Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)
2001-03-30 / 87. szám
2001. Március 30., péntek KULTÚR A - R I P 0 R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal MIKES ÉVA, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára nyitotta meg tegnap délután Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Házban a Baranyai Cigányok IV. Tavaszi Fesztiválját, amely ma és holnap tudományos tanácskozással, kiállítással, színházi bemutatóval és regionális folklórtalálkozóval várja az érdeklődőket. Képünkön a képzőművészeti kiállítás egy részlete látható. fotó: laufer László Kárász első 700 éve Minisztériumi pályázati támogatásból készült el a kárászi helytörténeti füzetek első négy fejezete. A nemzeti ünnepre újabb két kötettel gyarapodott a színes borító. A faluképet megjelenítő, színes grafikával díszített borító mérete arra enged következtetni, hogy további kötetek megjelenésére lehet számítani. A Kárászi Faluszépítő Egyesület koordinálta az anyaggyűjtést. A falu első 700 évéről szóló füzetben történelmi áttekintés található, melyből kiderül, hogy az 1300- ban épült templommal vette kezdetét a falu históriája. Az 1970-es években szűnt meg a településen az iskola, melynek 125 éves történetét dolgozza fel a második füzet. A harmincas évektől jegyezték le azt a tizennyolc elbeszélést, melyet a Kárászi mesék című kötetben olvashatunk. A faluban arany-, szén- és kőbányászat, malomipar, téglagyártás és fészekodú- gyártás működött egykor. Ezt eleveníti fel az ipartörténeti füzet. A korábban megjelent sorozat bevételéből sikerült kiadni a nemzeti ünnepre a Kárász helynevei című munkát, Reuter Camillo gyűjtése nyomán. Ő hosszú ideig erdőgondnoka volt a környéknek, melyet módjában állt alaposan megismerni. Egy helyi vállalkozó finanszírozta a hatodik könyvecskét, Kárászi huncutságok címmel. Ebben a ma élő falubéliek idéznek fel vidám történeteket a múltból. Mezei Attila polgármestertől megtudtuk, hogy készülőben van a helyi turizmusról, a megőrzött receptekről és a malomtörténetről szóló könyvecske. ______________.________KOMA ZSUZSA Ko Hégiiimi díjbeszedés szigorúbban Felszólító levél 120 hátralékosnak talált egyetemi hallgatónak Alaposan szorítottak a PTE kollégiumi szabályzatának díjfizetési feltételein: már a 30 napon túli hátralék is a bentlakási szerződés súlyos megszegését jelenti, vagyis a hallgató kiköltöztetésével járhat. A Pécsi Tudományegyetem Gazdasági Fő- igazgatósága - egyeztetve az Egyetemi Hallgatói Önkormányzattal - a kollégiumokban, illetve a bérelt kollégiumi férőhelyeken lakó hallgatók közel 15 millió forintos díjhátralékának beszedése és a kollégiumi díj befizetési fegyelmének javítása miatt kezdeményezte a PTE kollégiumi szabályzatának módosítását. Eszerint a bentlakási szerződés súlyos megszegését jelenti a hallgató 30 napon túli kollégiumi díjhátraléka. Ez pedig a kollégiumi jogviszony megszűnésével, az érintett hallgató kiköltöztetésével jár, vagy legalábbis járhat. Eddig a súlyos szerződésszegést 60 napos késedelem után lehetett kimondani. Az erről szóló előterjesztés szerint a szabályzat módosításával egy időben 8 napos fizetési határidőt tartalmazó felszólító levelet kaptak azok a hallgatók, akiknek a díjhátraléka a 30 napot meghaladta. Ha a tartozásokat határidőre nem egyenlítik ki, megkezdődik a rendészeti úton történő ki- költöztetésük, illetve a díjhátralékok jogi úton történő behajtása. A változás tehát drákói szigorúságúnak mondható. A kollégiumi szabályzat módosítását eredményező előterjesztésben említett összsumma és a „bekeményített” feltételek valamiféle díj nem fizetési ragályra engednek következet- ni. Bókay Endrétől, a kollégiumok igazgatóságának vezetőjétől viszont úgy tudjuk, hogy évekre visszamenőleg átlagosan mindössze 30-40 hallgatónak van több hónapos díjhátraléka. A jelenlegi, volt JPTE-s 2481 kollégista 99,7 százaléka rendesen fizet. Ez utóbbi kategóriába azt is beleszámítják azonban a kollégiumok, ha a határidőhöz képest van egy-két hét elcsúszás, hiszen az áprilisi díjat például az előírás szerint március 15-ig be kellett volna már fizetni. Feltomyozhatja a hátralékmilliókat az is, hogy a befizetések elszámolásának átfutása két hétbe is beletelhet a regisztrációig, miközben a hallgató a csekkjének bizonylatát lobogtatja. Ez a különbség önmagában 9,3 millió forint látszathátralékot jelent. Dr. Kisbánné Karis Ilona gazdasági főigazgatótól tudjuk, hogy 120 kollégista hallgató kapott a napokban fizetési felszólítást. Az erre való reagálás, álláspontja szerint, arra is jó lesz, hogy pontosítsa a nyilvántartás estleges elmaradását a valós helyzettől. Hiszen nagyon is elképzelhető, hogy egyes késedel- meskedők igazolni tudják, ők mégiscsak befizették a díjat, és az sem kizárt, hogy adminisztrációs tévedésből vagy a bejelentés elmulasztásából következőn olyanok is a hátralékosok között szerepelnek, akik már néhány hónap óta nem is kollégisták. A hallgatók számára - a bölcsészettudományi karon leginkább - sérelmes volt már eddig is, hogy az ösztöndíjfizetés pontossága, vagyis inkább késedelme korántsem mindig igazodik a kollégiumi díjfizetés előírásaihoz. A még meg nem kapott ösztöndíjból pedig nem tudnak fizetni. A díjA Pécsi Tudományegyetem pécsi kollégiumai és befogadó kapacitásuk G hátralékos szerződésszegés időhatárának egy hónapra csökkentése azt valószínűsíti, hogy óhatatlanul az eddiginél sokkal többen kerülnek a kiköltöztetéssel fenyegetet- tek kategóriájába. _______________ d.l Kön yv Nem csütörtök Hírcsatorna SZINNYEI JÚLIA-DÍJ. Szinnyei Júlia írónő örököse, Benedek Mihály 1988-ban döntött úgy, hogy a Magyar írószövetség Dél-dunántúli Csoportjával karöltve irodalmi nívódíjat alapít, amivel minden évben az előző Jelenkor-évfolyam legjobbnak ítélt publikáció szerzőjét jutalmazzák. Mivel a lekötött pénzösszeg kamata oly mértékben csökkent, hogy ebből már nehezen lehetett kiállítani egy tisztes díjösszeget, a Budapesten élő alapító felhatalmazta az írócsoportot, hogy a díj érdekében keressen új pénzforrásokat is. (sz) TANSZÉKVEZETŐK. A Pécsi Tudományegyetem szenátusa jóváhagyta az Állam- és Jogtudományi Karon kiírt tanszékvezetői pályázatok eredményét, amely gyakorlatilag az eddigi vezetők megbízását újítja meg további időszakra: dr. Bruhács János egyetemi tanárét a nemzetközi- és Európa-jogi, dr. Visegrády Antal egyetemi tanárét a jog- és állambölcseleti, és dr. Petrétei József docensét az alkotmányjogi tanszék élén. ibi A Brassóban, 1973-ban született Orbán János Dénes pályáját fél évtizeddel ezelőtt versekkel kezdte, első prózakötete előtt négy versválogatást közölt. A pécsi Jelenkor Kiadónál 2000-ben megjelentetett műve, a Vajda Albert ’ csütörtököt mond című könyve mindenképp figyelemre méltó, több szempontból is. A kötet fele ugyanis - nem feltétlenül eldönthető módon - szerepjáték, stílusbravúr, rejtőzködés avagy írói karikatúra. Még ha „legrosszabbként” ez utóbbiról is lenne szó, az se lenne baj, elvégre, az így írtok ti óta az efféle nekifutások, ha szerzőjük jól karcolászik, ugyanúgy élményszámba mennek, mint bármi egyéb, ugyanis, mint tudjuk, a humorban nincs tréfa. Orbán ál-székely legendáriuma, ál-Csáth Gézás so- pánkodása, ál-minimál leírása egytől egyig remek darabok, ami nem feltétlen jelenti azt, hogy minden szavukban viccesek, vagy vicceskedők (hál' istennek!), csak kérdés, hogy a könyv egészében pontosan hol a helyük. Tán megérte .volna összevárni még néhány hasonszőrű írást (ha egyáltalán születik még ilyen a szerző tollából), és azokat összegyűjtve, külön cím alatt közrebocsátani. Bár kétségtelen, hogy a könyv második felét kitevő Jegyzetek a fikció margójára című ciklus is erősen emlékeztet egy tudatosan vállalt (sőt, folyamatosan megnevezett) író, nevezetesen Borghes világára, ezt semmi szín alatt nem merném paródiának nevezni. Sok töprengésre adhat okot a tálalt probléma, miszerint ebben a fura közegben, amit az író, az irodalom világának gondolunk, voltaképp ki ír, mit ír, mit kell így, úgy meg amúgy olvasni. Mindent összevetve, éltető a remény, hogy Orbán János Dénes az első, nagyon érdekes és ígéretes prózakötete után valami még egységesebb, még inkább nagyobb ívű művel örvendezteti majd meg leendő olvasóit. MÉHES KÁROLY Hallgatható irodalom A kedden véget ért Lipcsei Könyvvásár egyelőre még csak kistestvére a frankfurtinak, de mindenesetre igyekvő. A kiadók jelenléte sem olyan látványos, Magyarországról egyedül a pécsi Alexandra Kiadó tette tiszteletét, sőt ők vállalták el a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők standjának felügyeletét is. Ez utóbbin mintegy húsz másik kiadó - köztük a Jelenkor - kiadványai voltak megtalálhatóak, igaz, csak egy-egy kötet erejéig. Az nyilvánvaló lett, hogy a könyvszakmában is folytatódik az elektronika térnyerése, a tavalyi elektromos könyv szenzációja után ezűttál a „hállgátható irodalom” volt porondon. Ez persze annyiban nem új, hogy voltaképp magnókazetta, illetve cd-lemez segítségével terjeszti az „olvasnivalót”, de az mégis csak újdonság, hogy egy-egy művet nem feldolgozva, zenei betétekkel tesznek közzé, mint eddig volt szokásos, hanem a teljes mű, akár több száz oldalas regény hallgatható meg a hanghordozókon. ________ M. K. Ne gyvenéves a Pécsi Balett 2. Fejjel táncolni A hatvanas évek a hazai és a külföldi közönség meghódításával telt el. A siker titkát így foglalta össze Tóth Sándor, az „alapító atyák” egyike, aki ma is aktívan dolgozik a Pécsi Nemzeti Színház produkcióiban: „Volt egy döntő tényező: Eck művészi felelősségérzete és a célok hosszú távon való láttatása. Ebben mi hittünk, és minden más lényegtelen volt ahhoz a hitünkhöz képest, amit Imre tartott bennünk. És a napi munkában hittünk, amit végeztünk. És az „együtt maradunk!” tudata, vállalása is ide tartozik.” Pókháló. Koreográfus Eck Imre, a képen Bretus Mária, Árva Eszter és Tóth Sándor. Eck balettjének megjelenése lehetővé tette prózai darabokban a tömegjelenetek táncos megfogalmazását. Lehetővé vált, hogy a zenés művekben ne csak betét, illusztráció legyen a tánc, hanem a zenével, a szöveggel egyenrangú. Történt ez akkor, amikor a világszínpadon ismét előtérbe került „a színház mint összművészet” eszménye. Sokan úgy gondolták, a pécsiek megtagadják a klasszikus balettet, mások szerint inkább kitágították a határait. Igaz, szakítottak a csak gyönyörködtetésre vállalkozó, tüll- szoknyás, flitteres, szépelgő tánccal: az érzelmi, érzéki közegből a gondolkodás, az értelem síkjára emelték át a táncot. „Fejjel táncolni”, ez volt a feladat. Nem elmúlt korok mesés történeteit elevenítették meg, hanem saját koruk konfliktusait: a közösség és az egyén viszonyában lévő feszültségeket, a tömegember és az egyéniség ellentétét, a magány szomorúságát, az erőszak szörnyűségeit. A színpadon megjelent a csukaszürke egyenruha, de megjelent az akkori divat is, a ballonkabát és a garbó: nem csoda, ha a fiatalok közel érezték magukhoz ezt a táncot. Az együttes legfőbb műfaja a zenei-színpadi kereteket filozófiai, érzelmi tartalommal kitöltő, cselekményes balett és az úgynevezett szimfonikus balett volt. Á klasszikus háromfelvonásos balett-est helyett a két részre tagolt műsort kedvelték, gyakran adtak három (sőt négy) egyfelvonásost. A klasszikus balettben megszokott, valóságot vagy mesét idéző festői díszletek helyét körfüggöny, vastraverz foglalta el, a kosztümök leegyszerűsödtek. Eck táncosai gyakran vettek fel statikus pózokat, mozgásuk szögletes volt és lassú, sokat voltak a földön. Vagy éppen ellenkezőleg: csak a levegőben táncoltak. Jó példa erre a Pécsi Balett egyik emblematikus produkciója, a Pókháló, amelynek első bemutatója 1962 februárjában volt. Két pókhálót idéző vasrácson (Vota Emil tervezte) két, áldozatára váró pók, köztük a harmadik, a töprengő, a határozatlan (Bretus Mária, Árva Eszter, Tóth Sándor). Két ideológia között dönteni nem tudó egyén bizonyára nem jutott mindenkinek az eszébe, de a két nő között vergődő férfi bizonyosan. A közönség ekkor némi tartózkodással fogadta a vasrácson függeszkedő táncosokat, a tizenöt évvel későbbi felújításkor viszont tomboló siker fogadta a produkciót. Néhány cím jelzi a tematika sokféleségét: 1514, Bányászballada, Oly korban éltem, A parancs -Etűdök kékben, Pantomim, Concerto, Monódia. Ugyanakkor Eck nem idegenkedett az ismert balettektől sem - persze, az ő nyelvén előadva: A fából faragott királyfit, a Csodálatos mandarint többször is színpadra állította. Eck Imre múlhatatlan érdeme, hogy helyet adott olyan magyar zeneszerzőknek, akik közül többen ideológiai okokból vagy egyszerűen a közönség ízlésére hivatkozva nem, vagy ritkán szerepelhettek a koncertpódiumokon. Hosszú a névsor, közülük sokan a pécsiek felkérésére írtak zenét: Szöllősy András, Maros Rudolf, Kurtág György, Petrovics Emil, Láng István, Gonda János, Ránki György, Kincses József, Szokolay Sándor és mások. De természetesen a klasszikusok sem hiányoztak: Beethoven, Bartók, Kodály, Vivaldi, Strauss, Berg, Bakfark Bálint, Lajtha László, Mahler. A társulat nemcsak a nagyvilág balettjét mutatta be Pécsett, hanem Pécset is a világnak. A hatvanas évek második felében megkezdődtek a külföldi turnék, nagy sikerrel, s nyomában az itthoni érdeklődés, elismertség is nőtt. A Pécsi Balettet először a huszonéves fiatalok fogadták el, hiszen a táncosok az ő korosztályukból valók voltak. Azután a pécsi művészek, az ér- telmiség, amely a saját vívódásait látta viszont a színpadon. Eck Imre és táncosai jelen voltak a város közéletében: a szaporodó irodalmi esteken, a politikai-esztétikai elfogadottság határait feszegető képzőművészeti kiállításokon, a kávéházban, a baráti társaságokban is. Bertha Bulcsú, aki pécsi újságíróként maga is részese volt ennek a közéletnek, ezt írta a huszadik évfordulón: „Az írók, festők nagyon örültek, hogy a modem balett oUhont kapott a városban, mert így a társművészetek új útjai, kísérletei is elfogadhatób- bakká váltak. ” GÁRDONYI TAMÁS 4 k »
