Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-20 / 107. szám

6. oldal - Uj Dunántúli Napló POLITIKAI 2001. ÁPRILIS 20., PÉNTEK VITAFÓRUM Hallgattassák meg a másik fél is Úgy tűnik, mintha az MSZP azt várná el koalíciós partnerétől, hogy árnyalat legyen a nagy vörös mezőben. Két párt azonban lehet két véleményen. Most például nem találkozik véleményünk a napirend előtti felszólalások tárgyában. Semmiképpen nem volna hasznos, ha félre­csúszna a vitánk az MSZP elnökével, Meixner Andrással. Éppen ezért borítsunk fátylat azokra a kijelentéseire, melyeket csupán a személyes piszkálódás ingerelt. Ennél jóval fontosabb, mondhatnék, elvi és távlatosabb kérdésekről van szó. • Meixner András úgymond félti az SZDSZ-t attól, hogy nem bír ki egyetlen koalíciót sem, és ezért az összeférhetetlenség benyomását keltheti. De hát éppen az MSZP részéről fur­csa az, hogy állhatatlansággal vádolja az SZDSZ-t. Az előző ciklusban azért vállaltuk a kockázatot, hogy koalíciót kössünk az MSZP- vel és egy másikból kilépjünk, mert a város működését láttuk veszélyeztetettnek. Minden saját, pártpolitikai szempontot félresöpör­tünk, amikor érzékeltük, hogy a város a kor- mányozhatatlanság és a csőd felé robog. Az MSZP-t azért emeltük be a hatalomba, hogy a várost kivezessük a bajból. Ezt most igazán nem kellene a szemünkre vetni. Annál inkább nem, mert mindaz, amit Meixner András a polgármester teljesítményeként üdvözöl, nem más, mint koalíciós teljesítmény. Ami a szóban forgó ügy érdemét illeti, elő­ször is, gondolom, egyetértünk, hogy a demok­rácia nem egyenlő a bürokratikus ügyintézés­sel, a képviseleti önkormányzatiság nem egyenlő a kézivezérléses ta- mmmamm i nácsrendszerrel. Lólábas az az érvelés, hogy először azo- ■P |pi kát a dolgokat tárgyaljuk, I tunk, majd pedig az „aprósá­BrlrJB mindig „mások” zavarják a munkát. A politikai vita így tartozik hozzá a demokráci­ához, mert megmutatja, hogy kinek mi is fontos. Az európaiságra hivatkozó pécsi MSZP-el- nöknek arra is felhívom a figyelmét, hogy a „be­szélgetős”, „tárgyalásos” demokrácia elvi és gyakorlati megoldásain elmélkednek, ezzel kí­sérleteznek ott, ahol mélyítem, nem pedig szű­kíteni akarják a demokráciát. Még több „be­széd” lehetőségét kínálják ott, ahol felismerték, hogy a honpolgárok demokráciától való elfor­dulása végzetes lehet a demokráciára nézvést. Finnországban például a honpolgárok inter­netes fórumon beszélték meg, és maguk dön­tötték el, hogy mire fordítsák a költségvetés egy részét. Ennek ismeretében nem volna mégis jobb megtérni az MSZP által néha hangoztatott konszenzusos demokrácia-felfogáshoz? Ezt annál inkább kérdezhetem, mert igazán nem stílusos annak a Toller Lászlónak kezde­ményeznie az ellenzéki felszólalások korlátozá­sát, aki maga országgyűlési képviselőként nap­ról napra saját bőrén tapasztalhatja, hogy mit is jelent mindez. És most teljesen mindegy, hogy máshol vannak-e napirend előtti felszólalások, vagy nincsenek. A szerzett jog épp olyan jog, mint bármelyik jog. Ha Pécs városában az el­lenzéknek joga volt a napirend előtti vitához, akkor legyen joga ezentúl is (arról persze lehe­tett volna - lehetne tárgyalni, hogy milyen idő­keretben folyjanak ezek a viták). Bretter Zoltán Pécs városi SZDSZ elnök Populizmus Amennyiben valaki odafigyel! Hatalomgyakorlóink részéről mind gyakrabban fordul elő, hogy a tőkés állam szennye­sének teregetőit populistának bélyegzik. Utóbb az egyik napilapban magas rangú közjogi méltóság szentelt bővebb teret e pejoratív jelző mél­tatásának. Elmondta, hogy a populizmus lényegét a valóságtól idegen, jól hangzó féligazságokat tartalmazó, a történeti tényeket félreismerő ál­lítások alkotják. A populista veszé­lye - úgymond - abban áll, hogy nem a lényegét ismeri fel. Nem a társadalmi feszültségek elvszerű feloldására törekszik, hanem bizo­nyos féligazságok és a valóságtól elrugaszkodott állítások tömegét sorolja fel olcsó népszerűségre tö­rekvés közben, s a társadalom je­lentős részének elesettségére, ki­ábrándultságára, érzelmeire épít, miközben mézes-mázas szavak­kal utal a társadalmi bajok orvos­lásának lehetőségére. Mások is tapasztalnak populis­ta felhangokat a politikában. Azonban nem minden feszültség­re, szorongásra okot adó probléma fölemlítése minősíthető annak. Példának okáért: jól hangzó féligaz­ság lenne, hogy a rendszerváltás okozta gazdasági recesszió évei­ben csaknem másfél millió hon­polgárunk veszítette el a munka­körét? Hogy tizenegy évvel ezelőtt ötmillió embernek volt állása, ez­zel szemben most 3,8 millió mun­kavállalót jelez a statisztika? Hogy a lakosság harminc százaléka a szegénységi küszöb alatt, ötven százaléka pedig hónapról hónapra él? Populista tényferdítés a magyar egészségügy mai katasztrofális ál­lapota, s vele az a paradox megol­dás, hogy a betegellátás finanszí­rozásához szükséges anyagiak előteremtésének állami feladatát az orvosokra hárították át, akik az eredményesebb gyógyítás érdeké­ben már-már intézményesen kol­dultak a társa­dalom tehető­sebb tagjaitól? Hogy a nyugdí­jasok és a nagy- családosok rosszabbul él­nek, mint a nyolcvanas években? Hogy az alacsony kamatozású lakásépí­tési kölcsönök kamatkondíciójá­nak mértékét jogállamhoz méltat­lan módon - a kölcsönszerződé­sek egyoldalú módosításával - megnövelték, s az eredetinek többszörösére növelt kamatokkal terhelt adósság törlesztésére kép­teleneket a saját tulajdonú házaik­ból szükséglakásokba költöztetik? A múlt rendszerben is voltak szegények. De munkával, tanulás­sal változtathattak kedvezőtlen élethelyzetükön. Ez bezzeg a pénz becsületét kizárólagossá tevő mos­tani államalakulatban lehetetlen. A legfelelőtlenebb populisták ép­pen ezért azok, akik időről időre reményeket ébresztenek azokban, akikkel jobb jövő ígéretével kisza­vaztatták a hatalomból a szocializ­must, s hamis szólamokkal arról győzködik őket, hogy az urak előbb-utóbb valóra váltják mind­azt, amit tizenegy esztendő óta ígérgetnek, de mindvégig elmu­lasztottak teljesíteni. Ezzel szem­ben a rideg valóság az, hogy ki hová, milyen anyagi-egzisztenci­ális körülmények közé születik, ott marad nemzedékeken át. Dr. Südi Bertalan Eddig is, de főleg a dabasi vá­lasztás első fordulója óta har­sog a sajtó a „jobboldali ve- szély”-től. Nem tudom, miért ez a felhajtás, mivel a párt tagjai és szimpatizán­sai nagy tömegükben iskolázott, tájékozott, az ország és a lakosság helyzetét tárgyszerűen és reálisan néző emberekből áll, akiktől na­gyon távol vannak a szélsőséges dolgok. Kiváló szakemberek dol­goznak részünkről a parlament­ben és az alapszervezetekben egy­aránt. Egyetemi tanárok, mérnö­kök, orvosok, jogászok, írók, egyetemi hallgatók, munkásembe­rek, nyugdíjasok stb. tartoznak a párthoz és a szimpatizánsok közé. Személy szerint egyetlen szélsősé­ges, erőszakos cselekményről sem tudunk, amely "a MIÉP részéről történt volna. Természetesen bizonyos té­nyek, (szám)adatok nyüvánosság- ra hozása néhány embert érzéke­nyen érint, amire nem a tények cá­folata a válasz, más tények szem- beállításával, hanem a „szélsősé­ges” jelző. Ez pedig nem a MIÉP- et, hanem a megnyilatkozót minő­síti. Szélsőségest, kirekesztőt, újságospavüont felborogatót, egy­folytában gyalázkodót, Magyaror­szágot lejáratot, az ország vezetőit burkoltan megsemmisítéssel fe­nyegetőt inkább a másik oldalon kellene keresni. Gyorsan hozzáte­szem, hogy bizonyos retorikai csi­szolni való van még azért a MIÉP részéről is. Egyébként a MIÉP nem törek­szik minden áron az elkövetke­zendő kormányba, amit Csurka István elnök már nagyon sok he­lyen érthetően és világosan el­mondott, leírt. A kormányzásban való részvételnek legalább két ko­moly feltétele van. Az egyik az, hogy a MIÉP megfelelő számú sza­vazatot kapjon a jövő évi választá­son. Ez a bölcs és hozzánk hason­ló módon gondolkodó állampol­gárok részéről meg is fog történni. A másik pedig az, hogy a MIÉP fel­vállalt programjából mit és men­nyit lehet belevinni a koalíciós szerződésbe. Amennyiben a MIÉP programjának bármelyik alapele­me is sérülne, nem súlyának meg­felelő lenne a kormányban a sze­repe, szó sem lehet semmiféle ko- a 1 í c i ó r ó 1, együttkor- mányzásról. A MIÉP programját bár­ki elolvashatja különféle nyomtatvá­nyokban, köny­vekben és az interneten is. Ebből megismerhetőek azok a té­telek, amelyekhez a MIÉP minden körülmények között ragaszkodik és radikális programjának megva­lósítási záloga. A külföld „rossz” megítélésétől pedig egyáltalán nem kell tartani, mert Ausztria - egy kis ország - is bebizonyította, hogy ahol a nép a hatalom mellé áll és támogatja azt a „bajban” is, még egy erőfölénnyel rendelkező egyesülés sem tudja megváltoztat­ni egy demokratikus választás eredményét. Magyarországon pe­dig, úgy, mint a megelőző három parlamenti választáskor demokra­tikus, ellenőrzött népakarat lesz, amit mindenkinek kötelessége mindenféle „kommentár” nélkül tudomásul venni. Sípos Sándor MIÉP Pécsi Szervezete Legyen béke a földeken! A rendszerváltoztató évek gazdasági kihívásait sokan a „re­formkori nemzeti nekigyürkőzéshez” hasonlítják, nem vé­letlenül. Akkor is és ma is az a kérdés, hogy hazánk képes-e megfelelni azoknak a gazdasági elvárásoknak, melyek si­kerre vitelével elérhetjük, hogy ne Európa hátsó udvarának cselédszobája jusson osztályrészül hazánknak. Most is utakra, hidakra, versenyké­pes iparra, feldolgozóipari háttérrel rendelkező mezőgazdaságra van szükségünk ahhoz, hogy az euró­pai integráció áldást, és ne leépü­lést jelentsen a magyar gazdaság­nak. Ma is érvényes, hogy a befekte­tett munkának igazi hasznot kell hoznia. Nem elegendő a kiváló mi­nőségű alapanyag, hanem ehhez mindenkép szükségeltetik a kész­termék piacorientált, sikeres érté­kesítése is. A cél eléréséhez a ma­gyar agrárium minden szektorá­nak össze kell fognia. A rendszer- váltás és az azzal járó privatizáció sajnos éppen ebben az ágazatban hagyta maga után a legtöbb kér­dőjelet. A termelőszövetkeztek át­alakultak szolgáltató szövetkezet­té, majd részvénytársasággá. Az egyéni gazdálkodók egy része tő­ke, gépesítés és szakértelem hiá­nyában tönkrement. A családi gazdaságok érdemi támogatása csak nagy szólamok szintjén va­lósult meg. A sajátos helyzetük­ből fakadóan a magyar agrárium ezen meghatározó szereplői vélt és valós problémák miatt eddig egymásnak feszültek. A Magyar Demokrata Fórum programjának sarkalatos pontja éppen ezért a békétlenség felszá­molása, a szektorok közötti esély- egyenlőség megteremtése, az egy­másra épülő, kiegészítő, mindenki számára hasznot és tisztességes megélhetést ho­zó gazdálkodás elősegítése. Ezért szüksé­ges, hogy az ál­lami nagyválla­latok biztosítsa­nak kutatási in­tegrációs és „mintagazdasá­gi” lehetőséget. A szövetkezetek legyenek bizto­sítékai a magas színvonalú szántó­földi gazdálkodásnak, tapasztala­tuk, gépparkjuk, tároló- és szárító­kapacitásuk révén. Egyes ágaza­tokban, például a tejtermelő tehe­nészetek tekintetében nagyrészt ma már csak rájuk lehet alapozni. A családi gazdaságok legyenek termelői hátterei a szövetkezetek és részvénytársaságok gazdasági, integrációs bázisának. Ha megteremtjük az agrárium belső békéjét, ha a családi gazdasá­gokat nem csak a retorika szintjén, hanem a fejlődésükhöz igazodó mértékben támogatjuk, akkor óriá­si lehetőség nyílhat meg az uniós csatlakozással, hiszen az Európai Unió közös agrárpolitikájának tá­mogatott alapegysége a családi gazdasági forma. A fenti célok megvalósításához az MDF feltétlenül számít az ér­dekvédelmi szövetségekre, külö­nösen a Gazdakörök és Gazdaszö­vetkezetek Szövetségének szakmai támogatására. Legyünk büszkék a magyar mezőgazdaságra és sáfár­kodjunk jól értékeinkkel. Dr. Dávid Ibolya, az MDF elnöke Fantasztikus! A PVSK-MiZo kosaras lá­nyai fogalommá váltak Pé­csett, Baranyában, az egész országban, sőt Európa kosa­ras nemzetei előtt is. Fantasztikus: a messinai négyes döntőbe 100 százalékos telje­sítménnyel jutottak. Ki ne tud­ná mindezt az olvasók közül, hi­szen tízezrekre tehető azok szá­ma, akik számára esemény a mindenkor aktuális mérkőzés. Úgy gondolom, a Rátgéber- egyetemnek (RE) nemcsak a ko­sarasok a részesei, hanem mi, a nézők is. A lányok megtanultak játszani, küzdeni és győzni. Az „egyetemi évek” során mi nézők megtanultuk becsülni a kemény munkán alapuló sikert. Úgy érezzük valamennyien, mi is ré­szesei vagyunk annak a sport­történelemnek, amit ők írtak, ír­nak. Bizonyára másnak is eszé­be jutott, ha van RE, akkor an­nak kell legyen rektora, s a már elért sikerek alapján ő nem meg­bízott rektor, hanem ő, Rátgéber László, az örökös rektor. Számomra az, hogy nagysze­rű akciók, szép kosarak után tapsol a közönség, az természe­tes - de az, hogy egy ellopott labda, egy jó elzárás, egy bravúros szerelés, vagy egy szép mozdulat, ügyes, frappáns meg­oldás után is tombol az aréna - , az üzenet. Annak üzenete, hogy a közönség értőn él együtt a já­tékkal, s minden hasznos, sike­res megmozdulást honorál. Ez fantasztikus. A megye kosaras, társadalma pontosan tudja, a lát­ható játékosokon, edzőkön túl kik azok, akik együtt jutottak csúcsra. Köszönet és gratuláció illeti az egész csapatot! Ha igaz az, hogy a kosaras Eu­rópa Messinára készül, akkor tudnunk kell figyelni is. Óriási élményben lesz részük azok­nak, akik szűkebb pátriánkból, Pécsről és Baranya megye más településeiről csaknem ezren a helyszínen látják a végső csatá­kat, küzdelmeket, a döntő fon­tosságú mérkőzéseket, a lányok által bemutatandó egészen férfi­as játékot, akik frenetikus erő­vel, mégis fegyelmezetten fogják biztatni kosarasainkat, ezzel ha­zai légkört teremtve. Figyelem, siker a bejutás és az ott elérhető bármilyen ered­mény. S nemcsak a végső győze­lem, amit persze mindannyian óhajtunk, s le­gyen is úgy. Figyelem, önmagunk megbecsülése, büszkeségünk, szeretetünk hi­telesítése, a kosarasjövő tudatos építé­se, a sportszerű szurkolás, ami voltaképpen akkor kezdődik, amikor közel ezren elindulnak Messinába. Ez is út Európába. Ahová az egész ország tart. Ez is valamiféle csatlakozás. Biztos vagyok abban, hogy a szurkolók minden megállónál jelzik, hogy ők szurkolók, de nekik tudniuk kell, őket is figyeli, illetve láthat­ja Európa, ha arra okot adnak. Tudniuk kell, nemcsak magu­kat, a várost, a megyét, hanem egy országot képviselnek ön­ként, saját pénzükön, néhányan a városi képviselő-testület jóvol­tából. Felelősség az ország önkéntes képviselete, ami a népi diplomá­cia szerves része. A Messinába utazó szurkolók, nézők felelős­sége éppen azért is nagyobb a megszokottnál, mert a PVSK- MiZo már kezdeményezte, a kö­vetkező évben Pécs lehessen a négyes döntő helyszíne. Másfe­lől éppen az olasz földön tanúsí­tott szurkolói magatartás adhat további esélyt a pécsi vállalko­zásnak, s jövőre a vendégfogadó egyesületnek, a városnak és vál­lalkozóinak egyaránt, amikor ide jöhetnek ezrek szurkolni, szórakozni és vendégeskedni. Kívánom, a messinai szereplés adja meg a végső lökést ahhoz, hogy jövőre Pécs város és kör­nyékének megismerésére ké­szüljön Európa három kosaras városa, mert jó okunk van hinni, aki idejön, az jól érezheti magát szeretett városunkban és me­gyénkben. Abban bízom tehát, hogy mind a játékosok, mind a nézők az eddig kivívott elismerést erő­sítik útjuk során és a szicíliai vá­rosban. Végezetül azt kívánom, a kiutazók mind érezzék jól ma­gukat az egész úton, legyen si­kerben részük és boldog legyen a hA7Atprpq Hajrá, PVSK! Hajrá, lányok! ‘ Bokor Béla, a Baranya megyei Közgyűlés alelnöke www.volkswagen.hu,wap.volkswagen.hu Van aki a legendát, van aki az árát szereti. Golf Jubileum 500 000 Ft árelőnnyel Golf Jubileum 500 000 Ft árelőnnyel Golf Jubileum - 500 000 Ft árelőnnyel. • Kedvező ár, tradíció, minőség és biztonság? A Golf Jubileum mindezt egyesíti magában, Jöjjön el márka­kereskedésünkbe, és próbálja ki ön is! Golf Jubileum egye­di felszereltséggel. • Vezető- és utasoldali légzsák • Szervokormány • ABS (blokkolásgátló) • Központi zár • Elektromos ablakemelők » Elektroiriosan állítható és fűthető külső tükrök Az Ön Volkswagen-márkakereskedője Pécsi AutóCity Kft. 7630 Pécs, Diósi út 1. Tel.: 72/517-555, Fax: 72/517-560 E-mail: autocity@matavnet.hu Az akció korlátozott darabszámú gépkocsira érvényes. A 2000. év Volkswagen márkakereskedője. • Könnyűfém keréktárcsa • Bőr sportkormány • Magasságállítható első ülések • Gyári rádió • ISOFIX előkészítés • Sportülések elöl • Fejtámlák elöl/hátul Golf Jubileum * Á t

Next

/
Thumbnails
Contents