Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-02 / 90. szám

2001. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ KULTÚRA RIPORT Űj Dunántúli Napló - 7. oldal Nagykorú hazai kisplasztika A seregszemle műtörténeti áttekintés eszköze is Művészeti seregszemléről szólva, egy csoportos kiállításról gyakran ítélkezik a szakma is sommásan. De ezúttal a XVII. Országos Kisplasztikái Biennále, melyet április 15-ig láthatunk a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermé­ben, a közönség többségének maradan­dó élményt nyújt. Kezdjük régi ismerőseinkkel, Colin Foster sokadik, súlyos, archaikus angyalát, Nyári Zsolt talán egy szerelem ugyancsak archai­zált, poétikus, féldombormű emlékművét állítja elénk. Böszörményi István szobra az anyagba sűrűit, dinamikus erőt példázza a forma konstruktív rendjében. „Lopakodó” című fekete gránitja klasszikusan szép ta­nulmánya ennek, amit a zsűri a biennále második díjával ismert el. Nagy Márta „Fagypont” című szürke porceláncsíkja - töredezettségével a hőmérsékletingadozás hatását érzékeltetve - mintha a semmibe le­helne lelket. Elsőként csak a helyi alkotókat soroltunk: de ott a konceptualista Sóváradi Valéria, aki közönséges leporellóból teremt titokkal teli világot, szellemes Kiss László László nagyítása: a káddá növő dióhéj, kelyhében a mézzel, azután a keleti filozó­fia jegyében alkotó és a napkultusz stációit fogalmazó Bakos Ildikó, a konstruktivista Mata Attila, akinek a művészete antropo- morf utalásaival súlyos és teljes. Itt van szobrászatunk egyik nagy egyénisége, Vígh Tamás is, aki a geometrikus és természetes formák öntörvényű házasítására ad példát. Az első díjat Zsemlye Ildikó bronz tájai ér­demelték ki, aki a természet elemeit helye­zi el szobraiban a civilizáció vaskulisszái közé - a vasút mito­lógiáját építve édesapja foglalko­zásának állít emléket; míg Baráz Tamás egymáson finoman meg­csúszó felületei harmadik díjat nyertek a rangos seregszemlén. Már az első benyomásra szel- lős, áttekinthető tárlat fogad bennünket a Széchenyi téri kiál­lítóteremben a hosszú pincebol­tozat alatt; mintha korábban ez nem lett volna így. Holott közel hetven alkotó műveit, mintegy kétszáz alkotást kellett a fala­kon, posztamenseken elhelyez­ni. Mintha a gondosan váloga­tott munkák is kezére játszottak volna a kiállítást megkomponáló Sárkány Józsefnek, a Janus Pan­nonius Múzeum művészettörté­nészének, aki úgy tudta csopor­tosítani a stílusokat, irányzato­kat, hogy azok elkülönülve, egyéni varázsukat őrizve is lánc­szemekként kapcsolódnak egy­máshoz és folytatódnak az egészben, mintha csak a tárlatot megnyitó Wehner Tibor művé­szettörténész szavait szeretnék igazolni: „Kitapinthatók, felis­merhetők a stilisztikai gócpont­ok: jelen vannak az organikusok, a struktú- raelvűek, a minimalisták és a jelszerű ösz- szegzők, a konceptualisták és a természet- elvűség által megérintettek, de a stílusok, az alkotói attitűdök közötti merev elhatáro­A színvonalat a nagy érdeklődés is tükrözte FOTÓ: MÜLLER A. ló vonalak, vonások feloldódnijátszanak, az egyes területek, körök között termékeny kapcsolatok szövődése konstatálható, átjá­rások figyelhetők meg.” BÓKA RÓBERT Felőrlődött malomsereg A rácvárosi malomkocsmában ölre mentek a magyar és a német legények. Törtek, zúztak, a mester panaszt tett a vá­rosnál, megemlítve, a lelkét is megsértették a duhaj embe­rek. Akkoriban minden a malmokban történt. Baranyában a XVIII. század végén több mint félezer volt. Hírmondó is alig maradt.- Nem is annyira a malmok érde­keltek, mint inkább a molnárok - mondja Móró Mária, a pécsi Egyetemi Könyvtár munkatársa, alti a hetvenes évek közepétől ku­tatja a baranyai malmok múltját.- Mindig a helyi gazdasági, társa­dalmi élet központjában voltak, ide értve még azt is, hogy rend­szerint a malmokba törtek be, mert tudták, ott értékek lehetnek. „A molnárnak ezüstórája, asszo­nyának selyemszoknyája van.” - tartotta a mondás. Egy korabeli felmérés szerint a vármegye 204 községében volt úgynevezett patakmalom, össze­sen 542, ebből egyedül Pécs- váradon 22 volt. A molnár azon­ban beavatkozott a természetes vízfolyásokba is. Csakhogy a víz másoknak is kellett, különösen a pécsi polgárok panaszolták elég gyakran, hogy a malom működé­se miatt nem jut nekik elég öntö­zésre. Csak a Tettye vizén 1818- ban 18 őrlőüzem működött. Ko­rántsem véletlen a még ma is élő sok helynévben a „malom” szó. Kővágószőlősön vágták a malom­köveket, Nagypallon viszont a szükséges fa alkatrészeket gyár­tották szinte iparszerű méretek­ben. A malmok tulajdonlása társa­dalmi megbecsülést, viszonyla­gos anyagi jólétet jelentettek. Ezért fordult elő, hogy számosán voltak részesek egy-egy malom­ban, mint például - írja egy 1746- os dokument - „Kovácshida Ma­lomszeg nevő malom ipacsfai Me­gyei Ferencz, Bony ár Samu, sikló­si Borbély Joseff, Borbély Gyurka, kiss harsányi Miksa Máté, nagy- harsányi Pakuszi István, terehe- gyi Rigó János, Rigó Máté, Rigó Mátyás, Rigó Ferencz, Tóth Samu, harkányi Baka János gazdáké. ” Még e század elején is több mint 200 malmunk volt. Számuk rohamosan csökkent. Móró Má­ria szerint óriási érték ment ve­szendőbe, különösen az államo­sítás eredményeként. Az itt-ott még fellelhető régi épületek meg­mentéséhez az utolsó pillanatban vagyunk. Baranyának szerencsé­je is van: a malmok megmenté­sén fáradozó egyesületnek tagja Füzes Péter, akinek döntő részben köszönhető az orfűi malom sike­res felújítása. Hírcsatorna ZÁRULT A FESZTIVÁL. A Pécsi Tavaszi Fesztivál két hé­tig tartó rendezvénysorozata tegnap a Csontváry Múzeum­ban megtartott zenei matiné­val zárult. A múzeumban is­mét meghonosodó vasárnapi koncerten a Mátyás Király Ut­cai Általános Iskola kórusa lé­pett fel. Az iskolások gyer­mekkara Kunváriné Okos Ilo­na vezényletével Händel, Bee­thoven, Kodály és Bárdos mű­veit adta elő, zongorán közre­működött Horváth Judit, (br) HARMADIK HELYEZÉST ért el a Debreceni Egyetem Kon­zervatóriuma által meghirde­tett Mozart zongora-emlék­versenyen Nyári Krisztina, a Pécsi Tudományegyetem Bár­dos Lajos Zeneiskolai Tanár­képző Intézetének II. évfolya­mos zongora szakos hall­gatója. _________________________Í5Í Re gionális kutatási központ a PTE-n Üzleti szemléletű technológiai fejlesztés A Pécsi Tudományegyetem szenátusa új intézmény, a Dél-dunántúli Kooperációs Kutatási Központ létrehozá­sát határozta el. Ennek szakmai profilja 2001-2003- ban elsősorban a lézerek, a biomechanika, a molekulá­ris biológia és az informati­ka alkalmazási területeinek kutatása lesz egy tőkebe­fektetésre való ideiglenes szövetkezés (konzorcium) keretében. Az alapítói szándék szerint a PTE Dél-dunántúli Kooperációs Kuta­tási Központja keretet ad az egye­tem és más magyar felsőoktatási intézmények, egyéb, nem nyere­ségérdekeit kutatóhelyek, vala­mint az üzleti innovációs szféra kapcsolatainak. Az intézmény a célirányos kutatás-fejlesztés és a tudás-, valamint a technológiai hálózatok stratégiai összefonódá­sát valósítja meg. A központ lehetővé teszi a technológiai áttörést a régióban. Segíti a versenyképesség javítá­sát, új innovatív termékek és szolgáltatások kialakítását, vala­mint az üzleti szemléletű alkal­mazott kutatás és technológiai fejlesztés beépülését az oktatási, képzési és felsőoktatási kutatási tevékenységbe. Szolgálni kíván­ja a magas szintű technológiai kultúra meghonosítását és alkal­mazását, illetve a kutatási kapa­citások növelését, kihasználását a felsőoktatásban. Jelentős prog­ramok menedzselésével megala­pozza a felsőoktatási intézmé­nyek és gazdasági partnereik együttműködését. Előmozdítja az európai uniós programokban való hatékonyabb részvételt. Nem utolsó szempontként mun­kahelyeket teremt a végzős dip­lomások számára. A központ a PTE intézménye, ugyanakkor egy - pécsi, illetve hazai és külföldi, akadémiai és vállalkozási szférába tartozó ta­gokból álló - konzorcium végre­hajtó szerve is. A konzorcium alapító tagja a PTE mellett az In­novációs és Technológia Fejlesz­tési Központ Kht., a Pécsi Ipari Park Rt., a Pannonautó Rt., a WestTeam Biotech Kft, a MEDIO- LA Kft., a Supertéch Kft., a Carnitine Kft., a LASRAM Kft, az R&D Ultrafast Lasers Kft., a Johnson&Johnson Kft., az Endoscope Hungary Kft., a Technorg-Linda Kft., a Pharmavit Rt. és az Astrotech Kft. A központ a konzorciumi ta­gok és az Oktatási Minisztérium •által erre a célra juttatott pénz­zel, valamint saját bevételeivel nonprofit szervezetként gazdál­kodva végzi feladatait. Az intézmény szakmai profil­ja az elkövetkező három évben elsősorban a lézerek, a bio­mechanika, a molekuláris bioló­gia és az informatika legszéle- sebben vett alkalmazási terüle­teinek együttes kutatása. Új mé­rési és ipari technológiák, új - főként lézereken alapuló - mű­szerek és módszerek fejlesztése, gyógyszerek, orvosi diagnoszti­kai és gyógyító eljárások kidol­gozása, ellenőrzése, ezek minő­ségbiztosítási folyamatainak ki­munkálása szerepel a kitűzött célok között. Orgona világszínvonalon Ma kezdődik és novemberig tart a pécsi Bazilika köz­kedvelt koncertsorozata. Hétfőn 19 óra 30-kor nagyböjti kínálattal, a PTE kórusainak, ze­nekarainak a fellépésével kezdő­dik a Pécsi Bazilika koncertsoro­zata, míg a helyi művészeknek lehetőséget adó Püspökvári Ze­nés Esték első hangversenyén, június 26-án a PTE Klarinét és Harsona Kvartettjét hallhatjuk. Húsvétig 3900 forint helyett 3300-ért kaphatók a 25 alkalomra szóló éves bérletek. A Baziliká­ban a következő esemény április 17-én Szamosi Szabolcs orgona­művész és Balogh Jenő ütős fellé­pése lesz - az orgona először szó­lal meg Pécsett ütős hangszerrel együtt. Szeptemberben Dés Lász­ló szaxofonművésszel alkotnak duót. Május 25-én Hannsfried Lucke lichtensteini orgonamű­vész lesz a vendégünk, aki a világ számos jelentős templomi orgo­náján játszott már. Novemberre Martin Bakert, a londoni West­minster katedrális orgonistáját várják, és Fehéroroszországból is érkezik művész az idén. b. r. Béke poraira, de hol és meddig? Alig több, mint fél éve temették el a szeretett édesapát, nagyapát, amikor a családtagok egy márciusi vasárnapon hiába keresték az elhunyt márványkazettában elhelyezett urnáját. A sírgyalázó tolvaj valószínűleg tudatában sem lehetett, hogy ezzel mekkora fájdalmat, milyen lelki sebeket okoz.- Épp a születésnapomon kaptuk a hírt, hogy a papa meghalt - mondja a vékony, hatvan év körü­li pécsszabolcsi asszony a fájdal­mában bénultan ülő fiatal húgára- féltestvérére - nézve, aki a keze­it most is görcsösen kulcsolja egy­másba. Szemük már száraz, te­A tavaly augusztusi családi gyászt a napokban ugyanis újabb veszteség tetézte.- Kéthetenként járunk ki a lá­nyommal a szüléink sírjához - idézi föl az asszony az akkori megdöbbenését. - Vasárnap ebéd után indultunk a nagyon korán el­A jog szerint kegyeletsértés A Pécsi Városi Rendőrkapitányság az eset kapcsán azt a tájé­koztatást adta, hogy a jegyzőkönyvet felvették, a temetőt és környékét átkutatták és ellenőrizték a színesfémátvevő helyeket is. Egy rézumát azonban szét is vagdoshatnak, hogy a többi közé keverjék. Egyebek közt ezért is nehéz az eltűnt tárgy nyo­mára bukkanni, nem is szólva a hamvakról. Mivel kegyeletsér­tés történt, az iratokat a Pécsi Városi Bírósághoz juttatták el. A bíróság ennek alapján nyomozást rendelhet el, amellyel a rendőrséget bízhatják meg. kintetükből is leolvadt a döbbenet az eset óta. Inkább csak megtör­tek, fáradtak. hunyt lánytestvérem sírjához. Azon van a papa urnája is elhe­lyezve egy kis márványdobozban. Ahogy odaérünk, látom, a teteje föl van feszítve. Szóltam a lá­nyomnak, én meg se mertem néz­ni. Kétszázra szökött a vérnyo­másom. A húgom, aki az utolsó pillanatáig gondozta őt, mindjárt szaladt és a rendőröknek is jelen­tette. De olyan rosszul lett, nem tudott buszra ülni, hogy hazajöj­jön... A gyárvárosi rendőrőrsön vették föl a jegyzőkönyvet. A domboldalra kapaszkodó pécsszabolcsi temetőkhöz - fő­ként az újhoz - sárdagasztó, szűk ösvényen lehet feljutni. Az újte­metőt friss vizű hegyi patak szeli át, bukszusok előlegezik a tavasz zöldjét. A látvány mégsem ünne­pien komor, hanem méltánytala­nul csüggesztő; konténerért kiáltó szemétheggyel, elhanyagolt utak­kal, forgácsaira tört paddal, elga­zosodott, fejfa nélküli hantokkal. A nyolcvanévesen elhunyt neves bányászé az üdítő kivételek közé tartozik. Emlékére naponta két­szer kondult meg a harang tíz na­pon át.- Azért kért urnás temetést, hogy legalább a halálában ne ke­rüljön a föld alá - áll meg szerettei kövénél a nyugdíjas asszony, be­várva hallgatagon lépdelő húgát. - Apám a háború alatt halt meg szegény, még itthon. Ki sem ju­tott a frontra. Édesanyámat apám barátja vette később feleségül, akinek sikerült hazajutni a hábo­rúból, és számomra is öröm volt, hogy valakit végre apámnak szó­líthatok. Apámként is szerettem meg. Rövidesen kishúgom szüle­tett - ő az, aki itt nyugszik és csak néhány hetet élt - majd még két lánytestvérem. És a nevelőapám ki is taníttatott mindannyiunkat tisztességgel. Apámnak a hősi ál; dozatok emlékművéhez viszek vi­rágot, az ő neve oda van felvésve.- A férjem lebetonozta - simít­ja meg ujjaival a márványkazetta tetejét, amely, mintha az érintésé­re tenné, fényesülni kezd a sze­merkélő esőtől. - Fajansz urnát akartam, de a temetkezési válla­latnál azt mondták, a fajansz szét­fagy. Végül aranyszínűt választot­tunk sárgarézből, fehér keresztes csipketerítővei. Nézze csak meg, ha a tolvajok rendesen visszate­szik a fedőt, senki nem veszi ész­re, hogy nincs. A temetés előtt fű­nyíróval, fűrésszel, gereblyével, kaprai vonult ki ide az egész Kegyeletsértés család. Legalább tíz szomszédos sír környékét is rendbe tettük. A két nő ragaszkodik ahhoz, hogy a régi temetőt, édesanyjuk sírját és az urnákat tartó piramist is megnézzem, ahol az ő új halott­juk - hiába kérték - már nem ka­pott helyet. Pedig itt nagyobb biz­tonságban lett volna. Fájdalmat keltett bennük a gyanú is, misze­rint a család valamelyik tagja csente volna vissza a fényes urnát a benne lépő hamvakkal félté­keny bosszúból, vagy ki tudja mi­lyen indíttatásból. A bekerítetlen, gazos újtemetőre emlékezve, a fák alatt elrejtőző sírokra, a kihúz­FOTÓ: MÜLLER ANDREA gált fém fej fák hűlt helyére gon­dolva, az ok sokkal egyszerűbb­nek látszik. Az idős nő azt mondja, ezzel már két kedves halottjának vesz­tette el minden nyomát, édes- és nevelőapjáét.- Igen, vallásos család vagyunk - réved rám határozatlanul, ahogy a sírok közt erre rákérdezek. - De ne higgye, hogy valami nagy templomba járó vagyok. Van, aki azt mondja, a buzgó imádkozást hagyjuk meg azoknak, akiknek lelkiismeretfurdalásuk van - re­mélem, nekem nincs nagyon sok okom erre. bóka r. i

Next

/
Thumbnails
Contents