Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-15 / 45. szám

2001. Február 15., csütörtök Új Dunántúli Naplő - 7. oldal KULTÚRA -RIPORT Egymilliárdos technikai háttér A komputerek miatt váltott nevet a pécsi gépipari technikum Megünneplik az ötvenediket Az elszármazottak világtalálkozójára készül Komló A régió középfokú számítástechnikai okta­tóközpontja a pécsi Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola, amely tavaly emiatt névváltoztatásba kényszerült, s most búcsúzik tradicionális lógójától. Pályázatot írtak ki arra, hogy mi váltsa föl az eleddig megszokott fogaskerék-címert. Az egykori gépipari (fémipari?) technikum Dél- Dunántúl számítástechnikát oktató központja lett, néhány év alatt, okos fejlesztésekkel, világ­banki támogatással jutva fel a csúcsra, s ma már közel egymil- liárd forint értékű (!) és világ- színvonalú oktató-technikával rendelkezik. A környezet ebből nem sokat lát, ám mint azt dr. Szederkényi József mérnök-igaz­gató (képünkön) jóleső érzéssel említette, jelzésértékű számukra is, hogy a Baranya Megyei Mun­kaügyi Központ havi jelentései­ben az iskola végzős diákjai sosem szerepelnek a munkanélküliek között. Nos, mi kellett ahhoz, hogy elmondhassák; a szakközépiskolában világszínvonalú technika van, közel 300 számítógép segíti az oktatást (üvegszálas hálózat futja végig az iskolát), s szinte nincs olyan osztályterem vagy folyosó vé­gén eldugott szoba, ahonnét ne lehetne a világ­hálóra csatlakozni. Valójában az intézet évekig kereste a helyét (gé­pészeket, erős- és gyengeáramú villamossági kö­zépkádereket képeztek), míg 1989-re kiderült, hogy a régi úton nem lehet haladni tovább. Akko­riban már az a hír járta, hogy az USA-ban a mun­kahelyek 51 százalékán konyítani illik a számító­géphez, s prognosztizálták, hogy az új évezred második évtizedében már a munkavállalók 70 szá­zaléka komputerhez kötött. A pécsi iskola kény­szerlépések sorozatát téve (majdnem bezárták a kapukat, hiszen volt olyan év, amikor az erősára­mú szakmára csupán három ember jelentkezett) világbanki pályázatot nyújtott be, s az elnyert 430 ezer dollárból nemcsak komputereket vettek, ha­nem 20 tanárembert küldtek el szétnézni a nagyvi­lágba, Izraeltől Dániáig, Angliától Spanyolországig. A „vakoló”, azaz a modem oktatással ismerkedő tanárok aztán hazatérve a jövőt meghatározó programot készítettek, évről évre újabb pályázaü pénzekkel alapozva az oktatás technikai hátterét. Tavaly év végén világbanki pénzekből, 36 millióért 47 darab új generációs számítógépet vettek (első részletben), s várják, hogy a napokban további 50 milliós értékben érkezzék a második tétel. Nos az iskola 772 diákja között egy sincs, aki ne tudná e gépeket kezelni. Műszaki, ipari, illet­ve az elektrotechnikához kapcsolódó informati­kát (szoftver-hardver), valamint automatikát és ki­bernetikát tanulhatnak, s már régen nem redisz- tollal és tustintával készítik a műszaki rajzokat, kapcsolási vázlatokat, hanem számítógépek előtt ülve. S az e gépekhez kapcsolt (vezérelt) automatikák gyakorlatok sorával tekinthetnek arra rá, hogy vajon működőképes-e mindaz, amit fejben elgondoltak. Valójában felsorolni is lehetetlen mindazt, amire képesek, s talán töb­bet mond el a tény, hogy például a Hauni Sopianával vagy az Elcoteqkel napi kapcsolat­ban állnak, ugyanavval a technikával dolgozva, ami a végzős diákra e gyárakban vár. Az iskola valójában öt-hat év alatt jutott fel a csúcsra, s mintha a régió többi iskolái előtt kissé restellnék is, hogy mennyire lekörözték őket. Végül csupán érdekességként mondhatjuk el, hogy az iskola világhálón lévő honlapján, amit a srácok terveztek, az országban először a jövő hónaptól az iskola tanulóinak osztályzatairól is naprakész tájékoztatást kapnak a szülők. Az egyes érdemjegyekhez külön kód segítségével lehet majd hozzáférni, s elég egy kattintás a szá­mítógép egerével, máris ki-ki áttekintheti saját gyerekének előmenetelét. KOZMA FERENC UKRÁN GRAFIKÁK PÉCSETT. Viktor Kononyenko munkáiból nyílott kiállítás a Tímár utcai Gyöngy­szem Galériában. A Magyar-Orosz Baráti Társaság szervezésében létrehozott bemutató március elejéig látogatható.____________*___________________________________________________FOTÓ! LÄUFER LÁSZLÓ A településnek most a jelene és jövője okoz gondot, ám a bányászvárosban a múlt köszöntésére készülnek. Ez év szeptember 2-án lesz 50 éve, hogy Komlót várossá avatták. Az 1256-ban még Complov-nak írt községre a 20. században szin­te rázuhant a nagyipar, és az ezzel együtt járó népességnövekedés. 1951 novemberében már megin­dulhatott például a helyi buszköz­lekedés, dolgozni kezdett a vízmű is. Pedig 1948-ban még alig 4000, ám a nyolcvanas évek elején már 32 ezer lakosa volt. A bányásznap­hoz kötődött a várossá nyilvánítás ünnepe is, bár 1894-ben már meg­indult a szén ipari kitermelése. A jubileumot előkészítő bizott­ság - élén Páll Lafossal, a közgyűlés tagjával, a helyi városszépítő egye­sület egyik vezetőjével - megkezdte működését. A félévszázados szüle­tésnap arra kínál lehetőséget, hogy a még meglévő komlóiakkal - szá- muk most már nem éri el a 29 ezret -, közöttük is elsősorban a fiatalok­kal, megszerettessék a várost, meg­mutassák jeles múltját. Páll Lajos három nagyobb ren­dezvényt már a biztosak közé so­rolhat. Június 22-24. között ren­dezik meg a XV. Nemzetközi Ko­dály Zoltán Gyermekkórus Fesz­tivált. A rangos esemény becsült költsége mintegy 5 millió forint. Hasonló összegre lesz szükség a szeptemberben megrendezésre kerülő Komlói napokhoz. Az egy­hetes program része lesz a város­ból elszármazottak világtalálko­zója - közel ezer vendéget várnak -, és a Komló Expo is. December 3-8. között lesznek a Borbála-na­pok, színházi eseményekkel, ki­állításokkal, illetve a XI. telepü­léstörténeti konferenciával. Magyarul - magyarán Külön vagy egybe II. Filmszemle-filmek az Urániában A filmszemle valahai ven­déglátó városában, 2000 után már második alka­lommal, közvetlenül a bu­dapesti rendezvény után láthatóak lesznek az idei megmérettetés legjelesebb­nek tűnő alkotásai. Mint Schäffler Sarolta, az Uránia mozi vezetője elmondta, hagyo­mányt szeremének teremteni az­zal, hogy Pécsett is láthatóak a leg­inkább markánsnak tetsző új fil­mek, annak ellenére, hogy sokuk­nak e pillanatban sincs még forgal­mazója, és így félő, hogy amúgy sosem kerülnének a közönség elé. Ám a szerzőkkel és gyártókkal va­ló egyeztetés útján idén február 15-21. között hat magyar filmet vetítenek majd. Szeretnék, amennyiben sikerül az időponte­gyeztetés, hogy legalább két-há- rom alkalommal a bemutató után közönségtalálkozóra is sor kerül­hetne, és a filmek alkotói beszél­nének munkájukról. Az előzetes egyeztetések szerint Incze Ágnes és Fonyó Gergely várható Pécsre. A program: február 15. - I love Budapest (rendező: Incze Ágnes, aki az elsőfilmesek díját nyerte), február 16. - Nexxt (r.: Schiling Árpád), február 17. - Torzók (r.: Sopsits Árpád), feb­ruár 18. - Moszkva tér (r.: Török Endre, szintén elsőfilmes díj­ban részesült), február 19. - Cseh Tamás-film (r.: Fonyó Ger­gely), február 21. - Üvegtigris (r.: Rudolf Péter). Az előadások 20 órakor (19-én 18 órakor) kez­dődnek. A már forgalmazót talált fil­mek közül az Anarchisták (r.: Tóth Tamás) és az Utolsó szivar az Arabs szürkében (r.: Jancsó Miklós) várhatóan márciusban érkezik meg az Uránia moziba. ._______________________________M. K. Ismételten leszögezzük, hogy két vagy több szó kü­lön- vagy egybeírásáról a JELENTÉS alapján döntünk. Ezt a vezérlő szempontot érvé­nyesítve veszünk sorra olyan ese­teket, amelyekkel gyakrabban ta­lálkozunk. Részletező magyará­zat helyett beszéljenek a példák! ■ Csakannyi (= ugyanannyi) a tied, mind az enyém. - Csak any- nyi (csupán annyi) jutott belőle, egy szemmel se több. Az élőbe­szédben a hangsúlyozással is ér­zékeltetjük a jelentésbeli különb­séget. Az elsőben a csak, a máso­dikban az annyi a hangsúlyos. Csakhogy: Megvette volna, csakhogy (= de) nem volt rá pén­ze. - Vagy: Csakhogy (jó hogy) megjöttél! - Nem vitatkozott ve­le, csak hogy (csak azért, hogy) béke legyen. Dehogy (= nem) mondta, (ta­gadás) Dehogyis (= nem) láttam!- Te nem hiszed, de hogy (= állí­tás) mondta, az bizonyos. - De hogy is nem (= hogyan is lehetsé­ges, hogy nem) láttam? Hacsak (= ha) teheti, jöjjön el! Hacsak (= ha) egy mód van rá. Ha csak (= ha csupán, megszorító jellegű) ennyit ér, nem adom el. Mintha: feltételes hasonlító kötőszó, de a föltétel nem valósá­gos, hanem látszólagos. Olyan sötét van, mintha éjszaka volna; Úgy tesz, mintha nem tudna róla.- Viszont külön, ha valódi felté­telhez való hasonlítást jelent, s a mint kötőszó után a mellékmon­datot ha kötőszó vezeti be: Jobb, ha hallgatsz, mint ha fecsegsz. - A mint és aha közé be lehet ik­tatni az az mutató névmást (mint az, ha), ill. az úgy, akkor stb. ha­tározószót. Ha a mikor-hoz ha­sonlóan idővonatkozásj, alkal­mat jelent: „Mint ha (= amikor) pásztortűz ég őszi éjszakákon...” (Toldi) - Ennek az összetéveszté- se gyakori hiba. Ebbe a típusba tartozik még a csaknem, csak­úgy, magamagának, nemritkán, minthogy, minthogyha és külön­írt alakjuk. Mivel ezek elvontabb fogalmat (viszonyt) fejeznek ki, jelentésük nehezebben értelmez­hető. Jóval könnyebb a helyesírási megoldása a következőknek: őszibarack, őszirózsa, mivel az előtag nem elsősorban évszakot jelöl. Van ugyanis májusban érő őszibarack (Májflower), illetve nyáron nyíló őszirózsa is. A nagy előtagú szavaink he­lyes leírása is figyelmet kíván.' A többség számára nem okoz gon­dot a nagyagy, nagyfröccs, nagy­ipar, nagyujj egybeírása. Azt vi­szont nem mindenki tudja, mi­ért. Mert mindegyiknek van kis előtagú párja. Viszont a nagy ala­kú, nagy ország stb. különírását azzal magyarázhatjuk, hogy fo- kozhatók: kisebb alakú, legki­sebb alakú stb. A tízperc, tízórai, svédasztal, széphistória és néhány hasonló szavunk kétféle írásmódja (kü­lön, egybe) aligha okoz gondot az egy kicsit is értelmes ember­nek. Zárjuk a sort a szegény- paraszf-tal. A politikai iskolá- zottságúak emlékeznek rá, hogy egybeírva osztályhelyzetet tük­röz. A sor így folytatható: közép­paraszt, zsírosparaszt (közismer­tebb szóval: kulák). Nem tévesz­tendő össze a kövér, túltáplált földművessel, se a jómódú, azaz a gazdag paraszt-tál. Önéletrajz írásakor célszerű erre is figyelni. Rónai Béla Előzetes letartóztatás - utólagos kalamajkák Magyarországon még mindig a legegyszerűbb minden gya­núsítottat előzetes letartóztatásba helyezni, és ott is tartani - míg felmentő vagy elítélő döntés nem születik az ügyük­ben. Ez a rendszer a költségkímélés, mi több, a jogharmoni­záció felöl közelítve is ugyancsak reformokra szorul (na) - állítja dr. Herke Csongor, a PTE ÁJK Büntető Eljárásjogi Tan­székének adjunktusa. A legfőbb szemet szúró adat sze­rint Magyarországon háromszor annyi a letartóztatás, mint az EU államaiban. Amíg nálunk száz­ezer lakosra 1993-ban 83,9 letar­tóztatás jutott, addig a sorban utá­nunk következő Olaszországban ez a szám 48, Franciaországban 33,7, és Angliában csupán 16. Ezt a - mondhatni: - aránytévesztést magyarázhatja részben a korábbi, szocialista gyakorlat, amely arról szólt, ha bent ül valaki, akkor van a „legjobb helyen”. A helyzet egy csöppet sem javult azzal, hogy a rendszerváltozás idején a letar­tóztatás elrendelése kikerült az ügyészség hatásköréből, és csak a bíróság dönthet róla. Ha a nyomo­zó előterjeszti és az ügyész támo­gatja az előzetes letartóztatást, a bíró szinte mindig elrendeli, mondván, a javaslattevők ismerik az ügyet. Herke Csongor (képünkön) is azon a véleményen van, hogy ide­je lenne meghonosítani nálunk az előbb az angolszász világban el­terjedt, de már Nyugat-Európa- szerte alkalmazott rendszert, amelyben mód van a szabadlábon való védekezésre.- Ez azt jelenti, hogy a letartóz­tatást követő három napon belül, óvadék ellenében ki lehet engedni a gyanúsítottat. Nálunk egyelőre a háziőrizet került terítékre, ezt 2000 márciusa óta lehetne alkal­mazni, de csak elvétve élnek vele. Szóba jöhet még a lakhelyelha­gyási tilalom, ám ezt is csak az esetek 2-3 százalékában rendelik el, illetve mód lenne a technikai eszközökkel való ellenőrzésre (jeladó bilincs, telefonos nyilván­tartás), ezeket viszont egyesek drágállják. Más köztes szűrőrend­szer nincs, inkább mindenkit le­ültetnek, pedig ha valami drága, akkor ez az. Arról nem is szólva, ha utóbb kiderül, az illető ártatla­nul volt bent néhány hónapot, ak­kor az állam súlyos kártalanításra számíthat. Ami az óvadékot illeti, Herke Csongor szerint nem tartható az az óvadék ellen felhozott kifogás, hogy a szegényeknek hátrányos, a gazdagoknak pedig jó.- Rossz érv, mert akkor ugyan­ez igaz a pénzbüntetésre is. Egyébként az 1998. évi XIX. tör­vény óvadékra vonatkozó rendel­kezésének bevezetését épp a Füg­getlen Kisgazdapárt fúrta meg „egyenlőtlenség” címén. Az óva­dékot egyszerűen a vagyoni hely­zethez kell igazítani. Saját, a pé­csi rendőrségi fogdában végzett kutatásaim azt mutatják, hogy az óvadékot nagyon sokan szívesen vennék: a letartóztatottak 95 szá­zaléka kifejezetten alacsony jöve­delmi színt alatt él, mégis 85 szá­zalékuk úgy nyilatkozott, hogy le tudnák tenni tékét általában T# 9** ■ 100-500 ezer fo­_ Wj rint között ha­tározták meg. ni: az óvadék nem azt jelenti, hogy súlyos bű­nözők szabadon szaladgálnának, se azt, hogy az óvadék által bárki is mentesül a büntetés alól, ha rá­bizonyosodik az, amivel gyanú­sítják.- Ám az mégiscsak abszur­dum, ami előfordult a közelmúlt­ban, amikor valaki lopási kísérlet vétsége miatt (ugyanis elkapták lopás közben) már fél éve ült elő­zetesben, és az ügyész azért nem volt hajlandó kiengedni, mert nyár volt, és szerinte a nyaralások miatt üresen álló lakások esetleg megint lopásra csábítanák. Szóval ez már teljesen orwelli érvelés: azért büntetni valakit előre, ne­hogy elkövesse a bűnt, amit felté­telezünk róla! Természetesen a törvény, ab­ban az esetben, ha bebizonyoso­dik, hogy ártatlanul ült, kártérí­tést biztosít a szenvedő állampol­gárnak. Csakhogy ebben az em­berek alig mernek bízni, és mint a gyakorlat mutatja, maga a kártérí­tési procedúra is felér egy bünte­téssel. ■■■■■■■■■■■■■■- Sokszor érződik az előzete­seken - magyarázza Herke Cson­gor hogy amikor már hónapok óta bent vannak, inkább bele­egyeznek a büntetésbe, csak már mehessenek. És sajnos egyálta­lán nem bíznak a kártalanítás­ban. Volt egy esetem, amikor egy mohácsi férfit fegyverrel való visszaélés és tiltott fegyvertartás miatt tettek előzetesbe. A rend­őrség még csak azon sem igyeke­zett, hogy a fegyvereket meg­vizsgáltassa. Amikor végre szak­értő elé kerültek, a kolléga első ránézésre telefonált: engedjék ki ezt az embert, hiszen muzeális értékű, 17. századi, elöltöltős da­rabokról van szó, ezekkel ma­napság elég nehéz lövöldözni. Summa summarum, 1999-ben született végre egy 1 millió fo­rintról szóló kártalanítási határo­zat, amit azonban a mai napig nem fizettek ki, mivel az állam mint alperes úgy vélte, ez sok. Kérdés, mi a sok négy-öt éves hercehurcához képest, amikor valaki a sajtóban sem kap elégté­telt? És az is kérdés: akkor hogyan tovább? Herke Csongor szerint minél előbb kellene egy letar- tóztatási törvény, amiben - mi­vel a legsúlyosabb intézkedés­ről, a személyes szabadság meg­sértéséről beszélünk - egyaránt szerepelnie kell az óvadék és a kártalanítás kérdéseinek, amire egyébként nemzetközi egyez­mények is köteleznek bennün­ket. A döntés a parlament kezé­ben van. MÉHES K. 1 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents