Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)

2001-03-02 / 60. szám

I 2001. Március 2., péntek KULTÚRA -RIPORT Űj Dunántúli Napló - 7. oldal Egy „sokat látott épület” története Ma nyílik Nigel Thorpe brit nagykövet pécsi kiállítása Közép-Európa jó ismerője Nigel James Thorpe, Őfelsége a Királynő nagykövete (képünkön). Nagy-Britannia budapesti dip­lomáciai központjának vezetője a brit kül­ügyminisztériumban jó ideig a közép-euró­pai osztály vezetője volt. A művészettörté­netet is tanult és az esztétika iránt fogékony és értő embernek különös öröm volt megír­ni a Harmincad utca 6. történetét. A Harmincad utca 6-ban a Brit Nagykövetség lelt otthonra a háború után Budapesten, 1947-ben. E különlegesen szép fővárosi épület valaha a Hazai Bank székháza volt, s mint ilyen, a banképületek „hagyományait” követve, gazdagon ékített palotá­ink sorába illik. Tervezője Rainer Károly, a szá­zadforduló építésze; a szecesszió jegyeivel álmo­dott modem bankházat. Nos, ez az épület ihlette A nagykövet meg mai lakóját, Nigel Thorpe nagykövetet, hogy a ház szobáinak, folyosóinak, lépcsőházának szépségeit feltárva, igényes és érdekes korképet is felrajzoljon a korszak, a XX. század magyar törté­nelméről. Hiszen van mit mesélnie a Harmincad utca 6-nak. Csak apró szemelvényekre futja a Nigel Thorpe és Matysin Petra közös szerkesztésében megjelent könyvből kiragadni beszédes momen­tumokat, mintegy ízelítőnek, a ma délután egy órakor, éppen a könyv szemelvényeiből összeállí­tott és Harmincad utca 6 történe­tét bemutató Művészetek Háza- béli kiállítás megnyitójának elő­zeteseként. Szólni talán arról, hogy a Ha­zai Bank igazgatósági tagja volt egykor a tragikus sorsú (1941 áp­rilisában öngyilkosságot elköve­tő) gróf Teleki Pál miniszterelnök. Megismerni azt, hogy ennek az épületnek a harmadik emele­tét adta bérbe 1944-ben a bank a Svéd Királyi Kö­vetségnek, s hogy Raal Wallenberg munkássága ide kötődik, hiszen egyik „vé­dett háza volt” a pesti zsidóság­nak (sokan a bank páncélter­mében kerestek menedéket Bu­dapest ostroma-bombázása ide­jén), s a svéd diplomata, aki eredetileg csupán rokonait sze­rette volna a magyar fővárosból kimenteni, ebből a házból in­dult Debrecen felé 1945 január­jában, utolsó ismert útjára. Esetleg szembesülni az ötvenes évekkel (az ÁVH kihallgatási naplói a brit követség magyar fordítóinak vallatásáról tanús­kodnak), 1956-ról, ahogy azt a követségben dol­gozó diplomaták látták, vagy éppen az épület új­jáépítésének menetéről, mai arcáról. A brit követség épületét és az épület történel­mükbe ágyazódó történetét bemutató kiállítás március 21-ig tekinthető meg. kozma f. Nigel Thorpe 1998-ban került Nagy-Britannia budapesti nagy- követségére; korábban a brit külügyminisztériumban és két íz­ben a varsói brit nagykövetségen dolgozott. Vallja, hogy meg kell tanulni annak az országnak a nyelvét, amelyben szolgál. Jól tud lengyelül és már jó eséllyel lehet magyarul is elbeszélgetni vele. Hazánk NATO-csatlakozása idején már nagykövet volt, s őszintén reméli, hogy e poszton éli meg rövidesen azt is, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Szabadidejében teni­szezik, a magyarokkal kutyasétáltatás közben is örömmel is­merkedik; hűséges labradorja Didó névre hallgat. ALKOTÓ PÉCSI NYUGDÍJASOK. Ezerötszáz papírmasé katona, faragott hintómakettek, festmények és gobelinek alkotják annak a ki­állításnak az anyagát, amely ma koradélutánig látható a Búza téri MTESZ-székházban. A kiállítók Szabó Józsefné, Börzsei Károly, Cser László és Románc György. _____________________fotó: laufeb László Hír csatorna BALIKÓ TAMÁS, a Pécsi Nem zeti Színház igazgatója szerdán a West Side Story előadása előtt a színpadon vehette át a Pécs-Ba- ranyai Millenniumi Emlékbizott­ság ezüst érmét. (a) VASARELYK TURKUBAN. A Janus Pannonius Múzeum Vasarely-gyűjteményének válo­gatása októberben indult észak- európai túrára, Litvánia, Észtor­szág majd Lettország nagyváro­sai után tegnap a finnországi Turkuban nyílt tárlat a művész képeiből és szőnyegeiből, (br) TORNATEREMTERVEK. Szerdán nyűt meg az a bemuta­tó, amelyen a Dél-dunántúli Épí­tész Kamara és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium és Kollé­gium mutatja be az iskola udva­rán létesítendő tornateremre kiírt tervezési versenypályázatra érke­zett pályaműveket a kollégium földszinti klubszobájában. ifi Simply English - egyszerűen jó Immár öt éve, hogy a Simply English zenészduó egy télvégi veszprémi szupermarket-avatón a szabadtéren fagyoskodva adta elő az angol népi zenéből-rigmusokból álló műsorát. Mára már három CD, illetve kazetta van a hátuk mögött. 2001 februárjában három főre kiegészülve adták első kon­certjüket Pécsváradon. Andy Rouse húsz éve él Magyar- országon, de természetesen an­nak ellenére, hogy kiválóan meg­tanult magyarul, angliai gyökere­it nem tudja és nem is akarja fe­ledni. Korábban a Szélkiáltó együttessel lépett fel, majd Feny­vesi Bélával társulva hozták létre a Simply English-t.- Nagyjából havi egy alkalom­mal koncertezünk, és jóformán bejártuk már az országot, Szom­bathelytől Hódmezővásárhelyig. Ami fontos volt számunkra, hogy ott lehettünk az 1998-as Kaláka Fesztiválon, és talán nem sikerte­lenül. Ezenkívül a Pécs TV-ben Ang­lia hangja címmel futott egy soro­zatuk, és ők szolgáltatták a zenét egy angol nyelvlecke-hangkazet­tához is.- Magyarországon sokáig csak Fenyvesi Béla, Andy Rouse és Babarczi Bulcsú fotó, tóth l. a kelta, vagy ír zene volt népsze­rű, sőt, sokan meg voltak győződ- ból áll. Tény, hogy nem pusztán míg ezáltal Fenyvesi Béla átállhat ve róla, hogy Angliában nem is lé- kocsmai zenélésről van szó, kicsit a fúvós hangszerekre. Andynek tezik népzene - mondta Andy oda kell rá figyelni, mert a szöveg pedig megmarad a citerája, illetve Rouse -, ami persze badarság. A is fontos. Ezért azoknak, akik an- a legfontosabb: a saját hangja, mi repertoárunk jelenleg 70 dal- goiul esetleg nem értenék a sok- _________________________m.k. szó r nem is kicsit pikáns történe­teket, én előre elmesélem, mi zaj­lik a dalokban... A Simply English az idei évtől új felállásban dolgozik, vagyis ki­egészült. Babarczi Bulcsú angol szakos hallgató gitáron játszik, Könyvtárak könyvek nélkül? Tudjuk, hogy a könyvárak az egekbe szöktek az utóbbi években. Azok, akik ritkábban vásárolnak új kiadványokat, reménykedhetnek a könyvtárakban. Vagy már csak remény­kedhettek? Ugyanis jó, ha a könyvtárak is egy-egy műből egyetlen példányt megengedhetnek maguknak. Könyvtári „toplistát” készíteni, va­gyis összeszedni azt, hogy az új (kortárs) kiadványok közül melye­ket viszik leginkább, manapság le­hetetlen. És ennek semmi más oka nincs, mint a már unalomig ismert pénztelenség. Huszonnégy címből álló, az elmúlt 3 év sikeres, magyar szerzőtől megjelent szépirodalmi alkotás után érdeklődtünk a Csor­ba Győző Megyei Könyvtárban és a pécsi Városi Könyvtárban. A Megyei Könyvtár a felsorolt művek közül mindössze hármat nem vásárolt meg (egy-egy Eörsi István, Podmaniczky Szilárd és Bartis Attila kötetet), ám ami sok­kal fájóbb, hogy a többiből is csak egy példány jutott mutatóba, az abszolút listavezetőnek számító Esterházy Harmónia Caelestiséből és Závada Jadviga párnájából ugyanúgy, mint Lázár Ervin novel- láskötetéből. Egyedül a helyi szer­zők (Csorba Győző, Bertók László, Méhes Károly) műveiből került 2 vagy 3 példány a polcokra, ám en­nek szakmai oka van: nekik he­lyük kell legyen a helytörténeti gyűjteményben is. Kiemelkedő példányszámú a szintén pécsi Raj­nai László Vörösmarty-monográfi- ája, vélhetőleg „kiegészítő tan­könyv” mivolta tette, hogy 5 pél­dányt vásároltak belőle. Am mint kiderült, egy meglévő kötet szinte nem is kötet. Kalányos Katalin, az intézmény vezetője (képünkön) elmondta, hogy a leg­népszerűbb könyvekhez képte­lenség hozzáférni, legalább fél­éves az előjegyzési lista, mondjuk, a Jadvigára. Ezért azt rekonstruál­ni, hányán kölcsönöznék ki, ha lenne elég példány, lehetetlen. Ami az olvasótermi használatot il­leti: itt csak az életművet repre­zentáló kiadványokat, sorozatokat (pl. Petőfi-összes, Mikszáth-élet- mű) tartanak, a mai legjelesebb szerzőknek is várni kell még, míg itt helyet kapnak. A Városi Könyvtár ugyanazon a 24 címes listán csak 13 könyvet je­lölt meg a megvásároltak között igaz, a fiókkönyvtáraik miatt egy egy könyvből többet is vettek Závada: Jadviga - 4 pld, Bertók Februári kés - 5 pld, Lázár Ervin: Csillagmajor 3 pld. Észtországban most fogadták el azt a törvényt, amely szerint a kor- társ írókat a könyvtárakból kikölcsönzött műveik után jogdíj illeti meg - ugyanúgy, mint a zenésze­ket, ha zeneszá­maikat leadja bármely rádió­adó. Bár nálunk efféle rendelkezésről tán még csak nem is hallottak, a fentiek fényé­ben (árnyékában?) úgy tűnik, a könyvtári pluszbevételek miatt amúgy sem kellene nagyon iri­gyelni irodalmunk jeleseit a 21. századi Magyarországon. Piruett előtt a Pécsi Balett Herczog távozik, helyére hatan pályáztak A színigazgató Balikó Tamás szerint a Pécsi Balett patinás márkanév; negyven év legenda van benne. Fényes sikerek­kel itthon is, külföldön is. Minden különösebb reklám nél­kül megtölt bárhol színházakat. Ekként félteni-óvni való. Mégis egyre többen teszik fel a kérdést; meddig lesz ez így? Az elmúlt évek nagy sikerei (a Stí­lusoktól a Carmina Buranáig avagy a Nosferatutól a Zorbáig) azt mutatják, hogy Herczog Ist­ván, a társulat igazgatója (első ké­pünkön) jól vezetőnek bizonyult. Annak ellenére, hogy a csapat egybetartása olykor ördögi pró­bálkozás (szinte lehetetlen), hi­szen a mindennapok pénztelen­ségében (amiről beszélni is arcpi­rító) a táncosok hűsége csupán a szakma szeretetéből fakadhat. Meg talán abból, hogy a sikert megélik. A jó előadás a kohéziós ?rő. A Pécsi Nemzeti Színházban tiérhető (?) jövedelmekről egy jel- emző információ; Simon István igyvezető igazgató szerint 123 lolgozójuknak kellett a 40 000 fo- intos minimálbér kapcsán fize­tést emelniük. S az alulfizetettek sorában ott vannak a táncosok. Ekként Herczog Istvánnak a szín­háznál töltött kilenc éve valójá­ban kötéltáncos mutatvány volt; évről évre pótolni a továbbutazó­kat, mint kotlóstyúknak a csibéit, együtt tartani a társulatot, meg­őrizni a másutt talán jobb szer­ződésre is talá­lókat. Ám tény, hogy a tánco­sok egy része számára Pécs csupán tranzit­állomást jelen­tett. Herczog Ist­ván meglehetősen szomorú szív­vel, de az évad végén búcsúzik a várostól.- Miért?- Valóban korrekt munkakap­csolatom volt Balikó Tamással, ám mivel a balett nem önálló tár­sulat, az igazgatói döntések nyo­mán egyre több és több kompro­misszumot kellett fölvállalnom, sőt néha még olyankor is megha­joltam, amikor talán ellent kellett volna mondanom.- Némi magyarázatra nagy szükségem volna...- A táncosok negyven évesen már elköszönhetnek a színpadtól. Ám ilyen nyomorúságos bérek mellett nem lehet egzisztenciát te­remteni. Jól fizető külföldi turné­kon szokás pótolni a hiányt, ám nekünk - mivel a színház táncka­ra megszűnt -, az év szinte min­den napján a nagyszínház egyéb produkcióit, főleg a musicaleket, operetteket kell kiszolgálnunk, s emiatt elmaradtak a túrnék. Oly­kor a magam mércéje szerint el­várt szakmai munkát is hátráltatta ez a teher. Agyonhajszolt tánco­sokkal nagyon körülményes való­ban kicsiszolt, szakmai szemmel is topon lévő önálló balettesteket produkálni.- A távozásának oka ezek sze­rint a Balikó Tamással való konf­liktusban keresendő?- Szó sincs róla! Ám utólag úgy látom, hogy nekem már a kezde­tekkor többször kellett volna bizo­nyos szervezési koncepciókra ne­met mondanom, határozottabban kiállni a táncosokért. Most már ké­ső. A posztom betöltésére kilenc évi állandó szerződésmeghosz- szabbítás után pályázatot írt ki, rá­döbbentve, hogy mennem kell. (Herczog István jelenleg még azt sem tudja - egykori sikereinek helyszínén, Németországban pró­bálkozik elhelyezkedni -, hogy hol folytatja majd. Lehet, hogy átme­netileg munka nélkül marad. Min­denesetre a Herczog-éra a Pécsi Ba­lett történetében korszakos volt.) Balikó Tamás (második képün­kön) elismeri, hogy elképesztően sok feladatuk van a balettesek- nek, hogy igen sok vérrel és verej­tékkel jár egy-egy produkció, mi­vel szinte nincs olyan előadás, amiben ne kéne fellépniük az önálló balettesteken kívül. Balikó egyben evvel igazolja, hogy dőre­ség arról vitatkozni, hogy szükség van-e Pécsett a balettra, avagy sem. Természetesen igen, és min­dent meg kell tenni azért, hogy a márkanév védve legyen.-Amíg a felszín csillog, ragyogó előadásokat láthat az ember, a mélyben indulatok kavarognak, a társulat minden eresztékében re- cseg-ropog.- Valóban így van. A Kelet-Eu- rópa államaiból verbuválódó if­jak itt nőnek ki az ismeretlen­ségből, itt is­merik meg a le- hetőségeiket, majd mennek tovább. Semmi sem köti őket Pécshez, az el­ső külföldi le­hetőségre elre­pülnek. Ami amúgy normális do­log, hiszen rövidéletű szakmáról van szó, kényszerítő az egzisz­tenciateremtés. De volna lehető­ség a maradásra is. Mit ne mond­jak, pályázati lehetőségek zömét kínálja belföld és külföld - bárki tekintsen rá az internetre -, s évente több tucat pénzes feszti­vál is akad. Ekként nem kéne éh­koppon élni a táncosoknak, s ta­lán e kívülről megszerezhető pénzek itt-tartásuk záloga lenne.- Ezért gondolkozik személycse­rékben?- Igen. Másrészt mondhatnám azt is, hogy egy szisztéma olykor kifárad, frissíteni kell. A pályáza­tot nem véletlenül akkor írtuk ki, amikor 40 éves a Pécsi Balett. Olyan trambulinnak szeretném fölhasználni ezt a jubileumot, amely továbbviszi az elődök szán­dékát és lendületét, hogy legyen jövőkép. Ám mivel nem vagyok kompetens a balettet illetően - miközben borzasztóan szeretem és mint rendezőnek szükségem is van a táncos műfajra a színpadon -, egy véleményező testületet hoztam létre, hogy segítsenek a pályázat elbírálásában. A testület tagjai mind a szakma országos nagyjai. Döntésükben a Pécsi Ba­lett jövőjét fogják szolgálni.- Akadnak-e jelentkezők?- Hatan pályáztak, s közülük kerül majd ki az a szakmailag ki­váló ember, aki a saját tagozatá­nak markáns arculatformálásáért és nem utolsósorban a nemzet­közi megmérettetésért felelőssé válhat. A balett vezetése egysze­mélyes dolog, gondoljon csak Markó Ivánra, Eck Imrére, Sere­gély Lászlóra vagy Herczog Ist­vánra, s a választott vezetőnek a tudása, karizmája, szakmai elis­mertsége, embersége kell, hogy a társulatra kisugározva annak ar­culatot adjon. Hát én ezt szeret­ném. KOZMA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents