- szanyerve hajának eredeti szí­nét, a szicíliai asszonyok fegyel­mezett, erényes kontyát viselve. A mi amorózónk pedig rajongva nézi, amint egyre távolodik. Akár az ifjúság. Pótkávé? De Sica? Fellini? Nagy szó, hogy Tornatore képes emlékeztetni rájuk, miközben az egész együtt mégiscsak: Tornato­re. És benne az olasz film nemes hagyománya. S hogy kénytelen­kelletlen megmaradjak a kávéha­sonlatnál, hát azt mondanám: a Maléna valódi alapanyagokból készült. A hagyományos ízlés kedvelőinek. Nagy Imre roso! filmben Maléna átvonul a főtéren (Monica Bellucci) Egy öregember emlékirataiból Kóla vörösborral Siheder koromban félig-meddig magam is elhittem, hogy a kóla­mámorban fetrengő amerikai nép csak azért nem lázad rabtartói el­len, mert e bűnös ital elveszi sza­badságvágyát. Amikor először hoztam Pestről néhány üveg kólát, feleségem ri­adtan kérdezte, hogy ugye, a gye­reknek azért nem adunk. Gyana­kodva méregetett, amikor csak nevettem aggodalmán. A kóla, újdonságát vesztve, már nemigen volt ínyemre, mert nem oltotta a szomjamat. Szerin­tem, úgy találták ki, hogyha minél többet iszik belőle az ember, an­nál szomjasabb lesz. Ezért megér­tem a kólaivókat, hogy az élvez- hetőség kedvéért rummal, vagy vörösborral teszik elviselhetővé. Végül is, a legkommerszebb vö­rösbor is képes följavítani a geil utóízű üdítőt. Azt persze sosem tudtam elképzelni, hogy egy igé­nyes borivó kólába pocsékolná a jobb nedűt. Ezért is derültem, az alábbi tör­téneten. Néhány éve, azon kevés ven­déglőink egyikébe, ahol a szoká­sosnál lényegesen nagyobb a bor- választék, betért egy jókedvű tár­saság. Ebben az étteremben, arra a kérdésre, hogy Milyen bor van? nem azt mondja a pincér, hogy vörös és fehér, sem azt hogy villá­nyi és siklósi, hanem megkérdezi, mégis, milyen bort kedvelnek? Nos, miután a szóban forgó társa­ság nem akárkikből állt, maga a főpincér sietett őket kiszolgálni. Az egyik lezser úr megkérdezte, tudna-e nekik valami jó vörösbort ajánlani. A főúr, nevezzük az egy­szerűség kedvéért Tibornak, ko­molyan vette a kérdést. Egy híres, barrique érlelésű, villányi bort, majd egy cuvéet ajánlott, ponto­san megmondva a termelők ne­vét, a borok évjáratát. Mivel hölgyek is voltak a társa­ságban, gondolom a barrique jel­zőt durvának gondolták, ezért a rendelés így hangzott: - Az utób­biból hozzon nekünk egy üveggel és kérünk négy üveg Coca-Colát, de nehogy Pepsit hozzon! Tiborunknak megfordult a fejé­ben, hogy megmondja a bor árát is, de tapintatlanságnak tartotta. Végül is egy vállalati vezérigazga­tó, piár-igazgató, főkönyvelő ült a társaságban. Csak azon csodálkozott, mi­ért rendeltek két nőnek négy kó­lát? Biztos valamelyik férfi még vezet. A társaság kacarászott, főpin­cérünk döbbenten látta, hogy a háromezer forintnál többe kerülő bort a kólákba öntik. De nézte fa­pofával. Mikor újabb üveg bort és kólá­kat rendeltek, Tibort kiverte a hi­deg veríték, de most már különö­sen nagy tapintatlanság lett volna a bor árát említeni. Eljött a fizetés ideje. A férfiak külön számlát akartak kérni, de a vezér leintette őket. Számolja csak egybe, főúr. Tibor, elegánsan, eltakarva, nyújtotta át a számlát. A gáláns úr kinyitotta, majd, mint aki nem hisz a szemének, elővette szemüvegét. Arca hol fehér volt, hol vörös. Mikor végre meg tu­dott szólalni, csak annyit mon­dott: - Itt valami félreértés lesz, mi csak három üveg bort és 12 kólát ittunk.- Igen - válaszolt a főúr. S föl­emelte, az addig is az asztalon nyugvó itallapot, amelyben a bo­rok árai is fellelhetők voltak. Először az üzletvezetőt kérték, aztán összedobták a pénzt. Tibor megfogadta, hogy eztán az angol királynőnek is csak az árral együtt ajánl, kiváló minőségű magyar bort. A napokban a Dom Perignon követői Pezsgőrend megválasztot­ta öt kitűnő száraz pécsi pezsgő­ből, a rend zászlós pezsgőjét, amely Pécs egyik régi nevét viseli. Megkérdeztem az árát, s hogy hol lehet kapni? Sajnos a boltokban szinte egyáltalán nem. Kár. Sze­rettem volna ajánlani, hogy aki­nek nincs pénze csúcsminőségű borra, igyon pezsgőt, az olcsóbb. S kóla sem kell bele. Persze, aki nem tagja pezsgő­rendnek, bármilyen olcsó pezs­gőt is ihat. Ám ha mégis kólára vetemedik, legalább folyóborral javítsa. Bükkösdi László A. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents