Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-24 / 111. szám

2001. Április 24., kedd RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal K U L T U R Á ­MARCIPÁN SZÍNHÁZ. A Pécsi Alkalmi Színház gyermektagozata lassan már egy éve működik az Ifjúsági Házban. Az ifjú nagyérdemű nem csak innen ismerheti a lelkes fiatal csapatot, mert Kósik Diána, Hardy Péter és Oszwald Csaba előadásaikkal végigjárták már a város iskoláit is. Legközelebb május 1- jén lépnek újra színpadra a Mesék a kerek erdőből című műsorukkal. ________________fotó: tóth László Hír csatorna Tv-jegyzet KÉT BARANYAI középiskolás is bejutott az országos népdal­éneklési verseny negyven leg­jobb énekese közé a szombati »3 Egy hintaszékre budapesti döntőbe. Kosztolányi Veronika (Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium) második díjat kapott, míg Cseri Zsófiát (Pécsi Művészeti Szakközépiskola), akit hasonlóan az ország vala­mennyi művészeti iskolásához, kizártak a versenyből, kimagasló teljesítményéért a Kodály Társa­ság különdíját kapta. (d) SZÉKELYFÖLDI koncertkörút- ra utazott a pécsi Leőwey Klára Gimnázium Leánykara dr. Szabó Szabolcs karnagy-tanár vezetésé­vel. A sepsiszentgyörgyi Gróf Mikó Imre nevét viselő kollégi­um táncosainak márciusi bara­nyai látogatását viszonozza e hé­ten a neves diákkórus, amely Kézdivásárhelyen, Sepsiszent- györgyön és Zágonban mutatja be műsorát. ibi A végtelen névsor Bármennyiszer mondjuk is, akik nem élték át, sohasem fogják megtudni - le­gyen így! milyen volt. A kitaszított­ság, a megalázottság, a semmibe vétel, az elviselt kegyetlenség pokla. A zsidó­ság érzékenysége nem a holokauszttal kezdődött, s bár számtalan évvel ez­előttinek tűnik, nem is ezzel ért véget. Mélypont volt, az egész emberiségé. Hárságyi Sándomé (első képünkön) rábó­lint Kaufmann Pál (második képünkön) egy kicsit türelmetlennek tűnő szavaira:- Mi vagyunk a túlélők utolsó nemzedé­ke. Hosszú éveken át még csak nem is be­széltek róla. Ám most már mindketten azt mondják, ahogy idősödnek, egyre gyakrab­ban, egyre inkább felzaklatóbban jut eszük­be a gettó, a láger. És mintha eddig nem si­került volna mindent elmondani arról, ami velük és annyi sorstársukkal történt. Kaufmann Pállal Spielberg csinált egy több mint kétórás videofelvételt. Nem kérdezem, mi fért ebbe az időbe. Biztos, hogy csak tö­redék. Hárságyi Sándomé - Magdika - egyszer leírta emlékeit. Elhozza most is magával, ám csak néha pillant a sorokra. Mintha sakktáb­lán vergődnének gondolatai, időben és tér­A gettókönyv adatai 1944. június 28-án a pécsi izraelita hitközség úgyneve­zett gettókönyvében szerepel az adat, mennyien kény­szerültek a város gettójába (MÁV-bérház). Másnap ürítet­ték ki a gettót, valamennyi lakójának át kellett költöznie a Lakics-laktanyába. Összesen 2711 embert érintett az in­tézkedés. Közülük férfi: 906, nő: 1805. A Lakics-laktanyában lóállásokban helyezték el a zsidó­kat, a pécsiekkel együtt a mintegy 1000 mohácsit, és to­vábbi néhány kisebb gettó lakosságát. A laktanyából július 4-én deportálták a pécsi zsidókat. Az Auschwitzba került 906 férfi közül 12 érte meg a haláltábor felszabadítását. ben bukdácsolva, feltoluló emlékektől ve­zérelve beszél arról az érzésről, ami számá­ra, mint kislány számára is, már jól érzékel­hetően alig több mint 10 éves korában elkez­dődött. A félelem kora. Kaufmann Pál, a pécsi izraelita hitközség elnöke fegyelmezett ember. Arra kérem, egy napjáról beszéljen, csak egyikről azok kö­zül, amikor már alig volt több 40 kilónál.- Képtelenség! Egy folyamatról volt szó, aminek háttere, előjelei, kegyetlen jövőt jós­ló jelzései, olyan megnyilvánulásai voltak, amelyekről nem hittem, hogy a XX. század dere­kán lehetségesek. 1933-ig mindenképpen vissza kell mennünk. Nézem és hallgatom az idős embert. Társadalmi és politikai háttérről be­szél, dátumokat említ, precíz pontossággal rakja össze a holokauszt pokoli gödréhez vezető lejtő szakaszait. Időnként elakad a hangja, megremeg, lélegzete szag­gatottá válik, mindenáron vissza akarja gyűrni könnyeit. Pedig tényekről, a száraz igazságról beszél.- 1941-ben nagybátyámat baltával megöl­te egy cselédje, csak azért, mert zsidó volt. Szinte a szemem láttára. Tizenkét éves vol­tam. - Az első állomás Hárságyi Sándorné életében. Jöttek sorban a következők. ­1942-ben ugyanezért meg­ölték egy másik közeli ro­konomat. 1944 tavaszán már konkrét veszélynek éreztük a gettót. Gyönkön éltünk, minket csak azért nem vittek el, mert édes­apám orvos volt. Behívott a rendelőbe, csendes beszéd­del elmondta, mi minden vár ránk. Kérte, legyek erős. Ez év nyarán már mi is a gettóba kerültünk. Két nap borzalom volt. Kapos­várra vittek bennünket gyűjtőtáborba. Ott lett ön­gyilkos édesapám barátja, sok orvoshoz ha­sonlóan. Felvetődött a családon belül is ez a gondolat. Megbeszéltük, az én életigenlé­sem döntött. Egy-egy vagonba nyolcvanan kerültünk, júliusban már Birkenauban vol­tunk. Volt, aki közben megőrült, szülő asz- szony halt meg. Állatoknak tekintettek ben­nünket. Innen egy megsemmisítő táborba kerültem. Mindig édesapám intelme járt a fejemben: Mondd azt, hogy munkaképes vagy! Éreztük a krematóriumok bűzét. Tud­tuk, mi ég... Alig voltam több 35 kilónál, de megpróbáltam optimista maradni.- Megőrizte máig1- A jót és a szépet szeretem. Főleg a szé­pet. Kaufmann Pál erős, a pápai református gimnáziumban tanuló fiatalember volt. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, fél évig dolgozott Szombathelyen.- Itt emberségesek voltak velünk. Csak a lelkünk, a szívünk, az eszünk volt nyugta­lan. Tudtunk már elhurcolt rokonainkról. Innen deportáltak bennünket, Magyaróvárig gyalogoltunk, ahova megérkeztek a bori munkaszolgálatosok is. Borzalmasan néz­tek ki, Radnóti akkor már nem volt közöt­tük. Egymás után haltak meg. Flossbergbe, majd onnan tovább egy másik táborba ke­rültünk, végül 1945 áprilisában Dachauba. Innen már nehéz a szava. Hátuk mögé so­rakozott géppuskákat említ, egy eldördült lövést, hallatára az egész élete egy pillanat alatt lejátszódott előtte, mert azt hitte, a kö­vetkező golyót ő kapja. A tompaságról, a fizikai és lel­ki közönyről beszél.- Jöttek az amerikaiak, nem hittek a szemüknek. De bennünk nem volt sem öröm, sem bánat, élet és ha­lál nem volt a mérlegün­kön... Teljesen fásultak vol­tunk, már nem éreztünk.- A koncentrációs tábort megjártak többet éltek, mint bárki más.- Mit tanultunk belőle? A napokban a pé­csi zsinagógában tartott megemlékezésen délután 3-tól este fél 8-ig csak neveket ol­vastak. A holokauszt áldozataiét. El kell mondanunk a gyerekeinknek. És azt, hogy a szabadsággal élni kell tudni. ______m.a. Ha mégis elszundítanánk a kan­dalló hunyorgó parazsánál, no­ha Jeff Fahey már a képernyőt is ripityára lőtte a kedvünkért, iga­zítsunk egyet a kockás pléden, hogy a lábunk ujját is befedje, kotorjunk a parázsba, villanjon még egy utolsót, majd kapcsol­junk át kicsinyég a királyi csa­tornára egy csipetnyi régi, polgá­ri humorért. Eresztékeiben nyi- szog már, mint az öreg tonett- hintaszék is alattad, őrizni sze­retne valamit abból, amit haj­dan a humor eleganciájának ne­veztünk. De hát nézzünk sápadt lábfejünkre: szüntelenül azt a hazugságot sugallják neki, hogy lépjen együtt a századdal, csak­hogy ebben is meg abban is bete­gen kering a vér. A delta kommandó helyett van itt hetyke magyarság is, ha már elszunyókáltunk. Hétfőn egy folytatásos magyar akció­film: nem a behemót Bujtor Csö- pi a romantikus, nagy „odavá­gok neki”-szívével. Ó, nem. In­kább egy uniósra szabott árja szociológus írta és rendezte két Fitt Norbi által vezényelt tenger­parti ugrabugra között. Igazi, mai pálmafa-ringású, Dove illa­tú rémálom a legsivárabbak kö­zül: csupa fitt, ruganyos mozgá­sú, Avon-betétes hölgy húsz és harminc között. Csupa fitt, ruga­nyos mozgású ifjú húsz és har­minc között. Számítógépes ügy­letek, csempészet, pénz, mifene. Serdülők és még betétesebbek se­hol, fogatlan nagymamák, de pláne Amodenttel fogat mosók már évtizedekkel korábban, az utolsó glaciális - a Hajdú jég­szekrény - idejében kihaltak. Vi­szont felgyorsult, majd megállt az életképes, manökenalkatúak számára megállt az idő: imázs- központ-Magyarország. A moso­lyokat pedig - mivel azok is ki­pusztultak - tanulni kell, ezért ilyenfajta, langy mosolyokat is látunk, és indulatokat is a franc­ba, a dramaturgia diszkont jelle­géhez simuló satnya játékban. A filmre kidobott pénz boldog bé­keidőkről, gazdasági felemelke­désről árulkodik - a szellemi sze­génység gőgjéről. Amúgy a kidugott lábujjadig ismerősök vesznek körül: ha tv2; akkor mérlegen a bizal­mad, hiába hintáztatod magad, hogy visszazuhanj majomszerű ősállapotodba; ha ATV, akkor okos sajtósok buta politikusok­kal beszélgetnek, ha Jenő: nem­csak a gyerekcsinálás, hanem a technikája is lehet furfan­gos; ha Fókusz plusz: akkor először a lábfejed kerül sorra, majd a tüdődet, szívedet cseré­lik le: de rövidesen a kandalló parazsán találod magad hinta­székestül, hogy átültessék min­denedet. BÓKA RÓBERT A szerecsenfejtől a sörtikettig Pénzeink, érmeink történetének gazdagsága A Baranya Megyei Levéltár kiadványaként megjelent Hágen József, Rayman János, Sülé Tamás Pécs-Baranya nu­mizmatikai bibliográfiája. A könyvet tegnap mutatták be Pécsett a Művészetek Házá­ban. A szerzők történészként amatő­rök: Hágen József villamossági technikus, Sülé Tamás orvos, Ragman János nyugalmazott ve­gyészmérnök. Gyűjtőmunkájuk szinte egy évtizeden át tartott, an­nak eredménye a mintegy 3300 forrásadatot szerepeltető 220 olda­las könyv. A régi sajtót böngészve, a nu­mizmatikával foglalkozó vagy azt érintő könyveket, kiadványokat forgatva állt össze a munka. A fejezetcímek a baranyai pénz- és éremtan történetének gazdagsá­gáról árulkodnak. A pécs-szerémi kamara pénzverése Anjou királya­ink idejébe mutat, amikor itt verték a kor híres ezüstpénzét, a szere- csenfejes dénárokat. A szerb kato­nai megszállás pénztörténetének fejezete tartalmazza a korona felül­bélyegzését és azokat a papírpén­zeket, amelyek máshova nem fér­tek be. Például áz 1944-esr mohácsi pengők. A pénzleletekröl szóló fejezet is bőséges. A bárcák, zsetonok feje­zete azokról a speciális fizetési esz­közökről szól, amelyek valamilyen teljesítményt ismertek el, vagy va­lamilyen szolgáltatást biztosítot­tak. Ilyen például a sörgyár tikettje. Az érméknél külön részt kaptak a török háborúk korából valók. Eu- rópa-szerte érmék verésével emlé­keztek meg a mohácsi csatában el­esett II. Lajos királyról, a török aló­li felszabadítás idejéből valók pe­dig főként I. Lipót császárt dicső­ítik. Külön fejezetet képeznek az orvosi érmek is. Az érem és pénzkiállítások, a jelvények, a gyűjtők és gyűjtemé­nyek fejezet azért is érdekes, mert hajdan a Nemzeti Múzeuméval ve­tekedő gyűjtemények voltak Bara­nyában. Szintén fejezetet kaptak a pénzhamisítások adatai, a pécsi gyűjtőklubok árverési jegyzékei. Az egyebekben pedig a pénzzel kapcsolatos hatósági rendeletek szerepelnek: például a szerb meg­szállás alól felszabadult Pécsre, Dél-Baranyára vonatkozók, vagy helyi hatóságok éremtani vonatko- zású szabályozásai. ______dunai i.

Next

/
Thumbnails
Contents