Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-14 / 102. szám

I 2001. ÁPRILIS 14., SZOMBAT

HÚS VÉT

Uj Dunántúli Napló - 9. oldal

Húsvét - a mindennapokban

„Ő áll elénk, istápolásra szoruló felebarátban...”

A keresztény gondolkodásmódú ember számára a húsvét a nagy katarzis - jelölte meg Varsányi Ferenc pécsi evangélikus lelkész az ünnep lényegét, míg Körmöczy Miklós, megyénk adventista gyülekezeteinek lelkipásztora szerint a feltámadás egyben örök reményt ad; a végső küzdelemben a jó győzni fog. Nos, éppen erről lesz szó: mit jelent a húsvét a mindennapokban.

Jézus egyházat alapított, s valójában pünkösdöt, a lélek eljövetelének napját tekinthetjük a húsvét befejező napjának Mayer Mihály katolikus megyéspüspök (első képünkön) szerint. A mai ember is éhezi az Istent, amikor életében szinte minden keresztény árral szemben úszva, társadalmi véleménynyel szemben képvisel valamit, hogy a szeretet útján mehessen végig. És ez a hitvallás a húsvétból fakad, annak tüzes lelkületűből. Avval, hogy valaki vallásos és imádkozik, hogy azt mondja, Jézus nemcsak történelmi személyiség volt, hanem Istennek a fia, aki értünk meghalt, mind a húsvéthoz közelít. Ákkor is, amikor azt vallja: Ezért járok istentiszteletre, ezért igyekszem a családomat összefogni és keresztény erkölcsben megtartani. Keresztény, vallásos ember életében a húsvét rezdülése nélkül nem múlik el egyetlen nap sem, mert ahogyan elmond egy fohászt, ebben benne van, hogy a Szentháromság Istenre tekint, aki az Atya, aki Fiúként eljött közénk és meghalt érettünk, és aki a Szendétekben éltető lélekként segít bennünket tovább. Sokan, amikor a hús- vétról beszélnek, megragadnak a piros tojásnál, a nyuszinál, a hús- vétvasárnapi ünnepi ebédnél, ám igazán az a húsvét, amikor Jézus Krisztus személyében mi is megtaláljuk a másik embert, szolidárisak vagyunk vele, empátia van bennünk iránta. Olykor a húsvétból fakadó szeretet miatt tudunk alkalmazkodni, mert ez a szeretet nemcsak azt jelenti, hogy én mit érzek, hanem, hogy miként tudok Jézus példáján a másik

emberért áldozatot hozni. S Mayer Mihály szerint ez az igazi húsvét, amely nem néhány nap csupán, hanem továbbrezdül az egész évre, az egész életünkre.

Bóka András, megyénk református esperese (második képünk) vallja, hogyha csak a néhány tavaszi napra korlátozódna a húsvét, bármily szép is legyen a zsendülő természet, végtelenül szegények lennénk. Az élő Jézus minden nap velünk van, a hétköznapokon és az ünneptelen vasárnapokon is megtalálható, élő valóság. Ő áll elénk istápolásra szoruló felebarátban, aki éhes, szomjas, beteg, menekült vagy fogoly. Mostanában az őskeresztyén himnusszal valljuk és reméljük - Ő él, és ezért szent nevét, zengjük Ő dicséretét - Hallelúja - , hogy a rendszerváltás után tíz évvel végre felismerik az emberek, hogy a politikai váltásnak nem elsősorban az intézményekben, hanem a fejekben, a gondolkodásmódban kell végbemennie. S akinek asztala, tegyen meg mindent azért, hogy a demokratikus gondolkodás mind szélesebb körben nyerjen tért, követendő, alapvető mintákat felmutatva.

tanúskodik a mindennapokban, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál. Üzenet arra, hogy a jó hatalmasabb, mint a gonoszság, s ekként reményt kelt az emberek szívében, igen, a végső győzelemben a jó győzni fog. Bizonyság arra, miként éljen az ember a mindennapokban, miként éljen győzedelmes keresztény életet.

Varsányi Ferenc (negyedik képünk) evangélikus lelkész naponta emberi problémák tömegeivel találkozik felszentelése óta, immáron több mint két évtizede. Érkeznek hozzá a betegek, sebeket hordozók, a félelmektől meggyötörtek, gyászolók. Sokszor teszi fel magának a kérdést: Lehet-e, szabad-e könnyű megoldást hazudni annak, aki az egész élete miatt aggódik, akinek az aggodalma egyébként teljességgel indokolt? Vajon mások mit mondanak nagybeteg rokonnak, jó barátnak, amikor az élet és a halál mezsgyéjén áll? Nos, a keresztény gondolkodás- módban a húsvét a nagy katarzis. Nem a halálé az utolsó szó.

Van ugyan halál, ezt nagyon jól tudjuk, de van remény mindig és mindenki számára. Ez a Jézusról szóló örömhír, hiszen ő nem hagyott kétséget afelől, hogy saját sorsában akarja részesíteni a követőit. Ezért a húsvét legfontosabb, mindennapra szóló üzenete az, hogy van remény. kozma ferenc

Meghomályosodék a nap, sziklák repedezének

Kétévszázados vita után, a 325-ös niceai zsinaton jutottak arra az álláspontra a kereszténység vezetői, hogy Jézus feltámadását a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon kell megünnepelni. Jézus kereszthalálának dátumára azonban ez a döntés nem ad választ. Az évforduló meghatározására sokféle próbálkozás volt már. Az egyik legvalószínűbb egyházi és történeti forrásokat kapcsol össze csillagászati adatokkal. Az eredmény: 29. április 15.

Az evangéliumok természetesen nem történetírói igénnyel készültek, adataik, utalásaik korántsem precíz és egyértelmű útmutatók. Az egyéb forrásokban sok az ellentmondás, a bizonyságnak nézett feltételezés, sőt a koholmány is. Például a Pilátus jelentésének nevezett írásról kiderült, hogy az I. század végéről való hamisítvány. Ez az irat a helytartói jelentést Claudius császárnak címezte, aki csak 41-től uralkodott.

Még jobban elrugaszkodott a valószínűségtől Alexander jeru- zsálemi püspök 210 táján: a keresztre feszítést az 58-as esztendőre datálta, a hírhedten keresztényüldöző Néró császár idejébe. Akadnak bizánci források, amelyek ugyanezt az évszámot állítják megbízhatónak, mondott régi forrásokra hivatkozva.

Az evangéliumokban egybehangzóan az szerepel: Jézust pénteki napon feszítették keresztre, s ez a zsidó pészach tavaszünnep előtt történt. De melyik évben? Az egyházatyák zöme Jézus kereszthalálát Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejére, a két Gemini konzulságának hivatali évére teszi. Tiberius 14. augusztus

19-én lépett trónra. A keresett pészach ünnep így 29. tavaszára esne, amikor valóban két Gemini nevű konzul volt. Szerencse, hogy ez az adat megvan, mert 11-től Tiberius társuralkodója volt Augustus császárnak, s így a 26- os esztendő is szóba jöhetne.

Az evangélisták az Újszövetség latin fordításában jellegzetes természeti jelenséget kötnek Jézus kereszthalálához. Lukács: „Vala pedig mintegy hat óra és sötétség lön az egész tartományban, mind kilenc órakorig - a mi időszámításunk szerint 12-15 óráról van szó -, meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja kettéhasada”. Máté: „A templom kárpitja fölétől aljáig kettéhasada, és a föld megindula, és kősziklák megrepedezének. És sírok megnyílának és sok elhunyt szentnek teste föltámada". Márk: „Mikorpedig 6 óra lön, sötétség támad az egész

földön, kilenc óráig". János a nap meghomályosodásáról hallgat.

A napfogyatkozás idejét ki lehet számítani évezredekkel visz- szamenőleg is. Csakhogy pészach ünnepekor napfogyatkozás nem lehetséges, hiszen az mindig holdtöltére esik, amikor az égi mechanika szerint csak holdfogyatkozás lehet, de napfogyatkozás soha. A görög szövegben azonban egyedül Lukács használja a napfogyatkozás kifejezést csillagászati értelemben is, a többi evangélista olyan megfogalmazást alkalmaz, amely azt is jelentheti, hogy felhők takarták el a napot. A leírt jelenségek ugyanakkor megfelelnek egy teljes vagy nagy arányú részleges napfogyatkozás jelenségeinek: furcsa, repülő árnyak, kísértetiesen vibráló levegő stb.

Máté határozottan azt írja, hogy az elsötétedésre csak Jézus halála után került sor. De vajon mennyivel utána? A kettéhasadt templomi kárpit is támpont lehet, mert a repedező sziklákkal együtt földrengésre utal. Josephus Flavius írja, hogy „55 könyök hosszú és 16 könyök széles szőnyeg” volt, más források szerint pedig tenyérnyi vastag. Jeromos egyházatya feljegyezte: 40 évvel azelőtt, hogy a rómaiak 70-ben lerombolták Salamon templomát, erős földrengés volt és a kárpit kettéhasadt. A földkéreg azokban az években igen aktív volt arrafelé: 31-ben földrengés pusztította el Júdea több városát. Az viszont eléggé valószínűtlen, hogy egyszerre lett volna napfogyatkozás és földrengés is Jeruzsálemben. A konkrét napot tehát nem határozza meg önmagában egyik sem, de az évszámnál segítenek. Az I. században teljes vagy gyűrűs napfogyatkozás árnyéka összesen ötször érte el Jeruzsálem térségét: 29. november 24-én, 49. május 20-án, 59. április 30-án, 80. március 10- én és 83. december 27-én. A történeti adatoknak csak a 29-es felel meg, s az is egyezik, hogy akkor Jeruzsálemben kora délután állt be a fogyatkozás teljessége. Utólag ezt kapcsolhatták Jézus halálához. Mindezek után viszonylag nem nehéz megtalálni a naptárban azt a pénteket, amely közel van az első tavaszi holdtöltéhez és egyben pészach ünnepéhez, amely Jézus evangélium szerinti halálának napja: 29. április 15.

Sokáig csak a szájhagyomány őrizte a történteket, s mint lenni szokott, csak az igen nevezetes, feltűnő és felejthetetlen eseményeket tartotta fenn, a nagy földrengést, a napfogyatkozást. Idővel ezek dátumtalanul egyetlen napban összpontosultak a közösség emlékezetében.

DUNAI IMRE

Pákolitz István

Nyitnikék

Szélfútta rongyait szedi a tél s szalad; nyomában fejét fölveti a domb alatt a zsenge fű; új rékliket sürgetve int

minden bokor; nem érti meg a szél s legyint.

Nyír-nyár nyújtózik, mindahány ropog-recseg,

csak épp nem mondja, mint apám: „de jólesett!”

Kis cinke hangol, vékony a trilla, bizony,

mint csöpp erecske, épp olyan, de jót iszom:

mosolyt iszom s majd víg derűt viszek neked, ne pityogtasd a hegedűd: ez kedvesebb.

Ki otthon kuksol és nyafog, nem érti: mért kezdi a dalt ilyen korán a nyitnikék;

s ekék után frissen-puhán barázda nyúl;

s hogy vetnek, habár a Dunán a jég az úr.- Károghat a vén varjú: kár,

(rég így szaval) a nyitnikék csivogja már a dalt.

Juhász Gyula

Húsvétra

Köszönt a vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom S az élet: győzelem az elmúláson.

A Székelykő oltalmában

Torockó jelképi erejű, ősrégi erdélyi település: az Európa Nostra-díj birtokosaként és a világörökség esélyeseként tanúja, őrzője és egyfajta megjelenítője a magyar történelemnek, része többünk életének, magyarságtudatának.

Vigyázatosságot kíván a gyakorlott hegymászóknak való zord meredély. Elkerülhetetlen, hogy itt, az 1130 méter magas, monst- ruózus tömböt képező Székely- kövön, a világnak emez egyik szerény magaslatán ki-ki szembe ne kerüljön azzal a meghatározottsággal, hogy magyar. Torockó Közép-Erdélyben található, tőle nyugatra elképesztő messzeségben van például" Fiume és innen keletre, ugyancsak képzeletébresztő távolokban is találhatók ősi, magyarlakta területek.

A több mint 200 hagyományos épületből álló, összefüggő házsorokat és tereket képező

torockói építészeti hagyaték Kö- zép-Kelet-Európa egyik legépebben fennmaradt népi építészeti együttese. Szervesen kapcsolódik Torockó teljesen sajátos művelődéstörténeti értékeihez, ugyanakkor része a nemzeti, európai kulturális örökségnek - állapítja meg az Európa Nostra- érem átadási ünnepségének egyik dokumentuma.

Az őstörténeti, a bronzkori, a római kori régészeti leletekről, a közel eső Tordai-hasadékról, a környék ormain meredező várakról, a táj nagy szülötteiről, mint például Brassai Sámuel polihisztorról vagy a közeli iskolába járt Körösi Csorna Sándorról,

a nagy magyar orientalistáról, ősmagyarság-kutatóról s a hegyek gyomrából fakasztott vaskenyérről, azaz a vas bányászatáról, annak történetéről, a hollókői mellé méltán helyezhető itteni népviseletről Dénes bácsi, Simándi Dénes néptanító kifogyhatatlan históriákkal szolgál. A Torockó Kultúra-, Természet- és Egészségvédő Egyesület kebelében neki megkülönböztetett helye van. Sokan tanúsíthatjuk, akik a településen megfordultunk, hogy a pécsi Kovács Zoltán pedagógus szervezte egyesület különleges missziót tölt be az országhatárok jelképessé válásának folyamatában is. A Torockón megvásárolt és helyreállított egyik műemléki ház szintén a díjazott épületek egyikeként különleges rendezvényeknek ad otthont. Elsődlegesen az ősi magyar falusi kultúra és az életviteli szokások, ma is élő hagyományok megismerésével vonzza az egészség megőrzése iránt érdeklődő csoportokat. Rendszeresek a modern reform-életmód és a jóga táborok is az egyébként kristálytiszta levegőjű terület frissen felújított, csinos házában. A magyar kézben lévő egyesülettel több hazai nagyvárosban is fölvehető a kapcsolat. Nem volt még olyan, aki Torockó térségében tett első útjáról hazatérve ne úgy beszélt volna élményeiről, mint aki valami nagy fölfedezésben vett részt. Ezen az érintettek is meglepődtek. Holott ebben a térségben a csodák jelenléte még ez idő szerint is több mint nyilvánvaló, majdhogynem természetes.

_____ BEBESSI K.

A világörökség része Torockó