Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-05 / 35. szám

I 2001. Február 5., hétfő

RIPORT

Új Dunántúli Napló - 7. oldal

K U L T U R A A tudomány a hétköznapokban

Siklós az MTA Regionális Kutatások Központjának (RKK) közreműködését kérte. Össze szeretné hangolni, szerves egységként működtetni az eddig gyakorta egymás mellett „eldolgozó” térségi szolgáltatásokat. A munka elkezdődött.

Az alapkérdésre - közvetlen-e a kapcsolat a tudomány és a hétköznapok igénye között - Csefkó Ferenc, a pécsi RKK ügyvezető igazgatója (képünkön) világ- tendenciaként említi, hogy erős már a kötődés a kutatási rendszer, annak eredményei és a gyakorlat között. Azzal együtt, hogy az intézet tendenciákat jelez például a regionalitásról, a területfejlesztésről, tevékenységük nem kis részét konkrét feladatok megoldása jelenti.

Az igény jelentkezhet a legkisebb térség felől, de kormányzati szintről is, és igen erős a kapcsolatuk az önkormányzati szférával. Megrendelőik, partnereik döntő része az utóbbi körből kerül ki. Itt készült például a dél-dunántúli, a baranyai, a pécsi, a pécs-komlói területfejlesztési koncepció.- A tudomány gyakorta előrébb jár, mint a gyakorlat - teszi hozzá az RKK ügyvezető igazgatója -, de éppen e különbséget szeretnénk csökkenteni. Erre az EU-csatlakozásra készülés éveiben fokozottan szükség van. Bár amikor a tudomány leteszi az asztalra a véleményét, eredményeit, azt vagy elfogadják, vagy nem. Mi csak egy meghatározott tudományos szakmai szintig dolgozunk, onnan kezdve az anyagban foglaltak későbbi sorsára kevés hatással vagyunk. Nem politikai, kormányzati kurzusokra kell gondolni, amúgy is az RKK-ban munkaelv, hogy pártok megrendelésére intézményi szinten nem dolgozunk.- A legújabb feladatok?- Kettőt említek. Nizzában eldőlt, hány képviselője lesz Magyarországnak az Európa Parlamentben, ám az tisztázatlan, hogyan történik majd megválasztásuk? Választ kell adnunk arra a kérdésre is, lehet-e úgy régiókat kialakítani, hogy közben nem születik döntés a megyékről? Mindkettő jól jelzi kutatásaink és a gyakorlat közötti szoros kapcsolatot.

M. A.

KERESZTEK, SZENTEK, KÁLVÁRIÁK. Tám László fotóművész képeiből nyílott kiállítás Pécsett, a Baranya Megyei Kulturális Központ Pincegalériájában, a József Attila úton. A bemutató február közepéig

látható. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ

A könyvek illata

A könyvekről akarunk beszélni dr. Harmat Bélával, az orfűi önkormányzat jegyzőjével. A családi ház halijában ülünk, ahol van könyvespolc bőven, mégis a falakon függő képek vonják magukra a figyelmünket először: Borsos Miklós, Erdős János, Kazinczy Gábor, Soltra Elemér, Czene Béla grafikái, olajképei, és a helybéli Orsós Tibor festménye. Első pillantásra látszik: igényes válogatás. És jó hangulati hátteret ad a házigazda vallomásának könyvgyűjtő szenvedélyéről.- Máig emlékszem, nyolcéves voltam az ötvenes évek elején, amikor apám kezembe adta a Toldit, egy piros vászonkötésű könyvet - mondja Harmat Béla (képünkön). - Nagy élmény volt, elolvastam, megtanultam, ma is tudom a felét kívülről. A Toldit nemsokára követte a János vitéz, és attól kezdve törekedtem arra, hogy saját könyveVédett példányok

im legyenek. Antikváriumokba, vásárokra kezdtem járni: azt a 18 kötetes Pallas Nagylexikont 1967-ben 360 forintért vettem. Nagy pénz volt ez akkor, de tellett az ösztöndíjból.

Harmat Béla eredeti foglalkozása népművelő: volt kultúrház-igazgató, könyvtáros, vb-titkár, színházi mindenes. A munkahelyek változtak - a könyv iránti rajongás nem.- A klasszikus magyar költészetet kezdtem el szisztematikusan gyűjteni. Arra törekszem, hogy Janus Pannoniustól Nagy László generációjáig bezárólag legyen meg minden jelentős költő összesben vagy bő válogatásban. Ha lehet, korabeli kiadásban, ha nem, későbbiben. Itt van egy József Attila Cserépfalvy gondozásában, Ady versei Négyesy László összefoglalójával, Petőfi 1845-46- ban írt verseinek II. kötete 1848-ból, és egy Petőfi összes az 1850-es évekből.

Külön polcon a kortársak Ágh Istvántól Makay Idáig. Mellettük vegyesen sok különlegesség: Ovidius A szerelem művészete 1883- ból, számozott példány, Kriza Jánostól a Vadrózsák 1911-ből, Mikes Kelemen Törökországi levelei 1906-ból a Franklin Társulattól.

A vásárokban ma is lehet találni különlegességeket, a budapesti aukciókról pedig erre szakosodott cégek küldenek katalógust. Harmat Béla legutóbb a Kalevalát és Kós Károly, Moholy-Nagy egy-egy könyvét rendelte meg.- Egy ilyen gyűjtemény jelentős anyagi érték...- Ez foglalkoztat legkevésbé. Mint minden szenvedélynek, a könyvgyűjtésnek is van valami önmagáért való értelme, önmagában való gyönyörűsége. Ha az ember kézbe veszi, megsimogatja, megismerkedik vele, felteszi a polcra. A könyv kapcsolat a másik emberrel, aki éppen úgy meg tud részegülni a könyv illatától. Én szeretem a könyvet, de ha látom, hogy valakinek megtetszik, gondolkodás nélkül odaadom neki. Koguto'wicz Manó egyik könyvét már négyszer vettem meg - mindig elajándékoztam.- Mire jó a sok vers ismerete?- A hétköznapi hasznosításban? A memória karbantartására. Az anyakönyvvezetői beszéd színesítésére. A baráti társaság szórakoztatására. Nők meghódítására, kibékítésé- re. Álmatlanság ellen - hosszú verseket mondok magamban. Vadászni járok, kiülök a lesre, órák hosszat verset mondok. Gyakran elolvasom ugyanazt a verset különböző kiadásokban: felfedezem a hibákat, szövegbeli eltéréseket, torzulásokat. Gyűjtöm a kétnyelvű könyveket, összehasonlítom a fordításokat. Németből magam is megpróbálkoztam műfordítással.

„Az emberből néha kibújik a kultúr- misszionárius”, mondja. Olvasókört akart alakítani, Orfűi Társaskör lett belőle, amely kiállításokat rendézett. A jegyző úr a költészet napján költőkről mesél az általános iskolásoknak, ünnepségeken verset mond.- Megvan még az a piros fedelű Toldi?- Odaadtam a fiamnak, szeresse ő is a

verset. g.t.

A gyűjtemény féltett kincse Balázs Béla Hét verse, Gyomén 1917-ben adta ki Kner Izidor. Ez védett példány: tulajdonosa nem viheti külföldre, nem adhatja el, ha mégis, az Országos Széchenyi Könyvtárnak elővásárlási joga van.

Reklám

3

Pénz az ablakban

Veselkedjünk neki hát az új Ma- táv-kampánynak, direkt nem írom, hogy az új Matáv új kampányának, mert a cég csak a szavakban új, a szavakon túl nem, de ne rohanjunk előre. A cég arculatot váltott tehát: új a lógó, az egymást érintő piros felüljárókat fölváltotta egy piros pont (hogy pont a piroshoz miért ragaszkodnak?), egy „m” betűs kukac (a továbbiakban: mukac) és a kézírásra hajazó „matáv” felirat, szép, adaptálhatatlan hosszúságban.

Már ez sem sejtetett túl sok jót, de pár hete megjelentek a filmek is. Ha egyet láttunk, az összesét láttuk. Példa: egy jól- szituált harmincas férfi lakásába hazaérkezvén boldogan zenét hallgat, elsuhan akváriuma mellett (az életkedve az apjáé) földre terít egy baromi ronda tigrincs- mintás szőnyeget (az ízlése az anyjáé), ráül egy, a szófán felejtett sálra, melyet arcára terít (a szíve a szerelemé), majd mezétláb fölül az ablakkivágásba helyezett asztalra és füléhez emel egy tengeri kagylót (a világ az övé). A képből kiderül: emberünk a Gellért-hegyen lakik - a panorámában a Lánchíd fényei. Kétségem sincs: minden előfizető magára ismer. Végül beúszik a képbe a mukacos lógó és megjelenik a szlogen: „A szavakon túl”:

Buta reklám, rossz áthallásokkal. Nekem rögvest az a vicc jutott eszembe, amikor XIV. Lajos a tükör előtt áll, és ennenmagát vizslatva mondogatja: a szemem az anyám, az orrom az apám, az állam én vagyok, bár ez legalább logikus sor, nem úgy, mint a reklámé: a szívet nem a szerelemtől örökölte, „A világ az övé" pedig mérhetetlen bukfenc. A szlogen arról hivatott beszélni, hogy a cég (idézek!) „a szavakon túlmutató kapcsolatot teremt az emberek közt, így nem csak beszél az emberek számára fontos értékekről, hanem elérhetővé is teszi azokat.”

Túl azon, hogy ennek a mondatnak semmi értelme sincs, az átlag előfizető általában csak annyit szeretne elérni, hogy egyszerűnek tűnő Matáv-problémái elintéződjenek. Mindaddig ugyanis a drága és fölösleges filmek rettenetesen felidegesítik, és ilyesmik járnak a fejében: „Az életkedvem az apámé, az ízlésem az anyámé, a pénzem a Matávé.”

LENDVA1 DÁVID

Nyitva a kapu visszafelé is

Egy nyári éjszaka léptek át a jugó-olasz határon 1969-ben: felesége, még csak hároméves asztmás kislánya és ő. Olyan valaki kalauzolta őket át a senki földjén, aki jól ismerte a határt. Az egykori uránbányász, Kálmán László huszonhárom év után tért vissza Kanadából, de azt mondja, még nyitva a kapu visszafelé is.

Abban az esztendőben 1954-en távoztak legálisan, 3068-an disszidáltak, ahogy a haza engedély nélküli elhagyását 1990-ig nevezték.

Kálmán László középmagas, kerek vállú férfi, de kopaszodó feje, rövidre nyírt sörteszakálla és vidáman villogó szemüvege alapján inMentünk, jöttünk- Hát nem nagyon szép? - mondja sóhajba gyűrt nevetéssel. Tulajdonképpen itt be is fejezhetnénk a diskurzust, hiszen csak azt szeretném tőle megtudni, mi is hozta haza szülővárosába.- Tudok egy csendes helyet, ahol nyugodtan beszélgethetünk

A XX. század második felének legnagyobb kivándorlási hulláma az 1956-os forradalom leverését követi 193 835 távozóval, következményeként 1957-ben 13 535 hazatérővel.

A hatvanas években 4-5 ezren vándorolnak ki évente, a többség illegálisan. A távozók száma 1970-ben 6087-tel, 1980-ban 6555-tel, végül 1987-ben 6399-cel tetőzik, 326, 680, végül 916 hazatérővel. Ezután mérséklődik a kivándorlás, 1990 után megfordul az arány. 1990-ben 2041-en térnek haza, 1991- ben 2235-en, 1992-ben 1993-an, majd 1993-ban 2264-en. A későbbiekben az adatok nyilvántartása másodlagos lesz.

kább meteorológus sarkkutatónak néznénk, és nem bányalakatosnak. Kettős állampolgár. A kisváros főutcáján ballagunk. Nemcsak a januári napfény, hanem a tekintete is simogatja a falakat.- noszogat egy olyan kiskocsmába, ahol aztán minden benyitó ráköszön.- 1968-ban már 4300-4500 forintot kerestem az uránbánya legnehezebb vágataiban kiemelt lakatosként - gyűri a kezébe a sísapkáját - de nem voltam se elég jó haverja az elvtársaknak, se olyan, aki mindenhez idomul. Adriai nyaralásra kaptunk útlevelet, majd átlógva Triesztbe, Következett az ottani, majd a Róma alatti tábor. Albán kaja, patkányinvázió, üvegszilánk, szemét, majd fél év után a repülőút Torontóba... Vagy hazajövök és bevarrnak másfél évre. Dél-Afrika, USA és Kanada közül lehetett választani. Nejem félt a feketéktől, Amerikába meg én nem írtam alá a papírt. Eszem ágában nem volt Vietnamba menni golyófogónak. Maradt Kanada. Londonba, ebbe a 450 ezer lakosú kis egyetemi városba kerültünk az Ontario-tónál. A nyelviskola költségét, indulásnál a lakbért, a bútort, az orvost is fizették. A Ford Motors Company futószalagjához kerültem. Kemény meló volt, jól is kerestem, de műszak után még bankot takarítottam. Még gilisztát is szedtem, hogy eladjam. A feleségem is elhelyezkedett egy ingatlanügynökségnél. 1971-ben született meg a fiunk. Öt év alatt két házat vettünk, utána több apartmant is, amit nyereséggel adtunk el. Ott nincs ez az adóhivatali cirkusz, ami nálunk. Ott is hagytam a gyárat, vettem egy kamiont és Ontario és Florida közt ingáztam egy ideig. Föntről vittem le nagy tételben az étkezési répát, lentről meg hoztam föl a primőrt. Igaz, erre a hajtásra ráment a házasságunk. Közben tragédia is történt: kislányunk közlekedési baleset áldozata lett. Elfáradtunk, nem tudtunk egymásra figyelni. Válás lett a vége.- Mi kényszerítette ekkora hajtásra?- Nem is tudom. De azt időnként megmutathattam, mi a magyar kurázsi. 1980-ban mentem föl északabbra, azért is, hogy a volt feleségem és én távolabb legyünk egymástól. Réz- és cinkbányák vannak arra, volt, hogy mínusz harminc fok volt egy álló héten át... Mínusz 54 fokban kötelet cserélni... A bányában 25 dolláros órabérem volt, egy kis néhány ezer lelkes településen éltünk, de őszintén szólva egyedül éreztem magam. Elhatároztam, hazajövök. Amikor 1992-ben indultam vissza, már több bánya becsukott. Először is meggyőződtem arról, hogy a fiam nem kábítózik - ma is tartom vele a kapcsolatot, nagyon jó szakmája van; fogorvos - nyugodtan jöhettem. A rendszerváltáskor sok idős magyarral találkoztam, sokakban felvetődött, de egy százalékuk se tért vissza. Valahogy én úgy éreztem, hogy ezt a szép kis országot hamar föl lehetne fejleszteni. Mert szép itt élni, és sehol, sehol nem ilyen szépek a nők. Az ottani hideg se hiányzik.- Fogja csak meg a kezem! - parancsol rám hirtelen. - Hideg, egészen hideg! Ilyen satnya lett a vérkeringés a karomban.

Egy korty borral ütjük el a borzongást.- Mégsincs kizárva, hogy újra összepakolok és visszamegyek - tűnődik el a pohár fölött. - Bár reméljünk, itt is változások lesznek. Emlékszik, Frey csinált interjút kinti gazdag magyarokkal, azok is azt mondták; azért nem jönnek, mert sok a korrupt ember. A kisembert meg a tébé-járulék, az adók sújtják. De a kisiparos se tud befektetni. Odakint a lakáshitelek 5, a banki kulcsok legfeljebb 6,5 százalékosak. A biztosítási díjak

magasak ugyan, drága a cigaretta, a szesz, de néhány havi fizetésből legalább kocsit tudok venni és az adott szót - ha például egy autószerelőhöz viszek egy járgányt javítani - dollárra-centre megtartják.- Ön még a beszédünk színeit is megőrizte. Hogyan?- Szerintem ez elhatározás kérdése.- Nem lehet, hogy szerelem is belejátszott a hazatérésébe?- Lehet. Egy régi, ifjúkori.

I