Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-15 / 131. szám

2001. Május 15., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL A Dóm Nemzetközi zenei fesztivál Pécsett Tizenegyedik alkalommal rendezi meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar nemzetközi zenei fesztiválját ezen a nyáron. A szer­vezés folyamatban, de a műsor már összeállt, ezúttal is érde­kes és jó színvonalú előadásoknak és kiváló muzsikusoknak örvendezhetnek majd a komolyzene iránt érdeklődők. Idén A Dóm címmel rendezi meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar nyári nemzetközi zenei fesztiválját. A nyitó koncerten, amelyre a Pécsi Nemzed Színházban kerül sor júni­us 29-én, elhangzik többek között Debussy Az elsüllyedt katedrális cí­mű műve Hamar Zsolt hangszere­lésében és Honegger 3. Liturgikus szimfóniája. A Hotel Palatínusban két estre kerül sor, egyiken a Bartók Vonósnégyes Beethoven-, Bartók- és Lajtha-műveket játszik, a mási­kon a Matáv Szimfonikusok Kama­raegyüttese Ligeti András vezényle­tével Sztravinszkij A katona törté­nete című művét adja elő Mácsai Pál színművész közreműködésé­vel, valamint Schubert Oktettjét. A többi koncert a pécsi Bazili­kában zajlik. Liszt Esztergomi mi­séjét a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Kaposvári Vikár Béla Kórus adja elő a luxemburgi Pierre Cao dirigálásával. Egy másik esten a Pécsi Szimfonikusok Kamaraze­nekara Szkladányi Péter vezetésé­vel a pécsi Bazilika 18-19. századi zeneszerzőinek munkáiból ját­szik. Sor kerül Király Csaba orgo­naestjére is, amelynek keretében a kiváló művész Liszt-műveket, il­letve átiratokat ad elő. Hamar Zsolt vezényletével játssza a Pécsi Szimfonikus Zenekar Respighi Templomablakok című művét, és az egykori pécsi karnagy és zene­szerző, Károly Róbert A Dóm cí­mű oratóriumát, amely 1993-ban íródott Kocsis László pécsi pap­költő versére. A zárókoncerten Cziffra János (Ausztria) vezényli a pécsi zenekart, ekkor Mozart Requiemjét és C-dúr (Koronázási) miséjét hallgathatja a közönség, ezen a hangversenyen a Salzburgi Dóm Kórusa énekel. CS. L TÁVOLI DOLGOK KÖZELSÉGE. Az Indonéz Magyar Kulturális Egyesület indonéz kiállítással és vásárral várja az érdeklődőket a pécsi Ifjúsági Házban. A különleges kézműipari termékek, maszkok, batikolt fest­mények mellett Tari Eszter indonéz állami ösztöndíjas fotográfus képeiben gyönyörködhetnek a látogatók. __________________________________________ _________________________________FOT6i MÜLLER ANDREA Eg y zsíros kenyér a Zipernowszkyban Hagyományteremtő gondolat volt meghívni egy napra az iskola valaha volt összes ta­nítványát. Megpróbálták, s ha nem is jött el mindenki, de tavaly közel ezren vettek részt a „gépipari” napján, amelyet természetesen az idén is megrendeznek. A patinás pécsi tanintézetben a hetvenes évek elején érettségi­zett egy osztály, amelynek sze­retett tanárai között ott volt az ipari sok legendás tanára közül Deutsch Péter és Bajcsi Gyula. Az ötlet a diákoké, akik előbb arra gondoltak, hogy a tanár urak összes diákját össze kéne hívni egy napon, majd mivel óri­ásira sikeredett a kör, leegysze­rűsítették a gondolatot: legyen ez a nap az iskola majálisa. Vala­mikor a ballagás környékén. A rendezők az idén május 19-ére hívnak minden mai és egykori diákot a gépipari napjára, felkér­ve őket, hogy hozzanak maguk­kal emlékezést segítő fényképe­ket, ereklyéket, esetleg saját téri mésű bort vagy pogácsát, bará­tot és feleséget. Nem illik elfelejteni, hogy ép­pen ötven éve indult az új-ípusú honi technikusképzés, s az első képesítőzés dátuma 1951. június 18. volt. Ennek jegyében törté­nelmi érettségi találkozó is lesz. A legöregebb technikusoké, aki­ket „Aranydiplomával” köszönt és ismer el dr. Szederkényi Jó­zsef, a jelenlegi igazgató. __ K. F. Ne m minden fénylik, ami arany Diszkriminációmentes feltételeket szeretnének a roma diákok Széles körű összefogással böjtöt szervezett az elmúlt ősszel a Hidasi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Budapesten, többek között azért, mert az Arany János Tehetséggondo­zó Programban a cigány származásúak na­gyon alacsony számban vehettek részt. Az oktatási tárca ezek után nem a lehetősége­ket bővítette ki, hanem alprogramot hirde­tett roma gyerekek számára a főprogramban ajánlott fejkvóta felét biztosítva. A Hidasi Cigány Kisebbségi Önkormányzat az etni­kai megkülönböztetés szégyenétől való megtisztu­lás érdekében közös lelkiismeret-vizsgálatot és böj­töt hirdetett tavaly szeptemberben Budapesten. Többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy az Arany János Tehetséggondozó Programban a ci­gány fiatalok messze a társadalom szegény rétegé­ben elfoglalt arányuknál alacsonyabb számarány­ban képviselik magukat. A tiltakozó böjtnek meg is lett az eredménye, még tavaly novemberben az Ok­tatási Minisztérium a program keretében Roma Kö­zépiskolai Kollégiumi Alprogram indítását hirdette meg olyan kollégiumok bevonásával, amelyek vál­lalják, hogy tehetséggondozó kollégiumi csoportot indítanak jó képességű roma tanulók egyetemi, fő­iskolai továbbtanulásra való felkészítésére. A kor­mány a programban részt vevő tanulók számára kétszeres kollégiumi normatívát biztosít. A pályá­zati felhívásra mindössze öt kollégium jelentkezett Az Arany János-blokk az országból, de csak három nyert, köztük a mán­iái Collegium Martineum. Az alprogram szépséghibája, mondja Derdák Ti­bor szociológus, az, hogy a kétszeres fejkvóta csu­pán a kollégiumnak jár, ellentétben a főprogramban résztvevőkkel, hiszen ott a gimnáziumok is meg­kapják. így tehát a roma tanulók ismét csak hátrá­nyos helyzetbe kerültek. Ugyanakkor az Arany Já­nos Programba továbbra sincs sok esélyük bejutni a cigány származásúaknak, hiszen a kisebbségi ön- kormányzatok nem jelölhetnek, amely dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman e tárgyban az oktatási miniszterhez írt levele szerint diszkrimi­natívnak mondható. Kaltenbach Jenő azt is állítja, hogy az üyen jellegű alprogramok beindítása nem menti fel a létező pályázatok megfogalmazóit az alól a kötelezettség alól, hogy minden program megfele­lő eljárással és módszerekkel biztosítsa a diszkrimi­nációmentes feltételeket, azaz azt is, hogy a nemze­ti és etnikai kisebbségekhez tartozók ténylegesen egyenlő feltételek mellett vehessenek részt bennük. A Collegium Martineum 15 főre nyert támoga­tást, tudtuk meg Heindl Péter igazgatótól, vagyis kétszeres fejkvótát. Pedig itt nem 15, hanem hatvan fiatal részesül évek óta abban az országban egye­dülálló tehetséggondozásban, amelyet a minisztéri­um most elvár. Hogy szeptemberben nem kell a ne­héz körülmények között dolgozó intézményt be­zárni, az a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Nemzeti és Etnikai Hivatal két-kétmilliós krízistá­mogatásának, a Baranya Megyei Közgyűlés egymilliójának, a külön­böző kormányhivatalok támogatá­sának és a Soros Alapítvány 4,5 mil­lió kölcsönének köszönhető. Mind­ez azonban, mondja Heindl Péter, a tartozások fedezésére elég, a továb­bi működtetéshez nem, de bíznak a folyó tárgyalások eredményességé­ben. CSERI LÁSZLÓ Az Arany János Tehetséggondozó Program első osztálya Ba­ranyában a mostani tanév kezdetén indult a pécsi Leőwey Klá­ra Gimnáziumban 33 tanulóval. Ez a tehetséggondozás sajá­tos formája, mondja Szolcsányi Jánosné igazgató, nem zse­nikről van szó, hanem olyan tehetséges gyerekekről, akiknek egyébként nincs motivációjuk. Az idén szeptembertől 35 tanu­lóval indul a speciális osztály, amelyben öt év után érettségiz­hetnek a fiatalok, hiszen az első esztendő egyfajta előkészítő. i**Y Jegyzet m Borzalmas Szóval nem vér, hanem ilyen feke­te izé folyt belőle. Vagy kék? Nem tudni, mert amikor a földönkívüliek először jártak a Magyar Televízióban, hogy a szo­cialista világnézetet rombolják, még egyszerű készülékeink vol­tak, hétfőnként fekete-fehér mák­kal. Mindenesetre ezek a földla­kókhoz megszólalásig hasonlító űrlények, amelyek más galaxisok­ból érkeztek, Danikén szerint már évezredekkel ezelőtt benépesítet­ték bolygónkat. Ám a televízióné­zők többsége akkor még értetlenül állt a jelenség előtt. Például ha egy földönkívülinek leszakadt a kar­ja, lehullott a feje, és a törzse is nagyobb, tömbös darabokra tört, a jobb érzésűek meg voltak győ­ződve arról, hogy csak egy kóku­szos csokoládéval töltött, ember formájú marcipántorta űz csalóka játékot dialektikus materialista érzékeikkel. Még a szamizdat jó­sok se fedezték fel ebben a mági­kus példázatot a kisgazdapárt ké­sőbb bekövetkező sorsáról. Gázlángot, Belphegort, Pszichót feledve, már a skót kas­télyok kísértetem is mulatni kez­dett a vasvillához szokott ma­gyar, amikor végre jött az X- akták, hogy félelmeink jogossá­gát tudományosan is megalapoz­za. A modem ember felhalmozott tudományos tapasztalatainak egy a summája: hinni a hihetet­lenben kell. Nincs is ennél izgal­masabb, szédítőbb és főként piac­képesebb mágia. Ha jól belegon­dolunk, a rendszerváltást is a szellemnek ez a nyitottsága készí­tette elő. Gyilok látványától eltil­tott, vámpírokra kiéhezett nemze­dékek ültek a képernyő elé, hogy immáron szabadon, öntudato­san reszkessenek, mindennapjai­kat halálhörgés színesítse. Jóma­gam például, ahhoz hogy a Y- aktákat fogékony, szinte gyerme­ki lélekkel tudjam befogadni, a Harapós nő című horrorparódiá­val igyekeztem ráhangolódni a ránk váró borzalmakra. Jó, jó, ez utóbbi csak üdítő vígjáték volt, s a képsorok - ahogy a nő vala­mennyi szeretőjének a nyakát szinte elharapja, szája ettől csuromvér - ellenáühatatlan ne­vetésre is ingereltek. Én csaknem halálra kacagtam magam, sze­mem golyója ugyanúgy kigyul­ladt, kiugrott és gurulni kezdett, mint a hősnőé, s ha jól rémlik, jobb híján beleharaptam az asz­tal lábába. Ha a látványtól elvo­natkoztatunk és a szemünket be­csukjuk, még csak a gyomrunk se fordul ki, pedig ennek engedni kellene, hiszen a műfajban a há­nyingerkeltés kimondott előírás. És ha később, az Y-akták után sem forog a gyomrunk, sőt nyu­godtan alszunk, méltán vetődhet fel kérdés, hogy vajon az ötletadó író, a rendező, miért nem végez­ték a munkájukat nagyobb oda­adással? BÓKA RÓBERT Már kétszer megállították a szívemet... Az orvos azt tanácsolta, hintaszéket vegyenek nekem arra a kis időre, ami még hátravan Visy Györgyné avval fogadott a pécsi Szívcentrum emeleti szobájában, hogy amit elmond, azt saját akaratából mondja, s tucatnyi zárójelentéssel bizonyíthatja. Aranyos, jó kedélyű pesti asszony, cigarettázik, szőkére festi a haját és akár tíz­tizenöt évet is letagadhatna korából. Pedig a szíve beteg. Na­gyon az. Visy Györgyné így vallott. Kezdjük onnan a beszélgetést, hogy 1990-ben volt egy nagyon súlyos, hátsófali infarktusom, amiért a Budapesti Kardiológiai Intézetben megműtötték a szíve­met. Kicserélték a koronária né­hány erét, ám mint az később ki­derült, a műtét nem sikerült. Pszi­chológust hoztak az ágyamhoz, hogy megmagyarázzák, miért nem lehetett engem eséllyel meg- műteni. Az orvos meg azt mondta a családomnak, hogy vegyenek egy hintaszéket és azt a kis időt, ami még hátravan, abban töltsem el. Mert sajnos, rövidesen meg fo­gok halni. Mindez lórúgásként hatott. Akad olyan ember is, aki ezt elfo­gadja, beletörődik és meg is hal, én persze nem adtam föl, mert az a típus vagyok, akit nem lehet fél­retenni. Több kardiológusnál jár­tam, próbáltam rávenni őket, hogy csináljunk még egy szívmű­tétet... Persze, nagyon furcsán néztek rám, mert ugye ez nem kis dolog. Időközben a sűrű rosszul- létek miatt egyre többet kerültem a kórházba, hazavittek, másnap már mentővel vissza... Az élet nagy rendező, hiszen a kórházi adjunktusnő éppen akkor ment egy továbbképzésre, ahol találko­zott Papp Lajossal, aki akkor még nem volt professzor, s elmondta neki az én esetemet... Nem zavarja, ha ismét rágyúj­tok? Szóval elvittek mentővel hozzá, megvizsgált és avval biztatott, hogy ha az érfestés után talál ben­nem jó ereket, akkor még egyszer megműt. Talált. Most november­ben lesz tíz éve, hogy másodjára is megállították és megfaragták a szí­vemet, de ezt már a professzor úr csinálta. Hogy milyen Papp Lajos? Neki ugyanúgy drága csillagom az a nyolcvanéves nénike, akinek most raktak be pacemakert, mint az a fiatal, akit infarktus után mentett meg. Ahogy én mondom, ember először, ember másod­szor... Nos, a második műtét után visszamentem korábbi munkahe­lyemre, a szociális otthonba, majd pedig átkerültem egy egészség- ügyi centrumba. Ma is dolgozom. S ez idő alatt kontrollra sem igen jártam, gyógyszert se szedtem, sőt a cigarettát se hagytam el. Letüdő- zöm. Nekem így jó. Az utóbbi időben persze na­gyon elfáradtam. Ha hiszi, ha nem, én nemigen foglalkoztam azzal, hogy szívműtétem volt, reg­geltől estig talpon vagyok - most egy gyógyközpontban dolgozom pénztáros-könyvelőként - , s imá­dom az egész napos munkát. Ilyen vagyok. Azt mondják, hogy az apámra hasonlítok. Csakhogy tíz év után előjöttek ismét a gon­dok, mert ez a szegény beültetett ér annyit kapott, hogy avval egy újat is el lehetett volna rontani. Öt­vennyolc éves lettem, éppen itt az ideje a generálozásra. Elfáradt, el- tömődött az az ér, amit a profesz- szor beültetett, eltömődött, s egy szívkatéterezésre volna szükség, s közben megpróbálják kitágítani. Nem félek, egyáltalán. Azt mondják, hogy az ember saját magában bízhat leginkább, de én a professzorban bízok, s csak azután jövök én. Ő tíz évet már adott nekem, miközben más a porig sújtott családom képébe belemondta, hogy a mama meg fog halni... Ha az ember bízik az orvosában, megy utána, akármer­re is viszi a sorsa. Nagyon sajnál­tam, amikor Budapesten kicsinál­ták, amiről maga is biztosan hal­lott. Hát tudja meg, hogy én is ott voltam, amikor a betegek kiálltak érte, írtam olyan levelet, amire a férjem azt mondta, hogy anyám, ebből nagy baj lesz, de én azt vá­laszoltam, hogy azt se bánom, hi­szen ennek a levélnek minden szava igaz. Most úgy kerültem Pécsre, hogy nagyon megfáztam, s talán tüdő- gyulladásom lehetett, amit nem fe­küdtem ki, s ezért elmentem az esztékába, ahol azonnal be akar­tak utalni a kardiológiára, oda, ahol az első elrontott műtétet vé­gezték. Megkérdeztem: engetn oda? Ahonnan hazaküldtek meg­halni? Gyorsan megkerestem Papp professzort, aki kéthetente Buda­pesten is rendel, ambuláns betege­ket fogad, s megállapodtunk ab­ban, hogy a titkár­nője majd szól, hogy mikor tudnak ágyat biztosítani. Most itt vagyok és a katéterezést meg­csinálták... A fiamnak menyasszonya van, s nekem az unokákat ringat­nom kell. Odahaza a férjem, a munka­helyemen ötven ember vár. Még nem halhatok meg. Az emberek többségének nem úgy alakul az élete, ahogy eltervezi, de akkor is el kell fo­gadni azt. Én nem vagyok vallásos, de ha nagy baj van fo­hászkodom, mint más. De ugye, senki nem azt mondja, hogy drága jó fideszem vagy drága jó emeszpém... Az infarktusom után négy napom teljesen elveszett, nem tudom, hogy hol jártam, mit csinálhattam, mi történt körülöt­tem. A szívműtétek során sem volt semmi olyan élményem, amit so­Visy Györgyné gyógyulni akar FOTÓ: M. A. kan mesélnek, hogy kívülről látják magukat, hogy kellemes érzéssel lebeg a lelkűk valahol. Semmi halá­lon túli találkozás... Még nem is ál­modtam. Csak annyi, hogy amikor ébresztettek olyan furcsa homályos volt, de aztán kaptam egy pofont, s mindjárt helyrebillentem... KOZMA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents