Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-05 / 4. szám

SÜ 2001. Január 5., péntek KULTÚRA -RIPORT Új Dunántúu Napló - 7. oldal FESTMÉNYEK A GYÖNGYSZEMBEN. Riba Márta alkotásaiból látható kiállítás Pécsett, a Tímár utcai galériában. A természetké­pekből összeválogatott tárlat január végéig látogatható. ____________ __________ ' FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Té glaadogató a tudomány építkezésénél Korszerű katalógus a Klimó-gyűjteményhez Klimó György püspök a 18. században a majdani pécsi egyetemre hagyta híres könyvtárát. A gyűjteményről új kataló­gus készül: az első két kötet ez év ele­jén kerül ki a nyomdából. A Pécsi Egyetemi Könyvtár Klimó-gyűjte- ményének kezelője, korszerű katalógusá­nak készítője, Móró Mária Anna (képün­kön) bölcsészdiplomával azért tért át a könyvtárosi pályára, mert tanárként nem kapott szülővárosa, a baranyai megyeszékhely közelében elfogadható ál­lást. Volt ebben családi hagyomány is: apja nyom­dász volt, otthonukban a könyvet mint tárgyat is meg kellett becsülni. Szakmai ars poeticaként viszont egy hajda­ni könyvtárigazgató mondását idézi:- A tudomány olyan, mint az építkezés, ahol ott vannak a tudós kőművesek, akik rak­ják a falat, és a könyvtáros a segédmunkás, aki kézre adja nekik a téglát meg a maltert. Mun­kájuk nélkülözhetetlen a „házépítéshez”. Az Egyetemi Könyvtárban kezdte a pályá­ját, majd bő másfél évtizedes kitérő után, 1989-ben tért oda vissza. Közben a legfonto­sabb pályaállomása a Baranya Megyei Levél­tár volt, ahonnan csak azért jött el 12 év után, mert az intézmény épületének felújítá­sával járó cipekedést már nem bírta. Egyéb­ként nagy élvezettel végezte a pécsi város­történet 1692-től az 1867-es kiegyezésig ter­jedő időszakára összpontosuló tudományos munkát. Minden akkori polgármester, ta­nácsnok, bíró, nevezetes polgár személyes ismerőse az iratokból. Pécs Önkormányzatának 2000. évi tudo­mányos díját viszont a Klimó-gyűjtemény katalógusának elkészítéséért kapta. A ko­rábbit - mint a klerikális reakció termékeiről szóló ismertetőt - ugyanis 1954-ben meg­semmisítették.- Majdnem mindent elölről kellett kezde­ni - meséli. - 1989-től minden könyvet kéz­be véve 1995 végére készültem el a munka kellemes részével, aztán 1998 nyaráig tartott a cédulák tartalmát számítógépbe vinni. 1999-ben a kulturális tárca, illetve az egye­tem belső pályázata révén, valamint a pécsi és a megyei önkormányzat segítségével elju­tott a kézirat a nyomdába. ígéret szerint ez év elején az 1700 oldalnyi első két kötet, a betűrendes rész megjelenik.- Mekkára a gyűjtemény?- 35 ezer műről szoktunk beszélni, de már 1923 előtt - amikor Zichy Gyula püspök az Erzsébet Tudományegyetemnek adomá­nyozta - a Klimó-gyűjteményt együtt kezel­ték a székeskáptalan 17 ezer kötetes könyv­tárával, és azt is ugyanolyan feltétellel adták át, mint a püspöki könyvtárat.- Hol tart most a katalógus készítése?- A harmadik köteten dolgozunk, és ez a leginkább munkaigényes rész. Ebben lesz­nek a mutatók, amelyekkel a könyv adatai­nak minden elemére lehet keresni, a kiadás évétől és helyétől a szerzői név- és a címvál­tozatokig, a könyv egykori tulajdonosaiig. Az utóbbi érdekes művelődéstörténeti met­szetet ad a 17-diktől a 19. század közepéig. DUNAI I. Megjelent a Jelenkor A Jelenkor januári száma szüle­tésnapi összeállítással köszönti a nyolcvanéves Mészöly Miklóst. Esterházy Péter, Kakorelly End­re, Sándor Iván, Vörös István, Thomka Beáta és Lovász Andrea a kortárs magyar irodalom élő klasszikusának ajánlják írásai­kat, illetve elemzik a mindig megújulni képes szerző mun­kásságát. A Jelenkor szépirodalmi rova­tában Rácz Péter és Bódis Kriszta versei után Szűts Zoltán prózá­ja, Vajga Virág és Déri Balázs verse olvasható. Dudás Attila Az elveszett kulcsok és a hazugság országa címmel közöl részlete­ket készülő kötetéből, amit Kán­tor Zsolt és Háy János versei kö­vetnek. A januári szám tanulmányai között Keresztesi József, Szilágyi Zsófia és Farkas Zsolt a 2000 ok­tóberében immár nyolcadik al­kalommal megrendezett pécsi JAK Tanulmányi Napokon A hi­ba poétikája témakörben el­hangzott előadásai olvashatók. A Kritika rovatban Háy János Valami nehezék és Istenek című líraköteteiről Kulcsár-Szabó Zol­tán, Xanadu című regényéről Rácz I. Péter írt bírálátot. Forgách András első regényét Medve A. Zoltán méltatja, Bedecs László pedig Király Levente A legkisebb című verseskönyvét recenzálja. Az „ingyennet”-é a jövő? A közelmúltban két ingyenes internetszolgáltató jelent meg a hazai webpiacon. Bár a szolgáltatás mindkét cég esetében elsősorban a fővárosiakra épít, a szolgáltatások már Bara­nyából is elérhetőek, mindössze egy helyi hívás áráért. Az ingyeninternet egészen eddig váratott magára, azonban a közel­múltban két cég - a Kiwwi és a Freestart - is ingyenes internet­elérést tett lehetővé. A szolgálta­tók felhasználási feltételeikben nem zárják ki azt, hogy a szörfö­lés valamikor a jövőben díjköte­les lesz, addig azonban az érdek­lődőknek mindössze egy mo­demre és működő telefonos kap­csolatra van szükségük a világhá­lóra való csatlakozáshoz. Az országos terítésben a Kiwwi jár az élen, ők az ország hét nagy­városi körzetében - így többek kö­zött pécsi hívószámmal is - elér­hetővé teszik az ingyenes kapcso­lódást. A reményteljes szörfölők­nek ehhez fel kell keresniük a cég honlapját - www.kiwwi.hu -, majd egy nem túlságosan bonyo­lult regisztrációs ívet kitöltve meg­kaphatják azonosítójukat, mely használatával minden további nél­kül kapcsolódhatnak a hálóra. La­punk tesztje során a regisztrációt követően lényegében azonnal si­került modemes kapcsolatot te­remteni, mely az ISDN-kapcsola- ton elfogadható sebességgel mű­ködött. Analóg vonalon természe­tesen a rendszer működése lénye­gesen lassúbb volt, többen úgy érezték, a nagyobb állományok és képállományok letöltése az előfi­zetéses kapcsolatokhoz képest is némileg nehezebben megy. A szerződés során amúgy a cég kitér arra, hogy az internethasználatot „fizetőssé ” teheti, ám erről egy hónappal korábban értesíti a re­gisztrált felhasználókat. Automati­kusan törlődünk a felhasználók közül, ha három hónapon keresz­tül nem jelentkezünk be a Kiwwin keresztül. Hasonló szolgáltatással indult el a Freestart is - www.freestart.hu - ők azonban egyelőre csak a fővá­rosban működő behívószámot ad­tak meg. Ennek ellenére az inter­neten keringő hírek szerint állító­lag létezik olyan behívószám is, mellyel a rendszer - igaz, távhívás áráért - vidékről is elérhető. A Freestart sem zárja ki azt, hogy szolgáltatásáért a jövőben pénzt kér majd, ráadásul pontosan meg nem határozott feltételekhez köti a csatlakozást - ilyenek például a felhasználó felelősségét taglaló pontok, melyek szerint a belépők felelősek a Freestart rendszerében bekövetkező, kívülről okozott ká­rért. A fentiek ismeretében nem le­het meglepő, hogy sokan az in­gyenes webcégek komoly felfütá- sát várják a hazai internetpiacon is, annak ellenére, hogy az itthoni vállalkozások - bár erre vonatko­zó kitételek a jelenleg működő két cég szerződéseiben egyaránt sze­repelnek - egyelőre nem kötik szi­gorúan reklámjaik fogadásához szolgáltatásaikat. Ezzel együtte­sen a közelmúlt legalacsonyabb szolgáltatói ajánlatainak - eddig a legolcsóbb korlátlan internet­elérés nettó kétezer forintba plusz telefonköltségbe került - jelentő­sen „aláígértek”. A hazai piacon a következő komoly áresést a Matáv távközlési monopóliumá­nak jövő évi megszűnte jelentheti, mely után a szolgáltatók között a szolgáltatás színvonalának emelé­sével és az árak jelentős csökken­tésével indulhat be újra az előfize­tők kegyeiért vívott harc. Mintha el sem ment volna Gy. Vass Ágnes hegedűmű­vész, a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, harmadik éve tanít Dél-Ko- reában, az ország második legnagyobb egyetemén. Most rövid időre, a sze­meszterközi szünetben ha­zalátogatott, s játszik is a pécsi zenekarban. Visszacseppent abba a világba, amelyből három éve szakadt ki: próbák napi rendszerességgel a Pécsi Szimfonikus Zenekarral.- Terveimmel ellentétben még egy szemeszterre visszamegyek - mondja Gy. Vass Ágnes (képün­kön) -, ugyanis korábban úgy gon­doltam, végleg visszajövök a pécsi zenekarhoz. De nagyon megtisz­telő számomra az, hogy kinti tanít­ványaim ragaszkodnak hozzám, s még egy kis ideig kint maradok. Gy. Vass Ágnes a Dél-Koreában „kisvárosnak” számító, 3,5 müli- ós lakosú Taegu város 21 ezer hallgatót számláló egyetemén ok­tat. A tanításon kívül van lehető­sége fellépésekre is akár nagyze­nekar szólistájaként, akár az otta­ni kamarazenekar tiszteletbeli tagjaként. Most részt vesz a Pécsi Szimfonikus Zenekar német, majd amerikai turnéján, később pedig a január 18-i pécsi koncer­ten, amelyet Hamar Zsolt vezé­nyel, s még a februárin is, ame­lyet Lukács Ervin, Hamar Zsolt egykori tanára dirigál, akivel rég­óta nem dolgozhatott együtt.- Mintha el sem mentem volna, olyan könnyen illeszkedtem visz- sza a zenekarba - állapítja meg -, s ahogy „idősödöm”, egyre in­kább rádöbbenek arra, hogy mi­lyen erős bennem a kötődés a mu­zsikustársaimhoz, mert minden­kiben van valami szeretnivaló. Egyik legnagyobb koreai élmé­nye az volt, meséli, amikor egy trióest résztvevőjeként megpil­lantotta a koncert plakátját. A sok furcsa koreai írásjel mögött ugyanis felsejlett a Pécsi Nemzeti Színház teljes homlokzatának fo­tója, amely rendkívül kedves gesztus volt vendéglátói részéről. Előtérben a háttér: honnan hová? Arcok, sorsok a Leővoey új tehetséggondozó osztályából Honnan hová? Ezt a kérdést lehetne feltenni azoknak a tizenéveseknek, akik falusi kisis­kolákból kerültek Pécsre, és ősztől az új Arany János Tehetséggondozó Program keretében tanulhatnak a pécsi Leőwey Klára Gimnázi­umban. Az országban mindössze tizenhá­rom gimnáziumban indult ilyen osztály. A szőke, alkatra törékeny, nehezen nyíló Makai Ju­dit másodmagával Dunafalváról érkezett, a barna hajú Takács Tímea harmadmagával Hosszúhetény- ből, a nyugodt, barna tekintetű Bogdán Béla Drávakeresztúrról. Elsőként arról számolnak be, hogy az utolsó pillanatban kaptak információt erről a lehetőségről, s amikor sikeres lett az önkormány­zat által a szaktárcához benyújtott pályázat, mind­járt támadtak irigyeik is. Ugyanis nemcsak a közép­iskolának jár a fejkvóta kétszerese az egyosztálynyi diák - 33 gyerek - után, de a kistelepülési önkor­mányzatoknak is havi ötezer forinttal kell segíteni-' ük kiemelkedő képességű, a nyolcadikat általában színjelesen végző diákjaikat, hogy ebbe az osztály­ba járhassanak, kollégiumban lakhassanak.- Iskolatársaink közt voltak, akik azt hitték, „agyi­lag” vagyunk hátrányosak - mosolyodik el Béla.- ...aztán kicsinosítottuk az osztálytermünket, amit megnézhettek - szúrja közbe Tímea. És meg­vertük őket fociban - folytatja a fiú. Helyükre kerül­tek a dolgok. Judit arcán halványabb a mosoly. Természete szerint ilyen, bár ötvenegynéhány évesen elhunyt, szívbeteg édesapjának emléke sem teheti derűssé. Kőműves volt. A téeszben korábban állatgondozó­ként dolgozó, rokkantnyugdíjas édesanyja büszke a lányára, de tagadhatatlanul könnyebbséget is jelent a családnak aPécsre kerülésérhiszen nemrégiben Judit elvált nővére is hazaköltözött két kamaszodó gyermekével. Judit dunafalvi zeneoktatóját, Miklósáé Gombár Annát is említi, akinél négy évig tanult furulyázni. Újabb hangszert választva folytat­ná a tanulást, de a szoros napirend miatt eddig még nem mert belevágni. Megjegyezi, a színjátszás is érdekli. Tanáraitól később megtudom, most beszélt erről először. Béla viszont gitárleckéket vesz, de már hetedikes srácként zenekarral járta a podravnicai térség falva- it, tamburán, bőgőn is játszva.- Édesanyám gyesen van a negyedik tesómmal. Apunak két hónapja nincs munkája, az önkormány­zatnál állt alkalmazásban. Negyvenhárom éves. Bá­nyász volt, szilikózissal kezelték. Nem könnyű megélni, de azért alkalmi munka is akad. Béla jogász lenne legszívesebben. A kérdésre, hogy diplomával a kezében visszatérne-e az övéi közé, az édesapját idézi.- Édesapám azt mondta, az iskola lesz a máso­dik hazám. De azt is tudom, az Ormánság az or­szág egyik legszegényebb része, de szívesen me­gyek haza mindig. Sok barátom vár. Igaz, vannak irigyek is, mondják, „minek menőzik ez itt”... Ez van. Egyébként a falunkból ketten járnak egyetem­re, négyen középiskolába. Két tanáromnak külön is köszönet: Geosics Éva mindig jól összeveszett velem, ha csak négyest kaptam és nem ötöst, Nevedel Jánosáé, az osztályfőnököm pedig mindig biztatott. Az energikus lánynak, Tímeának két testvére van. A legkisebbel az édesapa van gyesen, aki, miu­tán kilencvenöt táján elvesztette az állását, festő- mázolói tudását próbálta kamatoztatni egy kft.-nél, majd őstermelői engedéllyel tojástermelésre és csi­benevelésre rendezkedett be. Édesanyja a hosszúhetényi Általános Művelődési Központ könyvtárosa. Tímea a kézilabda serdülőválogatott tagjaként a PEAC serdülőcsapatában játszik, de e nélkül is repülnek a röpke órák, melyek az iskola­időből megmaradnak. Hétfőn rajz szakkör Grosch Szilárd tanár úrnál, (már volt kiállítása odahaza), kedden, szerdán és csütörtökön edzés. Eleinte gyakran megesett, hogy csak nyolc órára ért a koleszba, - mondja, tízkor pedig már villanyol­tás... De mindenképp nagyon jó itt, ebben az osz­tályban tanulni. Tulajdonképpen Tímeát már a fel­vételi vizsga alapján is felvették a Leőweybe, de az utolsó pillanatban sikerült megpályázni, hogy ebbe az osztályba kerüljön. A hetényi tanárai közül fel­sorolhatná szinte mindet - hangsúlyozza - aki segített. Bölcskei Andrásáé, aki angolt tanít a program ke­retében, az Alföldön, Berekfürdőn járt hasonló kisis­kolába, mint ahonnan tanítványai jöttek, míg a ma­tematikát tanító Bereczkiné Székely Erzsébet kisvá­rosból, Kapuvárról származott el Pécsre. Azért is ta­nítanak szívesen az osztályban, mert ismerik azt a helyzeti hátrányt, amit a mozi, a színház, a kulturá­lódási lehetőségek hiánya jelent. Ugyanis a program Makai Judit (balról), Bogdán Béla és Takács Tímea a Leőwey Gimnázium idén indult osztályában. fotó: laufer l. nem elsődlegesen a szegénységből, faji előítéletből, fakadó hátrányt szeretné megszüntetni, mondják a gyerekek személyes gondjait is jól ismerő tanárnők. Van egy diákjuk, aki bizony otthon soha nem tudja kipihenni magát, mert ahogy hazaér, mindig munká­ra fogják; és azért akad olyan is, aki otthon is le tud emelni egy-egy kedvére való könyvet a polcról. A kö­zépiskola az esélyegyenlőség jegyében ötéves. Az el­ső - nulladik - év az ismeretek szintre hozását jelen­ti, s a döntő többség egyelőre nagy kedvvel tanul. B. R.

Next

/
Thumbnails
Contents