Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-18 / 48. szám

2001. február 18. ★ ARCKÉP ★ 7 Harmadszor Szekszárd karmestere Kocsis Imre Antal tíz éve Szekszárd polgármestere. Három­szor választották meg. Kétszer a választópolgárok több mint kétharmada szavazott rá. Harmadszor is a szabad- demokraták jelöltje volt, de sosem volt semmilyen párt tagja. Az első ciklusban MDF-SZDSZ nagykoalíció, a követ­kezőben MSZP-SZDSZ koalíció élén vezette a várost. Most a Fidesz Magyar Polgári Pártnak és a keresztény színezetű, úgynevezett polgári frakciónak van éppen minősített több­sége a közgyűlésben. A polgármester klasszikus, liberá­lis polgár. Mintha több példány lenne belőle - minden városi eseményen, reggel, délben és éjjel jelen van. Vala­mennyi 70-75-80 éves, és ennél idősebb szekszárdit fel­keres és virággal köszönt a születésnapján. Öt-hatperces megnyitóbeszédeket jegyzetek nélkül mond. A hosszabba­kat megírja ugyan, de sosem olvassa. Ezekből a beszédek­ből úgy tűnik, mintha Mára! Sándor és Hamvas Béla min­den művét fejből tudná. Nem is szólva Babits Mihályról.- Nem Szekszárdon szüle­tett, miért lehet szeretni ezt a sokak szerint álmos kis­várost?- A született szekszárdiak ta­lán nem tudják, hogy ez a világ legszebb helye, hiszen nekik ez természetes. A városháza előtt, a Béla tér olyan csodála­tos része a földnek, amit jó ér­zékkel választott ki az ember igazi lakhelyül. Innen minden szépség és jóság néhány lépés­sel elérhető azok számára, akik kíváncsiak rá; Ráadásul nagyon jók a lehetőségei, és még jobbak a kilátásai. Amivel folyamatosan meg kell küzde­ni, az a város nyugalma. Jó itt és így élni, de nagyon nehéz várost vezetni és dinamikus mozgást kicsikarni.- Milyen fejlődési lehetősé­geket lát egy ilyen kisváros számára?- Szekszárd pár év múlva központ, logisztikai központ lesz, hiszen Duna-híd épül, itt keresztezi egymást az észak-déli 5/C folyosó és a le­endő M9-es út, s itt van a közel­ben az őcsényi repülőtér. Ezek­kel a város középpontba kerül. Szekszárd lehetőségei óriásiak, ugyanakkor törődni kell azzal is, hogy megmaradjanak a ha­gyományos termelési formák, megmaradjon az a termőterület is, amely biztosítja a szekszárdi bor különleges megjelenését a világpiacon, másrészt fejlődjön a borturizmus, s legyen háttere a Gemenc közelségéből adódó vadászatnak is. Vigyáznunk kell, hogy ne menjen el a város túlságosan ipari irányba, őrizze meg eredeti nyugalmát és báját, mégis teremtse meg saját gaz­dasági hátterét.- Mikor döntötte el, hogy indul a polgármesteri címért?- Eszembe sem jutott, hogy polgármester legyek, egyáltalán nem voltak ilyen ambícióim. Városi képviselőnek indultam 1990-ben, de a politikai alkuk úgy hozták - akkor még nem közvetlen polgármester-válasz­tás volt hogy a pakliból az én nevem került ki. így lettem pol­gármester, teljesen véletlenül.- Mit gondolt akkor erről a szerepkörről?- Azt, hogy a politikát lehet kulturáltan csinálni, a városért önzetlenül dolgozni, hogy a kö­zösségért lehet és érdemes ten­ni. Tulajdonképpen az akkori elképzeléseimben kevéssé csa­latkoztam. Ma is ugyanazzal a szemlélettel dolgozom, mint ahogy tíz éve elkezdtem, s sze­retnék mindig is ugyanazzal a tisztasággal és hittel tevékeny­kedni.- Az önkormányzati tör­vény egyik megalkotója azt mondta egyszer, hogy a pol­gármester nem más, mint köztiszteletben álló díszpinty. Mégis, milyen lehetőségei van­nak egy polgármesternek ar­ra, hogy befolyásolja a városa életét?- A polgármesternek nagyon kevés hatásköre van, e tekin­tetben jó a megfogalmazás, te­hát a polgármester akár dísz­pinty is lehetne. A hatása azonban nagy kell, hogy le­gyen. S ez nem hatalmi kon­centráció, bár éppen azzá is le­het tenni, ha kellően erős pár­tot szervez az ember maga mö­gé. A város első emberének a szerepét azonban nem a hatás­kör szabja meg, hanem ennél sokkal több. Egy polgármester­nek az ad hatáskört és rangot, ha a város polgárai elhiszik, hogy értük dolgozik. Ha nem hiszik el, soha nem tud igazi polgármesterré válni.- Miért jó polgármesternek lenni?- Nem tudom, hogy jó-e. Az első időben nem szerettem be­járni a hivatalba, még a szagát sem szerettem, úgy éreztem, poros, áporodott levegő üli meg a hivatalt. Most már ezt egyál­talán nem érzem, lehet, hogy azért, mert sok minden megvál­tozott. Jó érzés, hogy minden­ről tudnom kell, ami a városban történik, hogy Szekszárd min­den polgárának a gondját-baját a magaménak kell éreznem. Akkor fogom abbahagyni ezt a munkát, ha észreveszem maga­mon, hogy közömbösen hagy­nak mások gondjai.- Mi a legnehezebb?- Az időtlenség, a végtelen­ség. Az, hogy nem tudom, hol­nap este tizenegykor hol és mit „A polgármesternek nagyon kevés hatásköre van, akár díszpinty is lehetne” csinálok majd. Ebből a szerep­ből sosem lehet kilépni, akkor sem, amikor tizedszer hívják fel éjjel háromkor az embert. Vé­gül mondtam is a zaklatónak, nyugodtan hívjon, sosem fo­gom kikapcsolni a telefonomat. Ebben a konkrét esetben az ille­tő nem is hívott többet, talán éppen azért, mert megígértem neki, hogy mindig felveszem a készüléket, meghallgatom, s sosem fogom ingerülten lecsap­ni a kagylót.- A polgármester mindig egyedül van. Eddig három tes­tülettel dolgozott, milyen ta­pasztatokat szerzett, hogyan lehet együttműködni ennyi és ennyiféle emberrel?- Nincsenek receptek, mert mind a három képviselő-testü­let más és más volt, s mind­egyiknek volt, illetve van jól meghatározható fejlődési íve. Nyilván ők is így voltak velem. Az elsőben volt a legnagyobb lehetőség a konszenzusterem­tésre, mert akkor nagykoalíció működött Szekszárdon. Akkor az állandó egyeztetésé, s így a polgármesteré volt a kulcssze­rep. A másodikban ezt már nem kívánták meg a frakciók. Most, a harmadik ciklusban az érdemi egyeztetés szinte telje­sen megszűnt. Ebből követke­zően most a legnehezebb a polgármester szerepe. Más te­kintetben meg ez a legegysze­rűbb, a legvilágosabb helyzet. A technikák, elemek, módsze­rek nem alkalmazhatóak ru­tinszerűen, mindig újabbakat kell találni, hogy minél gyor­sabban és minél jobb ered­ményt lehessen elérni a város javára.- Tulajdonképpen ki vezeti a várost?- Jogilag és gyakorlatilag is a képviselő-testület, hiszen min­den komolyabb hatáskör az övé, de polgármester nélkül az egész szétesne. Ha nem volna karmester, akkor hatalmi cso­portosulás játékszerévé válhat­na a helyi politika.- Mit csinál, csinálna sza­bad idejében, ha volna, ha több lenne?- Szerettem például házat építeni. Tizenöt éve történt, na­gyon sok szakmunkát magam csináltam, a fűtéstől kezdve a szerelésig.- És működik is?- Hát persze, amit én csinál­tam, az minden működik, még a szigetelés is. Amit szakember készített, az már rég beázott. Most már persze ráférne a ház­ra egy rendes karbantartás. Pi­henni is szeretnék végre családi körben. Tíz év után tavaly men­tünk el először együtt külföldre nyaralni. Annyira szép volt a ta­valyi nyár, hogy most már tu­dom, mit mulasztottunk, ami­kor a gyerekeinkkel nem men­tünk el minden évben legalább 1-2 hétre pihenni.- Hogyan viselik a gyerekek szüleik életformáját, hiszen Zita asszony önként válasz­tott hivatása, a Bölcső Alapít­vány néha tényleg éjjel-nap­pali elfoglaltságokat jelent.- Ilyen körülmények között is igyekszem megtartani a család illúzióját, ami nem min­dig egyszerű. A gyerekek is megtanulták, ha reggel elmen­nek iskolába és óvodába, még nem tudják, délután hazajön­nek-e vagy a pótmamához mennek, esetleg egy harmadik családban kötnek ki. A dolog másik oldala pedig az, hogy amikor tehetem, a nagyobbat vagy mindkét kislányomat ma­gammal viszem a rendezvé­nyekre. Mikor engem a lánya­immal látnak megjelenni, ak­kor fogadja el tőlem Szek­szárd, hogy ez most a gyerme­keim kompenzációja. Nekem meg kell jelennem, de velük is szeretnék lenni, s demonstrá­lom mindenki előtt, hogy csa­ládapa is vagyok. Ezt szeret­ném is jelezni a gyerekeimnek: nem akarok olyan szerepet el­játszani, amelyben a lányaink nem tudják, hogy mikor jön haza az apjuk.- Mi volt az elmúlt tíz év legnagyobb sikere?- Az a 2500 új munkahely, amit sikerült megteremteni. Szekszárdot a ’60-as években ide telepített, s nagyobbrészt leányváratokból álló ipar fel­bomlása után is megóvtuk a nagy és hosszan tartó munka- nélküliségtől. Soha senki nem kérdezte meg, hogy éz miből létesült. Megjöttek, itt vannak, dolgoznak. A másik siker, hogy azok a cégek, amelyeket idehoztunk, kivétel nélkül prosperálnak, egy sincs az úgynevezett karvalytőkéből. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hajdani húsipari válla­lat új, és még újabb tulajdono­sait nem az önkormányzat hozta, az ő érkezésük az ÁPV Rt.-hez fűződik. Mindegyik ide települt cég fejlesztett, új üzemcsarnokot épített. A város vonzereje e szerint nagy, az infrastruktúrát kell még fej­leszteni, s akkor további beru­házók is jönnek. Nagyon nyu­godt vagyok a város jövőjét il­letően, csak nem szabad el­Kocsis Imre Antal SZÜLETETT: Kiskunhalas, 1948. július 13. CSALÁDI ÁLLAPOTA: nős (1971), Budavári Zita; gyermekei: Kincső (1990), Zita (1997). PÁLYÁJA: a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (1968-72), majd a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kará­nak (1975-80) hallgatója, az Illyés Gyula Pedagógiai Főisko­la ének-zene tanszékének adjunktusa (1977-90), Szekszárd polgármestere (1990-94 SZDSZ-Fidesz, 1994- SZDSZ). Az SZDSZ országgyűlési képviselője (1998. január-június). aludnunk. Sok erőfeszítésre és sok munkára van még szük­ség, hogy a tőke, a beruházó még jobban érezze itt magát.- Mi számít kudarcnak?- Nem biztos, hogy az enyém, de mindenképpen ku­darc a politikai kultúra fejlődé­sének a hiánya, hogy finom le­gyek. Tíz éve azt hittem, van néhány évünk a tanulásra, s ez­alatt a politikai kultúrát olyan szinten sajátítjuk el, hogy az se­gíti a város működését, a légkör alakulását. Ez nem történt meg, s ez nagy hiba, mert az igazi de­mokrácia fontos ismérve, hogy a rendszer résztvevői ismerik a demokratikus játékszabályo­kat, azt magukénak vallják, s a szerint nyilvánulnak meg. Ameddig ez nem történik meg, dzsungelháború folyik a tény­szerű viták és együttműködé­sek helyett. Ez azért is sajnála­tos, mert az ország, a város akár sikeres is lehetne. Legyen az ország és a város sikeresebb, mint a politikusai, de az a jó, ha e kettő szinkronban van. A po­litikai színvonalnak - ahelyett hogy húzóerő lenne - még fel kell nőnie a gazdasági-társadal­mi fejlődéshez.- A közgyűlésen előfordul, hogy elvadulnak a viták. Az ülést vezetve még sosem veszí­tette el a fejét. Mi az, amit nyilvános ülésen sosem tenne, és amit mástól is elfogadha­tatlannak tart?- Senkit sem szabad meg­alázni, senki magánéletét, csa­ládja életét megérinteni, mint embert minősíteni. A politi­kust, mint embert mindig tisz­telni kell még akkor is, ha ő maga abban a pillanatban tisz­teletlenül viselkedik. Úgy lá­tom, az én viselkedésemnek is át kell alakulnia. Nem lehet ugyanis szép, szabályos kara­temozdulatokat tenni, miköz­ben a másik fél pisztolyt ránt. De odáig mégse lehet elmenni, hogy maga a személyiség sé­rüljön meg egy-egy politikai vi­tában. Szeretném, ha Szek­szárd ide sosem jutna el, de már elérte a közgyűlés politikai stílusa az általam tűrhetetlen­nek vélt határokat.- Magánemberként milyen kisebb közösségekhez tartozik?- Sajnos azoknak a zenei kö­zösségeknek - idő hiányában - már nem lehetek tagja, ame­lyekhez kilencven előtt tartoz­tam. Tagja vagyok viszont a Csatorna Egyesületnek. Tagjai az internet terjesztése mellett kötelezték el magukat. Intellek­tuálisan is nagyszerű embere­ket ismerhettem meg. Hihetet­lenül felkészült társaság a szá­mítógépeseké, külön kaszt ab­ban az értelemben, hogy speci­ális a gondolkodásmódjuk, s nagyon sokat lehet tőlük tanul­ni, átvenni, például a gondolko­dásuk tisztaságából. Tizennégy évet tanítottam a pedagógiai fő­iskolán, ma is sok barátom van közöttük, elég gyakran össze­jövünk.- Korainak tűnik a kérdés, de „az évek szállnak mint a percek”, elindul-e a követke­ző választáson?- Igen. Határozottan azt gon­dolom, hogy igen. Ihárosi Ibolya ,Akkor fogom abbahagyni ezt a munkát, ha észreveszem magamon, hogy közömbösen hagynak mások gondjai’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents