Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-08 / 7. szám

s I 2001. Január 8., hétfő KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal Népművelők és menedzserek A legkisebb fej Rockenbauer Zoltáné Nem lehet pontosan tudni, hány nép­művelő dolgozik a megyében. Hiszen népművelő a művelődési ház igazgató­ja, a kultúrház ügyintézője, az iskolai ünnepségek függetlenített szervezője (még ha iskolatitkárnak nevezik is), és népművelői munkát végeznek a ki- sebb-nagyobb falvakban a kulturális egyesületek vezetői - bár a foglalkozá­suk esetleg lakatos vagy háziasszony. A népművelőt újabban kulturális me­nedzsernek is hívják. Kezdetben vala a népművelő: a kifejezés a két világháború között vált ismertté, de mint ké­pesítés, foglalkozás az ötvenes években nyert polgárjogot. A rendszerváltás nagy átalakulá­sa itt is sok változást hozott: az üzemekben, termelőszövetkezetekben megszűntek a nép­művelői állások, sokan választottak jobban fi­zető foglalkozást. Átmeneti visszaesés után azonban a városokban stabilizálódott a lét­szám, a falvakban pedig, ahol új művelődési házak épülnek vagy a régieket helyreállítják és ismét megpróbálnak életet lehelni a régi fa­lak közé, ismét szükség van népművelőkre. Olyanokra, akik feltérképezik a helyi kulturá­lis igényeket, kitalálják, mivel lehet ezeket ki­elégíteni, megszervezik az eseményt, és még a pénzt is megtalálják hozzá. Ez utóbbi a leg­nehezebb feladat. Népművelői körökben ke­serű derültséggel emlegetik az egyik napilap grafikáját, amelyen a miniszter fejének nagy­sága szemléltette, melyik tárca mennyi pénzt kap a költségvetésben: az utolsó, a legkisebb fej Rockenbauer Zoltáné volt, a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumának vezetőjéé - őt Gógl Árpád (egészségügy) követte. Az idő­sebb népművelők tapasztalatból tudják, hogy nem elég az igényeket ismerni, hanem olyan programokat kell szervezni, amire fizetőké­pes kereslet van, s tudják, hogyan, honnan le­het pénzt teremteni ehhez. A fiatalok - akik közül sokan nem vállalják a hagyományos népművelő elnevezést, és inkább a kulturális menedzser megfogalmazást használják - ma már nem főiskolán tantárgyként vagy szak­ként, hanem egyetemen tanulják ezt a szak­mát, és a reklám, a marketing alapismereteit is elsajátítják. Enélktil a piacosodó kulturális, művészeti életben aligha tudnának helytállni: kitalálni és megszervezni azt, amit régebben népművelésnek, közművelődésnek, ma pe­dig kulturális szolgáltatásnak neveznek. A rendszerváltás után aki tehette, más terü­letre ment dolgozni, és az egyetem kulturális menedzser szaka ma is olyan általános képzett­séget ad, amivel sok más helyen lehet munkát találni. De éppen a munkakörök elnevezésének változatossága miatt nem lehet pontosan meg­állapítani, hányán dolgoznak ilyen munkakör­ben. Baranyában 200-ra becsülhető a főhivatá­sú és részfoglalkoztatású népművelők száma. A Baranya Megyei Népművelők Egyesületének mindenesetre 65 regisztrált tagja van. Létszám­ban tehát nem jelentős társadalmi réteg: mun­kájának fontosságát tekintve azonban számá­nál sokkal nagyobb hatású. Nagy Sándor, a pé­csi Ifjúsági Ház igazgatója (képünkön), aki 26 éve van a szakmában, és jelenleg az említett egyesület elnöke, ezt mondja: - Egyesületünk egyrészt érdekvédelmi szervezet - szerencsére erre ritkán van szükség -, másrészt azonban olyan fórum, amely a rendszeres szakmai ta­pasztalatcserét teszi lehetővé számunkra. Sze­rény tagdíjból és támogatóink forintjaiból tart­juk fönn magunkat, és legfontosabb felada­tunknak ezt a tapasztalatcserét tartjuk. Szak­mai tanácskozásokat rende­zünk, és olyan eseményekre, rendezvényekre megyünk el, ahol tanulhatunk egy­mástól: egy magyarlukafai búcsú, egy nagynyárádi kék­festőfesztivál mindany- nyiónknak tanulságos szak­mailag. Az idén tudományos igénnyel szervezünk tanács­kozást a mohácsi Nepomu- ki-nap alkalmából, és egyre jobban kitekintünk a szomszéd megyék felé a regionális szemléle­tet erősítendő.- Nagy lehetőséget látok az úgynevezett revitalizációs programban: a tárca jelentős pénzeket áldoz arra, hogy kis falvakban a ha­gyományokra támaszkodva felelevenítsék a régvolt kulturális életet. Ezekben a falvakban a helyi anyagi és szellemi erőre lehet támaszkod­ni, és arra, hogy sok helyütt különböző műve­lődési körök, egyesületek és más civil szerve­ződések álltak a tradíciók feltámasztásának élére. Itt kiválasztódnak majd azok, akik segít­hetik a szakképzett, piaci gondolkodásban jár­tas népművelők - vagy kulturális menedzserek - tervező, szervező munkáját.___________ta _____________Reklám____________ A Napfény íze II. Golden Globe-ra jelölték A Nap­fény ízét, abban van az, hogy II. Jó­zsef magához hívatja Zwack Ma­nót, és azt mondja, „Ja, Herr Zwack, das ist ein Sonnenschein”, aminek semmi különösebb értel­me nincs, de az is meglehet, hogy csak engem zavart össze teljesen ez az új Unicum-reklám, amely a régi helyébe lépett. Pedig a kreatí­vok vélhetően azt gondolták, hogy az Unicum II. jobban sikerült, mint az I., ezért nyomták erőteljesen, hogy mikortól is látható az új film. Maradjon köztünk: tévedtek. Mert míg az első részben a gyo­morkeserű Sorsát (na tessék, megint A Napfény íze) rendszer­ről rendszerre követhettük: föl­bukkant a császári udvarban, a szabadságharcban, a kiegyezés után a Szinyei-képen, Kabos mel­lett a Horthy-rendszerben, Rákosi alatt az ötvenes években, addig az új klipben nincsen más, csak me­rő zűrzavar. Emberünk a mai diszkó mai pultjánál rendel, a szá­zadfordulón mulat, aztán a 30-as években lóversenyezik (bár itt a képbe oldalról beúszik egy kora­belinek nehezen nevezhető gép­jármű), míg egy modern hodály- ban végül kihozzák neki, hogy a Holdon elfogyaszthassa, ha tudja. Nem tudja. Közben szép, ám ér­telmeden áttűnésekben azt is lát­hatjuk, hogyan borul ki egy váza, és azt is, amint hősünk (nem Ralph Fiennes) éppen aktuális kedvesének virágot ad. Túl azon, hogy a „Csak egy biztos” szlogenhez a halandó fo­gyasztó sokkal inkább köti a ha­lál fogalmát, mint az Unicumot, a régi film üzenete és mondata „Mindig felbukkan egy régi isme­rős”, telibe találta azt, amiről az ital története valóban szól. A Napfény ízének titkos receptje el­veszett, az Unicumé nem: ez az igazi titok. A víz alól előbukkanó lenyalt hajú, nagy fülű figura pe­dig akkor is legenda volt, amikor egyetlen plakáton sem lehetett látni: mára ő is eltűnt, a szelle­mességgel együtt. Tudom én, nem könnyű rövid­italt reklámozni, Zwackéknak nem is sikerül, a Coca-Colától ello­pott Vilmoskörte-film, vagy a Bű­vös vadászra hajazó Hubertus-rek- lám az élő példa. Azt azonban se­hogyan sem értem, minek kellett még egy bőrt lehúzni ugyanarról az ötletről, Szabó Istvánnak sem jut eszébe, hogy a Sonnenschein (Sors) család életéből egy másik filmet is forgasson, még akkor se, ha tényleg Golden Globe-ot, vagy netán Oscart kap is. Az utóbbi mellesleg tényleg unicum lenne. ___________ LENDVAI DÁVID OR TODOX KARÁCSONY. Az elmaradt naptárreform miatt a görög katolikusok később ünnepük a karácsonyt is. Felvételünk a szomba­ti ünnepi misén készült a pécsi Oszlopos Szent Simeon szerb orto­dox kápolnában, amit Dujmov Milan hercegszántói atya celebrált a részt vevő szerb, görög és orosz híveknek._________fotó; tóth László Hír csatorna KISEBBSÉGEKÉRT DÍJAT adományozott dr. Wüd Katalin egyetemi tanár részére a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a magyarországi németek nyelvé­nek ápolásáért, néprajzuk, szel­lemi kultúrájuk kutatásáért. Wüd Katalin 25 éve tanít a Pécsi Tudományegyetemen, jelenleg a Német Nyelvészeti Tanszék tan­székvezetője. (sza) TÁRLAT MOHÁCSON. Január 12-én 17 órakor Mohácson a Kossuth Filmszínház emeleti ka­maratermében King László festő kiállítása nyílik Lantos Ferenc Munkácsy-díjas festőművész be­vezetőjével. A tárlat február 18- ig tekinthető meg. (br) CSILLAGOK, TÁLTOSOK. A hétvégén a Dominikánus Ház­ban háromnapos konferencia zárta kapuit az Életfa Kulturális Alapítvány rendezésében. A ga­rabonciás diákokkal, jövendölé­sekkel, táltosokkal foglalkozó konferencián a Márkuszínház a „Fehérlófia” című bábelőadást mutatta be. ibri Zongora mellé karmesteri pálca Somlai Petra Moszkvában szeretne tanulni Meglepetésre készülnek a Pécset bemutatkozó fiatal zongoraművészek ma este a Művészetek Házában. Somlai Petra és Marosfalvi Tünde zongoraestjére kerül sor ma a pé­csi Művészetek Háza ifjú tehetsé­gek pódiumán. Somlai Petra pé­csi, a Művészeti Szakközépiskola zongora-karvezetés tagozatára járt, jelenleg a Zeneakadémia el­sőéves hallgatója. A felvéteün több tanárnak is megtetszett játéka, így aztán Lan­tos István, Király Csaba és Szo- kolay Balázs is a mestere, mint Pet­ra mondja, szerencsésen egészítik ki egymást. Ezzel együtt úgy érzi, a Zeneakadémia az ő életében óriási váltást jelentett, a három tanár elle­nére kicsit magára maradt. Tekin­tettel arra, hogy Magyarország 4-5- 6 zongoraművésznél többet nem tud fenntartani, ezért, bár még ki­csit korai az elképzelés, de szeret­ne harmadévesként karmester szakra is felvételizni. Mert női kar­Természetesen az otthonában is van zongora gyakorláshoz FOTÓ: TÓTH L mesterekből nemigen lehet ma még Dunát rekeszteni. Gondolko­dott külföldi lehetőségeken, első­sorban Moszkvában szeretne ta­nulni, hiszen ott a zongoraképzés világszínvonalú, de ennek komoly anyagi vonzatai lennének. Kedven­ce egyébként Schiff András. Pécsi koncertjükön Bach-, Scar­latti-, Mozart-, Chopin- és Beetho- ven-műveket adnak elő és a végén egy négykezes meglepetést, amelynek szerzőjét elárulta ugyan, de mi nem adjuk közre. Legyen valóban meglepetés. „Kémnek mentem Kanadába?” Magyar nyelvű felirat a hamiltoni áruházban: Magyarok, ne lopjatok! Nem mese az, hogy bevándorolt munkanélküliként lehet jól élni, lakást bérelni, kocsit fönntartani Kanadában. De az sem pusztán pletyka, hogy akad, aki a rendőrség elől lé­pett meg, sőt a lopás sem kitalált foglalatossága némelyek­nek - s mindezt van aki bizonyítani is tudja. A kint élők körülményeiről az odakint látogatóban járt egyik édesanya tapasztalatai alapján módunk van beszámolni.- Hittem is, meg nem is, hogy semmi okom aggódni, mert jó kö­rülmények közé jutottak a gyere­keim, amit telefonon, meg a kül­dött fényképekkel bizonygattak. Eltökéltem, meggyőződök róla, megyek látogatóba - mesélte Petrovics Györgyné, aki december­ben két hetet töltött Kanadában. - Annyira elszánt voltam, hogy még a repüléstől sem tartottam. Az nem is volt kellemetlen, ha­nem amint leszállt a gép Torontó­ban, sorra értek a meglepetések. Először is vagy két órát kellett vár­nom, mire kerítettek egy tolmá­csot, és tisztáztam, eszem ágában sincs bevándorlónak lenni, még az eredetileg tervezett egy hóna­pot se töltöm a kontinensükön, csak két hetet maradok, mert így kaptam helyet visszafelé a repülő­re. Aztán a hosszúra nyúlt belép­tetés után végre megölelhettem az unokámat, fiamat, menyemet, lá­nyomat, mert mind ott vártak a reptéren. Csak ők meg azzal fo­gadtak, kémnek jöttem Kanadá­ba? Ezt beszélték már előre a szintén kint élő ismerőseik, sőt azt is híresztelték, hogy még a re­pülőjegyem árát is az önkormány­zat fizette!- Na, e badarságon túltettem magam, amint a gyerekek hamil­toni lakásába értünk. Nem túloz­tak. Ügy a fiam a családjával, mint a lányom a barátjával luxuskörül­mények között él. Szuper ottho­nuk van, és kocsijuk. Jelenleg egyikük sem dolgozik, lévén, hogy télen nehéz alkalmi munkát találni, de a különböző segélyek­ből, juttatásokból remekül kijön­nek. De az örömöm most sem tartott sokáig, ugyanis amint el­kezdték nekem megmutatni az amúgy gyönyö­rű várost, és a gazdagságot ér­zékeltetve be­vittek egy nagy áruházba, meg­láttam a felira­tot: „Magyarok, ne lopjatok!” Mérhetetlenül elszégyelltem magam. Aztán mesélték az enyé­mek, hogy sajnos a cigányok kö­zül többen nem úgy viselkednek, ahogy kellene. Lopnak. Ráadásul fültanúja is lettem egy esetnek, amikor a kínai boltos ordibálva űzte, kergette egyik honfitársun­kat. De meg ne kérdezze ki volt, nem láttam én semmit, olyan gyorsan kotródtunk onnan, hogy nem néztünk semerre. Sokfelé kirándultak, fényképe­ket csináltak, s azokat hozta em­lékbe. Büszke rá, hogy a Niagara vízesést is látta. Több ismerős családot fölkeresett, s állítja, va­lamennyinél a gyerekeihez ha­sonló körülményeket tapasztalt. Egyébként a fia áprilisban, a lá­nya a barátjával májusban men­tek ki. Egyelőre olyan híreket hallanak, hogy a decemberben Kanadába érkezett embereket még nem utasították ki az or­szágból, bár egy családnak már nem engedték a repteret sem el­hagyni, azonnal vissza kellett utazniuk, de januártól állítólag senkit sem fogadnak. A több hó­napja ott élőket nem tudni mi­lyen elgondolás szerint sorolja a bevándorlási hivatal, és megha­tározza, ki meddig maradhat. A gyerekei mindenesetre addig sze­retnének maradni, amíg egy kis tőkét, legalább az önálló otthon­ra valót összegyűjtik. - Ha hol­nap azt mondják nekik, szedjék a sátorfájukat, akkor is lesz hova jönniük, én várom őket haza - fe­jezte be látogatása tapasztalatait Petrovics Györgyné.- Jelenleg mintegy negyven család, hozzávetőleg száznegyven személy tartózkodik Kanadában - mondta Mihálovics Ibolya (képün­kön) a városi testület tagja, a csa­ládsegítő szolgálat munkatársa. Számítása szerint az ősszel négy család kelt útra, és változatlanul vannak, akik készülnek kitelepül­ni. Hozzá is eljutottak természete­sen a lopásokról szóló hírek, meg az, hogy van, aki Kanadába érke­zésekor már a motelban randalíro­zik, meg sem várja, amíg bérelhe­tő lakást kínálnak a számára. Ar­getik, hogy szándékuk azért fog meglnúsulni, mert akik a börtön elől léptek meg, nem hagynak föl külföldön se a korábbi életmód­jukkal, s miattuk elítélik őket is.- Valóban néhány, vélhetően Kanadában tartózkodó személy ellen folytatunk büntetőeljárást - közölte Mondom Attila, a mohácsi rendőrkapitányság áldozatvédel­mi referense. Mint megjegyezte, négy-öt személyről van szó, de ennél lényegesen többet tanúként kellene kihallgatniuk a kint élők közül. A büntetőeljárást termé­Letiltott pénzek A Kanadába távozott cigány családok különböző juttatásait a kölkedi önkormányzat egy nappal sem fizette tovább, mint ahogy az megillette őket. Mohácson viszont csak a múlt év szeptember végén járt utána a városháza illetékese, hogy az akkor külföldön tartózkodott 114 személy közül kinek a hozzá­tartozója veszi fel itthon meghatalmazás birtokában a kiutalt se­gélyeket. így derült ki, hogy 27 kiskorú gyermekvédelmi támo­gatását, továbbá hat személynek a jogtalanul folyósított segé­lyét kellett azonnali hatállyal megszüntetni. Arról nem készült ki­mutatás, mekkora összeget vettek át illetéktelenül a mohácsi hozzátartozók. ról is hallott, hogy néhányan haza készülnek, de nem érkezett meg az ismerősei közül senki. A dolgozni, gyarapodni kívánó kanadás cigányok gyakran emle­szetesen a távollétükben lefolytat­ják, ítélet is születik majd, ame­lyet a hazatérésüket követően módjuk lesz megkifogásolni. _________ BERTA MÁRIA *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents