Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
2001-02-19 / 49. szám
£1 2001. Február 19., hétfő RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTUR A „A Vasárnapi Újság abnormális műsor, abnormális helyzetben” Lovas István publicista és Lakatos Pál főszerkesztő a jobboldali sajtóról Lovas István élvezi, ha botrány van körülötte - ez is kiderült a Pécsi Sajtóklub lapunk székházának konferenciatermében megtartott pénteki rendezvényén, amelyen a szokásosnál is több vendég vett részt. A Vasárnapi Újság főszerkesztője, Lakatos Pál - akinek hó végén lejáró szerződését még nem hosszabbították meg - elárulta, tervezi a rádióműsor hetilap formájában való kiadását is. A főként a jobboldali politikai újságírásról szóló beszélgetés legérdekesebb részeit szerkesztett formában közöljük.- Meglehetősen ébernek kell lennie annak, aki hallgatni akarja a Vasárnap Újságot. Hányán és főként kik kelnek föl reggel hatkor aműsor kedvéért? Lakatos Pál: A különböző mérések adatai alapján a hallgatóink között túlnyomó többségben vannak az idősebb korosztály tagjai, az 50 és 65 év közöttiek. A hallgatottságunk 90 és 100 ezer közötti, de ha a határon túli magyarokat is számoljuk, akkor egyes adatok szerint a szánt eléri a másfél milliót is. Miután túl korán van a műsor - és egyelőre valószínűtlen, hogy egy későbbi időpontban a rádió megismételje -, és miután a fiatalok döntő többsége ebben az időpontban még alszik, egy éve a műsor anyaga olvasható az interneten is, itt az adatok szerint a látogatottság már túl van a százezren.- Mit jelent a Vasárnapi Újságnak Lovas István? L. R: Főként az állandóságot, bár nem is olyan régen volt rá példa, hogy nem szerkesztettem be egy jegyzetét, mert nem értettem egyet azzal, amiről szólt, történetesen azzal, hogy a nagykoalíció bizonyos esetben megoldás lehet. Lovas István: Nem erről szólt, de nem is ez az érdekes. Tudomásul vettem, hogy Lakatos Pál nem ért egyet ezzel az anyaggal, és vasárnap délután fölhívtam Liszkayt (Liszkay Gábort, Magyar A Lakatos-ügy Nemzet főszerkesztőjét - a szerk.), és mondtam neki, mi történt, hozzátéve, hogy elküldöm a Demokratának. Liszkay azt mondta, küldjem át neki e-mailen, elolvassa, és ha jó, akkor leközli. így is történt, és én kifejezetten örültem, hogy a Magyar Nemzetben jelent meg az írás, hiszen egyrészt ez napilap, másrészt a Demokrata 20 ezer példányával szemben 70 ezerben jelenik meg.- Ha már a példányszámoknál tartunk. Nem gondoltatok még árra, hogy nyomtatásban is megjelenjen a Vasárnapi Újság? L. R: Szeretnénk létrehozni egy alapítványt, ami a nemzeti újságírás jövőjéért tevékenykedne majd, így például pénzt gyűjtene, és támogatná azokat az újságírókat, akik egy-egy politikai váltás után állás nélkül maradnak. De terveink szerint létrehozunk egy díjat is, amit szintén a nemzeti újságírásért dolgozó kollégák között osztanánk ki évente. A tervek között szerepel az is, hogy a Vasárnapi Újságot hetilap formájában megjelentetjük. Úgy számolok, hogy talán 30 ezer példányt el tudnánk adni belőle, hiszen egy nemzeti érzelmű vasárnapi lap mindenképpen hiányzik a piacról.- A kívülállónak úgy tűnik, hogy Lovas István élvezi azt, ha botrány van körülötte. L. I.: Ez így van, nekem fontos a botrány. Ha nincs semmilyen zűr az írásaim körül, akkor kifejezetten elvonási tüneteim vannak. Ez persze egy abnormális helyzet, mint ahogy a Vasárnapi Újság is egy abnormális műsor egy abnormális médiahelyzetben, tehát összességében a jelen körülmények között normális ez az állapot. Magyarországon jelenleg nincsen médiaegyensúly, Kövér László szerint a balliberális sajtó 9:1 arányban többségben van a jobboldali sajtóval szemben, Bencsik András (a Demokrata fő- szerkesztője - a szerk.) szerint pedig ez az arány 99 az 1-hez.- Sokan azt mondják, a jobboldali újságírásnak az a fő problémája, hogy az újságírók közül egyelőre hiányoznak a nagy egyéniségek, és így a színvonal is hagy kívánnivalót maga után. L. I.: Részben osztom ezt a véleményt, még akkor is, ha számos olyan lap jelenik ma meg, amelyben stilisztikai pongyolaságok és tartalmi hibák vannak. De az is biztos, hogy a balliberális sajtó helyzeti előnyben van, hiszen a jobboldali újságírásnak a Kádár-rendszer miatt Magyarországon nincsenek meg a hagyományai. Idő kell ahhoz, hogy ez kialakuljon. LENDVAI DÁVID Pécsi Sajtóklub ■mmmmsmssss Lovas István Lakatos Pál Lakatos Pál megbízását 1995-ben Rékai Gábor, a Kossuth akkori főszerkesztője vonta vissza, majd a Legfelsőbb Bíróság tavaly februári ítélete visszahelyezte őt állásába. A főszerkesztő a MIÉP színeiben indult a legutóbbi parlamenti választáson, a pártelnök Csurka István pedig az MTI tulajdonosi testületébe is delegálta. A Kossuth főszerkesztője, Kondor Katalin Lakatos tavaly nyáron lejárt szerződését az év végéig meghosszabbította. A végül 2001. február végéig meghosz- szabbított szerződés megújításáról egyelőre nem tudni. Reklám Minden tehén fekete Bach fiataloknak Negyven esztendeje járhatnak Dél-Dunántúl fiataljai ifjúsági hangversenyekre. Ez az a „szolgáltatás”, amelynek árai még ma is elfogadhatóak. Az idei három koncertet tartalmazó bérlet ára mindössze 450 forint. Óriási dolog az, hogy még a világ végének tekinthető települések tanulói is részesülhetnek magas színvonalú zenei esztétikai nevelésben, mondja Várnagy Attila, a Filharmónia Dél- Dunántúli Koncertszervező és Rendező Kht. vezetője, az ifjúsági koncertek szervezője. A három dél-dunántúli megye településein az idei évadban rendezendő 133 ifjúsági hangversenyen igyekeznek olyan programot összeállítani, amely minden korosztály számára fogyasztható. Többnyire az iskolai tananyaghoz illeszkedő különböző műveket igyekeznek bemutatni játékos formában. Megyénkben a következő program a Bach-emlékműsor lesz, amely a h-moll misét és a III. Brandenburgi versenyt foglalja magában Kircsi László kalauzolásával. CS. L. Az a nagy baj, hogy az egyszerű fogyasztónak dunsztja sincs arról, mit kell vásárolnia. így megesik, hogy a tudatlan fogyasztó nem azt nézi, melyik is az igazi márka, hanem azt, mi mennyibe kerül, és bizony előfordul, hogy a 300 forintos, szépen csomagolt, könnyen nyitható, és a tévében megcsodált bizgentyű helyett nagybevásárláskor a kevésbé szépen csomagolt, ollóval felvágandó, és a tévében még egyszer sem látott bizgenytűt rakja a kosarába, 200 forintért. Újabban az áruházláncok saját termékei jelentenek kemény kihívást a multiknak. Olyannyira, hogy a Márkás Termékeket Gyártók Magyarországi Egyesülete (ez nem hülyeség, ez a nevük) egy mindenkiért, mindenki egyért alapon hatalmas kampányba kezdett. „Minden bizgentyű bizeg, de csak a márka garantálja a minőséget” - szól a mostani kampány meglehetősen közhelyes üzenete, amelyről én rögvest arra voltam képes asszociálni, hogy sötétben minden tehén fekete, de ez legyen az én bajom. A 2100 óriásplakát, 60 sajtóhirdetés és több mint 80 tévéreklám médiaköltségére 350 millió forintot szánt a megrendelő, de a hatékonyságról nem vagyok meggyőződve. A kampánynak ugyanis nem csak az a baja, hogy nélkülözi a kreativitást, de unalmas is: mindegyik darab egyforma. Az újabb és újabb hirdetések ráadásul tudatos fogyasztói magatartást feltételeznek, azt, hogy a vásárlót érdekli, mely termékek szerepelnek a kampányban. Holott az összefogás épp azért jött létre, mert a magyar fogyasztó nem vásárol tudatosan és nem márkahű. Pedig amit a kampány mondani akar, még igaz is lehetne. Igenám, de a pontosan 15, a sorozatban megjelenő áru túl sok ahhoz, hogy az ember megjegyezze őket, következésképp amikor a célcsoporthoz tartozó fogyasztó legközelebb vásárol, aligha emlékszik majd rá, hogy valóban olyan márkát emel-e le a polcról, amely garantálja a minőséget. így valószínűleg továbbra is azt a terméket választja, amelynek megvásárlása azt garantálja, hogy még a hó végén is marad pénze. LENDVAI DÁVID Dublintől Kovácsszénájáig Szépapám földjén A hajócsavarok hatalmas mélységek fölött kavarnak tünékeny habországutat. A haza elhagyásának útja ez. Meg a kép címe. A hajó tatjáról nézve követhető még a látóhatárig, mígnem: folyamatosan elenyészik. Omódi László (képünkön) egyik fotóján látható ez az út, a zöld szigettől, a hontól való eltávolodás emez útja. Dédatyja ugyanis még Írországban látta meg az ottani napvilágot. Ez a fény süt át még ma is olykoron a fotográfus összezárt ujjainak közein, gesztusain. Most azt mondjuk, minden kép valamiféle rendezettség, rendeződés. Omódi munkáinak, munkái vonulatának a rendeződése egyedi és folyamatos voltában ez az Írországtól meddig is? ...tartó út. Mondjuk, Kovácsszénájáig. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy a múlt század közepét valamelyest megelőzően volt egy O' Orning nevezetű család a „Szépapa földjén”, Írország zöld háttere előtt. A család népes volt, a föld népét sújtó nevezetes krumplivész viszont óriási. Egymillió halottat követelt, az életben maradottakat pedig - további másfél millió embert arra kényszerített, hogy elhagyják az országot. Egy kisebb csoport a kontinens feíé véve irányt meg sem állott Lengyelországig, illetve Magyarországig. Szolgaegyházán (később Szabadegyháza) landolt végül is az új hazát és megélhetést kereső Orning-Ornódi féle szépapai szándék. A vér azonban nem válik vízzé. Egy magyar fotográfus sem kerülheti ezt meg, ha tulajdon művészi gyökerei után kutat. Az első fényképezőgép Pajtás... vagy valami ilyesmi 1958-ban került a kezébe. Kórházi tényfotózás, napilap-munka, fotóriport, fotó... Ma már csak úgy, minden jelző nélkül művelt művészet. A közeljövőben nyílik meg Budapesten a Károlyi Palota Kulturális Központban a mélygyökerű eredetek táplálta, hajdani haza iránti érzékenység és tudás fotografikus következménye, Omódi (Orning) László Szépapám földjén című kamarakiállítása. A kamarajelleg ezúttal sem mennyiségi terminus. Ott van benne az egész... Az út. Az Írországtól egészen Kovácsszénájáig ívelő folyamat. Utóbbi országosan egyedülálló táji, falusi fotógalériával rendelkezik, ahol időről időre az élő magyar fotóművészet legjobbjai találnak tárlataikkal átmeneti otthonra. Omódi László egyik egyedi kis alkotása ez is, mint tevékenységének az az albumszerű vonulata, amely a pannon táj, a pannon falu misztériumához, a Mecseki Fotóklub és a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége sokszínűségéhez kötődik munkásságában. Kovácsszénája horgászfalu, üdülőfalu. Ornódinak még egy stége sincs sem itt, sem másutt. Pedig a stégre le lehet ülni, és belenézni a tükörsima végtelenségbe, amely körülveszi az embert. BEBESSI K. Barkasszal a Paradicsomba Az ütött-kopott Barkasz nagyokat durrogtatva eregeti a füstöt a leszakadt kipufogóján, recsegve-ropogva zökken meg a kátyúkon, de azért az egymásra püffedő cementzsákokat egy Mercedes öntudatával cipeli. Ablaka letekerve, hogy ki tudjon rajta tekeregni a füttyszó. Igaz, a sofőr, J. Cs. kőműves közelebb van a negyvenhez, mint a húszhoz, de őt az építkezés, úgy tűnik, optimizmusra nevelte. Ez a kép néhány évvel ezelőtti. Emlékeztet a „békebeli”, mindamellett keserves hetvenes évekre, amikor még virágjában volt az állami lakásépítés, de kalákában épültek a családi házak is, főként faluhelyen. A kilencvenes évekre a két gyerek után járó 1,2 millió már alig segített, de a három után igényelhető 2 millióval is kockázatos volt belefogni magánerős lakásépítésbe komolyabb saját tőke, széles körű családi összefogás nélkül. Például Komlón, ahol a lakásárak példátlan zuhanásnak indultak, (mostanság emelkednek úgy-ahogy) az önkormányzat tavaly a szociális célú lakástámogatás - vásárlás, építés, bővítés - maximális összegét 500 ezerről 1 millió forintra emelte, de így is alig akadt vékonypénzű rászoruló, aki ennyivel élni próbált volna. Egyikük, egy tetőtér-beépítéssel bajlódó család, még a szerényebb támogatási formával fogott a bővítéshez, de még névtelenül se voltak hajlandók beszélni vesződségükről, se arról, hogy ez az adósság mekkora teher most számukra. J. Cs. viszont vidáman könyököl neki az új kisteherautó hófehérre festett oldalának. Azt mondja, tavasszal biztos, hogy nekilát az alapozásnak.- A három lányunk után jár a 2,2 millió, a meglévő lakást meg úgy kell elpasszolni, hogy addigra költözhessünk - sorolja. Hogy ez mennyi idő és pénz? Fogalmam nincs, de ha az alapozással elfogy a lövész, akkor a lábazatnál megállunk. Dolgozok tovább a csapatommal másnak, hogy keressek is. A feleségem tanítónő, őt se veti föl a pénz. Az igaz, hogy Németországban is megfordultam, melóztam keményen, de az a pénz se bőségszaru. Az induláshoz azért elég. A végösszeget kérdezed!? Mai áron csak az anyagköltség 15 millió! A legolcsóbb tégla is százezrekbe kerülhet. Az apósék spórolt pénzén, 700 ezerért jutottunk telekhez Dávidföldön a dombtetőn, és mi egyébként is azt akarjuk, hogy a nagyszülőkkel együtt lakjunk. Ilyet is tervezünk. Többgenerációst. A munkadíjat én két-három millióra saccolom: de a^ fűtés- és talán a vízszerelésen kívül szinte mindent magam csinálok majd. Ahogy nőtt a két fiú, úgy bizonyult egyre kisebbnek a belvárosi lakás a három egymásba nyíló szobával, mondja a 48 éves asz- szony. Csak annyit árul el magáról, hogy köztisztviselő. Ez utóbbi azért nem közömbös. A munkáltatójától ugyanis 350 ezer forintos hitelt kaptak még 1993- ban, és mivel a lakásukat is el tudták adni 2 millióért, majd a két fiú után járó szocpol, az előbbi pénz és megtakarítások révén feltornázták az összeget 4,2 millióra - ennyi már elegendő volt arra, hogy telket vásároljanak valahol Pécsett, a szőlőhegyen, a kék ég alatt, és a „zöldágig”, az építőmesteri munkák végéig eljussanak. Úgy, hogy a zöldág már a közműépítési és a csőszerelő munkákat is tartalmazta. Az asszony egy kis fáradtsággal a hangjában felsóhajt. Büszke a két, akkor még csak 15-16 éves fiának a szorgalmára, de nem tudja legyűrni magában a fájdalmas emléket, amikor férje, a kitűnő mérnök és valamennyi kollégája alól szőnyegként csúszott ki a gyár. Azóta már igazolta képességeit, új munkahelyén megbecsülik, de akkor csak az építkezéssel járó napi gondok mentették meg az önérzetében mélyütést kapó, negyvenes éveiben járó férfit a súlyosabb idegösszeroppanástól. Ez segített abban, hogy ne kelljen visszafizetni - ezen már túl van- önmagával foglalkoznia. nak. Kettőjük mostani nettó 100Egy 780 négyzetméternyi szíj- 110 ezer forintos jövedelme átlagos telekre tettek szert, amire csak ugyan, de a további kétszázezer egy hosszú házat emelhettek. A visszafizetése havi 800 forintok- feladat nehézségét áthidalta a le- ban már nem gond számukra, lemény és a tervező baráti ala- Soha nem tudták eladni magu- possága, de a 130 négyzetméte- kát a szó mai értelmében, tűnődik ren a gardróbtól a nappaliig az asszony. Viszont annál csodála- mindennek jutott hely. Az a lelki tosabb mindaz, amellyel most a teher volt idegroppantó - fogai- sokévi küszködés fizet. „Ide föl máz - amit a rohamosan emelke- földút vezet, de körben kék ég van Egyre kevesebb lakás épül Negyedszázada, 1975-ben Baranyában még 949 lakás épült az állam beruházásában, és az aprófalvas jellegről is árulkodik, hogy 2194 magánerőből. 1985-ben már 635-re csökkent az abban az évben beruházott új állami lakások száma, a magánerőből épülteké viszont 2406-ra emelkedett. Éves átlagban akkor még 3000 új lakással (házzal) gyarapodott a lakásállomány. Majd 1990-re az állami beruházások száma drasztikusan lecsökkent, a megye 1630 új lakásából mindössze 85 sorolandó ide. A rendszerváltás után az állam gyakorlatilag kivonul a „lakásprogramból”. Az emberek pénze fogy, 1995-ben már csak 768, majd 1999-re 564 új ház épül, az is mind magánerőből. A beruházók többsége szinte biztos, hogy nem családot alapító fiatal. dő árak, a lakás várható költségei felettünk” - mondja. - „... és a ri- okoztak. A jó tanuló gyerekek egye- gók, cinkék sereglése! A kert, a temi tanulmányaik kezdetén áll- nyíló rózsa látványa májusban! A tak.... Az említett munkáltatói köl- belvárosi lakásból alig láttuk az csönből 150 ezret öt év alatt kellett eget”. _____________________b.jl
