Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-21 / 51. szám

12. oldal - Új Dunántúli Napló POLITIKAI 2001. Február 21., szerda jl T A F Ó R U M Pécs 2001. évi költségvetése Múlt hét csütörtökön a pécsi köz­gyűlés elfogadta a város 2001. évi költségvetési rendeletét. Mint min­den évben, az idei költségvetés iránt is élénk volt az érdeklődés: a hivatalos meghívottakon kívül sok pécsi polgár is eljött, hogy első kéz­ből értesüljön a javaslatokról és a döntésekről. A módosított indítvá­nyok tárgyalása az ebédszünet utánra maradt, ekkorra már kicsit megcsappant az érdeklődés, a ko­rábban zsúfolt közgyűlési terem szellősebbé vált. Az SZDSZ részéről jómagam voltam, aki az általános vita ré­szeként a költségvetés egészével kapcsolatos szabad demokrata észrevételeket ismertettem. Az ellenzéki véleményekkel ellentét­ben a számok tüláében jól kive­hetőek a városvezetés céljai. Az egyik legfontosabb cél a működé­si mérleg és a fejlesztési mérleg egyensúlyának fenntartása külön- külön is. Jelenleg - és ez a nehéz helyzetben levő szinte valameny- nyi önkormányzatra évek óta jel­lemző^- a nú> a kiadások a fej­lesztési (beruházási) oldalon . Vagyis az egyensúly fenntartása érdekében a vagyon egy részét működésre kell fordítani, ilyen módon a város feléli vagyonát. A jó hír az, hogy a vagyonfelélés mértékét az elmúlt két és alatt sikerült lejjebb szorítani, és az idei költségvetéshez kapcsoló­dó határozatok között elsőként szerepel, hogy maximum öt év alatt a működési hiányt el kell tüntetni. Csak így garantálható hosszú távon a város kiegyensú­lyozott, stabil működése. A jelenlegi költségvetés másik fontos célja a működésben és fej­lesztésben is jelen levő tartalék feltárása. A rendszerben levő tar­talékok feltárása azért nagyon fontos, mert a mindenkor rendel­kezésre álló pénzeszközök fel- használásának hatékonyságát nö­veli, magyarul ugyanannyi pénz­ből több dologra lehet költeni. Például, ha a működési oldalon a dologi kiadásokat - amihez a központi költségvetés évek óta nem ad még inflációs mértékű növekményt sem, azaz reálérté­ken egyre csökkenő - csak 10 szá­zalékkal sikerülne' csökkenteni, akkor ez kb. 440 millió forint meg­takarítást és plusz forrást jelente­ne, amit el lehetne költeni akár az intézményrendszerre, akár a sport támogatására, vagy akár fejleszté­sekre is, hogy csak a forráshiányos területek legfontosabbjait említ­sem. A pécsi SZDSZ a fenti célok el­érése érdekében határozati javas­latmódosítást nyújtott be, amit a közgyűlés el is fogadott. Ennek ér­telmében kialakítandó egy olyan informatikai megoldással támoga­tott beszerzési rendszer, amely je­lentősen csökkenti a dologi kiadá­sok összegét. Horváth Zoltán közgazdász önkormányzati képviselő, SZDSZ Tekintsünk előre! Szükség van a vidék érdekszolgálatára A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeznek Megtört a jég? Ki tudja? Várako­zással teli napok után dr. Torgyán családját ért felháborí­tó, minden alapot nélkülöző rá­galomhadjáratról szólva „ön­ként” lemond a FVM-i bársony­székről és erő gyűjtésére vissza­vonul a FKGP „bombabiztos” vá­rába. Másnap helycserés táma­dásra készülve küldi, küldené leghűségesebb alattvalóit, de si­kertelenséget mutat akciója. A frakcióvezetésről is „önként le­mond”. Bánk Attila vezetésével platform alakul. Végre láthatjuk a T.-izmus bukását. Közben Torgyán dr. jelezte a 2002-es választásokra koncent­rál és mágusként jósolt „A vá­lasztásokon a párt első helyen fog végezni... stb.”. Ravaszsága közismert, de már arra nem ele­gendő, hogy harcba vigye híveit. Bölcsnek meg nem elég bölcs ahhoz, hogy lemondjon pártel­nöki posztjáról. Alattvalói már nem bíznak benne, joggal, vagy túlélési ösztönük folytán sorban elpártolnak tőle. Ne siránkoz­zunk, ne szidjuk, a politikai ha­lottat el kell temetni. Tekintsünk előre! Az 1930-ban alakult nemzeti és magyar érdeket szolgáló Füg­getlen Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt Torgyán 1991-es ha­talomra jutása után célkitűzése­it, ideológiáját, politikai és nem­zeti működését illetően meg­szűnt létezni. Csupán e név alatt gyülekező pozíciólesők és né­hány megtévedt, megtévesztett személy a diktátort szolgálva ka­parintotta meg, nyerte el a be­csapott választók bizalmát leg­utóbb is 1998-ban, és kényszer- házasság révén jutott koalíciós hatalmi helyzetbe. Az eltelt idő bizonyította, e képződményre nincs szükség, a bukás 2002-ben elkerülhetetlen. Ha nem teszünk semmit, ez a tradicionálisan magyar érdeket, jobb életet óhajtó és azt szolgáló „nemes múltú” párt végképp el­hal, csupán emlék lesz. Mit kell tenni, hogy ne így legyen? Szük­ség van-e a magyar politikai életben a vidék, a parasztság, az értelmiség és kisvállalkozók ér­dekszolgálatára, vagy nem? So­kunk meggyőződése: igen. Nagy szükség van ma a globalizálódó tőke és piac világában, az EU- csatlakozás küszöbén e pártra, megújulására. Alapeszmerend­szerét a mai politikumban senki nem képviseli, helyette azt senki nem valósítja meg. Kérek, kérünk minden tisz­tességes embert, aki a falu, a vá­ros, a magyar vidék jobbulását óhajtja, gyülekezzen és csele­kedjen. A 2002-es választásokig rövid az idő. Alakítsák meg a Cseh Sándor képviselő által jegyzett Kisgazda Szövetség he­lyi, megyei szervezetét, hogy időben megerősödve, Torgyán bukását követően egyesülve a FKgP-val, a demokratikus cent­ralizmus elvén felépíthessük elődeink pártját és szolgáljuk a szegény, jövőkép nélkül élők fel- emelkedését. Napjainkban a vidék gazdasá­gi, szociális érdekképviselete megosztott, a parlamentben nem rendelkezik komoly erővel. A változás letéteményesei mi va­gyunk, szüléink örökségét ma­gunkénak valló .kisgazda érzel­mű emberek. Ennek megfe­lelően cselekedjünk! Szentpáli László szakmérnök - Pécs 91 ’-ben kizárt kisgazda A Magyar Tanácsköztársaságot 1919. március 21-én kiáltották ki. A hadügyi népbiztos Pogány Jó­zsef, a helyettesei: Szántó Béla és Szamuely Tibor. Megszervezték a Vörös Hadsereget, a Vörös Őrséget és létrehozták a Forradalmi Tör­vényszéket. Ez utóbbi elnöke Szamuely Tibor lett. Ő vezette a Dunántúlon és Kalocsa környékén az ellenforradalmárok elleni har­cokat. A Magyar Tanácsköztársa­ság 133 napja alatt 590 személyt ítéltek halálra, illetve végeztek lti. Szamuely Tibor 100 ember kivég­zésében vett részt, hozott halálos ítéletet. Az ezt követő fehérterror külö­nítményeinek föllépéseit Horthy Miklós állította le. A második világháború vége fe­lé, amikor még folytak a harcok hazánk területén, a Magyar Kom­munista Párt már felállította a poli­tikai rendőrséget. Vezetője Péter Gábor lett vezérőrnagyi rangban. A Budapesti Rendőrkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya 1945. február 2-án kezdte meg mű­ködését a MKP központjában, a Köztársaság téren. Az Andrássy u. 60. sz. épületet 1945 januárjában vette birtokba a Tömpe András-fé- le különítmény. 1945. március 3-án alakult meg a HM Katonapolitikai Osztálya. Szervezője és első vezetője Pálffy György vezérkari tiszt. E szerveze­tet 1950 februárjában megszüntet­ték és elhárító részlegét az Állam- védelmi Hatóságba olvasztották be. Az igazolóbizottságokat az 1945. január 4-i kormányrendelet­tel hozták létre. 1946 januárjában elkezdődött a „B” listázás, - 80.041 tisztviselő vesztette el állását. A „hóhértörvényt” 1946. márci­us 23-án fogadta el az Országgyű­lés. E törvény alapján lehetett sok ezer embert letartóztatni, nem tet­sző véleménye, lázítása, szervez­kedése miatt elítélni, akár kivégez­ni, ítélet nélkül internáló táborba zárni koholt vádak alapján. Potenciális ellenségnek számí­tott a római katolikus egyház. Ezért adták ki a jelszót 1948 ele­jén, hogy év végére „végezni kell” az egyházzal. Ezt követte az isko­lák államosítása 1948. június 16- án, majd az iskolai hitoktatás el­törlése, Mindszenty letartóztatása, a szerzetesek elhurcolása, sok pap letartóztatása, börtönbezárása, in­ternálása. Dél-Dunántúl községeiből tör­tént az első kitelepítés Hortobágy- ra 1950. június 24-re virradóan, majd egy év múlva Budapest sok lakója került erre a sorsra. Hazánk területén 1945-1956 között 90 börtön, börtön-munka- tábor, illetve internáló tábor léte­zett, ezeknek a „lakói” az évek so­rán néhány százezerre tehető. Az internáló táborok lakói nem voltak elítélve, a fogva tartásuk határozat­lan időre szólt, de sokakat a letöl­tött börtönévek után ide hoztak. Budapesten a rákoskeresztúri temetőben a 298-as parcellában ezer, kopjafával jelzett sírban pi­hennek az 1945 után kivégzettek. A szomszédos 301-es parcellában az 1956-os forradalom miatt kivég­zettek vannak eltemetve! A kivég­zettek száma több százra tehető, az elitéltek, internáltak számát több ezerre becsülik. Budapesten, a Petőfi híd budai hídfőjétől délre kb. 100 méterre áll az 1945-1956 között kivégzettek emlékműve, a „mementó”. Min­den év február 25-én emléke­zünk a kommunista diktatúrák áldozataira. Gábor Gyula Veszélyes korban veszélyes a korom Bretter Zoltán, az SZDSZ Pécs városi elnöke sorait olvashattuk a DN február 7-i számában. A Marketing Centrum telefonos gyorsfelméréséből merített szomorú adatokat ismertette: mi­szerint a 40 feletti embertársaink jelentős része esélytelennek ítéli meg munkaerőpiaci helyzetét. Olvasóit végül megkínálta az SZDSZ „40+” esélyteremtő programjával. Az SZDSZ hű lenyomata politi­kai életünknek. Most mint kor­mányon kívüli erő, tele van jobb­nál jobb (vagy annak gondolt) ötletekkel. Akkor, amikor a kormányt - ha csak segédvezetőként is - te­kergethették, egyszer sem lassí­tottak, hogy legalább pillantást vessenek az út szélén tétlenül álldogáló negyven felettiekre. A „piacgazdaság” jelzésű járatról jó részüket leebrudalták, menet­jegyeiket nem érvényesítették. Egyetlen hathatós törvényt, ren­deletet, de még egy langyos poli­tikai állásfoglalását sem tettek közzé az aktív életszakuk máso­dik felét taposók diszkrimináció­ja ellen. Most homlokukra csap­tak, s kódexet készülnek összeál­lítani a diszkrimináció tilalmá­ról. 40+ elnevezéssel programot hirdetni alapvetően nem rossz ötlet. A választásra jogosultak több mint fele ebben a korosz­tályban találtatik. Ha értelmes, hiteles, szimpatikus a felvetés, nagyot lehet vele kaszálni. Csak­hogy a megcélzottak jó részének szemében elszürkültek az SZDSZ hófehér madarai. De van új vezér, ki hamarost lóra pattan s fogadalma szerint körbenyargalja az országot. (A ló­hoz tarisznya is jár, abban lapul majd a kódex.) Á közelmúlt egy másik pártvezére kerékpárral tet­te ugyanezt. (Kódex nélkül.) A körútra már csak páran emlékez­nek. Leginkább a bicikli színére. Demszky Gáborral megeshet a szégyen: idő múltával csak a hű lovászfiúk fogják felidézni a ló ne­vét. A patkó, a nyereg, a zab - ki­dobott pénz! Látni vélem a vá­lasztási harc kezdetét... Naivitás azt gondolni, hogy kódexlapozgatás után pusztán morális megfontolásból a munka­adók kezet nyújtanak a negyven fölöttieknek. Akik eddig nem tet­ték, önszántukból ez után sem fogják. Egyedül a hatalom segít­hetne, mindkét félnek - ha akarna! Például adó- és járulékkedvez­ménnyel preferálva a korosabb munkavállalót foglalkoztatót Egyre mélyebben ágyazódik a társadalom tudatába: a kor előre­haladtával félni, aggódni kell. Úgy érzik, fejük felett mind vékonyabb szálon függ s rájuk zuhanni készül a létbizonytalanság. Törvények kellenek, amelyek nemcsak a ha­szonszedőt, a haszonélvezőt vé­dik, hanem azt is, aki tenni tud és cselekedni akar. Aki elmúlt már negyven, de nem akar csendben lapítani, aki nem akar segélyből él­ni, aki nem akar mesterséges rok­kanttá lenni, vagy fillérekért kény­szerből eladni sem akarja magát, hasznosítani szeretné tudását, ta­pasztalatát, megbízhatóságát. Olyan törvények kellenek, ame­lyek - ha közvetett módon is - a pi­ac szabályait nem sértve rábírják a renitens munkáltatókat a 40 felet­tiek foglalkoztatására. Nagy István Pécs, Keszűi út 80. Átalakuló társadalom A Társadalmi Egyesülések Orszá­gos Szövetsége (TESZ) 1990-ben alakult meg. Pécsett 1990. szep­tember 30-án hívták életre. Most a TESZ székházában ün­nepi ülésen emlékeztek meg a 10 éves évfordulóról. A jubileumi ülésen dr. Kékes Ferenc, Baranya Megyei Közgyű­lésének elnöke, Bokor Béla alel- nök, valamint Pécs város polgár- mestere nevében Kablár János önkormányzati képviselő jelent meg. A visszaemlékezést dr. Horvay Viktor, a TESZ egykori titkára tar­totta, megemlítve, hogy a TESZ 40 tagegyesülettel és három szék­házzal rendelkezett a megalaku­láskor. A nagy táglétszám mutat­ja, hogy a TESZ már induláskor komoly társadalmi: szakmai, kul­turális életet hozott létre, amely mind a mai napig tart. 1995-ben dr. Tisza István lett az elnök. Irányítása alatt tovább nőtt a TESZ szerepe. Jelenleg 41 tagegyesülettel és 3 székházzal rendelkezik: Pécsett, Siklóson és Szentlőrincen. A szövetség leg­főbb tevékenysége: a tagszerve­zetek munkáinak segítése ta­nácsadással, szervezéssel, helyi­ségbiztosítással és esetenként anyagi támogatással. A TESZ a tagdíjakból, pályáza­tokból és kevés önkormányzati támogatásból tartja fenn magát. És valóban az egész társadalom szolgálatában áll. Együttműkö­dik az önkormányzatokkal az élet több területén. Aktívan részt vesz a megye kulturális életében. Megrendezi mindig más és más helyen a költészet napját, a ma­gyar népdal ünnepét, a megyei nemzetiségi folklór ünnepét. E rendezvényeket nagy érdeklődés kíséri. A városi egyesületek közül ki kell emelni a Kert­kedvelők Klub­ját, a Kertbará­tok Egyesüle­tét, a Tollforga- tók Klubját, a Diabétesz Ba­ráti Társaságot, valamint a TESZ labdarúgó-csapatát. A közéleti tevékenységek kö­zül szólni kell a TESZ által kezde­ményezett „Tiszta, egészséges környezetünkért” mozgalomról és részvételéről egy országos programban a Világbank megbí­zásából. A program lényege: a vi­lágbanki kölcsön miként haszno­sult a gazdaság különböző terüle­tein. A munka nagy tetszést ara­tott a Világbanknál. Meg kell említeni még az Anyanyelv Ápolók Szövetsége és a TESZ közös felhívását minden magyar emberhez: lépjenek fel az üzletek, vendéglők feliratai­nak idegen, sokszor érthetetlen nevek elburjánzása ellen. A TESZ jelen van a civil szféra minden területén és a jövőben te­vékenységét még szélesíteni kí­vánja, várva az újabb civil egye­sületek, szervezetek csatlakozá­sát. Zethner György Óvatos szkepticizmus Nem akarok károgni, nem va­gyok ellendrukker, örülök a gaz­dasági növekedés adatainak. De amikor meghallottam Kövér László kijelentését, miszerint már két éve a magyar gazdaság aranykorában élünk, némi­képp elbizony­talanodtam. Nézzük csak a mellé­kelt ábrát! A magyar külke- reskedelmi mérleg tartó­san deficites, és még a Bokros-csomag draszti­kus gyeplőberántása sem tudott ezen változtatni. Márpedig számomra azt jelzi a mellékelt ábra, hogy a magyar gazdaság növekedése nem egész­séges szerkezetben megy végbe. Amint dinamizáljuk, azonnal bo­rulnak a külgazdasági mutatók. dául még voltak ilyen tartalékok, 1988-90 között is. Ám a Bokros­csomag szánalmas eredménye már jelzi: a gazdaságpolitika eme csalóka eszköze teljességgel eredménytelen. Vannak bíztató fejlemények, de ezek nem annyira a gazdaság mutatóival ragadhatók meg. Pél­dául hogy a kormány végre sza­kítani látszik elődei fiskális rest­rikciós politikájával. Ugyanis a mostani külkereskedelmi mér­legromlás mögött sem a végső la­kossági fogyasztás meglódulása áll, mint ahogy eddig sem, ha­nem a termelőfogyasztásé. Ezért az egyensúlyromlás ellen most sem nadrágszíj-meghúzással kell védekezni, hanem kínálatösztön­ző politikával, és ennek jelei már láthatók. Fontos eredménynek tartom a felsőoktatásban részesülők számarányának nagyarányú emelkedését, valamint a telefónia Nyilvánvalóan nem igaz az az ál­lítás sem, hogy most a növekedés az egyensúly javulása mellett megy végbe. Jól kirajzolódnak egyébként az elmúlt negyed évszázad „húzd meg - ereszd meg” perió­dusai. Azt is látjuk, hogy a fiská­lis nadrágszíjmeghúzásban rejlő rövid távú tartalékok már régen kimerültek. 1979-84 között pél­és a számítógépek terjedése terén tapasztalható örvendetes ténye­ket. Ezek számomra fontosab­bak, mint a GDP növekedési szá­mai. A növekedés még mindig nem jó szerkezetben megy vég­be, erre kellene most koncentrál­ni! A külföldi tőke összeszerelő enklávékat létesített csupán és nem épült be szervesen a magyar gazdaságba. Gazdag László \ t t A I

Next

/
Thumbnails
Contents