Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-06 / 94. szám

2001. Április 6., péntek RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal A Jelenkor a hátsó harmadban Jelentős különbségek az irodalmi lapok támogatottságában __________Jegyzet___________ A pohár víz Az egyik pécsi hipermarketben amolyan talponálló fogadja a vendégeket, ahol szeszesitalt ter­mészetesen nem lehet fogyaszta­ni, de különböző ételeket és üdí­tőt igen. A hatévesforma kislány először sült csirkecombot enne, amely ott illatozik nagy halom­ban, de az eladó közli a szülők­kel, hogy ezt csak a pénztárnál történő fizetés után teheti meg az áruházon kívül. Hasonló a helyzet más ételek­kel kapcsolatban is, derül ki ha­mar, bár azért akad néhány, amit helyben fizetéssel is mege­het, ám mindez csak részletes szóbeli felvilágosítás után válik egyértelművé. • A rendszer ugyan nem túl praktikus sem a vásárló, sem az üzlet szempontjából, de nincs mit tenni, itt ez a szabály, ha ésszerűtlen is. A kislány, miután beletörő­dött, hogy nem azt eszik amit szeretne, hanem amit a felnőttek követhetetlen és megmagyaráz­hatatlan világa számára lehető­vé tesz, vizet kér a jobb híján ki­szemelt hot doghoz, mert kiderül az is, hogy kizárólag jéghideg szénsavas üdítőt kapni. Az el­adónő mögött, néhány méterre meredezik ki a falból a vízcsap, a feladat tehát technikai szem­pontból megoldhatónak tűnik. „A víznek nincs ára, azt nem tudok adni”, mondja szigorú arccal, s mielőtt a szülő megszó­lalna, hozzáteszi: „Egyébként is, mi lenne itt, ha mindenki vizet kéme? Vizet igyanak kint a bejá­rat mellett, a mosdóban!” Figyelem az üzletmenetet, senki sem kér vizet, nincs,szó tö­meges vízivási hisztériáról, amely a hölgyet munkaköri le­írásában foglaltakkal ellentétes cselekvésre kényszerítené. Sor­ban állás sincs, időnként csak úgy támasztja a pultot, tekintete a semmibe réved. Talán, ha vol­na gyereke, gondolom, több sze­retet és megértés költözne a szí­vébe. De az is lehet, hogy pályát té­vesztett, s most arról ábrándo­zik, hogy milyen kiváló kiképző tiszt is lehetne a sivatag homok­tengerével körülölelt idegenlégió­ban. Ott, ahol vizet még csak vé­letlenül sem kéme tőle senki. CSEHI LÁSZLÓ Egy igazi műhely 1969-ben Tóth Sándor lett a Pécsi Balett igazgatója, Eck Imre a művészeti vezető. Hogy megszabadult az igazgatás, mene­dzselés adminisztratív gondjaitól, Eck csak a művészeti munkára fordíthatta erejét, másrészt Tóth koreográfiái tevé­kenységével új szín. új hangvétel jelent meg a színpadon. A hetvenes évtized a Pécsi Balett nagy korszaka volt. A hetvenes években megjelent a második táncos nemzedék: Kuli Ferenc, Körmendy László, Lovas Pál, Parohay Magdolna, Sólymos Pál,Tamás Gyöngyi, Zamóczai Gizella, akik 1973-ban Tóth Sán­dor Mezítláb című balettjében mutatkoztak be. Ekkoriban 36 tagja volt az együttesnek: nemcsak nyolcper­ces etűdöt tudtak létrehozni, ha­nem nagybalettet is, például a Bahcsiszeráji szökőkutat is. Eck Imre Sztravinszkij zenéjére ké­szült Tavaszünnep című koreog­ráfiája (1972), Tóth Sándor Ma­hler zenéjére készült Három egy- felvonásosa (1974) mintegy előké­szítette a Pécsi Balett addigi ered­ményeinek összegezését: Verdi Requiemjének előadását 1976- ban. A kritika elragadtatva fogad­ta, és a közönség érdeklődése is nagyobb volt a szokottnál. Vitányi Iván így ír: „Hadd kezdjem hát az­zal Eck Imre Verdi Requiemjére ké­szült új balettjének bemutatását, hogy nagy mű született. S ezt nem viszonylagosan mondám, a múlt­hoz, a jelenhez, a vidékhez, a ha­zai viszonyokhoz vagy bármi más részlegeshez nézve, hanem mind­azt tudva és ismerve, amit a tánc művészetében az elmúlt évtize­dekben láthattam. Mindezekre emlékezve is azt vallom, hogy a Requiem a legjobb, legmélyebb, legemberibb, legszebb táncművek közé tartozik. ” (A Pécsi Balett új csúcsponton, Élet és Irodalom, 1977, január 29.) Albert István, Film Színház Muzsika: „A közön­ség minden előadáson nagy siker­ré avatja a produkciót, s melegen ünnepli az együttest. ” (1977. feb­ruár 5.) A Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) szakkollégiumai az idén valami­vel több mint 438 millió forintot oszthat­tak szét a pályázó folyóiratok között. Je­lentős anyagi segítséget kapott a Kortárs (16 millió), a Holmi (14 millió), a Tisza- táj (10 millió), a Jelenkor (9,5 millió), a Forrás (9 millió), a Magyar Napló, az Al­föld és a Hitel (8,5-8,5 millió forint). Utá­nanéztünk, hogy a vidéki lapok vonatko­zásában mindez sok vagy kevés. A Jelenkor 9,5 millióját annak fényében le­het megítélni, hogy voltaképpen mennyi pénzből is gazdálkodik, és az mire elég. Ágoston Zoltán főszerkesztő elmondása szerint az NKA 2,5 millióval többet jutta­tott a lapnak, mint az elmúlt évben, de a megyétől és a várostól, összehasonlítva a hasonló jellegű, vidéken szerkesztett iro­dalmi lapokkal, nagyon kevés támogatást kapnak. Pécs városa a tavalyi 750 ezerrel szem- , ben idén 500 ezret biztosít, a megye pedig egymilliót. A Jelenkor biztonságos működ­tetéséhez pedig 15 millióra lenne szükség, így is a minimális létszámmal dolgoznak, a főszerkesztőn kívül egy szerkesztő és egy titkárnő munkálkodik főállásban. A fenn­maradáshoz nélkülözhetetlen pénzeket bi­zonytalan pályázgatásokkal, és néhány gazdálkodó szervtől való megalázó kérege­téssel szerzik be, miközben a lap az ország egyik legszínvonalasabb irodalmi orgánu­ma, a város és a megye egyik büszkesége. A debreceni Alföld is alapítványi formá­ban működik, mondja érdeklődésünkre' Aczél Géza főszerkesztő, a Jelenkorhoz ha­sonlóan két főállású szerkesztővel és egy titkárnővel. A városi önkormányzattól . azonban lényegesen több pénzt kapnak, ennek ellenére Aczél Géza úgy érzi, kis lán­gon égnek, ebből a pénzből már színt nem tudnának nyomni. A kecskeméti Forrás a megyei önkormányzat in­tézménye 1991-től, tudtuk meg Fűzi László főszerkesztőtől, amely három szer­kesztőt és egy titkárnőt foglalkoztat közal­kalmazottként, 10 milliós költségvetéssel, amelyhez természetesen hozzáadódik az NKA-tól kapott pénz. A szegedi Tiszatájnál szomorúbb a hely­zet, a város 800 ezret, a megye 1, 6 milliót ad, mindez két és fél számra lenne elegen­dő, panaszolja Olasz Sándor főszerkesztő, de véleménye szerint az NKA-n keresztül megnyilvánuló központi akarat jóvoltából mégsem csupán vegetálnak. Egy főállású szerkesztő és egy nyugdíjas titkárnő viszi a lapot. Az Életünk a Vas Megyei Önkormányzat lapja, így a költségvetés jelentős részét az önkormányzat állja, de besegít az NKA is, ezáltal két szerkesztő, egy titkárnő és egy technikai munkatárs bérét tudják kigazdál­kodni, mondta el érdeklődésünkre Fábián VIDÉKÉN MUKODO ORSZÁGOS TERJESZTÉSŰ IRODALMI HAVILAPOK ANYAGI HATTERE Önkormányzati támogatás NKA-támogatás Főállásban Jelenkor (Pécs) 1,5 millió Ft 9,5 millió Ft 3 fő Alföld (Debrecen) 7,0 millió Ft 8,5 millió Ft 3 fő Forrás (Kecskemét) 10,0 millió Ft 9,0 millió Ft 4 fő Tiszatáj (Szeged) 2,4 millió Ft 10,0 millió Ft 1 fő Életünk (Szombathely) 12,0 millió Ft 3,0 millió Ft 4 fő László főszerkesztő. Mindehhez azonban még hozzájárul egy olyan jellegű privát tá­mogatás is, amely nem pénzt jelent közvet­lenül, hanem a náluk rendszeresen megje­lenő színes melléklet nyomdai költségeinek finanszírozását. Az Amrita napjai SZOMSZÉDOLÁS. Horvátország szépségeit tekinthetik meg az érdeklődők díjnyertes plakátokon a pé­csi Gyöngyszem Galériában. A kiállítást tegnap este ünnepi műsor keretében prof. dr. Zvonimir Maries pécsi főkonzul (jobbról a második) nyitotta meg. A tárlat április 20-ig látogatható. fotó: mOlleb andrea Negyvenéves a Pécsi Balett 3. Nagyszabású rendezvényt szervez ma és holnap az Amrita Pályaorientációs Baráti Kör Pécsett és Mánián, amelyen több száz középfokú végzettsé­gű cigány fiatal vesz részt. Az Eszter Program Közösségi Ház, a Gandhi Gimnázium és a mánfai Collegium Martineum lesz a helyszíne annak a ma kezdődő kétnapos rendezvény­nek, amelyet az Amrita Pálya- orientációs Barátí Kör Egyesület szervez. Az Amrita a rendszerváltást követő időszakban civü kezde­ményezésre létrejött szervezet, amely a cigányság társadalmi in­tegrációját az oktatás segítségé­vel tartja elérhetőnek. Az egyesü­leten belül működő programok különböző életkorú roma diákok számára nyújtanak tanulmányi támogatást. A tagok az ország különböző településein élnek, legtöbben Baranya, Somogy, Tol­na és Pest megyeiek, de akadnak határon túli tagjaik is. A mai napon irodalmi és népzenei programokra kerül sor, holnap pedig játékos és vá­rosismereti vetélkedőre, vala­mint romológiai felvételi előké­szítőre. Csillagvizsgáló került a pécsi egyetem holdudvarába A Bács-Kiskun Megyei Ön- kormányzat Csillagvizsgáló Intézete a tegnap Kecske­méten aláírt megállapodás szerint a Pécsi Tudomány- egyetem Természettudomá­nyi Kara Fizikai Intézeté­nek külső tanszéke lett. Többéves munkakapcsolat emel­kedett magasabb és egyben hiva­talos szintre a PTE Fizikai Intéze­te és bajai obszervatórium kö­zött. Az erről szóló, határozatlan időre kötött megállapodás aláírá­si ünnepségén a biztató múltról is megemlékezett Endre Sándor, Bács-Kiskun Megye Önkormány­zatának elnöke és dr. Tóth József, a PTE rektora a kecskeméti me­gyeházán. A felsőoktatásról szóló tör­vényben adta lehetőség alapján tartós együttműködés kialakítása érdekében határozott a PTE Ter­mészettudományi Karának Taná­csa a Fizikai Intézet csillagászati külső tanszékének létrehozásá­ról intézeti, nem önálló tanszéki státusszal, amely a Bajai Csillag- vizsgáló Intézetben működik. A tanszék vezetője a csillagvizsgáló mindenkori igazgatója. A bajai obszervatórium fenn­tartója továbbra is a megyei ön- kormányzat. A megállapodás szerint a csillagvizsgáló szakem­berei tartják az intézet által előírt előadásokat és gyakorlatokat. Az obszervatórium lehetővé teszi a fizikai intézet valamennyi kutató tanárának és PTE bármely hallga­tójának a 23,5 centiméteres táv­csöve és az ahhoz kapcsolódó műszerek bajai használatát. Köl­csönösen támogatják egymást a konferenciákon és tanulmány­utakon való részvételi lehetősé­gek bővítésében, a szakirodalom­hoz, információkhoz jutásban. Az intézet segíti a csillagvizsgáló műszerfejlesztéséit is. Ezek pénzügyi fedezetére közösen is nyújtanak be pályázatokat. A pécsi intézet és a bajai csil­lagvizsgáló közös kutatásokat folytat. Az előzetesen megjelölt témáknak - mint például a léze­res légköri monitoring és a robot- távcső-fejlesztés - viszonylag ke­vés hazai előzménye van. Ekkoriban teljesedett ki a ven­dégkoreográfusok munkája. A vi­lághírű Alberto Alonso, Luc Bouy, Pavel Smok éppen úgy gazdagítot­ta a pécsi repertoárt, mint a nép­táncból érkező György falvay Kata­lin, Kricskovics Antal, Tímár Sán­dor vagy a pályakezdő Keveházi Gábor, Krámer György, Lőrincz Katalin tevékenysége. Erre az idő­szakra esik a legtöbb külföldi ven­dégszereplés a Szovjetuniótól Franciaországig, az USA-tól Indiá­ig, ekkor kapta az együttes a leg­több szakmai, állami kitüntetést: Kossuth-díj, érdemes művész cím, az évad táncosa stb. . A nevezetes balett-bemutatók közé tartozik a Pécsi Balett 150-ik (!) produkciójaként elkészült Szentivánéji álom (1982) és a Má­té passió is. Ez utóbbira 1983-ban került sor a Pécsi Nyári Színház műsorában. Ekkor - és jó néhány éve - már nemcsak a Nemzeti Színházban táncoltak, hanem a tettyei romok szabadtéri színpa­dán, a Barbakánban és a villányi szoborpark kis amfiteátrumában is. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a Pécsi Balett csak súlyos, nagy gondolatokat fogalmazott meg a táncaiban: a könnyed szó­rakoztatás, a humor - persze, Pécsi Balett módon - mindvégig markánsan jelen van műsorpoliti­kájában: a Mit takar a kalapod?, a Kulcslyukak, a Görbe tükrök (Tóth), a Három matróz, a Bohó­cok (Eck) is idetartozik. „Igazi műhely volt", mondja most Tóth Sándor. Külön említést érdemelnek Eck újabb és újabb Bartók-értelmezé- sei: A fából faragott királyfit há­romszor, a Csodálatos mandarint két variációban készítette el, a legutóbbiban, a Gyulai Várszín­ház színpadán (1987) már bete­gen maga is táncolt. A nyolcvanas évek elejére-kö- zepére a társadalmi viszonyok változása, a növekvő anyagi gon­dok, az első „nagy” nemzedék nyugdíjba vonulása, Eck Imre be­tegsége nehezebbé tette a munkát a társulatban, csökkentette a fi­gyelmet a Pécsi Balett iránt. Leg­főképpen azonban a nagyszínház rekonstrukciója vetette vissza az Tóth Sándor Mahler-egyfelvonásosai előkészítették a Pécsi Balett eredményeinek összegzését együttest, amikor a kamaraszín­házba és a Ságvári Művelődési Házba szorultak a táncosok a töb­bi tagozattal együtt. A városi ta­nács ülésén többen a pénzügyi tá­mogatás- csökkentését javasolták, s bár ez nem következett be, a szereplési lehetőségek szűkössé­ge, a bizonytalanság miatt rossz hangulat alakult ki. A harmincéves jubileumon, amikor felújították a Pókhálót, az országos sajtó eüsmeréssel adó­zik a társulatnak. "Nélkülük ma nem beszélhetnénk mai táncéle­tünk sokszínűségéről, a klasszi­kus balett hagyományaitól eltérő együttesek megjelenéséről... szem­léletük elfogadásához ők készítet­ték elő a közönséget és az állami művészeti irányítást." Ugyanak­kor rámutatnak a helyi és az or­szágos felelősségre is. „Szétziláló­dó gazdasági-társadalmi létünk „eredményei” leglátványosabban a (...) Pécsi Balett életében mutat­koznak. Luca székeként tataroz­zák a színházat, csökkennek a működéshez szükséges anyagiak (...) mindezek évek óta nem segí­tették az elmélyült alkotómunkát és a társulatépítést. A hajdani, eu­rópai érdeklődést keltő, jeles szó­listákat felvonultató társulat mára csak emlék. ” (Táncművészet, 1990.) GÁRDONYI TAMÁS i i i / í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents