Új Dunántúli Napló, 2001. január (12. évfolyam, 1-30. szám)

2001-01-27 / 26. szám

I 2001. Január 27., szombat

RIPORT

Új Dunántúli Napló - 7. oldal

Ljupka elszerződött

Futnak a képek

Ex libris: az én könyvem

baráti kört alakítottak, de ez megszűnt -, mostanában átmeneti visszaesés után világszerte ismét nő iránta az érdeklődés. A szakma több tízezres gyűjteményekről is tud.- Ex libris azt jelenti: az én könyvem.- Azelőtt ezt a kis képet, amelyen egy ábra mellett a tulajdonos neve is rajta volt, a könyvbe ragasztották be: tulajdonosi bizonylat volt és éke a könyvnek, amely növelte értékét. Mára mint önálló műalkotás bevonult a gyűjteményekbe is: ma már nemcsak a könyv gazdája, hanem a gyűjtő is megmondja, mi legyen a képen.- Manapság hogyan szól egy megrendelés?- Én nem linót, fametszetet csinálok, hanem rézkarcot. Ceruza-vázlat ritkán készül, csak a szöveg kedvéért: a rézlapra úgy karcolok, mintha rajzolnék. Itt nincs lehetőség a javításra: a fejben már készen kell lennie a képnek. Nagy figyelmet kívánó munka, el lehet fáradni benne. Bár negyvenéves vagyok, még nem használok szemüveget, legfeljebb néha nagyítót. Az ex libris nem nagy kép kicsinyben - ennek mások a törvényszerűségei. A rézmetszők mindig nagy tekintélynek örvendtek a szakmában, a rézkarc, rézmetszet mesterségbelileg ma is az egyik legrangosabb technikának számít.

Bálint Ferenc a képeinek legtöbbjét úgynevezett vaknyomású (dombornyomású) keretbe helyezi: ez igényes, nehéz munka, de megéri, mert egy plusz elemet ad a látványhoz.

Pécsett két, Komlón három ízben volt kiállítása.- Hogy találta meg a helyét a komlói, baranyai képzőművészeti közéletben?- Ismernek, de nem vagyok a középpontban - nem is törekedtem erre. Úgy látom, nem lehet elvárni a kollégáktól nagy barátkozást, eleven társasági életet: mindenkinek megvan a maga köre és a maga munkája, kevés az ideje. Az az érzésem, a legtöbb embert nagyon elfoglalják az anyagiak. Ezt megértem, hiszen a megélhetés nem könnyű: talán mostanában kezd egy-egy igényes vásárló jelentkezni olyan megrendelésekkel, amelyek valami hasznot hoznak. Mégis úgy gondolom, a művész ne vonuljon el a világtól. E tekintetben bizonyos nosztalgiával gondolok kolozsvári éveimre: ott jobban együtt voltak a szakmabeliek, a barátok.

Világszerte nő iránta az érdeklődés fotó: müller a. A mesterség becsületéről beszélgetünk még, és

az időről, amely minden alkotást elbírál majd. Meg nak igazi ünnep volt, annyi szép művet láthattak. A arról, hogy Bálint Ferencnek nem egyedüli kifejezé- művész gyakran szerepel külföldi kiállításokon is, a si formája az ex libris: litográfiákat, olajképeket, ve- barcelonai olimpiára hirdetett pályázaton a díjazot- gyes technikával készült táblaképeket nézegetünk a tak, az első tíz között volt. Ez a különleges figyel- műteremben. A fiatal komlói művészt azonban kismet, gondosságot megkívánó műfaj egy időben na- grafikáiról ismeri a közönség - erre kapja a legtöbb gyón népszerű volt - Pécsett művészek és gyűjtők megrendelést.

_________________________________________________________u.

„I

tthonom Baranya, otthonom Kalotaszeg”, így kezdte bemutatkozását Bálint Ferenc grafikus tavalyi pécsi kiállításán a Műhelygalériában. A kolozsvári művészeti főiskola egykori diákja, a nagybányai textilgyár grafikai tervezője ugyanis Erdélyből települt át Magyarországra, mert godisai lányt vett feleségül. Ma Komlón él tanítónő feleségével és két gyermekével.- Nagybányáról a művésztelep jut az ember eszébe: Ferenczy Károly, Hollósi Simon, Iványi-Grünwald Béla. Mi maradt mára ebből?- A táj változatlanul szép, élnek ott jó művészek, születnek értékes művek és gazdag a múzeum, de a nagybányai iskola a klasszikus értelemben megszűnt.

Bálint Ferenc kiállításain többnyire ex librisek szerepelnek: pécsi szereplése a kisgrafika barátaiElmarad a Pécsi Nemzeti Színházban a január 31-re meghirdetett Zorba-előadás. A balettkar produkcióját technikai okok miatt halasztották el. A színházban megtudtuk, több olyan körülménnyel is váratlanul szembe kellett nézniük, amely miatt ilyen döntés született. A táncosok jó része készül a következő bemutatóra - február 9-én kerül színre a West Side Story -, ugyanakkor több balettos is megbetegedett. Végül azért is le ■kellett venni a Zorbát a műsorról, mert egyik szereplője, Stamenovski Ljupka elszerződött a pécsi színháztól. A művésznő hazautazott Zágrábba. 31-én este a Kaméliás hölgy kerül színpadra. Hogy a Zorba legközelebb mikor kerül színpadra, egyelőre bizonytalan.

M. A.

Etűd húrokra, képekre

KORTÁRS HORVÁT SZERZŐ PREMIERJE. Boris Senker zágrábi drámaíró Erzsébet királynőről és Essex grófjáról írt Gloriana című „színház a színházban” darabját mutatja be a Pécsi Horvát Színház ma este. Az előadást Robert Raponja rendezte; Vlasta Ramljak, Slaven Vidakovic és Zijad Gracic játsszák; Bá- lint Éva koreografálta; míg a díszleteket és jelmezeket Tresz Zsuzsa tervezte.

_____________________fotó, tóth l

Am

íg tudsz egy történetet, s van kinek elmondanod, nem fogsz el- kárhozni, mondja Giuseppe Tornatore új filmjében, Az óceánján zongorista legendáid- bán {La leggenda del pianista sull'oce- anő). Ezek szerint a kiváló olasz rendező biztosra veheti, hogy az üdvözültek közé fog kerülni. Ezt már korábbi művei is igazolták, főként a Cinema Paradiso és a Mindenki jól van. Neki mindig akad egy története, amit érdemes meghallgatni tőle.

Ez a film egy zseniális zenészről szól, akit újszülött csecsemőként egy hajón, a Virginián találtak, a fűtők nevelték fel, az óceánjáró zongoristája lett, és sohasem hagyta el a Virginiát. Egész életében ingázott Európa és Amerika partjai között. Egyszer ugyan beleszeretett egy lányba, s akkor majdnem partra szállt, hogy megkeresse, el is ment a hajóról levezető lépcső feléig, de ott megtorpant, s némi gondolkodás után visszafordult. Mint később elmondta, túl nagynak látta az előtte fekvő várost, nem látta a végét, s ebből arra következtetett, hogy nem tudna ott élni, hiszen a zongorán sem lehetne szépen játszani, ha nem csak nyolcvannyolc billentyűje lenne, hanem ezer meg ezer.

Ez egy Tornatoréhoz (s akár még Szív Ernőhöz is) méltó, nagy történet - zongorán előadva. A film Ennio Morricone érzelmekben és melódiákban gazdag jutalomjátéka. A kiváló muzsikus meg is tesz mindent, hogy ez a játék emlékezetes legyen. Pazar szólószámok, romantikus futamok, álmodozó improvizációk és telt szólamok követik egymást kifogyhatatlan bőséggel, és dalok, hol szárnyalva, hol mélán búslakodva. Azt merte írni valaki erről a dúsan hangszerelt és a szóló- hangszert brilliánsan kezelő zenéről, hogy csöpögősen szentimentális. Elképzelem az illető hölgyet: sovány, száraz, szúrós tekintetű és rosszul öltözött. Nem hiszek neki, inkább Morriconéra hallgatok.

S közben a szemem is jócskán talál néznivalót. Most látom, hogy Tim Roth nemcsak jó színész, de lelke is van. És van két kiválóan előadott monológja, de amit azon túl művel, a sovány alkatával, beesett arcával, fanyar mosolyával, bölcs tekintetével, azt kevesen tudják ma megcsinálni. Az ő alakítása valóban önmegmutatás, ahogy Gadamer mondja a játékról.

Aztán itt van Koltai Lajos, aki szárnyakat kap a muzsikától, s attól, hogy Tomatore bízik benne, s hagyja dolgozni. Ő pedig úgy gondolta, hogy most, sok pénzen, kiváló nyersanyagokkal és technikával mindent megcsinál, amit csak tud. Nem is fényképez, hanem építkezik, teret formál, s még inkább: muzsikát ír képekből, hiszen végső soron minden művészet zene akar lenni. Még egy hajóablakot is úgy képes fotografálni, hogy abból míves, ovális keret lesz egy finom női arc körül. A viharban elszabadult zongora pedig úgy táncol, imbolyog és száguld, hogy egyáltalán nem is kell a háborgó tengert mutatni, hiszen így is látjuk. Egyszóval: Koltai Lajos brillíroz. New York felhőkarcolóit például egy hosszú út után megérkező kivándorló szuperplánba hozott szemének kitágult pupilláján tükröződve mutatja. Ámikor pedig felrobbantják a hajót, a felcsapó lángok közt röptében elkapja kamerájával a leszakadt horgonyt.

Ha van hibája ennek a filmnek, talán az, hogy túl szép. De hát, Istenem, ebben az életben semmi sem tökéletes. És ha már hibázni kell, hát akkor így.

Nagy Imre

Világörökség-jelöltek

A világörökség nemzeti bizottsága a Fertő-tó után a tokaji borvidék, a visegrádi palota, valamint a pesti Andrássy út, a Hősök tere és a millenniumi földalatti pályáztatását készíti elő. Várakozó listán van a fővárosból a rózsadombi termálkarszt, a zsinagóga-együttese, a Tihanyi-félsziget, az ipolytamóci őskövületek, a mezőhegyesi lókultúra, a Északkeleti-Kárpátok fatemplomai, az esztergomi vár, a komáromi erődrendszer és a tájházaink hálózata.

A lista alapján kéttucatnyi baranyai falu remélhet Pécs nyomába lépni!

AKADÉMIKUS-JELÖLTEK, a

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának két professzorát, dr. Kosztolányi Györgyöt és dr. Lénárd Lászlót a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába jelölték.

A tudós testület szakosztályainak javaslatáról a Magyar Tudományos Akadémia a májusi közgyűlésén dönt. (b)

APÁCZAI CSERE JÁNOSOÚAS.

A felsőfokú oktatás területen végzett magas színvonalú munkájáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységéért az oktatási miniszter Apáczai Csere János-díjat adományozott Várnagy Elemérnek, a zsámbéki „Apor Vilmos” Katolikus Főiskola nyugalmazott egyetemi docensének. Tanítványok generációja előtt ismert, hogy Várnagy Elemér a 60-as évektől nyugdíjba vonulásáig három évtizeden át tanított a a pécsi egyetemen.

ARANYKATEDRA-DÍJ. A Magyar Kultúra Napja alkalmából óvodapedagógusi munkája elismeréseként az oktatási miniszter Horváth Gizellának, a pécsi Esztergár Úti Óvoda vezetőjének Aranykatedra-díjat adományozott. Á díjat az óvodapedagógusnak dr. Toller László polgármester tegnap a városházán adta át. (br)

TISZTÚJÍTÁS. Ötéves ciklust lezáró tisztújító közgyűlést tartott a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület. Elnöknek másik jelöltet sem állítva egyhangúlag ismét dr. Marton Istvánt választották meg, aki immár a negyedik ciklusban vezetője a két évtizedes múltú egyesületnek. (b)

PÉCSETT tartja évi rendes közgyűlését szombaton, január 27- én a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya megyei csoportja. Az 577 tagú szervezet előtt ebben az évben több mint 30-féle program - például madárállomány- felmérés, kétéltű- és hüllővédelem, gyűrűzőtáborok - végrehajtása áll. A rendezvény 9 óra 30-kor kezdődik a Tudomány és Technika Házában. iaai

Aki legyőzte a jazz feltalálóját (Tim Roth)

A földön

A tanárnőt valaha művésznőnek hívták.

Jó házból való úrilányként, - ezt akkor úgy mondták: értelmiségi szülők gyermeke - zenélni, énekelni tanult. Máshpva nem nagyon vették volna fel. Énektanári diplomát szerzett. Nem ment tanítani. Fölvették az Opera kórusába. A szerződésében ez állt: énekkari művész.

Jói érezte magát a színházban. A szokásosnál erősebb testalkata karaktert kölcsönzött színpadi lényének, s egyben olyan stabil hangoszlopot adott, amit a magánénekesek némelyike is irigyelhetett. így aztán hamar kisebb szóló feladatokat kapott operában, operettben. S egyik megoldásáért sem kellett szégyenkeznie.

Egyszer - vagy harminc éve - Sík Feri, a legendás munkabírású rendező, prózai szerepet bízott rá. Titkárnőt játszott egy szovjet bohózatban. Külföldi kardigánokkal sef- telt, majd a sikeres üzlet után, olyan fergeteges twistelést produkált a színpadon, hogy kolléganői is csak bámultak. Honnan veszi ezt a vitalitást az Irén?

Ekkoriban valakinek megtetszett a temperamentumos művésznő és feleségül vette.

Ám egy kicsit irigy volt az orvos-férj. Nem örült, hogy bárki nézheü- a feleségét, amint a színpadon ugrabugrál és nótázgat. Véget ért a színházi pálya. Hősnőnk egy-két tanítványt vállalt, csak hogy annyi köze maradjon a zenéhez, amennyi a jókedvét életben tartja.

Egyszer aztán egy kisebb orvosi beavatkozás előtti rutinvizsgálat során kiderült, a tanárnő cukorbeteg. Egy baráti körükbe tartozó orvos mondta neki, hogy igyon meg naponta egy deci vörösbort, az használ. Morbid tréfának vélte a dolgot. A gondolatára is megborzongott, annyira undorodott minden alkoholtól. Inkább a tabletták.

Hogy a bor használt volna vagy sem? Nem tudni. De hogy a tabletták ellenére csak súlyosbodott a diabétesze az biztos. Inzulinra állították, naponta háromszor mérte a vércukrát, a vérnyomását. Lassan megundorodott

minden bökéstől, tűszúrástól, tablettától. Főként a váratlanul jött apró szédülések idegesítették. Elmondani sem tudta, mi van vele ilyenkor. Nem igazi szédülés volt, csak néhány pillanatra nem tudta koordinálni a testmozgását. Már a dereka, lába is gúnyt űzött vele. Az emésztése is szeszélyes lett.

Az orvosok sóhajtoztak, hogy fogynia kéne kicsit. Csak annyit evett éppen, hogy az inzulinadagját beadhassa. Ekkor puffadt igazán.

Hétszámra fokhagymáspiritóst evett teával, s már maga elé sem tudta idézni, milyen egy francia- krémes.

Egyik nap a férje nem volt otthon, s elfogyott a kenyér. Elindult a boltba. Csúszós, havas idő volt. Koncentrált minden lépésre, érezte nincs túl jól. Egyszer csak jött a szokásos megmagyarázhatatlan bizonytalanság. Meg akart állni, de már későn. Elesett.

Csak kicsit ütötte meg magát. Alig érzett fájdalmat. Erőlködött, de nem tudott fölállni. Feküdt. Látta, kikerülik néhányan. Tudta, közelben van a buszmegálló. Később a vihogásokat is hallotta:- Tök mák a vén csajszi... Még dél sincs, de már tájt siker, ezt nevezem... Ne segítsük föl? ..Ezt a vén kövér k-t? Rángassa a görcs, de nemén...

A tanárnő már nem akart fölállni. Csak folytak a könnyek Később két idősebb asszony jött. Ők fölsegítették, kérdezgették. Azt mondta, már jól van. Egy fának támasztották, mert jött a buszuk. Aztán még egy busz jött, s végre egy ismerős is. Az ismerős hazakísérte, s kenyeret hozott.,

A tanárnő azóta nem akar elindulni a boltba. Napsütésben sem.

Bükkösdi László

Egy öregember emlékirataiból