Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-06 / 36. szám

I 2001. Február 6., kedd KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal „Fontosak a gyökerek...” Beszélgetés Bubik Istvánnal a mindennapok magyarságáról Bubik István élvezi Pécset. Nemcsak a re­mek szerep dobja föl (a Pécsi Nemzeti Szín­házban Eddie Carbonét alakítja Arthur Mil­ler nagysikerű drámájában), hanem, ha idejé­ből futja rá, sétál az utcákon, körbejárja a városfalat. Rácsodálkozik egy fügefára, megérzi, hogy a köveken átsüt a történelem. Napi örömeit csak fokozza, hogy születésna­pi ajándékként, májusra felesége gyermeket vár. Az első közös gyermeket.- Mondják, hogy másfél éve nem iszik egy korty alkoholt sem?- Csupán június tizenharmadika óta nem it­tam.- Miért?- Semmi ideológia nincs mögötte. Nyíregy­házi festőművész-restaurátor barátommal hosszú előmeneten voltunk Tokaj-hegyaljától Kisvárdáig, köbben többször is elvesztettük emberi arcunkat. Az egyik reggelen, amikor önmagunk keresve ébredtünk, azt mondta Elek, hogy „Te, most ne igyunk egy évig!” S egy ilyen kézfogás barátok kö­zött, becsületbeli ügy.- Nehéz betartani?- Nem ez a legnagyobb erőpróba az életemben, bár nem jó mindig józannak len­ni, mert az ember pontosan tudja, hogy mi folyik körü­lötte.- Bubik Istvánnak nincs miért panaszkodnia, hiszen alig több, mint negyvenévesen máris szépívű pálya van mö­götte. Óriási szerepek és tap­solt alakítások. Sok pályatárs a töredékére büszke lenne.- Örömmel látom, hogy még nincs vége a do­lognak. Ám mostanában kellett magamban meg­fogalmaznom, eldöntenem, hogy igenis jó szí­nész akarok lenni. Egyébként mire is lehetnék büszke?... A színházi életben nincs demokrácia, de másutt sincs, ezért aztán én nem hiszek az egyenlősdiben, inkább abban, hogy az érvénye­sülés útján bizonyos tehetség mellé jó adag sze­rencsére van szüksége az embernek. Mindig ott lenni, azok közelében, akik a döntéseket meg­hozzák. Nekem sikerült, másnak meg akár­mennyire is akarja, nem jönnek össze ezek a ta­lálkozások. Kezdetben csodálatos paptanáraim­mal a ferences gimnáziumban, akik a színész­életet ajánlották. Elsőre felvettek. Pont egy olyan osztályba kerültem, ahol Kazimir Károly és Iglódi István tanított - s mind a ketten szerettek, bíztak bennem. A Nemzetibe kerülve Vámos László, Kerényi Imre, Sík Ferenc osztottak rám főszerepeket.- A Nemzetit tíz év után otthagyta, s azóta szinte évente társulatot vált.- Elmentem ugyan, de lélekben én a Nemzeti „örökös tagjának” tartom magam, hiszen első­sorban hazafias okokból mentem oda, s ebbéli érzéseim nem gyengültek azóta sem. Ám úgy éreztem, hogy új arcokra van szükségem, má­sutt is ki kell próbálnom magam.- Ebből lett a londoni munkásesztendő.- Ahol a cipekedés és rakodás közben rájöt­tem, hogy a szó legszorosabb értelmében úgy tud ma valaki jó magyar és hazafi lenni, hogyha a mesterségét a legmagasabb szinten űzi. Akár orvos, tanár avagy színész. S ehhez nekem to­vábbi tanulásra, más társulatoknál való meg- merítkezésre is szükségem van.- Pécs így jött be a képbe?- Ez volt az első vidéki színház, ahol szerepet vállaltam. Előbb a Furcsa párban, most pedig a Pillantás a hídonban.- A kritika azt írja, hogy Eddie Carbone Bubik személyében telitalálat.- Ennek örvendek. Én is úgy érzem, mintha Arthur Miller egyenesen rólam és nekem írta volna a darabot.- Több nagy művész kapott flekket azért, mert odaállt valamelyik politikai párt mellé. Ebben ön sem kivétel... Mit ne mondjak, Bubik Istvánt szabaddemokrata rendezvényen még nem lát­tam szavalni.- Valóban. De egyetlen pártnak sem vagyok a tagja, s nem is óhajtok semerre lecsatlakozni. Kétségtelen, hogy fontosnak tartom az identitá­somat, a gyökereimet, és a nemzeti vonalon érzem jól magam. Akadnak nagyon jó ideológu­saim a magyar költők és az írók személyében, s teljesen természetes, hogy a Himnusz alatt oly­kor könny szökik a szemembe.- Egészséges öntudat?- Valami olyasmi kéne. A szigetországban töl­tött hónapok alatt találkoztam az irigylésre mél­tóan elegáns angol nacionalizmussal, amikor le­mentünk hárman, raktáros srácok ebédszünet­ben meginni egy pohár sört, s a két londoni proli láthatóan jól érezte magát a bőrében, mondván nekem, hogy ez a mi sörünkez Anglia... Nos, ők hétköznap is így gondolták. Ám amikor én ideha­za március 15-én kitűztem a kokárdát, mögöttem gúnyosan megjegyezték, hogy fontos ez? Sokszor jut eszembe Széchenyi, aki szerint az angolok jól tudják, hogy a hazájukat honfitársaikban kell szeretni, míg mi, folyton veszekedő magyarok, egy harcos csapathoz hasonlítunk, amely még az ellenség tüzében is képes azon vitatkozni, hogy feljebbvalói elég értelmesek és becsületesek-e ah- hoz, hogy vezérek lehessenek... kozmaferenc Melkvi Beával a pécsi színpadon fotói müller andrea Hírcsatorna SZEREPCSERE a Pécsi Nem­zeti Színházban. A bemutatás előtt álló Jókai-darab, az Aranyember szereposztását kellett megváltoztatni Melkvi Bea lovasbalesete miatt. A szín­ház vezetése Bozó Andreát kér­te fel Athalie eljátszására. A művésznő ezzel a fellépéssel mutatkozik be a pécsi közön­ség előtt. (aa) . PÉCS-TÉRKÉP, íróeszköz, óra és ragasztó a kötelező felszere­lése azoknak, akik részt akar­nak venni március 3-án a „Pécs története a török korban” XII. Sopianae Városismereti Verse­nyen. A vetélkedőre február 28- ig lehet jelentkezni (Mátrai Gá­bor, 7633 Pécs, Építők útja 18/a, 72/252-390), s bárki részt vehet rajta. Minden kategóriá­ban (általános iskolás, ifjúsági, felnőtt, családi) lesz pécsi és vi­déki díjazott is. (aa) VAGYONVÉDELEMBEN, az általános közlekedési ismere­tekben is jártas baranyai általá­nos iskolások lehetnek a nyer­tesei a megyei rendőr-főkapi­tányság által meghirdetett vetél­kedőnek. Egy-egy iskolából leg­feljebb két csapat jelentkezhet február 20-ig az értékes díjakat ígérő, játékos ügyességi felada­tokkal is megtűzdelt háromfor­dulós versenyre. (aa) SIKLÓSI KÉP a nagyvilágban. Az International Paint Pals által kiírt rajz-világpályázat magyar- országi megmérettetésén Deszpotovics Ványa, a siklósi Batthyány Kázmér Általános Is­kola 3. osztályos tanulója kivá­lóan szerepelt, így műve a 25 díjazott alkotás között szerepel, melyet az ENSZ-székházban megrendezésre kerülő tárlaton kívül a világ számos országá­ban is kiállítanak. (kj) VILÁGJÁRÓ természetfotós, az esztergomi Papp Zoltán mutat­kozik be Pécsett. Fotókiállítása - döntően a vizek, vizes élőhe­lyek a témái - február 2-án nyílt pécsi Akvárium-Terráriumbán. A február 25-ig megtekinthető tárlaton a művész Európában készült felvételei láthatók, (aa) A PÉCSI GALÉRIÁBAN Kapoli Ilona és D. Szabó Margit festőművészek kiállítása nyílik meg február 8-án, csütörtök délután 5 órakor. A tárlatot Sipos Endre festőművész, mű­vészeti író nyitja meg. ___________Tv-jegyzet_____________ Mé rlegen az illúzió A televízió hírműsorairól aka- ródznék írni, ha nem vakaródz- nék: ugyanis mindenestül el­csenték már az egész szellemi ozsonnát az orrom elől, kijelent­vén; az egész egy nagy liberál- bolsevik katyvasz. A repülőgé­pek, bármilyen szomorú, lezu­hannak itt is, ott is időnként, a földrengések ellen is kevés az or­vosságunk. Ám egyetlen kérdés immár hónapok óta felkiáltójellé görbült, és úgy és olyan rendít­hetetlenül áll a levegőégbe szúr­va, mint Attila Istennek ajánlott kardja. És ez nem más, mint a kis­gazdakérdés. De ne feledjük, hogy az egész csak illúzió: a kard rozsdás, csorba, mintha Csák Máté földjéből kapirgálták volna elő, néha mégis a szegény­paraszt kiegyenesített kaszájá­nak akar látszani. Ha a hun Atti­la történetesen maga Copperfield lenne, és varázsolna nekünk, ak­kor a kard élei mentén szétnyisz- szantott hangszalagok, krumpli­vá változó mikrofonok, szétszab­dalt szegény- meg díszparasztok potyognának az égből. Nem személyeskednék, de a tv2 még a nyírségi Számos- szegre, a pártelnök szíve csücs­kébe is elviszi a nézőket. Egy olyan parasztcsaládhoz, ahol nemcsak háromszor látták, de meg is vendégelték őt, sőt, bele­hallgattunk a kocsmazajba is, ahol szidják. Közben pedig a hír­műsor szavaztat: mérlegen a va­lóság. Az így lebonyolított, ma­napság divatos népítélet akkor sem ízléses, ha okkal feltételez­zük azt, hogy a többségnek igaza van. Bizalmatlanságunk a szava­zás eredménye szerint mélysé­ges. Én mégis többet meghagy­nék az indulatot mérséklő, a la­toló lelkiismeretnek és az elem­ző gondolatnak. Ebből ugyanis kevés van. Ha a múlt rendszer a „puha diktatúra” éveiben a bár­mikor szétkenhető felelősség bi­rodalma volt, akkor ma kezdünk a ló másik oldalára esni. Vannak médiumok, amelyek azt a hitet kezdik belénk nevelni, hogy egy- egy fej lecsavarásával a közélet nyomban megtisztul. Hogy a döntéshozó mechanizmusok egyébként jók, hogy nincsenek rossz súgók, nincsenek szolga- lelkek - csak a bárány fekete. Persze a Hét sem ad többet, amely az országértékelést érté­keli újra. Mi egy értékelő-ítélke­ző ország vagyunk, helyes önér­tékelés és valóságos párbeszéd híján. Ha jól belegondolunk, így lesz a sok választott képviselő a sok kicsi, választatlan magyar lelki tükre, és fordítva. Más kérdés, hogy egy országot roppant körülményes úgy általá­ban értékelni - könnyen találja magát kirakatban kitömött, be­vizsgált állatként -, abban csak él­ni lehet, ha lehet. Azt azért egy­szer majd - megbocsátó történel­mi távlatból - leírhatják demok­ratizálódó hazánkról, hogy so­kan csak úgy tudtak fölkapasz­kodni az uborkafára, hogy a gyengéjét lejjebb rugdosták a fölül lévők, s hogy ebben a pár­tok közt csak árnyalatnyi különb­ségek voltak. B. R. Takáts Gyula köszöntése Kilencvenedik születésnap­ja alkalmából Takáts Gyula költőt köszöntötték tegnap este Kaposvárott. A kaposvári Városházán Takáts Gyuka költőt köszöntötték 90. születésnapja alkalmából. Takáts Gyula a Nyugat harmadik nem­zedékének költője, egy nagy ge­neráció egyik utolsó képviselője. Élete nagy részét Kaposváron töl­tötte, a város kitüntetésekkel és szeretettel, tisztelettel vette őt kö­rül, becehegyi présháza évtizede­ken át az írók, költők találkozó- helye volt. Verseit gyakran közöl­te a pécsi Jelenkor és a Dunántú­li Napló is. A tegnap esti ünnepségen ba­rátai és tisztelői körében többek között Szita Károly, Kaposvár polgármestere, dr. Gyenesei Ist­ván, a Somogy Megyei Közgyű­lés elnöke, Ágh István költő és Varga István, a Somogy c. folyó­irat főszerkesztője köszöntötték Takáts Gyulát. A Somogy legutóbbi számá­ban költők, írók, kritikusok em­lékeztek meg az életműről. Leg­utóbb Már Drangalag viszi cím­mel jelent verseskötete. Az ünne­pelt verseiből Molnár Piroska színművész adott elő néhányat, közreműködtek a zeneiskola mű­vésztanárai. Tükrök és lencsék hídja az égre Az első űrszondák okozta szenzációk varázsa ugyan megko- tes a villanyfénytől. Akkoriban pott, de ma sincs a korhoz illőbb passzió, mint amatőrként a még nem voltak szakboltok, vi­csillagászatnak hódolni. Költséges hobbi, és lenyűgöző szén- szont pár száz forintért lehetett vedély. Baranyában az amatőr csillagászok három szervezetbe tükröket rendelni Pestről. Kulin tömörülnek: a TIT szakosztályba, az Astra Pécsi Csillagászati György professzor csiszolta azo- Egyesületbe és a Magyar Csillagászati Egyesület Pécsi Csoport- kát ezer számra - meséli, jába. A tagság átfedése közöttük közel 90 százalékos. Összes- Jelenleg egy 80 milliméteres ségében ezeknek a szervezeteknek 40-nél több tagja van. lencsés távcsöve van. Könnyű szokta leginkább vizsgálni. Kutat­ta a magyarországi napórákat és a pécsi planetárium történetét is megírta két éve. Dr. Pál Károly viszont igen ké­sőn kezdte. Most 73 éves. Az ok­tatástechnológiai szakcsoportnál dolgozott a pécsi egyetemen. Talán azért, mert a Mecsek déli ol­dalán derültebbek az éjszakák, de Baranyában már mintegy ötven éve van csillagászszakkör, és a pé­csi amatőrök csoportja a budapes­ti után országosan második mind létszámban, mind aktivitásban. Ami azt illeti, lelkesedés igen­csak kell ahhoz, hogy valaki ilyes­fajta éjszakai bagoly legyen egy hobbiért. Télen különösen hideg van éjszaka, nyáron pedig sokáig kell várni a besötétedésre, sokáig kell ébren maradni. A városi csil­lagászoknak pluszként hosszas kirándulás jut osztályrészül. Elő­fordult már, hogy hajnal előtti négy órakor gyanakvó rendőrök megállították a kocsijukat, és ma­gyarázkodni kellett, mi az a gya­nús kályhacső-szerkentyű a cso­magtartóban. Hétfő esténként a pécsi Civil Közösségek Házában gyűlnek össze. Amatőr csillagászok között persze óriási különbségek adód­nak. Főbb típusaik: az érdeklő­dők, az elméleti dolgokkal foglal­kozók, a távcsőépítők és a műsze­res megfigyeléseket végzők. Saját távcsöve majdnem mindegyikük­nek van. Útjuk a hobbihoz azon­ban különféle volt. Keszthelyi Sándor, az Astra Egyesület elnöke mérnökember. A csillagászattal 1967 óta foglal­kozik.- Öveges professzornak volt egy műsora a tévében arról, ho­gyan kell távcsövet készíteni. Le­hetett rendelni hozzá lencséket. Én is belevágtam 15 évesen. Ösz- szeraktam a távcsövet, és figyel­tem vele a Holdat. Megfogott a távcső világa. Édesapám vett egy jobb műszert, aztán 1970-ben ké­szítettem egy nagyobb távcsövet. Akkoriban Vasason laktam a tele­pülés szélén, ott még jó falusi volt az égbolt, vagyis nagyjából men­Forintok és milliméterek A csillagászat rendkívül költséges hobbi lehet, csakúgy mint a fotózás vagy a horgászat, ha komoly szenvedély. Az égbolt megfigyelésére alkalmas egy vadásztávcső is. Ilyent már 10 ezer forint körüli áron lehet kapni. Árulnak 30-40 ezer forintért is igazi műszereket, de persze az olcsó távcsőnek híg a leve, vagyis az igények hamar kinövik. Elég sok mindent jól megmu­tató komolyabb amatőr távcsőhöz 100-200 ezer forintért már hozzá lehet jutni. Használthoz olcsóbban is. Építeni is lehet műszert, de így gyakran drágább, mint készen venni, és a mi­nőség kétséges. A százezer forint feletti árkategóriába tartozó távcsövek 100-200 milliméteres tükörátmérőjűek. Vannak több milliót érő amatőr távcsövek Baranyában is. Egy volt villá­nyi amatőr csillagász nemrég 500 milliméteres átmérőjű táv­csövet szerzett be. A legutóbbi információ szerint ez még nincs igazán üzembe helyezve. szállítani. A városfal közelében la­kik, a belvárosban. A távcsövével a Mecsekre megy, vagy a pogányi dombokra. Ott még elég jó ég van a megfigyelésekhez. A bolygókat és a változó fényű csillagokat- A távolságok áthidalásának vágya késztetett a távcsövekkel való foglalkozásra - „vallja” be. - Rádióamatőr voltam valamikor nagyon régen, 12 éves koromtól. Csak a nyugdíj után habarodtam bele a csillagászatba. Hat éve fog­lalkozom vele intenzívebben. Most már minden időmet kitölti. Pécsett elég nagy a fényszennye­zés. A Holdon és bolygókon kívül alig lehet komolyabb megfigyelé­seket tenni. Én már két éve a Hol­dat lesem a műszereimmel. A legújabb, az USA-ból hoza­tott távcsöve jelenleg Baranyában a nagyobbak közé tartozik: 28Ó milliméter tükörátmérőjű. Száz­méteres objektumokat már észlel­ni lehet vele a Holdon.- A műszerem épp a hordozha­tóság határán van: szét kell szerel­ni, úgy lehet vinni, vagyis eléggé körülményes a szállítása. De ez hozzátartozik az amatőr csillagá­szathoz. Fizikai sportnak is jó - mondja nevetve. Gyenizse Péter (képünkön) 28 éves, földrajz szakos tanári diplo­mája van. Óraadóként csillagászati földrajzot, planetológiát, csillagké­pek mitológiáját tanítja a pécsi egyetemen. A TIT Baranya Megyei Szervezet csillagászati szakosztá­lyának titkára, az országos csilla­gászati szakfolyóirata, a Meteor szabadszemes megfigyelések ro­vatának a vezetője. Két kedvenc távcsöve is van.- A 100 milliméteres átmérőjű, lencsés távcső ritka szép, éles ké­pet ad, és nagyon sok részletet megmutat a bolygókon. De ne­hézkesebb mint a 150 milliméte­res tükrös. Az rendkívül rövid csőbe van szerelve, könnyű cipel­ni bárhova, a hónap alá tudom csapni, mégis elég nagy teljesít­ményű, sok halvány dolgot lehet vele látni - teszi mérlegre a ked­vencek tulajdonságait. Komlón 15 évesen ismerkedett meg a csillagászat alapjaival. Ké­sőbb saját napórát is készített, hogy csillagunk éves mozgásait követhesse.- Rájöttem, hogy addig nem is láttam semmit a világ­ból. A bolygó- megfigyelése­ket szeretem a legjobban. A Jupiter a kedvencem. Izgalmas sa­ját szemmel látni, hogyan örvény­lenek a gázfelhők a légkörében. Az átlagos csillagászati mű­veltséget meglehetősen laposnak tartja.- Sokan még ma is úgy vélik, hogy a Nap kering Föld körül. Eh­hez képest szót sem érdemelne, mennyien nem tudják, mi a gala­xis, és hogy a sok százmillió közül melyikben vagyunk. Pedig ezt fontos lenne tudni az arányok megsejtése kedvéért, hogy milyen parányiak is vagyunk a világegye­temhez képest. DUNAI IMRE A 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents