Új Dunántúli Napló, 2001. március (12. évfolyam, 59-88. szám)
2001-03-02 / 60. szám
I 2001. Március 2., péntek KULTÚRA -RIPORT Űj Dunántúli Napló - 7. oldal Egy „sokat látott épület” története Ma nyílik Nigel Thorpe brit nagykövet pécsi kiállítása Közép-Európa jó ismerője Nigel James Thorpe, Őfelsége a Királynő nagykövete (képünkön). Nagy-Britannia budapesti diplomáciai központjának vezetője a brit külügyminisztériumban jó ideig a közép-európai osztály vezetője volt. A művészettörténetet is tanult és az esztétika iránt fogékony és értő embernek különös öröm volt megírni a Harmincad utca 6. történetét. A Harmincad utca 6-ban a Brit Nagykövetség lelt otthonra a háború után Budapesten, 1947-ben. E különlegesen szép fővárosi épület valaha a Hazai Bank székháza volt, s mint ilyen, a banképületek „hagyományait” követve, gazdagon ékített palotáink sorába illik. Tervezője Rainer Károly, a századforduló építésze; a szecesszió jegyeivel álmodott modem bankházat. Nos, ez az épület ihlette A nagykövet meg mai lakóját, Nigel Thorpe nagykövetet, hogy a ház szobáinak, folyosóinak, lépcsőházának szépségeit feltárva, igényes és érdekes korképet is felrajzoljon a korszak, a XX. század magyar történelméről. Hiszen van mit mesélnie a Harmincad utca 6-nak. Csak apró szemelvényekre futja a Nigel Thorpe és Matysin Petra közös szerkesztésében megjelent könyvből kiragadni beszédes momentumokat, mintegy ízelítőnek, a ma délután egy órakor, éppen a könyv szemelvényeiből összeállított és Harmincad utca 6 történetét bemutató Művészetek Háza- béli kiállítás megnyitójának előzeteseként. Szólni talán arról, hogy a Hazai Bank igazgatósági tagja volt egykor a tragikus sorsú (1941 áprilisában öngyilkosságot elkövető) gróf Teleki Pál miniszterelnök. Megismerni azt, hogy ennek az épületnek a harmadik emeletét adta bérbe 1944-ben a bank a Svéd Királyi Követségnek, s hogy Raal Wallenberg munkássága ide kötődik, hiszen egyik „védett háza volt” a pesti zsidóságnak (sokan a bank páncéltermében kerestek menedéket Budapest ostroma-bombázása idején), s a svéd diplomata, aki eredetileg csupán rokonait szerette volna a magyar fővárosból kimenteni, ebből a házból indult Debrecen felé 1945 januárjában, utolsó ismert útjára. Esetleg szembesülni az ötvenes évekkel (az ÁVH kihallgatási naplói a brit követség magyar fordítóinak vallatásáról tanúskodnak), 1956-ról, ahogy azt a követségben dolgozó diplomaták látták, vagy éppen az épület újjáépítésének menetéről, mai arcáról. A brit követség épületét és az épület történelmükbe ágyazódó történetét bemutató kiállítás március 21-ig tekinthető meg. kozma f. Nigel Thorpe 1998-ban került Nagy-Britannia budapesti nagy- követségére; korábban a brit külügyminisztériumban és két ízben a varsói brit nagykövetségen dolgozott. Vallja, hogy meg kell tanulni annak az országnak a nyelvét, amelyben szolgál. Jól tud lengyelül és már jó eséllyel lehet magyarul is elbeszélgetni vele. Hazánk NATO-csatlakozása idején már nagykövet volt, s őszintén reméli, hogy e poszton éli meg rövidesen azt is, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Szabadidejében teniszezik, a magyarokkal kutyasétáltatás közben is örömmel ismerkedik; hűséges labradorja Didó névre hallgat. ALKOTÓ PÉCSI NYUGDÍJASOK. Ezerötszáz papírmasé katona, faragott hintómakettek, festmények és gobelinek alkotják annak a kiállításnak az anyagát, amely ma koradélutánig látható a Búza téri MTESZ-székházban. A kiállítók Szabó Józsefné, Börzsei Károly, Cser László és Románc György. _____________________fotó: laufeb László Hír csatorna BALIKÓ TAMÁS, a Pécsi Nem zeti Színház igazgatója szerdán a West Side Story előadása előtt a színpadon vehette át a Pécs-Ba- ranyai Millenniumi Emlékbizottság ezüst érmét. (a) VASARELYK TURKUBAN. A Janus Pannonius Múzeum Vasarely-gyűjteményének válogatása októberben indult észak- európai túrára, Litvánia, Észtország majd Lettország nagyvárosai után tegnap a finnországi Turkuban nyílt tárlat a művész képeiből és szőnyegeiből, (br) TORNATEREMTERVEK. Szerdán nyűt meg az a bemutató, amelyen a Dél-dunántúli Építész Kamara és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium és Kollégium mutatja be az iskola udvarán létesítendő tornateremre kiírt tervezési versenypályázatra érkezett pályaműveket a kollégium földszinti klubszobájában. ifi Simply English - egyszerűen jó Immár öt éve, hogy a Simply English zenészduó egy télvégi veszprémi szupermarket-avatón a szabadtéren fagyoskodva adta elő az angol népi zenéből-rigmusokból álló műsorát. Mára már három CD, illetve kazetta van a hátuk mögött. 2001 februárjában három főre kiegészülve adták első koncertjüket Pécsváradon. Andy Rouse húsz éve él Magyar- országon, de természetesen annak ellenére, hogy kiválóan megtanult magyarul, angliai gyökereit nem tudja és nem is akarja feledni. Korábban a Szélkiáltó együttessel lépett fel, majd Fenyvesi Bélával társulva hozták létre a Simply English-t.- Nagyjából havi egy alkalommal koncertezünk, és jóformán bejártuk már az országot, Szombathelytől Hódmezővásárhelyig. Ami fontos volt számunkra, hogy ott lehettünk az 1998-as Kaláka Fesztiválon, és talán nem sikertelenül. Ezenkívül a Pécs TV-ben Anglia hangja címmel futott egy sorozatuk, és ők szolgáltatták a zenét egy angol nyelvlecke-hangkazettához is.- Magyarországon sokáig csak Fenyvesi Béla, Andy Rouse és Babarczi Bulcsú fotó, tóth l. a kelta, vagy ír zene volt népszerű, sőt, sokan meg voltak győződ- ból áll. Tény, hogy nem pusztán míg ezáltal Fenyvesi Béla átállhat ve róla, hogy Angliában nem is lé- kocsmai zenélésről van szó, kicsit a fúvós hangszerekre. Andynek tezik népzene - mondta Andy oda kell rá figyelni, mert a szöveg pedig megmarad a citerája, illetve Rouse -, ami persze badarság. A is fontos. Ezért azoknak, akik an- a legfontosabb: a saját hangja, mi repertoárunk jelenleg 70 dal- goiul esetleg nem értenék a sok- _________________________m.k. szó r nem is kicsit pikáns történeteket, én előre elmesélem, mi zajlik a dalokban... A Simply English az idei évtől új felállásban dolgozik, vagyis kiegészült. Babarczi Bulcsú angol szakos hallgató gitáron játszik, Könyvtárak könyvek nélkül? Tudjuk, hogy a könyvárak az egekbe szöktek az utóbbi években. Azok, akik ritkábban vásárolnak új kiadványokat, reménykedhetnek a könyvtárakban. Vagy már csak reménykedhettek? Ugyanis jó, ha a könyvtárak is egy-egy műből egyetlen példányt megengedhetnek maguknak. Könyvtári „toplistát” készíteni, vagyis összeszedni azt, hogy az új (kortárs) kiadványok közül melyeket viszik leginkább, manapság lehetetlen. És ennek semmi más oka nincs, mint a már unalomig ismert pénztelenség. Huszonnégy címből álló, az elmúlt 3 év sikeres, magyar szerzőtől megjelent szépirodalmi alkotás után érdeklődtünk a Csorba Győző Megyei Könyvtárban és a pécsi Városi Könyvtárban. A Megyei Könyvtár a felsorolt művek közül mindössze hármat nem vásárolt meg (egy-egy Eörsi István, Podmaniczky Szilárd és Bartis Attila kötetet), ám ami sokkal fájóbb, hogy a többiből is csak egy példány jutott mutatóba, az abszolút listavezetőnek számító Esterházy Harmónia Caelestiséből és Závada Jadviga párnájából ugyanúgy, mint Lázár Ervin novel- láskötetéből. Egyedül a helyi szerzők (Csorba Győző, Bertók László, Méhes Károly) műveiből került 2 vagy 3 példány a polcokra, ám ennek szakmai oka van: nekik helyük kell legyen a helytörténeti gyűjteményben is. Kiemelkedő példányszámú a szintén pécsi Rajnai László Vörösmarty-monográfi- ája, vélhetőleg „kiegészítő tankönyv” mivolta tette, hogy 5 példányt vásároltak belőle. Am mint kiderült, egy meglévő kötet szinte nem is kötet. Kalányos Katalin, az intézmény vezetője (képünkön) elmondta, hogy a legnépszerűbb könyvekhez képtelenség hozzáférni, legalább féléves az előjegyzési lista, mondjuk, a Jadvigára. Ezért azt rekonstruálni, hányán kölcsönöznék ki, ha lenne elég példány, lehetetlen. Ami az olvasótermi használatot illeti: itt csak az életművet reprezentáló kiadványokat, sorozatokat (pl. Petőfi-összes, Mikszáth-élet- mű) tartanak, a mai legjelesebb szerzőknek is várni kell még, míg itt helyet kapnak. A Városi Könyvtár ugyanazon a 24 címes listán csak 13 könyvet jelölt meg a megvásároltak között igaz, a fiókkönyvtáraik miatt egy egy könyvből többet is vettek Závada: Jadviga - 4 pld, Bertók Februári kés - 5 pld, Lázár Ervin: Csillagmajor 3 pld. Észtországban most fogadták el azt a törvényt, amely szerint a kor- társ írókat a könyvtárakból kikölcsönzött műveik után jogdíj illeti meg - ugyanúgy, mint a zenészeket, ha zeneszámaikat leadja bármely rádióadó. Bár nálunk efféle rendelkezésről tán még csak nem is hallottak, a fentiek fényében (árnyékában?) úgy tűnik, a könyvtári pluszbevételek miatt amúgy sem kellene nagyon irigyelni irodalmunk jeleseit a 21. századi Magyarországon. Piruett előtt a Pécsi Balett Herczog távozik, helyére hatan pályáztak A színigazgató Balikó Tamás szerint a Pécsi Balett patinás márkanév; negyven év legenda van benne. Fényes sikerekkel itthon is, külföldön is. Minden különösebb reklám nélkül megtölt bárhol színházakat. Ekként félteni-óvni való. Mégis egyre többen teszik fel a kérdést; meddig lesz ez így? Az elmúlt évek nagy sikerei (a Stílusoktól a Carmina Buranáig avagy a Nosferatutól a Zorbáig) azt mutatják, hogy Herczog István, a társulat igazgatója (első képünkön) jól vezetőnek bizonyult. Annak ellenére, hogy a csapat egybetartása olykor ördögi próbálkozás (szinte lehetetlen), hiszen a mindennapok pénztelenségében (amiről beszélni is arcpirító) a táncosok hűsége csupán a szakma szeretetéből fakadhat. Meg talán abból, hogy a sikert megélik. A jó előadás a kohéziós ?rő. A Pécsi Nemzeti Színházban tiérhető (?) jövedelmekről egy jel- emző információ; Simon István igyvezető igazgató szerint 123 lolgozójuknak kellett a 40 000 fo- intos minimálbér kapcsán fizetést emelniük. S az alulfizetettek sorában ott vannak a táncosok. Ekként Herczog Istvánnak a színháznál töltött kilenc éve valójában kötéltáncos mutatvány volt; évről évre pótolni a továbbutazókat, mint kotlóstyúknak a csibéit, együtt tartani a társulatot, megőrizni a másutt talán jobb szerződésre is találókat. Ám tény, hogy a táncosok egy része számára Pécs csupán tranzitállomást jelentett. Herczog István meglehetősen szomorú szívvel, de az évad végén búcsúzik a várostól.- Miért?- Valóban korrekt munkakapcsolatom volt Balikó Tamással, ám mivel a balett nem önálló társulat, az igazgatói döntések nyomán egyre több és több kompromisszumot kellett fölvállalnom, sőt néha még olyankor is meghajoltam, amikor talán ellent kellett volna mondanom.- Némi magyarázatra nagy szükségem volna...- A táncosok negyven évesen már elköszönhetnek a színpadtól. Ám ilyen nyomorúságos bérek mellett nem lehet egzisztenciát teremteni. Jól fizető külföldi turnékon szokás pótolni a hiányt, ám nekünk - mivel a színház tánckara megszűnt -, az év szinte minden napján a nagyszínház egyéb produkcióit, főleg a musicaleket, operetteket kell kiszolgálnunk, s emiatt elmaradtak a túrnék. Olykor a magam mércéje szerint elvárt szakmai munkát is hátráltatta ez a teher. Agyonhajszolt táncosokkal nagyon körülményes valóban kicsiszolt, szakmai szemmel is topon lévő önálló balettesteket produkálni.- A távozásának oka ezek szerint a Balikó Tamással való konfliktusban keresendő?- Szó sincs róla! Ám utólag úgy látom, hogy nekem már a kezdetekkor többször kellett volna bizonyos szervezési koncepciókra nemet mondanom, határozottabban kiállni a táncosokért. Most már késő. A posztom betöltésére kilenc évi állandó szerződésmeghosz- szabbítás után pályázatot írt ki, rádöbbentve, hogy mennem kell. (Herczog István jelenleg még azt sem tudja - egykori sikereinek helyszínén, Németországban próbálkozik elhelyezkedni -, hogy hol folytatja majd. Lehet, hogy átmenetileg munka nélkül marad. Mindenesetre a Herczog-éra a Pécsi Balett történetében korszakos volt.) Balikó Tamás (második képünkön) elismeri, hogy elképesztően sok feladatuk van a balettesek- nek, hogy igen sok vérrel és verejtékkel jár egy-egy produkció, mivel szinte nincs olyan előadás, amiben ne kéne fellépniük az önálló balettesteken kívül. Balikó egyben evvel igazolja, hogy dőreség arról vitatkozni, hogy szükség van-e Pécsett a balettra, avagy sem. Természetesen igen, és mindent meg kell tenni azért, hogy a márkanév védve legyen.-Amíg a felszín csillog, ragyogó előadásokat láthat az ember, a mélyben indulatok kavarognak, a társulat minden eresztékében re- cseg-ropog.- Valóban így van. A Kelet-Eu- rópa államaiból verbuválódó ifjak itt nőnek ki az ismeretlenségből, itt ismerik meg a le- hetőségeiket, majd mennek tovább. Semmi sem köti őket Pécshez, az első külföldi lehetőségre elrepülnek. Ami amúgy normális dolog, hiszen rövidéletű szakmáról van szó, kényszerítő az egzisztenciateremtés. De volna lehetőség a maradásra is. Mit ne mondjak, pályázati lehetőségek zömét kínálja belföld és külföld - bárki tekintsen rá az internetre -, s évente több tucat pénzes fesztivál is akad. Ekként nem kéne éhkoppon élni a táncosoknak, s talán e kívülről megszerezhető pénzek itt-tartásuk záloga lenne.- Ezért gondolkozik személycserékben?- Igen. Másrészt mondhatnám azt is, hogy egy szisztéma olykor kifárad, frissíteni kell. A pályázatot nem véletlenül akkor írtuk ki, amikor 40 éves a Pécsi Balett. Olyan trambulinnak szeretném fölhasználni ezt a jubileumot, amely továbbviszi az elődök szándékát és lendületét, hogy legyen jövőkép. Ám mivel nem vagyok kompetens a balettet illetően - miközben borzasztóan szeretem és mint rendezőnek szükségem is van a táncos műfajra a színpadon -, egy véleményező testületet hoztam létre, hogy segítsenek a pályázat elbírálásában. A testület tagjai mind a szakma országos nagyjai. Döntésükben a Pécsi Balett jövőjét fogják szolgálni.- Akadnak-e jelentkezők?- Hatan pályáztak, s közülük kerül majd ki az a szakmailag kiváló ember, aki a saját tagozatának markáns arculatformálásáért és nem utolsósorban a nemzetközi megmérettetésért felelőssé válhat. A balett vezetése egyszemélyes dolog, gondoljon csak Markó Ivánra, Eck Imrére, Seregély Lászlóra vagy Herczog Istvánra, s a választott vezetőnek a tudása, karizmája, szakmai elismertsége, embersége kell, hogy a társulatra kisugározva annak arculatot adjon. Hát én ezt szeretném. KOZMA FERENC