Új Dunántúli Napló, 2001. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

2001-02-12 / 42. szám

I 2001. Február 12., hétfő R I P 0 R T Új Dunántúli Napló - 7. oldal K U L T Ú R A ­Tornaterem az uszoda helyén A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának uszodá­ja két esztendeje zárt be sokak szomorúságára technikai okok miatt. Most tornaterem épül a helyén, amelynek szer­kezete a remények szerint már az év végére állni fog. Nem az uszoda beépítéséről van zatra beérkezett 17 pályázat kö- szó, tájékoztatta lapunkat Kalász zül melyiket választja a szakem- Gyula, a Ciszterci Rend Nagy La- berekből álló bizottság, jós Gimnáziuma igazgatóhelyet- A beruházáshoz szükséges tese, hanem tornaterem építésé- pénz egy részét azon a pályáza- ről a területen, amely természete- ton nyerték, amelyet az Ifjúsági sen érinteni fogja az uszodát ma- és Sportminisztérium írt ki tor­gát is. Hogy milyen mértékben, natermek létesítésére. A Nagy az attól is függ, hogy a tervpályá- Lajos új épületegységének mére­te a szabvány tornatermek alsó határát éri el csupán, mondja az igazgatóhelyettes, s a minisztéri­umi pénzek mellett a saját és egyéb forrásokat is fölemészte­nek, de mindenképpen biztató a helyzet. Reményeik szerint az év végére a szerkezet állni fog, s így jövőre megszűnne az öszvér­megoldás, amely a jelenlegi dísz­terem tornateremként való hasz­nálatát jelenti, így a két funkció külön válhatna. _________ CS. L. Ör ökbefogadott királysikló A pécsi akvárium-terráriumnak bizonytalan a jövője Az országban az egyetlen, elhelyezését, kialakítását tekintve pedig egész Euró­pában unikum a pécsi terrárium-akvári- um. Pontosabban Állatkert és Akvárium- Terrárium Kht. Az intézmény a múlt év szeptembere óta működik közhasznú tár­saságként - az átalakulás minden gond­jával.- A jövőben jórészt nekünk kell majd előte­remtenünk a zavartalan működés anyagi hát­terét - ecseteli helyzetüket a terrárium vezető­je, Pintér Tibor (képünkön). Egyelőre azonban átmeneti időszakban vannak. Egyrészt azért, mert az ilyen bemuta­tóhelyek működésének mindenütt a világon egyik pillére az állatok cseré­je, eladása, vásárlása. Csak­hogy most még rendezetle­nek a tulajdonviszonyok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pécsi zoo nem rendel­kezhet semmilyen vagyon­tárgy, így az állatok felett sem. A szakemberek azt re­mélik, hogy ez év első negye­dében sikerül ezen a helyze­ten túllépni, a tulajdonviszonyok rögzítését szolgáló előterjesztés a pécsi önkormányzat illetékes bizottsága előtt van már. A szűkös mozgástér és anyagi háttér az ak- várium-terráriumban őrzött, bemutatott álla­tok ellátását nem veszélyezteti. Egy különös ötlet is közrejátszik ebben, az állatok örökbe fogadásának lehetősége. A terrárium egyik egzotikus lakóját - egyébként szinte mindegyik az -, a kaliforniai királysiklót például a Rácváros és Istenkúti ÁMK 2.A osztálya fogadta örökbe. A „család­jogi" aktus pénzzel jár, a terrárium eddig ösz- szesen 150 ezer forintot tudott beszedni ebből a forrásból. Lehet egyébként előnye is annak, hogy kht. lett a pécsi állatkert. Szélesebb sávon pályáz­hatnak, megnyílhatnak előtte a civil szerveze­tek számára fenntartott támogatási lehetősé­gek. Ugyanakkor nem tudnak pénzt csinálni a túlszaporulatból - a már említett elvarratlan tulajdonviszonyok miatt -, pedig lenne bőven mit felajánlani az állatkereskedőknek, más ha­sonló profilú állatgyűjteményeknek. A terrári­um gazdag, a bemutatott fajok számát immár 112-re emelték. Akad ezek között olyan is - a két faroksodró -, amelyek Magyarországon egyedül itt láthatók.- Vannak üres termeink, ezeket sem tudjuk bérbe adni - folytatja Pintér Tibor -, s egyelő­re elképzelhetetlenek a fejlesztések. Terveink vannak, például belső udvarunkból a már meglévő infrastruktúrának köszönhetően vi­szonylag olcsón tudnánk kialakítani egy tró­pusi állatokat bemutató csarnokot. Csinálják tehát azt, amit ebben a helyzet­ben lehet. Miután pénzük propagandára sincs - arra sem volt módjuk, hogy a belvárosban legalább egy ismertető táblán felhívhassák a figyelmet a különleges akvárium-terráriumra egyre több kisgyereket igyekeznek ügyes és egyúttal ismereteket is bővítő programjaikba beszervezni, arra számítva, hogy továbbadják a kaland, az élmény varázsát. Ennek is kö­szönhető, hogy két év alatt 30 ezerről 40 ezer­re sikerült a látogatók számát emelni. Igaz, a belépőjegyhez automatikus kapcsolják a kala­uzolással, ismeretterjesztéssel járó programot, sőt, amelyik óvodás, kisdiák szeretné, a kezé­be is veheti a terrárium - természetesen ve­szélytelen - lakóját. Egyelőre nem jelentenek támaszt szponzo­rok sem. Pintér Tibor úgy véli, ennek oka az állatkert jövőjét érintő, az utóbbi időben ta­pasztalható bizonytalanság, másrészt az át­szervezéssel járó átmeneti időszak is. Kivétel azonban akad, a kht. egyik oroszlánját egy cég egy évre 20 ezer forintért fogadta örökbe - életet adva címerállatának. Az átszervezéssel járó leglényegesebb vál­tozás a várostól kapott támogatás mértékének visszafogása, illetve a létszámleépítés. Most a kht. a korábbi összegnek felét - 38 millió fo­rintot - kap egy évre, s közel 50 százalékkal kellett csökkenteni az alkalmazottak számát is. A 38 millió forintba azonban nincs belekal­kulálva az infláció. Az ilyen intézmények köz­hasznú társasággá alakítása országos tenden­cia - a gyakorlat azonban különböző. Veszp­rém és Nyíregyháza például továbbra is meg­adja az átszervezés előtti támogatást az ottani állatkerteknek. M. A. CSERI LÁSZLÓ A nemzet színháza Angol társulat az IH-ban Az idei év az európai nyelvek éve. Mint azt a pécsi Tisztelet­beli Brit Konzulátus sajtótájé­koztatóján megtudtuk, ebből az alkalomból hívta meg a British Council és a Magyar Macmillan Könyvkiadó Ma­gyarországra a nemzetközi hí­rű English Teaching Theatre-t. A színházi társulat országos tur­nén vesz részt, melynek kereté­ben a baranyai megyeszékhelyen február 19-én (az Ifjúsági Ház­ban) lépnek fel. Az angolok első­sorban az angol nyelvet tanuló­kat várják műsorukra, melyet What's Going On? címmel mutat­nak be. A közel 90 perces produkció humoros jelenetekből áll, melye­ket dalokkal és játékkal ötvöz­nek, s vonzerejüket növeli, hogy az előadásba minden esetben a közönséget is bevonják. A társulat alapító-vezetője John Hatcraft, aki 1973-tól közel 200 turnéra vitte el együttesét a világ számos pontjára. Népszerű­ségük kulcsa, hogy előadásaikkal nemcsak szórakoztatnak, hanem motiválnak, tanítanak is. ___________________K.F. Me gnyűt az Országos Színháztörté­neti Múzeum és Intézet kiállítása a Nemzeti Színház felépítésére kiírt építészeti pályázatok díjnyertes ter­veiből Pécsett, a Művészetek Házá­ban. A kiállított anyagból kiszűrhe­tő történet nem mindennapos. Az 1837-ben épüli Pesti Magyar Színház 1875-ös átépítésével szüle­tett meg az első Nemzeti, amelyet 1913-ban lebontottak. Ekkor 33 pá­lyaművet nyújtott be 30 építész. 1965-ben már nemzetközi pályá­zatra érkezett 92 terv a szocialista táborból majd az 1989-esre 32. 1997-ben 73-an pályáztak, de az első díjas tervből csak egy gödör valósult meg. Aztán meghívásos pályázat következett, s végül a Sik­lós Mária-féle terv „soron kívüli" megvalósítása. Egykoron a Nemzeti Színház eszméje azt jelentette, hogy a né­met színjátszás mellett magyar nyelvű színjátszásra is igény lenne úgy, hogy mindez egy intézmény­ben testesüljön meg. Később aztán a Nemzeti Színház mint a külön­böző színtársulatok közül a leg­jobb, a legnagyobb, a legkiválóbb művészi teljesítményeket felmutató társulatként jelent meg, majd, kö­zeledve a jelenhez, már ez sem volt • igaz. Az alternatív, modem színját­szás pedig jelentős részben egyéb terekbe szomh, és élesen elvált az olyan típusú épületektől, amelye­ket színházaknak nevezünk Ma­gyarországon. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy normális országokban pályá­zatokon, gyakran nemzetközin dől el egy nemzet fontosnak vélt épüle­tének sorsa. A Sydney Operaházat például dán építész tervezte, mégis egy ország nemzeti jellegé erősíti, annak szimbólumává váll. S ha arra gondolunk, hogy a Lánchíd vagy a Nyugati pályaudvar sem ge­netikailag magyar, talán ebben az esetben sem kellett volna a hata- bmnak a biztonság kedvéért a „barátnővel” elkészíttetni a terve­ket. Mert félő, hogy a most épülő Nemzeti pusztán egy választási be­széd tribünjeként funkcionál majd, és nem mint a XXI. század színjátszásának fellegvára egy né­hány éve tartó politikai, szakmai és erkölcsi botrány betetőzéseként. Bolsevizmus a katedrán átélve A szerző, dr. Vörös György a Pécsi Tudományegyetem ny. fő­iskolai docense, közel fél évszázados élettörténetét, pedagó­giai pályáját, tapasztalatait, a világról való gondolatait fog­lalja benne össze, amolyan „pedagógiai testámentumként”. Gyermekkorától kezdve az ormán­sági (Kórós) néptanítóságától, az ál­talános iskolai, középiskolai tanár­ságán keresztül egészen az egyete­mi katedráig vezető sikeres életútjá­nak, harcainak a tapasztalatait oszt­ja meg velünk. Annak ellenére, hogy matematikatanár tollából ke­rült ki ez a könyv, mégis színesebb, fordulatosabb, érdekfeszítőbb, mint napjaink számos szerzőjének a műve. A tömör, világos, szabatos fogalmazásával, szellemes stílusá­val annyi információt sűrít e könyv­be, hogy más szószátyár írók ennyi ismeretet nem 264 oldalon, hanem 4-5 könyvben tálaltak volna fel. Mi teszi különösen sajátossá ezt a könyvet? Az, hogy nemcsak egy fél évszázad hiteles korrajzát nyújtja az olvasónak, hanem a kritikáival, pedagógiai, pszicholó­giai, filozófiai nézeteivel úgy öt­vözi az átélt történéseket, hogy észrevétlenül az olvasó is része­sévé válik az eseményeknek; hi­szen akaratlanul is állást foglal az író ítéletével kapcsolatban. Közel 300 pécs-baranyai peda­gógusról tesz említést, s közülük számos kiválóságnak, nagy peda­gógusegyéniségnek állít méltó em­léket. Emellett természetesen az ál­landó társadalmi kihívás dzsungel­harcaiban, az alkalmankénti dilet­táns, párthivatalnok főnökei felett is pálcát tör. A történések okainak világos feltárása mellett szinte át­süt az igazság a könyvön. Egy em­beri dráma katarzisa utáni lelki megtisztulás örömérzése uralkodik el szinte az olvasón. Filozófiai gondolkodáshoz szo­kott olvasónak szánta az író a könyv utolsó 50 oldalát. Ez élete legjobb cikkeinek válogatott gyűjte­ménye. Csemegézhetünk itt „az emberi szellem süllyedéséről”, an­nak okairól, a „püspöki körlevél­ről”, a „demokrácia, liberalizmus kritikájáról”, a „bolsevista holo- kausztról” csakúgy, mint „a magyar szellem önvédelmét erősítő gondo­latok” aforizmáiról. Végül, az alsó- és középfokú-oktatás megjavítását célzó javaslatairól olvashatunk. Szerintem minden gyakorló pe­dagógusnak és tanárjelöltnek is­mernie kellene ezt a könyvet. (Ugyanezt állítja MDF-es volt mi­niszterünk is!) Ennek ellenére agyonhallgatás volt e hiánytpótló könyv reakciója. Ahogyan a szerző az előszóban megjósolta: „az igaz­ságnak az az ismertetőjele, mihelyt mutatkozni kezd, máris üldözik!” Úgy látszik, rosszul lett megválaszt­va a könyv címe. Az oktatásügy és a szellemi élet „vörös vírussal meg­fertőzött”, helyükön maradt vezetői ódzkodnak még ma is minden, a múltat bíráló hangtól. Például: miu­tán a Pécsi Tudományegyetem né­hány vezető oktatója elolvasta a könyvet, „indexre tették”, bevitték az Iskolaszövetkezet könyvesbolt­jának a raktárába, nehogy a hallga­tókat megmételyezze. Összefoglalva: a szerző a globali­zálódó világ tanártípusa ellentettjé- nek az archetípusa. Érthetőbben: a hajlíthatatlan jellemű, maradandó értékeket és minőségi oktatást-neve- Iést nyújtó pedagógus az eszmény­képe. Ebből kifolyólag a szóban for­gó könyv maradandó alkotás. Dr. Berki Mihály nyugállományú vezérőrnagy, hadtörténész Mielőtt az utolsó aknatorony eltűnne Lengyelországban, Németországban, de több más államban is turisták folyama igyekszik a föld alá. Meg is teremtették annak lehetőségét, hogy lejuthassanak oda - ahol tulaj­donképpen tablókon, fotókon, néhány bányászati eszközön kívül mást nem is igen láthatnak -, mert a bányának a „felszíniek” között nimbusza, titkai vannak, s ebbe pénzt, utazást, időt nem kímélve bele akarnak szagolni. Na és Komló? Szakmai és társadal­mi szempontból egyaránt felvető­dik az igény, hogy a szénbányá­szatból születő, abból évtizedeken át megélő és fejlődő városban le­gyen méltó, talán még idegenfor­galmi attrakciónak is beváló em­lékhelye a fekete gyémántnak, a föld mélye kincsét felszínre hozó bányászatnak. Árnyék gyengíti azonban a kívánalmat. Amikor még lett volna bőven miből vá­lasztani - mi maradjon meg em­léknek, miből lehetne unikumnak számító bemutatóhelyet kialakíta­ni -, elmulasztották a lehetőséget kihasználni. Ma pedig már alig- alig lehet valamit fellelni. Ezek kö­zött azonban van egy valódi kincs. Egy páratlan altáró, hosszan vezet a város alatt. Azt mondja Major Géza, a tanbánya utolsó igazgató­ja, csodálatos kőzetben fut, örök időkre megmaradhat.- Az altárót sajnos be kell tö- medékelnünk, ott bányászati mú­zeum, bemutatóhely kialakítására nem lesz mód. A város közelgő jubileuma - idén szeptember 2-án lesz 50 éves Komló - kínálhat le­hetőséget arra is, hogy bányászati emlékhelyet alakíthassunk ki - mondja Szarka Elemér alpolgár­mester, egyben a Honismereti és Városszépítő Egyesület elnöke -, mert ilyennek valóban lennie kel­lene. A jubileum előkészítésére alakult egy bizottság, bányászati múltunk megőrzése, bemutatha­tósága érdekében talán sikerül va­lamit kibokszolnunk magunkból.- A pénz! - mondja Kovács Já­nos nyugalmazott bányaigazgató. - Mindig a hiányára hivatkoztak, ha szóba került, hogy kell a város­nak egy bányászemlékhely. A szakmai szempontok alatt a szakma, a bányászok csalódottsá­ga húzódik meg. Érthetetlennek találják a régi gránerek, ahogy le­Az altáró tömedékelése megkezdődött gyalulódik Komlóról és környéké­ről a bányászati múlt.- Vannak még megszállottak - kesereg Kovács János -, de Kom­lón nem érdemes annak lenni... - És elmondja: elloptak, letaroltak mindent. Még az 1986-87-ben ki­alakított emlékhely felszerelését, mozdonyt, csillét, fűrészgépeket is, semmi sem maradt.- Kérem, ezt látva én elvileg sem látom értelmét annak, hogy itt bányászati emlékhelyet lehes­sen még kialakítani. Azt sem tud­ták a városházán megoldani, hogy legalább egy aknatorony Zobákon megmaradjon.- Talán sikerül megőrizni az egyik zobáki aknatornyot, ennek érdekében a városvezetés már tett lépéséket - említi meg Szarka Elemér. Társadalmi szempontok alatt a komlóiak értendők. Annak idején szinte az egész város a szénbá­nyászatból élt. Most már csak te­kintetek keresik az aknatornyokat - alig van már. Zobákon most bontják az egyik utolsót. Pedig úgy néz ki, már csak ez az egy, sa­ját múltjához vezető útja maradt Komlónak. Hogy valami széle­sebb körben, mi több, okosan működtetve hasznot is hajtóan emlékeztessen a mecseki szén bá­nyászatára.- Több lehető­séget is látok - mondja megfon­toltan Major Gé­za. - Túl a 4,5 ki­lométeres altá- rón, amit valóban kincsnek tartok ilyen szempont­ból - teherautó­val járható, há­rom sínpár van benne egyes sza­kaszokon, ke­mény márgába van vágva, soha össze nem rogy! A szénelőkészítő is -, ott van a temp­lom alatti 100-120 méter hosszú alagút. A kőbánya vasútja ment itt át. Jó lett volna ebben egy „bá­nyát” berendezni, gondoltunk rá. Könnyen megközelíthető, a város közepén van. Voltak elképzelései Bachmann Zoltán építésznek is, a tervek elkészültek, pénzhiány mi­att megtorpant a kezdeményezés, kihűlt a lelkesedés, de talán fel le­hetne melegíteni. Reményked­tünk abban is, sikerülhet meg­mentenünk a Kossuth-I. külszíni bontásra van ítélve FOTÓK: LÄUFER L. berendezéseit. Két-három év alatt azonban a vandálok itt is mindent elpusztítottak. A városnak nem volt pénze az őrzésére... Major Géza emlékeztet egy bú­csúztatóbeszédre is. Bár a bánya- bezáráshoz kötődő tudományos konferencián hangzott el, de a polgármester akkor azt mondta: Komló örökké bányaváros marad! Vajon csak a szavakból derül ez ki? MÉSZÁROS ATTILA I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents