Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-26 / 83. szám

I 2001. Március 26., hétfő RIP O R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA Hungarológiai központ Pécsett Szakfolyóirattá lép elő az évkönyv Többféle hungarológiai áramlat él ma Magyarországon - a nyelvtudományba ágyazódó magyar nyelv és a magyarság­tudomány különféle területeinek más és más pontjaira he­lyezve a hangsúlyt. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet­tudományi Karának az elmúlt évre visszatekintő Hungaro­lógiai Évkönyve az itteni törekvések elé tart tükröt. A Nyelvtudományi Tanszék Szépe György által lefektetett alapjain működik a hungarológiai program - tájékoztatott Szűcs Tibor, a kötet főszerkesztője, aki elmondta, hogy az áprilisban megrendezen­dő XI. alkalmazott nyelvészeti kongresszuson is hangsúlyos lesz ez a - magyarnak idegen nyelv­ként való felfogása alapján kifejlő­dött és ily módon működő - tudo­mány. A hungarológia ugyanis egyfelől a nyelvvel, a nyelvészettel és a nyelvoktatással, másfelől mint a magyarság történeti-kultu­rális tényezőivel foglalkozó tudo­mányként fogható fel. Az ELTE-n elsősorban a nyelv képezi az ala­pot, a szegedi egyetemen a ma­gyar kultúra és Közép-Európa vi­szonya a domináns, Pécsett talán a legszélesebb a hungarológia fo­galomkörének a jelentése. Az or­szág különböző nagy egyetemi centrumaiban folynak üyen jelle­gű kutatások és van ilyen képzés. A PTE-n ősszel már levelező szin­tű oktatás is indul a témakörből. A Hungarológiai Évkönyv az elkép­zelések szerint a későbbiekben periodikává, időszakonként meg­jelenő tudományos kiadványsoro­zattá lép elő. A mostani számot a hungaroló­gia tárgykörébe tartozó, elsősor­ban nyelvi tanulmányok, tudomá­nyos közlemények alkotják, ezzel szemben a már készülő következő számban tapasztalható lesz a nyi­tás a magyarság-tudomány tágab­ban értelmezett tematikája, terüle­tei iránt is. Az ismert kutatók mel­lett a pályakezdők és a diákok publikációs lehetőségeit ugyan­csak szeretnék biztosítani. A fő- szerkesztő Szűcs Tibor a szerkesz­tőbizottság összetétele révén rajta tarthatja a kezét az egész ország bölcsészkari hungarológiai érveré­sén. Az első szám nagy átfogó téma­körei: A hungarológia a felsőokta­tásban, A magyar mint idegen nyelv - Hungarológia a kutatás­ban, A határokon túl: A hungaro­lógiai örökség a kapcsolatok tükré­ben, továbbá a Nyelvi kihívások a harmadik évezredben című alkal­mazott nyelvészeti kongresszusi előadások voltak. A következő szám alaptónusát az említett meg­határozó elemek mellett előrelát­hatólag az áprilisi pécsi alkalma­zott nyelvészeti kongresszus hungarológiai témái is jelentősen befolyásolják. VALAMIFELE „MAS” TUDÁS. A XVII. Országos Kisplasztikái Biennálé alkotásai várják az érdeklődő­ket a Pécsi Galériában. A tegnapi díjkiosztó ünnepségen a harmadik díjat Baráz Tamás, a másodikat Bö­szörményi István, az elsőt Zsemlye Ildikó vehette át dr. Toller László polgármestertől. A Magyar Szob- rásztársaság diját Erős Ágost Koppány nyerte. A tárlat április 15-ig látogatható. ___________fotó. mOllír a. Új abb szezon szabadtéri nélkül Műfajilag nehéz lenne minősíteni azt, ami a pécsi Szabadtéri Színpad körül zajlik, azt azonban bízvást nevezhetjük tragikusnak, hogy minden jel szerint a 2001-es nyári szezonban is színi elő­adások nélkül marad a város, miköz­ben ha csak egy kicsit is rendben len­nének az alapok, súlyos milliókat le­hetne kapni pályázatokon. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az idei szabadtéri produkciókra - Szegednek, Gyulának, Szentendrének - 54 millió forintot osztott szét. Most nem az összeg a fontos el­sősorban, hanem az, hogy azok a városok, amelyek rendelkeznek megfelelő szabadtéri színpaddal, némi fenntartási költségek mel­lett számíthatnak rá, hogy külső forrásokból, pályázati úton kapnak annyi pénzt, amennyi­ből kiállítható egy-egy nyári produkció. Pécsett egyelőre csak a hagyomány adott, a régi szép idők, amire oly fájó szívvel emlék­szik mindenki, aki a valahai előadásoknak ré­szese lehetett. Pedig, pedig... mi lehetett volna, ha! Ha az elsősorban Krémer Károly vállalkozó nevével fémjelzett projekt sikeres lett volna, és a külföldön oly eredményes üzletember pécsi vendégszereplése hozott volna bármi kézzel fogható előrelépést. Ehhez képest az 1998. áprilisi lelkes nekifutás után majd’ há­rom évvel a Szabadtéri Színpad ügye hümmö- getés tárgya, mint ahogyan Krémer úr holléte és a vele való bármilyen további együttműkö­dés reménye is egyszerre veszik bele a múlt és a jövő ködébe. Ami biztosinak tűnik): minden áll. Ami egyet tesz azzal, hogy tovább romlik, rohad, és minden előzetes költségkalkuláció hatvá- nyozódik. Pásztor Ágnes (képünkön), a Művelődési, Oktatási és Sport Főosztály vezetője annyit közölt lapunkkal, hogy a pécsi önkormányzat és Krémer úr cége közötti megállapodást még egyszer tisztázni kell, azaz össze kellene vég­re foglalni, mi is történt az utóbbi évek során. Ez, bárcsak három évről van szó, úgy tű­nik, valóban egyre inkább kibogozhatatlan. Információnk szerint szerepelt a képben egy francia cég, amelyik az ipari park építésében szeretett volna komoly szerződéshez jutni. Őket közvetítette volna ki Krémer, annak fejé­ben, hogy mintegy „mel­lékszálként” gyorsan hely­repofozzák a Szabadtéri Színpadot és a tettyei szín­padot is - csekély 280 mil­lióért. Ám mivel a franciák szerződése nem jött össze, természetesen az önként vállalt (?) egyebekkel sem foglalkoztak, annak ellené­re, hogy akkor már Krémerék terveket rajzoltattak, művészeti ve­zetőt szerződtettek, vagyis készültek. Papp Béla alpolgármester szerint azonban az ipari park kapcsán semmiféle francia cég­gel nem tárgyaltak, így nem is kosarazhatták ki őket, tehát ez a verzió sem fedi száz száza­lékig a valóságot. Tény viszont, hogy miközben Krémer - volt munkatársai szerint - 3-4 millió forintot költött a tervekre, egyetlen határidőt sem tu­dott megtartani, és eltünedeztek mellőle a leg­főképp a presztízsüket féltő művészek is. Weber Kristóf zenei igazgatóként funkcio­nált volna. - Lelkesen kezdtem a munkába, gyorsan megcsináltam egy évadnyi tervezetet - emlékszik vissza. - Elsősorban operákat szerettem volna bemutatni. Például Eötvös Pétertől egy kamaraoperát, amit két Monteverdi-mű fogott volna közre, vagy ide szerveztem volna az Orleans-i Jelszínházat egymillió forintért, ami már akkor olcsónak simított. Beadtam egy költségvetést, kértem banki garanciát,- nem kaptam. Nagy ebédek voltak, ígérgetések, de semmi sem történt, úgyhogy megmondom őszintéit, megijedtem, hogy nagyon lejáratom magarhat, és inkább gyorsan lemondtam. A kulturális bizottság meghallgatásán Krémer Károly felajánlott 3 millió forintot a városnak „eredeti állapot helyreállítása” cí­mén - amire szintén kötelezettsége van -, de ezt egyrészt a közgyűlés nem fogadta el, azaz kevesellte, másrészt sokaknak nem világos, mi a csudát is értsünk eredeti állapoton, elvég­re, már akkor is minden romos volt, amikor a Krémer-féle cég betette a lábát. Az ügy azért sem kecsegtet sok küátással - vélik az érintett színháziak -mert a város tel­jesen kivonult a Szabadtéri Színpad üzemelte­téséből, és olyan üzletembert nehéz lesz talál­ni, akit meg lehet majd győzni, hogy valaha is megtérül neki a befektetendő több tízmillió (minimum 15), amivel alkalmassá lehet tenni a színpado(ka)t a játékra. Addig is marad a várakozás. méhes k. Érettségi előtt a Gandhiban Az édesanyja reklamált, hogy ne tegyék kisegítő iskolába Várhatóan 22-en veselkednek neki az érettségi vizsgáknak az idén Karsai Richárd osztályában. A Jelentkezési lapokat természetesen már beadták. A diákok, akik a szélrózsa min­den irányából érkeztek, ugyanilyen sokfelé indulnak to­vább, választott pályájuk, érlelődő hivatásérzetük szerint. Az igazgatói szobára nyíló kis taná­riban asztalok, aktahegyek, kávé­főzősarok ismerős csendélete. La­katos Szabina egy Fejér megyei kis faluból, Sárosáról került a Gandhi­ba, mondja Karsai Richárd, a vég­zősök osztályfőnöke, Szilágyi Ist­ván pedig a Tolna megyei Szedres­ről. Kérdés, Szabinát szóra tudom-e bírni - teszi hozzá. Őrá azért lehe­tek kíváncsi; mert tízgyermekes családból, szegénységből érkezett, aki kisgyermekként oláh cigány anyanyelvén ismerkedett a világ­gal, Istvánra pedig azért, mert ott­hon csak azt verték a fejébe, hogy tanulj! tanulj!, holott mondhatták volna azt is, hogy válassz szakmát és minél hamarabb dolgozz. Az osztályfőnök elöljáróban el­mondja azt is, hogy a gyerekek a német vagy az angol mellett mindkét cigány nyelvet kötele­sek tanulni, és természetszerűen fontos cigány identitásuk erősíté­se, a cigány kultúrával való is­merkedésük is. Még ha híjával is vannak számos tankönyvnek és a lovárit is csak fénymásolt lapo­kon tanulják. Az alapítványi is­kola részben azért jött létre, mert erre a nemzetiségi formára igény mutatkozott, másfelől tagadha­tatlan célja, hogy egy erősödő ci­gány értelmiségi réteg nevelőd­jön ki a cigányság, és persze a „nagytársadalom” javára. Az egyszerűen, de ízléssel öltö­zött Szabina finomarcú lány. ’A kér­désre, hogyan került a Gandhiba és merre indul tovább, csöppet sincs megületődve.- Sárosdon a cigánygyerekek 98 százaléka azonnal külön kisegítő iskolába került. Szerencsém, hogy én véletlenül az általánosba. Az ál­talános iskolát a Gandhi tanárai föl­keresték jobb képességű cigány- gyerekeket kutatva.- Mi volt ez a véletlen?- Édesanyám bement az önkor­mányzathoz reklamálni, amikor engem is a kisegítőbe akartak ten­ni. Onnan nem jutottam volna se­hová. Azért az általánosban is ko­rán megérezte az ember, mit jelent cigánynak lenni. Ráadásul hatéves koromig csak cigányul tudtam, a nővérem ezért is bukott meg. Igaz, az óvodában már ragadt rám vala­mi a magyarból, de otthon még mindig oláhul beszélünk.- Nem lehetett könnyű a szülők­nek tíz gyerekkel.- Apu a téesz tehenészetében dolgozva annak idején jól keresett. Vagy hát... valószínűleg hol volt mit enni, hol nem volt - mosolyo- dik el. - Nem tudom. Akkor még gyerek voltam.- Hogy fogadták az otthoniak, hogy Pécsre került?- Bátyám, Csaba is itt érettségi­zett. Ő orvosira jelentkezett, de el­sőre nem vették föl, most itt asz- szisztens az iskolában. Az otthoni cigányközösségből van, aki rossz- indulattal fogadta, mondván, felvá­gósak vagyunk. Akik így gondol­koznak, nem érzik, hogy később, hosszú távon ez nekik is jó lehet. Szegedre történelem szakra, Eger­be kommunikáció-történelemre je­lentkeztem, de ahova igazán sze­VlDEÓ A krokodilszív Bizony, van az úgy, hogy az em­ber szerelmes lesz, és ebbe a szerelembe belehal. Egy bővített mondatban erről szól A krokodi­lok bölcsessége című film, azzal az apró különbséggel, hogy ese­tünkben első látásra kérdéses, az ember szócskát nem kellene-é vámpírra cserélni. A most is re­mek Jude Law ugyanis, aki a nem túl könnyen kimondható, ám valamivel könnyebben leír­ható Grlscz vezetéknevet viselő főszereplőt alakítja, eme film­ben nőket csábít el, hogy azután azok vérét vegye. Steven Grlscz ugyanis csak akkor élhet tovább, ha olyanok vérével táplálkozik, akik szeretik őt. Nem túl bonyo­lult metafora: az ember csak ak­kor marad életben, ha szeretik - ráadásul a film első elcsábítottjá- nak története (Grlscz megmenti a nőt, amikor az a metró elé akar ugrani, hogy később magába bo- londítsa, és vérét vegye) ugyan­ezt erősíti. Ezért nem vámpír­film A krokodilok bölcsessége. Egy szépen narrált, és követke­zetesen végigvitt történetet lá­tunk, a mindeddig ismeretlen és talán a főszereplőnél is bonyo­lultabb nevű kínai Po-Chih Leong rendezésében. Az alapgondolat azonban édeskevés lenne ahhoz, hogy közel száz percig élénk fi­gyelemmel tudjuk kísérni Grlscz és Anne Levels (Hartley kedven­ce: Elina Löwensohn) szerelmé­nek történetét. Ezért kap jelentős hangsúlyt a nyomozás, és ezért válik fontos szereplővé az azt ve­zető Healey felügyelő (Branagh kedvence: Timothy Spall). Healey sejti, hogy Grlscz gyilkos, de épp az említett öngyilkossági kísérlet meghiúsítása miatt döbben rá: Grlscz nem gonosz. A kiinduló­pont ugyan helytelen, de a követ­keztetés helyes. Gyilkos és fel­ügyelő nem egymás ellen küzde­nek, hanem ugyanazért a célért: a túlélésért. Healey is vall Grlscznek, Grlscz is vall Healeynek: nem a bűntény az ér­dekes. A krokodilok bölcsessége azonban minden erénye ellenére felszínes marad, keresztény és keleti filozófia mázával leöntött szerelmi történet, erős színészi alakításokkal. Szép film, de felejt­hető. ________________________LENDVAI DÁVID A krokodilok bölcsessége (Wisdom of Crocodiles) r: Po-Chih Leong angol, 1998 (Kinowelt) rettem volna menni, attól elijesz­tettek.- Mi lett volna az?- A jogi pálya. De ezt még a leg­jobb barátnőim előtt is rejtegettem.- Szabad időben tánc, mozi, ol­vasás?- Botlábú vagyok! - neveti el magát. - Inkább az olvasás. Marquezt nagyon szeretem. És ha­zamenni! Ha lehet, minden héten otthon vagyok. De miért érdekes az, hogy egy roma leérettségizik? Nem ugyanaz, mintha ezt Kovács Pisti vagy Nagy Jóska tenné? Most még talán nagyobb súlya van, mondom, talán csak ma­gamban.- Később, diplomával, vissza­menne Sárosára?- Igen, segíteni. Például felszá­molni a kisegítő iskolát. De leg­szívesebben itt a Gandhiban ta­nítanék. A lány szavaira sűrűn bólogató, szótlan türelmű Szilágyi István csontos, vékony fiatalember. Édes­apja beás nyelven beszélő cigány, édesanyja magyar. Mikor őt is a sorsáról kérdezem, először is hoz­záteszi az előbbiekhez, hogy Szed­resen a cigányok és magyarok közt Lakatos Szabina lovári nyelven megfogalmazott álma, hogy tanulmányait történelemből foly­tathassa az egyetemen fotó: tóth László a sárosdihoz hasonló elkülönülés, ellentét nincs. A faluközpont és környéke, ahol élnek, polgárosul­tabb.- A beás nyelv anyámra való te­kintettel kicsit elhalványult a csa­ládban - mondja. Egyik testvérem ide a Gandhiba jár, a szekszárdi Garayból iratkozott át ide, miattam is. Édesanyám a legkisebbel van gyeden. Mi a nagyszüleinknél la­kunk egy nagy családi házban, nagy udvarral,^ földdel, tudunk disznót tartam. Édesapám elvégez­te a kereskedelmit, pincér a szak­mája, az eddigi életét végigdolgoz­ta, néha szakadásig. Talán ezért hajtogatja: tanuljak, tanuljak. Ott­hon a romaság is támogat, és a csa­ládon belül is jó érzés, hogy be­csülnek ezért, felnéznek rám. Én biológia-fizika szakra jelentkeztem - nagyon szeretem a természetet, az állatokat, de most hazajárni sincs idő: tanulni kell.- És ha ez az idő szabad?- Focizok az iskola csapatában, és nagyon szeretem a társaságot, a zenét.- Ó, ő egy igazi Fred Astaire! - értékeli Istvánt Szabina nevetve. í «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents