Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-21 / 78. szám

2001. Március 21., szerda KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Naplő - 7. oldal Fesztivál, három múzsával Három múzsa - zene, irodalom jén, amely egy régi-régi nagy si- és tánc - három felé csábít a Pé- keni est felújítása. Ugyanis ti- csi Tavaszi Fesztivál ma esti ki- zenhét évvel ezelőtt a POTE kol- nálatában. A Bazilikában a Pé- légiumában hagyott maradandó esi Szimfonikus Zenekar Ha- emlékeket a 85 perces, nyelvé- mar Zsolt Liszt-díjas karnagy ben is nehéz előadás, amely vezényletével Mahler II. Szimfó- most izgalmas duplázás a mű- niáját adja elő 19 óra 30 perces vész számára is. De legalább kezdettel. A hangversenyen ilyen csábító a pontosan ugyan­közreműködik a fővárosi Nem- ekkor kezdődő balettest a Pécsi zeti Énekkar a karigazgató An- Nemzeti Színházban. Ez utóbbi tál Mátyás irányításával, vala- a párizsi Jeune Ballet de France mint fellépnek Csavlek Etelka és örökösen megújuló társulatá- Widemann Bernadett énekmű- nak fellépését jelenti, amely vészek is. 1983-ban Robert Berthier-nek, a A francia költészet múlt szá- Jeunesse Musical igazgatójának zadi kamasz-zsenije, Arthur kezdeményezésére alakult, és Rimbaud verseiből válogat nyitottságánál, szelleménél fog- Gálffi László, a Vígszínház va különleges helyet foglal el színművésze a Dominikánus Európa táncéletében. Ház ma 19 órakor kezdődő est- b.b. Rembaud verseivel ajándékozta meg a közönséget Gálffi László színművész fotó: m. a. A működőképesség határán Volt nap, amikor nem fűtöttek a Collegium Martineumban Nem lehet egyelőre biztosra ígérni, hogy szeptemberben is megnyithatja diákjai előtt az intézmény kapuját a mániái Collegium Martineum. A főleg cigányszármazású fiatalok érettségihez jutását segítő kollégium folyamatos működésé­hez több millió forint hiányzik. Idén már volt olyan nap, amikor nem tudtak fűteni. Az is felvető­dött, hogyha a pénztelenség to­vább tart, meg kell szakítani a ta­nítási évet. Úgy tűnik, az intéz­mény létezésének állandó kísérő­je a folyamatos harc a pénzbeni támogatásért. Az elmúlt években fokozato­san épült - létesítményeiben, de létszámában is - a mánfai kollégi­um. Most az itt lakó diákok szá­ma 60, olyanok, akik érettségit adó szakközépiskolákban tanul­nak, többek között Komlón és Pé­csett is.- A tanulónkénti fejkvóta - a diákok száma után kapott köz­ponti támogatási összeg - évente 215 ezer forint. Ennek több mint a duplájára lenne szükségünk a zavartalan és folyamatos műkö­déshez - tájékoztatta lapunkat nehézségeikről a kollégium igaz­gatója, Heindl Péter (képünkön). - Különleges helyzetű diákjaink vannak, nemcsak szociális szem­pontból. Fedeznünk kell az isko­lába járás költségeit is. A fiatalok és szüleik közötti szoros kapcso­latot biztosítani akarjuk, ez is pénzbe kerül, például minden családhoz félévenként el kell jut­nunk. Könnyebb volt az intéz­mény működtetése, amíg keve­sebb diákunk volt, akkor a Soros Alapítvány, illetve egy német tá­mogatás nagy segítséget jelentett. Ezt azonban csak az induláshoz kaptuk. Itt-ott azonban pénzhez is jut­nak. Tavaly az Oktatási Minisz­térium adott 5 millió forintot - ám ez az építkezés befejezésé­hez kellett. Ugyancsak ettől a tárcától egymilliót kaptak a mű­ködéshez. További, szintén a mi­nisztériumtól remélt 4,4 millió forint jelentett volna nagy kön­nyebbséget, a pályázatokon nyert és már tavaly októberben a Collegium Martineum számára kedvező elbírálás ellenére azon­ban ez az összeg eddig nem ér­kezett meg. A minisztériumban csak azt az ígéretet kaptuk, hogy gyorsan utánanéznek a késede­lem okának.- Ez a 4,4 millió nagyon jó lett volna a tb-tartozásaink, kifizetetlen számláink fede­zetére, de már januárban is kevés lett vol­na, azóta pedig tovább nőttek az adósságaink - mondja az igaz­gató. Valami fényt jelent az alagút végén, hogy ezekben a hetekben az intézmény vezetői a szociális minisztériumban - ahogy Mánián fogalmazzák - „fedez­tünk fel hajlandóságot” a szociá­lis költségek támogatására. Forrás lehet a Kisebbségi Hivatal, illetve jelezték Baranya megye és Pécs város önkormányzatai is segítő szándékukat.- Már tavaly próbálkoztunk az­zal, hogy megítéljék - különös te­kintettel az Arany János Program­ra - a dupla fejkvótát - folytatja Heindl Péter. - A napokban derült ki, megkaphatjuk, de az összeget csak négy év alatt futtatják fel a teljes diáklétszámunkig. Vagyis az első években ez sem lesz elég. Az intézménynek a cigány fia­talok képzésében nagyon fontos szerepe van. A kollégium 1996 szeptemberétől működik. A régi­óban él a hazai beás cigányok 80 százaléka, a megyében ennek a kisebbségnek az össznépesség- ben is jóval az országos átlagot meghaladóan magas az aránya.- A megyei önkormányzat ez évi költségvetésében egymillió fo­rintot biztosít a Martineumnak - kaptuk a választ Pörös Béla alel- nöktől. - Ennél több segítséget azonban sajnos nem tudunk ad­ni. Kicsit optimistább dr. Erdődy Gyula tanácsos, az önkormány­zat kisebbségi referense. Ez rész­ben a szomszédos megyékbe kül­dött és támogatást kérő levelekre támaszkodik - regionális felada­tot lát el a kollégium -, másrészt az oktatási minisztériumhoz ugyancsak a közelmúltban írt ké­résre, intézkedjenek a 4,4 millió forint átutalásáról. Ezekre a leve­lekre azonban eddig nem jött vá­lasz. Viszont a megyei önkor­mányzati támogatást két részlet­ben - márciusban és áprilisban - megkapja a Martineum, ezen túl a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatása támogatására rendelke­zésre álló pénzből is félmilliót tar­talékolnak a kollégium megsegí­tésére. Egyelőre azonban más forrás - márpedig ez együttvéve is kevés - nem mutatkozik. MÉSZÁROS ATTILA Hírcsatorna BOSNYÁK SZÍNÉSZEK Pé esett. Ritka élményben, mi több, színháztörténeti csemegé­ben lehet része mindazoknak, akik holnap - március 22-én - este fél 7 órai kezdettel megte­kintik a Tuzlai Nemzeti Szín­ház társulatának pécsi vendég­játékát. Bosznia-Hercegovina művészei a háború kitörése - s amióta önálló az államuk - első alkalommal érkeznek Pécsre, ahol a Nemzeti Színház Szoba­színházában mutatják be Goe­the Iphigenia Taurisban című drámáját. (a) A JELENKOR OROSZUL. Az Inosztrannaja Lityeratúra már­ciusi száma a Pécsett megjele­nő folyóiratot mutatja be Jurij Guszev összeállítása segítségé­vel. Egy rövid tanulmányt köve­tően öt szerző - sorrendben Darvasi László, Forgách And­rás, Kálmán C. György, Oravecz Imre és Petri György - írása ol­vasható a lapban, Franki Aljona fotóival illusztrálva. A lap élő bemutatójára Ágoston Zoltán főszerkesztő június elején uta­zik Moszkvába. (sz) PÉCSIEK TÁRLATA. Budapes ten, az Ernst Múzeumban az ünnepek alatt Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész régi és legújabban készült alko­tásaiból, fa- és kőszobrokból nyílt tárlat, melyet április 11-ig tekinthetnek meg az érdeklő­dők. Pinczehelyi Sándor Mun- kácsy-díjas festőművész új fest­ményei is fővárosban, a Len­gyel Intézet Platán Galériájában kerültek a közönség elé, a tárlat április 13-ig látogatható. A pécsi képzőművésznek tegnap nyílt tárlata a pécsi Horvát Színház Anna utcai galériájában is. ______________________am Megnézik, aki ilyenkor fagyizik. A notórius fagyizók nincsenek tekintettel az évszakokra. A káni­kulai édes-kellemes hűtés a tü­zes embereknek télen is dukál. A mögöttünk lévő ráadásul nem is volt hideg. így, ama pár helyen, ahol egyáltalán fagylaltot lehet kapni, rezerváltak bizonyos kon­tingenst a habókosoknak is. A fa­gyi gombóconkénti egységára hosszasan, és kezdetben nyögve-nyelősen elfogadottan egységesen 50 forint volt. Né­hány napja - hála a legmagasabb szintről szigorúan őrzött egy­számjegyű inflációnak - 60 fo­rint. Istenem, öt vagy 20 száza­lék egy fagyigombócnál nem nagy dolog. Nyilván ugyanennyi lesz a személyzet béremelése is, amihez az ember szívesen hoz­zájárul. A kormány mindeneset­re erősen tartja magát inflációs koncepciójához. Mások nem annyira... Á minap a rozskenye­res, feketekenyeres áruházi pol­cok körül voltak hallhatók cso­dálkozó feljajdulások, felszissze- nések a kemény többszámjegyű- ség kapcsán. Most meg a fagyi... Az áremelők nem hallgatnak hí­reket, nem ismerik a kormányza­ti ábrándokat. Mennyi is szám szerint a hivatalos infláció? Ki túdja itt már, mihez tartsa ma­gát? Az egyszámjegyűség imázsa Jegyzet Fagyi szép. Amit ennek a haszonlesői most ellenkező előjellel művel­nek, a kormány illetlen bosszan­tása. Nem szép. Az említett és nem említett árak messze két- számjegyűek, elérik a hatályban lévő polgári erényeket, mi több, a hivatalos polgári etikettet fölöt­tébb zavaró és semmibe vevő 20 százalékot. Holott még a szezon is odébb van. Mire megjön, már megszokott lesz az új ár. így még a fagyisok rizikója is kiszűrődik. Nem kell kockáztatgatni eladha­tatlan mennyiségekkel. Ha nem a kormány döntött, nem a ható­ság, akkor csak árkartellről lehet szó. Most egy golyóbis egysége­sen 50 helyett 60-ba forintba ke­rül. Ez hajdan fillér volt. A golyó alig nagyobb egy kávéskanálnyi­nál, tehát adagnak nem tekinthe­tő. A legsóherebb fagyizás is két- gombócos. Persze, abba is bele­ügyeskednek, külön tanfolya­mon elsajátított módon némi kis légüres teret, amikor zajlik a ki­szolgálás. Szóval, a kétgombó- cos eddig egy kerek százas volt. Most 120. Más forrásokból érke­ző hírek viszont óriási ovációra adhatnak okot: jelentős mérték­ben lement a Diesel-mozdonyok és a Zeppelin-léghajók, továbbá a tengeralattjáró-hajtócsavarok ára. BEBESSI KÁROLY A régió és a pécsi egyetem az MTA Tudósklubjában Első találkozóját tartotta tegnap Budapesten a Pécsi Tudományegyetem Lobbiköre, amelyet a volt hallgatók, valamint az egyetem és a régió gazdasá­gi, politikai vezetői találko­zási pontjának szánnak. Az év elején döntött úgy a Pécsi Tudományegyetem, hogy sajá­tos fórumot teremt részint saját törekvései, lehetőségei, a szelle­mi élet terén a régióban betöl­tött szerepének bemutatására, részint pedig arra, hogy a tudo­mány, a kultúra, a gazdaság, a politika azon prominensei, akik az egyetemhez és Dél-Dunán- túlhoz kötődnek, közösen gon­dolkodhassanak, vitatkozhassa­nak az intézmény - az egykori alma mater -, illetve a térség sor­sáról, fejlesztéséről. A helyszín azért lett a Magyar Tudományos Akadémia székházának Tudós­klubja, mert az előbb említett körből igen sokan pesti lakosok már, illetve épp a fővárosban látszik információhiány a dél­dunántúli régió helyzetéről. A PTE Lobbiköre rendezvény- sorozatának nyitányán dr. Tóth József rektorral az élen természe­tesen részt vettek a pécsi egye­tem vezetői, s jelen voltak - mintegy hatvanan - Baranya, Somogy és Tolna megye, továb­bá Pécs, Kaposvár és Szekszárd, valamint más települések önkor­mányzatainak tisztségviselői, il­letve képviselők és gazdasági ve­zetők a régióból és Budapestről. Az első találkozón dr. Kiss Lász­ló alkotmánybíró, a PTE Állam- és Jogtudományi Karának egye­temi tanára tartott vitaindító elő­adást az egyetem és a régió jövő­jéről. A PTE Lobbiköre a későbbiek­ben rendszeresen találkozik. Mű­ködésével, kötetlen eszmecseréi­vel a régión belüli együttműkö­dés fejlődését, a közös kitörési pontok felkutatását, Dél-Dunán- túl pozícióinak javulását igyek­szik segíteni. Kikapcsoltság ...És van az undor és a tehetetlen­ség. Amikor az ember letépi ma­gáról az összes hámot és hevedert, telefonzsinórt és esküt, a gyerek­korától dühösen és szépen megta­nult morális kötelességtudatot, le­issza magát a sárga földig - de ezt nemcsak törköllyel, papramorgó szilvával teheti meg, küküllői ha­raggal, hanem erős bánattal is, olyannal, amilyen az öngyilkos­sághoz kell. S azt mondja benne az immár száraz, hitvány indulat, csúnya, öntelt gőggel:- Na, ebből nekem elegem van. Megszűrtem magamnak egykor Szabó Dezsőt és Németh Lászlót, Marxot és a politikát, a zenét meg a halált - nem vagyok mindenható, hogy felelősséget vállaljak önként mindenért. Gyönge, elfogyó öreg­ember vagyok, tehetetlenül a törté­nelemben, amelynek nem láttam át a tőzsde-reguláit. Hangtalanul fi­gyelem a nagyvilágban az emberi­ség tragédiáját, (nagybetűvel is ír­hatnám), és azon tűnődöm, vajon melyik szekta indított biológiai há­borút a brit szigeteken, mi ez a száj­fájás, a patások szenvedése - a mil­liónyi állabtűzáldozat füstjét sem vi­selem el. És mi lesz holnap? Félek, holnap kukoricavész tör ki, meg búzapestis, ivóvíz-kolera és barna hályog, és computer-vírusok támad­ják meg gondolatainkat. Kis senki ember vagyok, elegem van saját nagyképűségemből, nem bízta rám senki a Földet, nincs is mit kezde­nem vele. Hiába tolnak be gyönyö­rű, fehér vülanytargoncán atom­bombát a kertembe, hogy járjak el vele legjobb belátásom szerint - tudni sem akarok róla, akkor sem, ha ez az egyetlen példány a min- denségben. Nem kell nekem nyüzs- gő-fontoskodó statisztaként ott ágál­ni minden bajnál, ámuldozni és ré­müldözni, hogy ládalekvár-ideológi- ákon felnőtt idióták szapulják egy­mást, miközben megfejnek minden borítékot és bűnt. Nem érdekelnek már a bangkoki pornók, sutyi síbo- lások és seftek, amiken titkosszolgá­latok és kabinetbesúgók évek óta bennfentesen rütyöghetnek. Nem találgatom, hogy ki mivel zsarolja a másikat. Nekem sose szállítsa a Defend, hogy mit gondol Kövér. Annyi eszem tegnap is volt, hogy tudjam, mitől és merre fordult fel az állami televízió, és hová ömlött, ami pénzzé volt tehető. Nem kell meg­várnom a végjátékot, ami természe­tesen első menetben sem Torgyán és Boros Imre között tesz majd igaz­ságot; közöttük nem is tudom, mennyi igazság van; hát legföljebb, amennyi a sok nem-igaztól még el­fér. Ki akarok kapcsolódni, de szakmám szerint nekem kellene Tárca összeállítanom Nép Őfelsége reg­geli bizalmasát, információs cso­magját, napi hír- és gondolat-kon- centrátumát (mint a vitamin-ada­lékot, nyomelemekkel, „hazai szükségletek szerint”), hogy majd dönteni: választani tudjon - s a hajnali „bulletin”-jének nem mindenben kell hasonlítania ah­hoz, ami Bush asztalára kerül, hi­szen nem Nép Őfelsége dönti el, hogy milyen rakétarendszert kapjon Tajvan, amely nem Kína 2, inkább ahhoz kell hasonlíta­nia, ami itt kerül az asztalra. De vajon megkérdez valaki, ha azt viszik dűlőre, hogy Macedóniá­ban nyitják-e ki a puskaporos-vé­res szelepet? Hány száz halottra van kalibe- rezve a következő világimázs- esemény? Minek legyen nekem vélemé­nyem arról, hogy egy éjszakai mi­niszterelnöki látogatás a vadide­gen állatorvosnál alkalmas-e föl­mérni: jó lesz-e miniszternek? Le­het-e három év késéssel kezdeni a sztráda-építést? A nagy Posta- bank-hajcihő után vajon kiket fog el a bűntudatos bizonytalanság? Nem félnek, hogy milyen válasz születik a nagy kérdésre: melyik a legtitkosabb párt? Mintegy saját szolgálattal? És cinkosok számá­ra külön bűnbocsátó részleggel? Egyébként igazán pompás a fi­atalember magabiztos, ünnepé­lyes, rajzfilmbéli rókafarok vo­nulása. Az ifjú Orbánról szóló könyvét Kéri László (az előszó első mondatában) anno az én egykori Orbán-portrémból vett idézettel kezdte: "Ahogy most el­nézem: a következő évtizedek magyar politikai élete aligha kép­zelhető el nélküle. ” Egykori port­rémban azonban kérdéseket is föltettem. Például, hogy Orbán­nál vajon csak látszat-e, hogy parancsoló kedvű? És: “tudja-e, hogy vannak szegénységükben vétlen szegények? Vajon nem kí- sérti-e meg a csalhatatlanság és tévedhetetlenség tragikus tévhite? Tud-e igazat adni ellenfeleinek is?..." A zárómondat abban az idézett cikkemben (1993. augusztus 30., Népszabadság): “Portré kérdések­ből. A választ csak egy győztes, kormányzó Fidesz és Orbán Vik­tor adná majd meg. Maradjunk addig jóhiszeműen kíváncsiak. Hátha nem száll fejébe a történe­lem. ” Most már minden kérdésemre válaszolni tudunk. Valóban eszes, kemény, hajlékony és találékony politikus. És sokkal jobb kedvű, mint az ország. Ha egy bűvész elfelejti, hogy trükkökből él, és csodatevőnek hiszi magát, elképzelhető, hogy egy szép napon csettint egyet, és elszáll. Nem figyelek többé oda, meg­próbálok teljesen kikapcsolni. Mi­nél rosszabb az előadás, annál drágábbak az inflációs jegyek, miközben a történet lényege mintha a színfalak mögött és a sú­gólyukban játszódna le. Bodor Pál (DIURNUS) k > l

Next

/
Thumbnails
Contents