Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-16 / 73. szám

2001. Március 16., péntek RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA ­PINOKKIÓ A HARMADIK SZÍNHÁZBAN. Vasárnap délelőtt és kora délután ismét színpadra állítják a kétrészes gyermekmusicalt a pécsi, uránvárosi színházban. A darabot Kós Lajos Jászai-díjas, a mozgást és a táncot Uhrik Dóra Liszt-díjas művész tanította be. _____________________________fotó: tóth László Ve lünk élő történelem Felcser László építész, festőművész Nemcsak egyszerűen egy polgári lakás. Képtár és múzeum is egyúttal. A falakon Mattion) Eszter-, Nádler Róbert-, Barabás Miklós-művek. És persze Felcser Lászlók. Építész és festő egy személyben. A fő helyeken az édesapa és édesanya kvalitásos olajportréja. A székely múlt a tapinthatóság szfé­rájából szinte eltűnt, holott a nagy- és dédapák idejében még székelyes jellegű volt Laci bácsi őseinek a neve. Ez onnan eredt, hogy - mint az afféle katonáskodó székelyek kö­zötti - egyik nagyatya nagyon ér­tett a sebekhez, az amputálás­hoz. így aztán ráragadt a Fel­cser... Felcser László (képünkön) - hasonlóan jó egészségnek ör­vendő ikertestvérével együtt ve­lünk élő történelem. Ma is ösz- szetévesztik őket egymással. A festmények feleségének szüleire, rokonaira is utalnak. Barabás lány? Thaly lány? Lehetne találgatni, melyik vo­nal az erősebb. A Thaly Kálmán-vonal is él Thaly Lajos révén, valamint a Kandó Kálmán-vonal úgyszintén. Több tucat, kiállításra előkészített, friss pasz- partuval ellátott hangulatos városképet veszünk egyenként szemügyre. Rajzok, akvarellek. Volt valaha itt egy Gádor Emil, egy Gebauer Ernő, Bizse János. Martyn Ferenc is nagyon szeretett az utcán rajzolgatni. Szinte hallhatók még ma is ama karistoló ceruzavonások. Kiadhatná mind­ezt így együtt egyszer végre valaki... A régi Pécs, Budapest, Sopron, Miskolc és más jellegzetes magyar városok hajdanvolt, Felcser László által csapdába ejtett, egyszeri pillanatai időtelenül él­nek hordozóközegükön, ami csak nagy ritkán vászon.- Hétvégi tevékenységgé változott a művészpá­lya az én életemben - mondja Laci bácsi. - Há­ború, történelmi ingoványok, mocsarak közötti időhiányos bóklászás, mindennapos megélheté­si harc, ingázgatások Pécs és Budapest között. Ezek vitték el az időt. Hogyan lettem építész? Apám azt mondta, el ne menj festőnek, a rajzta­národnak az ősszel ingyen adtam szalmát a szalmazsákjába... Nem volt valami hej de vonzó a művészi életszínvonal. A műegyetemre men­tem. Ott volt akkoriban Tillai Ernő. Tanársegé- deskedett, magam demonstrátorként működ­tem a karon. Hamari, de máig ható mély barát­ság kerekedett köztünk. Mindketten Pécsre ke­rültünk - én 1951-ben. Hozzám tartozott a meszesi lakótelep. 56-tól munkástanácsi tiszt­ségviselés miatt kirekesztés, kitiltás követke­zett, utána a Pécsi Tervező Vállalat. Organizá- torként az összes tervezés szervezése, szerző­dése, a kivitelezés lebonyolítása az én dolgom volt. Majd a Pécsi Püspökség főépítészi munka­köre részeltetett szép élményekben. Cserháti püspök úr, mivel Rómában végzett, kiváló nyu­gat-európai kapcsolatai révén, pénzforrások te­kintetében is valóságos menedzsere lett az egy­házi munkáknak. így tervezhettem magam is néhány templomot. A képzőművészet hétvégi, szabadságidőre eső hobbivá változott. Jártam a várost, rajzoltam, akvarelleztem, volt néhány kiállításom is. Tillai Ernő Ybl-díjas építész, európai rangú fo­tóművész, aki Felcser László Dante Café-beli pé­csi kiállítását március 10-én megnyitotta, kérdé­sünkre elmondta, hogy neki is van képzőművé­szed vénája, amit fényképezőgéppel művel. Szi­gorúan a leghagyományosabbal. BEBESSI KÁROLY Papp Lajos Széchenyi-díjas Kitüntetések március 15-e alkalmából Március 15-e alkalmából több Baranyában, illetve Pécsett élő tudós, orvos és alkotóművész részesült magas állami el­ismerésben. Módi Ferenc, a Magyar Köztársa­ság elnöke a miniszterelnök ja­vaslatára a Kossuth-díjat követő legmagasabb elismerést, Széche- nyi-díjat adományozott dr. Papp Lajos szívsebésznek (képünkön), a PTE Szívgyógyászati Klinika igazgatójának, egyetemi tanárnak gyógyító munkásságáért, új mű­téti eljárások és a szívritmuske­zelés feltételeinek megteremtésé­ért, dr. Borhidi Attila akadémi­kusnak, a PTE korábbi dékánjá­nak, a MTA Ökológiai és Botani­kai Kutatóintézet igazgatójának. A 35 év alatti kutatók közt Akadé­miai Ifjúsági Díjban részesült Hild Gábor és Nyitrai Miklós bio­Fesztiváli filmhét A Pécsi Tavaszi Fesztivál 2001 sokszínű programjába ágyazottan kerül sor idén a IV. Laterna Magyar Filmhét rendezvénysorozatára a Do­minikánus Házban, az Urá­nia moziban és a Civil Kö­zösségek Házában. A hajdanvolt nagy filmszemlék a magyar film egyik nosztalgikus központjává avatták Pécset, ahol ezúttal is hangsúlyos szerepet kap a film. Tegnap vette kezdetét a Reál és Szürreál elnevezésű filmhét - dr. Font Márta, a PTE BTK dékánja és Grunwalsky Fe­renc filmrendező védnökségével. A Dominikánus Házban a vetíté­sek utáni tudományos üléssza­kon a meghívott előadók között olyan világhímeves személyiség is jelen volt, mint Ben Meade. A Laterna Magica egyetemi fil­mes egyesület alelnöke, Varga Ká­roly elmondta, hogy jelenleg két filmklubjuk működik a Dominiká­nus Házban. Az évről évre nívó- sabb fesztiváli rendezvény márci­us 15. és 19. között zajlik. Az Urániá­ban 10 nagyjátékfilm és 4 kisebb alkotás látható, délutánonként, es­ténként. Ezekhez kapcsolódnak a Civil Közösségek Házában sorra kerülő kerekasztal-beszélgetések az alkotók és filmes szakemberek közreműködésével. Ma, pénteken A magyar avantgarde a 70-80-as években című programra kerül sor a Dominikánus Házban. (Részletes fesztiválprogram: www. dunantulinaplo. hu) B. K. fizikus közös természettudomá­nyos pályamunkájukért. A nemzeti kulturális örökség minisztere, Rockenbauer Zoltán Ferenczy Noémi-díjat nyújtott át Molnár Sándor pécsi keramikus- művésznek, Harangozó Gyula­díjat kapott Czebe Tünde, a Pécsi Nemzeti Színház balett-tagoza­tának magántáncosa, Jászai Ma­ri-díjat vehetett át Vincze János, a Pécsi Harmadik Színház rendező- igazgatója, Liszt Ferenc-díjban ré­szesült Uamar Zsolt, a Pécsi Szimfonikus Zenekar vezető kar­mestere. A közlekedési tárca ne­vében Fónagy János miniszter nyújtott át kitüntetéseket, melyek Régóta folyó álvitát elevenít fel az az ismerősöm, aki a nyelv logikájára hivatkozva helyteleníti a villamos és az autóbusz utasainak szóló, ma már ritkábban olvasha­tó figyelmeztetést, felhívást: Tessék kapaszkodni!, s he­lyette ezt ajánlja: Tessék fo­gódzkodni! Vajon igaza van-e? Csak részben. A kapaszkodik ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy kézzel valami­ben fogódzva vagy lábbal magun­kat segítve, bizonyos erőfeszítés­sel magasabbra, fölfelé igyek­szünk jutni, kúszni. Elsődlege­sen valóban kapaszkodunk pl. fá­ra, kocsira, hegyre. A tárgyalt szóban ugyanis benne van egy másik jelentésárnyalat is, mégpe­dig az, hogy biztonságot, támaszt keresve erősen megfogódzik vala­miben, hogy el ne essen, le ne zuhanjon, el ne süllyedjen. A kis­gyerek anyja szoknyájába ka­paszkodik. A bátor lovas, aki nye­reg nélkül, szőrén üli meg a lo­vat, a ló sörényébe kapaszkodik. Aki nagy bajban van, reményte­len helyzetében a szalmaszálba is kapaszkodna. A jeges, takarí- tatlan járdán csúszkáló férj így biztatja hitvesét: Jól kapaszkodj a karomba! - Nem nehéz belátni, hogy a kapaszkodik természetes, általánosan használt, ezáltal elfo­gadott és kifogástalan. Nyugod­sorában a vízgazdálkodás terüle­tén végzett munkájáért Vásárhe­lyi Pál-díjat kapott György Béla, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság főmérnö­ke. A Földmű­velésügyi és Vi- dékfejlesztési Minisztérium Fasching Antal- díjában része­sült Várnai György, a Pécsi Geodéziai Kft. ügyvezető igazga­tója szakmai munkásságáért, Új­helyi Imre-díjat kapott Balikó Sándor, a Bólyi Mezőgazdasági Rt. vezérigazgató-helyettese az élelmiszer- és agrárszakoktatást segítő tevékenységéért. tan kapaszkodjunk tehát, ha van mibe. Ha már a közlekedésnél tar­tunk, érdemes szóvá tenni azt a véleményt, amely szerint a vo­natról, villamosról, autóbuszról csak lelépni lehet, leszállni nem. Igaz, hogy a száll általában a le­vegőben való egyenletes moz­gást, lebegést, ill. a lefelé ereszke­dést fejezi ki: Magasan száll a madár; A gólya a kéményre száll. De átvitt értelemben a közlekedé­si eszközökkel és a célhoz érés­sel, megállapodással kapcsolat­ban is használjuk: vonatra száll, száll a füst, a hír, partra száll. Te­hát téves az a vélekedés, hogy a száll lefelé ereszkedést fejez ki. Szorosan kapcsolódik ehhez a szóhoz a repül képzete is. Legfel­jebb a mozgás lassúbb vagy gyor­sabb volta szerint választunk kö­zöttük. Téves az a felfogás, amely szerint a repül a levegőben szár­nyak mozgatása által való előre­haladást jelent, tehát főként ma­darakra és más szárnyas állatok­ra, bogarakra szoktuk mondani. A legnagyobb ellenkezést a nyelvcsőszökből a repül szónak az a használata váltotta ki, amely szerint az ember is repülhet, ami­kor repülőgéppel utazik. Ki ne értené a hivatal vezetőjé­nek a kijelentését, amelyet az előtte álló beosztottnak mond: Még egy ilyen hibát, és röpülni fog. Rónai Béla Magyarul - magyarán Lelépni vagy leszállni? Közéleti tételek a szabad sajtó napjára Dr. Csefkó Ferenc (képünkön), a Magyar Tudományos Aka­démia Regionális Kutatások Központja ügyvezető igazgatója köszöntötte a Dunántúli Napló sajtónapi ünnepségén az egybegyűlteket. Az alábbiakban a neves közéleti személyi­ség március 13-án elmondott beszédét olvashatják. Előhang Reggeli ébredés: bekapcsolom a rádiót (továbbtekerem), átlapozom az újságot (nemegyszer gyorsan megy), nézem a tv-t, kattíngatok ide-oda (mindhiába). Közben tesz- vesz az ember, s fél (néha „egész”) füllel hallgatja, összehúzott szem­mel nézi az aznapi-tegnapi jelenva­ló történéseink gyomorrándító hír­csokrait. És kommentálja is persze, ki így, ki úgy, s kritizálja, ki ezt, ki azt. Magában is, a jus mormorandi biztosította lehetőséggel élve, az­tán később, napközi találkozások, esti beszélgetések közepette - akar­ván eligazodni ebben a számunkra összekuszált, el nem fogadható, a politikai-gazdasági elitnek nevezet­tek által alakított közéleti világ­ban. Első tétel Nem ismerjük ki magunkat, csak érezzük, ami a politika szín­kínpadán történik, azzal sorskö­zösséget nem vállalhatunk, mert tudjuk, nem az van, amit látunk, mivel ami mögötte van, azt csak ők tudhatják. így aztán segítségre szoru­lunk, merthogy ki vagyunk szol­gáltatva mindannyian nekik. Nektek pedig ezért tisztségetek, hogy számunkra biztosítsátok az „igaz” tudásához való jogot, hogy adjátok nekünk vissza hi­tünket abban, hogy a hír nem el­adó, valóban szent, hogy az nem megy át e mindent áruvá változ­tató rendszer különböző, de azért egymásba is fonódó politi­kai-gazdasági klikkjei által vezé­nyelt manipulációs rostáján. Ezért hatalmas a teher, ami a vál- latokon nyugszik, ami a ti keze­tekben levő tollakon keresztül (pontosabban a számítógépek arctalanul világító rendszerén át) nyugszik rajtatok. Morális, ben­ső parancsok szerint kell, hogy tegyétek dolgotokat, ha önmagá­tokhoz, etikai eskütökhöz akar­tok hűek maradni. Második tétel Amikor a rendszerváltás ró­zsaszín-ködös hajnalán újból fel­parcellázták a rendet, nem keve­sen voltak, akik vallották: önálló hatalommá vált a sajtó. Részben tán igaz is. Hisz játszhat közre abban, hogy kormányok (de leg­alábbis miniszterek) bukjanak, hogy kié legyen az a helyi vagy országló hatalom, s abban is, hogy mi legyünk a te vélemé­nyed, hogy kit, vagy milyen érté­keket szeressünk vagy gyűlöl­jünk, s egy ember életét is teheti semmivé és tán, (legyen ez is szemetek előtt): boldogabbá. Harmadik tétel Demokrácia nincs nyilvános­ság nélkül. Nyilvánosság nincs sajtó nélkül. Nincs független, va­lahova el nem kötelezett sajtó nélkül. Kérdem, van-e még ilyen sajtó, s lehet-e egyáltalán a pénz, a tőke által vezérelt, egymásnak feszülő média-szekértáborok kö­zött? Merthogy kellene nagyon. Ez segítene nekünk eligazodni, ez adná, hogy amit ti tudtok, azt tudhassuk mi is, hogy amiről szóltok, az legyen a való. De kell az is, hogy amit mi mondunk, jusson el hoz­zátok, hogy le­gyen a sajtó fó­ruma a politika és a polgárok közötti párbe­szédnek, s le­gyen kapocs közöttünk is, kik hideglelő­sen, egyre bi- zalmatlanabbul nézzük a mási­kat, ki esetleg másfajta virágok illatában gyönyörködik, nem ab­ban, mi tetszésünk szerinti. Negyedik tétel Szörnyűségesen szövevényes, milliméter részletességű törvé­nyek szabályozzák, hogy mit is tehet a média (avagy a sajtó munkatársa), s hogy miként tud­ja az állam garantálni annak tárgyszerűségét, elfogulatlansá­gát, függetlenségét, hogy betölt­hesse ama hivatását, mi léte alapja: hogy legyen szabad. Sza­bad-e a sajtó? Kell ma megint föl­tenni a kérdést a Szabad Sajtó Napján. Merthogy egy dolog a jog, s egy másik, az, ami abból kiüresedik a politikai zsonglőrök manipulációi révén. Szabad-e a sajtó? A választ innen, a partvonal­ról nehéz lenne megadni. Csak kik benne munkálkodtok, kik ro­hantok pirkadattól éjszakába nyúlóan, ügyről ügyre, ese­ményről eseményre, csak ti tud­játok, hogy ki, mikor és hogyan, hogy mely politikus, gazdasági vagy egyéb lobbicsoport, vagy akár brancsbéli próbál befolyá­solni abban, hogy írj vagy ne írj, hogy hallgass vagy szólj, s hogy­ha írsz, hova tedd a vesszőt avagy a kettőspontot, avagy hagyd ki azt az egyetlen apró „igen” vagy „nem” szócskát, amiért munkádat egyébként len­ne értelme megírni. A ti erkölcsötök, etikátok mélysége dönti el, emberségetek adja meg e kérdésre a hiteles vá­laszt. Ezért és ebben bízva érde­mes nekünk mégis nap mint nap fülelni a rádiót, rátapadni a tv- re, s hosszasan mélázva gondol­kodni el azon, amit papírra ve­tettetek számunkra - nem maga­tokért, de a mi okulásunkra. Ötödik tétel Van még valami, amit tehet nekünk a sajtó. Az, hogy adjon teret, ne csak sztárolt, arrogáns paprikajancsi-mogulok közhe­lyeinek, ne csak az ügyeskedő mindig nyerteseknek, hanem azoknak is, akik csak teszik a dolgukat, akik azért „hallgatag többség”, mivelhogy módjuk, fó­rumuk nincs arra, hogy hangju­kat hallathassák. S felelőssége­tek az is, hogy amit mondunk, azt adjátok vissza pontosan, a valósághoz hűen, tisztán. Hatodik tétel Végül segíthet a sajtó abban, hogy oszlódjon a politika iránti pesszimizmusunk, hogy múlja­nak görcsös félelmeink, hogy hi- hessük, azért valami jó mégis csak történik köröttünk, s van értelme közös dolgainkat együtt tenni. És segítsetek, hogy Erez­hessük jobban magunkat a köz világában, élhessünk jobban eb- ben a mi világunkban. _______■ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents