Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-20 / 77. szám

I 2001. Március 20., kedd RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal K U L T Ú R A FIATAL FOTÓSOK KÉPEI. A Mecseki Fotóklub Halász Rezső Galériájában Horváth Gábor (felvételün­FOTÓ: TÓTH L. kön), Rácz Attila, Mátyus Krisztina és Virág György fotóiból nyílik kiállítás ma 18.30-kor. Hírcsatorna YBL-DÍJAT kapott egy pécsi építész. A legrangosabb építé­szeti kitüntetést a fővárosban, a Magyar Építész Kamara szék­házában vette át - március 15. alkalmából - Zambó Terézia Boros Imre megbízott földmű­velésügyi és vidékfejlesztési minisztertől. Az alkotót a min­taértékű, az építészeti környe­zetet érzékenyen kezelő város- rendezési tevékenységéért ju­talmazták. (cs) A PÉCSI KÖZPONTÚ nemzet közi diákszervezet, a Student International Exchange Network a Campus című egye­temi lap közreműködésével an­gol nyelvű magazint indított út­jára. A negyedévente megjelenő Sien Quateriy nemzetközi szer­zőgárdája az ifjúság kulturális és szociális helyzetét elemzi. A lap első száma a közelmúlt ke­let-európai politikai választásait vizsgálja. ________________________(AA) Vá ltozó valóság, változó iskola A felnőttek többsége, a szülők még a hagyományos módon írják le az iskolát: alsó tagozat, felső tagozat, a gyerek egyest kapott vagy ötöst. Pedig az iskola a szemünk előtt változik: és nemcsak a szavak, hanem az iskola tartalma is. Azt mondják a szociológusok, hogy Aranyosgadány, Bicsérd, Boda és Zók, ahonnan a bicsérdi iskolába gyerekek járnak, „nem gazdag, de innovatív falvak”. Ez a gazdasági és szellemi lehetőség jelenti a hátteret a bicsérdi iskola oktató-nevelő munkájához. Meg - Tóth László igazgató (képün­kön) szerint - az a feladat, talál­janak megoldásokat arra, hogy a középiskolába igyekvő tanulók a legjobb útravalóval indulhassa­nak el, és keressenek olyan mód­szereket, amelyekkel megakadá­lyozható, hogy a szociálisan hát­rányos helyzetűek, a gyengébb képességűek leszakadjanak az át­lagtól. Az első három osztály az isko­lában való akklimatizálódást segí­ti. A kötelező iskolaérettségi vizs­gálatok már adnak információt a tanulókról. Erre épül a tanító fi­gyelme és munkája a gyerekkel, s ha problémát lát, maga is kérhet segítséget a szülőtől és a pszicho­lógustól. A fő cél: a kudarc elke­rülése. Nem számjeggyel értékel a pedagógus, hanem szövegben, mégpedig havonta illetve féléven­te. Az osztályismétlőkkel külön foglalkoznak, de ez nemcsak a hagyományos korrepetálást jelen­ti egy-egy tantárgyból, hanem olyan gyakorlatokat is, amelyek a gondolkodási műveletek elvégzé­sét segítik. Ide tartozik, hogy lo­gopédus foglal­kozik a gyere­kekkel, hiszen a helyes beszéd életesély-javító, a gondolkodást fejlesztő kész­ség. A 4-6. osz­tály áll legköze­lebb a hagyo­mányos általános iskolához. A változások azonban itt is feltűnő­ek. A klasszikus tantárgyakon kí­vül ilyenekkel találkozunk: kert­építés, tanulásmódszertan. Ez utóbbiban azt gyakorolják a gye­rekek, hogyan lehet alaposan, tar­talmasán elsajátítani az ismerete­ket: ez is az életesély-javítás cím­szava alá tartozik. (Ugyanezt a kötelező, de nem osztályozott tantárgyat az alsóban didaktikai játékoknak nevezik: szójátékok, matematikai, nyelvi-logikai játé­kok ideje ez.) A 7-8. osztály a középiskolára, a városi létre készít fel. Aki tovább akar tanulni (nemcsak a kötelező 16. életévéig, hanem azon túl is), annak heti egy-egy magyar- és matematikaórával tovább tart a tanulás, és ehhez jöhet még a fa­kultatív angol is. A legtöbben gim­náziumba mennek, vagy a keres­kedelmet választják szakmunkás- képző közvetítésével. A középis­kola első évfolyamából - amit ma már kilencedik osztálynak is ne­veznek - a bicsérdi pedagógusok bekérik a tanulók félévi bizonyít­ványát tájékozódás céljából.- Három év tapasztalata sze­rint, ha a tanulónak nincs morá­lis gondja, ismeretek tekintetében megállja a helyét - mondja az igazgató. Az a gyerek, aki kétszer bukott ugyanabból a tárgyból, annak plusz heti egy óra foglalkozás jár, természetesen ingyenesen, hi­szen ez az iskola alaptevékenysé­gébe tartozik. És ide az ingyenes tanulószoba és az orvosi javaslat alapján tartott mozgásjavító torna is heti három órában. A „szabadidős blokkban” öt is­kolai sportkört találunk és tizen­három szakkört: például környe­zetvédelmi, egészségvédelmi, fu­rulya- és internetszakkört. A fali­újság tánciskoláról és szépségver­senyről tudósít meg arról, hogy a Virágos településért folytatott ver­senyben a bicsérdi iskola az Okta­tási Minisztérium díját nyerte el. Százhatvan tanulója van az is­kolának, az osztálylétszám átlag­ban húsz. Nyelvtanuláshoz azonban még ezt a csoportot is meg lehet bon­tani. Az alapos munkához tehát ez a feltétel is megvan.- Hogy veszik a szülök a sok is­kolai újdonságot? - kérdezem Tóth Lászlót.- Nem mondhatom, hogy teljes az elégedettség - állítja az igazga­tó. - De a szabadidős tevékenysé­günket és a pályaválasztást segítő munkánkat feltétel nélkül elisme­rik. Azokkal a szülőkkel, akik akarnak kapcsolatot tartani az is­kolával, szót tudunk érteni. És mindenki egyetért velünk abban, hogy a fegyelem javítására szük­ség van. Tv-jegyzet Az ismétlés anyja Félóra múlva Torgyán Attila fog nyilatkozni a kazettaügyről, mondja beharangozójában a tele­vízió hírműsora, majd a lejárt szavatosságú konzervek híre, a sajtreklám és vízi képek után megtudjuk, hogy azoknak kelle­ne perdöntő bizonyítékkal előáll­niuk; akik őt vádolják. Már az egész család - reform- és a Torgyán-pártiak és a tojásdobá- lók is - ott szorong a képernyő előtt, ki fogják-e csinálni a Deésyt meg a Népszavát. De elébb előre­hozott szavazás következik, megismétlődhet-e a tiszai árvíz, (egy abszolút hozzá nem értő kérdéssel is megspékelik: „Kibír- ják-e majd a gátak?”), beúszik egy képeslap Győrből: Lányi úrék is jeleskednek demagógiá­ból. Végül (sajtreklám és vízi ké­pek után) megtudjuk, hogy T. A. szerint bizonyíték nincs, a ma­gánéletében való vájkálásnak, amelyért a sajtó hibás, politikai okai vannak. Ha az ember feje abszolút tisz­ta, fizikailag erős, egészséges, ak­kor ezt a gondolatmenetet, amely így összerakva ugyancsak koncentrált, értelmes logikai ha- ladványnak tűnik, teljes egészé­ben megérti már elsőre. Gyanúja a korábbi sógor-komás umbul- dák miatt ugyan marad, de res­pektálja, és az ártatlanság jog szerint járó vélelme miatt is azt mondja: bárkibe belerúgni az ap­ja miatt (vagy fordítva: teljesen mindegy), tisztességtelen dolog. Fájó, de ez mégsem működ­het így. Ugyanis a televíziós és reklámszakemberek, mint szol­gáltatók a tévénéző milliók álta­lános egészségügyi állapotából kénytelenek kiindulni - egyéb­ként nagyon helyesen. Ugyanis ha a tévénéző milliók közül talá­lomra kiválasztunk egyet, alig valószínű, hogy koncentrált és fizikailag erős - sőt. Ráadásul a fittek ilyenkor még joggingolnak (ejtsd: dzsoggingolnak) vagy most érnek föl a negyedikre a ko­cogással egybekötött kutyasétál­tatásból. Az információt ezért harmadszor is el kell mondani, számukra még tovább bővítve. De mi van azokkal, akik már va­csorához ülnének, de szalmaöz­vegyek, így a jégszekrényben csak egy üveg bor van, de az is megkezdve? Nekik külön, még egyszer jár. És ha arra gondo­lunk, hogy vannak olyanok is, akik már teljesen bepiáltak és több pártra szakadva egymásnak estek - elvégre vasárnap este van és Fradi végre már megérdemel­te a verést akkor világossá válik, hogy a TV2 hírműsora pusztán arra törekszik, hogy ez a fontos információ mindenkihez eljus­son. Hogy végül maga a sértett is el­mondta, csak még bővebben, ön­magát sokszor ismételve, az ma­ga volt a csúcs, a talpunktól fe­jünk búbjáig végtelenül jó érzés szaladt át rajtunk. BÓKA RÓBERT Ha tavasz, akkor fesztivál A zenei eseményekben gazdag Pécsi Tavaszi Fesztivál ma 19 óra­kor hangversenyre invitál a Mű­vészetek Házába, ahol Bogányi Gergely Liszt-díjas zongoramű­vész Chopin-estjére kerül sor. A művész számos nagy verseny győztese, aki egyebek közt a hel­sinki Sibelius Akadémián Matti Raekallio növendéke volt, de ta­nult a világhírű Sebők Györgytől is. A Pécsi Nemzeti Színház Ka­maraszínházában ma 19 óra 30- tól egy francia-magyar kopro­dukcióban működő együttes, Pál Frenák tíz éve alakult társulata lép fel, amely a kortárs mozgás­művészetből nyújt ízelítőt. Re­pertoárjukban az építészet, a filo­zófia, a festészet, a harcművészet és lélektan táncot átható, az em­beri mozgást újrakonstruáló ele­mei is helyet kapnak. Tegnap a fesztiválhoz kapcso­lódó Frankofon hetek keretében nyílt meg és április 1-jéig látható két belga fotóművész,, Herman Bertiau és Sylvie Nys kiállítása a Pécsi Kisgalériában. A harminc képből álló sorozat brüsszeli csa­ládok, párok életét, lakókörnye­zetét villantja fel, intimebb közel­ségbe hozva egy európai nagyvá­ros hétköznapjait is. B. R. Aranytányér: az ízek alkimistái A napokban rendezték meg Pécsett az „Aranytányér” elne­vezésű regionális szakács-seregszemlét, amelyen hét neve­zetes étterem hét neves szakácsa produkálta a tőle telhetőt, felvillantva a mesterség, a szakácsművészet megannyi fogá­sát, trükkjét, mondhatni alkímiáját: hogyan lehet az egysze­rű anyagokból magasabb rendűt létrehozni. Szemnek és szájnak egyaránt ígéretes ínyencségek készültek fotó: laufer l. Mint egy jókora, erősen megvilá­gított, simulékony mozdulatokkal teli akvárium... Esetleg egy na­gyobbfajta műtő, nagyműtét alatt. Ha ebből az irányból megy végig az ember a jókora konyha szekto­rai előtt, akkor az egyik, ha a má­sik irányból jön, akkor a másik képzet erősödik föl benne. Holott, egyszerűen egy konyhában va­gyunk, a pécsi Belvárosi étterem konyhájában, ahol Fenyősi Gyula üzletvezetővel az Aranytányér el­nevezésű szakács-megmérettetés háttéri attrakcióit, a szakácsok te­vékenységét szemléljük. Gólyák Csaba, a Belvárosi étte­rem szakácsa már el is készült a három fogással, amely úgy hang­zik, hogy „Töltött pisztrángderék zöld mártással, Kacsamell kedve­sem kedvére, fűszeres házi sajttal, töltött burgonyával, Rakott rétes”. Ez így előételnek, főételnek és édességnek felel meg. Minden szakács egy ilyen fajta, könnyű éteknek számító produktum elő­állítására vállalkozott. Költőibb- nél költőibb ételnevek, festői tá­lak, tányérok, ennivaló műalko­tások váltogatják egymást a ki­sebb szobányi hűtőben, ahol egy­re jobban feltöltődnek a polcok az ízek, az étkek ördöngős bűvészei­nek egyre-másra elkészülő pro­dukcióival. A rendezvénynek otthont adó étterem szakácsa mindenekelőtt a régi, őshonos magyar ételek spe­cialistája. - Hozzám legközelebb a nagyszüleim ételei állnak - mondja. - Gyönyörűek voltak azok a rakott rétesek... és Zalá­ban, ahol laktunk, nem volt ritka­ság a pisztráng sem. Versenyprog­ramom egy dunántúli stílusú étel­kompozíciót valósít meg, a mos­tani trendeket, szokásokat is fi­gyelembe véve. Valamennyien tö­rekszünk a levegős, áttekinthető tálalásra, a hangsúlyokra, amelye­ket zöldségszínfoltokkal tovább erősítünk. Idén a mestervizsgá­nak is nekivágok. 20 éve vagyok a szakmában, a Misinán tanultam, az iskolában Tankó József volt a mesterem.- Akkor még a Nádor-szten- derdek uralták Pécset, nem?- Mindent Kiss Karcsi bácsiék pincért tevékenységéhez és Szabó Dezső főszakács étkeihez mértek. A Nádor volt az etalon... A sza­kács kulcsember a vendéglátás­ban, mert az ő tevékenysége hatá­rozza meg a mindenkori üzlet profilját. A szakács akkor igazán jó, ha a vendég visszatérve a ven­déglőbe, ugyanazt az ételt kéri, amit már megkóstolt, megismert. A konyha követhetetlen mű­veletei, megfoghatatlan hangula­ta után bepillantunk egy kisebb, hosszúkás helyiségbe, ahol a zsűri zsinórban szedi szét, elem­zi, analizálja, minősíti a produk­ciókat. A furcsa fejtartások, száj­mozgások, a kistányérok, esz- cájgok fura használata amolyan nyalakodásfélének tünteti fel a komoly testület szakértői tevé­kenységét. Berényi Imre mester­szakács a legcsipegetősebb. Csak amolyan gyufafejnyi meny- nyiségeket ízlelget meg, de mindezt hosszasan tartogatja a szájában. Várhelyi Miklós és Ka­tó- Tamás mesterszakácsok a szakma amolyan teoretikusai­ként tűnnek fel a kívülálló sze­mében, holott mindketten nagy­nevű cégek napi karakterét hatá­rozzák meg praxisukkal. Las­sacskán kialakul a sorrend, és egyre inkább az az érzésünk, hogy nem egyetlen, hanem hét győztes lesz itt. Mindenki kapni fog valami kincset érő tanácsot, életre szóló eligazítást. Ez vezet az igazi tudáshoz, a mesteri szintek felé, ahol a szakma so­kak szerint művészetté lényegül­het. Tankó József, a Magyar Nem­zeti Gasztronómiai Szövetség Me­cseki Régiójának az elnöke, mes­terszakács ma is gyakorló résztve­vője a térség szakácsképzésének.- Somogyi Koméitól, a hajdani Olimpia főszakácsától tanultam a szakmát - mondja. - 1982-ben Dó­zsa Gyuri bácsi Oszkár-díjas mes­terkurzusán tettem mestervizsgát a budapesti Vendéglátóipari Főis­kolán. A vizsgamunkákat a Gundelben állították ki, a mester­vacsorát pedig a Hungexpoban tá­lalták fel... A mai helyzet? Én a legfőbb problémát abban látom, hogy bármilyen rangos, világszer­te elismert is a magyar konyha, a magyar szakácsművészet, a fize­tőképes kereslet sajnos megcsap­pant. Az okok? Szerteágazók. Per­sze, sokat lehetne javítani ezen a helyzeten. Hajdan olcsón lehetett Pécsen is enni legalább húsz he­lyen. Ki ne emlékezne a restire, a Vadásztanyára, a különféle kis- és nagyvendéglőkre...? Akkoriban 366 burgonyaköret volt. Ma talán 10, de ebből 4 mélyhűtött. Mi a cu­korborsólevest még frissen fejtett borsóból, a tökfőzeléket friss tök­ből készítettük. Minden nagyobb vendéglőnek volt egy megbecsült tésztásnénije is, aki a barátfülével, a sufnudlival, a szilvás gombóccal meg sok egyébbel ellátta a ven­déglőt.- A leggazdagabb mai vendég­lősnek ön szerint telne arra, hogy naponta étteremben étkezzen?- Nem tudom. Annyit állítha­tok csupán bizonyossággal, hogy egy közepes keresetű magyar csa­lád manapság havonta egyszer­egyszer elmehet egy közepes ár­fekvésű étterembe ebédre vagy vacsorára. Ez is élmény lehet... Gasztronómiai értelemben is. BEBESSI KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents