Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-23 / 139. szám

6. OLDAL POLITIKAI 2001. Május 23., szerda T A F Ó R U M Az MSZP a nyugdíjasokért A jelenlegi kormány három éven át a szőnyeg alá söpörte a nyugdíjasok és a nyugdíjrendszer problémáit. Az elmúlt he­tekben egymásnak ellentmondó sajtónyilatkozatok jelentek meg az idei nyugdíjemelés mértékéről. Miután hónapokon át tagadták, sok, mind a nyugdíj előtt állók hogy a költségvetésben tervezett- körében, nél magasabb infláció soron kívüli Az Orbán-Torgyán-kormány el- nyugdíjkiegészítést indokol, majd ső intézkedései közé tartozott, egyszeri kompenzációt helyeztek hogy felszámolta a nyugdíjbiztosí- kilátásba, azután ezt is cáfolták, tás önkormányzati irányítását, végül a dabasi választások előes- mely a nyugdíjasok és a nyugdíj- téjén bejelentették, hogy az idén rendszer intézményes védelmére, 10,3% helyett 13,8%-kal emelik a társadalmi ellenőrzésére volt hiva- nyugdíjakat, világossá vált, hogy a tott. A nyugdíjastársadalom közfel- választások közeledése kikénysze- háborodására megszüntette a mél- ríti a változtatások igényét. tányossági nyugdíjemelés jogsza­Szomorú és kiábrándító, hogy bályi lehetőségét. Csökkentette az a miniszterelnök újabb bejelenté- alacsony összegű nyugdíjban ré­sei a nyugdíjrendszer átalakításé- szesülők szociális biztonságát, ról leplezetlen szavazatszerzési Mindezekre emlékeztetve az szándékot tükröznek, növelik a MSZP nyugdíjastagozata elkészítet- kiszámíthatatlanságot, az elbi- te javaslatait. Meg kell teremteni a zonytalanodást mind a nyugdíja- Nyugdíjbiztosítási Alap társadalmi ellenőrzésének új rendszerét. A átalakításának ügyét. A 20 %-os magánpénztári tagdíj mértékét a já- mértékű állandó özvegyi nyugdíjat rulékalapot képező jövedelem 8 30%-rakeUemelni.Anyugdíjlegíti- százalékára kell emelni, hogy a szó- sebb összegét az átlagos emelést lidaritáson alapuló társadalombiz- meghaladóan kell növelni oly mó- tosítást kiegészítő öngondoskodás dón, hogy az mindenkor érje el a iránü bizalom helyreálljon. A nyug- minimálbér 60 százalékát, díjemelés rendszerében a bérki- Végezetül, hogy a főleg vidéken áramlás nagysága mellett figyelem- élő idős emberek életkörülményei be kell venni a nyugdíjasok sajátos javuljanak, az időskorúak járadékát fogyasztásából számított inflációt, és a rokkantsági járadékot a nyugdíj­az ún. nyugdíjas fogyasztói kosarat, minimum összegéhez kell igazítani. Nyíljon valós esély a korhatár rugal- Álláspontunk az, hogy a nyugdíj más alkalmazására, azaz, hogy fog- meghatározott élethelyzetben, el- lalkoztatáspolitikai és más méltá- sősorban az aktív munkavégzés nyolható indok alapján az irányadó után - azt felváltva - a megélhetés korhatárnál korábban is teljes ősz- alapja, egyben az Alkotmányban szegű nyugdíjjal lehessen visszavo- deklarált szociális biztonság nulni. Vissza kell állítani a méltá- egyik és meghatározó alapintéz- nyossági nyugdíjemelés törvény- ménye. Ezért nemcsak nyugdíj­ben biztosított lehetőségét. Rendez- politikai, biztosítási, hanem társa- ni kell a korkedvezményes nyugdíj- dalompolitikai kérdés is. rendszer korszerűsítésének, vala- Horváth Lajos mint a rokkantsági nyugdíjrendszer MSZP nyugdíjastagozat Hogy is volt ez? Nagy Csaba és Papp Gábor ön- kormányzati képviselők kifogá­solták, hogy Pécs város informá­ciós hetilapja, a Déli Extra ápri­lis 26-án megjelent hirdetése alapján a Magyar Szocialista Párt mindenkit nagy szeretettel meghívott arra a nagygyűlésre, melynek támogatói között sze­repelt az MSZOSZ, a SZÉF és az Autonóm Szakszervezetek Szö­vetsége mellett az Ifjúsági Ház is, amely önkormányzati intéz­mény. A műsoron a Kertvárosi Általános Iskola kedveskedett kis műsorával, amelyet Toller László és Kékes Ferenc beszéde előzött meg. A támogatókat tekintve a szak- szervezeteken nem lepődünk meg, hisz nemcsak helyben, ha­nem országos szinten is jól ismer: hetjük a közös megmozduláso­kat. Az igazán zavaró az, hogy egy pártrendezvényt hogyan tá­mogathat egy olyan, az önkor­mányzat által működtetett intéz­mény, mint az Ifjúsági Ház. A polgármester válaszából megtudhatta a két képviselő, hogy ez teljesen természetes, és ők különben sem szólhatnak, mert ő tudja, hogy Baranya me­gyében csak egyetlen egy kor­mánypárti politikus vett részt az ünnepségeken, de elmondása szerint az sem Pécsett volt. Saj­nos, a képviselők kérdésükre, hogy az MSZP miért fogadja el egy, a politikától független intéz­mény támogatását, válasz nem érkezett. Nos, úgy látszik nekünk, fiata­loknak, akik egyben a Fidesz ifjú­sági társszervezetét, a Fidelitast alkotjuk, várnunk kell a válaszra, hogy az Ifjúsági Ház vezetője az ifjúság nevében miért támogatta a rendezvényt. Erdélyi Imre, a Fidelitas pécsi csoportjának elnöke A Széchenyi tér átalakítása Elképedve olvastam Kerényi János képviselő­től indult javaslatot a pécsi főtér átalakításáról. Igazi kereskedői gondolkodást tükröz, azt az agresszivitást, ami a főutca jelene: a köztérre kitolakodó vendéglátói és kereskedelmi egysé­gekkel, ami permanens fogyasztásra akarja kényszeríteni az arra járót, mintegy erre a cél­ra privatizálva a közterületet. A Széchenyi térre vonatkozó, a Dunántúli Napló­ban (2001. május 3., S. oldal) rajzosán is felvázolt elképzelés a térnek több mint a felét „privatizálná” a Nádor szállónak, módot adva e terület vendéglá­tói hasznosítására, megszüntetve ott a gyalogos át­járást is, csak az ott fogyasztóknak téve lehetővé e térség használatát. Ez az elképzelés megszüntetné a tér belsejében lévő kis parkot. A most meglévő fa­sorok közép felé húzásával a kedvelt fotótémák: mind a Szentháromság- és a Hunyadi János-szo- bor, mind a dzsámi részben takarásra, illetve ked­vezőtlenebb helyzetbe kerülnének, a térnek jelle­gét adó objektumok nem érvényesülhetnének. A virágágyások, bokrok hiányát nem pótolná néhány kókadozó dézsanövény. Ami a legkevésbé átgondolt része e javaslatnak, az a tér keleti oldaláról a gyalogos- és gépkocsifor- . galom kiküszöbölése és a tér másik oldalára terelé­se. Ott a gimnáziumot és kollégiumát, a felnövekvő nemzedéket lelkiismeretlenül kiteszi a megnövelt forgalom zajának és bűzének. Jó, ha megtanul túl­élni az a gyerek, az ablakból meg ráláthat a szem­közti Nádor konferenciaközpont térre telepített asztalai mellett lebzselőkre, hadd okuljon és tud­jon mi felé törekedni! Aki pedig nem fogyaszt, an­nak nincs helye e téren! Egyébként a Nádor előtti, keleti oldalon áram­lik a Janus gimnáziumba és a Belvárosi Általános Iskolába tartó gyerekforgalom, és a bíróság láto­gatottsága is meglehetősen nagy, ami e kitelepült asztalokat kerülgetve zajlana? Ha pedig csak az iskolamentes hónapokban használná, akkor meg minek az év nagyobb részén megkeseríteni a té­ren közlekedők életét? Ha a garázsépítéshez megkapják az engedélyt, cserébe igazán az a leg­kevesebb, hogy visszaállítják az eredeti felszíni állapotot. A mellvédfalak között a nagy kövekből álló bur­kolat nem volt zavaró, mert nem ott zajlik a napi gyalogosforgalom. Aki oda téved, az sétál, leülhet a virágágyások melletti padokra: élvezni a napfényt, galambokat etetni, a forgalomtól védett helyen bá­mulni a tér körül zajló életet: beszélgetni, központ­ban lenni, nézelődni. E minden városlakó számára adott lehetőséget veszik el azzal, ha a teret ilyen fél­oldalassá teszik, és vendéglátói célra hasznosítják. A tér sajátja és létéhez tartozik, hogy tíz utcából fo­gadja és áramoltatja azok forgalmát, mint csomó­pont. Ha a gépkocsiforgalmat és az átmenő autó­buszforgalmat innen is elterelik, illetve kitiltják, az hogy egyeztethető össze a Nádornak szánt másik funkcióval, a konferenciaközponttal, amihez 250 gépkocsi befogadására alkalmas garázst építené­nek, részben éppen a tér alatt. Csak ezeknek sza­bad itt közlekedni? Az egész városnak a Nádor új birtokosainak kell apportírozni? Olyan jó üzlet ez a városnak, hogy ekkora áldozatot kell hozni érte? A fél teret is az épülethez tartozónak vélik? Vajon az oda tartó gépkocsik is megfizetik majd a belváros­ba való behajtási engedélyt? A belváros lakosai meg kutyagolhatnak a városfalon kívülre, ha autó­buszra kívánnak szállni? Igaz, ez csak ötletvázlat volt, ami a tér működésének egy csomó lényegi kérdésével nem számolt. A város építészeti osztá­lyának kellett volna idejében észérvekkel elfojtani e javaslatot, és a város vezetőségének a város érde­két és nem építészi és kereskedői lobbikat kéne pártolnia. Épp elég sátoros vásár van már szerte a város­ban: a Színház téren, a Sétatéren, nem kell a Szé­chenyi téren ez az állandó bazár, hiszen a Pécsi Na­pok őszi borfesztiválján is a sok sátornak alig akadt látogatója, vásárlója. A tér jelenlegi állapotában nem kíván mást, mint a virágágyások betelepítését és gondozását, a mell­védfal néhány kilazult kövének pótlását, helyreállí­tását, rendszeres takarítást. A városlakóktól, ven­dégektől olyan magatartást, ami megbecsüli és megóvja ennek értékeit, objektumait. Netán egy rendőrt, aki vigyázza mindezt. Ez pedig nem olyan költséges beruházás, és való igaz, hogy nem igény­li még jó ideig művészek, építészek közreműködé­sét, itteni foglalkoztatását. Az ötlet szavazásra bocsátásakor a Széchenyi tér jelenlegi formájában történő megtartását kívánók jóllehet többségben voltak, s ez egy demokratiku­san működő világban, a közakarat megnyilvánulá­saként az ötlet elvetését jelentené. Dehát más a vé­leménynyilvánítás joga és lehetősége, valamint a dolgok működése. Mendöl Zsuzsanna A hősök emlékünnepe Hazánk történetében az állam- alapítástól kezdődően igen gyak­ran és sokan mentek védeni ha­zájukat szent kötelességből, on­tották vérüket, adták életüket ha­zánk szabadságáért, függetlensé­günkért. Rájuk emlékezünk május utolsó vasárnapján úgy, ahogy az 1924. évi XIV. Törvénycikk kimondta: „A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedé­kek örök okulására és hősi ha- lottaink dicsőségére minden esztendő május utolsó vasárnap­ját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a Hősök emlékünnepét a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlé­kének szenteli!” 1945-től hosszú éveken át tilos volt a hősök napi megemlékezés. A rendszerváltás óta a nyolcadik alkalommal emlékeznek meg az ország mind több városában és falujában a hősökről. Emlékezzünk tehát most is, május utolsó vasárnapján, a Hő­sök napján soha el nem múló há­lával és elismeréssel azokra, akik életüket adták hazánkért! Pécsett az emlékünnepség 27- én, vasárnap 10 órakor lesz a Központi Temetőben az I. világ- háborús emlékműnél. Adassék tisztelet a hősöknek! Gábor Gyula Az MDF agrárprogramja A magyar mezőgazdaság több mint két évtizede az ép­pen üdvözítő ideológiák ál­dozataként sodródik. A kü­lönféle indíttatású politikai vezetések csak abban egyez­nek meg, hogy a gondokért mindig az előző kurzust hi­báztatják. A valós probléma, amely évtize­dek óta megoldásra vár: a vidéki élet minőségének megváltoztatá­sa, jobbítása a mezőgazdaság esz­közeivel is. 1998-ban az MDF elfogadta a polgári kormányzat agrárprog­ramját. A kormány e ciklusban a családi gazdaságok további térhó­dításával számol, és a falvak né­pességmegtartó képességének megőrzése érdekében összehan­goltan szándékozik kezelni a me­zőgazdasági és vidékfejlesztésre fordítható egyéb forrásokat. Ugyanakkor az MDF választ­mánya 2000 őszén megállapította, hogy a mezőgazdaságban bein­dult folyamatok - kisebb mérték­ben a külső tényezők hatására - kedvezőtlen irányt vettek. E megállapítások közül a leg­fontosabbak:- A mezőgazdasági termelés nemzetgazdaságon belüli helyze­te gyors ütemben, a természetes folyamattól sokkal gyorsabban le­értékelődik. A GDP-ben jelentő­sen csökkent a mezőgazdaság részaránya.- A jövedelmezőségi viszonyok jelentősen megromlottak.- A mezőgazdasági jövedel­mekből nem telik versenyképes birtokok kialakítására.- A mezőgazdaság termelő szférája kettészakadóban van; lát­szik egy tőkés jellegű nagyvállal­kozói és egy mind jobban leszaka­dó törpebirtokos réteg. Az a kö­zépréteg, amelynek megerősödé­se társadalmi szinten kívánatos, a mezőgazdaságban nem tudott megerősödni. Vizsgálva a családi gazdaságok helyzetét, azt látjuk, hogy térhódításuk nem tapasztal­ható. A családi gazdaság, mint gazdálkodási forma létét sem a vi­dékfejlesztés, sem az agrárpoliti­ka, sem a birtokpolitika, sem az adó- és hitelpolitika nem igazolja vissza.- Az MDF által kialakítani java­solt Nemzeti Földalap megvalósí­tása eddig elmaradt.- A csatlakozásra való felkészü­lést a termelői társadalom nem ér­zékeli. Képzés e témában gyakor­latilag nincs, belső piacainkon ed­dig is pozíciókat vesztettünk.- Korszerű támogatási rendszer nem alakult ki. Sok eseti intézke­dés, hamar kifulladó ígéret fedi el a távlatos célkitűzéseket. Az alap­elveiben változatlanul hagyott tá­mogatási rendszer, mely a támo­gatási eszközök (jogcímek) sze­rint differenciál, alapjaiban külön­bözik az EU célorientált támogatá­si rendszerétől. Az MDF számára másfél évtize­de fő célkitűzés, hogy a magyar vidék egyre több embernek nyújt­son megélhetést, és hogy segítse a magas színvonalon gazdálkodó, saját vagyonnal, eszközzel rendel­kező valódi parasztság kialakulá­sát. Ezért agrárprogramunk straté­giai céljai:- A magyar mezőgazdaság jö­vedelemtermelő képességének fo­kozása, e célnak megfelelő olyan támogatási rendszer kialakítása, amely elsősorban a mezőgazda­ságból élő gazdálkodókat segíti hatékonyan.- A valódi szövetkezések felté­teleinek megteremtése, a működő szövetkezeteken alapuló verseny- képes szervezetek kialakítása.- Birtokpolitikái, földhasználati koncepció kialakítása és érvénye­sítése a Nemzeti Földalap révén.- Hatékony érdekvédelem, ér­dekvédelmi szervezetek támoga­tása, érdekképviseleti törvény megalkotása.- Alkalmassá kell tenni az ag­rártársadalom mind több szerep­lőjét az EU-s csatlakozásra. Raiffeisen F orifitbetét ^ ánszerrl^j^ftknek fi Lekötött összeg ! hónap 3 hónap 500 000­5 000 000 Ft között 9,50% 9,15% 5 000 000 Ft felett 9,75% 9,40% További futamidők: 6 és 12 hónap. Az EBKM megegyezik a közölt éves kamatlábakkal. Hívja a 06-40-48-48-48-as telefon számot! Bankfiók: Pécs, Irgalmasok útja 20. www.raiffeisen.hu Bébikötvényt országosan is! Az ún. „bébikötvény ” ötletét - amerikai kísérletek után - Tony Blair kormányának liberális gazdaságpolitikusai dol­gozták ki, és a közeljövőben fogják bevezetni. Ez a törvényjavaslat arra irányul, hogy Magyarországon is hono­sodjék meg az életkezdési támo­gatás intézménye, vezessük be mi is az előrelátó gondoskodás­nak az angliaihoz hasonló formá­ját. A javaslat szerint a gyermek születésekor az állam által bizto­sított egyszeri, 100.000 Ft életkez­dési alaptámogatás egy pénzinté­zetnél nyitott fenntartásos szám­lára kerül, ahol éves lekötéssel ka­matosán kamatozik. A számlára a szülők is folyamatosan tehetnek pénzt, így gyarapítva gyermekük megtakarításait. A nemzetgazda­ság fejlődésétől függően a gyer­mek 8 és 14 éves korában az ál­lam újabb összeggel egészítheti ki a számlán szereplő összeget. Az életkezdési számlán megtaka­rított összeget 18 éves koruktól vehetik fel a jogosultak. Ez a pénz elsősorban tanulásra, lakásvásár­lásra, vagy önálló üzleti vállalko­zás beindítására használható fel, de - mivel hosszú távú intéz­ményről van szó - a későbbiek­ben lehetőség van arra, hogy jog­szabály más felhasználási célt is megjelöljön. A „bébikötvény”, vagyis az életkezdési támogatás bevezetése a következő megfontoláson ala­pul. Sokkal nehezebb méltóság­ban, kiszolgáltatottság nélkül él­ni, ha az embernek nincs saját va­gyona. A legtöbb fiatal vagyonta­lanul, megtakarítások nélkül vág neki a felnőtt életnek. Sokan emi­att nem tudnak továbbtanulni, szinte kilátástalan, hogy valaha saját lakásuk legyen, nem tudják elindítani vállalkozásukat, habár tehetségesek és sikeresek lehet­nének. Amerikai és más nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a fiatalok, akik megfelelő kezdőtőkével kezdik el a felnőtt életet, inkább hajlanak arra, hogy tovább tanuljanak, könnyebben állnak a saját lábukra. Bátrabban és sikeresebben indítanak saját vállalkozást. Sőt, a kezdő tőke ösztönzi a gyermekvállalást, és az így induló családoknál lényege­sen ritkább a szülők válása. Mind­ez elsősorban a szegény családok fiataljain segíthet jelentősen. Az életkezdési számlán lévő összeg a 18 éves fiatalok számára ugródeszka a felnőtt életbe: segíti a továbbtanulást, a lakásvásárlást, vagy a vállalkozás beindítását. Minden életkezdő fiatalnak biz­tonságot jelent, nem csak a most szegényebb családba szüle­tetteknek: sen­ki sem tudhatja előre, hogy a ma született gyermek 18 éves korára mi­lyen anyagi helyzetben lesz. Megtaka­rításra ösztönzi a családokat, ösz­tönzi a gyermekvállalást, felpezs­díti a befektetési piacot, a tőzsdét. Az életkezdési támogatás gyer­mekeink jólétét alapozza meg, ez a rendszerváltó generáció befek­tetése a jövőben. Horváth Zoltán SZDSZ frakcióvezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents