Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-16 / 46. szám

2001. Február 16., péntek KULTURA-R PORT Uj Dunántúli Napló - 7. oldal Megjelent a Jelenkor A Pécsett szerkesztett lap feb­ruári száma Bodor Ádám A börtön szaga című életrajzi in­terjújának első részével indul. A szépirodalmi rovatban Bállá Zsófia verse, valamint Márton László és Forgách András pró­zái felidézik a Jelenkor tavaly őszi, műcsarnokbeli estjét, ahol ezek a művek a „Pécs” hívószóra hangzottak el elő­ször. A továbbiakban Tóth Krisztina, Jász Attila, Makay Ida és Petőcz András versei ol­vashatók, Haklik Norbert pedig A bukott színész beszélye cím­mel közöl elbeszélést. A tanulmányrovatban a tava­lyi pécsi JAK Tanulmányi Napok Pályakezdések és fordulatok cí­mű konferenciáján elhangzott előadások írásos változata olvas­ható Csuhái István, Balázs Imre József, Nagy Gabriella és Bedecs László tollából. A kritikák közt Kálmán C. György a Kötelezők. Tanulmá­nyok világirodalmi klassziku­sokról című fiatal elemzők által összeállított kötetet szemlézi, Mikola Gyöngyi Orbán János Dénes novelláskötetéről írt bírá­latot, Bazsányi Sándor Térey Já­nos új verseskötetét méltatja, a Krommer Balázs-Seres Viktória szerzőpáros pedig Grecsó Krisz­tián Angyalkacsinálás című kö­tetét recenzálja. A megfagyott levegő A Pécsi Szimfonikus Zenekar Beethoven-hangversenye Ha a Pécsi Szimfonikus Zenekart a legtekin­télyesebb hazai karmester - Lukács Ervin - vezényli, és olyan kiváló zongoraművész, szólista működik közre, mint az 50-es évek elején született nagy zongorageneráció pé­csi tagja, a szerencsére rendszeresen haza­járó Jandó Jenő, akkor a kritikusnak csak annyi dolga van, hogy kényelmesen hátra­dőlve élvezze a koncertet: a sikert szinte bo­rítékolni lehet. A Valentin-napi Beethoven­esten a siker nem is maradt el. Beethoven zenekari műveinek előadásainál manap­ság kétféle tendencia figyelhető meg: egyfelől a karajani örökséget felvállaló, emóciókkal telített, patetikus stílus, másfelől pedig egy kevésbé ex­presszív, sallangmentes, csakis a partitúrára ha­gyatkozó pragmatikus előadásmód. Lukács Ervin - úgy tűnik - egyszerre képviseli mindkét irányzatot. Az egyébként a szabadságvágy metamorfózisának tartott Egmont-nyitány interpretációja a humor-tó­nusoktól a diadalmas' hangzásokig szélsőséges hangulatokat hordozott. A nyitánnyal kiválóan kontrasztált IV. szimfónia felhőtlen, tavaszi hangu­latot idéző, szinte egy Haydn-szimfónia vidámságát árasztó előadása. A darabot Beethoven nyilván jó kedvében komponálhatta 36 éves korában. Lukács Ervin paükamérlegen kiadagolt mozdulatai csak­nem számítógépszerű pontosságot eredményeztek. Az élményt csak kis mértékben árnyékolták be a vonós középszólamok I. tételben érzékelhető bi­zonytalanságai, illetve a III. tétel hemioláinak meg­kérdőjelezhető artikulációi. Noha az Esz-dúr nyi­tány és a B-dúr szimfónia után hangnemileg talán indokolt, ám koncert-dramaturgiai szempontból ki­fejezetten merész ötlet az Esz-dúr zongoraverseny záródarabként való előadása: egy versenymű in­kább a virtuozitásra való rácsodálkozást szolgálja, mint a hangversenyek végén megszokott szemlélő­dő elmélyülést. A szólista és a karmester felmérhet­te ennek súlyát, és olyan előadást tudtak létrehoz­ni, hogy - közhellyel szólva - szinte megfagyott a levegő. Lukács Ervin és Jandó Jenő látszólag ellen­tétes karakterű művészek, mégis nagyon jól megér­tik egymást: a versenymű előadásában Lukács Er­vin dirigá­lása volt a legkonzek- vensebb, és Jandó Jenő játé­ka a legél- vezete- sebb. Kü­lönös és a koncert ta­lán megrá- zóbb pilla­natai vol­tak Jandó subito pia­no játék­módjai a III. tétel­ben. A ze­nekar olyan biztonsággal és precizitással játszott, mintha hónapok óta ezt a darabot gyakorolta volna. Az est végén Jandó Jenő ráadásként az op. 31-es Esz-dúr szonáta menüett tételével ajándékozta meg az erre a hangversenyre még sokáig emlékezni fogó közönséget. WEBER KRISTÓF A közönség is meghajolt a művészek előtt Jegyzet Anya- és apaszív A valóságnak sok arca van, ahány szemlélő, annyiféle értel­mezés létezik. Az újságíró, bár a bírósággal ellentétben nem fel­adata az ítélkezés, bármilyen ob­jektív is kíván lenni, nincs köny- nyű helyzetben, amikor a nyilvá­nosság elé kíván tárni olyan ese­teket, amelyeket azok szereplői egymásnak ellentmondóan értel­mezik. Nem egyszerű megítélni példá­ul, hogy vajon egy városházi po­fozkodás során melyik állítás az igaz. Amelyik szerint nagyot csat­tant a pofon, vagy az, amelyik szerint el sem érte a kéz az arcot. Igazat mond-e a polgármester, amikor azt állítja tanúk sorát fel­vonultatva, hogy éjt nappallá té­ve faluja felvirágoztatásáért mun­kálkodik? Hiszen ugyanolyan mennyiségű és minőségű ember állítja ennek ellenkezőjét: a pol­gármester csak a saját érdekeit szem előtt tartva tevékenykedik, miközben a település romokban hever. Bizonyos esetekben soha­sem derül ki, mi is az igazság, de előfordul, hogy az idő egyik vagy másik felet igazolja. Az sem volt első pillanatban világos, hogy az „anyaszívű’’ apa állítása az „apa­szívű” anyáról, hogy tudniillik lányként neveli fiúgyermekét, ut­calány volt, és többször követett el öngyilkossági kísérletet, min­den alapot nélkülöz, a gyereke­kért küzdő, eszközt nem válogató feleknél gyakran tapasztalható valótlan állításnak bizonyult. Nem könnyű egy kívülállónak megítélni azt sem, hogy ennél a szétszakadt családnál az apa harca és minden követ megmoz­gató igyekezete gyermekei birtok­lásáért valóban a gyerekek iránti elfojthatatlan vágy következmé- nye-e, vagy inkább a gyerektartás elodázására tett kétségbeesett, s akárhogy is szépítjük, valójában ellenük irányuló akció csupán. Vagy ki tudná egyértelműen el­dönteni, hogy egy furcsa pár férfi tagja tényleg verte-e hokedlival és vermelővei élettársa férjét, mint annak rokonai állítják, vagy in­kább féltőn ápolta és védte, mint ahogy azt a pár állítja? A férj nyilvánvalóan egy harmadik va­riációt mesélne el, ha élne. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy lelke nem a hokedlival való „ápo­lás” közben hagyta el porhüvely­ét. Mert szerencsére akadnak egy­értelmű dolgok is a világban. CSERI LÁSZLÓ AZ ARANYEMBER. Jókai Mór regényének háromfelvonásos szín­padi változatát mutatják be ma este Pécsett, a Nemzeti Színház Ka­maraszínházában. Tímár Mihály szerepében Rázga Miklóst láthatja a közönség, Tímeát Simon Andrea játssza (képünkön). fotó: l. l. Hírcsatorna VIZKERESZT, vagy amit akartok. A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjáté­kára kerül sor Pécsett a Nem­zeti Színházban február 20-án és 21-én 19 órai kezdettel. A somogyiak William Shakes­peare vígjátékát hozzák el a szomszédolásra. Az előadást Kele-men József rendezte, (a) NÖVENDÉKHANGVERSENYT tart a Liszt Ferenc Zeneiskola Pécsett, a Dr. Majorossy Imre utcai kamaratermében február 16-án 18 órakor. Többek között Bach, Bartók, Purcell, Schubert, Debussy, Haydn és Scarlatti művei hangzanak el a 22 mű­sorszám során. (d) A 30 ESZTENDŐVEL ezelőtt alakult Apostol zenekar lép fel február 17-én, szombaton 19 órakor a Városi Sportcsarnok­ban Pécsett, új és régi dalaival, köztük a Nehéz a boldogságtól búcsút venni és a Nem tudok élni nélküled című örökzöl­dekkel. ______________________151 Vid eó Stephen bácsi két élete Nem könnyű feladat követni Stephen Frears munkásságát, oly­bá tűnik, mintha két rendező dol­gozna egyazon a néven: az egyik kialakult formanyelvvel és stílussal rendelkezik, míg a másik olyan fil­meket csinál, amelyek bátran ösz- szekeverhetők más rendezők más munkáival. Nekem Frears egyet je­lent az Én szép kis mosodámmal, a Méregzsákkal, a Furgonnal és - bár ezek az előbb felsoroltakkal ellen­tétben nem brit filmek - egyet je­lent a Veszedelmes viszonyokkal és a Pop, csajok, satöbbivel, vi­szont egy másik Frears rendezte a Mondvacsinált hőst, a Svindlere­ket, a Mary Reillyt, és ez a másik Frears rendezte a Hi-Lo Countryt is. Utóbbi két évvel a Furgon után és két évvel a Pop, csajok, satöbbi előtt készült, mint ahogy úgy tű­nik, a brit rendezőnek minden má­sodik filmje sikerül csak igazán. Pedig nincs különösebb baj a Hi-Lo Countryval. A negyvenes évek végének Amerikájában ját­A piskói utca két oldala Azt is mesélik, itt, a Matyi-kocsmában, hogy amikor Piskó 1998-ban polgármestert választott, a nyertes valamelyik közeli falu ivójában nagy duhaj örömében az asztal tete­jén is táncolt, s akkor jelentette ki fennhangon: Piskón én leszek a király! Felér ez vagy fél falugyűléssel is. Legalább húsz ember sorolja vád­jait, sérelmeit, kifogásait. Fák röp­ködnek a levegőben, elmaradt se­gélyek, közmunkások és saját cél­ra végeztetett közmunkák, meg a falubusz is. Amivel - mondják itt mindannyian - a király és legfel­jebb kedvelt emberei járnak.- Ostobaság! - reagálja le a pol­gármester. - Bogdán János egy szál magában fogad a hivatalban. Körbemutat:- Itt azelőtt nem volt semmi. A hivatal nem működött. A kocsmá­ban intézték a község ügyeit. Ifj. Matyi Dezső (nagy ellenlá­basa a polgármesternek, övé a kocsma): - A legutóbbi falugyűlé­sen kellemetlen kérdéseket tett fel neki a nép. Nem válaszolt, össze­csomagolt, hogy elmegy. Mond­tam neki, addig innen nem, amíg választ nem kapunk! Mobiltelefo­non hívta a vajszlói rendőröket, jöttek is azok azonnal, „kimenekí­tették”, azóta sem tudjuk például azt, mire költi a falu pénzét.- A piskóiak már tudják, érde­mes a falubusszal elmenni Pécs­re, az egyik bevásárlócentrumba, mert ott többet ér a pénzük, mint itt Piskón. Az a baj - taglalja a pol­gármester -, hogy Matyiék rájöt­tek, az emberek jó része nem ná­luk, a boltban, a kocsmában hagyja a pénzt. Bánovics György: - Van a falu­nak egy erdeje. Nekiállt kivágni. A tűzifát saját portájára hordta, a rönköket eladta. Legutóbb az em­bereknek névre tulajdonba adott legelőről vágatott ki egy hatalmas tölgyfát. A sógorának egyébként gatterja van. A falugondnok és egyben a falubusz sofőrje meg a testvére. A polgármester kivezet az ud­varra. Mutatja, nézzem a felhal­mozott fát, ez az, amit ő „ello­pott”. A többi, a már felhasoga­tott, a fészerben van, az iskolát fű­tik vele. Megmutatja az iskolát is. Szinte minden ajtót bezúztak, el­lopták a magnót, a fénymásolót, félmilliós a kár. Konyhája van az intézménynek, az étkezőben már terítve a tízóraihoz. Kolompár József: - Tavaly épült a fürdőszobája a házánál. A közmunkásokat másfél hónapig ezen dolgoztatta, azután segélyt adott neldk. Vagyis a köz pénzé­ből fizette meg őket, nem bért adott.- Nem tudok mást csinálni, mint pereket indítani az ilyen bu­ta vádak miatt - mondja a polgár- mester. - Most is folyik egy, ügyé­szi szakban van ellenük hivatalos személy elleni erőszak, garázda­ság, könnyű testi sértés miatt. Kéki Károly: - Az élettársam három hónapig volt közmunkás. Lejárt, azt mondta neki a polgár- mester, maradjon tovább, majd zsebből fizeti neki a 15 ezer forin­tot. Végül négy darab ezrest nyúj­tott át a kerítésen...- Ez vicc! - kontráz az egyik önkormányzati képviselő, Dajka József. - Arról nem meséltek Matyiék, hogy Bogdán Jani más­fél millió mínusszal vette át az ön- kormányzati kasszát? Mára elér­tük, hogy nincs kifizetetlen szám­lánk, egyensúlyos a költségvetés. Topa Zoltán (tagja a piskói kép­viselő-testületnek): - Jó másfél éve az önkormányzat elhatározta saját feloszlatását. Megvoltunk a dön­téshez négyen, egy azonban visz- szalépett. így maradt minden a ré­giben. Azért jutottunk erre az el­határozásra, mert például az azon a nyáron tartott falunapra a képvi­selőket meg sem hívta.- Én lettem volna a negyedik - mondja Dajka József. - Elmen­tünk a Közigazgatási Hivatalba, ott elmondták, messze nem úgy van, ahogy Matyiék mondják. Rá­jöttem, csőbe akartak húzni, per­sze hogy visszaléptem! Csőmé Péter (mezőőr volt egy évig, most már területi engedélyt sem kap a piskói horgásztóra): - Nem adott nekem se szolgálati ru­hát, se felszerelést. Apámtól örö­költem egy szép puskát, azt mondta, azt megveszi önkor­mányzati szolgálati fegyvernek. szódó film hősei a cowboyok ha­gyományos életét választják ak­kor, amikor szinte mindenki az idegenből jött marhabáróhoz sze­gődik. Olyan ideálhoz ragaszkod­nak, mely ideál a jelen körülmé­nyei között életképtelen: a moder­nizáció végleg kiöli a hagyomá­nyos westernt. Részint erről szól a film. A két barát, Big Boy (Woody Harrelson) és Pete (Billy Crudup) szemben állnak a Jim Eddel (Sam Elliot), a marhabáróval és annak embereivel, előbbiek volnának a jók, utóbbiak a roszszak, már amennyire a néha lötytyös indulat által vezérelt Big Boy figurájában képesek vagyunk csak a jót meg­látni. Részint erről szól a film. Itt van azonban a fülledt erotikájú Mona (Patrica Arquette), aki Jim Ed intézőjének felesége, Pete vá­gyainak netovábbja, ámde Big Boy szeretője, amely szituáció rendesen megkavarja a viszonyo­kat. Részint erről szól a film. Hogy melyik szálat fogadjuk el ve­zérfonalul, rajtunk múlik, én a harmadikra szavazok: a film leg­erőteljesebb jelenetei azok, amelyben Big Boy és Mona szen­vedélyes szerelmét, illetve Pete és Josepha (Penélope Cruz) kissé bágyadt kapcsolatát egymás mel­lett láthatjuk. Martin Scorsese (producer), Frears, valamint ál­landó operatőre, Oliver Stapleton tisztességes és nézhető filmet csi­nált a történetből, ám az ember­nek végig az a benyomása, hogy mindezt látta már. Nem egyszer, nem kétszer. Sokszor. Ismerős minden kép, minden figura, min­den szituáció. Frears semmi újat nem mutat. Úgyhogy csak akkor nem tu­dom fölöslegesnek nevezni a Hi- Lo Countryt, ha elfogadom, hogy Frearsnek csak minden második filmje sikerül. _______________________LENPVAI DÁVID Hi-Lo Country (The Hi-Lo Coun­try), r: Stephen Frears amerikai, 1998 (Kinowelt) Nem fizetett, a sa­ját motorját adta érte, de a puska vásárlása címén a pénztárból felvett 50 ezer forintot.- így van - mondja Bogdán János -, de ezt az 50 ezret Csőmé átvette, nyugta van róla, utána megvette a moto­rom. Kiskirályoskodik a horgásztón is - folytatja Csőmé. - Az önkormányza­té, a polgármester az elnök. Se a tele­pített hal mennyi­ségével, se a napi­jegyek eladásából származó bevétellel nem számol el. Nekem meg nem ad engedélyt. Erre is rábólint a polgármester:- A jövőben is ezt fogjuk csinál­ni, mert ki akarunk mindenkit re- keszteni az egyesületből, akik azt hiszik, nekik mindent szabad. boltívek és vad indulatok a faluban FOTÓ: LÄUFER L. Piskón 300 ember él. A mun­kanélküliség 70 százalékos. Ne­héz itt az élet. A falu két ház­sor, egymással szemben. Kö­zöttük szokatlanul széles a tá­volság. MÉSZÁROS ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents