Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-02 / 1. szám

Hfl 2001. Január 2., kedd Új Dunántúli Napló - 7. oldal KULTÚRA -RIPORT Táltosok az egyenes úton Ma már közismert tény, hogy a mesék régen nem csak a gyerekekhez szóltak. A ta­nulságok a mindenkori hall­gatónak beszélték el a jövő érdekében szóló üzenetet, s hogy erre ma is szükség van, arra bizonyíték a baranyai megyeszékhelyen a héten zajló konferencia. Ma, amikor hajlamosak vagyunk arra, hogy kizárólag anyagi szempontok szerint értékeljük világunkat, elfeledkezünk arról, hogy valójában minden, ami kö­rülvesz minket, egységes és egy- lényegű. Hagyományos művelt­ségünk, s ezen belül is talán leg­teljesebben népmesekincsünk szerencsére még ma is ezt a vi­lágképet közvetíti, amelynek leg­fontosabb üzenete a fény kitelje­sedésének az útja. Az értelme­zéshez azonban olykor segítség­re van szükség, ezért a Pécsi Kul­turális Központ és az Életfa Kul­turális Alapítvány most 5-e és 7-e között „Aki nem hiszi, járjon utá­na” címmel tanácskozást rendez a Dominikánus Házban. A konfe­rencia alcíme a szűkebb téma­kört is megmutatja: „Tudós, gara­bonciás, táltos, megváltó”. A pén­teken 17 órakor kezdődő találko­zón Kassai Lajos „Táltos-ló” című előadása után fellép a Márku- színház, 19 órakor a „Fehérlófia” című bábelőadásuk lesz látható. Szombaton és vasárnap elő­adást tart többek között Koszecz Sándor, Szántai Lajos, Kovács András, Molnár V. József és Pap Gábor is. A tanulmányok és elem­zések mellett szó lesz a táltos sze­repéről a gyógyításban és a nép­hagyományban, a szilágylompérti festett kazettás templomon fellel­hető ábrázolásokról, de a három nap alatt regölésre is sor kerül. A szervezők szeretnék a ma­gyar csillagmitológiai hagyo­mányt jobban megismertetni az érdeklődőkkel. A felnőtteknek szóló mesék arra is rámutatnak, mi az, amit nem értenek meg a földön járó, de nagyravágyó ki­rályfiak, amikor megkérdezik a legkisebbet, hogyan kerülhetett eléjük, hiszen ők csak a rozzant csikót hagyták rá. Ám a válasz vi­lágos és egyértelmű: „Nem lát­hattatok, mert az egyenes úton jöttem.” ________________H.i.GY. Dz sessz feketén és fehéren Úgy tűnik, hogy a pécsi dzsesszéletnek végre ismét van fellegvára, ahová aktuális produkciókat hoznak el az országból, sőt időnként a ha­táron túlról is. A Dante Jazz Klubban a hétvégén Szakcsi Lakatos Béla zongorázott. Úgy ült ott a fekete és fehér bil­lentyűk előtt mint a sakknagy­mester, aki a fiatal tehetségnek, vagy az idős sporttársnak tart elemzést a játék szépségeiről. És valóban, Kőszegi Imre, a dzsessz­dobok nagy öregje, valamint Egri Szakcsi Lakatos Béla János bőgős, a Trio Midnight ifjú tehetsége igen nagy alázattal pró­bálta követni a mestert a számok során. Utoljára ilyen tekintély­tiszteletet Joe Zawinul koncert­jén lehetett érzékelni Pécsett. Nem csoda, hiszen az ötödik ik- szen túl járó zenész Amerikában a legelismertebb magyar dzsessz­muzsikusnak számít. Az említett Zawinul Syndicate-ből együtt ját­szott Victor Bailey-vel, új kinti csapatában pedig Peter Bem- steinnel és Bob Mindzerrel Special EFX elnevezéssel már a negyedik nagylemezük jelent meg New Yorkban. Most is a ten­gerentúlról érkezett, s már ké­szülődik is vissza. A legutolsó amerikai albumát most itthon is megjelenteti, s bár fiai meghall­gatván eleinte kicsit fintorogtak, mert kevésnek érezték a rockos részeket és túl soknak a világze­nei, keleti vonásokat.- Valóban többféle stílusból áll össze ez a CD, de nincs ez másként a popszámoknál sem, másrészt én nem szeretek valamelyik nagyhoz hasonlítani, bár úgy sokkal köny- nyebb lenne érvényesülni - tette hozzá Szakcsi. Hogy merre halad a műfaj, arról a zongorista úgy véle­kedett, a szintetizátor már szeren­csére kipusztul a könnyedebb vál­tozatokból is, mindinkább a basz- szusgitár, a dob, a vonósok és a fenderzongora kerül előtérbe. A könnyűzene összességében leegy­szerűsödött, de a pop előbb-utóbb közelíteni fog a dzsesszhez. Ugyanakkor a dzsessz mindent fel­zabál, megemészt, amire nincs szüksége, azt kiköpi. A Dante Jazz Klub a Mont- reaux-i fesztiválgyőztes pécsi Szabó Dani bemutatkozó estjével indult, most még nagyobb falt­ként a Szakcsi-Kőszegi-Egri triót hallhattuk, s január 25-én egy ér­dekes csapat mutatkozik be, a franciaországi Lyonból a négyta- gú Prysm együttes. _______m. b. e. Ri ngatózni tenger alatt és fölött Hol van már az idő, amikor a tenisz a „fehé­rek sportja” a kiválasztott gazdag kevesek szórakozása volt, hiszen napjainkban Pé­csett félszáz pálya várja mindennap a játék megszállottjait. De aki lovagolni akar, an­nak sem kell sokáig lehetőség után keres­gélnie, sőt a golfpályák közül is széles a vá­laszték 100 kilométeres körzetben. Akkor hát mi most a menő, mennyiért, és hogyan pihennek azok, akik egy kicsit többet en­gedhetnek meg maguknak?- Az egyetemen jött össze a társaság magja, köz­gazdászok, ügyvédek, aztán informatikus és építész is csapódott a körhöz. Eleinte a sí és a hatalmas biciklitúrák fogták össze a csapatot, úgy hat éve viszont mindent háttérbe szorított a vitorlázás - idézi az eddigi utat a pécsi bank- igazgató, a csoport egyik mo­torja. Már korábban elgondol­kodtatott: Hogy a fenébe létezik annyi gazdag ember Horvátor­szágban, mint amit a kikötők­ben álló jachtok, luxusvitorlá­sok sugallnak? Kik járnak ezek­kel a csodahajókkal? Aztán ki­derült, hogy a vitorlások két­harmada bérelhető. Valójában egy ilyen hajóval két hetet a ví­zen tölteni nyolcan-tízen össze­fogva nem kerül többe, mint ki­venni ugyanennyi időre csalá­donként egy-egy apartmant.- Rövidesen már nem volt elég az Adria, valami nagyobb falatra vágytunk - veszi át a szót hajóstársa, aki panziót üzemeltet. Többször jártunk a Karib-szigeteken, legutóbb pe­dig a Maldív-szigeteknél hajóz­tunk. Igazából a navigációs felkészültség a lé­nyeg és a tengeri vizsga. Azt tartják, hogy akkor tegyél vizsgát, ha 500 mérföldet kormányoztál, navigáltál, irányítottál egy hajót, persze felügye­let mellett. Mint kiderült, a tengeri hajózás nem filléres passzió. A repülőjegy az említett szigetekig 100 ezren felüli kiadás, a hajóbérlet egy főre leg­alább 500-800 márka. Igen szerényen ringatóz­va az óceánon mintegy félmillióból jön ki egy személynek az útja.- Minden útra viszünk magunkkal „újonco­kat” - folytatja a bankár-kapitány. Komoly sport­teljesítmény egy-egy túra, jelentős anyagi háttér­rel. Legutóbb a nyáron 350 mérföldet tettünk meg a Karib-szigeteknél, s ritkán voltunk kikö­tőben. És persze átéltünk jókora viharokat is. Összehangolt csapatmunka ez, de hibázni igen könnyű. Például mindannyian tanultuk, hogy a Föld mágneses északi pontja mozog. Az első tengeri utunkon mégis akkorát tévedtünk emiatt, hogy egy szigettel arrébb értünk célba. Akár zátonyra is futhattunk volna. Megtörtént olyan is, hogy a dagály-apály jelenség tolt ki ve­lünk, s kis híján kisodródtunk a csónakunkkal a nyílt óceánra. Aztán már ki tudja, hogy ránk ta­lált volna-e valaki?- Hogy mi a szép abban, amikor mindenütt veszély leselkedik? - kérdez vissza a hajóstársa. Nos, maga a kemény fizikai munka is egyféle ki­hívás. A szellemi területen dolgozók itt borzasz­tóan ki tudják élni magukat. Az egoista, nagypo- fájú férfiak itt operatív csoportmunkát végez­nek, nincs mese, kénytelen mindenki belesimul­ni a dolgokba, takarítani kell, szerelni a meghi­básodott eszközöket. Mindemellett kellemes időtöltés is, jó sztorikkal. Főzünk, horgászunk, mindenféle tengeri herkentyűkkel, királyrákok­kal, kardhalakkal van dolgunk. Időnként olyan helyeken járunk, ahol az őslakók még a helyi hivatalos nyelvet sem beszélik. Sajátos örömöt jelent az is, amikor a sekély vízben apró cápák­kal lehet játszadozni, vagy a rájákat simogatni. Hogyan tovább? A legközelebbi túra már nincs messze, februárban megint indul a társaság, most a Seychelles-szigetekre. Hozzáteszik azt is, hogy azért a felsorolt szigetek vannak a spiccen, mert errefelé a legjobb a széljárás a vitorlázáshoz, másrészt kiváló a terep a búvárkodáshoz. A mélység szépségeinek felfedezéséhez nem kell azonban az óceán túlpartjára utazni. Leven­te és Andrea pécsi egyetemisták, akik pesti bará­taik révén ismerték meg napjaink egyre népsze­rűbb sportágát, s jutottak el a hazai búvárok Mekkájába, Egyiptomba. Lehet persze a honi tavakban is merülni, de a lenti gyér növényzet nem túl látványos. Az Adri­án a partról indulva ugyancsak nem vonzó a mély, inkább beljebb, a nyílt vízen érdemes ke­resgélni. A Földközi-tenger kagylóinál, lágy ko­ránjainál sokkal többet kínál látványban a trópu­si élővilággal rendelkező Vörös-tenger. Azt azonban le kell szögezni, hogy a búvárkodás sem a szűkpénztárcájúak sportja - mindemellett egyre népszerűbb, hazánkban már 8 ezer jegy­zett búvár van. Akinek csak 100 ezer forintja van, az az Adriára megy, de az igényesek a Vö­rös-tengert választják - vélekednek a bennfente­sek. Ide azonban egy 7-10 napos búvártúra leg­alább 400 ezer forint kerül.- A búvárkodás félelmetesen szép időtöltés - vall hobbijáról Andrea. Bár aki fél a mélytől, az soha se kezdjen bele. A lényeg, hogy tudom: • alattam van 200 méter, de nem zuhanok bele a kútba, felettem van 30 méter víz, de nem fulla­dok bele. Baleset csak akkor történik, ha fejetle­nül cselekszik valaki.- A mélységet meg lehet szokni - összegez Levente. Általában 11 méteren kezd az ember, s ott meg is ragad, mert ez a rész a leglátványo­sabb, lejjebb már sötétebb minden. A Vörös-ten­geren időnként akkora a forgalom, hogy volt már, amikor két csoport a víz alatt összekevere­dett, aztán csak a parton lehetett szétválogatni az embereket. De az tény, hogy itt legalább tíz­szer annyit látni, mint az Adrián. Színes akvári­umi halak, teknősök, ráják, repülőgéproncsok, van minden. Az Indiai-óceánban, a Mexikói­öbölben sem látni ennél többet. Nem vágyom nagy sportteljesítményekre, nem akarok egyre mélyebbre jutni, a nyugalom az, ami a búvárko­dásban vonz, és a látvány, amiből később is le­het táplálkozni. MÉSZÁROS B. ENDRE Félelmetesen szép időtöltés Hírcsatorna EMLÉKKIÁLLÍTÁS. Neves ke ramikus- és szobrászművész, Lammel Ilona életmű-kiállítása nyílik január 5-én 16 órakor Pé­csett, a Káptalan utcai Múzeum Galériában. A március 4-ig láto­gatható tárlaton Göncz Árpád író, volt köztársasági elnök •mond bevezetőt. (br) PÉCSI LÁTVÁNYTERVEZŐ. A Pécsi Galéria Vizuális Művészeti Műhely ez évi programja egy fia­tal pécsi képzőművész, Almásy Dévai László kiállításával veszi kezdetét. Az Iparművészeti Főis­kolát videoszakon elvégző alko­tónak több kiállítása volt már Eu­rópában, az elmúlt esztendő java részét pedig a londoni tévénél töltötte tanulmányúton. Most „A számítógép és mai technológiák világa” című tárlata nyílik meg január 12-én 17 órakor, a Pécsi Kisgalériában. (br) VOLT EGYSZER EGY VÁROS címmel készít könyvet Sz. Koncz István, Csonka Károly és Demjén Ferenc. A kötet a nagysikerű Bal­lada a városról folytatásának te­kinthető. A 80 színes fotóval il­lusztrált mű német és angol fordí­tása a napokban fejeződik be. (d) BRUMMADZA TÁNCA címmel jelent meg Dubrovay László CD- je, amely a rézfúvós lemezek so­rát gyarapítja, s hallhatunk rajta tuba- és harsonanégyest, rézfú­vós kvintettet, fúvósötöst és réz­fúvós kamarazenét. Dubrovay hosszú évek óta szoros kapcso­latban áll a Pécsi Vasutas Kon­cert-fúvószenekarral, amely szá­mos művét mutatta már be. (d) KATEDRA! MUSA. A napok ban „Katedrái mai Musa” cím­mel négy pécsi magyartanár mutatkozott be műveivel is kol­légái és tanítványai előtt a Leő- wey Klára Gimnázium könyvtá­rában. Az „Alkotó paidagógo- szok vándorcirkusza” alcímet viselő, hagyományteremtő dél­utánon G. Tóth Károly (Kodály Gimnázium), Kovács Gábor (ANK Gimnázium), Meliorisz Béla (Babits Gimnázium) és Mihalik Zsolt (Leőwey Klára G.) tartott felolvasást. (br) A PÉCSVÁRADI VENDÉG nem sokat tud pihenni a városban, ha csak egy napra érkezik, és kultú­rakedvelő. Három érdekes kiállí­tást is megtekinthet a hónap so­rán, melyből az első helyre min­denképp a Vármúzeum bemuta­tója kívánkozik. Itt Baranya és a kereszténység (Kr. u. IV-XIV. sz.), a magyar keresztény állami­ság építészeti emlékei a Dél-Du- nántúlon címmel látható össze­állítás. A Városi Könyvtárban Platthy György festőművész munkáiból készült tárlat, a Vá­rosházán pedig Pécsvárad és testvérvárosai (Hausmannstaten, Külsheim) kapcsolatáról szüle­tett érdekes kiállítás. <cj A KÉPERNYŐ ELŐTT BÓKA RÓBERT JEGYZETE Szilveszteri dagonya Olyan, de olyan nagy volt a szil­veszteri műsorkínálat kies hazánk televíziós csatornáin, hogy min­denki kedvére úszkálhatott a fo­lyamban; bár jómagam szíveseb­ben nevezném ezt a folyamot da­gonyának. A dagonya kockázat nélkül kínálja föl áldásait a derék magyar nép számára, megbugy- gyanhat benne a testi és szellemi reumában szenvedő egyaránt; megmerítkezhet benne a boldog amnéziás, aki Lagzi Lajcsi segítsé­gével búfelejteni akar (bár érte­lemszerűen már nincs mit neki) és az is, aki boros kedvvel emlé­kezni; egy kis langyos sarat ken­het magára az is, aki a Csiszár-fé­le éjszakai show-t Gálvölgyi elő­adásában ezután még elcseszet- tebbnek látja, és az is, aki a szelle­mi köszvényéből csak úgy gyó­gyulhat ki, ha olimpiai bajnokun­kat követve ezután rendszeresen lógni fog a szeren. Mindez nem­csak azt föltételezi, hogy testi-lel­ki reumások, valamint a vastag- bőrűek országa vagyunk ebben a ránk testált tükörben, hanem tör­ténetesen azt is, hogy imádjuk egymást „szívatni", s hogy a ki­pontozott (sípszóval helyettesí­tett) részeknél van igazán önma­gánál a honi állampolgár. A szil­veszteri műsor a jövőt illetően is optimistává tesz - korábban én soha ennyi elégedett embert nem láttam a hazai televízióban, aki a saját műsorán ekkorákat tudott volna röhögni. Persze az egész tál pogácsát - a váltakozó színvonalú évezred-bú­csúztató „királyi televíziós”, RTL- es, tévékettes kínálatát - nem volt alkalmam végigenni, hogy azt a bizonyos aranytallért föltétlenül megtaláljam. Azért a Duna Televí­zió és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciójára sikerült át­kapcsolni. De bármilyen jóindu­lattal fordultam házi produkció­ink felé, és varázsolt el zene és tánc, varázsolt el a profi rendezés, amely a színház atmoszféráját, mással nem helyettesíthető mik­rokozmoszát adja, nem lettem lel­kes Stenczer Béla kései Kádár Já- nos-portréjától. Kritika illethetné azt is, hogy Stenczerre, erre a vér­beli karakterszínészre nem illik ez a szerep - még a hangját-hang- hordozását sikerült úgy-ahogy el­találnia de ez lenne a kisebbik baj. Igazából az ötletet tartom sutának, hogy tíz évvel a rendszerváltás után egy levitézlett re­zsim ostoba, egyszer már szemétbe dobott eszmei szlogenjeit idézzük föl a múltból. Azóta már szá­mos új, beváltatlan ígé­rettel álltak elénk arany­szájú politikusaink, jól­lehet kevésbé demagóg, kevésbé vezéri, de új mó­don sunyi, új módon megtévesztő csomago­lásban, nem beszélve ar­ról, hogy a; mi generáci­ónk még emlékszik arra, amikor Hofi szólalt meg anno Kádár rekedtes hangján - „Kádves álv- tarsak!” - így arra is, hogy ehhez akkor még bátorság kellett. A színház igazgatója is részt vett a produkcióban FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ ) k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents