Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-03 / 119. szám

2001. Május 3., csütörtök HITÉ LET 9. OLDAL A Segítő Boldogasszony Amikor 1566-ban Szigetvár - ahogy a hős várvédő Zrínyi Miklós dédunokája, a költő és hadvezér „Szigeti veszede­lem” című eposzában írja - török kézre került, üröm is ve­gyült a mohamedán győzelmi örömbe. Az ostrom alatt elhunyt a Szent- lászló községbe vezető út melletti halmokon felállított sátrában a se­regvezér, II. Szulejmán szultán. Holttestét a török főemberek - a halálhírt sokáig titkolva - maguk­kal vitték ugyan Isztambulba, a szívet és a belső szerveket azon­ban nem. Ezek fölé, ahogy Evlia Cselebi, az ismert török történetíró is el­mondja, Szulejmán fia, II. Szelim még abban az évben erődítmé- nyes, aranykupolás türbét emel­tetett, s az a moszlimoknak is­mert zarándokhelye lett. A XVII. században azonban az Oszmán Birodalom megrendült. 1686. február 2-án újra magyar Buda, október 22-én pedig a pé­csi várat is elhagyja a török. Szi­getvár még két évig övék, ám mert a Belgrádból várt segítség elmarad, és az 1688-89-es retten­tő fagyokat hozó tél az őrséget dermesztő hideggel és éhséggel gyötri, 1689. február 13-án Hasz- szán bég átadja a várat Wecchi al­ezredes katonáinak. ír erről az időről a szigetvári jezsuita rendház História Do- mus-a (háztörténete) is, név sze­rint említve az 1655-ben Pécsett született Ermenovics Miklós atyát, aki az ostrom alatt a ke­resztény sebesülteket heteken át látogatja, egyházilag ellátja, a vá­ros eleste után pedig ruházattal, élelmiszerrel gondoskodik a fa­lak közt talált vagy 200 fiatalról, akiket a török janicsárnak akart Isztambulba vinni. A szigetváriak tehát új életet kezdenek és elhatározzák, hogy a győzelem emlékére a turbéki tür­bét lebontva, helyére a Segítő Szűzanya tiszteletére kegytemp­lomot építenek. Előbb 1705-ben csak kis fakápolnát állítanak egy súlyos betegségből gyógyult ember adományából, de 1756-ban Sziget­vári György plébános buzgólkodásából a szentély, majd 1770- ben a templom is megépül. Gondozá­sára letelepszik mel­léje egy remete is. A kegykép a Segítő Boldogasszonyt áb­rázolja piros palást­ban, jobb karján a kis Jézussal. Egyik má­solata a hazánkban elterjedt passaui „Máriahilf” ábrázo­lásnak, amely Lucas Cranach (1472-1553) Bölcs Frigyes witten­bergi választófejede­lem udvari festőjé­nek a műve. A május 6-i püspöki mise, amelyet Mayer Mihály pécsi me­gyéspüspök celebrál délelőtt 10 órakor, arra emlékezteti a búcsú­sokat, hogy 260 éve emelte oltár­ra Szigetvár és a környék hívő né­pe a kegyképet, és a Szűzanya se­gítségét kérve azóta is évente, fő­leg Nagyboldogasszony és Kis­asszony napján keresik fel a za­rándokhelyet. Rozsnyói György Az egyház hangja a mai világban Kibékítés, - ez a szándék jellemezte a Pax Rontana 43. kongresszusát Siófo­kon. Azt a régóta halogatott témát tűz­ték napirendre, hogy mekkora az egy­ház szerepe a magyar társadalomban, milyen a hatalomhoz való viszonya, hogyan talál megfelelő hangot a meg­változott világban, képes-e áthidalni a távolságot hívők és nem hívők között. Kis János filozófus, mint parlamenti képvise­lő és az SZDSZ elnöke 1990-92-ben közremű­ködött a köztársasági alkotmány, valamint a lelkiismereti és-a vallásszabadságról szóló törvény meghozatalában. Előadását állás­pontja tisztázásával kezdte:- Ateista vagyok és liberális. Az ateizmust sokan a vallásüldözéssel azonosítják. Ezen nincs mit csodálkozni több évtizedes kommu­nista uralom után, mégis, olyan ez, mintha a kereszténységet az antiszemita pogromokkal azonosítanám. Az ateizmus szükségképpen amorális a keresztény felfogás szerint, mert ha nincs Isten, akkor minden megengedett. Ez az, amiről egy ateista másként gondolkodik. Nincs szükség istenhitre ahhoz, hogy fölis­merjük a különbséget értelmes és céltalanul elpocsékolt élet között, vagy hogy belássuk az erkölcsi törvények érvényességét. Nagy kérdés: megnyilvánulhatnak-e az egy­házak a politikában, kezdeményezhetnek-e törvényhozói döntést, támogathatják-e a célja­ikat magukra vállaló pártokat? Kis János véle­ménye szerint igen, sőt, a demokratikus politi­kai közösség ideálja egyenesen megkívánja:- Közhatalmi funkciókat igényelni és a po­litikai közéletben részt venni két különböző dolog. Mind a keresztény etika, mind az evi­lági humanizmus valamennyi embernek szól. Noha kizárják egymást, mégis együtt kell lé­tezniük, mert csak egy politikai közösségünk van, amely egyszerre hívőké és nem hívőké, liberálisoké és nem liberálisoké. A világnéze­ti és életmódbeli megosztottság visszavonha­tatlan velejárja a modern társadalmaknak, amelyeket - egyebek között - az tesz politikai közösséggé, hogy mindenki elfogadja a sokfé­le hitet és meggyőződést valló emberek együttélésének alkotmányos elveit - mondta Kis János. Ez a konszenzus ma nálunk nincs meg. A gyanakvás gyanakvást szül, a viszo­nyok nem tudnak nyugvópontra jutni. Veres András püspök szerint: t Nemcsak arról van szó, hogy sokan nem kaptak vallásos nevelést sem a családban, sem az iskolában, hanem arról, hogy a társa­dalom egésze megváltozott. Nem mutat foga­dókészséget, sőt egyház- és vallásellenesség nyilvánul meg. Emiatt preevangelizációra van szükség. Hogyan szólítható meg a vallástalan tö­meg? Sajtókampány, amely bemutatja az egyház tevékenységét, óriásplakát, népszámláláskor felszólító levél, hogy a hívők vállalják hova­tartozásukat. Ennek számszerű eredményét ~ különböző okok miatt - később hozzák nyil­vánosságra. Veres András püspök beszámolója provo­kálta a legtöbb kérdést és hozzászólást:- Helyeselhető-e milliókat költeni giga­poszterekre, miközben a harminc írott egyhá­zi sajtótermék élethalál harcot vív a fennma­radásért?- Milyen erőfeszítések történnek az egyhá­zi nyelvezet reformjára? A fiatalok többsége nem érti, és tőlük nem várható el az a jóindu­lat, amit hívők tanúsítanak a templomokban. Többen látták úgy, hogy a politika - bizo­nyos szolgálatokkal - manipulálja, szövetsé­gesévé próbálja tenni az egyházat.- Az ember csak szabadon fordulhat a jó fe­lé - idézte a Gaudium et spes kezdetű pápai enciklikát Mártonffy Marcell, a Pázmány Pé­ter Katolikus Egyetem tanára. Előadásában a II. Vatikáni Zsinat megkésett eredményeit és a megtorpanás okait mérte fel:- Nem a kezdetekre való hivatkozás dönt a tradíció igazságáról, hanem az idő, a kezdet és a folytatás viszonyát érintő új megértésfor­mák. Az újra felismert biblikus alapértékek képviselete juttathatja a kezdeményező és megbízható útitárs szerepét az egyháznak, amely küldetését a szolidaritásban és igazsá­gosságban látja, abban, hogy legalább etikai­lag utat mutasson. A katolikus egyházat ne­héz feladatok elé állítja a sokféleség. Mert mi történik? Szaporodnak az árva plé­bániák. A papok száma 1987 óta folyamatosan csökken. Közép-európai viszonylatban húsz ország között az ötödik helyen állunk az egy papra jutó hívők számát tekintve, - mutatta ki vetített képes előadásában Máté Tóth András teológus, egyetemi tanár. Sokhelyütt, különö­sen a falvak többségében csak a szentségek ki­szolgáltatására szorítkozó küzdelem folyik. Mi a megoldás? Aszalós János matemati­kus szerint az, ami Dél-Amerikában. Ott a nagy területeken szétszórt hívőkhöz ritkán jut el a lelkipásztor, viszont 180 ezer kiskö­zösség működik. Ezek életközösségek is, amelyekben az igazságalapú értékszemlélet helyet ad az olyan értékeknek, mint a szere­tet, szolidaritás, egyéni lelkiismeret. Megjelentek bázisközösségek a magyar egy­házi életben is. Megszilárdulásukat biztosítja a rendszeres közösségi élet, amely a szimpátia, a barátság, a szolidaritás és a szeretet lépcsőin halad fölfelé. Emellett az egész kulturális élet átszövődik a transzcendencia igényével, vagy legalábbis a mázával. Fontos tényező a magyar katolikus értelmiség, amely felelősségérzetével fontos szerephez juthat, mert a paphiány meg­követeli, hogy alkalmas világi emberek készül­jenek föl a lelki vezetésre. Ezt tudatosan kell se­gíteni. Aszalós János a II. Vatikáni Zsinat egyik megállapításával zárta előadását: „Isten orszá­gáért minden hívő felelős, nemcsak a papok dolga, hanem a laikusoké is!” Rezes Zsuzsa Anyák napja Hatvan éve is elmúlt már, hogy el­ső iskolai nagy produkcióm elké­szült anyák napjára: a palavessző­vel megtanult betűvetés igazi pró­bájaként - ki tudja, hányadik kí­sérlet után - megszületett az első tollal-tintával írott mű: „édes­anyám szeretlek”. Az ákombá- kom betűs írást sokszor láttam a megőrzött papírok közt, a „fontos iratok” dobozában - a háborúig biztosan -, de ezek a szavak kitö­rölhetetlenül vésődtek a szívembe napjainkig, mikor a mama már ki- lencvenegy éves és én, a legidő­sebb fia is már megöregedett... Ilyenkor, május elején különösen várja az ajtó nyüását, vagy a tele­fon csengését, hiszen kilenc élő gyermeke szívébe ugyanígy véső­dött bele ez a két gyönyörű szó. Édesanyám... belegyönyörkö­dök a szó szépségébe, mint a má­jusban kinyílt rózsa illatos kelyhé- be. Nem hiszem, hogy van még nyelv, amely ilyen csodálatosan szólítaná az anyát! Az olaszok „Mamma mia”-ja, vagy a németek becézett Mutti-ja bizonyára szép megfelelői a gyermek-anya kap­csolatának, de az édesanya...? Ze­néje van ennek a szónak! Legyen az akár Petőfi „rég nem látott any­ja”, aki „röpült” felé és az elkép­zelt szép szavak az ölelés némasá­gában oldódtak föl, vagy József Attila „Mamája”, akit szentként az ég kékítővizébe emel, vagy Mécs László anyja, aki egyedül tudta, „hogy királyfi vagyok” és ezért, ha „ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna.” De nagy kár, hogy devalváló­dott ez a gyönyörű szó, és vele együtt az a csodálatos érzés, amit ez nekünk je­lentett és jelent! Nem hiszem, ha beszélgetés közben csak az „Ősöm”, vagy „Öreglány” for­májában kerül említésre az anya, meg tud- ja-e tölteni az­zal a tartalommal, amely megkö­zelítheti azt a csodálatos, egyedül­álló szót: édesanya... De eszünkbe jut-e a másik édesanya, a mennyei, aki illatos tavaszi virágok közül néz ránk, karján gyermekével, akit anyás, szüzes, képletes és királynős megszólítások közt válogatva kö­szöntünk május estjein? Mint édesanyánkat gyermekkorunk­ban, úgy érezzük közel magunk­hoz Máriát, mint a „keresztények segítségét, szomorúak vigaszta­lóját, bűnösök oltalmát”. A két édesanya, földi és égi szorosan összetartozik, mert az „égi” legyen és onnan vigyázza gyermekeit. Báthory László Emlékeztető KOZÁRMISLENYI jótékonysági hangverseny. Május 4-én, pénte­ken 17 órakor a kozármislenyi új templomban ad műsort a Ciszter­ci Diákszövetség Janus Pannonius Női Kórusa Ivasivka Mátyás ve­zényletével. A bevételt az ottani óvoda fejlesztésére fordítják. ÚTMENTI KERESZTEK. Tám László fotóművész kiállítását Pécs- váradon, a Művelődési Központban mutatják be május hónapban. A kiállítást Antal Géza címzetes apát nyitja meg pénteken este 6 órakor. Közreműködnek a Pécsváradi Zeneiskola növendékei. BÉRMÁLÁS. Szombaton 10.30-kor Pécsszabolcson, 16.00 órakor Hirden, vasárnap 16.00 órakor Bükkösdön bérmál Mayer Mihály megyéspüspök. Pavlekovics Ferenc püspöki helynök vasárnap 9.00 órakor Hardon, délután 4 órakor Németkéren szolgáltatja ki a szentséget. A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD. Keresztény pedagógusok a házas­ság és a család szolgálatában. Május 5-én, szombaton 10 órakor a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében kezdődő műhelymunka előadói: Bíró László, Jeleníts István, Andrásfalvy Bertalan. A minden érdeklődő számára nyitott programon elsősor­ban a pedagógusok, hitoktatók részvételére számítanak. Informá­ció: 72/328-201 Busbach László. A LEŐWEY GIMNÁZIUM kórusa énekel vasárnap a fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén a Belvárosi templomban. Rádió­közvetítés fél 11-tői. AZ UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG vasárnap negyed 12-kor tartja is­tentiszteletét Pécsett, a Dischka Győző utcai evangélikus templomban. A CISZTERCI REND vendégei lesznek vasárnap délután az ingye­nes városnéző séta résztvevői. Az egyházi intézmények látogatását szervező iroda május 6-án délután fél 3-kor a Barbakánnál várja az érdeklődőket. Az útvonal: a Kórház tér, a Ferences templom, a Feren­ciek utcája, majd 4 órakor a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. Az iroda szívesen veszi idegenvezetők segítségét. Két hét múlva Ko- zármislenyben a Ferences nővérek várják az érdeklődőket. ________■ Ma gyar püspök Szlovákiában? A Kathpress osztrák katolikus hírügynökség jelentése sze­rint a szlovák katolikus püspöki kar elutasította a szlová­kiai magyar katolikusok azon igényét, hogy saját, magyar anyanyelvű püspökük legyen. A püspöki kar elutasító döntését azzal indokolták, hogy az ilyen „pasztorális engedmények ked­veznének a szeparatista tenden­ciáknak” és „politikailag hasz- nosíthatóak lennének”. Hivatko­zott arra is, hogy minden szlo­vák papjelöltnek magyarul is kell tanulnia. Kijelentette: leg­alább három szlovák püspök be­szél magyarul. „Tudjuk, hogy a magyar katolikusok nincsenek megelégedve a szlovák papok­kal, de mindkét oldalon vannak problémák” - mondotta Gaven- da püspökkari szóvivő. Martonyi János külügymi­niszter március 16-án a Vatikán­ban Angelo Sodano bíboros, ál­lamtitkárral folytatott megbe­szélésen jelezte: kívánatos len­ne, ha Szlovákia minden állam­polgára anyanyelvén kaphatná meg a szükséges és jogos lelki­pásztori ellátást, ami még nem valósult meg. A magyar külügyminiszter felvetette, hogy e kérdésnek több, egymást nem kizáró meg­oldása lehet. Magyar intézmé­nyek szlovákiai papok képzését segíthetnék és természetesen a legfontosabb lépés az lenne, ha a szlovákiai magyarok magyar püspököt kapnának, amire a tér­ségben - Vajdaság, Kárpátalja - számos példa van. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának egyik vezető politiku­sa, az emberi jogokat felügyelő kormányalelnök közölte: hogy a magyar hívők által lakott telepü­lések több mint egyhármadában nincs lelkipásztor, vagy olyan pap teljesít szolgálatot, aki nem tud magyarul. Olyan panaszok is eljutottak hozzá, hogy tavaly csallóközi te­lepülésről váratlanul elhelyez­ték a hívők által nagyra becsült magyar lelkészeket. Dunaszer- dahelyre például olyan magya­rul ugyan beszélő plébánost ne­veztek ki, aki augusztus 20-án nem volt hajlandó megemlékez­ni Szent Istvánról. Az is tény, hogy az egyház vezetői közül mindössze három segédpüspök tud magyarul, ám nekik nincs semmilyen jogkörük a papok szolgálathelyének kijelölésére, a magyar lelkészek képzésének megoldására és egyéb gondok orvoslására. Keresztények az ezredfordulón Ez év februárjában ünnepelte hetvenedik születésnapját Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, volt piuszista diák. A köl­tő, filozófus és teológus huszonöt évig a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, illetve vezetője volt, je­lenleg a Távlatok főszerkesztője. Most megjelent kötetében - Ke­resztények az ezredfordulón - el­sősorban az általa szerkesztett folyóiratban az elmúlt évtized­ben publikált tanulmányait ol­vashatjuk. Foglalkozik az ateizmus kér­déskörével, részletesen elemezve Marx, Nietzsche, Freud munkás­ságát, a természettudományok és a hit kapcsolatával. Külön fejeze­tet szentel annak, hogy mi lehet a keresztények szerepe a modern korban. Behatóan vizsgálja az egyház II. Vatikáni zsinat utáni helyzetét, nem titkolva, hogy a zsinat határozataiból még nem sok valósult meg. Szól az ökume- nizmusról, hívők és nemhívők párbeszédéről, a keresztények és más vallások közötti párbeszéd lehetőségéről. Nagy szerepet szán annak, hogy a keresztények miképpen vehetnek részt leghatá­sosabban a mindennapokban, il­letve a politikában. A szerző alapgondolata, hogy minden erkölcsös eszközt fel kell használni a szeretet civilizációjá­nak építésére. A világ tengernyi szenvedését, abszurditását illető­en nincsenek illúziói, de a keresz­tények feladatának tartja, hogy mindennek értelmet adjanak, ami feltételezi a lélek minőségi fejlődését. Külön foglalkozik a tudo­mány, a technika szédítő fejlődé­sével, a környezetrombolással, a Föld természeti kincseinek fele­lőtlen kizsigerelésével. Az ésszel, a rációval nem a hi­tet állítja szembe, sőt rámutat annak harmonikus kapcsolatára, hanem az etikai hiányosságok meglétét. Szabályozni kell a tu­dományt és technikát, külön­ben a Föld egésze kerül végve­szélybe. Szabó Ferenc tanulmányai illú­zióktól mentesek, nem hallgatja el, hogy az egész emberiség ke­rült súlyos válságba, értékválság, zűrzavar uralkodik a világban, írásainak hangneme mégsem a teljes reménytelenségé, Krisztus­ba vetett hite átsugárzik minden során, de itt sem hagy kétséget afelől: a mindennapokban meg­mutatkozó tevékeny szeretet megvalósítása nagyon nehéz, ám nem lehetetlen. (Távlatok Kiadó)

Next

/
Thumbnails
Contents