Új Dunántúli Napló, 2001. május (12. évfolyam, 118-147. szám)

2001-05-08 / 124. szám

2001. Május 8., kedd R PORT 7. OLDAL KULTÚR A ­Indiánok a galériában „A vizek pedig áradénak...” Előadássorozat az árvízkárosultak javára Tegnap nyitották meg a II. Észak-amerikai Napok pécsi rendezvénysorozatát a Parti Galériában. Idén a hangsúly a kontinens bennszülött kultúrájának megismerteté­sén van. Megnyitójában Marta Moszczenka, Kanada nagykövete, illetve Thomas B. Robertson, az USA ügyvivő nagy­követe hangsúlyozta, mennyire fontos az egy határon, kontinensen belüli különböző, egymással talál­kozó kultúrák megőrzése. Ezt rep­rezentálja a galériában tegnap meg­nyílt és az indián őslakók kortárs művészek által készített maszkjait, totemoszlopait bemutató kiállítás is. A II. Észak-amerikai Napok gazdag programjának megszer­vezése nemcsak a két nagykövet­séget, de a SIEN Nemzetközi Di­ákcseréért Alapítványt és a PTE Nemzetközi Oktatási Központját is dicséri. Ezért is mondta tegnap az egyetem képviseletében dr. Tóth József rektor, reméli a foly­tatást, mert a rendezvénysorozat különleges eseménye Pécsnek és egyetemének egyaránt. Ma 17 órától pedig a Színház téren mutatja be műsorát a Northwest Indian Adventures csoport. Ugyancsak szerdán lesz este 9-től a Dante Kávéházban az Észak-amerikai Parti. M. A. Saas-Fee pécsi szemmel Negyedszer rendezik meg az idén nyáron a svájci Saas-Fee- ben a Zenei Fesztivált, melynek igazgatója a pécsi Bogyó Imre. A mára Európa egyik legszín­vonalasabb fúvószenekari talál­kozójává fejlődő eseményen ver­seny és gála kategóriában vesz­nek részt zenekarok a világ min­den tájáról. Az idei fesztivál külö­nösen magas színvonala annak is köszönhető, mondja Bogyó Imre, hogy Luzernben rendezi meg a WASBE, a Fúvószenekar­ok Világszövetsége kongresszu­sát, és Saas-Fee ennek kiegészítő rendezvényévé válik. Több ame­rikai és távol-keleti zenekar meg­fordul így a svájci településen, amely az elmúlt évben Guinness- rekordot is elért. A tavalyi feszti­válon ugyanis a világ legmaga­sabban játszó zenekarát sikerült összehozni: egy 350 fős össze­vont együttes fújta a talpalávalót 3.500 méteres magasságban. CS. L. A cél a tiszai árvíz káro­sultjainak megsegítése. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a TIT pécsi, Felsőma­lom utcai előadótermében nem lesz belépő. Az érdek­lődők szabad belátásától függ, hogy „jegyárként” ön­ként, mekkora összeggel egészítik ki ezt a segítséget jelentő adományt. Mózes I. könyvéből vett idézet a mottója annak 'az előadássoro­zatnak, melyet a Pécs-Baranyai TIT és a PAB szakbizottsága szer­vez - a szakmai szervezetek ösz- szefogása eredményeként is - május 9-10-re a TIT előadótermé­ben. A téma a víz életünkben, környezetünkben betöltött szere­pe. A program közreműködői szakmai ismereteikkel, az elő­adások vállalásával járulnak hoz­zá a Tisza környékén élők gond­jainak enyhítéséhez. Kétségtelen, közérdeklődésre számot tartó előadások lesznek, ezek természetesen külön-külön is meghallgathatók. Egyebek mellett szó lesz a vízgazdálkodás aktuális kérdéseiről, az ivóvi­zünkben lévő különböző össze­tevők és az egészség összefüggé­seiről, a vízbázis-védelemről, ter­mészetesen az árvizekről és az árvízmentesítésről. Az előadók sorában van az a pécsi szakem­ber is, aki főszerepet kapott az idei tiszai gátszakadás helyreállí­tásában. Más, immár nem a ve­szély oldaláról közelítve, a termé­szetvédelemmel foglalkozó szak­ember mutatja be a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, az árterek ter­mészeti értékeinek védelmét. Akiket a „közvetlen kapcsolat” érdekel, május 10-én már a Pécsi Vízmű - a régió legnagyobb ivó­víz-szolgáltatója - munkáját te­kinthetik át. M. A. Festival d’Italiano Az elmúlt hét végén rendezte meg a pécsi Testvérvárosok Te­rei Általános Iskola a Festival d’ Italiano országos olasz nyelvi versenyt általános iskolások ré­szére. A kiválóan megszervezett rendezvényen 16 iskolából érke­zett 184 gyerek, akik 9 kategóri­ában mérték össze tudásukat. Volt egyéni és csapatverseny, szükség volt élőbeszédre, töltöt­tek ki nyelvtani teszteket, értel­mezni kellett hangzó szövege­ket, sor került szabadon válasz­tott vers és próza előadására, ki­sebb színdarabokat is bemutat­tak a gyerekek, s országis­meretből vizsgáztak háromfős csapatok. Az én Itáliám címmel pedig képzőművészeti alkotá­sok születtek. A pécsi iskolák közül kiváló­an szerepelt a II. Gyakorló Álta­lános Iskola, a Jókai Utcai Iskola és az ANK. A rendezők nem in­dítottak versenyzőket sportsze- rűségi megfontolásból, de verse­nyen kívül szép sikerrel mutat­ták be a Rátóti csikótojás című jelenetet. ________________cs^l. Má jusi Jelenkor Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor legújabb száma. A ven­dégszerkesztőnek felkért neves író-irodalmár Márton László beköszöntőjéből indul a májusi szám, majd Simon Balázs verse és Borbély Szilárd Y'Credencz cí­mű „érzékenyjátéka” olvasható. Faludy György és az ifjú pályatárs, Orbán János Dénes egymásra fe­lelő versei után Erdős Virág, Láng Zsolt és Zoltán Gábor közölnek készülő regényeikből egy-egy fe­jezetet. Kovács András Ferenc Kayafisz-ádratait Szálinger Ba­lázs versei és Térey János Patdus című verses regényének részletei követik. A szépirodalmi rovatban Karafiáth Orsolya prózája, Zeke Gyula novellája, valamint Bene­dek Szabolcs regényrészlete ol­vasható Báthory Zsigmond című művéből. Ehhez kapcsolódik Erdősi Pé­ter Fejedelem, udvar és jezsuiták az 1588-as medgyesi országgyű­lésen című írása. A tanulmá­nyok között Tatár György törté­netfilozófiai vázlatot közöl Nem­zeti teológia címmel. Rugási Gyula Hans Jonas vallásfilozófi­ai indíttatású Heidegger-kri- tikáját elemzi, s itt olvasható Balassa Péter laudációja Jusztin Harsonáról, a 2000. évi Bródy- díj nyertes pályamunkájának szerzőjéről. __________Tv-jegyzet__________ Mi t nem nézek? Hát ez tulajdonképpen a világ legkényesebb kérdése. Mármint ha egy-egy néző maga a világ. Hol­ott a világ látszatra odaát van a készülék dülledt üvegszeme mö­gött, s nem emitt. A Samoa körül hullámzó óceán mélye a cápái­val, a Fókuszban az abnormális­ra dagadt óriásfiú (ciklotim szexszimbólum leptosom hölgyek számára) és a diplomatatáskán kolbászt harapó kisgazda mind a mi mohó pillantásunkért kerül­tek a képernyőre. Azután látunk még a múlt héten egy orgaz­musszéket (USA-licenc), egy va­rangyféle mérgező mirigyváladé­kának felhasználását sátáni tele­pátiára (az Y-akták egyik epizód­jának ismétlését), hazakullogó bolsikat, a gigantománia betegsé­gében szenvedő, önjelölt népve­zért, nép-nemzeti cirkuszt „politi­kai epeömléssel” (hogy a minisz­terelnököt idézzük), és sorolhat­nám. Egyszóval csupa torzszü­lött, gyógyíthatatlanul beteg dol­got. Az óceán említése sem téve­dés: immáron nemcsak a fehér orrszarvú pusztulásáért, de egyes cápafajok ritkulásáért is felelősek vagyunk, és amikor az Animal Planet csatornáján feltűnnek a kölyök gorillák, kénytelenek va­gyunk azokra a homo sapiensek­re gondolni, akik azért ölik őket, hogy hamutálcát készítsenek a te­nyerükből. Cirkusz, ásító szenzáció, kvíz­játékok. Néha csak kommentál- hatatlan üresség. Eseményt jelentő kreációért egy­két kivétellel a messzi múltba keü visszahátrálni, még ha ma divat is úgy beállítani, hogy az akkor szü­letett művek - tévéjáték, színházi előadás, dokumentumfilm - örö­kösen a tűrés és a tiltás harapófo­gójában szenvedtek. Mint Szűts Andor írja, Pirandello „Egy ember, akinek virág van szájában” című műve került először képernyőre a televízió őskorában, 1936 decem­berében. Mi a Bánk bánnal debü­táltunk 1957. május 12-én. A hat­vanas években óriási népszerűsége volt a színházi közvetítéseknek, és elemzésre vár, miért lehetett akko­ra esemény Zsurzs Éva egy-egy re­mek tévéjátéka, egy Capek-est vagy mondjuk Déry „Kedves Boóper”-el Ma dokumentumriportok még csak akadnak, amelyeknek közük van köznapjainkhoz (Pesty Fekete Doboz), filmes kategóriában van viszont „Barátok közt”-sorozat bra­zil tangóra vagy „Első generáció” számítógép-illatra - attól függően, hogy ki mit majmol éppen. BÓKA RÓBERT A spanyol az ötödik Újabb kéttannyelvű gimná­ziumi osztály indul ősztől Baranyában. Ilyen tagozaton a diákok a tantárgyak mint­egy felét magyarul, másik fe­lét idegen nyelven tanulják. Magyar-spanyol kétnyelvű tago­zat jelenleg csak Budapesten van, már régebb óta. Az utóbbi két évben a Spanyol Királyság budapesti nagykövetsége intenzí­ven munkálkodott azon, hogy vi­déki városokban is legyen ilyen, így merült fel fogadóvárosként Debrecen és Pécs. Pécsett a vá­lasztás a Kodály Zoltán Gimnázi­umra esett. A jelentkezés felülmúlta a vá­rakozást: háromszor annyian kí­vántak az új kéttannyelvű 35 diá­kot fogadó osztályba járni - zöm­mel pécsiek, de más a baranyaiak is, sőt szomszéd megyeiek -, mint amennyit az iskola felvehe­tett. Mivel ennél a nyelvnél nincs általános iskolai intenzív nyelvi képzés, a gimnáziumi négy évet be kell vezetni egy előtanéwel, amely során a beiskolázott diá­kok gőzerővel az idegen nyelvet tanulják. Az újabb kéttannyelvű képzés persze némi plusz pénzébe kerül az önkormányzatnak - a kiegészí­tő állami normatíva kipótlása mint­egy 131 ezer forint az első évben tanulónként -, a követség pedig se­gít abban, hogy spanyol anyanyel­vű tanárok kerüljenek Pécsre. Ezek után kéttannyelvű okta­tás lesz Baranyában: Pécsett, az Apáczai Gimnáziumban magyar­angol, a Kodály Gimnáziumban magyar-olasz és magyar-spanyol, a Tiborc Utcai Magyar-Német Nyelvű Iskolaközpontban ma­gyar-német, Mohácson a Kisfa­ludy Károly Gimnáziumban pe­dig magyar-francia nyelven. Ettől különbözik a nemzetiségi okta­tás, ahol az adott nemzet kultúrá­ját is széles körben tanítják, mint például Pécsett, a Leőwey Klára Gimnáziumban a németet. _______________________________________ D. I. Ha jóavatás pezsgővel Halmozottan sérült gyerekek közös munkája a bólyi gyermekotthonban A halmozottan sérült gyerekekkel való foglalkozás rendkívül bonyolult, végtelen türelmet igénylő sziszifuszi feladat. Pe­dig kellő szakértelemmel párosulva látványos eredményeket lehet elérni. A bólyi gyermekotthonban az is bebizonyoso­dott, hogy magyar és Európa más helyeiről érkező sérült gye­rekek együtt nem mindennapos teljesítményekre képesek. Teknős, csiga, polip, kagyló, tutaj vagy rák kitűző jelzi, hogy a gyere­kek melyik csoport tagjai. A csopor­tok különböző helyszíneken tevé­kenykednek igen jó hangulatban. A legkülönösebb és leglátványosabb a tutaj, melynek hatalmas árboca alatt szorgos kopácsolás hallatszik. Ülőalkalmatosságokat szögeinek össze éppen. Gábor hatalmasakat üt ugyan, de mozgása koordinálatlan, a szög így csak hajladozik jobbra- balra. Held László foglalkozásvezető tanácsolja, eredményesebb lenne, ha kisebb, de jobban irányzott csa­pásokkal munkálkodna. Koncent­rál, érezhető, hogy a feladat számá­ra nem egyszerű, de a szög lassan behatol a fába, feje belesimul, s Gá­bor boldogan kiált föl. Vagy har­minc ilyen ülőke készül, a nehézsé­gek ellenére jó ütemben haladnak. A külföldi gyerekek is kiválóan dol­goznak, mondja a mester, nyelvi gondok egyáltalán nincsenek. A ha­talmas vitorlával pedig nem min­dennapi látvány lesz a tutaj. A vitorla egyelőre a terem padló­zatán fekszik, a terület felét foglalja el. Darabokból varrják össze, min­den darab más, selyemfestéssel, ba­tikolással készítették a gyerekek, színes kavalkád terül szét előttünk. Mellette ott állnak a másfél méternyi papírmasé figurák, a csillag, a hal, a polip, a csiga gyönyörű színekben pompáznak. Felbolydult az egész intézet, mondja Varga Lászlóné igazgató, hi­hetetlen jó a hangulat. A hasonló együtt munkálkodások Magyaror­szágon még nem megszokottak, kü­lönösen unikumnak tűnik az ilyen nagyszabású nemzetközi rendez­vény. Hiszen két német, egy osztrák és négy hazai, fogyatékosokat befo­gadó intézet 60 vendéggyerekéről van szó, s számos segítő érkezett Belgiumból és Finnországból, de itt vannak a bajai gimnazisták is, akik német tudásukkal segítenek a nyel­vi problémák áthidalásában. A workshop alapmotívuma a víz, hat csoportban - kerámia, sütés-főzés, famunkák, festés-papírmasé, sport, zene -, naponta váltva a tevékenysé­gek körét, tevékenykednek egy hé­ten át. Mindezt EU-s pályázati pén­zek teszik lehetővé, de segítettek a bólyi és a Boly környéki vállalkozók is. A település másik végén álló ala­pítványi foglalkoztatóház, ahol a ke­rámiaműhely és a tankonyha talál­ható, látványos átalakuláson ment keresztül. Elkészült a tetőtér­beépítés, melynek külön átadási ün­nepséget nem szerveztek, a mosta­ni workshop alkalom arra, hogy üzembe helyezzék. Az egyik rész a szövőműhely, tágas, világos, szépen bebútorozott terem, a falakat a gye­rekek által készített szőttesek díszí­tik. A tetőtér másik részében egy há­romszobás étkező-nappalis rendkí­vül jó színvonalú lakást alakítottak ki, amely hat gondozottnak ad új otthont, ők a hónap végén költöz­nek be. A tankonyhában tálakban áll a rumos golyó, a sós és diós süte­mények, ezeket mind a gyerekek készítették. A szomszédos kerámia­műhely egyik büsz­kesége az égetőke­mence, amelyben még csak a harma­dik égetés történt, a gyerekek festett kis figurái kerültek ki belőle. A Baranya Me­gyei Egészségügyi Gyermekotthon ép­pen 45 éve, 1956. május elsején kezd- Készül a tutaj te meg működését a bólyi Montenuovo-Batthyány-kas- télyban hatvan férőhellyel. A hatva­nas évek elején felújították az épüle­tet, s újabb negyven gyermeket tud­tak befogadni. A hetvenes években épült a nyolcvan férőhelyes pavilon, s ekkor vette át a Baranya Megyei Tanács az intézetet az Egészségügyi Minisztériumtól. A nyolcvanas években újabb pavilon épült 160 fé­rőhellyel, kialakították a terápiás és diagnosztikus helyiségeket, a la­bort, a fogászati rendelőt, az EEG-la- bort, a hidroterápiát, a tornaszobát, ma 270 gyermek és 222 dolgozó te­vékenykedik itt. Az intézetben sú­lyos és középsúlyos értelmi fogyaté­kos, halmozottan sérült gyerekek­kel foglalkoznak, közülük 75 száza­lék súlyos értelmi fogyatékos. A fo­gyatékos gyerekekkel való bánás­mód sokat változott az idők folya­mán, a kezdeti ápolásból fokozato­san a foglalkoztatás és a terápia felé haladt, követve a nemzetközi tren­det. Az új szemléletmód kialakításá­ban nem elhanyagolható a német testvérintézmény, a Diakonie Stetten segítsége. Az eredményes­ség egyértelmű, a gyerekek szaba­dabbak és nyitottabbak lettek. A nemzetközi workshop persze nem csupán munkafolyamatokból állt. Állítottak májusfát, főztek bog­rácsban halászlét, sütöttek szalon­nát, voltak hajókiránduláson a Du­FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ nán, megnéztek egy pincefalut, s amely talán a legemlékezetesebb volt, pezsgővel avatták fel a hajót, s vízre bocsátották azt a rengeteg ap­ró hajócskát, amelyekből vala­mennyi résztvevő készített egyet. S a legvégén a megyei közgyűlés el­nökének díjával jutalmazták a fell- bachi Josef Mitterhuber urat, aki évek óta segíti adományaival az in­tézetet. S különös színfoltjai voltak a rendezvénynek a reggelek, hiszen fél kilenckor a parkban felállított kis szabadtéri színpadon mindig fel­hangzott egy dal, amelyet a külföldi gyerekek is nagy kedvvel énekeltek: „Ha jó kedved van, üsd a tenyered.” CSERI LÁSZLÓ * 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents