Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-18 / 105. szám

I 2001. ÁPRILIS 18., SZERDA KULTÚRA -RIPORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal _____________Könyv______________ Po litikum Pécsett A Pannónia Könyvek sorozatban - Csegény Péter, Kákái László, Kunszt Márta, Pálné Kovács Ilo­na, Bretter Zoltán és Lackóné Tuka Ágnes nevével fémjelzett - most megjelent gyűjteményes, kötet komplex kutatásokon ala­pulva mutatja be a helyi demok­rácia pécsi (kitüntetett) intézmé­nyeit. Az alábbiakban az egyes tanulmányok nagyobb érdeklő- désre számot tartó téziseiből sze­mezgetünk. A kutatások tanulságai szerint az itt élők jelentős romlást érez­nek a munkanélküliség alakulá­sában, a lakáshelyzetben, a köz- biztonságban, a köztisztaságban és a tömegközlekedésben. Meg­lehetősen nagy apátia mutatko­zik az önkormányzat tevékeny­sége iránt. Hiába a nyilvános ülé­sek, azokon a polgárok elenyé­sző százaléka vesz csak részt s (figyelmeztető!) elutasítják azt a politikai stílust, ami jellemző a közgyűlésre, s elégedetlenek a helyi demokrácia intézmény- rendszerével, működésével. Ta­nulságos eredményeket hoztak azok a felmérések, amelyek egyes városrészek pártpreferenciáit vizsgálják. A közgyűlés politikai csatái szemünk előtti egymásnak feszü­léssel zajlanak. Egy évtized, há­rom önkormányzati ciklus, eltérő politikai összetétel, s szerepcse­rékkel tarkított helyi kormányko­alíciók. Dióhéjban összefoglalva ennyi történt, de közben nem várt fordulatokkal teli éles viták­kal tarkítva működött a közgyű­lés és annak szervei - feszített költségvetési keretek között (ahogy fogalmaz az egyik szerző: az intézményhálózat fogságá­ban). A kötetben igen alapos, részle­tező elemzéseket olvashatunk azokról a tényezőkről, amelyek döntő módon határozták meg a város költségvetését (pl. piacosí­tás, privatizáció, lakásértékesítés, a nemzetközi tőke megjelenése, az intézményhálózat fenntartása és annak - meglehetős viharokat okozó - racionalizálása). A közgyűlés egyértelműen vál­lalkozásbarátnak tekinthető még akkor is, ha mind a lakossági vé­lemények, mind az érintett, első­sorban kisvállalkozói kör ezzel nem mindig értett egyet. Mára véget ért a transzformációs perió­dus, így mindenképpen új pályá­ra keU. állítani a város gazdálko­dását. Figyelmeztetnek az elem­zések arra is, hogy Pécs és Bara­nya gazdasága a megyék rangso­rának a végén helyezkedik el, s hogy a város rendkívül fontos re­gionális központi szerepköre ke­rült veszélybe Kaposvár és So­mogy megye igen erőteljes fej­lesztési erőfeszítései miatt. Az iskolaügyet elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy ugyan egy-egy iskolabezárás la­kossági mozgalmakat indukál, de általában az iskolaügy hidegen hagyja a közvéleményt. A kötet utolsó munkája a civil társada­lom fejlődését, változásait mutat­ja be alapos, körültekintő elem­zéssel, az együttműködés, a rész­vétel különböző területeitől a fel­adatvállalásig, a tanácskozási jog biztosításától a Civil Kerekasztal megalakulásáig, a Civil Koalíció­nak a helyi hatalomba való beke­rüléséig. S bár a tíz év jelentős szemléletváltozást is hozott, en­nek ellenére ma is érvényes, hogy a „képviselő-testület tagjai - még ma is - gyakran bizalmatla­nok a civil szervezetekkel szem­ben”. Kinek ajánlható e könyv? Min­denkinek, aki érdeklődik a köz­politika iránt, már csak azért is, hogy kapjunk képet városunk leg­újabb kori helyi politikatörténeté­nek ellentmondásokkal, feszült­ségekkel is teli, de azért öszszes- ségében mégiscsak igenelhető történéseiről, amiből már csak egy dolog hiányzik, a mi, közvet­len részvételünk, beleszólásunk szűkebb-tágabb környezetünk életének alakításába. Csefkó Ferenc A nyelv nevelő szerepe Tizenegyedik.alkalommal kerül sor, ez­úttal Pécsett, a Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszusra, amely tegnap kezdődött a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán, és három napig tart. A Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelv­tanárok Egyesülete, a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Nyelvészeti Munka- bizottsága, továbbá a Pécsi Tudományegye­tem A nyelv nevelő szerepe címmel rendezi meg Pécsett április 17-19. között a XI. Ma­gyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszust a PTE BTK konferenciatermében. A kongresszust évente rendezik meg mindig más városban, tájékoztatta lapunkat Fóris Ágota kongresszusi titkár, Pécsett meg­előzően Székesfehérvár, illetve Veszprém volt a vendéglátó. Az úgynevezett nagyelő­adások mindig, a szekcióülések pedig lehe­tőség szerint a választott témakörhöz kap­csolódnak, a kongresszus anyagát pedig a következő kongresszuson lehet kötetbe szedve kézhez venni. Idén 460-an regisztrál­tatták magukat, így a meghívottakkal együtt 500 a résztvevők száma. A tegnapi nap folyamán két nagyelőadás hangzott el Alexander Z. Guiora (Haifa) és Péntek János (Kolozsvár) részéről, majd szekcióülésekre került sor többek között a nyelvészet és informatika, internet az ide- gennyelv-oktatásban, az interkulturális kommunikáció és EU-nyelvhasználat, a két- és többnyelvűség, a nyelvművelés és stilisz­tika, az alkalmazott nyelvészet az anyanyel­vi nevelésben témakörben. Átadták a Brassai Sámuel-díjat, idén Székely Gábor nyíregyházi nyelvésznek. Tegnap este dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Önkormányzat elnöke és dr. Toller László, Pécs polgármestere fogadást adott a résztvevőknek a megyei önkormányzat Pap­növelde utcai dísztermében. Ma kerekasz- tal-beszélgetésekre és műhelyvitákra kerül sor például a nyelvi és irodalmi nevelés egy­ségéről - különös tekintettel a szövegnyelvé­szetre, az anyanyelvi nevelésről, a nemzeti­ségi nevelés és az idegennyelv-oktatás kö­zös feladatairól és a nyelvi műveltség tartal­máról. _____ CSERI LÁSZLÓ KIÁ LLÍTÁS AZ ISKOLÁRÓL. A hetvenötödik születésnapját ün­neplő pécsi, Bártfa utcai iskola diákjai mutatkoznak be a Szivárvány Gyermekházban. A tárlatot a diákok rajzaiból, festményeiből, kéz- műves alkotásaiból válogatták össze._____ foto, laufer László _______________Jegyzet________________ Ki gépen száll fölébe Elemi érdekünk és ekképpen vá­gyunk is, hogy a turizmus kies pátriánkban még jobban virágoz­zon, s ehhez megkapja a reklá­mot. Erre tekintettel nagy nyere­ség, hogy a MALÉV az utastájékoztatója márciusi szá­mában bejelentette: a légitársaság flottájának minden gépe nevet kap, és az első keresztelőn Pécs és Villány neve kerül fel egy-egy re­pülőre. Ez alkalomból illusztrált ismertető jelent meg a Horizont­ban a két városról magyar és an­gol nyelven. Számunkra sajnos ez a reklám felér egy meredekre sikeredett kényszerleszállással a vágyak fel­hőjéből. A közölt négy kép közül ugyanis kettő fals. Az egyik azt jel­zi aláírásával, hogy „a pécsi vá­rosháza,' előtte a szentháromság szobor", csakhogy a fotó a megye­házát mutatja. A villányiak sok­kal rosszabbul jártak: „Villány a legendás borvidék” felirattal olyan fotó jelent meg, amely a tá­voli háttérként látszó kőbánya fekvése szerint Nagyharsány Sik­lóst fejeli..híUáráhan készült, de mégnagyobbdsaj vele, hogy a kép kétharmadát’szőlő helyett gizga- zos dzsumbuj tölti ki. Valószínűsíthető, hogy a két pesti fotós - efféle munkát miért is bíznának bennszülöttekre - igen csekély mértékben tájékozódha­tott, és pechünkre nem ismerős er­refelé az újság szerkesztője sem. A szöveges rész sem kutya. Aprósá­gokat nem említve a márciusi számban Pécs még csak a világ- örökségi cím várományosaként szerepel, noha azt már december elején megkapta. A legfőbb ok­ként az ókeresztény sírkamrák említve sincsenek. Azon a borá­szati képtelenségen már a külföl­di olvasó is elcsodálkozhat, hogy a villányi borvidéken „őshonos szőlőfajta az oportó, a nagybur­gundi és kékfrankos". Az a kitétel pedig végképp felhördülésre kész­tetheti a műveltebb' külhoni pol­gárt, hogy az 1367-ben ' alapított pécsi egyetem „Prága, Krakkó, Bécs után negyedik volt Európá­ban a kontinensen”. Kíváncsi vagyok, hogy amikor gépkeresztelő alkalmából Buda­pest kerül sorra, milyen informáci­ókat költenek róla. Vajon a Parla­ment fotója alá azt írják-e, „Budai várpalota", és á békásmegyeri la­kótelep képét közlik-e Hősök tere­ként. DUNAI IMRE A nézeteltérésről - tényekkel alátámasztottan Reagálások Botrányt kiváltó zsűrizés a Nyugat Kapujában című írásunkra Megköszönve a válaszadás lehető­ségét, néhány észrevételt kívánok tenni a Magyar Millennium „Kultú­rával a Nyugat Kapujában ” Nem­zeti Fesztivál országos komolyze­nei bemutató és gäa elnevezésű rendezvényünkről közölt cikkhez. Elöljáróban megemlítem, hogy - mivel az írásban szereplő „bot­rány” szó szerintem túlhaladja ama nézeteltérés tartalmát, amelyet a fúvószenekarok vezetői (s nem a zsűri) keltettek - magam részéről kizárólag a tényekre szorítkoznék. Ezek a következők: 1. A „Kultúrával a Nyugat Kapu­jában” Nemzeti Fesztivál az ezred­forduló legnagyobb amatőrzenei rendezvénye volt. A közel kétezer résztvevő tíz kategóriában mutat­hatta be tudását - ezek egyike volt a fúvószenekari hangverseny. En­nek zsűrijében helyet foglalt Zongor Árpád, egyik legnagyobb zenekarunk nyugalmazott igazga­tója (maga is fúvós); Eisenbacher Zoltán, fúvószenekarral rendelke­ző zeneiskola vezetője (fúvóshang- szer-diplomával...); Szilágyi György, a Filharmónia zenekarok­kal foglalkozó, kamagyi oklevéllel is rendelkező zenei szerkesztője, valamint jómagam, a Magyar Mű­velődési Intézet (fúvóshangszerből középfokú végzettséggel rendelke­ző) komolyzenei referense, egyben az ELTE Zenei Tanszékének főis­kolai docense. 2. A Hajas úr által dilettánsnak nevezett zsűri két tagja volt az, aki a Somogy megyei előválogatón Ha­jas Béla balatonmáriafürdői együt­tesét (Balaton M&K Együttes Fú­vószenekara) kiválónak minősítette és produkció­ját a szolnoki bemutatóra juttatta. Ekkor ellenvetés­sel nem éltek, dilettantiz­must emlegetve nem emeltek szót. 3. Az MMI a pécsi együttes (Pécsi Vasutas Koncertfú­vós Zenekar) szakmai okokra hi­vatkozó kérésének eleget téve en­gedélyezte a létszámhatár túllépé­sét. A zsűri döntéseinek egyike mögött sem állt gazdasági szem­pont, hiszen a nagyszabású ren­dezvény szervezésében eleve az el­ső, illetve a második napról tovább­jutók maximális létszámával gon­doltunk mind a szállás, mind az ét­kezés tekintetében, legyen szó akár a legkevesebb, akár a legtöbb részt­vevővel fellépő bármely együttes­ről - beleértve a pécsieket is. 4. A koncerten négy nagyszerű teljesítményt nyújtó együttest hallhattunk (a már említettek mellett Kőszeg Város Fúvószene­karát és a Móri Ifjúsági Fúvósze­nekart), amelyek közül a zsűri - hosszas tanácskozását követően, majd az egyaránt magas színvo­nalból fakadó döntési nehézsége­it a fellépők elé tárva - a móriakat juttatta be a másnapi, Szolnoki Szigligeti Színházban megrende­zésre került gálahangversenyre, a másik három fúvószenekart pe­dig kiemelt dicséretben részesítet­te. A döntést Neumayer úr (a pé­csiek vezetője) „kifogásolta”, Ha­jas úr nem tett észrevételt - ő ké­sőbb az Új Dunántúli Naplót ke­reste meg. Március 27-i számunkban jelent meg Botrányt kiváltó zsűrizés a Nyugat ka­pujában című írásunk, amelyben a millenniumi rendezvénysorozat Szolno­kon lezajlott záró eseményének történéseiről számoltunk be. A cikkben megszólaló Bodnár Gábor, a zsűri hangszeres szekciójának elnöke, az aláb­bi választ küldte, amelyre szerkesztőségünk felkérésére a reagálást kiváltó írásunkban szintén megszólaló Neumayer Károly, a Pécsi Vasutas Koncert­fúvós Zenekar karmestere fűzte hozzá véleményét. 5. A megjelent újságcikk a zsűri elnökét korrekten idézte, kivéve a magyar zene (el) nyomásáról szóló részt, mely a rövid telefonbeszélge­tésben nyilván félreérthető volt. Az erről szóló folyosói nyilatkozat („háttérbe szorítják a magyar ze­nét...”) egyébként meglehetősen abszurd - egy zenei előadás minő­ségét ui. semmi esetre sem a vá­lasztott darab „nemzetisége” hatá­rozza meg. 6. A fesztivál, s főként a gála si­kere a résztvevők és a szervezők részéről egyértelmű volt. A szóbeli gratulációkon túl ezt illusztrálja például egy Komlóról érkezett le­vél, melyben a kiváló karnagy, dr. Szabó Szabolcs úr mond köszöne­tét a szervezésért és a szakvélemé­nyekért. Sajnáljuk, hogy csak e negatí­vum okán jelent meg rendezvé­nyünkről bárminemű tájékoztatás lapjuk „kultúra-riport” oldalán, s szívesen vettünk volna egy olyan (hosszabb) tudósítást is, amely a Fesztivál sikeréről, a fellépők lelke­sedéséről és kiemelkedő produkci­óiról, valamint a Baranya megyeiek nagyszerű helytállásáról számol be a puszta felsorolásnál részleteseb­ben. Bodnár Gábor, a zsűri hangszeres szekciójának elnöke 1. A fúvószenekari kategória szak­értő zsűrijéről: Zongor Árpád nyugalmazott ze­nekari igazgató (Matáv) az amatőr szimfonikus zenekarok és (maga is fúvós) a hangszeres szólisták telje­sítményének értékelésekor lehetett kompetens. Ezek a szereplők előző este léptek fel. Eisenbacher Zoltán fúvóshangszer-diplomával rendel­kezik, tehát a szólisták kategóriájá­ban lehetett szakértő. (Ők is az elő­ző estén szerepeltek.) Zeneiskolai igazgatóként, mint akinek iskolájá­ban létezik fúvószenekar, nem te­kinthető annak. (Brácsás az, aki­nek brácsája van?) Szilágyi György a Filharmónia zenekarokkal (szim­fonikus?) foglalkozó zenei szer­kesztője, aki karnagyi (kórus?) ok­levéllel rendelkezik, a szimfonikus zenekari és kórusteljesítmények értékelésében lehetett szakszerű. Ők is máskor léptek fel. Bodnár Gá­bor, aki az MMI komolyzenei refe­rense és középfokú fúvósvégzett­séggel rendelkezik, amiből azt ol­vasom ki, hogy az ELTE Zenei Tan­székén nem ez lehet a szakterülete főiskolai docensként. A zsűri tagjainak érdemeit és tu­dását nem vitatom, csak azt állí­tom, hogy nem fúvószenei szak­emberként tiszteli őket szakmai környezetük. Karmesterként és zsűritagként számtalan hazai és nemzetközi ver­senyen vettem részt, de a Szolnokon közreműkö­dő zsűri tagjaival soha semmilyen fúvószenei rendezvényen nem talál­koztam még. Az ezred­forduló legnagyobb amatőrzenei rendezvénye megérdemelte volna, hogy legalább egy fúvószenei szak­embert meghívjanak a zsűribe. Másrészt a zenei felsőoktatás sok éve képez diplomás fúvószenekari szakembereket. Ezeknek az egye­temeknek és főiskoláknak az okta­tói közül valaki talán ráért volna ezen a délelőttön. 3. A szervezőknek anyagi terhe csak a gálán szereplő együttessel kapcsolatban volt (utazás, szállás, étkezés). A többiek saját költségü­kön vették komolyan a rendez­vényt és saját magukat, tisztelet ér­te, hiszen ezek a költségek elérhet­ték egyes zenekarok esetében a tel­jes éves költségvetésüket. A mi ese­tünkben a teljes rendezvénysoro­zat költségei kb. egymilliós kiadást (kárt?) jelentenek. Másrészt reggel a koncertünkre indulva közölték velünk, hogy költözzünk ki a szál­lásunkról... Megtettük. 4. Valóban nagyszerűen játszot­tak a zenekarok. Álkalmam volt vé­gighallgatni a kollégák produkcióit. A közönség soraiban ülve öröm­mel töltött el az a lelkesedés és oda­adás, amivel játszottak valameny- nyien. Természetesen hallottam azokat a különbségeket is, ame­lyek egymástól megkülönböztették játékukat. Ezért kértem a zsűrit, hogy mondják el, milyen szakmai szempontok alapján hozták meg döntésüket (műsorválasztás, into­náció, ritmika, hangzás, stílus, elő­adásmód, dinamika, művészeti ha­tás stb.). Olyan választ kaptam, hogy mind a négy zenekar nagy­szerű volt. Én ezt egy „szakmai” zsűritől, aki hozzáértését fenntart­ja, most is „kifogásolom”. 5. Az általunk választott darab Bach egyik korálja volt, ami egy imádságként került a műsorba, a másik műsorszámunk Hidas Fri­gyes: Ünnepi zene c. darabja pedig egyike azoknak a mai magyar kor­társ fúvószenekari műveknek, amely a magyar Himnusz dallama­inak felidézésével magas művészi és érzelmi fokon testesíti meg a millenniumi gondolatot. Ezzel szemben preferálták a Lentschi polkát és egy „magyarosch” rap­szódiát Bösendorfer úr tollából. 6. A Baranya megyeiek helytál­lása büszkeséggel tölt el vala­mennyiünket! Dr. Szabó Szabolcs barátom köszönőlevele helyénva­ló lehet. Régóta ismerem az ott fellépő karnagykollégáim kiváló munkáját, nem ért meglepetés, hanem örömöt és kis elégtételt is éreztem a sikerükről hallván. A kórusok zsűrijében pedig he­lyet foglalt Tillai Aurél, professzor emeritus is, aki ennek a szakterü­letnek messzemenően elismert szaktekintélye. Neumayer Károly, a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar karmestere, a PTE Művészeti Karának tanszékvezető főiskolai docense i \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents