Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)
2001-03-24 / 81. szám
I 2001. Március 24., szombat R I P O R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRAAz együtt maradás erkölcsi parancsa Beszélgetés dr. Papp Lajossal, a PTE egészségcentrumának új elnökével „A klasszikus Universitas gondolata erősebb kell, hogy legyen, mint a pillanatról pillanatra változó kiscsoportos gazdasági érdekek” - mondja dr. Papp Lajos (képünkön), a Pécsi Szívgyógyászati Klinika professzora, akit pályázat alapján a PTE Orvostudományi és Egészségtudományi Központja elnökévé választottak.- Az integráció utáni egyetemi struktúra erősen közrejátszott abban, hogy elődje lemondott. Ön milyen cél, illetve feladat érdekében pályázott a funkcióm?- A tisztséget arra akarom felhasználni, hogy a Pécsi Tudományegyetem erkölcsi, anyagi lehetőségeinek bővülését segítsem, s az engem megbízó orvoskar és egészségügyi főiskolai kar Tíz éve egyetemi tanár Dr. Papp Lajos 1948-ban született Aranyosgadányban. 1973-ban szerzett általános orvosi diplomát a POTE-n, s itt indult szakmai pályája is. Később a SOTE adjunktusa volt, majd 1991-től egyetemi tanár, 1993-ig a budapesti Szív- és Érsebészeti Klinika igazgatója, majd a HIETE zalaegerszegi szívsebészeti tanszékének vezetője. 1997- től a POTE Szívgyógyászati Klinikájának igazgatója. érdekeit képviseljem országos szinten és az egyetemen belül egyaránt. Fontosnak tartom továbbá a regionális munka- szervezést, mert a jelenleg pályázható jelentős támogatások csak regionális feladatokra nyerhetők el.- Milyen sajátossága van az egészségügyi centrumok és elnökeik szerepének?- A kapcsolatrendszerük speciális, hiszen a beteggyógyítás az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozik. Az egészségügy finanszírozásáról és a struktúraváltásról az új miniszternek határozott elképzelései vannak. Mivel a klinikai szintű gyógyító tudományokat az egyetemek művelik legmagasabb színvonalon, a miniszter ezekre kíván támaszkodni a koncepció megvalósításában. A kapcsolattartásban a centrumok elnökeinek kiemelkedően fontos szerep jut.- Mennyiben más a pécsi orvosi kar helyzete, mint a többié az országban?- A debreceni kar minden szempontból jól áll. A biológiai központjának majdnem évszázados hagyománya miatt a szegedi szintén jobb helyzetben van mint a pécsi. Nálunk az a sajátosság, hogy csak akkor lehet eredményeket elérni, ha az egész egyetemet erősítő tevékenység folyik valamennyi karon.- A képzés, a kutatás és a gyógyító tevékenység közül melyik lehet a jövő záloga?- A hármas feladatrendszerben a funkciók szétválasztása súlyos zavarokhoz vezetne, mert ezek millió szállal kapcsolódnak egymáshoz. Ha e háromnak az egysége megbomlik, a csoportérdekek kerülnek előtérbe, és az egész sérül. A centrum elnökének az egyik legfőbb feladata éppen az, hogy az érdekeket összehangolja. Nem a két kar vezetője felett áll, hanem azokkal mellérendeltségi viszonyban van: együtt és egyetértésben hozhatnak döntéseket. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi struktúrán belüli bármiféle megosztás a két kar, illetve az egyetem létét veszélyeztetheti. Az együtt tartás és együtt maradás erkölcsi parancsa, a klasszikus Universitas gondolata erősebb kell hogy legyen, mint a pillanatról pillanatra változó kiscsoportos gazdasági érdekek. Hétvégére fesztivál áldozat vagy tigrisasszony? Házában tartott Maria Callas-estjével. Nagy sikert aratott újra Pécsett Pitti Katalin a Művészetek FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Borklubban az igazság A bor prókátorai nem nyugszanak: a Pécsi Borklub hosszú halódás után a második foglalkozását tartotta a napokban Környei Béla vezetésével. Futnak a képek Ili A veronai zöld Fényes vagy csillogóan fényes? Talpas poharak emelkednek a lámpa fénykörébe, a fehér Irsait vizslatják a szakértést tanulók. Az Irsai kissé savas „rövidbor”, amely azért jól csúszik nehéz pörköltek után. Majd Kékfrankosból készült roséba kortyolnak ifjak és idősebbek, végül a sötétrubin Oportó következik. Tükrösen fényes, elegáns, ezüstöt érdemel, állapodnak meg a mustra után. A közös együttlétet is kóstolják az új klubtagok - egyetemista, borász, szalagmunkás - Pécsett, az Ifjúsági Házban. A. találkozóhoz Paska György tavalyi könyvének szemelvényei - versek, anekdoták - is hangulatot teremtenek, a klub új vezetője Kömyei Béla volt megyei főkertész a borfogyasztás titkait, ceremóniáit sorolja minden részletre érzékeny tárgyismerettel. Például, hogy a jácint elveszi a bor illatát, s hogy nem szabad mosószerrel elmosni a borospoharat. Havi egy-két összejövetelt terveznek a kulturált fogyasztók társaságaként - a verseny a szakemberek dolga. Azért a kóstolást illik megtanulni, és a bor legendáriumáról, a valláson és a művészeteken át a borforgalmazásig mindenről szó esik majd. Áprilisban a borhamisítás kerülhet terítékre a PTE kutatásai alapján, és az egyik klubtag borai a sajtszeletek és a kultúrtörténeti kalandozás mellé. b. r. A Dominikánus Házban ma 17 órakor könyvbemutatóval folytatódik a Pécsi Tavaszi Fesztivál programsorozata. Ujkéri Csabának Hétország fejedelmei címmel jelent meg könyve, amelyről Varga István, a Somogy című folyóirat főszerkesztője beszélget a szerzővel. A fesztivál keretében holnap 11 órakor a Csontváry Múzeumban a pécsi Bach Énekegyüttes ad hangversenyt Lakner Tamás vezényletével, műsoruk a kóruszene humorának gazdagságáról ad képet. Ugyanitt 16 órától a PTE Női Kara és a Pannon Volán Bartók Béla Férfikara lép fel Fodor Gabriella zongoraművész, Erdélyi Zoltán hegedűművész és Janzsó Ildikó gordonkaművész közreműködésével. Holnap 11 óra 30-kor nyitja kapuit a XII. Országos Kerámia Bien- nále a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében dr.Toller László polgármester köszöntő szavaival. B. R. Versmondó kollégisták A megyei kollégiumok vers- és prózamondóversenyét Hajdú Balázs, a pécsi ANK Kollégium diákja nyerte, második Koller Judit (komlói Kazinczy Kollégium). A harmadik díjon Dénes Anett (Kodály Kollégium), Tringer Tamás és Hartmann János (mindketten a Pollack Kollégiumból) osztoztak. ________________________em Ort ega y Gasset azt úja Goyáról szóló könyvében, hogy mindazok, akik a nagy spanyol festő képeit szemlélik, „egy talánnyal állnak szemben, egy olyan rejtvénnyel, amelyet jó lenne legalább tisztábban látni, ha már megfejteni nem tudják”. Ezért aztán, teszi hozzá, óvatosnak kell lenni, és őrizkedni kell a leegyszerűsítő magyarázatoktól. Bigas Lima, A meztelen Maya (Volavérunt) című spanyol film rendezője, sajnos, nem fogadta meg a nagy bölcselő tanácsát. A Goyát övező titkokat ő a lehető legegyszerűbben fogja fel: a róla szóló történetet bűnügyi históriaként adja elő. Magyarázhatja a rendező magatartását, noha semmiképpen nem menti, hogy feltehetően az általa esztétikailag képzetlennek tekintett má, szélesebb publikum számára érthető formában akart elmesélni egy olyan eseménysort, amely egy immár távoli korban, a 19. század legelején játszódik, s Goyával kapcsolatos, jóllehet nem annyira a festővel, mint inkább az emberrel s híres képének modelljével függ össze. Aminek következtében a művészből egy bűneset szemtanúja, sőt nyomozó válik. Ám ez olyan, mintha az Ortega által jelzett (s persze, más módon értelmezett) rejtélyt valaki olyan nyelven óhajtaná elmondani, amely kizárólag jelen idejű cselekvő igékből áll. Az igék szintjén egyébként rendben van a dolog. A történet magva egyetlen napon, Álba hercegnő estélyén, illetve másnap játszódik. A hercegnő, a híres szépasszony, a kor befolyásos férfiai- nak szeretője - s Goyának is kedvese -, a Meztelen Maya modellje, az ünnepség után váratlanul rosszul lesz, mint kiderül, megmérgezték, hamarosan meg is hä. Ennek a gyilkosságnak a titkát fejti fel a film, igen ügyesen, több nézőpontból idézve fel az eseményeket: hogyan látta a történteket a festő, a főminiszter és a vetélytársnő. Végül fény derül a gyilkos személyére, legääbbis mi, nézők, megtudjuk, amit amúgy is sejtettünk. Csakhogy ez nem több, mint egy rutinosan előadott krimi. Minek ehhez a dúsan leomló drapériák, a súlyos bársonyfüggönyök, a díszes serlegek, drága ékszerek és pompás spanyol öltözékek, amelyeket oly tékozló gazdagsággal tár elénk a kamera? S főként.mit keres itt a nagy festő? Csak nem azért idézték meg a szellemét, hogy elmondja: a veronai zöld a legragyogóbb színek egyike, a legdrágább festékből születik, amely azonban veszedelmes méreg isi? Ezt valamelyik inasa is elmondhatta volna. Vagyis kiáltó, már-már a giccs gyanúját ébresztő ellentét feszül a téma és tárgyalásának módja között. Az emlékképek inkább megállják a helyüket. Szépen sikerült Goya vidéki utazásának elbeszélése, látomása a keresztre feszített Jézusról, s gondosan kidolgozottak Álba hercegnő (Aitana Sánchez- Gijón) és a festő (Jorge Perugorría) szerelmének emlékfelvételei, a megmérgeződés fájdalmával és a volavérunt szárnyaló lebegésével. Meg kell említeni még, hogy a királynő szerepében az érett asz- szonnyá formálódott Stéfania Sandrellit láthatjuk, a her vadás aranyló, őszies bájával. Nehéz, ellenszenves szerep, amit kellő humorral old meg. Egy alkalommal azt kell eljátszania, hogy királynőként bevonul Álba hercegnő kastélyába a szolgálók sorfala között, akiket a merész tréfákra hajlamos hercegnő egytől egyig ugyanolyan ruhába öltöztetett, mint amilyenben a királyi vendég megjelent. A két asszony összevillanása a film egyik legjobb jelenete. A legszebb mégis, szinte mondanom sem kellene, maga a Meztelen Maya, a Prado féltve őrzött kincse, a híres Goya-akt. A kamera többször is végigsimogatja, miközben gyönyörködve s elgondolkodva meg-megáll csípőtájon. Nagy Imre A festő és modellje (Aitana Sánchez-Gijón és Jorge Perugorría) Egy öregember emlékirataiból Kaviáros lazac A klinikán, ahol az elmúlt három héten úri kedvemet töltöttem, Ági nővérrel, aki asszonynevét használja, kiderült, hogy leánykori neve Dinnyés.- Csak nem rokona a „daltulajdonos” Dinnyésnek? - kérdeztem.- A nagybátyám, ahogy a hajdani miniszterelnök is. De én egyiket sem láttam soha. Csak apámtól tudom - kapom a választ. S a Dinnyés név egész napra való nosztalgiázást indít el bennem. A hatvanas évek elején Pécsváradon egy sugárzóan szép, okos, tehetséges gimnazista lány a versmondóm volt, s a művélődési ház törzsvendége. Egyszer elhozta hozzám az emlékkönyvét, hogy írjak bele. Jókat nevetgéltünk a régi'emlékverseken, de Erzsi úgy gondolta, hogy minden számára fontos embertől kér legalább egy aláírást. Később érdekes lehet, mikor, ki volt számára fontos. Hosszas vajúdás után az alábbi mélyen filozófikus költeményt sikerült leírnom: Pólón Erzsi emlékkönyvébe! Lószar az élet, s mi vagyunk rajta a verebek. Csak csipegetjük, az egész miénk nem lehet. Szeretettel jegyzi: B. L. Én elkerültem Pécsváradról, Erzsi, aki később kitűnő könyvtáros lett, Isten nyugosztalja, egy dalest után Diny- nyés Jóskával is íratott valamit emlékkönyvébe. A daltulajdonos belelapozott, s megörült költészetem gyöngyszemének. Elkérte, megzenésítette, szerte az országban énekelte ifjúsági klubokban, táborokban, amatőr fesztiválokon. Közben üzent, hogy szeretne megismerni, s honoráriumként egy kis- fröccsöt fizetni. Kazincbarcikán egy amatőr színjátszó fesztiválon nagy szaladgálás támadt. Rohantak hozzám az emberek, itt a Dinnyés felkiáltással, rohantak Jóskához, itt a Bükki. Vagy száz ember karéjában fogtunk kezet, ölelkeztünk össze. De a legnagyobb öröm este ért, amikor a bulin az ország minden részéből összesereglett színjátszók az első akkord után együtt énekelték a szerzővel a dalt. Ismerték már, szerették, kaján derűvel dalolták. Mi, mostani ötven év felettiek nehezen tudjuk sokszor megmagyarázni, mért éreztük olyan jól magunkat a hatvanas években. Ha gúzsba kötve is, de boldogan táncoltunk. A politikai felügyelet ellenére is mindenki tenni, teremteni akart valamit, s nem eltenni, kisajátítani. S a Kultúrát mindenki fontos emberi-társadalmi tényezőnek gondolta, a hatóságok sem merték az ellenkezőjét állítani. Sőt! Közhely már mi minden született akkor Pécsett: Opera, Balett, Fotóklub, Modern Képtár, nemzetközi rangú kórusok, Mecsek Táncegyüttes, Irodalmi Színpad, Bábszínház, Jelenkor... A kultúra jelentősen gzdagíthatja az ember örömháztartását. Pótolni tud hiányzó anyagi javakat. Ha élvezzük, értékeljük, birtokoljuk, a művészet értékét könnyebben elfogadjuk, hogy egyébként lócitrom az élet, s azt is csak csipegetjük. Van humorunk-derünk hozzá. Manapság nem hiszem, hogy népszerű lenne Dinnyés Jóska megzenésített tréfámmal a tizen-huszon-harminc évesek között.- Mi az, hogy lócitrom? Miért nem kaviáros lazac whisky Colával? Mi az, hogy csak csipegetjük?! - gondolnák a legtöbben. Sőt, ha valóban lócitromot tennének eléjük, azt sem csipegetnék. Behabzsolnák, a szomszédét is! Közben persze ordítanának, hogy ez szar! Ha kicserélnék az előttük lévő dolgot lazacra, azt mondanák: nem egy nagy durranás, miután lenyelték egészben. Éz persze mind szélsőséges sarkítás. Mindig vannak kivételek. De a tendencia, a többség... Nem gazdagítja igazán személyiségünket, ha időtlenségeken röhögünk, az inkább szellemi drog. Pedig ebben lassan elérjük Amerikát. S miközben folyvást az Európai Unióba törekszünk, amerikani- zálódásunkkal épp európaiságunkat adjuk föl. Nem elég kitüntetéseket osztani, ha közben művelődési intézményeket sorvasztunk el. S a minőség helyett csak a gazdaságosságát vizsgáljuk a kulturális rendezvényeknek. Félek egy marketing uralta globalizált világtól. BÜKKÖSDI LÁSZLÓ
